Mi a művészet?

Mi a művészet?

Jrta / y _

gróf lolszíoi Seó ^

fordította

PA! / Y

J(egedüs pá!

szegedi fcreáliskolaí tanár

j/íra három korona.

& "// ^£

Szeged

gönczi j. József könyvkiadása 1899

m

T - . o A

JATE Egy«t®ml Könyvtár

J000063081

A < > ; g 9

Nyomatott Gönczi I. József könyvnyomdájában Szegeden.

NAGYMÉLTÓSÁGÚ

D

WLASSICS GYULA

V A L L Á S - É S K Ö Z O K T A T Á S Ü G Y I

M I N I S Z T E R Ú R N A K ,

A M A G Y A R M Ű V É S Z E T L E L K E S P Á R T O L Ó J Á N A K , H Ó D O L Ó T I S Z T E L E T T E L A J Á N L J A

A F O R D Í T Ó .

Előszó.

J1 nagy érdeklődés, mely a művészet kér- dései iránt országszerte nyilvánul, szükségessé teszi, hogy mentő! több oly mű jelenjék meg, mely a művészet lényegével behatóan foglalkozik.

6gyrészt ez a tekintet, másrészt az a tény, hogy esztetikai irodalmunk igen szegény, birt arra, hogy a nagy orosz regényíró és gondolkodó jelen müvét magyarra átültessem.

JJz esztetikai irodalomban alig létezik mű, mely a művészet lényegét, szerepét és fontosságát egyszerűbben, érthetőbben és világosabban fejte- getné, mint Jolsztoi jelen müve. Elmélete lehet helyes vagy helytelen, tagadhatatlan azonban, hogy tömérdek gondolatot ébreszt és nagyon al- kalmas arra, hogy a művészetről való fogalmakai tisztázza.

e mű irója maga is nagy művész, a mai regény- írók fejedelme, és művében tizenöt évi tanul- mányainak és gondolkodásának eredményeit fog- lalja össze, úgy a mű becsével, melyet az is fokoz, hogy szerzője semmiféle irodalmi vagy művészeti iskolának sem tagja, eleve is tisztában lehet mindenki.

Szeged, 1899. május havában.

J? fordító.

BEVEZETÉS.

Nincs az az újság, melyben egy-két hasáb színházról vagy zenéről ne szólna. Három esetben kétszer tudósítás olvasható valamely műkiállításról, leírás valamely festményről, szo- borról, ismertetés regényekről, elbeszélésekről, új költeményekrő 1.

Az újság sietve és tömérdek részlettel beszéli el, hogy valamely színésznő hogyan játszotta ezt meg ezt a szerepet valamely da- rabban, egyúttal megállapítja a darab, legyen az dráma, vígjáték vagy opera, és előadásának becsét. A hangversenyekről sem feledkezik meg az újság. Elmondja, hogy ez meg ez a művész mily darabot játszott vagy énekelt.

Másrészt, alig van ma már nagy város, a hol legalább egy, gyakran pedig két-három kép- kiállítást ne találnánk, melyek becse és fogyat- kozásai a műkritikusoknak beható tanulmá- nyokhoz nyújtanak anyagot. A mi a regénye- ket és költeményeket illeti, alig múlik el nap a nélkül, hogy újak ne jelennének meg, és az újságok kötelességüknek tartják, hogy részle- tesen elemezzék őket.

Oroszországban, a hol a népoktatásra alig költik századrészét annak, a mit kellene,

a kormány a művészet támogatására milliókat áldoz az akadémiáknak, színházaknak és kon- zervatóriumoknak nyújtott segély alakjában.

Francziaországban a művészet az államnak évi húsz millió frankjába keriil; legalább ugyanannyit költenek rá Német- és Angol- országban.

Minden nagy városban óriási épületeket emeltek a múzeumok, akadémiák, konzerva- tóriumok, színpadok és hangversenyek szá- mára. Száz meg százezer munkás, ács, kőmi- ves, festő, asztalos, kárpitos, szabó, fodrász,, ékszerész és nyomdász egész életét azzal tölti, hogy a közönség művészi igényeit kielégítse, úgy hogy a háborún kívül nincs az emberi tevékenységnek ága, mely a nemzeti erő oly nagy részét használná el.

De nemcsak munkát fordítanak a művészi igények kielégítésére, hanem mindennap tö- mérdek emberéletet is áldoznak fel neki. Száz.

meg százezer ember az életét gyermekkorától fogva arra fordítja, hogy lábszárait gyors moz- gatáshoz szoktassa, a zongora billentyűit vagy a hegedű húrjait gyorsan érintse, vagy a tár- gyak külsejét és színét utánozza, vagy a kife- jezések természetes rendjét fölforgassa és

minden szóhoz olyat keressen, mely hozzá hasonlóan hangzik. És mindezek a, gyakran tisztességes és nagy tehetségű, mindenféle hasznos foglalkozásra alkalmas emberek ezzel a szakszerű és butító foglalkozással emész- tik tol magukat, i'gynevezett speczialisták, kor-

latolt eszű, hiú és az élet minden komoly meg- nyilvánulása iránt érzéketlen emberek lesznek, a kiknek csak ahhoz van tehetségük, hogy lábszáraikat, ujjaikat vagy nyelvüket igen gyor- san mozgassák.

Es művészi czivilizácziónknak magában véve nem az emberi élet lealacsonyitása a legrosszabb következménye. Emlékszem, hóh- egyszer egy opera próbáján voltam jelen. Azok közül az új, durva és lapos operák közül való volt, melyeket Európában és Amerikában siet- nek előadni, hogy aztán még nagyobb sietség- gel adják át őket örökre a feledésnek.

Mikor a színházba érkeztem, az első fel- vonás kezdődött el. Hogy a számomra fentar- tott helyre jussak, a szinpad mögé kellett kerülnöm. Sötét folyosókon először egy nagy terembe vezettek, melyben a díszletek moz- gatásához és a világításhoz szükséges különféle gépek álltak. Itt a sötétségben és porban sza- kadatlanul dolgozó munkásokat láttam. Az egyik sápadt, zilált arczú, piszkos zubbonyban, szurtos és a munkától cserepes kezekkel, hi- hetőleg a fáradságtól kimerült, ingerlékeny és epés volt, mikor mellettem ment el, harago- san szidta egyik társát. Ezután lépcsőkön arra a kis helyre vezettek, mely a színpadot veszi Körül. Kötelek, gyűrűk, deszkák, függönyök és díszletek között körülöttem vagy száz festett és alakos féiíi nyüzsgött bizarr ruhákban, nem is említve a nőket, kik természetesen lehető meztelenek voltak. Mindezek énekesek, kar-

dalosok, ballettánczosok ós tánczosnők voltak, kik sorukra vártak. Vezetőm ezután a színpa- don kalauzolt át, és a zenekar fölé fektetett deszkahidon végre eljutottam karosszékemhez, útközben sok zenészt látva hangszerei mel- lett üldögélve. Ezek hegedűsök, fuvolások, hár- fások, réztánvérverők, dobosok, stb. voltak.

Köztük egy emelvényen, két fényvissza- verő lámpa között, hangjegyállványnyal maga előtt ült a karmester pálczát tartva kezében, melylyel nemcsak a zenészeket, hanem a szín- padon lévő színészeket is igazgatta.

A színpadon indiai menetet láttam, mely egy menyasszonyt kísért. Sok exotikus ruhába öltözött féríit és nőt, de közönséges ruhás férfiakat is láttam, kik a színpad egyik oldalá- ról a másikra futkostak. Az egyik a drámai rész igazgatója, úgynevezett rendező volt. A másik, a kinek tánczczipők voltak a lábain és csodálatos fürgeséggel mozgott, a tánczinester volt. Azóta megtudtam, hogy liavonkint több pénzt kap, mint tíz munkás egy év alatt.

Ez a három igazgató a menet rendezésé- vel volt elfoglalva. A menet szokás szerint párokból állt. A vállaikon bádog alabárdot vivő férfiak hirtelen elindultak, a színpadot többször körüljárták és megint megálltak. r,s ennek a menetnek a rendezése nagy dolgot adott. Az alabárdos indiaiak először későn indul- tak el, másodszor nagyon korán, harmadszor a kellő pillanatban, de menet közben soraik felbomlottak; máskor meg a kijelölt helyen

#

9

nem tudtak megállni; és mindannyiszor ele- jétől végéig megismételték a szertartást. Az eleje a dolognak valami zenei-szavalás (réci-

tativ) volt, mélyet egy töröknek öltözött férfi adott elő, száját furcsán tátogatva és így éne-

kelve: »Ho-o-zom a me-e-e-nvasszonyt!« Lne- kelt és természetesen meztelen kezeivel lia- donázott. Erre a menet elindult, de most

meg a zenekarban a kürtös hibázott el egy hangot, mire a karmester, mintha valami óriási szerencsétlenség történt volna, botjával remegve u hangjegyállványra ütött. Egyszerre mindenki megint megállt, és a karmester a zenészekhez fordulva a kürtöst egy hamis hang miatt ösz- szeszidta oly kifejezésekkel, a minőkkel bér-

kocsisok sem élnek, ha veszekszenek. Erre mindent újra kezdtek. Az alabárdos indiaiak megindultak, az énekes eltátottaa száját, hogy azt énekelje: »Ho-o-zom a me-e-e-nyasszonyt!«

Ezúttal a párok egymáshoz nagyon közel lép- kedtek. A hangjegyállványt a karmester me- gint megkopogtatta, és a jelenetet újra kezd- ték. Az alabárdos férfiak ellépkedtek, néme- lyeknek az arcza komoly és szomorú volt, mások mosolyogtak és beszélgettek. Végre körbe álltak és énekelni kezdtek. De a kar-

mesteri bot megint megüti a hangjegyállványt, és a rendező szomorú és dúhös hangon szidja össze a szerencsétlen indiaikat. A szegény ör- dögök, úgy látszik, megfeledkeztek arról, hogy

•az élénkség kedvéért, olykor-olykor karjaikat keli emelgetni.

