MAKRO ÖKONÓMIA

MAKROÖKONÓMIA

MAKROÖKONÓMIA

Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0041pályázati projekt keretében Tartalomfejlesztés az ELTE TátK Közgazdaságtudományi Tanszékén

az ELTE Közgazdaságtudományi Tanszék, az MTA Közgazdaságtudományi Intézet,

és a Balassi Kiadó közreműködésével.

MAKROÖKONÓMIA

Készítette: Horváth Áron, Pete Péter Szakmai felelős: Pete Péter

2011. február

ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszék

MAKROÖKONÓMIA 4. hét

Egyidőszakos modell

Horváth Áron, Pete Péter

Modell

Szereplők:

• Fogyasztó: maximalizálja hasznát, ennek megfelelő szintű fogyasztási cikket keres és munkát (időt) kínál

• Termelő: fogyasztási cikket kínál és munkát keres, profitot maximalizál

• Kormányzat?

Kormányzat

• A társadalom (reprezentativ fogyasztó) számára hasznos javakat produkál, de ezek szintjéről nem a fogyasztó dönt, számára a kormányzati tevékenység exogén

• „Termelésének” nagyságát kiadásainak G szintjével mérjük (lásd GDP elszámolások)

• A kiadásokat az adóbevételek

finanszírozzák, egy periódus van, nem lehet kölcsönkérni

Kormányzat (folyt.)

• G = T (nincs költségvetési deficit)

• Később részletesen vizsgáljuk, hogy ez a feltevés nagyon korlátozó-e vagy sem

• A modellben (egyenlőre) nincs pénz,

a kormányzat „természetben” szedi be az adókat, és felhasználja a jószágokat

• G (és persze a vele egyenlő T) szintjének meghatározása a fiskális politika

Modell

• Megoldása: az exogén változók (h, z K G) adott értékei mellett keressük az endogén változók (C, N^d, N^s, П, Y, w, T) azon értékeit, amelyek

esetében a szereplők viselkedése összhangban van

• Működtetése: Megváltoztatjuk az exogén

változók valamelyikét, és megfigyeljük, hogyan módosulnak az endogének egyensúlyi értékei.

Ekkor az exogén megváltozása oka az endogén megváltozásának (következmény)

Összhang: a versenyzői egyensúly kritériumai

• A kialakult w, П,és T mellett a fogyasztó – miközben betartja költségvetési korlátját – úgy választja meg fogyasztását és

munkakínálatát, hogy maximalizálja a hasznát

• A kialakult w mellett a termelő az adott

technológiát használva úgy választja meg munkakeresletét, hogy az azzal termelt

Y profitja outputszinten maximális legyen

Összhang: a versenyzői

egyensúly kritériumai (folyt.)

• A munkapiac egyensúlyban van, a

kialakult reálbér mellett a kereslet és a kínálat egyenlő

• A termelő profitja megegyezik a fogyasztó profit/osztalék jövedelmével

• A kormányzat betartja költségvetési korlátját (G = T)

• Ez a modell versenyzői egyensúlya

Következmény

• Ha a fentiek teljesülnek, akkor az árupiac egyensúlya adódik

• Ha a fogyasztó költségvetési korlátjába a termelő problémájából behelyettesítjük a profitot és tudjuk, hogy a munkapiac

egyensúlyban van, akkor

• C + G = Y adódik

• Walras-törvény

Diagram – termelő

Termelési lehetőségek határa

Az outputot termeljük, az idő meg csak úgy van, de objektíve csak egymás rovására növelhetők

MRT, transzformációs határráta, az az átváltás, ahogy egységnyi időt a technológiával

átválthatunk jószággá.

Ez azonos a munka határtermékével

PPF és kormányzat

A kormányzat az output G = T részét elvonja, a fogyasztó

csak a BD szakaszon választhat fogyasztás és szabadidő között

Egyensúly

Algebra

C

(h – N) = w

Fogyasztó:

Z

(1 + N) = w

Termelő:

П = zln(1 + N) – wN Egyensúlyban N^d = N^s = N

Négy egyenlet, négy endogén változó, N, C, w, és П. Helyettesítsünk П-t a fogyasztó költségvetési korlátjába, majd c-t a munkakínálati

egyenletbe. Egyenlővé téve a munkakeresleti függvényt a munkakínálatival kiejtjük w-t, marad egy egyenlet N-ben

Hatékonyság

• Hatékony: aminél nincs jobb

• Pareto-hatékonyság: egyik szereplő helyzete sem javítható anélkül, hogy egy másiké ne romlana

• Miután jelen modellünkben csak egy fogyasztó van, és a termelői jövedelmet is ő kapja, a

Pareto-hatékonyság itt azt jelenti, hogy adott erőforrások (idő) és technológia mellett elvileg sem található a fogyasztó számára jobb

megoldás. Egy mindenható társadalmi tervező sem tudna jobbat produkálni

A versenyzői egyensúly hatékony

Ha nincsenek piaci kudarcok (externáliák, monopóliumok, információs problémák) akkor a versenyzői egyensúly

Pareto-hatékony

Kompetitív piac vagy társadalmi tervező

• A kompetitív piacon egyéni döntéshozók árjelzésekhez igazodva hoznak egyéni döntéseket, amiket a piaci automatizmus hangol össze

• A társadalmi tervező a cél, az erőforrások és a termelési lehetőségek ismeretében közvetlenül hoz döntést az erőforrások leghatékonyabb felhasználásáról

