művészet rossz szerepének következményei.
4 művészet az emberiság haladása két
szer-ek egyike. A szóval az ember gondolatát, a m ű -j'fittel érzelmeit közli nem csak kora, hanem a
" és jövő nemzedékek minden emberévei. És H e r természetéből folyik, nogy e két szervvel
„„ | fc. k«nek az elfajulásnak követkézmónyei két-}<í ""¡fo\. 'Ehetnek: előszőj, a társadalom képtelenségei eTtaÍRÁa.k a feladatoknak megvalósítására, melyeket
Pa't szervnek kellene megvalósítania; és;
zzá< foö 3zor> az elfajult szerv rossz működése, Már
¡ii, , fo.Y« két rossz következmény megnyilatkozott
V Arcunkban.
Minthogy a művészet szerveef-a magasabb osztályok társadalma meg volt izat;YVva Mindazoktól a cselekedetektől, melyeket a
; fo'Vv'1^ k e l l e l t volna végrehajtania. Mivel köztünlc.
rd01'1 $ H"® arányokban terjednek el a művészi után -s, V Melyeknek kizárólag az a czéljuc, hogy az:
SXDM FOK'Á'Mt szórakoztassák, és velük együtt
művé-1 de különö«, kizárólagos, haszontalan és
ár-t L
!
;í n
V :
| :11
132
talmas művészi alkotásuk társadalmunk Jeglibb emberében eltorzították vagy természetéből kifér*
galták a \aíódi műalkotások megértésének
képes-$ égét; és társadalmunk ennek folytán meg volt gátolva abban, hogy azokat a magasabb éize'we'
fet érezze, a mellek Jelé az emberiség mindig törekedett és melyeket csupán a művészet közöl-het az emberekkel.
Minden jó, a mi a művészet terén keletkezik»
érintetlenül hagyja azt a társadalmat, mely ffltf fosztva attól az'eszközöktől, melylyel a n űvészet meghathatná; és ez a társadalom e helyett hazug utánzatokat vagy haszontalan és hiú művészete*
csodál, melyet igen fontosnak szeret tekinten'-Korunk és társadalmunk emberei a költészetbe0
a Baudelaireket, Yerlaineket, Moréasokat, lbseue' ket és Maeterlinckeket, a festészetben Manetl eJ Fuvis de Chavennesokat, Buine Jonesokat, Boec' kűrieket és Strauss Richárdokat csodálják ; de ^ valódi, nem mondom a legmagasabb, hanem m?r
a legegyszerűbb művészetet is teljesen képtelené*
megérteni. J És ebből az következik, hogy magasabb c .
tályainkban, melyek a műalkotások megértésénej képességétől meg vannak fosztva, az emberek nélkül ncnek föl, nevekednek és élnek, bogY ^ n űvészet szeliditő, javító befolyásét érzeznék ; e
ennek az a másik végzetes eredménye, hogy tsak nem törekszenek a jóra és a tökéletesség1 3
hanem úgynevezett műveltségük ellenére egHjJ vadabbak, " durvábbak és keményebb szivu
lesznek. rQÍi
tiz a következménye társadalmunkban , ténykedés hiányának, melyet a művészet nélkül?