— Barmok, betegek vagy tüskék vagytok, hogy nem mozogtok'? — kiáltá a karmester.

És még sokszor láttam újra kezdeni a menetet, hallottam a karmesteri bot kopogá- sát és a káromkodást, melyben állandóan e szók szerepeltek szamarak, hülyék, barmok,disz- nók, legalább negyvenszer az énekesekhez és.

zenészekhez intézve. A testileg és erkölcsileg kimerült emberek a sértéseket szó nélkül vágták zsebre. És a karmester és rendező jól tudták, hegyezek a szerencsétlenek sokkal job- ban el vannak fáradva, hogysem mást is tudná- nak tenni, mint a trombitába fújni és sárga czipőkben, bádog alabárdokkal lépegetni; tud- ták, hogy a kényelmeid és nagy.. lábon való életet annyira megszokták, hogy mindent e l - tűrnek, Csak fényűzésükről ne keiljen lemon- datunk; úgy hogy cseppet sem resteUék, hogy veink született iTúrvásaguknák szabad folyást"

engedtek, mert hisz' Parisban és Bécsben' ugyanazt látták, és így egész nyugodtak voltak,' hogy tt legnagyobb színházak hagyományait követik.

Nem hiszem, hogy volna visszataszitóbb látvány a világon. Láttam, mikor egyik mun- kás egy másikat azért, mert a teher alatt összeroskadt, megvert vagy szénagvüjtés- kor a falusi biró valami ügyetlenség miatt egy parasztot összeszidott, és láttam, hogy az igv megsértett emberek szótlanul megadták ma- gukat; de bármennyire undorodtam e jelene- tektől, majoromat, enyhítette az u gondolat,.

ír hogy fontos és szükséges dolgokról van szó, melyeknél a legesekéiyehh mulasztásnak kelle-

metlen következményei lehetnek.

De itt, a színházban, ugyan mit csináltak?

Miért és kinek dolgoznak itt1? Láttam, hogy a karmester teljesen ki volt merülve, épp úgy, mint az a munkás, akivel a szinpad mögött találkoztam. De hát kinek van haszna kimerü- lésükből? Az opera, melynek próbáját tartot- ták, mint mondám, a lehető legközönségesebb volt, de azért hozzáteszem, hogy képzelni sem lehet képtelenebbet. Egy indiai király meg- akart nősülni. Menyasszonyt vezettek hozzá.

A király vándorénekesnek öltözik. A meny- asszony beleszeret, kétségbeesik miatta, de végre fölfedezi, hogy a vándorénekes a király, az ő jegyese, mire mindenki majd megbolon- dul örömében. Soha sem léteztek és soha sem léteznek ily fajta indiaiak. De az is bizonyos, hogy annak, amit tettek és beszéltek, nemcsak az indiai szokásokhoz nem volt semmi köze,, hanem semmiféle emberi szokásokhoz sem, kivéve az operaiakat. Mert végre is, az életben az emberek nem beszélnek énekelve, soha sem állnak kimért távolságokra egymástól és- nem rángatják ütemre karjaikat, hogy érzel- meiket kifejezzék; soha sem lépkednek páro- san, nemez czipőkben, bádog alabárdokkal; az életben soha senki sem haragszik, búsul, nevet vagy sir úgy, mint ebben a darabban. r.s hogy ily darab senkit sem hatott még meg a világon^

az minden kétségen fölül áll.

Azért tehát természetesen merül fül a kérdés: kinek van mindebből haszna? Kinek tetszhetik az ilyesmi? Ha csodálatosképen szép zenéje lett volna az operának, nem lett volna jelég azt adni elő a furcsa ruhák, menetek és

hadonázások nélkül? Kinek csinálják ezt min- dennap, minden városban, a művelt világ egyik végétől a másikig? A jóízlésű embert bántja, a munkás nem érthet belőle semmit.

Ha van valaki, aki valami élvezetet találhat benne, az nem lehet más, mint inas vagy romlott munkás, a ki a magasabb körök igé-

nyeit elsajátította, a nélkül hogy természetes ízlésükig fel tudna emelkedni.

_Ks_[négis azt mondják, hogy mindez a művészet érdekében történik és hogy a mű- vészet rendkívül fontos valami. De hát igaz-e, Iiogy a művészet oly fontos, hogy ekkora ál- dozatokat megérdemel? E kérdés annál sür- gősebb, mivel a művészetnek, melynek érdeké- ben ezer meg ezer ember munkáját, ezer meg ezer életét és kivált az emberek egymás iránti .szeretetét áldozzák föl, ugyanennek a művé- szetnek fogalma egyre tágabb körű és bizony- talanabb lesz. Megesett ugyanis, hogy a kriti-

kusok, akikben a műbarátok nézeteiknek támogatóit látták, az utóbbi időben annyira .ellenmondanakegymásnak, hogyha a művészet

köréből mindazt, a mit a különböző iskolák kritikusai kizártak, kizárjuk, semmi sem ma- rad, vagy alig marad valami, a mi a művészet híres birodalmát alkotná. A különböző művé-

la szeti felekezetek, mint a különböző vallási felekezetek egvmást kizárják és egyniasí meg- tagadják. Ha tanumlányozzuk őket, azt fogjuk látni,'hogy folyton azzal foglalkoznak, hogy a versengő felekezetet agyon czáfolják. A költé- szetben pl. a régi romantikusok lerántják a parnasszusiakat és dekadenseket; a parnasszu- siak a romantikusokat és dekadenseket, a dekadensek valamennyi előzőiket és ezenfelül a szimbolistákat, a szimbolisták leczáfolják összes előzőiket és ezenfelül a mágusokat, és- a mágusok leczáfolják valamennyi előzőiket.

A regényírók közt vannak naturalisták, pszilio- logusok, naturisták, és valamennyi azt mondja,

hogy ők az egyedüliek, kik a művész nevet megérdemlik. És ugyanez történik a drámai művészet, a festészet és a zene terén. És igy a művészet, mely az emberektől oly rettenetes- fáradságot kiván, az emberi életet lealacso- nyítja és az embereket arra kényszerűi, hogy a jótékonyság ellen vétkezzenek, a művészet nemcsak nincs világosan és szabatosan meg- határozva, hanem hívei és maguk a beavatot- tak is oly ellentétesen fogják föl, hogy ezen- túl nehéz megmondani, mit értenek az embe- rek művészet alatt, kivált pedig azt, hogy melyik a hasznos, jó, becses, az a művészet, mely megérdemli, hogy ily áldozatokkal h ó - doljanak neki.

"HO^sT'"'

A művészet problémája.

A legjelentéktelenebb ballet, komoly vagy vig opera, festmény, hangverseny vagy regény előállítása végett ezer meg ezer ember kény- telen gyakran lealázó és kínos munkát végez- ni. Es a baj csak felényi volna, ha a műveik- hez szükséges munkát maguk a művészek végeznék; de nem így történik, hanem tömér- dek munkás segítségére szorulnak, jls ezt a segítséget egy vagy más módon megkapják, majd pénz alakjában a gazdagoktól, majd se- gély czimén az államtól, mely utóbbi esetben

¿1 pénz a néptől származik, melynek nagy ré- sze a szükségestől fosztja meg magát, hogy adóját megfizesse, anélkül hogy a művészetek gyönyöreinek élvezéséhez hozzájuthatna. És ez szigorúan véve érthető volna egy görög vagy római, sőt még a jelen század elejéről való orosz művészre nézve is, mert akkor még voltak rabszolgák, és a művészek azt hitték, hogy joguk van hozzá, hogy a nép őket szolgálja. De napjainkban, midőn minden embernek legalább halvány fogalma vau a jogegyenlőségről, nem lehet megengedni, hogy

15

a nép tovább dolgozzék a művészet érdeké- ben, ha előbb nem fejtik meg azt a kérdést, hogy a művészet mennyire jó és fontos, hogy minden bajért, melynek okozója, kárpótoljon.

Ezért tel iát az olv társadalomban, mely ápolja a művészeteket, föl kell vetni a kérdést:

vájjon művészet-e mindaz, ami annak vallja magát és, mint az orosz társadalomban fölte- szik, minden, ami művészet, már ezért jó és megérdemli a neki hozott áldozatokat. A kér- dés egyébiránt nem csekélyebb fontosságú a művészekre, mint a közönségre, mert a közönség révén kell megtudni, hogy annak, amit tesznek, valóban oly fontossága van-e, mint hiszik, és nem a maguk szűkebb kö- reinek elfogultsága táplálja-e hamis meggyő- ződésüket, hogy hasznos munkát végeznek, és vájjon az, amit más emberektől akár mű- vészi, akár egyéni életük szükségleteire el- vesznek, arányban áll-e annak becsével, amit alkotnak'? Mi tehát a művészet, melyet az emberiségre oly becsesnek és nélkülözhetet- lennek tekintenek?

