február Szakmai felelős: Pete Péter 2011. Készítet te: Horváth Áron, Pete Péter MAKROÖKONÓMIA

MAKROÖKONÓMIA

Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0041pályázati projekt keretében Tartalomfejlesztés az ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszékén

az ELTE Közgazdaságtudományi Tanszék az MTA Közgazdaságtudományi Intézet

és a Balassi Kiadó közreműködésével

Készítette: Horváth Áron, Pete Péter Szakmai felelős: Pete Péter

2011. február

2

MAKROÖKONÓMIA

5. hét

Gazdasági növekedés I.

Horváth Áron, Pete Péter

Gazdasági növekedés

 Y változása az időben, trend és ingadozások

 A növekedéselmélet tárgya Y hosszú távú trendje, a növekedés forrásának, különbségeinek megértése

 A növekedés exponenciális, ha g durván konstans, akkor Yt = (1 + g)^tY0

 100 év alatt g egészen kis különbségei is elképesztő szintkülönbséget eredményeznek

A növekedés tényei

 Az ipari forradalom óta a gazdaságok legtöbbje növekszik. A fejlettebbek átlagosan évi 2-3 százalékkal

 Sok ország egyidejű (keresztmetszeti) összehasonlításából azt kapjuk, hogy pozitív korreláció van a beruházási hányad (beruházás/GDP) és az egy főre eső output szintje között. Akik többet halmoznak fel, azok általában gazdagabbak. Ám nincs kapcsolat a beruházási hányad és a növekedés üteme között

 A keresztmetszeti elemzés szerint negatív kapcsolat van a népesség növekedési üteme és az egy főre eső kibocsátás szintje között. A gyorsabb

3

népességnövekedésű országok tipikusan szegényebbek. (A standard híradások nem a per fő, hanem az aggregált GDP növekedéséről szoktak szólni, az

természetesen nőhet gyorsan, ha a népesség gyorsan nő.)

 Nincs általános konvergencia, közeledés a GDP/fő tekintetében a világ országai között

 A fejlett országok meghatározott csoportja a növekedés és jövedelemszint szempontjából hasonló, köztük a konvergencia végbement. A többiek jelentősen különböznek egymástól is, és a fejlettektől is

 A többiek tekintetében mindenre van példa. Vannak sikeres felzárkózók és

olyanok, amelyeknek voltak sikeres felzárkózási periódusai. És vannak végzetesen lemaradók

 A leggazdagabbak és a legszegényebbek közti különbség – alapvetően a leggazdagabbak stabil szekuláris növekedése miatt – nagyon megnőtt

Solow növekedési modell

 Lényege a megtakarítási – beruházási – tőkefelhalmozási folyamat leírása

 Markáns következtetései vannak a korábban részletezett tények legtöbbjéről

 Eredendően nem mikro alapú modell, a szereplők céljai és korlátai nincsenek explicite szerepeltetve benne, ezért döntéseik egyszerű hüvelykujj-szabályok

Fogyasztó

 Nem dönt egyéni munkakínálatáról. Van N fogyasztó, mind egységnyi időt tölt munkával. Mindenki dolgozik, a népesség és a foglalkoztatottak száma azonos, N

 A népesség exogén n ütemben növekszik (n negatív is lehet) N' = (1 + n)N

 A fogyasztók együttes jövedelme Y, ami megegyezik a teljes kibocsátással, mert eltekintünk a kormányzati szektortól. Miután nincs munkakínálati döntés,

érdektelen, hogy a bér és osztalék milyen arányában kapják meg.

 Sok periódus van, a folyó jövedelem egy részét elfogyasztják, másik részét megtakarítják.

4

 A fogyasztási/megtakarítási döntés egyszerű hüvelykujj-szabály

 C = (1 – s)Y

 s a megtakarítási ráta, exogén konstans

 s minden fogyasztóra azonos, ezért az összes megtakarítás S = sY

 Y = C + S

Termelés

 Standard neoklasszikus (állandó mérethozadékú) termelési technológia, az exogénül felkínált munkát mind foglalkoztatják, a termelés dinamikája a tőke felhalmozási folyamatán múlik

Egy főre:

y = zf(k), ahol y = Y/N0

Egy főre definiált termelési függvény

5

Tőkefelhalmozás és egyensúly

 Folyó időszaki tőkekereslet: I

 Folyó időszaki tőke (megtakarítás) kínálat: S

 Tőkepiac egyensúly: S = I, a fogyasztók annyit takarítanak meg, amennyit a beruházók beruháznak

