- "
' V V. S'-'i
dcHáz
i a művészet?
Jrta
C¡róf J olsztoi Se ó
fordította O U / ¡ Q ' 2 I
Jfegedős pá! ~ ' 1 r *
szegedi fc reáliskolai tanár
Jira két
_ Szegea
gönc?i József könyvkiadása 1902.
• T A N Á R K É P Z Ő F Ő I S K O L A , -T Könjyloltár
Kü2p.J4p]ó
í v n I ^ 1 6 2 3 ^ 2 1 / 1 9 9 A... W
SZ.L
SZTE Egyetemi Könyvtár
J000675710
KYOMAIOTI ÜÖNC/.I JÓZSEF KÖNYVNYOMDÁJÁBAN SZEGEDE
E
, Uíf L l O S Z O . léts?
leirái A nagy érdeklődés, mely a művészet kérdés?egéi iránt országszerte nyilvánul, szükségessé tesz hogy mentől több oly m ű jelenjék meg, mely »1, h a művészet lényegével behatóan foglalkozik. neg
Egyrészt tekintet, másrészt az a tény, hogíieg;
esztetikai irodalmunk igen szegény, birt arra, hogagy a nagy orosz regényiró és gondolkodó jelen művtyek
magyarra átültessem. fogy Az esztetikai irodalomban alig létezik mfagy
mely a művészet lényegét, szerepét és fontossági ho egyszerűbben, érthetőbben és világosabban fejtiiálli getné. mint Tolsztoi jelen műve. Elméiele leh< rm helyes vagy helytelen, lagaohatatlan azonban, ho^ana tömérdek gondolatot ébreszt és nagyon alkalmdeti arra, hogy a művészetről való fogalmakat tisztázzslen
Ha ezeken kivül figyelembe veszszük, hop-i'tji e m ű irójá maga is nagy művész, a mai regén"
irók fejedelme és művében tizenöt évi tanulmfölti nyainak és gondolkodásának eredményeit foglai rn össze, ugy a m ű beesével, melyet az is fokdém hogy szerzője semmiféle irodalmi vagy művészkyuj iskolának sem tagja, eleve is tisztában lehnűv
mindenki. iert Szeged, 1899. május havában. i s ^
A f o r d í t ó - 5 Z.ek ,n
záz :árf igés
B E V E Z E T E S .
Nincs az az újság, melyben egy-hét hasáb szin- p z r ó l vagy énéről na szólna. Három esetben . létszer tudó sitás olvasható valamely m ű elállításról,
mirás valamely festményről, szoborról, ismertetés désfegényekről, elbeszélésekről, új költeményekről, tesl A újság sietve és tömérdek részlettel beszéli
l y l l , hogy valamely szinősznő hogyan játszotta ezt íieg ezt a szerepet valamely darabban, egyúttal hognegállapitja a darab, legyen az dráma, vígjáték bogagy opera, ós előadásának becsét. A hangverse- nűvtyekről sem feledkezik meg az újság. Elmondja,
•ogy ez meg ez a művész mily darabot játszott mi agy énekelt. Másrészt, alig van ma már nagyváros, ági hol legalákb egy, gyakran pedig két-báro'm kép- fejtíiállitást ne találnánk, melyek becse és fogyatkozásai lth< műkritikusoknak beható tanulmányokhoz nyuj- , bobnak anyagot. A mi a regényeket és költeményeket alrriíleti, alig múlik el nap a nélkül, hogy újak ne tázzslennének meg, és az újságok kötelességüknek
hofirtják. hogy részletesen elemezzék őket.
géü Oroszországban, a hol a népoktatásra alig ulirtöltik századrészét annak, a mit kellene, a kormány )glai művészet támogatására milliókat áldoz, az aka- fokciQaúáknak., színházaknak és konzervatóriumoknak
észkyujtott segély alakjában. Francziaországban a lehnűvészet az államnak évi húsz millió frankjába
terül; legalább ugyanannyit költenek rá Namet- és Angolországban."
Minden nagy városban óriási épületeket emel- , .ek a múzeumok, akadémiák, konzervatóriumok,
t o- színpadok és hangversenyek számára. Száz meg százezer munkás, ács, kőmives, festő, asztalos, íárpitos, szabó, fodrász, ékszerész és nyomdász jgész életét azzal tölti, hogy a közönség művészi
az emberi tevékenységnek ága, meiy a n e m z e t ' ^ eiő oly nagy részét használná el.
De nemcsak munkát fordítanak a m ű v é s z ^ igények kielégítésére, t anom mindennap lömérdel^ó emberéletet is áldoznak fel neki. Száz meg szá&Szg ezer ember az életet gyermekkorától fogva arrQ^
ferdít ja, hogy lábszálait gyors mozgatáshoz szokj ^ tassa, a zongoia billentyűit vagy a hegeoű h u r j f ts e a
gyorsan érintse, vagy a tárgyak külsejét és sziné£r(Ja
utánozza, vagy a kifejezések természetes rendjéjp g
fölforgassa, és mii den szóhoz o yat keiessen, m e l l ja u
hozzá hasonlóan hangzik. És mindezek a, gyakrafeorf
lisztes-égés ós nagy tehetségű, mindenféle baszno£^é, foglalkozásra alkalmas omberek ezzel a s z a k s z e r we
és butító foglalkozás-al emésztik föl magukat. u g í0b o nevezeti spt eziaiisták, korlátolt eszű, liiú és aí élet n.inckti komoly megnyilvánulása iránt érz&mr ketk-n embertk lösznek, a kiknek csak ahhoz vat p.
tehetségük, bogz I; bszáiaikat, ujjaikat vrgy nyeleir,'
vöket igen gyorsan mozgassák. zjn (
És művészi czivilizácziónknak magában véví nem az emberi élet lealccsonyi ása a legrosszaöhen kOvttkozn ény<•'. Emlék-izem, hogy egyszer egbifr opera próbáján soltani jelen. Azok közül az úátte durva és lapos operák közül való volt, melyekiüki Euiópában és A nmi lkában sietnek előadni, hogjevo aztán meg na, yot b sít (seggel adják át ö i ö k i e l o l t ; feledésnek. j Iái
Mikor a színházba érkeztem, az első felvonást kezdődött ok Hogy a számomra íentorlott helyi jussak, a színpad mögé kellett kei ülnöm. Sö'.Őoit
folyosókon először egy nagy teremtői vezettel'J*- melyben a dísz t h k nizgatásóhez és avilágifásh(ie,ei
szükséges 1 ü'öfiló'e gépek álltak, lit a sotéiségbas
és porban szakadatlanul dolgozó műnk ásókat láttaü\c
Az egvik «-ápr-ík, zilált rrrzu piszkos z u b b o n y b a f ^
m^
1vul n m e; l r t o s ég a munkától cserepes kerekkel, hihetőleg nemzei fáradtságtól kimerült, ingerlékeny és epés volt, , ilkor mellettem ment el, haragosan szidta egyik művész rsát_ Ezután lépcsőkön arra a kis helyre vezettek, cmerdeK,ely a s zjnp a d o t veszi körül. Kötelek, gvürűk,
i fg s z d 2W k á k , függönyök és díszletek között, körülöttem igva arna g y s z á z f e s t e t t e s afakos férfi nyüzsgött bizarr iPz s z 0jhhákban, nem is emlitve a nőket, "kik természe- ü n u r p Ue f l iehető meztelenek voltak. Mindezek énekesek,
e s s z l,n?rdalosok, ballettánczosok, és tánczosnők voltak,
; rendje^ s o r ukr a vártak. Vezetőm ezután a színpadon
e n' jalauzoltát, és a zenekar fölé fektetett deszkahidon gyakra^gjg uitottam karosszékemhez, útközben sok
! a s z n o ^n é s z t já t v a hangszerei mellett üldögélve. Ezek
z a k s z e r1egedűsök, fuvolások, hárfások, réztányéiverők, ikat. cgt0hosok, stb. voltak.