-Ön azt kérdi: mi a művészet? Igazán szép kérdés! Művészet az építészet, szobrászat, festészet, zene és költészet minden alakjában.

Ezt fogja feleletül adni a közönséges ember és műbarát, sőt maga a művész is abban a szent hitben, hogy ezek egészen vi- lágos dolgok, melyeket mindenki egyformán fog föl. De azért azt kérdjük tőle: az építé- szetben nincsenek-e épületek, melyek nem

műalkotások és mások, melyek rútak és me- lyeknek látása kellemetlen, következőleg nem tekinthetők műalkotásoknak'? íí,s nem igy va- gyunk-e a szobrászattal, zenével és költészet- tel'? Ha igen, akkor mi a műalkotás jellemző vonása? A művészetet minden alakjában egyrészt gyakorlati hasznossága, másrészt a rútság és a művészi alkotás tehetetlensége?

szorítja korlátok közé. De Jiát hogyan külön- böztessük meg e két dologtól, mely határolja?

Erre a kérdésre társadalmunk úgynevezett művelt, közönséges embere, sőt a művész is, hacsak nem foglalkozik esztétikával, készen van a felelettel. Azt fogja mondani, hogy a feleletet már rég megtalálták, és mindenkinek ismernie kell. A művészet — fogják felelni — oly tevékenység, mely szépséget teremt.

De ha a művészet csak ebből áll, fogjuk kérdeni,, egy ballet vagy vig opera műalko- tás-e? Es a művelt ember és művész ismét, de most már némileg habozva, azt fogja vá- laszolni: Igen, egy jó ballet, egy kedves vig opera szintén a művészet körébe való, ameny- nyiben szépséget fejez ki.

Hanem, ha azt kérdjük, hogy mi külön- bözteti meg a »jó« balletet és »kedves« vig operát az ellenkezőtől, nehezen fognak fe- lelni tudni. És, ha azután azt kérdjük, vájjon a jelmezkészitők és fodrászok, akik a balletek és vig operák előkészítésében oly nagy részt vesznek, a varrónők és szabók, az illatszer- kereskedők, szakácsok tevékenvséne művé«-

17

szét-e, minden valószínűség szerint tagadóan fognak válaszolni. Pedig ebben tévednek, még pedig éppen azért, mivel közönséges emberek és nem speczialisták és nem foglalkoznak esztétikai kérdésekkel. Ila valaha ezekkel a kérdésekkel törődtek volna, elolvasták volna -teszem a nagy Renan Marc Aurélé cziinű

művét, melyben azt bizonyítja, hogy a szabó műve műalkotás és hogy azok, a kik a nők piperéit nem tekintik a legnagyobb művészi megnyilatkozásnak, értelmetlen és alacsony szellemű lények. »Ez a nagy művészet« mondja Renan. Akik ezt tagadják, azoknak azt is tud- niuk kellene, hogy a legtöbb modern esztetikai rendszerben a jelmezeket, illatszereket, sőt a a főzést is külön művészeteknek tekintik.

Nevezetesen ez a tudós Králik tanár nézete jEgyetemes szépség, egy általános esztétikáról szóló értekezésében és Guvaué A mai esztétika kérdései czímű művében.

»A művészeteknek is megvan a pentá- nul umjok, mely az ember öt érzékén alapszik« — mondja Králik; és ennek folytán az ízlés, szaglás, tapintás, hallás és látás művészeteit különbözteti meg.

Ezek elsejéről, az ízlés művészeteiről ezt mondja: »Az emberek nagyon megszokták, hogy ' csak két három érzéküket tekintsék méltónak arra, hogy a művészi alakításnak anyagot szolgáltasson. Mindamellett nem fogják tagadni, hogy esztetikai alkotást visz véghez az, aki a szakácsművészettel egy állat testéből

T o l s z t o i — H e g e d ű s : Mi a m ű v é s z e t ? 2

az embernek mindenképen élvezetes tárgyat tud készíteni.«

Ugyané nézettel találkozunk a fentebb emiitett franczia Guyau munkájában, melyet igen sok mai iró különösen becsül. A lehető legkomolyabban beszél a tapintásról, ízlés- ről és szaglásról, mint a melyek esztetikai hatásokat kelthetnek föl. »Ha a tapintásból hiányzik is a szín, viszont oly fogalmat köz- vetít, melyet a szem maga nem bir közvetí- teni és melynek igen tekintélyes esztetikai é r t é k e van, jelesül a lágyság, selymesség, simaság.

A bársony szépségét épp úgy jellemzi a tapin- tás lágysága, mint a bársony fénye. A női szép- ségről alkotott fogalmunknak a bőr simasága lényeges eleme. Némi figyelemmel valószínűen mindnyájan emlékezni fogunk ízlésünk oly élvezeteire, melyek igazán esztétikaiak voltak.«

És Guyau példaként azt hozza föl, hogy egy pohár tej, melyet a hegyek között ivott, eszte- tikai élvezetet szerzett neki.

Mindebből az következik, hogy a művé- szet fogalma, minthogy a szépség kifejezésre- vjüttatásából áll, egyáltalában nem oly egyszerű,

a minőnek látszik. A közönséges ember azon- ban mindezt vagy nem tudja, vagy nem akarja

tudni és szilárdul meg van győződve, hogy minden művészeti kérdés azzal, hogy a mű- vészet anyagául a szépet ismerjük el, szabato- san és világosan megoldható, igen érthetőnek és természetesnek találja, hogy a művészet abból áll, hogy a szépséget kifejezi. A szép-

19

séget elegendőnek tartja, hogy a művészetet illető minden kérdést megoldjon.

De hát mi az a szépség, mely a művészet anyaga? Hogyan határozzák meg? Miből áll?

Mint mindig, mentől ködösebbek és zavarosabbak a fogalmak, melyeket valamely szó fölkelt, az emberek annál nagyobb hatá- rozottsággal élnek e szóval és állítják, hogy a jelentése sokkal egyszerűbb és világosabb, hogysem meghatározásával érdemes volna bajlódni. Ez történik rendesen a vallási kér- désekkel; és így vagyunk a szépség fogalmával is. Es mégis az az igazság, hogy nemcsak senki sem tudja, hanem hogy, miután egész könyvtárakat irtak össze e tárgyról százötven esztendő óta (mióta Bauingarten az esztetikát megteremtette) a legtudósabb és legmélyebb gondolkodók, a szépség fogalmának kérdése még ma sincs semmiképen megoldva, mert minden új esztetika új feleletet ajánl a kér- désre. A legújabb munka, melyet e

tárgyról

olvastam, Mithalter Gyula kis német könyve, melynek czíme A szép rejtélye, ns e könyv czime egész szabatosan fejezi ki a probléma igazi állását. Noha ezer meg ezer tudós írt róla százötven év óta, a szépség szó jelentése még mindig rejtély. A németek a maguk módja szerint százféleképen határozzák meg.

Az angolok fiziológiai iskolája, Spencer, Grant Allen és mások, iskolájuk módja szerint felelnek a kérdésre; ugyanígy tesznek a franczia eklektikusok, Taine, Guyau és követőik; és

2*

mindezek az irúk ismerik és elégteleneknek találják Baumgarten, Kant, Schiller, Fichte, Win- ckelmarm, Lessing, llegel, Schopenhauer, Hartmann, Gousin és még vagy ezer író előbbi meghatározásait.

Ugyan, milyen tehát a szépségnek az a furcsa fogalma, melyet mindenki, aki gondol- kodás nélkül beszél róla, oly egyszerűnek tart, melyet azonban százötven éve senkinek sem sikerült meghatároznia, a mi azonban nem gátolja az összes esztétikusokat, hogy erre alapítsák művészeti tanaikat?

Az orosz nyelvben, a kraszota (szépség) szó csupán azt jelenti, a mi a szemnek tetszik.

És, jóllehet egy idő óta »rút tettről« vagy

»szép zenéről« kezdenek beszélni, ez nem jól van oroszul. Az orosz nép köréből való ember, aki idegen nyelveket nem ismer, nem fogja megérteni, ha valaki azt mondja, hogy mindaz, amit tett, »szép« vagy hogy egy dal zenéje

»szép.« Az orosz nyelvben valamely tett lehet jótékony vagy jó, vagy gonosz és rossz. A zene lehet kellemes és jó, kellemetlen vagy rossz. Azt azonban nem tudják, hogy mi- lyen a »szép« tett vagy »szép« zene. A szép szót Oroszországban csak emberről, lóról, házról, helyről vagy indulatról mondják, úgy hogy a »jó« szó és fogalom bizonyos tárgyak körében a »szép« fogalmát foglalja magában, de a »szép« fogalma nem foglalja magában szükségképen a »jó« fogalmát.

Midőn valamely tárgyról, melyet látható

21

tulajdonsága miatt becsülünk, azt mondjuk, hogy »jó«, ezen azt értjük, hogy e tárgy »szép«;

de ha azt állítjuk róla, hogy »szép«, ez nem tételezi fel szükségképen, hogy »jónak« hittük.

A többi európai nyelvekben, nevezetesen azoknak a nemzeteknek a nyelvében, melyek körében az a tan, hogy a művészetben a szép- ség a lényeges dolog, elterjedt, a beau, schön, leautiful, hello, stb. szók, jóllehet eredeti jelen- tésüket megtartották, annyira kifejezik a jóságot is, hogy a »jó« szót is helyettesítik. Ezentúl e nyelvekben egész természetes, ha ily kifeje- zésekettalálunk : »szép lélek«, »szépgondolat«, vagy »szép tett«. Sőt e nyelvek oda jutottak, hogy az alak szépségének megjelölésére igazi

•szavuk nincs is, hanem több szót kénytele- nek összekapcsolni, mint »szép alakú«, »szép látni«, stb.

