Dr. Vavró István doktori értekezésének vitája

(1)

gyarországon ilyen védelmi rendszer nem mű- ködik, sőt az látható, hogy az állam a lakosság meglehetősen magas adóztatása ellenére kivo—

nul a nem produktív életszakaszok finanszíro- zásából, miközben az infláció és az adórend- szer az átlagosnál is jobban növeli a nem pro- duktív életszakaszok finanszírozásában amúgy- is nagyobb szerepet játszó háztartások (gyer- mekes, nyugdíjas háztartások) terheit.

A háztartások megtakarításainak és vagyon- felhalmozásának meglehetősen gazdag iro- dalma van, a családösszetételre — mint olyan tényezőre, amely szintén befolyást gyakorolhat a háztartások vagyoni helyzetére — azonban mindeddig kevés figyelmet szenteltek. S. Perel—

man és P. Pestíeau annak empirikus feltárására tettek kísérletet, hogy van-e, s ha van, milyen

a lakástulajdonlás és a háztartásban nevelt gyermekek száma közötti összefüggés. Vizsgá- latukba 12 országot vontak be, és számos szo- ciális-demográfiai tényezőt (például a család típusát, a család rendelkezésére álló jövedel—

met, a település jellegét, a bevándorlók helyze- tét, az iskolázottság szintjét stb.) vettek figye—

lembe. A szerzők arra a következtetésre ju—

tottak, hogy a gyermekek száma általában erős pozitív hatást gyakorol a lakástulajdonlásra, de általában csak három gyermekig, utána a hatás előjele negatív lesz. Svájcban és Angliá- ban az általános képpel ellentétben a hatás ne—

gativ. Angliában ezt részben az magyarázza, hogy a bevándorlók általában nagycsaládosok, de nem rendelkeznek lakástulajdonnal. Az empirikus kutatások eredményei azt támasztot- ták alá, hogy a háztartásoknak a lakásra és/

vagy gyerekekre irányuló döntésében fontos szerepe van a jövedelmi és a helyettesítési ha—

tásnak, valamint az altruizmusnak. A lakás azonban sajátos vagyontárgy, hiszen a család lakóhelyéül, működési helyéül szolgál, és a nemzedékek közötti transzfer tipikus eszköze.

A lakástulajdonlás demográüai tényezőit vizs—

gálva állították fel a szerzők azt a hipotézist, melyet empirikus vizsgálataik bizonyítani lát- szottak, miszerint a család demográfiai szer- kezetének hatása van a lakástulajdonlásra.

A vándorlással foglalkozó előadások közül több is foglalkozott azzal, miként befolyásolja a nemzetközi vándorlás a nemzeti jövedelmet, annak elosztását, a gazdasági növekedést és a népesség reprodukcióját. A modellépítés alapja e témakörben is többnyire a neoklasszikus termelési modell volt. G. Schmitt-Rink annak vizsgálatát tűzte ki célul, hogy mely feltételek

között egyenlíti ki a vándorlás a népességnöve- kedést, a termelési tényezők árait és azok része- sedését a nemzeti jövedelemben, s mikor nem.

így például, ha a munkát helyettesítő technikai fejlődés nem kompenzálja a népesség csökke—

nését, és ha más feltételeket változatlannak ve- szünk, akkor a nettó kivándorlás csökkenti és nem növeli, és fordítva, a nettó bevándorlás növeli és nem csökkenti az egyensúlyi bérrátát.

Következésképpen az a tétel, hogy a vándorlás csökkenti a bérek nemzetközi különbségeit, csak bizonyos helyzetekben áll fenn, melyben fontos szerephez jutnak a népesség növekedési rátájában és a megtakarítási rátákban fennálló különbségek.

A nemzeti vándorlás Világgazdaságra gyakorolt kedvező hatásait hangsúlyozta előadásá- ban Th. Straubhaar, utalva arra, hogy nem le—

het hatékony az áruk szabad kereskedelme, ha a termelési tényezők, így a munkaerő mozgása előtt akadályok vannak. A szabad vándorlás ugyanúgy növeli a nemzeti jövedelmeket, mint az áruk és a tőke szabad áramlása, ezért az így elért jövedelemtöbblet pótolja azokat a veszte—

ségeket, melyet a vándorlás okoz (például a nemzeti közjavakat a bevándorlók is élvezik).

A vándorlás kifejezetten ,,szabadpiaci" meg- közelítése után érdekes volt hallgatni mások előadásait, akik szintén a nemzetközi munka- erőpiacra gyakorolt hatásokat vizsgálták, de fejtegetéseikben a vándorlási hullámokra való felkészülés szükségessége nagyobb hangsúlyt

kapott. így például A. Poljakov és I. G. Uskalov arra hívták fel a figyelmet, hogy a Szovjetunió és a kelet—európai országok többsége nincs fel- készülve a munkanélküliség gyors növekedé- sére, amelynek következtében erős gazdasági indíttatású vándorlási hullám alakulhat ki. En—

nek következtében jelentősen megváltozik Európa munkaerőpiaca, új, korábban inkább munkaerőt importáló országokból indulhat meg tömeges kivándorlás. A kelet—európai or—

szágok közötti munkaerőmozgást azonban aka—

dályozza, hogy valamennyi országban nő a munkanélküliség, és annak szerkezete hasonló.