Inu es a Köztük egy emelvényen, két fényvisszaverő ant erze-,N-,PA közölt, hangjegyállványnval maga előtt ült Íjhoz vaj karmester pálczát tartva kezében, melylyel
fgy uye'emcsak a zenészeket, hanem a színpadon lévő zinészeket is igazgatta,
ban vévt A színpadon indiai menetet láttam, mely egy p-osszabtienyasszonyt kisért. Sok exotikus ruhába öltözőt
szer egíifit és nőt, de közönséges l u h á s férfiakat is zül az úáttam, kik a szinpad egyik oldaláról a másikig melyekiilkostak. Az egyik a drámai rész igazgatója, úgy- dni, hogjevezett rendező volt, A másik, a kinek tánccipők
c i ö k i e ;oltak a lábain és csodálatos fürgeséggel mozgott, ítánczmester volt. Azóta megtudtam, hogy havon-
> felvonást több pénzt kap, mint tiz munkás egy év alatt, jtt helyi Ez a háiom igazgató 3 menet rendezésével rn. S ö Vo l t elfoglalva- A menet szokás szerint párokból
vezettél15^- A kállaikor bádog alabéidot vivő férfiak hir- l;igitásh(>e,en elindultak, a színpadot Ubbször köiőljárták tétségbefs n i (P ' n t megálltak És ennek a menetnek a ,at 1 áttarff idézése nagy dolgot adott. Az alabárdos indiaiak
I B O N Y B A F ^6^1' későn indultak el, míscdszoi rrgycn KOI Ó I ,
harmadszor a kellő pillanatban, de menet közbé soraik felbomlottak; máskor meg a kijelölt helyi nem tudtak megállni; és mindannyiszor elejéi
stile J t s:
végéig megismételték a szertartást, AZ eleje a lógnak valami zenei-szavalás (récitativ) volt, mely egy töröknek öltözött férfi adott elő, száját furcs tátogatva és igy énekelve: »Ho-o-zom a me-e nyasszonyt!« Énekelt és természetesen mezfe!
kezeiben hadonázott. Erre a menet elindult, iürtös hibázott el e
tu: ipő í >gy •
. U ' C
m :
Lta' vet most meg a zenekarban a
hangot, mire a karmester mintha valami óri_ , szerencsétlenség történt volna, botjával remegd1 0' a hangjegyállványra ütött. Egyszerre mindért® , megint megállt, és a karmester a zenészek'n fordulva a kürtöst egy hamis hang miatt összeszidj oly kifejezésekkel, a minőkkel bérkocsisok sej élnek, ha veszekszenek, Erre mindent újra kezdt Az alabárdos indiaiak megindultak, az énekes tátotta a száját, hogy azt énekelje: »Ho-o-zom me-e-e-nyasszonyt!« Ezúttal a párok egyrnashl;
nagyon köze! lépkedtek. A hangjegyállványt a kai"
mester megint megkopogtatta, és a jelenetet u kezdték. Az alabárdos terűik ellépkedtek, né lyeknek az arcza komoly és szomorú volt, másé mosolyogtak-és beszélgettek. Végre körbe álltak énekelni kezdtek De a karmesteri bot megi"1
megír.: a h ingjegyállványt, és a rendező szomoi"1. és dühös lungon szidja össze a szerencsébe1;1' indiaiakat. A szegény ördögök, úgy látszik, mef'"1' feledkeztek arról, hogy az élénkség kedvéért, oíykoim) olykor karjaikat kell emelgetni.
— Barmok, betegek, vagy tüskék vagyto hogy nem mozogtok? — kiáltá a kar-nisler.
És még sokszor tál ta n újra kezdeni a meneti hallottam a karmesteri bot kopogását ós a kir.or kodást, melyben állandóan e szók szerepelte szamarak, hülyék, .barmok,diszmók, legalább neg«
e >
<kc pz< áh
•;özbÍn s z 9 r a z énekeshez és zenészekhez intézve, A ke[yJstiLeg és erkölcsileg kimerült emberek a sértése-
3jejl|t szó nélkül vágták zsebre. És a karmester és , íidező jól tudták, hogy ezek a szerencsétlenek kkal jobban elvannak fáradva, hogy sem mást tudnának tenni, m i n t a trombitába fújni és sárga ipákben, bádog aiaoárdokkal lépegetni; tudták,
^ g i h g y a kényelmes ós nagy lábon való életet annyira ' egszokták, hogy mindent eltűrnek, csak fényűzé-
sről ne keljen lemondaniok; úgy hogy cseppet m restelték, hogy velük született durvaságuknak
bad folyást engedtek, mert hisz' Páiisban és
I)t}jn|csban ugyanazt látták, és igy egész nyugodtak lltak, hogy a legnagyobb színházak hagyományait I vetik.
j Nem hiszem, hogy volna [hy a világon. L ittam mikor egyil lásikat azért, mert a teher alatt
bgvert vagy szénaéréskor a falusi biró valami jyetlenség miatt egy parasztot összeszidott, és
tam, hogy az igy megsértett emberek szótlanul eg adták magukat; de bármennyire undorodtam
»lenetektől, undoromat enyhítette az a gondolat, gy fontos és szükséges dolgokról van szó, me [ssnel a legcsekélyebb mulasztásnak kellemetlen
vatkezményei lehetnek.
De itt, a színházban, ugvan mit csináltak?
Járt és kinek dolgoznak it ? Láttam hogy a kar-
^est'or teljesen ki volt merülve, épp úgy, amint az akivel a szinpad inogott találkoztam, hát kinek van haszna kimer Lésükből"? Az opera, elvnek próbáját tartottá t, mint mondám a lehető
^közönségesebb volt, de azért hozzáteszem, hogy pzelni sem lehet képtelenebbet. Egy indiai király eoakart nősülni. Menyasszonyt vezettek hozzá. A
énekesnek öltözik: A menvas visszataszitóbb lát- egyik munkás egy
összeimskadt,
negi
ím ?;* , .
•in ínkas olykor;
•gyt°
enetC : áror
p olt1
i ne.
szony eszeret, kétségbees'k m a t t i , do végre feltedozi
hogy a vándorénekes a király, az ő jegyese, mi*'1^ majd megbolondul örömében. Soha sem létezD™
és sohasem léteznek ily fajta indiaiak. De az'pi I bizonyos, hogy annak, amit tettek és beszélté'1®'
nemcsak az indiai szokásokhoz nem volt sem , , köze, hanem semmiféle emberi szokásokhoz sé ' i kivéve az operaiakat. Mert végre is, az életi/ ?n
az emberek nem teszélnek énekelve, soha se, állnak kimért távolságokra egymástól és nem rr gatjak ütemre karjaikat,hogy érzelmeiket .kiíejezzF . 1
solia sem lépkednek párosan, nemez czipőkl*
bádog alabúrdokkal; az életben soha senki sey harakszik, búsul, nevet vagy sir úgy, mint el 1H a darabban. És hogy ily darab senkit sem M l " ' még meg a világon, az minden kétségen felni á '
Azért tehát természetesen merül föl a t (/ m
dés: kinek van mindebből haszna ? Kinek teli1,, , hetik az ilyesmi? Ha cscdálatosképen szép zenr ' lett volna az operának, nem lelt volna elég * ...
adni elő a furcsa ruhák, menetek és hadonáz: h ^ n é l k ü l ? Kinek csinálják ezt mindennap, mind' t
városban, a művelt világ egyik végétői a m á s i k i g A jóiziésű embert bántja, a munkás nem érí'L^
belőle semmit. Ha van valaki, aki valami élvezer ^ találhat benne, az nem lehet más, mint inas VÍ^.
romlott munkás, a ki a magasabb körök igén?' elsajátította, a nélkü', hogy természetes i z l é s ü ^l c
tel tudna emelkedni.
És mégis azt mondják, hogy mindez a műy ¡s
szet érdekében történik és hogy a művészet r e P ^ Rivül fontos valami. De hát igaz e, hogy a m űviz e
szet oly fontos, hegy ekkora áldozatokat m e g £ j demel? E kérdés annál sürgősebb, mivel a műC'y szetnek, melynek érdekében ezer meg ezer emb' munkáját, ezer meg ezer életét és kivált az eí berek egymás iránti szeretetét áldozz, k föl, ugyal ennek a művészetnek fogalma cg} re tágabb kö-
mi'bizonytalanabb lesz. Megesett ugyanis, hogy a pritikusok, akikben a műbarátok nézeteinek tá- lé az'»a t f l í a z utóbbi időben at nyira ellen- ndanak egymásnak, hogy ba a művészet köré-
mindazt. amit a kölönböző iskolák kritikusai széle-
sen:
cJárták, kizárjuk, semmi sem marad, vagy alig
"j^rad valami, mi a művészet híres birodalmát , j o t n á . A különböző művészeti fedezetek, mint a
l ö n b ö z ő vallási felekezetek egymást kizárják és . A'mást megtagadják. Ha tanulmányozzuk őket, v kK hogy folyton azzal foglalkoznak, K° ^ y a versengő fetelekezetet agyon czáfolják. A
f,'ytészetben p!. a régi romantikusok lerántják a
" , .¿nasszusaikat és dekadenseket; a Parnasszusaik Romantikusokat és dekadenseket, a dekadensek
h , ¿amennyi előzőiket és ezenfelül a szimbolistákat,
a.! ^zimbolisták leczáfolják összes előzőiket és ezen-
\ ^jíil a mágusokat és a mágusok leczáfolják vala-
} A i n n y i előzőiket. A regényírók közt vannak natu-
t(isták, pszihologusok, naturisták, és valamennyi
n cf'V. mondja, hogy ők az egyedüliek, kik a művész
^' .'//et megérdemlik. És ugyanez történik a drámai Ivészet, a festészet és a zene terén. És igv a j1 fci Ivészet mely az emberektől oly rettenetes
_ e 2 jadságot kiván, az emberi életet lealacso-
a s^ ; ' j t j a és az embereket arra kényszeríti, hogy I'jzc!jótékonyság ellen vétkezzenek, a művészet
'i e s u mcsak nincs világosan és szabatosan meg-
( ,Jározva, hanem liivei és maguk a beavatot-
* n i 1 i is oly ellentétesen fogják föl, hogy ezentúl ' H„théz megmondani, mit értenek az emberek mű-
n a l.3zet alatt, kivált pedig .azt, hogy melyik a hasz-
m er J s , jó becses, az a művészet, mely megérdemli,
; ^ jjgy ily áldozatokkal hódoljanak neki.
