MAKRO ÖKONÓMIA

MAKROÖKONÓMIA

MAKROÖKONÓMIA

Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0041pályázati projekt keretében Tartalomfejlesztés az ELTE TátK Közgazdaságtudományi Tanszékén

az ELTE Közgazdaságtudományi Tanszék, az MTA Közgazdaságtudományi Intézet,

és a Balassi Kiadó közreműködésével.

MAKROÖKONÓMIA

Készítette: Horváth Áron, Pete Péter Szakmai felelős: Pete Péter

2011. február

ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszék

MAKROÖKONÓMIA 5. hét

Gazdasági növekedés I.

Horváth Áron, Pete Péter

Gazdasági növekedés

• Y változása az időben, trend és ingadozások

• A növekedéselmélet tárgya Y hosszú távú trendje, a növekedés forrásának,

különbségeinek megértése

• A növekedés exponenciális, ha g durván konstans, akkor

Y_t = (1 + g)^tY₀

• 100 év alatt g egészen kis különbségei is

elképesztő szintkülönbséget eredményeznek

A növekedés tényei

1. Az ipari forradalom óta a gazdaságok

legtöbbje növekszik. A fejlettebbek átlagosan évi 2-3 százalékkal

2. Sok ország egyidejű (keresztmetszeti)

összehasonlításából azt kapjuk, hogy pozitív korreláció van a beruházási hányad

(beruházás/GDP) és az egy főre eső output

szintje között. Akik többet halmoznak fel, azok általában gazdagabbak. Ám nincs kapcsolat a beruházási hányad és a növekedés üteme

között

A növekedés tényei (folyt.)

3. A keresztmetszeti elemzés szerint negatív kapcsolat van a népesség

növekedési üteme és az egy főre eső kibocsátás szintje között. A gyorsabb

népességnövekedésű országok tipikusan szegényebbek. (A standard híradások

nem a per fő, hanem az aggregált GDP növekedéséről szoktak szólni, az

természetesen nőhet gyorsan, ha a népesség gyorsan nő.)

A növekedés tényei (folyt.)

4. Nincs általános konvergencia, közeledés a GDP/fő tekintetében a világ országai között

5. A fejlett országok meghatározott

csoportja a növekedés és jövedelemszint szempontjából hasonló, köztük a

konvergencia végbement. A többiek

jelentősen különböznek egymástól is, és a fejlettektől is

A növekedés tényei (folyt.)

• A többiek tekintetében mindenre van példa. Vannak sikeres felzárkózók és olyanok, amelyeknek voltak sikeres felzárkózási periódusai. És vannak végzetesen lemaradók

• A leggazdagabbak és a legszegényebbek közti különbség – alapvetően a

leggazdagabbak stabil szekuláris

növekedése miatt – nagyon megnőtt

Solow növekedési modell

• Lényege a megtakarítási – beruházási – tőkefelhalmozási folyamat leírása

• Markáns következtetései vannak a

korábban részletezett tények legtöbbjéről

• Eredendően nem mikro alapú modell, a szereplők céljai és korlátai nincsenek explicite szerepeltetve benne, ezért

döntéseik egyszerű hüvelykujj-szabályok

Fogyasztó

• Nem dönt egyéni munkakínálatáról. Van N fogyasztó, mind egységnyi időt tölt

munkával. Mindenki dolgozik, a népesség és a foglalkoztatottak száma azonos, N

• A népesség exogén n ütemben növekszik (n negatív is lehet)

N' = (1 + n)N

Fogyasztó (folyt.)

• A fogyasztók együttes jövedelme Y, ami megegyezik a teljes kibocsátással, mert eltekintünk a kormányzati szektortól.

Miután nincs munkakínálati döntés,

érdektelen, hogy a bér és osztalék milyen arányában kapják meg.

• Sok periódus van, a folyó jövedelem egy részét elfogyasztják, másik részét

megtakarítják.

Fogyasztó (folyt.)

• A fogyasztási/megtakarítási döntés egyszerű hüvelykujj-szabály

• C = (1 – s)Y

• s a megtakarítási ráta, exogén konstans

• s minden fogyasztóra azonos, ezért az összes megtakarítás S = sY

• Y = C + S

Termelés

• Standard neoklasszikus (állandó mérethozadékú)

termelési technológia, az exogénül felkínált munkát mind foglalkoztatják, a termelés dinamikája a tőke

felhalmozási folyamatán múlik

Egy főre:

≡ z f(k), ahol k = K/N

y = zf(k), ahol y = Y/N0

Egy főre definiált termelési függvény

f ’(k) = MP_K

Tőkefelhalmozás és egyensúly

• Folyó időszaki tőkekereslet: I

• Folyó időszaki tőke (megtakarítás) kínálat: S

• Tőkepiac egyensúly: S = I, a fogyasztók annyit takarítanak meg, amennyit a beruházók

beruháznak

• Ez egyben megteremti az árupiac egyensúlyát is: C = Y – S, S = I, Y = C + I,

• Kibocsátás = felhasználás

Behelyettesítve a tőke mozgási egyenletébe

Elosztva N’ = (1+ n)N-vel

A következő időszaki egy főre eső tőke az adott évi

megtakarítás/beruházás, plusz az amortizáció után megmaradó tőke, figyelembe véve, hogy a népesség nagyobb mint tavaly