Rédei Mária szintén a nemzetközi vándorlás új jellemzőire hívta fel a figyelmet, s annak főleg magyarországi vonatkozásait elemezte. Más megközelítésben, Th. Straubhaarhoz hasonlóan sürgette a küldő és a fogadó országok együtt- működését és az európai szintű vándorlási po—

litika kialakítását.

Dr. Szegő Szilvia

DR. VAVRÓ ISTVÁN DOKTORI ÉRTEKEZÉSÉNEK VITÁJA

A Magyar Tudományos Akadémia Tudomá- nyos Minősítő Bizottsága vitára bocsátotta Vavró Istvánnak, az Igazságügyi Minisztérium

tisztikaijellemzői Magyarországon, 1971—1985"

című doktori értekezését. A nyilvános vitára 1990. szeptember 13-án került sor a Magyar

(2)

rálóbizottság tagjai voltak: Bakóczi Antal, az állam- és jogtudomány kandidátusa, a Krimi- nológiai és Kriminalisztikai Intézet igazgató- helyettese (a bírálóbizottság titkára), Gönczöl Katalin, az állam- és jogtudomány kandidátusa, tanszékvezető docens, Horváth Tibor, az állam- és jogtudomány doktora, tanszékvezető egyetemi tanár (a bizottság elnöke), Kertész Imre, az állam- és jogtudomány doktora, Kovacsics József, az állam- és jogtudomány doktora, ny. tanszékvezető egyetemi tanár, Vígh József, az állam- és jogtudomány doktora, tanszékve- zető egyetemi tanár. Az értekezés opponensei pedig Katona Géza és Szabó András, az állam- és jogtudomány doktorai, továbbá Valkovz'cs Emil, a demográfia (szociológia) doktora voltak.

AZ ÉRTEKEZÉS TÉZISEI

Az értekezés tézisei szólnak ] . a disszertá- ció célkitűzéseiről és tudományos előzményei- ről; 2. ismertetik a feldolgozás módszerét;

3. összefoglalják a doktori disszertáció új tudo—

mányos eredményeit; 4. vázolják az értekezés- ben kifejtettek hasznosításának lehetőségeit, és végü15. tartalmazzák a disszertánsnak az érte- kezés témakörében a kandidátusi fokozat el- nyerése óta végzett tudományos tevékenységé- nek és publikációinak jegyzékét.

]. Az értekezés az 1971 és 1985 közötti idő- szak kriminalitása alakulásának feltárását tűzte ki célul a kriminálstatisztikai adatok, éspedig mindenekelőtt az eseti és meghatározó ten- denciák vizsgálata, a jogi szabályozásban bekö- vetkezett változások által a kriminalitás ada- taira gyakorolt hatások kimutatása, a bűnözés alanyi és tárgyi oldalának összehasonlítása, a büntetőjogi normákat megszegő népesség alap- vető demográfiai és társadalmi jellemzőinek elemzése útján, illetőleg a különböző demográ- tiai—társadalmi jellemzők alapján képzett né—

pességcsoportok bűnözésében kimutatható gya- korisági különbségek vizsgálata által.

Célul tűzte továbbá a disszertáns az elköve—

tők (elítéltek) korspecifikus gyakorisági mu- tatóinak elemzésével, a Családi állapot, az iskolai végzettség és bűnözési gyakoriság össze- függéseinek vizsgálatával kimutatni azokat a törvényszerűségeket, amelyek e tényezőknek a bűnözés volumenére és szerkezetére gyakorolt hatását bizonyítják. Törekedett a részterüle—

tekre vonatkozóan végzett kutatások eredmé- nyeinek összehasonlító elemzésére, a bűnözés- ről alkotott bizonyos mértékig eklektikus kép egységesítésére. Ezt szolgálta az elvégzett át- fogó elemzés, mely az adatokat azonos elvek szerint és azonos módszerekkel vizsgálva bizto- sitotta komplexitásukat és a részletek tekinte- tében az azonos mélységig terjedő összhangju- kat, segítséget nyújtva ezzel a bűnügyi tudomá- nyok más ágaiban, más módszerekkel végzett kutatásokhoz.

5

2. A bűnözésre vonatkozó, vizsgált statisztikai adatok a bűnüldöző-igazságszolgáltató ap- parátus szervezetéhez kapcsolódó, annak meg- felelő felépitésű információrendszerekből szár- maznak. Az értekezés alapvetően az egységes rendőrségi-ügyészségi statisztikai rendszer és a bírósági statisztika adatait dolgozta fel. Ezeket az információkat kiegészítették azok az eseti célokat szolgáló adatfelvételek, elemzések, amelyek a bűnözés bizonyos területeit, az elköve- tők meghatározott szempontok szerint kivá- lasztott csoportjait vették vizsgálat alá.

3. Az értekezés a magyarországi bűnözés 1971 és 1985 közötti időszakra vonatkozó idő—

sorait elemezve számos újszerű megállapítást tesz. (A vizsgált időszak a statisztikai jellem- zők alapján két szakaszra bontható. Az 1971 és 1980 közötti szakaszban egyértelmű tendenciák nem állapíthatók meg, az 1981 és 1985 közötti szakaszban viszont az összefüggések a bűnö- zésnek társadalmi szempontból hátrányos meg- változására utalnak.) E megállapítások közül csupán néhányat emelünk ki.

