MAKRO ÖKONÓMIA

MAKROÖKONÓMIA

MAKROÖKONÓMIA

Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0041pályázati projekt keretében Tartalomfejlesztés az ELTE TátK Közgazdaságtudományi Tanszékén

az ELTE Közgazdaságtudományi Tanszék, az MTA Közgazdaságtudományi Intézet,

és a Balassi Kiadó közreműködésével.

MAKROÖKONÓMIA

Készítette: Horváth Áron, Pete Péter Szakmai felelős: Pete Péter

2011. február

ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszék

MAKROÖKONÓMIA 3. hét

Fogyasztó és termelő

Horváth Áron, Pete Péter

Modellek

• Logikai konstrukciók, amelyek a

valóságból csak annyit tartalmaznak, ami szerintünk az adott probléma

szempontjából fontos

• Elvárások: logikai koherencia,

egyszerűség, magyarázó erő (illeszkedés az empíriára)

• Ha magyarázónak jó, használhatjuk

kísérletezésre, előrejelzésre

Modellek (folyt.)

• Piaci modellek: a szereplők együttműködése önkéntes csere

• Egyensúlyi modellek: van-e összhang a

szereplők csereszándékai, magatartása között és mi hozza létre azt?

• Egy piacon mindig annyit adnak el, mint

amennyit megvesznek. Egyensúly akkor van, ha a piaci árak szabadon alakulnak ahhoz, hogy a kialakuló egyensúlyi áron annyit vesznek,

amennyit venni akartak, és annyit adnak el, amennyit el akartak adni. Ezt az összhangot nevezzük egyensúlynak

Modellek (folyt.)

• Több szereplő, többféle piac szimultán egyensúlya: általános egyensúly

• ÁE modellben csak az egyensúlyról tudunk érdemi állításokat tenni, a nem egyensúly végtelen sokféleképpen lehetséges

• Disequilibrium modell. Egyes árak nem

alkalmazkodnak, ezeken a piacokon nem lesz egyensúly (a többin igen)

• Technikailag: az érintett piacon az árat valami konstansnak tekintjük, de nem tudjuk, honnan jön

Versenyzői egyensúly

• Nagyon sokféle egyensúlyi modell van aszerint, hogy mit tételezünk fel a piaci szereplők

viselkedéséről

• A versenyzői egyensúly a tökéletes verseny piaci formájának általánosított

egyensúlyfogalma. A szereplők árelfogadóak, vagyis nem veszik figyelembe a saját akcióik

árakra gyakorolt hatását, csak igazodnak az árakhoz

• Ezt az egyensúlykoncepciót fogjuk használni, mert ez a legegyszerűbb. (Elvárások?)

Mikro alapú makromodellek

• Mikro alapú modell: tartalmazza a gazdasági szereplők céljainak és korlátainak leírását, és a makro jelenséget az így eredeztetett

magatartások egymásra hatásából vezeti le. A modell alapja a mikro-optimalizálás

• Ez nagyon bonyolult. Sokkal bonyolultabb, mint egyszerű és kézenfekvő (ad hoc)

szabályosságokat feltételezni a magatartásukról a döntéshozatal leírása nélkül

• A 70-es évekig a makro modellek az utóbbit követték

Példa: fogyasztási függvény

• Regressziót számoltunk az aggregált fogyasztás és a jövedelem kapcsolatára

• C = a + b(Y – T)

• C = a – bT + bY

• Vizsgáljuk az adóemelés hatását!

• Mi legyen b-vel?

• Ha biztosak lehetnénk abban, hogy b nem változik, akkor nem kell mikro-alap

• b változását csak úgy tudjuk leírni, ha leírjuk a fogyasztó teljes döntését, céljaihoz és

korlátaihoz való igazodását

Mikro-alap

• Nem erőltetjük mindenre a mikro-alapot

• Ha olyan eseményekre való reakciót

vizsgálunk, amelyeknél biztosak lehetünk abban, hogy az esemény nem módosítja érdemben a szereplők egyéni

viselkedését, annak módját, akkor nem kell mikro. Legtöbbször kell.

• A kurzuson lesz ilyen is, olyan is

A modell alkotóelemei

• Szereplők: termelők, fogyasztók, kormányzat

• Javak: fogyasztási cikk, ma vagy a jövőben

• Erőforrások: idő (munkához), tőke

• Technológia: termelési lehetőségek

• Fogyasztói preferencia: a fogyasztói

döntés alapja

Egyperiódusú modell

• Reprezentatív (átlagos) fogyasztó

• A vizsgált problémáink szempontjából az egyes fogyasztók közti különbségek sokkal kevésbé fontosak, mint a hasonlóságok: szeretnek

fogyasztani és értékelik az idejüket (nem mondanak le ingyen a szabadidejükről)

• Egy fogyasztó, de sokat képvisel

• Jövedelemeloszlási problémák kizárva (mindenki egyforma)

Fogyasztói preferenciák

• Óhajtott javak: fogyasztási cikk (C) és (szabad)idő (l). A szabadidő

megválasztásával automatikusan kínál munkát (munkával töltendő időt)

• Munkakínálat: N

= h – l

• Standard haszonfüggvény: U(C, h – N

)

• A fogyasztás és a szabadidő is normál

javak, ha nőnek a forrásai, mindkettőből

többet akar

Fogyasztói preferenciák (folyt.)