az el agya b kő-
] bar
y <
for zetl
4 v t
y
I. FEJEZET.
s e
A művészet problémája. desé
A legjelentéktelenebb ballett, komoly vagy ^ j' opera, festmény, hangverseny vagy regény előálli
végett ezer meg ezer ember kénytelen gyakrat ^ alázó és kínos munkát végezni. Ez a baj csak fel , ^ volna, ba a müveikhez szükséges munkát magfj!^
művészek végeznék; de nem igy történik, hanem mérdek munkás segítségére szorulnak. És ezt a sl séget egy vagy más módon megkapják, majd alakjában a gazdagoktól, majd segély czimén az Iámtól, ir.ely utóbbi esetben a pénz a néptől szái zik, melynek nagy része a szükségestől fosztja
magát, hogy adóját megfizesse anélkül, hogy a u
vészetek gyönyöreinek élvezéséhez hozzájuthatna, ez szigorúan véve érthető volna egy görög 1
római, sőt még a jele i század elejéről való q ^ művészre nézve is, mert akkor még voltak rabszolr'"^
és a művészek azt hitték, hogy joguk van hozzá, fj^-' a nép őket szolgálja. De napjainkban, midőn mi®, J
•embernek legalább halvány fogalma van a jogegyCm ségről, nem lehet megengedni, hogy a nép továbblTj^
gozzék a i nivészet érd Jcében, ha előbb nem fejlik l;(CS8
azt a kérdést, hogy a művészet mennyire jó és f°D ci(g hogy minden bajért, melynek okozója, kárpótoljon. L ^
Ezért tehát az oly társadalomban, mely ápoljtt f(
művészeteket, föl kell vetni a kérdést: vájjon nrá szet-e mindaz, ami annak vallja magát és, m i n t y p
.-orosz társadalomban fölteszik, minden, ami müvésfbei már ezért jó és megérdemli a neki hozott áldozatost fo A kérdés egyébiránt nem csekélyebb fontosságú a íj oj vészekre, mint a közönségre, mert a közönség réfn s kell megtudni, hogy annak, amit tesznek, valóban fontossága van-e, mint hiszik, és nom a maguk szü!*feg í köreinek elfogultsága táplálja-e hamis meggyőződésűitől, hogy hasznos munkát végeznek, és vaj ion az. %dji
ülct ne lés teás;
13'
vagy íöAiia akrai k fej ma
s emberektől akár művészi, akár egyéni életük jkségleteire elvesznek, aiánvban áll-e annak becsé-
amit alkotnak? Mi tehát a művészet, melyet az
¡beriségre oly becsesnek és nélkülözhetetlennek te- henek ?
Ön azt kérdi: mi a művészet ? Igazán szép kér- Művészet az építészet, szobrászat, festészet, zene
í
l
költészet minden alakjában.x n e' v Ezt fogia feleletül adni a közönséges ember és
a
b
jd barát, sőt maga a művész is abban a szent hitben, . A y ezek egészen világos dolgok, melyeket mindenki
qa'.'rIjformán fog föl, De azért azt kérdjük tőle: az épi-
• a '^jzetben nincsenek-e épületek, melyek nem műalkotá- és mások, melyek rútak és - melyeknek látása fiemetlen, következőleg nem tekinthetők műalkotásnak ?
nem így vagyunk-e a szobrászattal, zenével és tészettel ? Fa igen, akkor mi a műalkotás jellemző rása ? A művészetet minden alakjában egyrészt akorJali hasznossága, másrészt a lútság és a mü-
zi alkotás tehetetlensége szorítja korlátok közé.
hát hogyan különböztessük meg e két dologtól,
eiy határolja? Erre a kérdésre társadalmunk ugyne- zett művelt, közönséges embere, sőt a művész is,
nem foglalkozik esztétikával, készen van a jelettel. rt-zt fogja mondani, hogy a feleletet már vég, S - t
J o n" .tegtalálták, és mindenkinek ismernie kell, A művé-
áP°'jpt fogják felelni oly tevékenység, mely szépséget teremt.
De ha a művészet csak ebből áll fogjuk kérdeni, n mű
m i u t y ballet vagy vig opera műalkotás-e ? És a művelt
'üvéSjber és művész ismét, de most már némileg habozva.
)zato»t fogja válaszolni : Igen, egy jó ballet, egy kedves a a jjg opera szintén a művészet körébe való, amennyi- ig rójn szépséget fejez ki.
jbanf Hanem, ha azt kérdjük, hogy mi különbözteti szü';%g a „jó" balettet és kedves vig operát az ellenke- désíi'ltől, nehezen fognak felelni tudni. Es, ha azután azt az, ajrdjük, vájjon a jelmezkészitők és fodrászok, akik a
illetek és vig operák előkészilésében oly nagy rés
vesznek a varrónők és szabók, az illatszerkeresk'1 ® szakácsok tevékenysége inüvészet-e minden valósi' ;
ség szerint tagadóan fognak válaszolni. Pedig e^1
tévednek, még pedig éppen azért, mivel közönfj®,1
emberek és nem specialisták és nem foglalkj 0
esztétikai kérdésekkel. Ha valaha ezekkei a kérdé|~sz
törődtek volna, elolvasták volna teszem a nagy Be z e
M a r e A u r é l é czimü művét, melyben azt bizoú-au
hogy a szabó műve műalkotás és hogy azok, a k J0
nők piperéit nem tekintik a legnagyobb művészi ' n
nyilatkozásnak, értelmetlen és alacsony szellemű léi
„Ez a nagy művészet" mondja Renan. Akik ezt tsm a
ják, azoknak azt is tudniok kellene, hogy a let1, 'y modern esztetikai rendszerben a jelmezeket, illats: 0 2
fcet, sőt a főzést is külön művészeteknek telt
¡gy i Nevezetesen ez a tudós Králik tanár nézete t e m e s szépség, egy általános esztétikáról értekezésében és Guyaué. a m a i e s z t e t i k a í'^0
d é s e i czimű művében.
„A művészeteknek is megvan a pentaculuf ^ mely az ember öt érzékén "alapszik" — mondja K í ° és ennek folytán az izlés, szaglás, tapiritás, hallí látás művészeteit különbözteti meg.