Az értekezés statisztikai módszerekkel bizo- nyitja a bűnözés volumenének a vizsgált idő- szak utolsó harmadában bekövetkezett növe—

kedése és a büntetőjogilag vétőképes korban levő korosztályok korspecifikus kriminalitási arányszámainak emelkedése közötti összefüg—

gést. Bizonyítja, hogy az általános kormegosz- láson belül az egyes bűncselekmények elköve—

tőinek kostruktúrája jelentős mértékben eltér, és ez az eltérés nagy stabilitást mutat. Az aszim- metrikus korgörbék esetében a bűnözés volu- menét az átlagosnál nagyobb mértékben befo- lyásolják azok a bűncselekmények és elköve- tőik, melyeknél a korgörbe átlagon felüli bal oldali szimmetriát mutat. A büntetőjogi szempontok alapján képzett, a Büntetőtörvénykönyv fejezetbeosztásának megfelelő csoporton belül a kormegoszlás eltérései nagyobbak, mint a kriminológiai ismérvek alapján, az elkövetés kriminológiai jellemzői szerint képzett csopor—

tokban. A bűnözés megvalósítási formáját tekintve tehát homogénebb jelenség, mint a vé- dett jogi érdekek szerinti rendszerezés alapján az feltételezhető lenne. A kriminológiai—kriminalisztikai jellemzők következésképpen az elkö- vetők demográüai—társadalmi hovatartozása szempontjából homogénebb csoportképző is- mérvek, mint a sértett, illetőleg védeni kívánt jogi érvek alapján kategorizáló klasszikus bün-

tetőjogi osztályozás elvei.

Az értekezés a kormegoszlás és az előélet ismérveinek kombinatív vizsgálata segitségé—

vel bizonyítja, hogy az elítéltek előélet szerint társadalomra leginkább veszélyes csoportjai, a különös és a többszörös visszaesők nagyobb arányban kerülnek ki a társadalom más vonat- kozásban is hátrányosabb helyzetű csoportjai—

ból, mint az elkövetők egyéb kategóriái. A de- viáns vagy negatív jelenségek társadalmi kon- centrációja nagyobb a külön vizsgálatok alap-

(3)

ján feltételezettnél. Bár a deviáns jelenségekre vonatkozó információk mennyisége az egyes magatartásformák volumenére külön-külön igaz, az egyes társadalmi rétegekben jelentkező átfedések miatt azonban az érintettek száma kisebb, mint a jelenségek volumenét tükröző adatok összege. Az adatok tehát nem kumulál- hatók. Ebből az is következik, hogy a negatív jelenségek visszaszorítására irányuló intézke- dések kisebb társadalmi csoportokra kon- centrálhatók, mint azt a külön—külön gyűjtött adatok mennyiségi egybevetése alapján felté—

telezni lehetne.

Az iskolai végzettség és a kriminalitási gya—

koriság, ezen belül a büntetett előélet össze- függéseinek bizonyítására a disszertáns a né- pesség iskolai végzettség szerinti megoszlásá- nak változásából s ezzel összefüggésben az el- ítéltek előélet szerinti megoszlásának esetleges változásából adódó eltérések torzító hatásának kiküszöbölésére új, a relatív gyakoriságon ala- puló standardizálási módszert dolgozott ki.

4. Az értekezés segítséget nyújthat többek között a kriminalitás tendenciájában és struk;

túrájában bekövetkező változások feltárásával a várható tendenciák előrejelzéséhez, a bűn- megelőzés érdekében hozandó intézkedések megtervezéséhez. Az értekezés eredményei, kö—

vetkeztetései felhasználhatók —— más statisztikai adatokkal összevetve — a negatív jelenségek koncentrálódásának megállapítására, a szűk—

séges szervezeti intézkedések megtételéhez, a rendelkezésre álló anyagi eszközök hatéko- nyabb felhasználásához.

*

Az értekezés tartalmát tekintve a vizsgálat céljának és módszerének bemutatása után a második fejezetben a negatív társadalmi tömeg—

jelenségek és a bűnözés fogalmi elhatárolásá- val és kapcsolatával, a harmadikban a bűnözés alapegységeivel és a bűncselekmények számá- nak alakulásával, a negyedikben a bűnözés szerkezetével, cselekmények szerinti összetéte- lének változásával, az ötödikben a bűnözés cse- lekményi oldalának társadalmi veszélyességé—

vel, a hatodikban a bűnözés cselekményi és személyi oldalának kapcsolatával, a felderítési arány alakulásával, a hetedikben a cselekmé- nyek és a tettesek arányával, az elkövetői oldal- lal, a nyolcadikban a bűnözés területi adataival, a kilencedikben a bíróságok büntetőügy-forgal- mával, a tizedikben az elítélt felnőttekkel, a tizenegyedikben a fiatalkorú elítéltekkel, a tizen- kettedikben a közvádas eljárásban elítélt fel- nőttekkel, a tz'zenharmadikban az elítéltek elő- életével, a tizennegyedikben a közvádas eljá- rásban elítélt felnőttek bűncselekményeivel, a tizenötödíkben a közvádas eljárásban elítélt felnőttkorúak bűncselekményeinek társada—

lomra veszélyességével, a tizenhatodik ban az al- koholfogyasztás és a bűnözés kapcsolatával