hetetlen szervének kell végeznie, 'le a követk j ményeK, melyek a szervnek rossz működése folynak, még végzetesebbek, és a számuk
nagY-133 Az első következmény szembeszökő. Ez Szörnyű emberi munkapazarlás nem csak haszo n -talán, hanem a leggyakrabban ártalmas müvekre, öisly munka és életpazarlást semmiféle haszon j sem egyensúlyozza. Az ember borzong, ha
elgon-dolja, mennyit fárad és nélkülöz millió meg millió ember pusztán azért, hogy naponkint tizenkét tizennégy órán át úgynevezett művészi könyveket Nyomtasson, melyeknek nincs egyéb hatásuk, mint hogy az emberek között a romlottságot terjesztik,
hogy ezt az elfajulást a színházak, hangver-senyek, kiállítások révén terjeszszék. De ennél is rettenetesebb, hogy szép, éleitől dazzadó, jóra ter-fhitt gyermekek a bölcsőtől fogva arra vannak kárhoztatva, hogy naponkint hat, nyolcz, tiz ó r á n skálákét játszanak, mások, hogy lábujhegyen táncoljanak, mísok, hogy hanglótrákat énekeljenek, Niintákat, meztelen testeket rajzolnak, vagy bizo-nyos retorika szxbályai szerint értelmetlen frázi-s á t Írjanak. Evek a frázi-szerencfrázi-sétlenek évről-évre
vnJztik testi és szellem1 eiejüket az élet megérté-i r e e halálos gyakorlatok folyamán. Sokat be-bélnek az iszonyatos és fájó látványról, melyet a his akrobaták nyújtanak, kik nyakuk köré teszik
*ábszáraikat; de nem szomorúbb látvány-e az hogy hz éves gyermekek haugversenyet adnak, kivált M i g , hogy tiz éves középiskolai tanulók kordéra [N iják a latin nyelvtan kivételeit. Eoben a mnnká-S n elvesztik testi és szellemi erőiket;
egyszers-¡N nd pedig erkö'csi tekintetben annyira
naogoom-¡áaak, hogy az emberekre nézve semmi hisznos Jáü a gazdigok mulattatásának "szerepére vállal-koznak az emberi méltóság minden érzetét elvesz-ít- a dicséret szüksége oly szörnyű fokra fejlődik f \ bennünk hogy egész életükön át szenvedtek e
leJí5déstől és egész erkölcsi l é i vüket azza e aész-ugot sem végezhetnek. Mmthogv a
társadilom-• itl
tik föl, hogy kielégíthetetlen szükséglet őket lecsillapítsák. * És van még tragikusabb oldala a dolognak: ez az, hogy azok az emberek, akik
egész életüket a művészetnek áldozzák föl és az életro nézve a művészet szereteténél fogva örökre el vannak veszve, nemcsak nem használnak sem-m i t a sem-művészetnek, hanesem-m sem-megérthetetlen kárt okoznak neki. Mert az akadémiákon, középiskolák-ban, konzervatóriumokban a művészet utánzásá-nak eszközeit sajátítják el és, miután elsajátították annyira megromolnak tőlük, hogy ölökre képtele-nek \ valódi művészet megéltésére és hozzájárul' nak annak az utánzott és elfajult művészetnek ter-jesztéséhez, m e l y h e i a világ tele van.
A művészet rossz működésének nem kevésbbé káros második következménye az, hogy ily rettentő körülmények közt tömérdek művészt termel, kik-nek a művészet mesterségük, és ezzel lehetővé teszi, hogy a gazdagok ugy éljenek, a hogyan élnek a m i pedig nem csak nem jó, hanem vallott elve-tekkel is ellenkezik. Ugy élni, a hogyan korunkban a gazdagok és tétlenek, de kivált a nők élnek, távol a természettől, mesterkélt feltételek közt, a toinától eltorzított vagy idomtalan izmokkal, gyó-gyíthatatlanul elgyengült életerővel, lehetetlen voina
a nélkül, a mit művészetnek nevnznek. E g y e d ü l
ez az állítólagos művészet szerez mulatságot, szó-rakozást, mely szemeinket életünk képtelensé-gétől elfordítja és az ily é'etből folyó unalomtól
megszabadilja. Foszszuk meg a tétleneket és gaz-dagokat a színháztól, hangversenyektől, kiállítások-tól, zongorákiállítások-tól, regényektől, melyekkel abban a szilárd meggyőződésében foglalkoznak, hogy