Ezek elsejéről, az izlés művészeteiről ezt mony | f
„Az emberek nagyon megszokták, hogy csak két M.'^'
•érzéküket tekintsék méltónak arra, hogy a műt alakitásnak anyagot szolgáltasson. Mindamellett A fogják tagadni, hogy esztetikai alkotást visz véghez, .' aki a szakácsmüvészettel egy állat testéből az eá1^ "
nek mindenképen élvezetes tárgyat tud készíteni."l*
Ugyané nézettel találkozunk a fentebb e m j ^ franczia Guyau munkájában, melyet igen sok
különösen becsül. A lehető iegkomolyabba i besZyÁ tapintásról, Ízlésről és szaglásról, mint a melyek e|j0](
tikai hatásokat kelthetnek föl. „Ha a tapintC.™
hiányzik is a melyet a szem
szin, viszont oly fogalmat maga nem bir közvetíteni és
mm
15
cerűskd tekintélyes esztetikai értéke van, jelesül a l á g y - valós»' s e l y m e s s é g , s i m a s á g . A bársony szép-
3cjj,r ejét épp ugy jellemzi a tapintás lágysága, mint a közön/3011? fénye. A női szépségről akotott fogalmunknak i dalia s l m a sá ga lényeges eleme. Némi figyelemmel
j^jószinüen mindnyájan emlékezni fogunk Ízlésünk oly
l g V '¿ezeteire, melyek igazán esztétikaiak voltak. És bizoflVau példaként azt hozza föl, hogy egy pohár tej, . a jjlyet a hegyek között ivott, esztetikai élvezetet szer- 'észi rl n e k i-
mü léi Mindebből az következik, hogy a művészet fo-
e j kma, minthogy a szépség kifetejezésére juttatásából a "lei egyáltalában nem oly egyszerű, a minőnek látszik.
jj]atsíközönséges ember azonban mindezt vagy nem tudja,
¡f te](jgy nem akarja tudni és szilárdul mog van győződve, e E i ^ m i nd e n művészeti kérdés azzal, hogy a művészet ról w a szépet ismerjük el, szabatosan és világosan
¡. jsgoldbató. Igen érthetőnek és természetesnek találja, gy a művészet abból áll, hogy a szépséget kifejezi, iculuü szépséget elegendőnek taríja, hogy a művészetet
. K[flö minden kérdést megoldjon.
jahal|j De hát mi az a szépség, mely a művészet anyaga?
tgyan határozzák meg ? Miből áii ?
,t jjj Mint mindig, mentől ködösebbbek és zavarosabbak két ii/°ga'm a k> melyeket valamely szó fölkelt, az emberek a müfi a' n agyó kh határozottsággal élnek e szóval és [jett jtják, hogy a jelentése sokkai egyszerűbb és ilágo-
é^beK hogysem meghatározásával érdemes volna baj- iz erw1"' történik rendesen'a vallási kérdésekkel; és igy
• \i gyünk a szépség fogalmával is. És mégis az az ígaz- b 3ti#' h o g y »emcsak senki sem tudja, hanem, hogy,
• sután egész könyvtárakat irtak össze e tárgyról
¡n Mzötven esztendő óta (mióta Baumgarten az eszteti-
" s (t megteremtette) a legtudósabb és legmélyebb gondol-
• .Idők, a szépség fogalmának kérdése még ma sincs
»P'J W é p e n megoldva, mert minden uj esztétika uj melj°l e t e t a ,'á n l a k é r d é s r e- A l ^ j ^ b munka, melyet
ve
f a:
ran<
M a i t e tárgyról olvastam, Mithalter Gyula kis nemet j ^ c mel\nek czirne A s z é p r e l y t é l y e . És e> °
s® czime egész szabatosan fejezi ki a probléma igazi Noha ezer megezer tudós irt róla százötven évóla, a^pj-
€ n s é g szó jelentése még mindig rejtély. A németek aj^g^
módja szerint százféleképen határozzák meg. A|nek JÍ91 lok fiziológiai iskolája, Spencer, Grant Allén és p
iskolájuk módja szerint felelnek a kerdésre; u8]íet tesznek a franczia eklektikusok, Taine, GuyauLjó«
n ó. vetőik; és mindezek az irók ismerik és elégtelem^<
találják Baumgarten, Kant, Schiller, Fichíe, Wncl0
Vrt mann, Lessing, Hegel, Schopenhauer, Hartmann 1 és még vagy ezer iró előbbi meghatározásait,
ino . ket Ugyan, milyen tehát a szépségnek az arJlu>
jje, fogalma, melyet mindenki, aki gondolkodás nélkül;,hát t e róla, oly egyszerűnek tart, melyet azonban szájágo:
éve senkinek sem sikerült meghatároznia, a mi fjjgy e 4 é nem gátolja az összes esztétikusokat, hogy errej eur
sák művészeti tanaikat? nyte
mel Az orosz nyelvben, a k r a s z o t a (szépsi
1 csupán azt jehnti, a mi a szemnek tetszik. És, íátá egy idő óta „rút tettről" vagy „szép zenéről" k
beszélni, ez nem jól van oroszul. Az orosz nép
„Az v aió ember, aki idegen*, nyelveket nem ismerj
•érzé fogja megérteni, ha valaki azt mondja, hogy alak amit tett, „szép" vagy hogy egy dal zenéje
•fogj; orosz nyelvben valamely tett lehet jótékony aki Vagy gonosz és rossz. A zene lehet kelleme5 LejA n ek kellemetlen vagy rossz. Azt azonban nem tudjá g z e
milyen a „szép" lett vagy „szép" zene. A
fran Oroszországban csak emberről, lóról, házról, t e
külö vagy indulatról mondják, úgy hogy a „jó" szó eí,skos fa?11 lom bizonyos tárgyak körében a „Szép" foga^jófia tikai íalja magában, de a „szép" fogalma nem fogant a
hián gában szükségképen a „jó" fogalmát. irko
l n e l? Midőn valamely tárgyról, melyet látható P
idé osa t, r i k é
\
Krá H(
17 Kait becsülünk, azt mondjuk, hogy „jó," ezen az- s nemet |10„y e tárgy „szép;" de ha azt állítjuk róla, hog~
fe. Es ee z n e m tételezi fel szükségképen, hogy „jónak :ma igazi
névóta,aitöbbi európai nyelvekben, nevezetesen azoknak ° térnetek ajmek a nyelvében, melyek körében az a tan, hogy a meg. Maek 'a szépség a lényeges dolog, e'teijedt, a b&au Allén és b e a u t i f u l , b e l l o , stb szók, jóllehet eredet ésre; u[píet megtartották, annyira kifejezik a jóságot is, , Guyauhjö« SZ(3t is helyettesitik. Ezentúl e nyelvekben elégtel^mészetes, ha ily kifejezéseket találunk : „szép lélek/' ichte, Wjndolat,« vagy á'szép tett." Sőt e nyelvek oda jutót-, artmannkr a z alak szépségének megjelölésére igazi szavú'
»zásait. hanem több szót kénytelenek összekapcsolni, mint;
Lek az arkú/< „szép látni,« stb.
ís nélkül hát voltaképen mi is az a „szépség« melynek jelen- nban száfágok és korok szerint egyre változik?
ia, a mi ífjy e kérdésre megfeleljünk, hogy meghatározzuk, ogy errej európai nemzetek mit értenek ma a „szépség"!
nytelen leszek a szépnek legalább néhány megha- . d idézni, melyek a jelenlegi esztétikai rendszerekbe
• -SZM'S hosabban szerepelnek. Előbb azonban arra kéren
7' •!« lc&'' n e c sü " ge s z s z e el az unalom, melylyel az idéze- , v yik és az unalom ellenére is szánja rá magát elöl- DSZ nép ^ v agy helyesebben, néhány iró ololvasására, a
11 isrrl jjjúiveiből kivonatokat fogok idézni. Hogy csak igen ,\10gy ú és rövid művekről szóljak, vegye a kezébe például neje ^ Králik, az angol Knight vagy. a franczia Lévéque
tékony Hogy a nézetek eltéréséről és a rettenetes sötét- kelleni^ne]y a filozófiai tudományok ez
3m tudj szerezzünk, okvetlenül el kell olva te. A
házról;^ teszem, mit mond a német esztetikus Schasler ó" szó jskos és aprólékos esztetikai munkájának előszavában :
fogal^ófia birodalmában az ellenmondás sehol sem oly
>m fogiaJnt az esztétikában. És seholsem találunk annyi léha irkodásl, annyi értelmetlenül használt vagy rosszu1
átható t'" '" 2
olvasnia egy esztetikai
18
veneghalárózqit szót, pedánsaLb és egyúttal felületese?7'0'
szco?ságot." És valóban elég, ha az ember magának j ^ t ffiek a munkáját olvassa el, hogy megjegyzésének tak- ,a n
6-ól meggyőződjünk. ' Áiüj
Ugyan-e tárgyról a franczia Véron kiváló esztet|3ií , J?8iöszavában ezeket irja: „Nincs l n d o m , i ű l ^ q i i d ^ '0fa rr iánál jobban Jett_volna kitéve a meta.fi'/.iki]snk_ "' '
sainalc. Platón kezdve napjaink hivatalos tant lufgetbul"~~a^ és a tranczendentális
Pözagyva 16káU-sTrfátták;órieTyelTaz~eszményi szép~abs~zg aTvaló dolgolTYIltozhaíatlanliisleni pr"
t'NaüTITakjneg íegTobTJ kifejezésüket."