KATONA GÉZA OFFONENSI VELEMÉNYEBÓL

Az opponens a bevezetőben hangsúlyozta, hogy a disszertáns a társadalmi-gazdasági fej—

lődés szempontjából ,,. . . izgalmas korszak magyarországi kriminalitásának elemzésére vál—

lalkozott", s hozzátette, hogy dr. Vavró István- nak a magyarországi kriminalitás egész sor súlyponti problémáját feldolgozó, szervesen összefüggő publikációiban — a jelen disszertá- ciót is ideszámítva — elismerendő céltudatos—

sággal sikerült megvalósítania azt a ritka bra- vúrt, hogy . . harmincöt éves időszakra

— 1951—1985-ig — terjedően adott tudományos feldolgozást és elemzést hazánk bűnözésé- ről. . ." Munkájának tartalmi erőssége, hogy ,, . . . egyértelműen kriminológiai következteté—

seket vázol fel, amelyeket a kriminálstatisztika módszereivel hozott létre." Egyébként az opponens annak a véleményének adott kifejezést, hogy a munkát nem kell beszorítani ,,. . . a diszciplináris skatulya rendszerbe", minthogy mind a kriminológusok, mind a statisztikusok úgy tartják: ,,. .. a kriminológiát, illetve az igazságügyi statisztikát a tudományközi kapcsolatok kölcsönhatása jellemzi."

A munka kiemelkedő pozitívuma — mutat rá az opponens —, hogy a követett interdiszcipliná- ris szemléletnek megfelelően számos esetben áttöri a szerkezet belső korlátait, illetve a bű—

nözés jelentőségének külső kapcsolatrendsze- rét, és például ,, . . . az alkoholfogyasztás egész- ségügyi vonatkozásait vagy a vagyon elleni bűncselekmények és az árszínvonal összefüggé- seit is figyelembe veszi."

Elismerően szól az opponens a disszertáns által követett ama — ritkán tapasztalt — mód- szerről, hogy ,,. . . egy—egy bűnügyi jelenség és a vele kauzális kapcsolatban álló tényezők több- oldalú összefüggéseinek feltárására alkalmas statisztikai módszerek kifejtésére vállalko- zik. . ." munkájában.

A munka szerkezetének erős tagolása —- az opponens véleménye szerint — negativ hatá—

sokkal is jár: ,, . . . az olvasó egyes kérdések ki- fejtésénél ismétlésekkel találkozik, amit az azo—

nos jellegű témák összevonásával meg lehetett volna szüntetni." Ez egyrészt csökkentette volna a mű terjedelmét, másrészt elkerülhetővé tett volna bizonyos közismert megállapítá- sokat.

A munka erényének minősíti a bíráló a fel—

használt adatgyűjtési rendszerek kritikáját.

Nem rejti véka alá a két rendszer ,,. . . inkom—

patibilitásából adódó következményeket. . .", azt például, hogy a különböző eljárási szakaszok mutatói statisztikailag összehasonlítha- tatlanok. Szükségesnek tartotta volna azonban, ha a disszertáns munkájában ,,. . . felcsil- lantotta volna ezen diszkrepancia megszünte- tésének perspektiváját, vagy legalább erre irá-

(4)

Elismerően szólva az oly fontos látencia kér—

désének a disszertációban követett kezeléséről, az opponens kétségesnek minősítette, hogy ,,. . . egyes szubjektív . . . becsléseken kívül ne lehetne törekedni a látencia megbízhatóbb megállapítására. A lakosság körében rendsze—

resen, többnyire szociológiai módszerekkel végzett sértetti, károsulti felmérések. .. köze—

lebb vihetnek a látencia, illetve alakulásának megismeréséhez."

Az anyagi büntetőjogi szabályozásnak a hű- nözés dinamizmusát bemutató idősorokra gya—

korolt hatásával a munka súlyának megfele- lően, szakszerűen foglalkozik. A bűnözés tár—

sadalomra veszélyességének problémáját azonban — az opponens véleménye szerint — nem tár—

gyalja kellő mélységben. "Újszerű fogalomként tárgyalja a bűnözés társadalomra veszélyességét, amelyen belül megkülönbözteti a bűnösök sze—

mélyi társadalomra veszélyességét . . . és a bű—

nözés cselekményi (tárgyi) oldalának veszélyes- ségét. Ez utóbbi tartalmát nem határozza meg egyértelműen."

A bűnözés társadalomra veszélyességének ál- talánosított szintű mérhetőségét az opponens kétségesnek tartja. A ,,halmazati bűnelköve—

tés'l-sel mint a társadalomra veszélyesség pontos jelzőjével szemben a bíráló felveti, ,,. . . a halmazati büntetések bonyolult, sokrétű kér—

dését figyelembe véve a bűncselekményi egy- ségre és többségre vonatkozó . . . szabályozást bővebben lenne szükséges kifejteni."

A disszertáció új tudományos eredményei közül a bíráló kiemelte az 1981 és 1985 közötti időszak fontos jellemzőjének, a bűnözés terje- delme és a fiatal korosztályok korspeciükus kriminalitási arányszámai közötti összefüggé- seknek mutatóit.

Rámutat az opponens a bűnözés társadalmi következményeinek reálisabb meghatározása terén elért eredményekre is. A disszertáns ki- mutatja, hogy ,, . . . a sértetteket sújtó következ—

mények meghaladják azt a terjedelmet, ame—

lyet a bűnügyi struktúra cselekményi oldalá- nak mutatói tükröznek. Hasonló következteté—

sek vonhatók le a vagyon elleni bűncselekmé- nyekkel okozott kár értékelése során is."

