Párniczky Gábor doktori értekezésének vitája

könyv is jelentős szerepet töltött be abban, hogy megismertesse a közgazdászokat a ma- tematikai statisztikai módszerek alkalmazásá- hoz szükséges adatbázis megteremtésével.

További előrehaladást lát ebbe az irányba az új fejezet anyagában.

Több hozzászóló jelezte. hogy túlzottan makroszemléletű ez a fejezet, és további fel- dolgozást igényelne a vállalati és a felsőbb szintű információs rendszer kapcsolatának bemutatása. Dörnyei József azt javasolta, hogy a Statisztikai információ-rendszer című jegyzet ne épüljön be egy fejezetként a ké—

szülő új tankönyvbe, ne képezze az általá- nos statisztikai tananyag részét. E téma fon- tossága azt indokolja, hogy külön tárgyként oktassák, a leírtaknál nagyobb terjedelemben.

Javaslatot tett a bővítés irányaira is. Az osz- tályozás, az adatellenőrzés. a hibajavítás. az

idősorok összehasonlíthatóságónak biztositá- sa témák részletesebb tárgyalását említette meg. A vitaülés résztvevőinek többsége szük- ségesnek tartotta, hogy a vitatott jegyzet anyaga a tervezettnek megfelelően helyet kapjon az új tankönyvben. Helyesnek tartot- ták azonban azt is, hogy a statisztikai infor—

máció-rendszer iránt érdeklődő hallgatóknak a Tanszék tegye lehetővé, hogy tanulmá- nyaik során részletesebb tananyag kereté—

ben megismerkedjenek a kérdésekkel.

A vitaülés tanulságait összefoglalva Ollé Laios megállapította, hogy a vitaülés értékes segítséget nyújtott a tankönyv átdolgozásá—

hoz. A szerzők a vitaülésen elhangzottakat.

a korábbi vitákon kifejtett észrevételeket, a szakirodalmi bírálatokat és az oktatási ta- pasztalatokat figyelembe véve készítik el az

új, átdolgozott tankönyvet.

PÁRNICZKY GÁBOR DOKTORl ERTEKEZÉSÉNEK VlTÁJA

Az MTA Tudományos Minősítő Bizottságá- nak Közgazdaságtudományi Szakbizottsága Bognár József akadémikus elnökletével 1978.

június 15—én tartotta meg dr. Párníczky Gá- bor egyetemi tanár doktori értekezésének vi- táját a Magyar Tudományos Akadémia Nagy- termében. Az értekezés címe: Az osztályozás szerepe a statisztikai információ-rendszerben.l A vitára kiküldött Bíráló Bizottság tagjai Fa- zekas Béla, a közgazdaságtudományok dok- tora, Kiss Albert, a mezőgazdasági tudomá—

nyok kandidátusa, Kovács Árpád, a közgaz- daságtudományok kandidátusa és Nyitrai Fe- rencné, a közgazdaságtudományok kandidá- tusa (a Bizottság titkára) voltak. Az érteke- zésről Drechsler László, a közgazdaságtudo—

mányok doktora, Kádas Kálmán, a műszaki tudományok doktora és Vincze István, a ma- tematikai tudományok doktora adott oppo- nensi véleményt. (Vincze István a nyilvános vitán más elfoglaltsága miatt nem tudott

részt venni.)

A DOKTOR! ÉRTEKEZÉS TEZISEIBÖL

A disszertáció bevezetőjében a jelölt az értekezés tárgyával, célkitűzéseivel és tudo—

mányos előzményeivel foglalkozott. leszögez—

* A jelölt e kérdéssel az elmúlt években következő műveiben is foglalkozott: Az automatikus osztályozás (Statisztikai Szemle. 1973. évi 10. sz. 999—1009. old.):

Az automatikus osztályozás módszere! (KSH Ukono- metrioi Laboratórium. Laboratóriumi Munkaanyogok 16. sz. Budapest. 1973.): A statisztikai informatika alapjai (Statisztikai Kiadó Vállalat. Budapest. 1976.

190 old.): továbbá e kérdéskörhöz kapcsolódott .,A statisztikai osztályozás és nómenklatúra-szerkesztés ak- tuálls kérdései" című, a Magyar Tudományos Aka- démia Statisztikai Bizottsága 1977. május 10-i ülé- sén megvitatott (a Statisztika! Szemle 1979. évi 8—9.

számában röviden ismertetett) anyaga is.

ve, hagy az integrált statisztikai információ- rendszer kialakításával kapcsolatos feladatok közül jelenleg a részletek kidolgozása, az alrendszerek fejlesztési módszereinek tökéle—

tesítése van előtérben. ,,llyen részterület a statisztikai osztályozás és nómenklatúra- szerkesztés kapcsolata az információ-rend- szerrel, amely disszetrációm tárgyát alkotja.

Értekezésem célja —— hangsúlyozta a jelölt - a statisztikai osztályozás jelenlegi problé—

máinak feltárása, standard osztályozási rend- szereink szerkezetének és kölcsönös kapcsola- tainak vizsgálata, végül e vizsgálat alapján új osztályozási módszerek, eljárások és rend- szerek modelljének kidolgozása." A ,,prekom- puter korszakot" az egymástól többé-kevésbé elszigetelt, az egyes ágazatok jellegzetessé—

geit jól tükröző, eltérő definiciókat alkalmazó osztályozási rendszerek jellemezték. Ez termé- szetesen akadályozta az újratermelési folya- mat egészének átfogó vizsgálatát. Bonyoli- totta a helyzetet. hogy nemcsak a statiszti- kón belül. hanem a statisztika és más szak—

területek. elsősorban a népgazdasági terve- zés, a pénzügy és a számvitel között is el- lentmondások alakultak ki. Mindez megma- gyarázza, hogy az utóbbi évtizedekben miért jelentkeztek mind nagyobb súllyal az integ—

rációs és koordinációs törekvések, miért ke—

rültek előtérbe az általános célú vagy össze- hangolt osztályozási rendszerek. E törekvések nemzetközi sikon is megfigyelhetők, már több nemzetközi standard osztályozási rendszert ki is fejlesztettek, amelyek saját szervezeten be- lüli problémákat ugyan megoldottak, de az egymás közötti kompatibilitást nem biztosi- tották. Végül sok gondot okoz a nómenkla- túrák elavulása, amely mind gyorsabbá váló folyamat. A statisztika elméletének fontos

feladata, hogy megtalálja az utat a szétda- raboltság állapotából a harmonizált. integ- rált állapotba úgy, hogy megőrizze mindazon nemzeti. ágazati. szektorális stb. sajátossá- gokat. amelyeknek fenntartása indokolt. Olyan osztályozási rendszer kidolgozása tehát a cél, amely egyrészt megkönnyíti az átmenetet más osztályozási rendszerekbe, és amely különö—

sebb zavarok nélkül lehetővé teszi a perio- dikus revíziót.