J -\T olvasó csak annyi fáradságot vegyen, hogy:; P1^ néhány következő meghatározását, melyeket csupán1.1'^
rLe ssztmikusok müveiből írtam ki, átolvassa: maga ísIP Y
*le,udni fllapitani, mennyire jogos Véron e kritikája. I1'0
t e Az ó kori Íróknak, Sokratesnek, Piátónak, ArisÜ ^ és a többinek egész Plotmusig, tulajdonított meghat
J / <J ~ 1 T. |R
É i szépségnek, mint általában szokták, nem fogor^j mert, mint később megfogom magyarázni, n m e népségről voltaképa.n egészen más fogalmat
és lát.
„A:
érz ala fogj aki nek frat küli tap- tika
an a a *
US
mely modern esztétikának alapja. Midőn a s^
aló mai fogalmainkat az ő nézeteikkel össze akarj^f;
:eni, oly értelmet tu'ajdonitanak szavaiknak, mely 1. 1 oennük.
hát prt
- - 'v e
4 szépség. V(
Kezdjük meg az esztetika megalapítóján, B a M azság, II F E J E Z E T .
len (1714-1762)
Szerinte a logikai tudásnak sz íg; lát tiksi (azaz érezhető) tudásnak a szépség a . s
szépség az érzékekkel felfogott, tökéletesség, aj l ű L az igazsag~azTümeT Teüogolt Tökéletes^
11161 rés-t a j ó s á g az erkölcsi akarattal elért tök
19 - i i0ies#zópséget, mint »viszonyt«, azaz mint a részek
C'Lo'áinkre l egymáshoz és az egészhez való kölcsönös
l!?aK ( ai ^ a n határozza meg. Ami a szépség czélját illeti.
'e n e hogy tessék és vágvat~ ébreszszen. Csak aló észté' gpn jegyzem meg, tiogy ezITpp ellenkezője Kant
j„ Jozásának,
»-JUfiMÍ » «An.A .jj3 a szépség megnyilvánulását illeti, Baumgarten entális irmészötlJen
szépség ilyilvánuf
legtökéletesebb _ megTTs ebből azt íTö-
megtestesü?
en, hogy1
—r 2(f, hogy a~^lMj^zériegtÖbb czéjja"a teruiészet f^P^tt Kz'is oly" következtetés, m e l y a ^ é s S e B T e ^ - LüL4i:oj meghatározásainak határozottan elienmond,
Ink át Baumgarten közvetlen utódaira, Maierre.
t ,,jirgra és Ebérkardra, a kik mesterüknek a tanát
! s u , ) ' lilcép módosították, midőn a kellemest a s-»ép- [ilőnböztették. De helyén való lesz, ha B i u m -
! n i^!Vti s kortársainak, mint Suizer, Mendelssohn Üt3 1 Via' Móricz meghatározásait idézzük, a kik már ' m f e"n,rfa n ellenmondanak neki, és a művészet tár-
ín . , o g o (')) a szépséget, hanem a jóságot jelölik meg.
Z111> a z .ulzer (1720—1779) szerint csak az tekinthető
) a t Ja miben valami jó is van ; szépség, az, a tr Mendelssohn lidőn a
¡sze akaM^g ¡[érzelmet, kelt tói ás fejjes/tJTr
ik, mely v 1 7 8 6 ) a művészetnek egyetlen czélja az jkéletesség. Ezek az esztétikusok teljesen tönkre KegkűTönböztetést, melyet Baumgarten a töké- három fajtája, az igaz, szép és jó között fél- ért a szépet az igazhoz, és a jóhoz kapcsolják,
»vetkező időszak esztétikusai e nézetet nem védelmezik, hanem a híres AVinckelman ... paf>8) határozottan ellenmontí neki, mert a mű- tojan, yatását minden erkölcsi hivatástól elkülöníti
,ir ¡eszet tárgyául a külső szépségét adja, melyet ígazsa.' jjátható szépségre korlátoz. ' Winckelmann óta szépség v a n : 1. az alak szépsége; 2. az psége, melyet az alakok helyzete fejez k i ; 3.
s szépsége, mely a két másik szépség egye- 2*
pseg a 1
tesség, a: tökéletes]
elért tök
űzéséből származik. A szépség e kifejezése a r a z
l e g f ő b b czélja; megvalósítva az antik művészeo z á s
^ l á t j u k és igy a modern művészetnek az antik J t ^ ,
'«utánzására kell törekednie. A V É r t Hasonló felfogásra találunk a szépségről^: .
^ H e r d e r , Goethénél és a legtöbb német eszHes f
¡¡jjmig Kant tönkre nem teszi és homlok egyen e>]
'^kezőt nem hirdet. Tömérdek esztétikai e l m é i e ^ .
^ m e g ugyanabban a korban Angol-, Franczia-„70[J
n^szágban és Hollandiában, és jóllehet semmi% jzj
0 : I )közösek a németekéivel, homály és zavar tekigila
vetélkednek velük. _ a n e
J1 " Shaftesburv szerint (1690—1713): »Ami pbyj
"'líösszhangzó és arányos; a mi összhangzó és ket
~3 sigaz; és a mi szép és igaz, következőképen a <
jó. Isten minden szépség alapja; tőle ered'é te
4 és a jóság. E szerint ez az angol a szépsége^o)
€ ^megkülönbözteti, de mégis összek everi vele. , iní!
" Huicbeson szerint (1694—1717) a művés\ v a
ma szépség, melynek a lényege abból áll, li>i|ar
" ' z n ü n k a változatosságban az egyezés felfogásáto~:
f föl. Van bennünk egy »belső érzék«, melyneki bf
I á agével felismerjük, hogy mi a művészet, melVagy
;e)ellenkezbetik az esztetikai érzékkel. Végre fcny meszerint a szépség nem min'dig felel meg a | ¿<
^ hanem tőle különálló és néha ellenkezője. fenéi
a ] Home szerint (1696—1782) szép az, a ífög
f o Egyedül az izlés határozza meg. Az ízlés esz(tík
a l hogy a legszűkebb határok közt a legnagyobb m
n< teljesség, erő és a benyomások változatosságaié És ez valamelv művészileg tökéletes m ű esz e-
« Bürke szerint (1729—1797) a fenséges <J: J . melyek a művészet czéljai, ónfentartó és fül ta tikvaló ösztönünkből erednek. Az egyén védVes
sz'háboiú, mely a következménye, a fenséges 4 i <
hí lültársniás és a nemi ösztön, mely a következményű¿f
111 réség forrása. ' á'tf
21 rése a T az angol gondolkodók a szópség és a művészet n ü v é s z eo z á s á b a n
ellenmondanak egymásnak, a franczia z antik !3ok sem jutnak nagyobb egyetértésre. André atya
„ É r t e k e z é s a s z é p r ő l . 1741) háromféle szép- ipségrol [p : a z iste ni szépség, a természetes szépség és a et esztje s szép3ég Batteux szerint (1713—1780) a művé- kegyeneq áll, hogy a természetet utánozza, és czélja az,
elméletek. Ilyen, vagy csaknem ilyen Diderot meghatáro- anczia-.yoltaire és d'Alembert azt tartják, hogy a szépség
semmit; iz}és törvényeitől függ, egyébiránt pedig etörvé- var teK'.ghatározhatatlanok,
anekkor egy olasz iró, Pagano szerint a mű-
»Ami Dból áll, hogy a természetben elszórva lévő gzó és ket egyesitse. Szerinte a szépség összeolvad a íképen ^ a szépség a láthatóvá tett jóság; és a jóság
e ered % tett szépség. Más olasz irók. mint Muratori
;zépsége*50) és Spalelti (Saggio sopra la Bellezza, 1765)- i veje. művészet önző érzésre vezethető vissza, mely L művés\ való ösztönünkön alapszik
I áll, lbllandi esztétikusok közt a legkiválóbb Hemster- i fogását D—1790), a ki a német esztétikusokra és Goet- melyneki befolyást gyakorolt. Szerinte az a szépség, a it, me)|agyobb gyönyört szerzi, és az, a mi a legna- Végre ípnyört szerzi, a legrövidebb idő alatt a legtöbb
meg at kelti fol bennünk. Ezért a szép élvezése sze- dője. mennyi élvezet közt a legmagasabb, mert ez
az, a legrövidebb idő alatt a legtöb gondolatot, slés eszlek voltak Európában a különféle esztetikai nagyobb midőn Kant (1721-1801) a magáéval álltelő (zatosságalevőleg a z ó a a leghíresebb-
m ű esz esztetikai elmélete a következőkben foglal- nséges Az ember isineri a természetet magában is, irtó és fül i3 a természetben az igazságot magában a
•én véűresi. Az első kufalás a tiszta ész, a második iséges f-ti ész feladata. De az észravevés (psrceptio) itkezményözén kiviit még az.ítélő tehetség is létezik, afank nílkül alkothat Ítéleteket és vágyak