De hát voltaképen mi is az a »szépség«, melynek jelentése országok és korok szerint egvre változik?

Hogy e kérdésre megfeleljünk, hogy meg- határozzuk, hogy az európai nemzetek mit értenek ina a »szépség« alatt, kénytelen leszek a szépnek legalább néhány meghatározását idézni, melyek a jelenlegi esztetikai rendsze- rekben legáltalánosabban szerepelnek. Előbb azonban arra kérem az olvasót, ne csüggeszsze el az unalom, melylyel az idézetek járnak és az unalom ellenére is szánja rá magát elolva- sásukra vagy helyesebben, néhány iró elolva- sására, a kiknek műveiből kivonatokat fogok

vekről szóljak, vegye a kezébe például a német Králik, az angol Knight vagy a franczia Lévéque munkáját. Hogy a nézetek eltéréséről és a rettenetes sötétségről, mely a filozófiai tudo- mányok ez ágában uralkodik, fogalmat szerez- zünk, okvetlenül el kell olvasnia egy esztetikai munkát.

Íme, teszem, mit mond a német esztétikus Sehasler híres, vaskos és aprólékos esztetikai munkájának előszavában: »A filozófia biro- dalmában az ellenmondás sehol sem oly nagy, mint az esztétikában, jüs sehol sem találunk annyi léha szószátyárkodást, annyi értelmetle- nül használt vagy rosszul meghatározott szót, pedánsabb és egyúttal felületesebb Ludákos- ságot.« jí.s valóban elég, ha az ember magának Sehaslernek a munkáját olvassa el, hogy meg- jegyzésének találó voltáról meggyőződjünk.

Ugyan-e tárgyról a franczia Véron kiváló esztétikájának előszavában ezeket irja: »Nincs tudomány, mely az esztétikánál jobban lett volna kitéve a metafizikusok ábrándozásainak.

Plútón kezdve napjaink hivatalos tanaiig a művészetből az ábrándozások és a transzczen- dentális rejtelmek zagyvalékát csinálták, melyek az eszményi szép abszolút fogalmában, a való dolgok változhatatlan és isteni prototípusában találták meg legfőbb kifejezésüket.«

Az olvasó csak annyi fáradságot vegyen, hogy a szépség néhány következő meghatáro- zását, melyeket csupán nagyhírű esztétikusok

23

műveiből irtain ki, átolvassa: maga is meg- fogja tudni állapítani, mennyire jogos Yéron e kritikája.

Áz ó-kori íróknak, Sokratesnek, Piátónak, Aristotelesnek és a többinek egész Plotinu- sig, tulajdonított meghatározásait a szépség- nek, mint általában szokták, nem fogom idézni, mert, mint később meg fogom magyarázni, az ó-koriak a szépségről voltaképen egészen más fogalmat alkottak, mint a mely modern esztetikánk alapja. Midőn a szépségről való mai fogalmainkat az ő nézeteikkel össze akar- ják illeszteni, oly értelmet tulajdonítanak sza- vaiknak, mely nincs meg bennük.

A szépség.

Kezdjük meg az esztetika megalapítóján, Baumgartenen (1714—1702).

szerinte a logikai tudásnak az igazság, az észtetikai (azaz érezhető) tudásnak a szép- ség a tárgya. A szépség az érzékekkel felfogott tökéletesség, az abszolút; az igazság az ész- szel felfogott tökéletesség. Másrészt a jóság az erkölcsi akarattal elért tökéletesség.

A szépséget, mint »viszonyt«, azaz mint a részek közti rendet egymáshoz és az egész- hez való kölcsönös viszonyaiban határozza meg. Ami a szépség czélját illeti, az abból áll, hogy tessék és vágyat ébreszszen. Csak mel- lékesen jegyzem meg, hogy ez épp ellenkezője Kant méghatározásának.

Ami a szépség megnyilvánulását illeti, Baumgarten azt véli, hogy a szj^>ség legtöké- letesebb megtestesülése a tenneszetben nvil- vánTíl niíy, HS chóTtT ;r/r knvMk-^ymo ímov a művészet legfőbb czélja a természet utánzása.

Ez is TiTy^övetkeztetT^TíTely a későbbi esz- tétikusok meghatározásainak határozottan el- lenmond.

Térjünk át Baumgarten közvetlen utódaira, Maierre, Eschenburgra és Eberhardra, a kik mes- terüknek a tanát csak némikép módosították, midőn a kellemest a széptől megkülönböz- tették. De helyén való lesz, ha Baumgarten más kortársainak, mint Sulzer, Mendelssohn Mózes és Móricz megltatán)ZasajUT(lézzttk, á kik már határozottan ellenmondanak neki, és a mtívészel tárg\ául Jiem a szépséget,""trimem-a jóságot jelölik i neg. Teszem Sulzertl720^í7T9)- SZerínl Csak az tekinthető szépnek, a miben valami jó is van; szépség az, a mi erkölcsi érzelmet kelt föl és fejleszt ki. Mendelssohn szerint (1729—1786) a művészetnek egyetlen czélja az erkölcsi tökéletesség. Ezek az eszte- kusok teljesen tönkre teszik a megkülönböz- tetést, melyet Baumgarten a tökéletesség három fajtája, az igaz, szép és jó között felállított, mert a szépet az igazhoz és a jóhoz kapcsolják.

A következő időszak esztétikusai e né- zetet nem csak nem védelmezik, hanem a híres Win ekei maim (1717—1768) határozottan ellen mond neki, mert a művészet hivatását 1 ninden erkölcsi hivatástól e 1 k11 ItáálTá^yi'ÁTTŰ- veszet tái;gváid_aj7Tilso szépséget aüjjVTnTűvet cin fián ~a lát! i a tó szépségre k«>rlá tozTAV i 11 ckel- mann óta liármnieie szépség \ a ü T i . az alak széps('geg.J2^_az^eszme szépsége, gnelyet az alakok helyzete téjöz~ki: 3. a kifejezés"~szep- ségo, mely a két másik széjiség egyezéséből szármázik. A szépség e kifejezése a művészet legfőbb czélja; megvalósítva az antik művé-

szetben találjuk, és így a modern művészetnek az antik művészet utánzására kell törekednie.

Hasonló felfogásra találunk a szépségről Lessing, Herder, Goethénél és a legtöbb német esztétikusnál, míg Kant tönkre nem teszi és homlokegyenest ellenkezőt nem hirdet. Tö- mérdek esztetikai elmélet születik meg ugyan- abban a korban Angol-, Franczia-, Olaszor- szágban és Hollandiában, és, jóllehet semmiben sem közösek a németekéivel, homály és zavar tekintetében vetélkednek velük.

. Shaftesbury szerint (1690—1713): »Ami szép, az összhangzó és arányos; a mi összhangzó és arányos, igaz; és a mi szép és igaz, követ- kezőképen kellemes és jó. Isten minden szép- ség alapja; tőle ered a szépség és a jóság.

E szerint ez az angol a szépséget a jótól meg- különbözteti, ele mégis összekeveri vele.

Hutcheson szerint (1694—1747) a művé- szet tárgya a szépség, melynek a lényege abból áll, hogy bennünk a változatosságban az egyezés felfogását ébreszsze föl.. Van bennünk egy »belső érzék«, melynek segítségével fel- ismerjük, hogy mi a művészet, mely azonban ellenkezhetik az esztetikai érzékkel. Végre Hutcheson szerint a szépség nem mindig felel meg a jóságnak, hanem tőle különálló és néha ellenkezője.

Home szerint (1696—1782) szép az, a mi tetszik. Egyedül az ízlés határozza meg. Az ízlés eszménye az, hogy a legszűkebb határok közt a legnagyobb gazdagság, teljesség, erő és a

27

benyomások változatossága legyen. És ez vala- mely művészileg tökéletes mű eszménye is.

Bürke szerint (1729—1797) a fenséges és a szép, melyek a művészet czéljai, önfentartóés társulásra való ösztönünkből erednek. Az egyén védelme és a háború, mely a következménye,- a fenséges forrásai; a társulás és a nemi ösz- tön, mely a következménye, a szépség forrása.

Mig az angol gondolkodók a szépség és a művészet meghatározásában ellenmondanak egymásnak, a franczia esztétikusok sem jut- nak nagyobb egyetértésre. Andié atya szerint (Értekezés a szépről. 1711) háromféle szépség létezik: az isteni szépség, a természetes szépség és a mesterséges szépség. Batteux szerint (1718—1780) a művészet abból áll, hogy a természetet utánozza, és czélja az, hogy tessék.

Ilyen, vagy csaknem ilyen Diderot meghatáro- zása is. Voltaire és d'Alembert azt tartják,, hogy a szépség csupán az ízlés törvényeitől függ, egyébiránt pedig e törvények meghatá- rozhatatlanok.

Ugyanekkor egy olasz iró, Pagano sze- rint a művészet abból áll, bog)' a természet- ben elszórva lévő szépségeket egyesítse. Sze- rinte a szépség összeolvad a jósággal; a szép- sóg_at láthatóvá tett josag; es a josag a bel- sővé lett szépségTMas olasz írók, mint Muratori (1072—1750) és Spaletti (Saggio sopra la Bel- lezza, 1705) szerint a művészet önző érzésre vezethető vissza, mely társulásra való ösztö-- nünkön alapszik.