Végül az opponens abban foglalta össze véle- ményét, hogy ,,. . . Vavró István témaválasz—

tásának indokoltsága az új tudományos eredmények, a vizsgált 15 éves időszakra vo- natkozóan levont megalapozott kriminológiai következtetések, az általa kidolgozott és alkalmazott bűnügyi statisztikai módszerek indo- kolttá teszik az állam- és jogtudomány doktora tudományos fokozat odaítélését."

SZABÓ ANDRÁS OPPONENSI VELEMENYÉBÖL

Az opponens a bevezetőben a disszertáció műfaját vizsgálta, és azt kriminálstatisztikai elemzésnek tekintve hangsúlyozta, hogy első-

55:

sorban a kriminálstatisztikai fegyvertár kihasz—

nálását kell szemügyre venni és ehhez képest igényelni a statisztikán túli mondanivalót. Rá—

mutatott arra, hogy az értekezést a kevés tétel, a kevés következtetés, de ezek ,,. . . gondos és gazdag megalapozása jellemzi." A disszertáció azt adja, amit címében ígér: a magyarországi bűnözés 1971 és 1985 közötti kriminálstatiszti- kai elemzését kitűnő értekezés formájában.

A disszertáns egy fontos periódus történeti statisztikai összegezését és elemzését végezte el.

,,A disszertációt és annak háttéranyagát min—

den kriminalista kitűnő statisztikai kézikönyv—

ként forgathatja." A bíráló a könyv kiadását javasolva annak az óhajának _is kifejezést adott, hogy a szerző folytassa az anyaggyűjte'st és elemzést. ,,Haszna ugyanis nemcsak ismeretköz- lés és ismeretbővítés lenne — mutat rá az opponens —, hanem elsősorban — és főleg — az, hogy megalapozhat büntetőpolitikai döntéseket."

Az opponens a szerző módszerével, a statisztikai információelemzés kérdésével foglalkozva helyesnek minősíti a disszertáns ama döntését, hogy a statisztikai rendszerben sze- replő információkra korlátozta vizsgálódását, ,,. . . arra a konstans elemre, amely ebben a működő információs rendszerben állandó. Ál—

landó abban az értelemben, hogy a változó büntetőjogi normákhoz igazodik információs kategóriáiban."

A disszertáció által nyújtott rengeteg konkrét ismeret közül a bíráló kiemeli azt a fontos megállapítást, hogy a bűnüldöző apparátus je- lenlegi kapacitása mintegy 110-120 000 bűn- cselekmény eredményes felderítéséhez, nyomo- zásához elegendő. ,,A felderítési arányt úgy kell felfognunk — hangsúlyozza az opponens —, . . . mint a bűnüldöző apparátus teljesítőképes—

sége és a bűnözés közti arány függvényét. Még optimális esetben is előfordulhat, hogy a hű—

nözés növekedése miatt a felderítési arány rom—

lik . . . ez a társadalom, de az elkövetők és po—

tenciális elkövetők biztonságérzetét egyaránt befolyásolja. A büntetés elkerülhetetlensége . . . az igazán visszatartó ereje a működő büntető- jognak, ami viszont az eredményes felderítés függvénye."

Elismeréssel állapítja meg a bíráló, hogy ezek a felismerések és következtetések statisztikailag bizonyítottak a disszertációban. Sajnálatát fejezte ki azonban amiatt, hogy a disszertáns gondolatmenetét nem folytatja, s így nem ke- rülhetett kimutatásra az ,,. . . a dominóhatás, ami arendőri működés kapacitásgondjai és en—

nek a bírósági tevékenységre szükségképpen átvetődő kisugárzásai között vannak." Az új bűnüldöző és igazságszolgáltatási rendszer ki—

építésekor segitséget nyújthatott volna a kri—

minálpolitika számára a gondolatmenet végig—

vezetése.

A disszertáció a statisztikai rendszerben sze- replő minden lehetséges demográfiai-szocioló—

giai ismérv felhasználásával végzett elemzései—

(5)

ből fontos következtetésekre jut. Ezek közül az opponens kiemeli azt a rendkívül fontos kriminálpolitikai és bűnmegelőzési-stratégiai megállapítást, hogy ,,. . . a megelőzésnek nem általában kell folynia, hanem konkrétan kö- rülírható népességcsoportot kell célba vennie, és intézkedéseit a csoportok problémáinak megoldására kell irányítania."

Bírálta az opponens a jelöltnek azt az elvi álláspontját, hogy nem tekinti megalapozott- nak cigánybűnözésről beszélni. Véleménye szerint ez létező jelenség és a szerző példái is ép- pen azt bizonyítják. ,,. , . hacsak a demográfiai, szociológiai ismérvek léteznek — mutat rá az opponens —, melyeket a szerző is elismer, akkor lehet azt mondani, hogy a cigánybűnözés elsősorban rétegbűnözés, mégpedig a szegé- nyek vagy hátrányos helyzetűek bűnözésének sorsát osztja, de azt tagadni, hogy az etnikum nem rétegképző ismérv, egyszerűen képtelen- ség." Példákat hoz fel a továbbiakban arra, hogy a nemzetközi összehasonlítás keretében beszélhetünk magyar bűnözésről, szemben az összehasonlítandó nép bűnözésével stb.

Sajnálattal állapítja meg az opponens, hogy a disszertáns nem volt következetes a bűnözés társadalomra veszélyességének mérésére vo—

natkozó eszmefuttatásaiban. Hiányolta a vo—

natkozó numerikusan homogenizált mérőszám kidolgozását.