22
. , , Ihe s£les nélkül élvezeteket." Az esztetikai éi zelemneifggj siláf ség az alapja. Kant szerint a szép s z u b j e k t í v i g , t.,uti az. ami általános és szükségképen, fogatoniL „ e lati hasznosság nélkül tetszik. Objektív ií]|f
e3ile valamely kecses tárgy alakja, a menyiben e tj,n r
t(n h nosságára valö tekintet nélkül, tetszik v, B;ke Kant követői, a kik között van Schiller (|u o
hj:m< hasonlóan határozták meg a szép* éget. , nász; (1762—1814) meghatározása már teljesen f a í
n.rkö Fichto azt állítja, hogy a Világnak két képef)rf
•»;< v egyrészt korlátozásainknak összessége, másréSb0[
j<' szabad tevékenységünknek az összesége. Az^ p ÜQÖS; minden tárgy el vau torzítva, össze van töiflfena k3;ig{ van csonkítva, és a rútságot látjuk; a másjen
K.iés gyakat teljességükben és belső életükkel v «zÁ t és és a szépséget látjuk. Ezért Fichtéie nézv*e i
é:y;m< nem a világban, hanem a .,szép lélekben'- vtf;Sí
d i szet e „szép lelek" mtgnyilváruTísy ; rzéljapa i a a szellem, a sziv, hanem az egész ember ifca ir^nü így a szépség jellemvonásai n t m küiső érzesd é; föl hanem a művész szép lelkének ered mén v ^ e lá ! gé Mellőzzük Schlegel Frigyes (1772 - 18^1 vi
;€ell Á d á m (1779—1829) elméleteit, hanem néihze aisz Schellingét (1775 - 1854). E filozófus szerint (en éi ha a tárgyak oty fölfogása, melyben a szubjek^or al objektuma, vagy az objektum a maga szubjf k*i fo Eg A s/épség a végtelen észrevevése^. yégesberiek al hc a szubjektív és objek ti v, a t e r m é s z e t e s a z l ? * y : m tel tos és öntudatlan egyesülése. És a szépség as,
És önmagukban való szemlélete, amint fők ép viszel fr. 3 teznek. A szépséget séma. tudomány, sri er ki m ügy e-sége nem teremti meg, hanem a szépéül
ta tiva mely benne él. p7 t
til s;há Schelling és iskolája után Hegel hirc-í i hi íftái elmélete következett. Akár hiszik, akár nfi'e rtséj is ez a művészetiül és szépségétől forgá'-ak nézetek alapja. Egyébiránt se nem világolni
zabatosalb, mint előzőinek elmélete, M
23 jhezebben érthető és ködösebb. Hegel szeiir
isten a természetben és művészetben ibjekíiv i|; alakjában nyilatkozik meg. A szépség az eszmJ
fogalom ,Q a z anyagban. Egyedül a lélek szép valóban]
bjektiv 'jeliem érezhető alakban jelenik meg előttünk, él yiben e mnek ez az érezhető megjelenése a szépség szeps ik i valósága, A szégség és igazság e rendszerbeli
érezhető kii
A
a
es
szépség az igazság chiliéi* (1
épséget.
.eljesen a z elméletet újra elővették, kifejtettékés tömér|
két képe'orúiulával bővitették Hegel tanítványai Weis e, másie®konsenkrantz, vischer f s mások. Ne hidjülj jsége. A», hogy Németországban az esztetikaielméletekel jmismus monopolizálta. Mellette sok más rendi
¡ent meg, melyek nem csak nem ismerték of szépség az eszme viszfénye, hanem e megbaté pereken tagadták, czáfolták és nevetségess
idézek ezek közül: llerbartét l á
ember nfbart szerint (1776—1841) magától létező szépsél :sö érzeSjfe nem lehet. Csupán véleményünk létezik, e|
-dményejfeemélyés benyomásainkon alapszik. Vam 772 - 182« viszonyok, melyeket szépeknek mondanak; é nem nemzet abbéi, áll hogy ezeket úgy a festészetbe r 3 szerint fenében és költészetben fölfedezze,
szubjek'jopenhouer szerint (1788—1860) az akara iga sznblkülönböző tervekben testesül m e g ; mindéi
'gesbeii'krk megvan a maga szépsége. ;'s a legmapasabj
•"és az ésiiyi közt a legszebb is. AZ egyéniségünkről val(]
; a s, mive"
van töm s; a máj ükkel vei Me nézv®.
kben4, varsák kellőt czéljRiaurét.
iz épség el az akarat e megnyilvánulásainak szernl főképvi^ehefővé teszi, fogalmat nyújt a szépségről rnány, sá1. embernek megvan a tehetsége arra, hogy ai ÍI a szép^ölönféle terveken megtestesítse, de a művésa
szellemében o tehetség nagyobb és igy fensőbí l i i r f alkothat,
nfines írókat mások követlék Némelorsban. akik legei
akár forgi sről
n világosiba
¡élete,
oly eredetiek és befolyásuk se u vot akkor,j mindent elkövettek, hogv régi ós et
1 M Ö T I
;>aj társaik elméleteiből semmi se maradjon s ^ j ,'lartmann, Kirkmann, Sclmaase, Helmholtz, Uja j
M ű n g m a n n stb. - Lr
Hartmann szerint (szül. 1842-ben) a szél, ^ ,r i külső világban, sem a tárgyban m a g á l *np
«4 élekben nem létezik, hanem a látszatbaiijL,£
»ÍM nűvész keit. A dolog magában nem szép, haflfde
M lek látszik, ha a művész átalakítja. fetq n*™' Schnaasse szerint (1798-1875) a vilá&y
n' f . ükéletes szépség. A természetet csak megÍn,
1 nűvészet azt nyújtja, a mit a természet n e m j ^ v Ví
; Kiikman szerint (1802—1881) a törté nelflf
£ ö s űrodalma van; a tudomány, a gazdagság, a je r
i, hit, a politika ós szégség birodalma. A niűCai
vi^v ; tevékenység,melyet az utóbbiban fejtenek §¡0, t ' Helmholtz szerint (1821 -1896), a ki e s i ,
sz te ti kajával foglalkozott, a szépséget a z e n é l » e
lizonyos változatlan törvények szemmeltartás^t 1
a iveket a művész nem ismeri, de ö n t u d a t l a n o k neskedik nekik,
^ j fö Bergmann szerint (Üoer dis Schőne, lá gé tárgyilagosan lehetetlen meghatározni.
. y] '.-• tk szubjektív módon vehető észre; kövét'
(' 's z ;;sztetikánák az a feladata, hogy meg ha táró'
^ jl f kinek-kinek mi tetszik.
al ' Jungmann szerint (megli. 1885-ben) 1. a fo E{ áfgyak szupra-érezbető sajátsága; a 2. művéj^jes
lennünk a szép puszta szemlélése révén kelfié
n e t e 1 szépség a szeretet alapja. 19c
É fíell-e mondanom, hogy mig Németországi* e fr i , elméletek napvilágot láttak, az eszletika senhrz
tj. "uj sem Angolországban nem pihent? /ál ta tv; Francziaországbanaz eklektikus Gousin m i
tit sh ; 1 német idealisták elméleteit szítta magába, rü hi ptá í z"r í de erkölcsi alapon nyugszik. Azt h m j p r rsé díj aktive is meghatározható ós hogy lényegfye
jégben való változatosság. Tanitványa, J niá'0
| szépségben a láthatatlan kifejezését látta, i
•adjon i tu s Ravalson a szépséget, a világegyetem célj rnholtz, üa legvégső határának tekintette. A metafizfkuj
,,er meg azt mondta: „Merjük kimondani, hog en) a s?A i ga z s ag) m ei y nem volna szép nem volna egyé]
1 magáb81nk ]ogitcai játékánál, és az egyetlen szilár .tszatbatfihaeiy e névre méltó, a szépség."
szép, hati^ezek a gondolkodók elméleteik kiinduló poni . jetországban szerezték ; ugyanakkor mások, mi i) a viia|i y a U j cherbuliez, Véron, stb. eredetibbek igy :sak megLn nn
izet nemh.3 s'zerint (1828-1893) szépség akkor keletk történél0? valamely fontos esz ne lényeges jellemvonás Jgság, 4 e n nyilvánul meg, mint a valóságban,
a. A niüba u szerint (1851 -1888) a szépség a tárgyt fejtenek « ö n á l l ó valami, hanem a tárgynak a virága,
a ki c É t gondolkodó és öntudatos élet kifejezése, mei a zenébjf egyszerre ébresz i föl létezésünk legmélye!) neltartá®t ós a legmagasabb érzelmeket és legnemeseb tudatlanatokat. Szerinte a művészet az embert az egyét!