A kutatói munka során az alapfogalmak tisztázásához szükséges osztályozási művele- tek szétbontása a fogalmak formális definí- ciója révén. matematikai módszer használa- távai történt. ,,Koncepcióm szerint —— szögezi le Párniczky Gábor téziseiben kutatási mód- szerének ismertetése során — az osztályozás logikai művelete a sokaság, tulajdonság, nó- menklatúra és osztályozási rendszer fogal- mára épül. Ennek alapján definiálhatók és formálisan kezelhetők olyan további fogal- mak is. mint a taxonomikus és hierarchikus szerkezet, a kompatibilitás stb. Algoritmikus eljárás adható a kompatibilitás vizsgálatára.

inkompatibilis osztályozási rendszerek harmo- nizálására. és egyéb célokra. Végül meg- szerkeszthetők azoknak a taxonómiai rend- szereknek modelljei is, melyek —— nézetem sze- rint — alkalmasak az osztályozás problémái-

nak megoldására.

Ebben a fogalmi rendszerben a tulajdon- ságok kiválasztása úgy történik, hogy posz—

tulálunk egy végtelen tulajdonság-algebrát, amely egy adott sokaságra vonatkozó összes tulajdonságot tartalmazza. Bevezetünk egy F feltételt. amely w-nek egy wf részhalmazát azo- nosítja: ezt a feltételt osztályozási célkitűzés- nek nevezzűk. Nómenklatúrának hívjuk a VI 1 bármely véges, nem üres részhalmazát. Az osztályozás folyamatának ez az általános le- irása ellentétben áll más nézetekkel, melyek szerint az osztályozás művelete egy ,,Iogikán kivüli" tényezőn nyugszik. llyen következtetés- re jut $. Watanabe az .,osztályozás formális lehetetlenségének tételével" kapcsolatban.

Értekezésemben kitérek ezeknek és egyéb —- véleményem szerint hibás — nézeteknek a bi-

rálatára is.

A matematikai közelítés mellett értekezé- semben alkalmazom az informatika, 0 formá- lis nyelvészet és a rendszerelmélet módszereit és eszközeit. Ezekből a forrásokból merítet- tem a tezaurusz, a deszkriptor nyelv és a taxonómiai rendszer gondolatát. A dokumen- tációs informatika az utóbbi évtizedekben olyan osztályozási eljárásokat dolgozott ki..

melyek különösen alkalmasak az automatizált információfeldolgozás és az adatbank szer- vezésű tárolás céljára. A statisztika sajnála- tos módon kimaradt a fejlődésnek ebből a vonulatából, és ma is a hagyományos hie- rarchikus szerkezet az egyeduralkodó. Hason- lóan fontos és a statisztikai osztályozásnál

hasznosítható eredményeket produkált a for- mális nyelvészet és a rendszerelmélet is."

A kutatás eredményeit Párniczky Gábor négy kérdés köré csoportosítva ismerteti tézi- seiben.

1. Nómenklatúráink nyelve. A standard nó- menklatúrák vizsgálata arra mutat. hogy az eddig alkalmazott szabályozás nélküli termé- szetes nyelv valamely sokaság osztályainak egyértelmű azonosítására nem alkalmas. A természetes nyelv alkalmazásának korlátai már az egyszerű tulajdonságok kitejezésénél is megmutatkoznak, de fokozottabban je—

lentkeznek az összetett tulajdonságok leírá- sánál. Az osztályozással foglalkozó tudomá- nyoknál már több évtizedes múltra tekinthet vissza a nómenklatúra-szerkesztés egységes szabályozása, és ennek alapja a formális deszkriptor nyelv kialakítása. E nyelv előnye nemcsak az, hogy az egyértelműség egzakt módon eldönthetővé válik, hanem az is, hogy olyan fordítóprogram szerkesztését is lehető- vé teszi, amely az illető nyelven irott szöve- get felismeri és értelmezi. Az értekezés a deszkriptor nyelv egyik olyan változatát mu—

tatja be. amely egyszerű, és alkalmas a részhalmazok egyértelmű detiníciójára.

2. Az osztályozás szerkezete. A tipikus sta- tisztikai osztályozás hierarchikus felépítésű, a rendszer egy irányitott fával (iagráffal) áb- rázolható. A hierarchikus szerkezet közismer- ten merev, ugyanis minden nómenklatúra—té- telnek csak egy ,.felmenője" lehet a követ- kező szinten. Ennek következménye, hogy az osztályozás tiszta elhatárolt rendje, átfedés- mentessége ellentmondásba kerül a sokarcu- latú valósággal. továbbá, hogy a módosítás különösen nehéz (egyetlen definíció megvál- toztatása a további változások egész sorát idézi elő), végül, hogy e nómenklatúra rend- kivül terjedelmes, ugyanaz a tulajdonság gyakran ismétlődik. Figyelembe kell azonban venni a hierarchikus rendszer előnyeit is —- nem utolsósorban, hogy lehetővé teszi a szer—

kezeti arányoknak, a koncentráció mértéké- nek stb. vizsgálatát —. és akkor nem a rend- szer léte, hanem csak egyeduralkodó jellege kifogásolható, A rugalmasság és sokoldalú- ság biztosítása érdekében csak arról lehet le- mondani. hogy már az első adatrögzítési mű- veletnél hierarchikus osztályozási rendszert alkalmazzunk, és arra kell törekedni, hogy az egységek primer megnevezése változtatható legyen az információáramlás csatornáiban.

Erre a célra az automatizált dokumentációs rendszerekben alkalmazott posztkoordinált fo- galomszervezésű osztályozás megfelelőnek látszik. E módszer elemi építőkockákat szol- gáltat, amelyek a Boole-algebrai kalkulus se- gítségével az információkezelés későbbi sza- kaszaiban tetszés szerint összerakhatók.

Az értekezés bemutatja a Ranganathan- féle többismérves osztályozást és a tezau—

ruszt. lsmerteti továbbá egy olyan ,,reklasz—

szitikáló rutin" modelljét, amely alkalmas egy hierarchikus rendszer és egy megfelelő szó- kincsű tezaurusz közötti kapcsolat megterem- tésére. Párniczky Gábor bebizonyitja, hogy készíthető olyan leképezési szabály (algorit—

mus), amely a tezauruszból származó bármely koordinált indexhez egy és csak egy nómen—

klatúra—tételt rendel a hierarchikus osztályo- zási rendszer valamely tetszőleges szintjén.

így a reklasszifikátor alkalmazásának nincs akadálya. Bizonyítást nyer továbbá az is, hogy valamely tárgynak egy hierarchikus rendszerbe való besorolását nem befolyásol—

ja, hogy az közvetlenül vagy tezauruszból ,,indexelve" reklasszifikáló rutin segítségével történik.

3. Kompatibilitás és harmonizálás. Két hierarchikus rendszer közötti kompatibilitás lehet egyoldalú, kölcsönös és feltételes (szint- hez kötött). Ezeknek definicióira építve meg—

adhatók a kompatibilitás szükséges és elég- séges feltételei, és ezekre építve foglalkozik a disszertáció az összehangolás kérdésével.