Végül az opponens a disszertáció tudomá—

nyos teljesítményeinek összegzése után java- solta a birálóbizottságnak ,,. . . tegyen előter- jesztést a Tudományos Minősítő Bizottság- nak: ítéljék oda Vavró Istvánnak az állam- és jogtudomány doktora címet."

VALKOVICS EMIL OPPONENSI VÉLEMÉNYÉBÓL

Az opponens Vavró István doktori érteke—

zésének erényeit és egyben eredményeinek to- vábbfejlesztése iránt a részéről támasztott igé- nyeit a következőképpen fejtette ki.

Általánosságban elismerően nyilatkozott az opponens a disszertáció végén megfogalmazott következtetésekről, melyeket jól szerkesztett, számos esetben többdimenziós statisztikai de- monstrációkkal igen jól alapozott meg a szerző.

Az opponens az elkövetők előéletével és a büntetettség kérdésével kapcsolatban felveti a különböző mutatók számításánál figyelembe veendő függetlenség és folytonosság hipoté- ziseit. A téma részletes kifejtése után a disz—

szertáció adataival, tábláival foglalkozva elis- méréssel mutat rá azokra, amelyek véleménye szerint a függetlenség és folytonosság fontos hipotéziseinek hallgatólagos elfogadásán ala- pulnak.

Igen jónak minősítette a latens bűnözés elem- zése céljából kidolgozott modellt, amely lehe—

bármely tetszőleges e'v bűnözési struktúráját és a nyomozás eredményességét felvázolja.

A disszertánsnak a téma demográfiai, illetve társadalomdemográíiai közelítése és elemzése terén tanúsított rendkívüli érzékenységét mél- tatva a bíráló megállapítja:

-— a jelölt érdeme annak akapcsolatnak felismerése,amely a bűnözés különféle fajtái és a demográfiai ismérvek, az elő- élet között létezik, e kapcsolatok természetének világos megfogalmazása, statisztikai demonstrálása, értékelése;

-— elismerést kiváltó érdeme, hogy az elítéltek demográfiai ismérvek szerinti megoszlásának és az utóbbi időbeli válto- zásának szemléltetésekor és elemzésekor egyidejűleg a bűn- tetlenek, illetve az azonos nemű össznépesség hasonló is- mérvek szerinti megoszlását összehasonlítási alapként meg- adja;

— igen nagy elismerést kiváltó érdemnek minőslti az opponens, hogy a jelölt felismerte a halandósági díli'erenciák szerepét a visszaeső bűnelkövetők arányainak életkor szerinti alakulásában.

Az opponens bírálatát lényegében az ered- mények elmélyítésére vonatkozó javaslatok for- májában fogalmazta meg. Véleménye szerint például a látencia kérdéskörét elkövetői oldal- ról is mérlegelni lehetne. Vizsgálni lehetne, azo—

nos-e a látencia mértéke a különböző nemű, életkorú, családi állapotú, iskolai végzettségű, előéletű bűnelkövetők esetében? Ha nem, milyen eltérések létezése tételezhető fel? A bűnö- zés korrekt leírása mellett elemzés céljából a közvetlen előidéző tényezőket is fel lehetne tárni. Számokkal leírható válasz adható például arra a kérdésre, mi volt a szerepe a tényleges bűnözés volumene időbeli változásában a né- pesség korösszetétele változásának, hangsú—

lyozva, hogy a számítás útján kimutatott válto—

zás sem jelenti a bűnözés intenzitásának válto- zását, csupán korösszetétel-hatásról van szó.

Ugyanígy számszerű választ lehet adni arra a kérdésre is, mi volt a szerepe az észlelt időbeli változásban az életkor szerinti bűnelkövetési gyakoriságok változásának, hangsúlyozva, hogy csak ez tekinthető a bűnözés intenzitása változásának. Kettős standardizálással azt is ki lehetne mutatni, hogy mi volt a szerepe az em- lített két tényezőcsoportnak egymással egybe- vetve.

Az élet s ebből adódóan a halandóság szem- pontjából heterogén populációk tanulmányo—

zása kapcsán felvethetők lennének az összes problémák, amelyeket a demográfiai elemzés a ,,heterogenitásból származó problémák"—nak nevez a longitudinális elemzésben, és vázolha—

tók lennének azok a konkrét statisztikai mód—

szerek is, amelyek segítségével e problémák eredményesen kezelhetők.

Felvethető lenne az a gondolat is — mondotta az opponens —, hogy kiszámítsuk annak való- színűségét, hogy egy adott sorszámú bűncselek—

ményt egy magasabb sorszámú bűncselekmény követ, és meg lehetne kísérelni a különböző sorszámú bűncselekmények közötti időinter- vallumok hosszának becslését is.

Végül az opponens javaslatait lezárva megál-

(6)

ciót írt, melyben kitűzött céljait maradéktalanul megvalósította. Javasolom a Tudományos Mi- nősítő Bizottságnak, hogy dr. Vavró Istvánnak a benyújtott disszertáció alapján az állam- és jogtudomány doktora fokozatot adja meg."