A hollandi esztétikusok közt a legki- válóbb Hemsterhiiis (1720—1790), a ki a né- met esztétikusokra es Goethére igazi befolyást gyakorolt. Szerinte az a szépség, a mi a leg- nagyobb gyönyört szerzi, és az, a mi a leg- nagyobb "gvöiivört szerzi." a legrövidebb idő aktit a legtöbb gondolatot kelti tol berniünk.

Ezért á szépe-éiyezese szerinte valamennyi élvezet közt a legmagasabb, mert ez nyújtja a legrövidebb idő alatt a legtöbb gondolatot.

Ilyenek voltak Európában a különféle észtetikai elméletek, midőn Kant (1724—1804)

a magáéval állt elő, mely tudvalevőleg azóta a leghíresebb.

/^TamTóssztetikai elmélete a következőkben foglariiatd" össze: Az ember ismeri a termé- szetet magában is, magán kivül is a természet- ben. A természetben az igazságot, magában a jóságot "keresi. Az első kutatás a tiszta ész, a második a gyakorlati ész feladata. De az észre- vevés (perceptio) e két eszközén kivül még az itélő tehetség is létezik, mely »fogalmak nélkül alkothat ítéleteket és vágyak nélkül élvezeteket«. Az esztetikai érzelemnek ez a tehetség az alapja. Kant szerint a szép szubjektív nézőpontból az, a mi általános- és szükségké- pen, fogalom és gyakorlati hasznosság nélkül tetszik. Objektív nézőpontból valamely kecses tárgy alakja, a mennyiben e tárgy, hasznos- ságára való tekintet nélkül, tetszik.

Kant követői, a kik között van Schiller ,(1759—1805) hasonlóan határozták meg a szép-

29s

séget. De Ficííti (17G2—1814) meghatározása már teljesem el ütő volt. Fichte azt állítja, hogy a világnak két képe van, mert egyrészt kor- látozásainknak összesége, másrészt szellemi szabad tevékenységünknek az összesége. Az első képen minden tárgy el van torztíva, össze van tömörítve, meg van csonkítva, és a rút- ságot látjuk; a másikon a tárgyakat teljessé- gükben és belső életükkel veszszúk észre és a szépséget látjuk. Ezért Fichtére nézve a szépség nem a világban, hanem a »szép lé- lekben« van. A művészét e »szép lélek« meg- nyilvánulása; czélja nem csak a szellem, a szív, hanem az egész ember nevelésé. Es így a szépség jellemvonásai nem külső érzések okozatai, hanem a művész szép lelkének ered- ménvei.

Mellőzzük Schlegel Frigyes (1772—1829) és Múller Ádám (1779—1829) elméleteit, hanem nézzük a híres Fcheliiugúb- (1775—1854). E filozófus szerint a művészet a tárgyak oly felfogása, melyben a szubjektum a maga ob- jektuma, vagy az objektum a maga szubjek- tuma lesz. A szépség a végtelen észrevevése a végesben. A művészet a szubjektív és ob- jektív, a természet és az ész, az öntudatos és öntudatlan egyesülése. És a szépség a tár- gyaknak önmagukban való szemlélete, amint főképviselőikben léteznek. A szépséget sem a tudomány, sem a művész ügyessége nem te- remti meg, hanem a szépség fogalma, mely benne el.

Schelling és iskolája után Hegel híres esztetikai elmélete következett. Akár hiszik, akár nem, még ma is ez a művészetről és szépségről forgalomban lévő nézetek alapja.

Egyébiránt se nem világosabb, se nem szaba- tosabb, mint előzőinek elmélete, sőt, ha lehet, még nehezebben érthető és ködösebb. Hegel szerint (1770—1831) isten'a természetben és művészetberi a szépség alakjában nyilatkozik meg. A szépség az eszmé viszfénve az anyag- ban. Egyedül a lélek szép valóban; de a szel- lem érezhető alakban jelenik meg előttünk, és a szellemnek ez az érezhető megjelenése a szépség egyetlen valósága. A szépség és igaz- ság e rendszerben egy és ugyanaz: a szépség az igazság érezhető kifejezése.

Ezt az elméletet újra elővették, kifejtet- ték és tömérdek új formulával bővítették He- gel tanítványai Weisse, 10 ige, Rosenkrantz, Vischer és mások. Ne hidjíik azonban, hogy Németországban az esztetikai elméleteket a hégélianismus monopolizálta. Mellette sok más rendszer jelent meg, melyek nem csak nem ismerték el, hogy a szépség az eszme visz- fénve, hanem e meghatározást kereken tagad- ták,' czáfolták és nevetségessé tették. Csak kettőt idézek ezek közül: Herbartét és Scho- penhauerét^

^^Herbarl szerint (1776—1841) magától lé- tező szépség nincs és nem lehet. Csupán véleiué-

|~[yi"i111." h''lr/iL', "v p''dig ^niiinly..-' Ml1'1-

•sainkon alapszik. Vannak bizonyos viszonyok,

melyeket szépeknek mondanak; és a művészet abból áll, hogy ezeket úgy a festészetben, mint a zenében és költészetben fölfedezze.

Schopenhauer, szerint (1788—1860) az akarat a világban különböző tervekben testesül meg; minden ily tervnek megvan a maga szépsége, és a legmagasabb valamennyi közt a legszebb is. Az egyéniségünkről való lemon- dás, mivel az akarat e megnyilvánulásainak szemlélését lehetővé teszi, fogalmat nvujt a szépségről. Minden embernek megvan a tehet- sége arra, hogy az eszmét különféle terveken megtestesítse; de a művész teremtő szellemé- ben e tehetség nagyobb és igy fensőbb szép- séget alkothat.

E hires irókat mások követték Német- országban, a kik nem voltak oly eredetiek és befolyásuk sem volt akkora, a kik azonban mindent elkövettek, hogy régi és egykorú baj- társaik elméleteiből semmi se . maradjon meg. Ezek Hartmann, Kirkmann, Schnaase, HehnholtZjJSfírgmann, Jungmann, stb.

Martmanjj) szerint (szül. 1842-ben) a szép- ség sem a külső világban, sem a tárgyban magában, sem a lélekben nem létezik, hanem a Idt&zaihmj. melyet a művész kelt. A dolog magában nem szép, hanem szépnek látszik, ha a művész-átalakitja.

Schnaas^ szerint (1798—1875) a világon nincs tökéletes szépség. A természet csak megközelíti; a művészet aztJ nyújtja, a mit a természet nem adhat

Kirkmann szerint (1802—1884) a történe- lemnek hat birodalma van: a tudomány, a gazdagság, az erkölcs, a hit, a politika és a szépség birodalma A művészet az a tevékeny- ség, melyet az utóbbiban fejtenek ki.

Helmholtz szerint (1821—1896), a k i csak a zene esztétikájával foglalkozott, a szépsé- get a zenében csupán bizonyos változatlan törvények szemmeltartásával nyerjük; e törvé- nyeket a művész nem ismeri, de öntudatlanul engedelmeskedik nekik.

llerginarm szerint (Über das Schöne, 1887) a szépséget tárgyilagosan lehetetlen meghatá- rozni. A szépség csak szubjektív módon ve- hető észre; következőleg az esztétikának az a feladata, hogy meghatározza, hogy kinek- kinek mi tetszik.

Jungmann szerint (megh. 1885-ben) 1. a szépség a tárgyak szupra-érezhető sajátsága;

2. a művészi gyönyör bennünk a szép puszta szemlélése révén keletkezik; 3. a szépség a szeré te t alapja.

Kell-e mondanom, hogy mig Németor- szágban ezek az elméletek napvilágot láttak, az esztetika sem Franczia-, sem Angolország- ban nem pihent'?

Francziaországban az eklektikus Cousin (1792—1867) a német idealisták elméleteit szítta magába. A szépség szerinte erkölcsi ala- pon nyugszik. Azt is mondta, hogy objektive is meghatározható és hogy lényegileg az egy- ségben való változatosság. Tanítványa, Jouffroy

33

(1796—1842) a szépségben a láthatatlan kife- jezését látta. A metafizikus llavaisson a szép- séget a világegyetem ezéljának és legvégső határának tekintette. A metafizikus Renouvier meg azt mondta: »Merjük kimondani, hogy valamely igazság, mely nem volna szép, nem volna egyéb szellemünk logikai játékánál, és az egyetlen szilárd igazság, mely e névre méltó, a szépség.«

Mindezek a gondolkodók elméleteik ki- induló pontját Németországban szerezték;

ugyanakkor mások, mint Taine, Guvau, Cher- buliez, Véron, stb. eredetibbek igyekeztek lenni.

Taine szerint (1828—1893) szépség akkor keletkezik, ha valamely fontos eszme lénye- ges jellemvonása teljesebben nyilvánul meg, mint a valóságban.

Guyau szerint (1854—1888) a szépség a tárgytól nem különálló valami, hanem a tárgy- nak a virága. A művészet gondolkodó és ön- tudatos élet kifejezése, mely bennünk egy- szerre ébreszti föl létezésünk legmélyebb ön- tudatát és a legmagasabb érzelmeket és leg- nemesebb gondolatokat Szerinte a művészet az embert az egyéni élet köréből az egyete- mes "éléibe"ragadja azzal, hogy ugyanazokban az érzelmekben és ugyanazokban az eszmékben részesíti. Cherbuliez szerint a művészet oly tevékenység, mely 1. a látszat velünk szüle- tett szeretetét elégíti ki; 2. e látszatban esz- méket testesít meg; 3. és egyúttal érzékeinket, szívünket és eszünket gyönyörködteti.