I b ő l az egyetemes életbe ragadja azzal, bog hő ne, IB^jkban az érzelmekben és ugyanazokban az esi itározni. ' részesíti. Cherbuliez szerint a művészet o -e; kő vetjség, mely 1. a látszat v lünk született szerel teghatárSi ki; 3. e látszatban eszméket testesít meg;
I t a l érzékeinket, szivünket és eszünket gyönvö1
ben) 1. a;
2. művo-jesség okáért álljon itt még néhány ujabb tra:
•évén keDpézete. Pilo Mario Psychoiogie du beau et <, J95.) azt mondja, hogy a szép fizikai benyom iMországü- az eredménye A művészet czéija a gyöayöt bika saíOjrző azt hiszi, hogy ennek a gyönyörnek ok ve
fáltképen erkölcsinek kell lennie. Fierens Gev;
! Cousin sur l'art cnntemporaine 1897.) azt mondj magába, művészet a mü't hagyományainak fentartása »;
LZt is in^bi' eszményének kifejezése, közti egyensulyb y lényegidre Sár Péladan azt állítja, hogy a szépség
ya, J > u j |
scJe jpalóság, istenen kivül nincs m i s igazság, ist'- Sjlá UIiincs más szépség." "
t,ul ' ' Véron Esztétikája (1878) abban üt el a If- j j
€ t öbbi műtől, hogy legalább világos és érthet«?11; Cjll éi? A nélkül, hogy a művészet szabatos t<ix n,;'ját nyújtaná, a szerzőnek megvan az az érd^'j Rjki l ü.z esztetikát az abszolút szép ködös fogalma?8;- hjiK Isztbja. Véron szerint a művészet oly indiiia!;
nzS2 (-yitkozása, melyet külsőleg vonalak, alakok, s^?
n3k j./gymóst követő mozgások, ritmusok és hari(>!
1 . Hete (Combinaiio) fejez ki.
jí ,;r Az angolok nagyrészt egyetértenek abba1?:1. n|ö! t ^épséget nem sajátos tulajdonságaival, hs.neöhj k'3Jf lenyomás és izlés szerint határozzák meg. If^"
K.IÓ: 1 Reid (1701—1796), Alison és Darwin Er&siri"6
t é; 402). De figyelemre sokkal méltóbbak a . éiyri ¡„léletei. , ; ű i Darwin Károly szerint. (1805—1882.) a j1'
3a (gemcsak az embereknek, hanem az állatoki)'1;1
m^n * ¡észetts érzelme. A madarak fészkeiket1' és fi .¿,emi viszonyaikban tekintettel vannak a szál- lá g lö'*épség egyébként különböző nézetek és éri- :<e .s;ü!éke. A zene eridetót abban kell kérési aS Ijjmek a nőstényeket csalogatják. í j, Ai ii " Spencer Herbert szerint (szül. 1820 ban)
al ggjel eredelét a játékban kell kutatni. Az alsjSL, fo E ^ f a t o k minden életerejüket az egyéni és al h x ntarfásáia fordítják; inig az embernek ösri'V,) ne t< tésé után marad még ereje, melyet játékra, .
E jjjűvészetre 'ferdít. " .e
f r i : G n m t Allén (Physiologicai Eslbetics, M ki n ondja, hegy a szépségnek fizikai eredet0 Us ta tv s ¡zteiikai- élvezetek a szépség szemléléséite] , <
fh sh r /)k, de a szépség felfogása fizologiai mű;\t, hi liti .pényó. Szép a . a mi a lehető legtöbbösztöf2 i e í
r » .(.Sekélyebb él <31 iíej lessel szerzi meg.
e n ]vjk jji i; művészetről és szépségről idézett különböző i
I
azsúf> V "¡¿(ideértve Angolországra nézve Todhunter, Mozeb jight és mások nézeteit is, korántsem merítik:
üt el a h^1 a e tárgyról iriak. Alig múlik el nap, ho és é'•!liető-^tikusok ne támadnának, a kiknek elméleteik abatos m é a bizonytalanság és ellenmondás található;
az az é r i1 1 . Némelyek csupa restségből arra szőrit ke
>V fouatinal^y n é m i mődositással Baumgarten és Hegel )lv inriűiatp esztétikáját terjeszszék ; mások a kérdést alakok szf? körébe utalják és a szépséget az Ízléssel k.
o V é V haní ö s s z ei i s m « mások, a legújabb esztétikusok
E eredetét a fizologia törvényeiben fürkész
„ p;. ,.!.|,a|Pnnak, kik a művészet problémáját a szép:
Aal h 'neiii^1 teljesen elkülönítve vizsgálják elszálltai^. 1 ik",1-v'fT "(jrSensation and Inluition) a szépség fogalmát I
) M r;ynjíellőzi. Meghatározása szerint a művészet b'b'ik aV'1' n ) e' y termelőjének aktív élvezetet szerez és
d '' számú nézőben vagy hallgatóban, minden g
•i¿{¡a \ o haszon gondolatától függetlenül kellemes
— lCöd.J » . , w
5 áll a tok ii'": _
észkeiket t r T i r 7 r„
iák a szép5 I Í E F E J E Z L r- lek és é p
kell keresi A viüvís-. ct c's a szt'pstg mcgkiilönlvztetése.
, _ , következik a szépség e meghatározásaiból?Eltek . y *)aMjembeszökően fogyatékosaktól, melyek nem feles . . ¡művészet fogalmának és a szépséget vagy bizor
'Mylgálalábam az arányosságban, rendben, vagy a rév v\yj. Jajában, a változatosságban lévő egységben v játékra, jj a z elemeknek különböző összetételében lát]
,, „ je a tárgyilagos meghatározásra tett eredményit Hhelif?, „eket, a szépségnek minden meghatározása, melye
' jUsok ajánlanak, két ellentétes elvben egyezik : iJoléStb<j j szerint a szépség olyasmi, a mi magától létezik T i3" U : i)ílt' a l ö k é l e 1 e s» 0 Z eszme, a szel h m , i z r k a i ; ) b b ö s z t o í tegnyíla^özáfcá'.'" A második szerint a szépség ot
ír N
)Estiönös élvezet, melyet bizonyos alkalmakkor Síle ] aMyhez a haszonnak semmi köze sincs,
sjlá L>ia Az első elvet Fichte, Scheíling, Hegel, Sehopeni űe
1 u nczia metafizikusok fogadták el. A müveit o s l ^
€ i öbáLt a régi nemzedékek képviselőiben, még él, van terjedve.
^'ítt ua t ^ második elvet, mely a szépséget egyéni ^ b-n: i :v/;fásának mondja, különösen az angol esztetikusoy
'„, ^f társadalmunkban az új nemzedék főkép hoz^,,
n i t UjK , o\ [el
r -'fp így tehát (a mi egyébiránt végzetes volna) 8 i a
j'p csak két lehetséges meghatározása van: az eftj, Cdö >l/éi űtokzato3, mely a szépség fogaimát a tökéletsL]
t'eH 1 enn fogAfmiba, olvasztja és nagyon hóbortos j L N P 1 [ p ó t nélkülöző; a másik ellenben igen egyszerű ^ t é egészen szubjektív és szépségnek mond I tl
-¡él11 tetszík- Az egyik szerint a szépség mint valaiöW1(
\ ermészetfölötti, de egyszersmind végtelen jelent aa t>m; c szerint mint önzetlen élvezet, melyet ére»}
ram ny>s; lg e másodk fogalma valóban igen világos, t h és f( «j^ encs'étleaségére szintoly fogyatékos, mert azfts lá g igen. messzire terjeszkedik, a mennyib3%(
,e f vezeteknelc a szépségét is magiban foglalja, i t
„¿ós '"^(liék, ital, ruházat, stb. szerez. fyi
^ h Igaz ugyan, hogy ha az esztetika fejlődésén0111' i ó,:etA5 időszakait nyomon kisérjük, észrevehetjük
1 0 j jflaíafizikai és idealista elméletek egyre tért f1 l,ntaoílati és pozitív elméletekkel szemben, úgf , ; n c P téaesztetikusokat is találunk, mint Veron ós
* 3]űv fogalmát teljesen ki akarják küszöbölni. Ez a,
" j ' J t iskola azonban még nem igen mutathat sík®'
* (ninség nagy része, valamint a művészek és ^
t a U t ;ztíészet két klasszikus meghatározásának v a l a ^
** s. í 7)l, szkodik, melyek mindenike a művészetet a«^
1 ,iétiűfja, mert benne vagy misztikus és metafizika1
*a' r s' j(36l/ az élvezet különös alakját látja. •
«rtsük meg tehát mi is a művészi szép hires fog;
makkor meghatározását,
s. "«bjektiv nézőpontból ' szépségnek nevezünk kélst;
Sc;hopeJd e nb a i t 1 1 különös élvezetet szerez. Objektiv néz növelt oik®Pn e d í Sondunk bizonyos tökéletességet; de V iné"' k o g y e z t azért teszszük, mivel ez a tökéletes?