Ha két osztályozási rendszer inkompatibilis, felmerül az összehangolás, harmonizálás szükségessége. Ennek alapja egy olyan nő- menklatúra, amely taxonomikus és mindkét rendszerrel kompatibilis. Két inkompatibilis osztályozási rendszer kompatibilissá tehető vagy egy mindkét rendszerrel kompatibilis ,,harmonizált rendszer" bevezetésével, vagy pedig a két inkompatibilis rendszerrel kom—

patibilis nómenklatúrára épitett olyan két hierarchikus felépítménnyel, amelyek az in- kompatibilis rendszerek szerkezetét követik. A megfelelő nómenklatúra azonban igen sok tételt tartalmaz: elemeinek száma —- még op—

timális esetben is -— a két rendszer elemei számának szorzatával egyenlő. Kedvezőbb eredményre vezet a tezauruszok összehango- lása. Egy harmonizált tezauruszból és egy reklasszifikátorból álló rendszer ugyanazt a feladatot láthatja el. mint a két hierarchikus rendszer együttesen, és .az összehangolt te- zaurusz szókincsének terjedelme csupán a két tezaurusz elemei számának összegével

egyenlő.

4. A taxonómiai rendszer feladata, a kö- zös informácíá-rendszerhez tartozó osztályo—

zások működésének szabályozása és az oda- tok áramlásának megszervezése a kompo—

nens osztályozási rendszerek között, Erre a célra többi—éle modell készíthető, amelyek közül a jelölt a nyílt centrális rendszer mo—

delljét emelte ki. E modell alapja egy sta- tisztikai információ-rendszer, amelyről felté- telezzük, hogy létezik egy adatbázis, amely- ben a logikailag helyesen meghatározott adatok fizikai helyzete megállapítható, azaz minden adat elérhető, és hogy rendelkezésre áll egy harmonizált tezaurusz, amelynek se—

gítse'gével a tárolt adatok besorolása és jel—

zetelése történik. A nyílt centrális rendszer működése hasonlít a reklasszifikáló rutinhoz azzal a különbséggel, hogy nem egy osztá—

lyozási rendszer van adva a hozzátartozó te- zaurusszal, hanem tetszőleges számú osztá—

lyozási rendszer egy központi harmonzált te—

zaurusszal. E modellnek különböző változatai, bővítései készíthetők, amelyek közül a párbe- szédes (lekérdező) modell ,,nem szabványos", szabadon definiált csoportosítási igények Aki—

elégítésére szolgál. Ez a rendszer konzervál- ja mindazt, ami az ágazati, regionális stb.

rendszerből megőrzendő, egyszersmind bizto—

sítja az összhangot is, mégpedig úgy, hogy nem követeli meg a páronkénti direkt kom—

patibilitást a komponens osztályozási rend—

szerek között, mivel az adatok áramlását egy központi tezaurusz teszi lehetővé. A párbe—

szédes modell a szabad osztályalkotás révén feloldja a hierarchikus rendszer merevségét.

Nem a hierarchiát kell megszüntetni, hanem a szabványostól eltérő osztályozás lehetősé—

gét kell biztosítani. Erről azonban nem lehet addig szó, amíg minden egyes nem stan—

dard csoportosítás aránytalanul nagy munka—

ráfordítással jár. A deszkriptor nyelv lehető—

vé teszi a rugalmas, gyors reagálást a ,,to- gyasztók" egyéni igényeire. Egy új taxonómiai rendszer kiépítése természetesen jelentős kez- deti befektetéssel és esetleg kudarcokkal jár, és a fokozatos átállás az adatszolgáltatók megfelelő segítését (oktatás, ellenőrzés) kö- veteli meg.

DRECHSLER LÁSZLÓ OPPONENSI VELEMENYÉBÖL

,,Azok a kérdések, amelyekkel a disszertá- ció foglalkozik, statisztikánk fejlődésének leg- aktuálisabb problémái közé tartoznak. Mint ahogy a jelölt is jól érzékelteti azt, voltakép- pen a statisztikai rendszer integrációs folya- matának egyik fontos vetületéről van szó.

Ezen a folyamaton előbb-utóbb minden fej- lett statisztikával rendelkező országnak át kell esnie. Nálunk is megindult (jelzője en- nek a mintegy 10 évvel ezelőtt átszervezett, kibővített népgazdasági mérleg), de azután mintha valahogy megtorpant volna, s e mun- ka folytatásának, befejezésének hiánya ér—

ződik nemcsak a statisztika, hanem például a tervezés egész területén is

Párniczky jól látja a statisztika integráció- jának szükségességét, s ennek problémáit.

Ezzel foglalkozik disszertációjának első feje—

zetében. Ezután leszűkíti vizsgálódási terüle—

tét az osztályozásokra. Az osztályozások kon—

zisztenciájának megteremtése, ha nem is egyedüli, de egyik legfontosabb eleme a

statisztika integrációs folyamatának.

Ennek megvalósítása azonban rendkívül nehéz. Nemcsak arról van szó, hogy most pótolni kell valamit, amire korábban nem

voltunk kellő figyelemmel, hanem arról is, hogy itt ütközünk bele a legélesebben a sta—

tisztika egyik legnagyobb belső ellentmondá- sába, amit úgy lehetne nevezni: a rész és az egész konfliktusába. Mi szeretnénk, ha a statisztika minden része -— minden ágazati statisztika — önálló kerek egységet alkotna, amelynek megvan a maga beiső logikája, s teljes mértékben kielégíti az adott részterü- let statisztikai vizsgálatának igényeit; de azt is szeretnénk, hogy a részek együttvéve egy összhangban levő, minden tekintetben kon- zisztens egészet (gazdaságstatisztikát, társa- dalomstatisztikát, társadalmi—gazdasági sta—

tisztikát) hoznának létre. Párniczky számos példán keresztül nagyon jól érzékelteti, hogy itt — a priori —— mennyire ellentétben vannak a különböző követelmények, 5 hogy akármi- lyen megoldást választunk is. valahol vala- miből mindenképpen engednünk kell

Az értekezés —- állapította meg Drechsler László —- a formális nyelvészet és a modern algebra területére tett kitérő jelentőségének elismerése után — .,. .. nem megy sokkal to- vább a probléma feltárásánál, amely azon- ban önmagában is fontos új eredménynek tekinthető. Igazat adok Párniczkynak abban, hogy a nyelvalkotás hosszas és kollektív mun- ka. amely szakértők egész seregének közre- működését igényli. A javasolt ,,deszkriptor nyelv" tehát nem kérhető számon magától a disszertációtól. Az értekezés azonban irány- mutatást tartalmaz, amelynek alapján a mun- ka beinditható, ha az egyéb feltételek együtt

vannak. .