DR. VAVRÓ ISTVÁN VÁLASZA AZ OPPONENSI VELEMÉNYEKRE

A jelölt az opponensi véleményekre adott vá—

laszában elsősorban köszönetet mondott az op—

ponenseknek munkájukért, valamint bíráló megjegyzéseikért, mely utóbbiak lehetőséget nyújtottak álláspontjának kifejtésére, és hasznos útmutatót adnak a téma vizsgálatának to- vábbfejlesztésére. A továbbiakban válaszolt a bíráló megjegyzésekre, szem előtt tartva, hogy az opponensek több tudományág nemzetközi—

leg elismert művelői, akiknek álláspontjában a demográfia, a büntetőjog, a kriminológia és a matematikai statisztika aspektusai egyaránt megfogalmazódtak, következésképpen észrevé- teleik lényege a bennük esetenként fellelhető közös vonások ellenére különböző.

I . Katona Géza opponens bíráló megjegyzé—

seire adott válaszok.

Az értekezés erős tagoltsága és az előforduló ismétlésekre vonatkozó észrevételeire adott vá- laszában a jelölt hangsúlyozta, hogy e hiányos- ságok oka a választott vizsgálati módszerben rejlik: a bűnözés több ismérv szerinti vizsgálata kombinatív feldolgozást és elemzést igényelt, amikor is az elsődleges megközelítést a vizsgál- ni kívánt ismérv adta, melyhez rendelte hozzá a kapcsolódó ismérvet. (Például a családi álla—

pot vizsgálatánál kapcsolódó ismérvek az élet—

kor, az iskolai végzettség, és megfordítva az is—

kolai végzettség szerepének vizsgálatánál a kap- csolódó ismérvek az életkor és a családi álla- pot.) Az erős tagoltsághoz egyébként a rövidí—

tésre irányuló törekvés is hozzájárult. (Az ere- deti anyag 900 oldal volt.)

Ami a statisztikai rendszer és a büntetőeljá- rás egyes szakaszainak kapcsolatát, a különbö—

ző eljárási szakaszok statisztikai adatainak ösz- szehasonlíthatóságát illeti, rámutatott arra, hogy az eltérések kiküszöbölésének, az adatok rendszerbe foglalásának statisztikai szempont—

ból semmiféle elméleti akadálya nincs. Gyakor- latilag azonban a feladat — technikai és anyagi okokból —— megoldhatatlan.

A látencia kutatásának fontosságával egyet—

ért — mondotta a jelölt —, de értekezésében első- sorban az ismert és a jogalkalmazó szervek által minősített bűnözésre vonatkozó adatok elem- zése volt a célja. ,,A látenciára vonatkozó infor—

mációk — mondotta — hipotetikusak, az alkalmazott vizsgálati módszerek kisérleti jellegűek, ezért eredményeik . . . megalapozottság tekin—

tetében nem hasonlíthatók össze a rendszeres statisztikai adatgyűjtések eredményeivel."

A bűnözés társadalomra veszélyességének mérésével kapcsolatos kérdéskörrel foglalkozva

dr. Vavró István rámutatott arra, hogy a társa- dalom vonatkozó hivatalos értékítéletét a bűn—

tetőjogi következményekben fogalmazta meg.

A kriminálstatisztikának aligha lenne helyes a jogrendszerhez kötött önálló értékrendet ki—

alakítania. A bázisként választható jogkövet- kezmények terén rövid időn belül bekövetke—

zett számos változáson túl — ami már önmagá- ban is gátja a tartalmilag homogén idősorok képzésének — létezik egy másik, nem kevésbé súlyos probléma: a törvényben előírt és a tény- legesen alkalmazott jogkövetkezmények mér- téke közötti eltérés, különös tekintettel az eny- hítő szakasz gyakori alkalmazására. A jelölt véleménye szerint: ,,. . . kriminálstatisztikai szempontból helyesebb megvárni, amíg e kér- désben a bűnügyi tudományok művelői között konszenzus alakul ki. Addig a statisztikus fel- adata e törekvéseket adatokkal és elemzésekkel segíteni."

2. Szabó András opponens bíráló megjegyzé- seire adott válaszok.

A disszertáns hangsúlyozta, hogy az oppo—

nensnek a bűnözés és az azt kezelő rendszer kö- zötti kölcsönhatást elemző gondolataival egyet—

ért. ,,Az értekezésben azonban — mondotta — szándékosan nem foglalkoztam e kölcsönhatás felderítési arányon túli kérdéseivel. . . . a bűnö- zés és a jogalkalmazásban megnyilvánuló társa- dalmi reagálás kölcsönhatása olyan bonyolult összefüggésrendszer, melynek adatok alapján történő elemzése önmagában is önálló érteke- zés tárgyát képezhetné." Az adott körülmények között csupán arra törekedett, hogy a bűnözés—

re vonatkozó adatok elemzésével a feladatot vállalók részére segítséget nyújtson.

Az ún. cigánybűnözés problémájával foglal—

kozva a jelölt rámutatott arra, hogy ez krimi- nálstatisztikai szempontból valójában egyszerű kérdés. A téma iránti érdeklődést az a tapasz- talati tény indokolja, hogy a bűnelkövetők kö- zött a cigánynak tekintett személyek aránya lé- nyegesen magasabbnak tűnik, mint a népesség- ben. Nem vitatja, hogy az etnikai hovatartozás is lehet csoportképző ismérv, és azt sem, hogy ez az ismérv a bűnözéssel kapcsolatban —más is—

mérvekkel együtt — igen jelentős lehet. ,,A prob- léma az — mondotta a jelölt —, hogy a cigánynak tekintett népesség lélekszámára vonatkozó, tu- dományos kutatáshoz megbízható alapul szol- gáló adatok hiányoznak, így a bűnözés vizsgá- latánál nélkülözhetetlen gyakorisági mutatók nem számíthatók ki."