' n llvezetet szerez ; úgy hogy objektiv meghatározású , r . . ¿;éb, mint a szubjektív meghatározás uj alakja, it egye«11 ln a szépség minden fogalma ránk nézve bizony
.e.sr e í % e t befogadására szorítkozik,
oirep r - hogy ez igy van, természetes volna, ha az esztet elnek a szépség, vagyis az egyéni élvezet alap,, tes volna) aatározásáról lemondana, és általánosabb meghálál van: az eá(pkednék, melyet minden művészi alkotásra alk - a tökélete'iKk roeiy megengedné annak megjelölését, h
hóbortos mj n e m a művészetek birodalmába. De m 1 egyszerű meggyőződhetett, a különféle esztetikai elmélet )k ino¡el jjtlen ily fajta meghatározásra sem akadtunk. Mind
mint valamely az abszolút szépség meghatározására törté gtelen jelenj, paiároz meg semmit, vagy csak néhány művé 13lyet érezjfehány vonását határozza meg és messze jár att
>n világos, penre, amit az egész világ mindig a művészet bii
>s, mart azjtartozónak tekintett és tekint ma is, kiterjeszkedni mennyibeOWépségnek nincs egyetlen objektiv meghatározó n foglalja, "ptező, metafizikai és gyakorlati meghatározás
ien arra a szubjektív meghatározásra jutnak, m fejlődésén3' lövészet az, a mi szépséget nevet ki és szépsép
3 Z r"eh 9 jiiwkül tetszik, hogy vágyat keltene. Sok esztetik V, ';. vejinek a meghatározásnak elégtelenségét és imben, úgy lé s' h o g y
ing szilárdabb alapra helyezze, a művé ._.,„ 0 3 '5Lilredetét tanulmányozta. Ezzel a szépség kérdés öVi'iii lű kérdésévé alakították át. Végre is azonban '.•.l(l' l;i;eliatározása épp oly nehéznek bizonyult, mint
' ! .'- és® Mert nincs és nem lehet teljesen és komoly
?nakZÜ v i l n ér á z n i' h o g y m i a z o k a' h o g y a z e g y i k e n i b t
: ; ; o,p[ a|k valami, a másiknak pedig nem, és megfordit- nvűs ie oJ jjdon az egész esztétika, megteremtésétől napjaink
VjZl s£le Sjlt t , u
€ e3r tan h3n nzs riik
•31 ti y<
IToÖ ki3ií N.ié t é éiyn d i ram éa fi lá g
:<e 3S
éi I:
al fo al nt
g öpte'en megtenni azt, a mit tőle úgynevezett _ £ 'tglyiöségébcn elvárhatunk; valójában sem a müvés'A*.
tj ;ait és törvényeit, sem a szépet, sem az izlés
1 -lfm határozza meg. Az esztetika egész hires !f g z c,
ö.y.taképen nem tesz egyebet, mint hogy mű vészié«1.. P ' fej KivÁntmo C7flmií mfurnf" ni7C7tnn 'Arcért írifíP*.v.bizonyos számú művet pusztán azért, 1
'án művészi elméleteket gyárt, melyeket mi 1.4 ti
C m7' vekre alkalmazni lehet. Mindenek előtt művészi^j.3
g"kanak föl, melynek értelmében műalkotásoknak .tl .onyos müveket, melyek abban a szerencsében Á.," j
„'TV bizonyos társadalmi osztályoknak megtets""
- " idias, Raphael. Tiziano, Bach, Beethoven, Ho®9' t e t
dcs, Dante, Shakespeare, Goethe, stb. müvei; [a z
;, , tj esztetika tőrvényeit oiyképen kell megfogal®^^
' amennyi ily műre rá legyenek illeszthetők. ¿g j
11 ! " Egy német esztetikus, Folgeldt, a kinek a i>i 'n rég olvastam, a művészet és erkölcs kérdéseit a;v a|
^'i'iken azt állította, hogy valóságos •őrültség ' o esni a művészetben,
J ka alapította okfejtését
jok
fri - k£ i ta tA fik sí hi 11 m. rs
ututia, uugv vniyj-v«3 v i u « . ^ pUg
•tben. És tudják-e, melyik egyetlínjm
kiejtését ? Azt mondta, hogy K bi ,/ tnek erkölcsösnek kellene lennie, sem ShakespCtgtgt
0 ! Juliá-ja, sem Goethe Wilhelm Meister-e nem |.jnt alkotás; már pedig, minthogy ezek a művek1 je s
".y alkotások, az egész elmélet az erkölcsről a ®|or a '..Aomra dől. Erre Folgeldt a művészet oly me», pér
* in látott, mely e két műre is alkalmazható l ^ v a k .t iL vezette, hogy a művészet alapjául a „jelentésLez<
Már pedig minden létező esztetika e terv
A helyett, hogy először is a valódi müvés^ásái
l((1, nák meg és azután döntenék el, hogy melyik mi,
^ y, n jó művészet, a priori mondják ki, hogy bizonYb.,
3 ¡ylyek bizonyos okoknál fogva a közönség egY legji
\ „szenek, műalkotások; és csak ez után keresik ílpen
;zé meghatározását, mely mind-e müvekre rái'ükéy Kjpret Muther A művészet története a XlX-japjá
•• nü müvében nem csak nem helyteleníti a pehely ' cadensek és szimbolisták törekvéseit, hanem s1'
jzett ír
jgal a művészet meghatározásának oly kitágítását [hogy ez uj iránvokat is magában foglalhassa műflH ®J J ""•"J"""' 10 — - —
• iA, te legyen is a művészetben jelentkező uj
1Z'03 lik el társadalmunk felső rétegei, megm;
c.íílrr»/-v tiidfÁnt űlműlűtolfot ŰC
őrültséi magyarázd , r iil;l szentesítésükre tüstént elméieteket eszelnek ki teszi történelemben soha sem lettek volna korszakok
társadalmi csoportok igazi művészétnél a hogyar mini
m e rIonyos
^ ¡amis, torz, értelmetlen művészetet, mely későül ' - - l k a t sem hagyott és örök feledésbe merült.
i?1"18 Jvészetnek a szépségen alapuló elmélete
? ? ra kifejti, mindent összevéve nem
H Tojóknak" nyilvánítása, melyek nekünk tetszettet
1 , . 5 tetszenek.
?u v e/'j az emberi tevékenység valamely különös alakja '°í?a™ hassuk, mindenekelőtt meg keli értenünk ai
ic-, ís hatóképességét. Hogy pedig megérthessük
n°k a ¡előtt magát e tevékenységet, az után okaiva kJselí; aival való kapcsolatát kell vizsgálnunk, méj
•rültseg p u s z t á n a z
3gYet! inlmak 4
az
vizsgálnunk, egyéni élvezet nézőpontjából, melye szerezhetünk. Ha azt rnondjuK, hogy ogy bizonyos alakjának nincs más czélja, mint az .kespo^etet szerezzen és, ha e tevékenységet a szerzet
nem fint határozzuk meg, a meghatározás okvetleuii nüvek. jesz< Már pedig épp ez történt mindannyiszor 1 a oHor a művészetet meg akarták határozni. Pl.
m ee kérdésében senkinek se fog,eszébe jutni azt álíi ló lefv valamely élelmiszer fontossága attól függ, bog' elentésíjvezetet szerez. Mindenki megengedi és megérti terv 5'jnk kielégítése nem lehet az élelmiszer értékénei müvés^ásánál az alap, és következőképen semmi jogunj nelyik mi, hogy a cayoune-i bors, a limbergi sajt, a:
bizoníb., melyeket megszoktunk és melyek tetszenel ' egí legjobb élelmiszerek. Már pedig a művészet kér vésik Hen így vagyunk, A szépség, vagy az, a mi tet
;re rái'iképen sem szolgáihat a művészet meghatáro XlX- apjául, sem az élvezetet szerző tárgyak azoi a pb%elyekeí annak mintájául tekintenek, hogy milyen lem a 1<