foglal-kozásuk finom és esztetikai; foszszuk meg a mű-kedvelőket, kik képeket vásárolnak, a zenészekot pártolják, az iróembereket etetik, annak
lehetősé-élői, l e g y a D ŰTészetet, melyet oly fortosr
m tanak, támogassák; képtelenek lesznek tovább élni és valamennyien meghalnak a szomorúságtól és unalomtól és elismerik életmódjuk
képtelensé-gét és erkölcstelenséképtelensé-gét. í A művészet rossz működésének harmadik
kö-vetkezménye a zavar és rendetlenség, melyet a gyermekekek és nép szellemében okoz. A termé-szet igen szabatos fogalommal áldolta meg azokat, j a kiket társadalmunk hazug elméletei nem
rontot-lak meg, az iparosokat és gyermekeket, arról, hogy öait kell kárhoztatni vagy dicsérni. A nép és gyer-mekek ösztöne azt sugalja, hogy jog szerint csupán vagy testi erőt (Herkules, a hősök hódítók,) vagy
az erkölcsi erőt (Szakia Muni lemond a szépségről és hatalomról, hogy az embereket megmentse, Krisztus meghal a keresztfán értünk, a szentek, Vértanuk, síb.) ileti meg. AZ egyszerű és egyenes lelkű emberek belátják,' hogy lehetetlen nem
tisz-folni a testi erőt, mivel önmaga kényszerit tiszte-letre; és a jóért dolgozó ember erkölcsi erejét szinten tisztelni kénytelenek, mert egész belső lé ; ftyük erre ösztönzi őket. Egyszerre azonban eze 1 a lelkek azt veszik észre, hogy testi vagy leli erejük miatt tisztelt embereken kivül vannak m á i fsztellebbek, csodáltabbak és jobban jutalmazol-l&k az erő és jóság hősninél, és pedig pusztán
azért, mert énekelni, tánczolni és verseket tudnak
lrni. Látják, hogy az énekesek, táncosok, festők, .'rék milliókat szereznek és hogy a szenteknél is lobban tisztelik ő k e t ; és ezek az egyszerű lelkek,
? nép és a gyermekek, a zűrzavart növekedni érzik magukbant.
Mikor Puskin halála után ötven évvel művei j1 nép közt elterjedtek, és Moszkvában emléket ál-mának neki, tiznól több levelet kaptam parasztok-'ók a kik. azt kérdezték, miért dicsőitik Puskit. Még hébány nappal az előtt is egy szaratovi kis,
deta-xBG
miit polgár Moszkvába ment szemrehányást tenni • a papságnak azért, mert helyeselte, hogy Puskin-nak emléket állított.
És valóban, képzeljük csak el annak a pa-rasztnak a helyzetét, a ki újságjában azt olvassa, vagy hallja, hogy a papság a kormány, oroszor- j szag legjobb emberei, lelkesedéssel emelnek szob- j rot egy jótevőnek a nemzet egyik dicsőségének, Puskinnak, a kinek addig a nevét sem hallotta j soha. Mindenki Puskint emlegeti, és a paraszt azt hi >zi, hogy ily hódolatért okvetlenül valami rend* | kívüli, igen erős vagy igen jó dolgot kellett tennie. 1 Azon igyekszik tehát, hogy megtudja, hogy ki volt 1 Puskin; mikor pedig meg íallja, hogy Puskin nem volt sem hős, sem tábornok, hanem egyszerű iró, ebből azt következteti, hogy Puskin ok vet énül j szent ember, jótevő neveli volt. Erre siet elolvasni vagy meghallgatni életrajzát és műveit. Képzeljük
el már most álmólkodását, midőn arról értesül, H g y Puskin igen léha erkölcsű ember volt,
pár-íjban halt meg, vagyis a közben, hogy egy m i-k embert meg ai-kart ölni ós hogy minden
ér-;me abból áll, hogy a szerelemről költeményé-ét irt!
Azt, hogy a hősök, Nagy Sándor, Dzsengisz kbán, Napóleon nagy emberek voltak, könnyen 1
megérti, mert érzi, hogy mindezek az emberek megsemmisíthették volna őt és ezreket a hozzá hasonlók közül. Azt is érti, hogy Buddha, Sokrates és Krisztus voltRYj, mert érzi ós tudja, hogy neki ós minden embernek hasonlítania kellene hoz-zájuk. De azt, hogy mikép lehet valaki azért nagy, mert a nők szerelméről verseket irt, sehogy-s m fér a fejébe.