A fogyasztó költségvetési korlátja

Pénz nincs, bartergazdaság van, mindennek az árát a fogyasztási jószág egységében mérjük

w a munka egységének bére (reálbár), a szabadidő ára, a fogyasztó a reálbért adottságnak, általa nem

befolyásolhatónak tekinti

A fogyasztó tulajdonosa a vállalatnak (valakinek kell), tőle profit/osztalék jövedelmet kap. Továbbá adót fizet.

Nincs megtakarítás (csak egy periódus van) a fogyasztó a teljes jövedelmét elfogyasztja

Költségvetési korlát

Némi átrendezésből látszik, hogy a probléma nem különbözik érdemben a hagyományos fogyasztói döntéstől.

C és l a jószágok, a fogyasztás ára 1, a szabadidőé w.

A másik oldalon a források, amiket a fogyasztó felhasználhat.

Az egyetlen különbség, hogy a források értéke függ az egyik jószág árától, ha a bér nagyobb, többet lehet

költeni.

Költségvetési korlát (folyt.)

Fogyasztói optimum

Fogyasztói optimum (folyt.)

• A fogyasztó adott w és adott π mellett azt a C,l kombinációt választja, ami

maximalizálja hasznát

• Ezzel egyben eldönti, hogy mennyi munkát kínál

• Az optimum pontban MRS = w

• Azaz MU

= w*MU

Algebra

max U(C,l) = lnC + ln(h – N^s)

N^s = N^s(w, π – T), munkakínálat

C = C(w, π – T), fogyasztási cikk kereslet

Adott reálbér és nem bérjellegű jövedelem esetén a fogyasztó meghatározza fogyasztási cikk keresletét és munkakínálatát

C

(h – N^s) = w Megoldás:

A nem bér jövedelem változása

Ha a fogyasztás és a szabadidő is normáljavak, akkor az adók csökkenése és/vagy az osztalékok (segélyek, transzferek etc.) növekedése növekvő fogyasztást és csökkenő munkakínálatot eredményez

A bérnövekedés hatása a fogyasztásra és a munkakínálatra

A reálbér növekedése

ellentétes jövedelmi (pozitív) és helyettesítési (negatív) hatást gyakorol a szabadidő keresletére. A bérnövekedés esetén ezért a munkakínálat csökkenhet is, növekedhet is.

A fogyasztás esetében mindkét hatás pozitív,

ezért a reálbér növekedése a fogyasztási keresletet

biztosan növeli

Munkakínálat, külön ábrázolva

Noha a reálbérnek a kínált

munka mennyiségére gyakorolt hatásában bizonytalanok

voltunk, egy itt még nem tárgyalt tényező (intertemporális

helyettesítés) miatt az várható, hogy a munka–bér

függvényében rajzolt kínálati görbéje pozitív meredekségű A nem bér jellegű jövedelem növekedése csökkenti a

munkakínálatot, a görbét visszafelé tolja

Reprezentatív vállalat

• Tevékenységének korlátja: a mindenkor adott termelési technológia

• Termelési függvény, a mikroökonómiából ismert viszony az erőforrások és az output között

• Makroökonómiai termelési függvény

• Reprezentatív vállalat

Reprezentatív vállalat (folyt.)

A termelési technológia standard neoklasszikus termelési függvénnyel jellemezhető

Állandó mérethozadék, a munka és tőke határterméke csökkenő

Egyperiódusú modellben nincs felhalmozás, a tőkeállomány egzogénül adott (konstans)

A reprezentatív vállalat munkát keres a piacon, amiért bért fizet. A vállalat célja a profit maximalizálása

A munka határterméke

A termelési függvény munka szerinti deriváltja (az ábrán a görbe meredeksége) azonos a munka határtermékével

A munka határterméke az alkalmazott munka

mennyiségével csökken

A munka határtermék-görbéje

Termelékenység

A teljes tényező

termelékenység-növekedése adott tőke és

munkamennyiség mellett is növeli a kibocsátást,

valamint növeli a munka határtermékét

(Az adott munkamennyiség mellett meredekebb lesz a termelési függvény görbéje)

A termelékenység növekedésének hatása

A munka határtermék- görbéje felfelé, illetve kifelé eltolódik

TFP

• Z minden, amit K és N mennyisége nem magyaráz meg. Nem csak technológia

• Hosszú távon nő, mert a technika, eljárások folyamatosan javulnak

• Rövid távon ingadozik, időjárás, szabályozások, előírások, importált nyersanyagok ára

• Ha ismerjük F-et és K és N idősorait, z maradékként számítható

Profitmaximalizálás

• A profit a termelés és a költségek különbsége

• П = zF(K,N

) – wN

– tőkeköltségek

• A profit annál a munkafelhasználásnál maximális, ahol MP

= w

• Ez az összefüggés definiálja a munka keresletét, a munka keresleti görbéje

azonos a munka határtermék görbéjével

Profitmaximalizálás – példa

• Tekintsünk el a tőkétől

• Legyen Y = zln(1 + N

), ekkor:

• П = zln(1 + N

) – wN

• A munkakereslet:

Z

(1 + N^d)

= w

Profitmaximalizálás

Munkakeresleti görbe