A nyelvi nehézségeken túl. az osztályozási rendszerek összehangolásának fő akadálya az osztályozások hagyományos hierarchikus szerkezete. Párniczky helyesen látja, hogy a hierarchikus szerkezetű osztályozás természe- téből folyik bizonyos merevség: két egymás- tól függetlenül szerkesztett hierarchikus épít—

mény ,.harmonizálása" olyan méretű új nó- menklatúrát eredményezne, amely a gyakor—

latban még számítógépek segítségével is csak nehezen vagy egyáltalán nem kezelhe—

tő . . , '

Merre keressük a kiutat a zsákutcából? Pár- niczky szerint az informatika kínál bizonyos eszközöket, melyek a dokumentum-visszake—

reső rendszerekben már beváltak, a statisz—

tika területén azonban még nem hasznosítot—

ták őket. A jelölt érdeme tehát nem a tezau—

rusz ,.felfedezése", hanem az a gondolat, hogy a tezauruszt és a ,,posztkoordinált osz- tályozás" más eszközeit felhasználhatjuk az inkompatibilis osztályozási rendszerek koor- dinálásában, és ezen keresztül a statisztikai

integrációban ...

Párniczky egy ,,centrális taxonómiai rend- szer" kiépítését javasolja, melynek fő kom- ponense egy központi tezaurusz. Ez a rend- szer egy statisztikai adatbázishoz csatlakozik,

melyben minden osztályozandó adatot a köz- ponti tezauruszból azonosítottunk (kódol- tunk). Bizonyítja, hogy ha ez a feltétel telje- sül. akkor minden további művelet automa- tizálható Párniczky koncepciója —- úgy ér—

zem -—- fontos új tudományos eredményt kép- visel. Az a törekvése, hogy kiutat találjon az osztályozási munka jelenlegi nehézségeiből, valóban gazdagította ismereteinket . . .

Párniczky ugyanakkor, amikor nagyon szé- les alapon körülbástyázva dolgozta ki javas- latait, egy aspektussal meglehetősen mosto- hán bánt. Ez pedig ennek a centrális taxo- nómiai rendszernek a költségigényessége.

Egyéb vonatkozásokban nagyon objektív és körültekintő módon mérlegeli a viszonylagos előnyöket és hátrányokat, a munkaigény. költ- ségigény tekintetében azonban nem számol az összes kihatásokkal. Ha abban igaza is van, hogy jóval olcsóbb egy harmonizáló te- zauruszt, mint egy harmonizáló hierarchikus nómenklatúrát készíteni, jó lett volna, ha be- mutatja azt is, hogy milyen terhet jelent en- nek a módszernek az alkalmazása az elsőd- leges adatszolgáltatókra . . .

Párniczky disszertációja tulajdonképpen megadja a keretet az ilyenfajta mérlegelé- sekre, ezt a kérdést azonban nem bontja ki eléggé. A 111. oldalon bevezeti a ,.feltéte- les kompatibilitás" fogalmát (talán a korlá- tozott kompatibilitás kifejezés szerencsésebb lett volna). amelyet úgy definiál, hogy csak bizonyos szinttől felfelé kell a tezaurusznak (s ezen keresztül az elsődleges adatoknak) a különböző osztályozások között zavartalan

közlekedést biztosítani.

Kár. hogy erre a gondolatra csak egy röp- ke bekezdést szentelt. s utána visszatért a feltétel nélküli kompatibilitáshoz, s csak en- nek tükrében tárgyalta a disszertáció további kérdéseit. Úgy érzem, a harmonizálás nagy problémáinak legtöbbjét csak a feltételes kompatibilitás követelményének szintjén le-

het megvalósítani ...

A költségigényesség mérlegelését annyira fontosnak tartom, hogy — ugyanakkor amikor elismerem, hogy a fejlődés általános irány- vonala valahol ott keresendő, ahol és aho- gyan azt Párniczky vázolja — egy sor esetben olyan gyakorlati kompromisszumokat is elfo- gadhatónak tartok, amelyek tudománytalan- nak látszanak ugyan, azonban jóval kisebb költséggel valósítanak meg egy gyakorlat szempontjából kielégithetőnek minősítő kö- zelítő harmonizálást." E gondolatnak a rész- letesebb kifejtése után Drechsler László az osztályozások harmonizálásának nemzetközi vonatkozásaival foglalkozott, és megállapítot- ta. hogy a jelölt a kérdést némileg leegysze- rűsítve tárgyalja, majd a disszertáció stilu—

sával, a fogalmak definiálásával kapcsolat—

ban tett észrevételek után javaslatát a kö- vetkezőkben tette meg.

"Összefoglalva, Párniczky Gábor disszertá—

cióját határozottan pozitívan értékelem. Egy.

gyakorlat szempontjából nagyon fontos. el- méleti szempontból nehéz, eddig eléggé el- hanyagolt területen térképezi fel aprólékos gondossággal. de azért nem részletekbe—

veszően a problémákat, s tesz javaslatot a módszerek továbbfejlesztésére. Ha egyes megállapításait vitathatónak vagy kiegészi- tendőnek érzem is. ez nem teszi kétségessé a disszertáció értékeit, sokkal inkább a téma jellegéből következik. Javaslom a Tudományos Minősítő Bizottságnak, hogy Párniczky Gá—

bornak a közgazdaságtudományok doktora fokozatot adja meg."

KÁDAS KÁLMÁN OPPONENSI VÉLEMÉNYÉBÖL

,,A tárgya tekintetében nagyrészt a statisz- tikai informatika körébe tartozó értekezés mindenekelőtt jó helyzetelemzésből mint di- agnózisbál indul ki. amely szerint — mint is- meretes is -- az ágazati statisztikák jórészt egyeduralkodó hierarchikus felépítésben, hierarchikus szerkezetű osztályozással, több- nyire egymástól független hagyományos úton jártak. és jó részben még járnak ma is, gaz- daságstatisztikai információ-rendszerük kiépí—

tésében és fejlesztésében

Az ágazati és alágazati nómenklatúrák szemantikai koordinálása. méginkább egysé- gesítése jobbára csak az utóbbi tervidősza—

kokban vetődött fel, hangsúlyozottabban, az—

zal eléggé szoros összefüggésben. hogy az ún. prekomputer-korszakból voltaképpen már kinőttünk, és (: népgazdaságnak mint rend- szernek — mind korszerűbb információ-rend- szer bázisán —- egyre korszerűbb irányítási—

tervezési módszerekkel való irányítása, majd részben ennek automatizálása. természetesen az elektronikus számítógépek megfelelő fel- használásával. mind jobban kibontakozik.

szinte élő valósággá válik. Az osztályozások összehangolása, egységesítése. majd az egé—

szen korszerű statisztikai osztályozás megte- remtése, amelynek egyes kulcskérdéseivel a jelölt értekezésében igen színvonalasan és jórészt interdisciplináris módszertani szemlé—

letben foglalkozik, sok jel szerint hathatósan hozzá fog segíteni. hogy nem kis részben a népgazdasági mérlegrendszerre épülő makro- ökonómiai irányítás alkalmasan tovább fej- lődjön, s mindinkább már az ún. automatizált információ-rendszerrel dolgozhasson. ami az irányítás hatékonyságát nagy mértékben emelheti. és olyan népgazdasági eredmény- többletekhez vezethet, amelyek az új infor—

máció—rendszer nem kevés kifejlesztési és be- vezetési költségeit messze felül múlhatja. Ha- tározottan észrevehető. hogy a jelölt e nagy súlyú gyakorlati vonatkozások élesebb meg- világítását mellőzi. ami igen értékes vizsgá-

lódásait a hatékonysági megfosztja.