Algebra – társadalmi tervező

Max U = lnC + ln(h – N) C = zln(1+ N) – G

Mindenható és okos társadalmi tervező persze nincsen, a kérdés számunkra nem filozófiai, még kevésbé

világnézeti.A társadalmi tervező problémáját technikailag sokkal könnyebb megoldani, mint küszködni a termelői és fogyasztói viselkedéssel. Ezért időnként, (ha tudjuk hogy a versenyzői egyensúly megoldása azonos lesz a tervezőével) akkor a tervezőét oldjuk meg

Esetünkben azonos? Házi feladat

G növekedésének hatása

• G és egyben T növekedése a fogyasztótól jövedelmet von el

• Tisztán jövedelmi hatás, ha C is l is normál, a fogyasztó mindkettőből kevesebbet akar.

• Kevesebb szabadidő = nagyobb munkakínálat

• Y nő, w csökken, C csökken, G növekedése fogyasztást szorít ki

• Mivel C = Y – G, ha Y nő akkor lΔCl < lΔGl, a kiszorítás nem teljes

G növekedésének hatása (folyt.)

Munkapiac

W

N N^d N^s(T₁)

N^s(T₂)

Sztori

• Vigyázzunk! G növekedése nem azért okoz output növekedést, mert a nagyobb kereslet

hatására a kínálat nő. A kínálat csak w-től függ, a kereslet pedig T növekedése miatt

ugyanannyival csökken, amennyivel G miatt nő

• T növekedése csökkenti a fogyasztó jövedelmét, ezért kevesebbre értékeli a szabadidejét.

Csökkennek a forrásai, ezért növeli munka

erőfeszítéseit. A magasabb munkakínálat növeli az outputot

Empíria (USA)

• A ciklus tényei: C, N, w prociklikusak (együtt mozognak Y-nal)

• Modell predikciója G ingadozására:

N prociklikus, C és w kontraciklikus.

• Nem valószínű, hogy a ciklusokat az USA-ban döntően a G ingadozása okozza

• Ettől még más országokban lehet G a ciklus forrása (USA sokkal zártabb gazdaság

– a modell is) – nyitott gazdaságban más csatornák is vannak

TFP növekedése

• Adott K és N mellett nagyobb output és nő a munka határterméke

• PPF kifelé tolódik és meredeksége nő

• C nő, w nő, Y nő N bizonytalan

• Z nő, jövedelem nő, szabadidő kereslet nő, munkakínálat csökken (jövedelmi hatás)

• w (szabadidő ára) nő, kereslete csökken, munkakínálat nő (helyettesítési hatás)

Z növekedése

Jövedelmi és helyettesítési hatás

szétválasztása

Munkapiac

W

N N^d(z₁)

N^d(z₂)

N^s(z₁)

N^s(z₂)

Sztori

• Hosszú táv (trend)

• Az output és a fogyasztás tartósan nő

• w is tartósan nő, az egy főre jutó ledolgozott órák száma alig változik

• A tények támogatják azt a hipotézist, hogy a TFP növekedése az életszínvonal

növekedésének alapvető forrása

• Hosszú távon a bérnövekedés jövedelmi és helyettesítési hatásai kioltják egymást. A

ledolgozott órák száma nem nő, noha w nő

Sztori (folyt.)

• Rövid táv, üzleti ciklus

• Megfigyelés: C,w és N is prociklikus, együtt mozog Y-nal

• Ebből a modell C és w prociklikusságát

leírja, N-ét azonban nem, az kellene, hogy N w-vel (és persze Y-nal és C-vel) együtt ingadozzon

• Mi a magyarázat?

Intertemporális helyettesítés

• A jelen modell egyperiódusú, a fogyasztó C és l között helyettesíthet, de különböző időszakok között nem. A valóságban a

jelen és jövő között is lehet

átcsoportosítani. Érdemes lehet ma többet dolgozni, hogy a jövőben kevesebbet

kelljen

• Ez függ attól, hogy mekkorák a bérek ma a jövőhöz képest

Intertemporális helyettesítés (folyt.)

• Tartós bérnövekedés: w ma növekszik, a

növekedés fennmarad a jövőben is. Ez nem ösztönöz a szabadidő/munka időbeli

átcsoportosítására (ez van a modellben)

• Csak ma nő w, a jövőben vissza fog térni az

eredeti szintre, l mai ára nőtt a jövőbeni árához képest. Érdemes ma sokat dolgozni, sokat

keresni, a jövedelmet/jószágot átvinni a jövőbe és akkor kevesebbet dolgozni.

• „Kihasználjuk az alkalmat”

Intertemporális helyettesítés (folyt.)

• Jószágot vittünk át a jövőbe, de valójában szabadidőt is vittünk át a jövőbe, ma

kevesebbet használunk, hogy a jövőben többet lehessen

• Ha a bér csak ma növekszik, a jövőben nem (rövid távú emelkedés) akkor w és N együtt fognak mozogni

Kitérő: Intertemporális helyettesítés, algebra

Max. U = ln C1 + ln C2 + ln(h – N1) + ln(h – N2) C1 + C2 = w1N1 + w2N2 + π1 + π2

C1 = C2 C1

h – N1 = w1

C2

h – N2 = w2 W1 = h – N2

W2 h – N1

Két periódus, raktározható termék, nincs kormány, fogyasztó problémája

Megoldás: