53 asali
, A dilemma végzetes, és ezért az értelmes és
Í
elea W ^ t t t t K t t t t K t t Müdülni, hogy kereken "tagadják, hogy a népnek
o l v t
^kelőknek« vagy, hogy Nietzsehse kifejezésével az »Üoeraie
3 a többi ember, a hitvány csorda, mely ezekre
^ élvezetekre képtelen, érje be azzal, hogy
ezek-e k a fensőbb lényeknek lehetővé teszi az élvezést.
a n ek az állitásnak legalább megvan az az előnye,
°8y netn törekszik kiegyenlíteni a kiegyenlithe-enfrkölcstelen emberek úgy igyekeznek belőle
sza-9- W u l n i . hogy kereken tagadják, hogy a népnek 'es1°ga volna a művészethez. Ezek az emberek hal-m^atlan arczátlansággal azt hirdetik, hogy a
műve-leti élvezetekben csak a szép szellemeknek, »az BY íüek; az »Überménscehnek« szabad részesedniok
••ion j611.1 ós nyiltan hirdeti, hogy művészetünk csak
l jTi8Lp-'^öltságosok. osztályának való. Valójában más a 1 nincs is, de ezt voltaképen mindenki iva la' a V t í?9 foglalkozik; és ez nem gátolja 3iűvjt ,e- a n n a k- nagy garral való hirdetésében, hogy
•AC 'ováltságos osztályok e művészete a legigaziöb í közt, az egyedül igaz, az egyetlen,
"a éia v'v d i c s aé iPlTlíj
:rt A eirf
U
1 asefhha ? ai)
e»
az emberiségnek el kell ismernie.
r
f p
! f
--1 jfi
h : l . 3 . P P
• i
; . <
Ü ,
54
4
És hogy azokról az erkölcsi hálásokról, lyeket a művészet fogalmának elfajulása az em pai társadalomra gyakorolt, ne is szóljak ez
elfajulás magát a művészetet is megerayeszte' és úgyszólván tönkretette. Annak, hogy az élvri tet tette egyedüli czéljávó, első következménye lett, hogy "végtelen változatos és mély tárgf forrásától fosztotta meg magát, melyek rá né?1
az élet vallásos felfogásai lehettek volna. Másri következménye pedig az lett, hogy csupán s?l
körnek szánva, e művészet elvesztette alakján*
szépségét, affektáltá és homályossá vált. A har#
dik és legfőbb kedvezménye az, hogy a müvéH megszűnt önkéntes, sőt őszinte lenni, és e bel) minden izében csinált és mesterkélt lett.
E három következmény elseje, az ihlet í'°r' sainak elapadása, végzetszerűen tüslérit jelen j zett, mihelyt a művészet elfordult a vallásos gaímaktól. Minden műalkotás tárgyának becse®
nak újságától függ. Valamely műalkotásnak akkor van becse, ha az emberiséggel uj érző'1'' ket közöl. Valamint a gondolatok világában a f?\
dolat csak akkor becses, ha uj és nem é"
azzal, hogy azt ismételgeti, amit az emberek $ t u d n a k ; ép ugy valamely műalkotásnak (
akkor van becse, ha az embéri élet folytü1? akár nagy, akár kicsiny, uj érzelmet önt pedig a művészet megfosztotta magát attól a rástól, melyből uj érzelmek csörgedezhettek, az érzelmeket nem a szerint kezdte becsülni, 1'"
minő vallásos fogalmakat fejeznek ki, h8'1
hogy mekkora élvezetet szereznek, Válójába11
élvezetnél nincs változatlartb és állandóalb» . nincs változatosabb va'ami, mint az érze'h melyek a különtöző Korszakok vallásos ont«0' bél fakadnak. És ez nem lehet máskfp. Az 1
ben élvezetének megvannak a természettől 11
55 vont határai, de ez emberiség haladása kortállan.