T o l s z t o i — H e g e d ű s : Mi a fnüvészet? 3

Teljesség okáért álljon itt ínég néhány újabb franczia iró nézete. Pilo Mario Psychologie du bean et de Vart, 1895.) azt mondja, hogy a szép fizikai benyomásainknak az eredménye. A művészet czélja a gyönyör; de a szerző azt hiszi, hogy ennek a gyönyörnek okvetlenül kiváltképen erkölcsinek keli lennie. Fierens- Gevaert (Essai sur Vart contemporaine, 1897.) azt mondja, hogy a művészet a múlt hagyo- mányainak fentartása és a jelenkor eszményé- nek kifejezése közti egyensúlyból áll. Végre Sár Péladan azt állítja, hogy a szépség az isten egyik megnyilatkozása. »Istenen kívül nincs más valóság, istenen kívül nincs más igazság, istenen kívül nincs más szépség.«

Véron Esztétikája. (1878) abban üt el a hasonló fajta többi műtől, hogy legalább vilá- gos és érthető.

A nélkül hogy a művészet szabatos meg- határozását nyújtaná, a szerzőnek megvan az az érdeme, hogy az esztetikát az abszolút szép ködös fogalmaitól megtisztítja. Véron sze- rint a művészet oly indulat megnyilatkozása, melyet külsőleg vonalak, alakok, színek vagy egymást követő mozgások, ritmusok és hangok összetétele^cqnibinatio) fejez ki.

Az ángojpk nagyrészt egyetértenek abban, hogy a szépséget nem sajátos tulajdonságaival, hanem az egyéni benyomás és ízlés szerint huMroz/yikTne»'. Igv járt marellleld (1704—1796V Alison es Darwin Erasmus (1731—1802). De figyelemre sokkal méltóbbak követőik elméletei.

35

Darwin Károly szerint (1805—1882) a szép- ség nemcsak az embereknek, hanem az álla- toknak is természetes érzelme. A madarak fészkeiket díszítik és nemi viszonyaikban te- kintettel vannak a szépségre. A szépség egyéb- ként különböző nézetek és érzelmek vegyüléke.

A zene eredetét abban kell keresni, hogy a hímek a nőstényeket csalogatják.

Spencer Herbert szerint (szül. 1820-ban) a művészet eredetét a játékban kell kutatni.

Az alsóbb rendű állatok minden életerejüket az egyéni és a faji élet fentartására fordítják;

mig az embernek ösztönei kielégítése után marad még ereje, melyet játékra, majd meg művészetre fordít.

Grant Allén (Physiological Esthetics, 1877) azt mondja, hogy a szépségnek fizikai eredete van. Az esztetikai élvezetek a szépség szem- léléséből keletkeznek, de a szépség felfogása ílziologiai művelet eredménye. Szép az, a mi a lehető legtöbb ösztönzést a legcsekélyebb erőkifejtéssel szerzi meg.

A művészetről és szépségről idézett kü- lönböző nézetek, ideértve Angolországra nézve Todhunter, Mozelev, Ker, Kniglit és mások nézeteit is, korántsem merítik ki mindazt, a mit e tárgyról írtak. Alig múlik el nap, bog}- új esztétikusok ne támadnának, a kiknek elmé- leteiben ugyanaz a bizonytalanság és ellen- mondás található fel állandóan. Némelyek csupa restségből arra szorítkoznak, hogy némi módosítással Baumgarten és Hegel titokzatos

esztétikáját terjeszszék; mások a kérdést az alanyiság körébe utalják és a szépséget az ízléssel kapcsolják össze; ismét mások, a leg- újabb esztétikusok, a szépség eredetét a íiziologia törvényeiben fürkészik; végre vannak, kik a művészet problémáját a szépség fogal- mától teljesen elkülönitve vizsgálják elszántan, így Suli y (Sensation a7id Intuition) a s z é p s é g fogalmát teljesen mellőzi. Meghatározása sze- rint a művészet oly termék, mely termelő- jének aktív élvezetet szerez és bizonyos számú nézőben vagy hallgatóban, minden gyakorlati haszon gondolatától függetlenül kellemes be- nyomást kelt.

111. FEJEZET.

A művészet és a szépség megkülönböztetése.

Mi következik a szépség e meghatározá- saiból? Eltekintve a szembeszökően fogyaté- kosaktól, melyek nem felelnek meg a művé- szet fogalmának és a szépséget vagy bizonyos czél szolgálatában, az arányosságban, rendben, vagy a részek összhangjában, a változatosság- ban lévő egységben vagy ezeknek az elemek- nek különböző összetételében látják; mellőzve a tárgyilagos meghatározásra tett eredmény- telen kísérleteket, a szépségnek minden meg- határozása, melyet az esztétikusok ajánlanak, két ellentétes elvben egyezik meg. Az első szerint a szépség olyasmi, a mi magától léte- zik, az abszolút, a tökéletes, az eszTTtt-7-a sjeflgm7~n7~ákarat, az isten inegnvilatkozasa.

Á~Tnasodik szerint a szépség csupán kiilöi 1 ös élvezet, melyet bizonyos alkalmakkor erezünk, dejnelyhez a haszonnak, semmi köze sincfi.

Az^első elveT Fichte, leheli ing, Hegel, Schopenhauer és a franczia metafizikusok fogadták el. A művelt osztályokban, kivált a régi nemzedékek képviselőiben, még ma is nagyon el van terjedve.

A második elvet, mely a szépséget egyéni él- vezet benyomásának mondja, különösen az an- gol esztétikusok kedvelik, és társadalmunkban az új nemzedék főkép hozzájuk csatlakozik.

így tehát (a mi egyébiránt végzetes volna) a szépségnek csak két lehetséges meghatáro- zása van: az egyik objektiv, titokzatos,, mely a szépség fogalmát a tökéletes vagy az isten fogalmába olvasztja és nagyon hóbortos és valódi alapot nélkülöző; a másik ellenben igen egyszerű és érthető, de egészen szubjektív és szépségnek mond mindent, a mi tetszik. Az egyik szerint a szépség mint valami fenséges és természetfölötti, de egyszersmind végtelen jelenik meg; a másik szerint mint önzetlen élvezet, melyet érezünk. És a szépség e má- sodik fogalma valóban igen világos, csak hogy szerencsétlenségére szintoly fogyatékos, mert az ellenkező irányban igen messzire ter- jeszkedik, a mennyiben azoknak az élvezetek- nek a szépségét is magában foglalja, melyeket a táplálék, ital, ruházat, stb. szerez.

Igaz ugyan, hogy ha az esztetika fejlő- désének egymást követő időszakait nyomon kisérjük, észrevehetjük, hogy a metaíizikai és idealista elméletek egyre tért vesztenek a gyakor- lati és pozitív elméletekkel szemben, úgy hogy még oly esztétikusokat is találunk, mint Véronés Sully, kik a szép fogalmát teljesen ki akarják küszöbölni. Ez az esztetikai iskola azonban még nem igen mutathat sikerre; és a közön- ség nagy része, valamint a művészek és tudó-

39

sok a művészet két klasszikus meghatározá- sának valamelyikéhez ragaszkodik, melyek mindenike a művészetet a szépségre alapitja, mert benne vagy misztikus és metafizikai lényeget, vagy az élvezet különös alakját látja.

Kisértsük meg tehát mi is a művészi szép híres fogalmának a meghatározását.

Szubjektív nézőpontból szépségnek ne- vezünir"kétségkivui mindent, a mi különös

"elvezetet szerez, Ubiektív nézőpontból s/épnek mondunk bizonyos tökéletességet;~űe~ItnTTFl>- világos, íiogy ezt azért teszszuk, mivel ez a tökéletesség bizonyos élvezetet szerez; ügy hogy

objektív meghatározásunk nem egyéb, mint a szubjektív meghatár« zás új alakja. A valóságban a szépség minden fogalma ránk nézvebizonyos fajta élvezet befogadására szorítkozik.

Minthogy ez igy van, természetes volna, ha az esztetika a művészetnek a szépség, vagyis az egyéni élvezet alapján való mégha- rozásáról lemondana, és általánosabb megha- rozásra törekednék, melyet minden művészi alkotásra alkalmazhatnánk és mely megengedne annak megjelölését, hogy mi tartozik és mi nem a művészetek birodalmába. l)e mint az olvasó meggyőződhetett, a különféle esztéti- kai elméletek közt egyetlen ily fajta meghatá- rozásra sem akadtunk. Minden kísérlet, mely az abszolút szépség meghatározására történt, vagy nem határoz meg semmit, vagy csak néhány művészi alkotás néhány vonását ha- tározza meg és messze jár attól, hogy min-

denre, a mit az egész világ mindig a művészet birodalmába tartozónak tekintett és tekint ma is, kiterjeszkednék.