K útja az állandósult állapot felé

k0 k1

k1 k2

k2

Állandósult állapot

• Állandósult állapotban akkora a

felhalmozás, ami éppen fedezi a tőke amortizációját és a népesség

növekedésének megfelelően stabilan tartja az egy főre eső tőkét. k nem

növekszik

k’ = k = k*

szf(k*) = (n + d)k*

Állandósult állapot (folyt.)

• A dinamikus rendszer olyan állapota, ahol egy változó vagy konstans, vagy a többivel azonos állandó ütemben változik. Az egyensúly

dinamikus megfelelője.

• Itt: k’ = k = k* konstans. Ha z és s konstans:

• y = f(k*) konstans

• N n ütemben nő, tehát K és Y, az aggregált

output is n ütemben nő az állandósult állapotban

Állandósult állapot (folyt.)

szf(k*) = (n + d)k*

Az interpretáció

• Adott z esetében az állandósult állapotban nincs életszínvonal-emelkedés

• A felzárkózási folyamatban a

tőkefelhalmozás növeli az egy főre eső outputot, de a tőke csökkenő hozadéka miatt ez a folyamat véges

• Állandósult állapotban csak az aggregált output nő, ha nő a népesség

s növekedésének hatása az

állandósult állapotra

s növekedésének hatása az állandósult állapotra

• S növekedése ÁÁ-ban növeli az egy főre eső

tőkét és növeli az egy főre eső outputot (a többet beruházó/megtakarító országok gazdagabbak)

• ÁÁ-ban az egy főre eső output (magasabb, de) konstans, az aggregált kibocsátás továbbra is n ütemben nő, a magasabb felhalmozás tartósan nem gyorsítja a növekedést.

• Ideiglenesen igen, amíg a rendszer ismét elér az ÁÁ-ba

s növekedése

Egy főre eső fogyasztás az állandósult állapotban

c* = zf(k*) – (n + d)k*

Aranyszabály szerinti tőkeállomány per fő

max c*

Aranyszabály szerinti növekedés

• max c* = zf(k*) – (n + d)k*

• MP_k = n – d

• Az aranyszabály szerinti tőkeállomány

meghatározható MP_k –ból, ebből pedig az állandósult állapot egyenletből az

aranyszabály szerinti felhalmozási ráta s

• Ha valaki (kormány, társadalmi tervező) meghatározná s_gr –t, a rendszer előbb- utóbb az állandósult állapotbeli max.

fogyasztást érné el

Gazdaságpolitika

• MP_k –ra adható becslés, n ismert, d

számítható, az aranyszabály szerinti s-re végezhető számítás.

• Tegyen-e valamit a kormányzat?

• Generációk közti átcsoportosítás

• Miért tudná jobban a kormány, mint az optimálisan viselkedő megtakarítók?

• Információhiány, piaci kudarcok

n növekedésének hatása az

állandósult állapotban

n növekedése

• n növekedése az állandósult állapotban

csökkenti az egy főre eső tőkét és az egy főre eső outputot (azok az országok, ahol a

népesség növekedése igen magas, általában szegényebbek)

• Állandósult állapotban az egy főre eső output (alacsonyabb, de) konstans, az aggregált

kibocsátás továbbra is n ütemben nő, a

magasabb népesség növekedési ütem tartósan nem lassítja az egy főre eső növekedést

• A magasabb n miatt az aggregált output persze gyorsabban nő

z növekedése

z növekedése (folyt.)

• A modell fontos predikciója:

az életszínvonal (egy főre eső output)

tartós növekedését csak a termelékenység növekedése (technikai fejlődés)

biztosíthatja

• z –t, annak okait a modell nem magyarázza, az benne exogén.

A Solow-modell exogén növekedési modell

Növekedés elszámolás

• Növekedés beszámítás: az output növekedése z, K és N változásának együttes következménye. A módszer megmutatja, hogy az egész növekedés milyen mértékben tudható be ezek

egyenként vett változásának.

• K és N idősorai megvannak, z,

a Solow-maradék számítható K, N és Y idősoraiból

Növekedés elszámolás (folyt.)

• Y = zK^αN^{1 – α}

• lnY = lnz + αK + (1 – α)N

• LnY_t+1 – lnY_t = lnz_t+1 – lnz_t +

• + α(lnK_t+1 – lnK_t) + (1– α)(lnN_t+1 – N_t)

• Ouput %-os növekedése = TFP %-os növekedése + K és N százalékos

növekedésének súlyozott átlaga.

• A súlyok a tényezők összes jövedelemből való részarányai: α és 1– α