A jelölt vizsgálódásaiban és kutatásaiban igen fontos helyet kap az elméletileg meg- határozható, korszerű osztályozási. illetve nó—

menklatúra—szerkesztési rendszer, amely az ágazati információ-rendszerek makroökonó—

miai irányítás megkívánta, egymás közti kommunikációját, illetve kompatibilitását lehetővé teszi, miközben e hagyomá—

nyos rendszerek egyes inherens előnyei lényegileg nem fognak veszendőbe men—

ni. Az értekezés egyik kiemelkedő, újszerű egzakt elméleti része — véleményem szerint - éppen az, amelyben neves nemzetközi szak—

tekintély. S. Watanabe e tekintetben képvi- selt negatív álláspontja megalapozásának lo- gikai hibáira igen fegyelmezett tudományos érveléssel rámutat. Jelentőségének megfele—

lően részletesen közli a kapcsolatos algebrai megfontolásokat is, amelyeket az értekezés más részében is eredményesen alkalmaz

A korszerű, automatizált információ—rend—

szer megteremtéséig számos akadály lassit- ja az előrehaladást. Szerencsére az új. egé—

szen korszerű könyvtári dokumentációs rend- szerek, pontosabban dokumentum—visszakere- ső rendszerek e tekintetben nemcsak, hogy jól használható iránymutatást tudnak adni, hanem értékes tapasztalatokkal is szolgálnak.

Ezeket a jelölt rendre megtárgyalja és a kor—

szerűbb statisztikai információ—rendszer meg- valósítása szempontjából kellőképp értékeli

IS

aspektustól kissé

igy jut el a már említett deszkriptor nyelv- hez és :! tezauruszhoz, majd az ún. posztkoor- dinált osztályozáshoz. melyek eredményesen felhasználhatók, mint az értekezés ezt kellő- képpen kimutatja az inkompatibilis osztályo- zások összehangolásához, koordinálásá-

hoz . . ."

Az eltérő hierarchikus szerkezetű osztályo- zás, illetve nómenklatúra-szerkesztés össze- hangolása nehézségeinek megkerülését o harmonizálandó osztályozási rendszerek, il- letve a nómenklatúrák deszkriptorait tartalá mazó központi tezaurusz biztosítja, ,,. . . amelynek segitségével — állapította meg Ká—

das Kálmán — az adott statisztikai adatbá—

zis adatai mint épitőkövek egy-egy hierarchi- kusan felépített osztályozási rendszerhez jel- zetelhetők. Az így létrehozott ún. centrális taxonómiai rendszer voltaképp szükségtelen—

né teheti az előzőkben említett igen bonyo- lult harmonizált osztályozást.

Egyébként is — mint a jelölt ezt világosan látja — sok könnyítést jelenthet a különböző osztályozási rendszerek közötti kommunikáci- ós feladatok megoldásánál az a körülmény (feltételes kompatibilitás esete). ha az irányí- tandó gazdasági rendszer bizonyos aggregá—

ciós felsőbb szintjein, majd azok felett kel!

a bázisadatok, illetve tezauruszok szükséges

kommunikációit biztosítani. A jelölt e meg—

látása és az előzőkben hivatkozott újszerű módszertani koncepciói annál is inkább érté- kelendők. mert ezekhez a statisztika hagyo—

mányos elméletéből aránylag igen kevés tám- pontot tudott felhasználni

Jelölt erős matematikai orientációja előtér- , be helyezi a fogalmak szigorú meghatározá—

sát, s így megkönnyíti a matematikai mód- szer alkalmazását, ami szabatos meggondo- lásokhoz és műveletekhez, valamint végmeg—

állapitásokhoz vezet. Ennek -— a félreértése- ket csökkentő — számos előnye van. hason- lóképp a jelölt által alkalmazott logikai mű- veleteknek. Sok támpontot adott a jelöltnek a dokumentációs informatika már kipróbált módszertana, majd a formális nyelvészet (például a formális deszkriptor nyelv koncep- ciója) és a rendszerelmélet eszköztára. Mind- ezeken és a kapcsolódó tudományterületeken a jelölt igen szinvonalas jártasságot árul el.

Úgyszólván uralja ezt a módszertani terüle- tet, ami nélkül újszerű megoldási elgondolá- sai a témául választott nehéz és úgyszólván kikutathatatlan problémakör egyes kérdései—

nek a megoldásához vezető úton aligha szü- lettek volna meg

Szem előtt tartva az előrebocsátottakat, el—

sősorban az értékelő megállapításokat, az ér—

tekezést összességében egyértelműen pozití- van minősítem. Különösen pedig a jelölt ál—

tal felvázolt kritikai helyzetképet mint diag- nózist a statisztikai információ-rendszer álla- potáról és helyzetéről. kiemelten pedig a je- lölt értékes progresszív fejlesztési javaslatait és a továbbfejlődés távlati koncepcióit.

Mindezek alapján javasolom a t. Tudomá- nyos Minősítő Bizottságnak a jelen opponen- si véleményben bírált és értékelt doktori ér- tekezés nyilvános vitára bocsátását. A magam részéről -— ugyancsak a fentiek alapján — ja- vasolom a jelöltnek a közgazdaságtudomá-

nyok doktora fokozat odaítélését."

VINCZE lSTVÁN OPPONENSI VÉLEMÉNYÉBÖL

Szerző a statisztikai munkaszervezés (hie- rarchikus osztályozási rendszer) klasszikus .,elkülönített" jellegének feladását s azoknak az eszközöknek elméleti vizsgálatát tűzi ki célul, amelyek lehetővé teszik egy generáli- sabb és rugalmasabb rendszer kialakítását.

Ennek keretében az adatfelvételek egy köz- pontilag irányított rendszer csatornáivá és szélesebb körű feladatkompiexumok megoldá- sára alkalmassá válnak. A cél érdekében szerző az osztályozás kérdései felé fordul. és olyan egyértelmű elméleti modell kialakítá- sára törekszik. amelynek keretén belül a gya- korlatban felmerülő problémák lehetőleg adekvát logikai feladatként alkalmazhatók és tárgyalhatók. Elsőként az alapfogalmak fe-

lülvizsgálatára, egzakt matematikai kezelésre is alkalmas fogalmak kialakítására kerül sor, majd a tárgynak megfelelő logikai modell megalkotására és a felmerülő feladatok ke—

zeléséhez szükséges apparátus kialakítására, végül azoknak a tételeknek a bizonyítására.

amelyek a felmerülő problémák kezelhetősé- gét, az egyértelműségét, algoritmusok kon—

strukciójának lehetőségét biztosítják ..."