A szépségnek nincs egyetlen objektív meghatározása sein. A letezö, metál íziRai rés^gyalvorlati meghatározások valamennyién

arrn~ir7tzTiTijektív meglíatarozásra lu tna kmuel v

£Zennt. művészet az, a mi szépséget fe.|ez~Ki, es szépség az, a mi a nélkül tetszik, ^hogy^

Vagyat Ívelte ne. Sok esztetikus érezte eiTnek a "inéguatarozasnak elégtelenségét és ingatag- ságát; és, hogy szilárdabb alapra helyezze, a művészi élvezet eredetét tanulmányozta. Ezzel a szépség kérdését az ízlés kérdésévé alaki~

tották át. Végre is azonnan az ízlés meghalá- rozá!a~épp olv nehéznek bizonyult, mint a szépségé. Mert nincs és nem lehet teljesen és komolyan megmagyarázni, hogy mi az oka, hogy az egyik embernek tetszik valami, a má- siknak pedig nem, és megfordítva. ios ily mó- don az egész esztetika, megteremtésétől nap- jainkig, képtelen megtenni azt, a mit tőle úgy- nevezett tudomány minőségében elvárhatunk;

valójában sem a művészet sajátságait és tör- vényeit, sem a szépet, sem az ízlés természetét není határozza meg. Az esztetika egész híres tudománya voltaképen nem tesz egyebet, mint hogy művészieknek ismer el bizonyos számú művet pusztán azért, mert tetszik és aztán művészi elméleteket gyárt, melyeket mindezekre a művekre alkalmazni lehet. Mindenek előtt művészi törvényt állítanák föl, melynek értei-

41

inében műalkotásoknak tartanak bizonyos mü- veket, melyek abban a szerencsében része- sültek, hogy bizonyos társadalmi osztályoknak

megtetszettek, mint Phidias, Raphael, Tiziano, Rach, Beethoven, Homeros, Sophokles, Dante, Shakespeare, Goethe, stb. művei; és ezután az esztetika törvényeit olyképen kell megfo- galmazni, hogy valamennyi ily műre rá legye-

nek illeszthetők.

Egy német esztetikus, Folgeldt, a kinek a munkáját nem rég olvastam, a művészet és erkölcs kérdéseit fejtegetve, kereken azt álli- totta, hogy valóságos őrültség erkölcsöt ke- resni a művészetben. Es tudják-e, melyik egyet- len bizonyítékra alapította okfejtését? Azt mondta, hogy ha a művészetnek erkölcsösnek kellene lennie, sem Shakespeare Romeo és Julid-ja, sem Goethe Wilhelm Meister-e nem volna művészi alkotás; már pedig, mint- hogy ezek a művek okvetlenül műalkotások, az egész elmélet az erkölcsről a művészetben halomra dől. Erre Folgeldt a művészet oly meghatározása után látott, mely e két műre is alkalmazható legyen, a mi oda vezette, hogy a művészet alapjául a »jelentést« ajánlja.

Már pedig minden létező esztetika e terv szerint készült. A helyett hogy először is a valódi művészetet határoznák meg és az után döntenék el, hogy melyik a jó vagy nem jó művészet, a priori mondják ki, hogy bizonyos művek, melyek bizonyos okoknál fogva a kö- zönség egy részének tetszenek, műalkotások;

és csak ez után keresik a művészet oly meg- határozását, mely mindé művekre ráillik. így a német Mutlier A művészet története a XIX. szá- zadban czímű művében nem csak nem helyte- leníti a prerafaeliták, dekadensek és szimbo- listák törekvéseit, hanem a legnagyobb öntuda- tossággal a művészet meghatározásának oly kitágításán fáradozik, hogy ez új irányokat is magában foglalhassa. Bármekkora legyen is a művészetben jelentkező új őrültség, alig fo- gadták el társadalmunk felső rétegei, meg- magyarázásukra és szentesítésükre tüstént elméleteket eszelnek ki, mintha a történelem- ben soha sem lettek volna korszakok, midőn bizonyos társadalmi csoportok igazi művészet- nek tartottak hamis, torz, értelmetlen művé- szetet, mely később még nyomokat sem hagyott és örök feledésbe merült.

A művészetnek a szépségen alapuló el- mélete, a hogyan az esztetika kifejti, mindent összevéve nem egyéb, mint oly dolgok »jóknak«

nyilvánítása, melyek nekünk tetszettek vagy ma is tetszenek.

Hogy az emberi tevékenység valamely különös alakját meghatározhassuk, mindenek előtt meg kell értenünk az értelmét és ható- képességét. Hogy pedig megérthessük, min- denek előtt magát e tevékenységet, az után okaival és okozataival való kapcsolatát kell vizsgálnunk, még pedig nem pusztán az egyéni élvezet nézőpontjából, melyet vele magunknak szerezhetünk. Ha azt mondjuk, hogy a tevé-

49

kenység bizonyos alakjának nincs más czélja, mint az, bog)' élvezetet szerezzen és, ha e tevékenységet a szerzett élvezet szerint hatá- rozzuk meg, a meghatározás okvetlenül fogya- tékos lesz. Már 42edhg_Jpp_jez -történt mind- annyiszor, valahányszor a művészetet meg akarták határozni. Pl. a táplálkozás kérdésében, senkinek se fog eszébe jutni azt állítani, hogy valamely élelmiszer fontossága attól függ, hogy mekkora élvezetet szerez. Mindenki megengedi és megérti, hogy ízlésünk kielégítése nem lehet az élelmiszer értékének meghatározásánál az alap, és következőképen semmi jogunk sincs feltenni, hogy a cayenne-i bors, a limbergi sajt, az alkohol, stb., melyeket megszoktunk é s melyek tetszenek nekünk, a legjobb élelmi- szerek. Mát pedig a művészet kérdésével éppen így vagyunk. A szépség, vagy az, a mi tetszik, semmikép sem szolgálhat a művészet meg- határozásának alapjául, sem az élvezetet szerző tárgyak azon sorozata, melyeket annak mintájául tekintenek, hogy milyennek kell lennie a mű- vészetnek. Ha a művészet tárgyát és czélját a szerzett élvezetben keressük, ügy teszünk, mint a vadak, a kik azt képzelik, hogy a táplálkozás tárgya és czélja abból áll, hogy mily élvezetet szerez.

Az élvezet mindkét esetben csak mellékes.

És valaminthogy a táplálkozás igazi czélját, mely a test fentartása, nem ismerjük meg, ha mindenek előtt nem mondunk le arról, hogy e czélt az evés élvezetében keressük: épp ügy

ii művészet valódi jelentését sem értjük meg, hacsak nem szakítunk azzal, hogy a művészét czélját a szépségben, vagyis az élvezetben ke- ressük. Es valamint annak fejtegetése, hogy ez és ez az ember miért szereti a gyümölcsöt, a másik pedig a húst, semmikép sem juttat közelebb annak fölfedezéséhez, hogy az élelmi- szerben mi a hasznos és lényeges: épp úgy az ízlés kérdéseinek a művészetben való tanul- mányozása semmivel sem könnyíti meg az emberi tevékenység azon sajátságos alakjának megértését, melyet művészetnek nevezünk, sut e megértést teljesen lehetetlenné teszi.

Arra a kérdésre, hogy mi a művészet, számtalan feleletet idéztünk különböző eszté- tikai munkákból. Es valamennyi vagy csaknem valamennyi, ha minden más pontban ellenmond is egymásnak, annak hirdetésében megegyezik, hogy a jpílvészét czélja a szépség, hogy a szépség arról ismerhető fel, mily "élvezetet nyújt és hogy ez az élvezet is fontos valami, még pedig pusztán azért, mert élvezet, ugy hogy a művészet e számtalan meghatározása egyáltalán nem meghatározás, hanem puszta kísérlet a létező művészet igazolására. Bármily különösnek lássék is, jóllehet garinadaszámra irtak könyveket a művészetről, a művészet igazi

meghatározását senki sem kisértette meg; és ennek az az oka, hogy a művészet fogalmát mindig a szépségére alapították.

IV. FEJEZET.

A művészet valódi szerepe.

Mi tehát a művészet, ha a szépség fogal- mától, mely csak arra jó, hogy a kérdést ösz- szekúszálja, eltekintünk? A művészet egyedüli meghatározásai, melyek arról tanúskodnak, hogy a szépség fogalmát nem akarják tekin- tetbe venni, a következők: 1. Schiller, Darwin, Spencer szerint a művészet oly tevékenység, mely még az állatokban is megnyilvánul és a nemi és játékösztönbol ered; és Grant Allén hozzáteszi, hogy e tevékenységgel az idegrend- szer kellemes izgatottsága jár; 2. Véron szerint a művészet belső indulatok külső megnyilat- kozása, mely vonalak, színek, mozgások, han- gok vagy szók révén keletkezik; 3. Sully sze- rint a művészet valamely állandó tárgy vagy múlékony csele kedet 'megteremtése, mely alkotójának aktiv élvezetet szerez és bizonyos számú nézőben vagy hallgatóban, minden gya- korlati haszon gondolatától függetlenül kelle- mes benyomást kelt.

Jóllehet e meghatározások végtelen ma- gasságban állanak a metafizikaiak fölött,.

melyek a művészetet a szépségre alapítják, e három meghatározás is épp oly fogyatékos.

Az elsű fogyatékos, mert a helyett, hogy magáról a művészi tevékenységről szólna, mely

•egyedül forog kérdésben, csupán e tevékeny- ség eredetéről beszél. Grant Allén ajánlott toldaléka szintén fogyatékos, mert az ideg- rendszer izgatottsága, melyről szól, a művé- szin kívül az emberi tevékenység számos más alakjával járhat együtt; és ez okozta az új -esztetikai elméletek tévedését, midőn inűvé- .szet rangjára emelték a szép ruhák, kellemes

illatok, sőt az ételek készitését is.