U-s ugyanennek a zűrzavarnak kel! be állania egy breon vagy prevenqűi paraszt elméjében, mi-ül in azt hallja, hogy egy emléket készünekot álli*
137 tani, a hogy Szűz M inának állítanak, és hogy ezt Baudelaire nek, a Rosszaság virágai szerzőjének, vagy Verlainenek, egy kicsapongó embernek állít-ják, aki érthetetlen verseket irt. ms ennyire elké-ped a nép, mikor azt hallja, hogy Patti vagy Tág-ítom negyvenezer forintot kap egy évadra, hogy egyes festők egy-egy képét negyvenezer forinttal fizetik és hogy vannak regényírók, a kik ugvanilv összeget szereznek azzal, hogy szerelmi jeleneteket tudnak lt i ni.
Es u g y t i z t o k é i ik a gyermekekkel. Emlék-szem, hogy valamikor nekem is vult részem ebben az elképedésben és zűrzavarban. Ez a művészet r >ssz műiödésének végzetes következménye tár-sadalmunkban.
A művészet rossz működésónea negyedik kő-v Tkezménye az, hogy a magasabb osztályok em-b uei, látva, hogy a szépség és jóság között egyre n igyobb ellentétek fejlődnek ki, végre a szépség eszményét nézik többnek, és igy az erkölcsiség k jvetelményeiio rá se heieritenek. Ezek az em-berek a szerepeket fölcserélve, a helyett hogy el-13mernék, hogy a művészet, melyet csodálnak, alacsony, azt állítják, hogy az erkölcsiség aláren-delt dolog, melynek nincs semmi értelme oly lé-nyek előtt, a kik a fejlődés oly migas fokira ju-tattak, a hol ők magukat képzelik
A művészet elfajulásának e következménye fhár rég érezhető volt társadalmunkban; de nap-iáinkban fejlődött ki rendkívüli módon a hires Nietzsche iratai és a dekadensek és angol eszte-hkusok paradoxonai következtében, a kik Wilde Oszkárt követve, műveik czeljául örömest vá-Usztják az erkölcs kiirtását és az elfajulás di-csőítését.
A művészet e felfogása a íilozofn tanításában aéadt párjára. Nem rég egy könyvet kaptam
Ame-élése, vagy az erő filozófiája. Irta Ragner Red-beardt. (Gihicago, 1897.)« E' m ű főeszméje, hogy ezentúl képtelenség a jót a zsidó próféták es siránkozó messiások" hazug filozófiája alapján mérlegelni. E szerző szerint a jog csupán az t r ő n alapszik. Minden törvénynek, minden szabálynak, mely arra tanít bennünket, hogy ne tegyünk
más-: sal olyat, a mit nem akarunk, hogy velünk tegye-nek, magában véve nincs semmi értelme é* az emberek vezetésére csak akkor ér valamit, ha bot, kard és börtön támogatja. A valóban szabad un-bernek nem kell semmiféle isteni vagy emberi i törvénynek engedelmeskednie; minden kötelezett-;
\ ség az elcsenevészesedő« jele; a kötelezettség , hiánya a hősök jellemző vonasa. Az emberek j
parvenuk eszményképe, ns az ember elborzad, ha elképzeli, hogy mi történik, ha ily eszmény és az ne higyjék többé, hogy az ártalmukra kieszelt tévedések kötelezik őket. Az egész mindenség r.em egyéb csatatérnél. És az eszményi igazságszolgál-tatás abból áll, hogy a legyőzötteket ki kell íosz;
tani, kínozni, megvetni. A szabad és vakmerő ember meghódithalja a világot. És ennek követ-keszményekép az embereknek örökös harczban keit állmok az élet-, föld, szerelem , nő-, hatalom-és aranyéit. Az eghatalom-ész föld gyümölcseivel »a me-részebb zsákmánya.
Ezek az eszmék, ha igy tudományos alakban vannak kifejtve, okvetlenül botrányt okoznak. A valóságban azonban végzetszerűen benne foglal lat-i a k mlat-inden fogalomban, mely a művészet c z é l j a t f i
a szépséget tűzi ki. Bizonyos emberekben maga-sabb osztályaink művészete teremtette meg és #
fesztette ki az Cbermensch eszményét, jóllehet ez volt m á r Neró, Stenka-Razin, Dzsengisz kbán, Napoleon és a hozzájuk hasonló kalandorok és
139
• a művészet, mely megteremti, a néptömegek közt j elterjedne. Már pedig kezd terjedni.