A disszertáció felépítésének áttekintése után Vincze István az eredmények összefog-

lalására tér ki.

.,A második fejezet az osztályozás foga- lomrendszerével foglalkozik. kölcsönösen egy- értelműen felelteti meg az osztályozással kap- csolatos alapvető fogalmakat és a halmazel—

mélet bizonyos fogalmait. így kerül sor a sokaság, az osztály és a tulajdonság értel- mezésére és ezek vonatkozásainak tisztázá- sára. Más szerzőktől eltérően, az osztályozás tárgyát képező sokaság fogalmához kapcso—

lódva külön tekinti a tulajdonság és az osz- tály fogalmakat, ezek egymáshoz való viszo- nyát Booleoalgebrai izomorfizmus segitségé—

vel adva meg: az osztályalgebra és a tulaj—

donságalgebra egyértelműen és (logikai) mű—

velettartóan képezhetők le egymásra. Egy osztályalgebrán belül az atomok a sokaság egy taxonomikus felosztását (particióját) hoz- zák létre; míg a tulajdonságalgebra megfe- lelő fogalomalkotása a típus, ami az atom karakterisztikus tulajdonsága. Egy sokaságra nézve a lehető tulajdonságok szinte számba nem vehető halmazából a célkitűzésnek meg—

felelő véges részhalmazt tekint, amelynek to—

vábbi részeként definiálja a nómenk/atúrát.

Ez hierarchikus, ha teljes, és bármely kettő vagy az implikáció. vagy az ellentmondás vi- szonyában van. Osztályozás mármost a soka- ság leképezése a nómenklatúrára. Osztályo- zási rendszer viszont egy rendezési elvvel el—

látott nómenklatúra. Hierarchikus rendezési elvet egy gráfelméleti fával ábrázolha—

tunk . . ."

A nómenklatúra megválasztásának. illetve megválaszthatóságának elvi és gyakorlati vo- natkozásait taglalva és vitatva S. Watanabe ..Az osztályozás formális lehetetlenségének tétele" elnevezésű állítását, Párniczky statisz—

tikai szaktezaurusz és a deszkriptor nyelv fejlesztésének szükségességét állapitja meg.

A következőkben az osztályozási rendszerek- kel foglalkozva ismerteti saját kezdeménye- zését. egy átfogó taxonómiai rendszer kiala- kitásának kérdését. E rendszer .. tezauru- szon alapul, s melyhez a posztkoordinált ti- pusú osztályozási rendszer előnyös. Bebizo—

nyítja, hogy létezik olyan reklasszifikáló ru- tin. amely megteremti az átmenetet a tezau- rusz és a hierarchikus osztályozás között, egy- értelműséget biztosítva a tezaurusz alapján besorolt tárgy helyének egy statisztikai osz- tályozási rendszerben.

A szerző tovább építi az elgondolásának megvalósításához szükséges logikai appará- tust, bevezetve a kompatibilitás egzakt fo- galmát. Megmutatja, hogy a kompatibilitás fennállása a terminális nómenklatúra össze- hasonlítása alapján is eldönthető, s erre al- goritmus konstruálható. Statisztikai rendsze- rek harmonizálásának kérdésére térve rámu- tat arra, hogy hagyományos elvekkel még egy optimális megoldás mérete is ijesztőnek tűnik. Ezért a logikai szorzás helyett a logi—

kai összeadás: tezauruszok összehangolásá—

nak útján javasolja a kérdés megoldását.

amihez közös deszkriptor nyelv kialakítása szükséges.

Előző eredményeire támaszkodva építi fel többkomponensű centrális taxonómiai rend- szerét, amely a tezaurusz és a hierarchikus rendszer kapcsolatára épül. Ez egy központi tezauruszt, a komponenseket, végül az ezek közötti relációkat tartalmazza. .,Mini példát"

ad ennek illusztrálására. Vizsgálja ennek szerkezeti összefüggéseit, rámutatva arra, hogy a komponensek közötti relációk a cent- rumon keresztül tárhatók fel; nem kompati- bilis komponensek esetére is számítva, az ősz—

szetartozási reláció fogalmát vezeti be, amely a centrális taxonómiai rendszer szerkezeté- ből származtatható. A relációszorzás művele- te a logikai mátrixok segítségével történhet.

Rómutat arra, hogy a centrális modell -— lé- nyeges változtatása nélkül — csatornák léte- sítésével nyílttá tehető, amely a külvilággal

különböző módokon érintkezhet.

Szerző dolgozatában centrális taxonómiai rendszerének felépítésével olyan javaslatot tesz inkompatibilis statisztikai rendszerek ösz- szehangolására, amely egyrészt konzerválja, azok hierarchikus felépítésének előnyeit, te- hát ami például az ágazati, regionális, szek- torális stb. rendszerekben megőrzendő, más- részt biztosítja az információáramlást ezek között. Célját az osztályozás kérdéseinek be—

ható analízisével, matematikai modell alko—

tásával éri el. amely modellben megmutatja a gyakorlati szempontból adódó feladatok logikailag egyértelmű megoldhatóságát. A szuperhierarchia elfogadhatatlan terjedelmé- vel szemben a deszkriptor halmazok egyesí-

tésével dolgozik.

A disszertáció mindvégig világosan fogal- maz. élesen veti fel az adódó problémákat, kritikusan tárgyalja a jelenlegi helyzetet és a felhozott irodalmat, önkritikusan boncolja saját javaslatait és eredményeit. Világosan látja a generális nómenklatúrák, tezauruszok, deszkriptor nyelvek kialakításának nehézsé- geit, továbbá a rendszer szerkezetének és működésének gépi megvalósításával kapcso- latos problémákat. Jelzi, hogy a terjedelmi és funkcionális szükségletek messze alatta maradnak egy szuperhierarchia létesítésénél, de nem ad becslést valamely konkrét modell

esetére. ami bizonyos józan feltételezéseken alapulna. A modell tehát a logikai építmény kialakítását adja, de numerikus becslések és sztochasztikus elemek bevonását már nem tűzi ki célul.

Szerző munkájával egységes, ellentmondás—

mentes statisztikai rendszert épít ki, amivel e tárgykörben alkotókészségéről és széles kö- rű ismeretéről tesz bizonyságot, a rendszer matematikai, éspedig logikai—kombinatorikai alapokon nyugszik. az e témakörben már kezdeményezett matematikai modellalkotást messzemenően továbbviszi, matematikai mo- delljét invenciózusan kezeli

Végeredményként megállapíthatjuk, hogya dolgozat színvonala eléri azt a mértéket.

amit egy tudományok doktora értekezéstől elvárhatunk."