 Ez egyben megteremti az árupiac egyensúlyát is: C = Y – S, S = I, Y = C + I,

 Kibocsátás = felhasználás

Behelyettesítve a tőke mozgási egyenletébe

Elosztva N’ = (1+ n)N-vel

A következő időszaki egy főre eső tőke az adott évi megtakarítás/beruházás, plusz az amortizáció után megmaradó tőke, figyelembe véve, hogy a népesség nagyobb mint tavaly

6

K útja az állandósult állapot felé

Állandósult állapot

k’ = k = k*

szf(k*) = (n + d)k*

 Állandósult állapotban akkora a felhalmozás, ami éppen fedezi a tőke

amortizációját és a népesség növekedésének megfelelően stabilan tartja az egy főre eső tőkét. k nem növekszik

 A dinamikus rendszer olyan állapota, ahol egy változó vagy konstans, vagy a többivel azonos állandó ütemben változik. Az egyensúly dinamikus megfelelője.

 Itt: k’ = k = k* konstans. Ha z és s konstans:

 y = f(k*) konstans

 N n ütemben nő, tehát K és Y, az aggregált output is n ütemben nő az állandósult állapotban

7

Az interpretáció

 Adott z esetében az állandósult állapotban nincs életszínvonal-emelkedés

 A felzárkózási folyamatban a tőkefelhalmozás növeli az egy főre eső outputot, de a tőke csökkenő hozadéka miatt ez a folyamat véges

 Állandósult állapotban csak az aggregált output nő, ha nő a népesség

szf(k*) = (n + d)k*

szf(k*) = (n + d)k*

8

s növekedésének hatása az állandósult állapotra

s növekedésének hatása az állandósult állapotra

 S növekedése ÁÁ-ban növeli az egy főre eső tőkét és növeli az egy főre eső outputot (a többet beruházó/megtakarító országok gazdagabbak)

 ÁÁ-ban az egy főre eső output (magasabb, de) konstans, az aggregált kibocsátás továbbra is n ütemben nő, a magasabb felhalmozás tartósan nem gyorsítja a növekedést.

 Ideiglenesen igen, amíg a rendszer ismét elér az ÁÁ-ba

9

s növekedése

Egy főre eső fogyasztás az állandósult állapotban

c* = zf(k*) – (n + d)k*

10

Aranyszabály szerinti tőkeállomány per fő

Aranyszabály szerinti növekedés

 max c* = zf(k*) – (n + d)k*

 MPk = n – d

 Az aranyszabály szerinti tőkeállomány meghatározható MPk –ból, ebből pedig az

max c*

max c*

11

állandósult állapot egyenletből az aranyszabály szerinti felhalmozási ráta s

 Ha valaki (kormány, társadalmi tervező) meghatározná sgr –t, a rendszer előbb- utóbb az állandósult állapotbeli max. fogyasztást érné el

Gazdaságpolitika

 MPk –ra adható becslés, n ismert, d számítható, az aranyszabály szerinti s-re végezhető számítás.

 Tegyen-e valamit a kormányzat?

 Generációk közti átcsoportosítás

 Miért tudná jobban a kormány, mint az optimálisan viselkedő megtakarítók?

 Információhiány, piaci kudarcok

n növekedésének hatása az állandósult

állapotban

12

n növekedése

 n növekedése az állandósult állapotban csökkenti az egy főre eső tőkét és az egy főre eső outputot (azok az országok, ahol a népesség növekedése igen magas, általában szegényebbek)

 Állandósult állapotban az egy főre eső output (alacsonyabb, de) konstans, az aggregált kibocsátás továbbra is n ütemben nő, a magasabb népesség növekedési ütem tartósan nem lassítja az egy főre eső növekedést

 A magasabb n miatt az aggregált output persze gyorsabban nő

z növekedése

 A modell fontos predikciója:

az életszínvonal (egy főre eső output) tartós növekedését csak a termelékenység növekedése (technikai fejlődés) biztosíthatja

 z –t, annak okait a modell nem magyarázza, az benne exogén.

A Solow-modell exogén növekedési modell

13

Növekedés elszámolás

 Növekedés beszámítás: az output növekedése z, K és N változásának együttes következménye. A módszer megmutatja, hogy az egész növekedés milyen mértékben tudható be ezek egyenként vett változásának.

 K és N idősorai megvannak, z, a Solow-maradék számítható K, N és Y idősoraiból

 Y = zK^αN^{1 – α}

 lnY = lnz + αK + (1 – α)N

 LnYt+1 – lnYt = lnzt+1 – lnzt +

 + α(lnKt+1 – lnKt) + (1– α)(lnNt+1 – Nt)

 Ouput %-os növekedése = TFP %-os növekedése + K és N százalékos növekedésének súlyozott átlaga.

 A súlyok a tényezők összes jövedelemből való részarányai: α és 1– α