Végre a művészet rossz működésének öiödik I következménye az, hogy a magasabb osztályok
körében virágzó rossz művészet művészeti hatá-sával közvetlenül megrontja őket és az emberek boldogságára legmegveteudőbb érzelmeket, a ba-bonát és érzékiséget neveli nagyra.
Korunkban a művészet rontja nem leginkább az emberek társadalmi életének legfontosabb kér-dését, a nemi viszonyokat. Mindnyájan tudjuk magunkról és rokonainkról, hogy az emberek pusztán a nemi vágy túlcsapongása következtében mily lettenetes erkölcsi és testi szenvedések és hiábavaló erőfogyasztásnak vannak kitéve. Mióta a világ áll, a trójai háboiú óta, melynek nemi szen-vedély volt az oka, a szenszen-vedélyekből eredő ön-gyilkosságok és bűnökig, melyekkel újságjaink mindennap tele vannak, minden bizony onyitja e szenvedély ká'rliozatos működését, mely az emberek boldogságának tőkutíáje.
És mégis mit látunk ? /ízt, hogy úgy az utánzott, mint a valódi művészet kizárólag arra van zsentelve, hogy igen kevés kivétellel a nemi szerelem különböző alskjait irja le, ábrázolja. Csak arra a tömérdek fényűző regényre, melyektől mai irodalmunk hemzseg, a festményekre és szobrokra, melyek a női testef meztelen mulatják és azokra az ocsmány képekre, melyeket mint hirdetéseket ragasztanak a (alakra, és arra a rengeteg operái a, operettere, dalra, románezra kell gondolnunk, melyekkel el vagyunk árasztva. Valóban, a mai
művészetnek csak egy hatéi ozott czélja v a n : azr
hogy mentől jobban* keltse föl és terjeszsze az elfajulást.
Ezek, ha nem is összes, de a legkomolyabb ' következményei a művészet azon elfajulásának,
mely társadalmunkban bekövetkezett. Es az, a mit m a művészetnek nevezünk, nemcsak nem moz-dítja elő az emberiség haladását, hanem minden-nél jobban j árul hozzá ahhoz, hogy életünkben minden jó lehetőségét tönkre tegye.
Ls igy arra a kérdésre, melyet minden gon-dolkodó ember végzetszerűen fölvet és melyet könyvem elején kitűztem, arra a kérdésre váj-jon érdemes-e annak a mit művészetnek ne-neveznek, millió meg millió ember munkáját és életét föláldozni, megkapjuk a határozott választ:
nem, nem érdemes és nem kellene érde nesnek lennie. Ez a józan ész, és a romlatlan erkölcsi érzék felelete, RS, ha az a kérdés merülne föl, vájjon mi ér többet, a keresztény világra nézve, az e, ha mindent, a mit ma művészetnek, akár hamis, akár valódi, neveznek, minden létező jót kellene elveszteni, én azt hiszem hogy HÜ o t o s ós erkölcsös ember okvetlenül azt válaszolná, a
mit P.aton Köztársaságában, ós a hogyan az em beriség minden vallásos nevelője, keresztény ós mohamedán egyaránt felelt, hogy többet ér lemon-dani minden művészetről, mint fentartani a mű-vészetet és m i i utánzatát, melynek az emberek e!i'ajuiása az ered né íye. E kérdést különben sze-rencsére nem kell fölvetni, mert a valódi müve-.szelnek a mai állítólagos művészethez nincs 3semmi köze. Azt azonban mi, a kik azzal hize'günk
magunknak, hegy müveit e n o e r e k vagyu ik, a kiknek helyzete megengedi, hogy az élet külö iböző
•nyilváoulásait megértsük, megtehetjük, és még kell tennünk, hogy a téveiést, melyben vagyunk
felis-;m é r j ü k és ne hajo.ljunk meg előtte, hanem keres-jSük a médját, hogy megszabaiu'junk tőle.
141