PARNICZKY GÁBOR VÁLASZÁBÓL

Az opponenseknek a tanácsokért, javasla- tokért és bíráló megjegyzésekért mondott kö- szönet után Párniczky Gábor a feltett kérdé-

seket együttesen válaszolta meg.

,,A taxonómiai rendszer, melynek modellje értekezésemben található, nem puszta elmé—

leti szerkesztmény, hanem jól körülhatárolt gyakorlati célt szolgál. lgy nem meglepő, hogy a bírálat egy része éppen a centrális taxonómiai rendszer megvalósításával, ponto—

sabban szólva megvalósithatóságával foglal- kozik. Ilyen jellegű megjegyzések mindhárom opponensi véleményben találhatók

Noha opponenseim különbözőképpen fo- galmaznak lényegében ugyanarról van szó: bírálóim szerint adós maradtam annak bizonyításával, hogy elméleti modellem reá- lis gyakorlati feltételek mellett megvalósít—

ható. Még konkrétebben fogalmazva: egy állami statisztikai szervezet, a maga normális költségvetési korlátain belül, a számítástech- nika mai eszközeivel vajon képes lehet-e in- formáció-rendszeréhez csatolni egy elképze- léseim szerinti taxonómiai alrendszert. Úgy érzem. a kérdés jogos, ezért megpróbálom

kifejteni álláspontomat.

Elöljáróban szabadjon utalnom arra, hogy a statisztikai osztályozás témáját eredetileg gyakorlati oldalról közelítettem meg. A nem- zetközi szervezetekben végzett munkám során részem volt abban a lehangoló élményben, amit minden adatbózisért felelős statisztikus érez, amikor látszólag egyszerű és minden- képpen indokolt igényeket nem tud kielégi—

teni, mert bizonyos adathalmazok között kínai falak meredeznek ...

Éppen ez az élmény ösztönzött arra, hogy kritikus szemmel vizsgáljam a nemzetközi osz—

tályozási rendszerek építésének munkáját.

Csakhamar felismertem, hogy az a tevékeny- ség, amit a nemzetközi szervezetben harmo—

nizálásnak neveznek. valójában egyszerü tár-

gyalás, alkudozás, kompromisszum, ami nél—

külözi az elméleti alapokat

Ebből a helyzetből kiindulva a kutatást az elméleti olapozással kezdtem. Megkíséreltem az osztályozással kapcsolatos fogalmakat meghatározni, összefüggéseiket feltárni, majd erre építve kerestem az inkompatibilitás meg- oldását. Értekezésem ennek az alapozó mun- kának összegezését nyújtja. Opponenseimnek igazuk van abban, hogy a gyakorlati alkal- mazás valóságos problémáinak vizsgálatáig már nem jutottam el. Példáim csakugyan il- lusztratív jellegűek: mind terjedelmük, mind szerkezetük erősen egyszerűsítve tükrözi a va- lóságos viszonyokat. Hiányzik a rendszeral—

kotás költségeinek és munkaerőigényének fel—

mérése is.

Meggyőződésem azonban, hogy ennél sak—

ikal tovább egyéni kutatómunkával nem is lehet jutni. Ennek demonstrálása céljából tekintsük át röviden a gyakorlati irányú foly- tatás munkafolyamatát. Úgy vélem négy rész- terület jelölhető meg. melyek összehangolt

fejlesztése szükséges:

a) a deszkriptor nyelv alkotása. általában a nó- menklatúra-nyelvészet problémáinak megoldása;

b) a statisztikai szaktezaurusz építése;

c) a taxonómiai rendszer részletes modelljének ki—

dolgozása, a legfontosabb gyakorlati problémák be- építése:

d) (: software—fejlesztés: a modell működését biz- tosító algoritmusok és programok elkészítése . ..

A négy területen különböző típusú szakem—

berekre van szükség, tehát .,csapatmunkáról"

van szó, melynek megszervezése és irányítá- sa csak valamely intézmény keretében kép-

zelhető el ...

Ennek előrebocsátása után készséggel el—

ismerem, hogy már az elméleti alapozásnak is számos olyan mozzanata van, amely min—

den további közreműködés nélkül javítható, illetve továbbfejleszthető, bírálóim javaslatai alapján. Első helyre tenném a feltételes kom- patibilitást. Kétségtelen, hogy nem mentem tovább a fogalom megalkotásánál, holott a feltételes kompatibilitásnak jelentős szerepe lehet a gyakorlati problémák megoldásánál.

jelesül a taxonómiai rendszer tartományának körülhatárolásánál, amint arra két opponen—

sem is rámutat. Ezért kidolgozandának tar- tom a harmonizálás módszereit a feltételes kompatibilitás különböző alternatívái mel—

lett.

Szorosan összefügg ezzel a problémakörrel az aggregációs szint megválasztása. Nem vae gyok biztos abban, hogy — termékosztályo- zás esetében — elegendő a harmonizálást (:

népgazdasági termékmérlegekben szereplő csoportok körére korlátozni. A statisztikai in- formáció-rendszer gondolatából folyik, hogy a standard osztályozásokat az adatfelhaszná- lókkal egyetértésben kell meghatározni. Nyil- ván nem érdemes olyan deszkriptort beso-

rolni a tezauruszba, amelyre egyetlen fel—

használónak sincs szüksége. Másfelől az osz- tályozás mélysége a felhasználók igényei sze—

rint változhat. Nem érdemes a feltétel nél- küli kompatibilitást erőltetni olyan területe- ken is, ahol a felhasználó esetleg megelég-

szik egy meghatározott szinthez kötött, azaz

feltételes kompatibilitással is

Lényegében véve ugyanez a megállapítás érvényes a nemzetközi adatszolgáltatás vo- natkozásában is. Egyetértek azzal, hogy ideo—

lógiai természetű ellentéteket aligha lehet egy taxonómiai rendszerrel áthidalni Az osztályozási rendszerek összehangolása a tag—

államok kormányainak közös érdeke, ennek megoldásáért érdemes erőfeszítéseket, olykor engedmélyeket is tenni, ha nem is az ideoló- giai meggyőződés rovására. . .

A várható előnyöket figyelembe véve el- képzelhetőnek tartok nemzetközi együttmű- ködést a rendszerfejlesztés szakaszában is;

esetleg nemzetközi kutatási intézmény közre- működése javasolható, mint például a Po—

zsonyi Számítástechnikai Kutatóközpont. Ez az intézmény már hosszabb idő óta foglalko- zik a statisztikai információ-rendszer tanul—

mányozásával, így talán programjába lehetne illeszteni a taxonómiai rendszer vizsgálatának

egyes kérdéseit is."

Befejezésül Párniczky Gábor néhány konk- rét észrevételre, terminológiai kérdésre adott választ.