3. Valkovics Emil opponensi bíráló megjegy- zéseire adott válaszok.

A jelölt válaszában kifejtette álláspontját a változatlanság és függetlenség hipotéziseinek

— a bíráló által felvetett — témakörével kapcso—

latban. Hangsúlyozta, hogy a matematikai sta—

tisztika szempontjának figyelembevétele mellett tudomásul kell venni, hogy a probléma alap- vetően jogi vonatkozású. ,,A jogszabályválto- zások statisztikai idősorokra gyakorolt áldatlan

(7)

. . . hatása mellett itt meghatározó szerepük van a kriminalitás korspecifikus különbségeinek épp úgy, mint az életkor és a bűnözés struktúrája . . . közötti kapcsolatnak, abűnözés struktúrája és a felderítési arány közötti kapcsolatnak. . . .

A formális jogi tényezők torzító hatásának ki—

szűrése nélkül azonban . . . matematikailag is bizonyítható összefüggések nem mutathatók ki.

További vita — és vizsgálat -— tárgyát képez- hetné . . . az elkövető általános társadalmi de—

valválódása és büntetőjogi normasértéseinek jellege közötti kapcsolat. . .". E bonyolult kér- déskomplexum megválaszolása azonban csak akkor lenne lehetséges, ha ,, . . . pontos adatokkal rendelkeznénk az egyidőben élő népesség korosztályonkénti előélet szerinti megoszlásá—

ról." A szükséges adatbázis kialakításának azonban — mint ismeretes —— anyagi, technikai és min- denekelőtt személyiségi jogi akadályai vannak.

Végül a jelölt a visszaesési valószínűség ki- számításával foglalkozva rámutatott ennek kor- látozott lehetőségeire, hangsúlyozva, hogy a tár- sadalmi—gazdasági változások, valamint a jogi szabályozás változásai e jelenséget bonyolult, matematikailag alig modellezhető módon befo- lyásolják.

Válaszának záró részében dr. Vavró István további terveiről szólt. Két területen kíván to- vábblépni, mondotta. ,,Az egyik, a demográ—

fiai—társadalmi tényezők és a bűnözés krimino—

lógiai kategóriái közötti kapcsolatok vizsgálata.

A másik, a bűnözés belső összefüggéseinek és az eljárás kölcsönhatásának kutatása érdekében olyan longitudinális és retrospektív vizsgálati eljárások kidolgozása, amelyek a reprezentatív módszerek alkalmazása esetén is lehetőséget ad—

nak a bűnözés egészére vonatkoztatható követ- keztetések levonására."

*

A bírálóbizottság értékelése szerint Vavró István önálló kutat ásain és kriminálstatisztikai

módszereken alapuló értekezése, illetőleg vá—

lasztott témája elméleti és gyakorlati szempont- ból időszerű és jelentős. A disszertációban egy- aránt épít a kriminológia és a kriminálstatisz—

tika eszköztárára, és ahol ez szükséges, figye- lemmel van a büntetőjog fogalomrendszerére is. A disszertáció új tudományos eredményei:

— komplex és egyúttal részletekbe menő tudományos fel- dolgozás; a rész és egész viszonyának sikeres vizsgálata, megvilágítása és rendszerbe foglalása; következtetéseim]:

többdimenziós statisztikai demonstrációk alkalmazásával történő sokoldalú megalapozása;

—— formális jogi tényezők bűnözésről alkotott képünket meghatározó hatásának statisztikai módszerekkel történő mérése és bizonyítása;

— a bűnözés struktúrája és a nyomozás eredményessége közötti összefüggés modelljének kidolgozása és általános érvényű alkalmazhatóságának megfogalmazása;

— a büntetőeljárás szakaszai és a bűnözésre vonatkozó statisztikai adatok alakulása közötti összefüggések tételes bizonyítása;

— a demográfiai-társadalmi tényezők és a bünözés gya- korisága közötti összefüggések vizsgálata, különös tekintet—

tel az életkor és büntetettse'g, ezen belül is a halálozási gya- koriság társadalmi rétegenkénti különbözősége és a vissza- esés, valamint az iskolai végzettség és a bűnözési gyakoriság közötti kapcsolat megállapítására a relatív gyakoriságon alapuló új indexmódszer kidolgozásával;

— a bűnözés kiterjedtségének és következményeinek a vizsgálata, az ismertté vált közvádas bűncselekmények szá- ma és a bűnözés által ténylegesen érintett, sértettnek tekint—

hető népesség száma közötti különbség statisztikai módsze- rekkel történő bizonyítása.

A bírálóbizottság a disszertáció, az oppo—

nensi vélemények, a nyilvános vita és a jelölt válasza alapján zárt ülésen egyhangúan úgy döntött: javasolja a Tudományos Minősítő Bizottságnak, hogy dr. Vavró István részére az állam- és jogtudomány doktora fokozatot ítél- je oda.

'

A Magyar Tudományos Akadémia Tudomá—

nyos Minősítő Bizottsága 1990. november 14—

én tartott ülésén dr. Vavró István részére az ál- lam- és jogtudomány doktora fokozatot oda- ítélte.