Véron meghatározása, mely szerint a mű- vészet indulatok kifejezése, fogyatékos, mert .az ember indulatait vonalakkal, színekkel,

szókkal vagy hangokkal a nélkül is kifejezheti, hogy másra hasson; mely esetben pedig mű- vészi kifejezésről nem lehet szó.

Végre Sully meghatározása azért fogya- tékos, mert a szemfényvesztők és erőművé- szek mutatványaira is alkalmazható, inig ellen- ben vannak termékek, melyek művésziek lehetnek a nélkül,hogy akár alkotójuknak, akár .a közönségnek kellemesek lennének. Ilyenek

valamely költemény vagy dráma fájdalmas

•vagy patetikus jelenetei.

Es mindé meghatározások fogyatékos- sága onnét származik, hogy épp úgy, mint a

metafizikai meghatározások, csak az élvezetet tartják szem előtt, de arra nem néznek, hogy .az ember és az emberiség életében mily sze- repet játszhatik a művészet.

47

A művészet szabatos meghatározása vé- gett mindenek előtt tehát elengedhetetlen, hogy ne az élvezet forrását lássuk benne, hogy az emberi elet egyik lehetőiének tekinthessük.

as, ha erről az oldalról nézzük, tüstént kény- telenek vagyunk kijelenteni, hogy a művészet j az emberek egymással való érintkezésének J egyik eszköz*1.

Minden i]iűvészetnek_az-a--haIá sa, ] j< >gy az embert, a kinek szól, bizonyos módon egyrészt alkotójával, másrészt mindazokkal, a kik vele egyidejűleg, előbb vagy később nyerik a benyomást, viszonyba hozza. A szó, mely az emberek gondolatait közvetíti, az emberek egyesülésének egyik eszköze; és a művészet is az. Mint az érintkezés eszközét a szótól az különbözteti meg, hogy a szóval az ember másokkal gondolatait közli, míg a művészettel érzelmeit és indulatait közvetíti. E közvetítés pedig a következőkép történik.

Minden ember minden emberi érzelmet tud érezni, ámbár nem mindenki birja vala- mennyit. kifejezni. De elegendő, ha más fejezi ki előtte őket, hogy menten érezze magában, ha az előtt soha sem is érezte őket, Vegyük a legegyszerűbb példát. Ha valaki nevet, az, a ki a nevetést hallja, maga is megérzi a vi- dámságot; ha valaki sir, az, a k i a sírást látja, maga is elszomorodik. Az izgatott vagy inge- rült ember azt, a ki látja, szintén felizgatja vagy felingerii. Az ember mozdulataival vagy hangjával fejezi ki bátorságát, lemondását,

szomorúságát, és ezek az érzelmek átszár- maznak mindazokra, a kik látják vagy hallják.

Ha valamely ember fájdalmait sóhajokkal és nyögéssel fejezi ki, fájdalmát közli azokkal, a kik hallják. Es igy van a dolog ezer más ér- zelemmel.

Már pedig a -művészetnek nevezePrTevé- kenység alakja az ember azon képességén alapszik, hogy azokat az érzelmeket, melyeket mások éreznek, maga is érzi. Ezenfelül azon- ban a voltaképeni művészet csak akkor kez- dődik, midőn az, a ki valamit érez és érzelmét másokkal akarja közölni, e czélból külső jelelv- hez folyamodik. Egy gyermek, a ki egy far- kassal való találkozásakor megijedt, a találko- zást elbeszéli; és hogy hallgatóiban ugyanazt az érzelmet keltse föl, melyet maga érzett, leírja, minő helyzetben volt, a körülötte lévő tárgyakat, az erdőt, gondtalan állapotát, végre a farkas megjelenését, mozdulatait, a távolsá- got, mely köztük volt, stb. Mindez művészi, feltéve, hogy kalandjának elbeszélésekor a gyermek ú jra érzi a már érzett érzelmeket és, ha mozdulatai és képei arra kényszerítik hall- gatóit, hogy ők is hasonlóképen érezzenek. Sőt, ha a gyermek soha sem látott is farkast, ha- nem pusztán félt, hogy találkozni fog egygyel, és, ha az érzett féleleni közlése végett egy farkassal való találkozást gondol ki és beszél el oly módon, hogy hallgatóival az érzett félel- met közölje, ez is művészet. És az is művé- szet, ha valaki akár valóban, akár csak kép-

49

zeletben vagy félt a szenvedéstől, vagy élvezni kívánt, érzelmeit oly módon fejezi ki vásznon vagy márványban, íiogv másokkal is érezteti őket. Művészet az is, ha egy ember valóban vagy képzeletben örömet, fájdalmat, kétségbe- esést, bátorságot vagy levertséget érez, vala- mint ezeknek az érzelmeknek másokkal való közlése, és ha mindezt hangokkal úgy fejezi ki, hogy mások is azt érezzék, a mit ő érzett.

Az érzelmek, melyeket a művész mások- kal közöl, különfélék, erősek vagy gyengék, fontosak vagy jelentéktelenek, jók vagy rosszak lehetnek; lehetnek a hazaíiság, a lemondás, részvét vagy gyönyör érzelmei; kifejezheti őket dráma, regény, festmény, induló, tánez, tájkép vagy mese; minden mű, mely őket ki- fejezi, már ezért művészi.

Mihelyt a nézők vagy a hallgatók érzik az érzelmeket, inrlygjfr&ta- szerző kifejez, mű- alkotással állnak szemközt.

A művészet valódi cúélja. az, hogy a művész már érzett érzelmeket magúban föl- keltsen és miután őket fölkeltette, mozdulatok, vonalak, színek, hangok, szóképek révén má- sokkal közölje. A művészet az emberi tevé- kenység oly alakja, mely abból áll, hogy valaki bizonyos külső jelek segítségével tuda- tosan és szándékosan adja át érzelmeit má- soknak. A metaíizikusok tévednek, midőn a művészetben a szépség vagy az isten valamely titokzatos megnyilatkozását látják; és a művé- szet, mint a íiziologus esztétikusok állítják,

T o l s • t o i — H e g e d ű s : Mi a m ű v é s z e t ? ^

játéknak sem mondható, melyben az ember

\ erélyének fölöslegét fogyasztja el; jiem kifeje-

\ zése az emberi indulatoknak külső jelek se- Igitségével; nem kellemes tárgyak alkotója; de V főkép nem élvezet, hanem az emberek egye-

\sítésének eszköze, a mennyiben ugyanazon érzelemben egyesiti őket és így nélkülözhetet- len az emberiség életére és boldogságának

megközelítésére.

Mert valamint azon tehetségünknél fogva, hogy gondolatainkat szókkal ki tudjuk fejezni, minden ember megtudhatja, hogy előtte mi történt a gondolat világában és ma részt ve- het mások tevékenységében és a gyűjtött és a magából merített gondolatokat átadhatja kor- társainak vagy utódainak: éppígy azon tehet- ségünknél fogva, hogy érzelmeinket a művé- szet révén másokkal közölhetjük, minden, körülöttünk és ezer év előtt érzett érzelmet mi is újra érezhetünk.

Ha nem volna meg az a tehetségünk, hogy elődeink gondolatait megértsük és a ma- gunk gondolatait másokkal közöljük, olyanok volnánk, mint a vadállatok, vagy Mauser Gás- pár, a nürnbergi árva, a ki magányban nevel- kedett és a kinek az értelme tizenhat éves korában csak akkora volt, mint egy kis gyer- meké. jíiS ha nem volna meg az a tehetsé- günk, hogy mások érzelmei a művészet révén bennünket meghassanak, csaknem vadabbak, egymástól még inkább elkülönítettek és egy- másiránt még ellenségesebbek volnánk. Ami-

bői az következik, hogy a művészet igen fon- tos, oly fontos dolog, mint maga a nyelv.

Hozzászoktattak, hogy művészetnek csak azt tekintsük, a mit a színházakban, hangver- senyeken, kiállításokon hallunk és látunk, vagy a mit költeményekben és regényekben olva- sunk. Mindez azonban a valódi művészetnek csak parányi része, melynek revén belső éle- tünket másokkal közöljük vagy mások beső életét felfogjuk. Az egész emberi élet tele van műalkotásokkal, kezdve a bölcsődalokon, tán- czokon, alakoskodásokon, daloláson az isteni tisztéletekig és nyilvános szertartásokig. Mindez egyképen művészet. Valaminthogy a szó nem csak beszédekben és könyvekben, hanem a bizalmas beszélgetésekben is hat ránk; épp úgy a szó tág értelmében a művészet egész életünket átjárja; ós az, a mit szűk értelemben művészetnek neveznek, nagyon messze járattól, hogy a valódi művészet összefoglalata legyen.

De az emberiség hosszú századokon át e roppant ős különféle művészi tevékenység- nek csak egy részét látta, azokat a műalko- tásokat, melyeknek az a czéljuk, hogy vallási érzelmeket közvetítsenek. A művészet minden alakjának, mely nem volt vallásos, a daloknak, tánczoknak, tündérmeséknek, stb., az emberek sokáig vonakodtak fontosságot tulajdonítani;

és az emberiség nagy nevelői csak alkalom adtán ostorozták e profán művészet megnyilat- kozásait, midőn koruk vallási felfogásával ellen- kezőknek találták őket.

4*