A BlRÁLÓ arzorrSAo VÉLEMÉNYÉBÓL

,,Párniczky Gábor olyan témát válasz—

tott - állapította meg a Bíráló Bizottság —, amely igen fontos és aktuális problémája népgazdaságunk és a nemzetközi gazdaság—

statisztikai és általános információs rendszer jelenlegi szakaszának. Az osztályozások har- monizálásának számos olyan gyakorlati prob- lémája van, amelyekkel a statisztika és in- formatika továbbfejlesztési munkái során fo- lyamatosan szembetaláljuk magunkat, s amelyeknek elméleti háttere napjainkban nincs még kellőképpen tisztázva. A jelenleg folyamatban levő nemzetközi (ENSZ és KGST) statisztikai osztályozási rendszerek kialakítá—

sában a közvetlen kommunikáció biztosításá- nak igénye követelő szükségszerűségként me—

rült fel, s ez a jelenleg alkalmazott inkompa- tibilis rendszerekkel nehezen oldható meg.

Párniczky alapos módszerezéssel, interdisz- ciplináris közelítéssel dolgozza fel az osztá- lyozások harmonizálásának elméleti kérdése—

it, s számos fontos megállapítása újnak te- kinthető e téma tudományos kutatásában.

Kiemelkedík ezek közül annak a gondolat- sornak részletes kifejtése, amellyel azt bizo- nyítja, hogy milyen előnyei vannak az osztó- lyozások konzisztenciájának növelésében egy centrális taxonómiai rendszernek, egy olyan

tezaurusznak. amely alkalmas arra, hogy az összes osztályozás hátterét képezze.

A jelölt erős matematikai orientációja elő- térbe helyezi a fogalmak szigorú meghatáro- zását, s így megkönnyíti a matematikai mód- szer alkalmazását. ami szabatos meggondolá- sokhoz és műveletekhez, valamint végmegál—

lapitáshoz vezet. Ennek — a félreértéseket csökkentő -— számos előnye van, hasonlóképp a jelölt által alkalmazott logikai műveletek- nek. Sok támpontot adott a jelöltneka doku—

mentációs informatika már kipróbált mód—

szertana, majd a formális nyelvészet (például a formális deszkriptor nyelv koncepciója) és a rendszerelmélet eszköztára, amelyről nem- régiben jelent meg a jelölt publikációja...

Fárniczky disszertációjának számos megál—

lapitása közvetlen hasznot nyújt a gyakorlat számára. Például a folyamatban levő statisz—

tikai adatbázisok fejlesztésével párhuzamosan e rendszer kisérleti jellegű bevezetése egy

konkrétan körülhatárolt területen tapasztalat- szerzés céljából megkezdhető. . .

A Bíráló Bizottság beható vita után a je—

lölt értekezését. a vitában elhangzott kérdé—

sekre adott alapos elemző, az elméleti és a gyakorlati szempontokat egyaránt mérlegelő válaszait figyeleme véve javasolja a Tudományos Minősítő Bizottságnak, hogy Pár—

niczky Gábornak a közgazdaságtudományok doktora fokozatot ítélje oda.

.

A TMB Közgazdaságtudományi Szakbizott—

sága a kiküldött Bíráló Bizottság véleménye——

vel egyetértett. és javasolta Párniczky Gábor részére a közgazdaságtudományok doktora fokozat odaítélését. Az MTA Tudományos Mi- nősítő Bizottsága a Szakbizottság javaslatát

megvitatta és elfogadta.

Dr. D. A.

MAGYAR SZAKIRODALOM

A MAGYAR SZOCiALiSTA MUNKÁSPÁRT HATÁROZATAI ÉS DOKUMENTUMAI.

1971—1975

Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1978. 1044 old.

A Magyar Szocialista Munkáspártnak jó hagyománya, hogy a párt politikai állásfog- lalásait. törekvéseit megtestesítő dokumentu- mok megismertetése a párt tagságával és az érdeklődő közvéleménnyel sokféle formában, megfelelő időben megtörténik. Az MSZMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézetének gondozásában — Vass Henrik igazgató kiváló szerkesztésében — ötödik alkalommal jelenik meg ilyen részletes dokumentumgyűjtemény kongresszusok közötti időszakról. Eddig eb- ben a formában dokumentumgyűjteményeket a következő évekről adtak közre: 1944—1948, 1956—1962, 1963—1966, 1967—1970, 1971—

1975. Vagyis a párt újjászervezését követő teljes időszakra vonatkozó minden legfonto- sabb dokumentum nyilvánosságot kapott, hozzáférhető, s így az egész korszak mélyebb tanulmányozásának fontos feltételei kitágul—

tak. A pezsgő történetírás szempontjából en- nek jelentőségét nehéz lenne túlértékelni. A kiadványok rendeltetése azonban a tudomá- nyos kutatás igényein messze túlmegy: a po- litikai aktivisták, vezető közéleti tisztségvise—

lők, újságirók, tanárok hasznos és már meg-

szokott kézikönyve. Vegyük a legutóbbi több mind ezer oldalas kiadványt. amely az 1971—

1975. évi dokumentumokból ad válogatást, zárva jegyzékét 1975. március 21-ével, a XI.

pártkongresszus három határozatával: ,,Az MSZMP Xl. kongresszusának határozata a párt munkájáról és a további feladatokról".

,,Az MSZMP Szervezeti Szabályzata", ,,Az MSZMP programnyilatkozata". Nyilvánvaló tehát, hogy a kötet túlnyomórészt napjaink- ban is hatályos dokumentumokat tár elénk. a napjainkban megoldandó társadalmi, ideoló—

giai, gazdasági, életszínvonal-politikai fel- adatainkra ad gazdag útmutatásokat.

Véleményem szerint a könyv a politika tor- málásához, a gyakorlati politikai munkához és a történetíráshoz egyaránt szolgáló segéd- anyag. Segíti a gyakorlati politikában, a vég- rehajtásban tevékenykedők történelmibb szemléletű gondolkodását és alkotását. Ez abból adódik, hogy a gyűjtemény segitségé- vel nem statikusan szemléljük a társadalmat, a társadalomformálására hivatott célmegha- tározásokat, hanem több éves — esetenként igen sokéves — folyamatában. A dokumen- tumgyűjtemény gondos tanulmányozása ré- vén, a különböző időpontokban hozott párt- döntések. —értékelések összevetéséből nyomon követhetők a szocialista épités egyes felada—

tainak egyre elmélyülő meghatározásai, a tapasztalatokból leszűrt finomabb árnyalatok megjelenése a tennivalók későbbi megfogal- mazásaiban. Ebben a beágyazásban az elért sikerek. eredmények mögötti erőfeszítés ér—

tékelése is teljesebbé válik.

A dokumentumgyűjtemény segitségével nyomon követhető az is, hogy a kitűzött célok az idő múlásával milyen mértékben valósul—

nak meg, milyen új társadalmi—gazdasági feladatok, gondok. esetleg zavarok merültek fel a végrehajtásban. Azt gondolhatnék, hogy az érdeklődő ezekre a kérdésekre a minden fő társadalmi—gazdasági kérdés ál- lását tükröző. más formákban is széleskörű-