I t s minden lépésnél, melyet az emberiség e'őre /¡tesz, az emberek uj érzelmeket éreznek,
helyestb-> bon mondva: az igazi haladás minden lépésénél, teely a vallásos öntudat uj fejlődéséből áll Ezért tehát csupán ebből a forrásból íakadhatnak fi iss addig sohasem érzett indulatok. A régi görögöknek vallá-sos érzelmek folytak azok az uj, fontos és végtelenül változatos érzelmek, melyeket Homeros és a nagy tragikusok fejeznek ki. Ugyanez történt a zsidóknál, kik az egyisten vallásos fogalmára jutottak; ebből
a vallásos felfogásból folytak azok az uj és fontos
lndulatok, melyeket a . próféták fejeztek ki. Es
"gyanez történt a középkori költőkkel, és ma is ugyanez történnék azzal az emberre), a ki a va-lódi kereszténység vallásos feltogásához térne vissza. |7--. n
A vallásos forgalmakból folyó uj érzelmek változatossága végtelen ; és ezek az érzelmek nrin-uig ujak, mivel a vallásos forgalmak sejtetik legelőször, hogy mi fog történni, vagyis az ember uj viszonyát a "őt, környező világhoz, Ellenben az elvezet hajszolásából eredő érzelmek nem csak korlátoltak, hanem régen éreziék és ki is fejezték okét. És igy a magasabb osztályok hiheíetlensége f é k n e k az osztályoknak a művészetét arra kár-hoztatta, hogy a legsoványabb és valamennyi közt
a legszegényesebb élelmiszerrel táplálkozzék.
A művészeti ihlet fonásainak elapadását még u,z is fokozta, hogy a művészet megszűnvén vál-tásos lenni, népszerű is megszűnt lenni, a mi ily
teédona közölhetőérzelmek sorozatátszüki
bűreszo-¡Uotia. Mertázoknak azérzelmeknek sorozata,melye-Uetja hatalmasok és gazdagok éreznek,'a kiknek a
"'Unka szerepéről az életben semmiféle fogalmuk f1" « , sokkal szegényebb, korlátoltabb és jelenték,
telenebh, J '
-brzelm mint a munkás emberek természete éinek a sorozata. Tudom, hogy fmnj ása •
köreiben ép az ellenkező nézet van elterjedje.
Emlékszem, hogy a regényíró Gontharov, a ki igen tanult és igen értelmes ember, de igazi városi, egyszer azt mondta nekem, hogy Turgenjev utánjjj az alsó osztályok életéről nem maradt semmi irni való. R á nézve az anyag ki volt meritve. A munkások életét oly nyomorult dolognak nézte, hogy Turgenjev paraszttörténetei qninden mondani-valót elmondtak róla. Ellenben a gazdagok életét udvarlásával és mindennel való elégedetlenségé-vel soha ki nem menthetőnek tartotta. Az egyik gavallér az imádó ttjának a kezét, a másik a vállát, a harmadik a nyakát csókolta meg. nz egyik elé-gedetlen volt, mert semmit sem dolgozott, a másik azért mert nem szerették. És Gontcharov meg volt győződve, hogy ez a kör a művésznek végte-len változatosságu tárgyakat nyuit. Hány ember van vele ma egy nézeten ! Hányan gondolkodnak ugy mint ő, hogy a munkás emberek éiete művészi
"tárgyakban szűkölködik, a minek pedig, a tétleneké csak ugy hemzseg tőlük!
A munkás élete a munka alakjának végtelen változatosságával és a vele járó veszedelemmel, a munkás vándorlásai, munkaadójához, felügyelő-ihez, társaihoz, más vallású és nemzetiségű em-berekhez való viszonya, a természettel ós az álla-tokkal való küzdelmei, foglalkozása az erdőben, sivatagon, pusztán, kertekben, feleségéhez és gyer-mekeihez való viszonya, örömei és szenvedései, mindezt mi, kik e sokféle indulatot nem ismerjük és kiknek semmiféle vallásos fogalmuk sincs, egv-uangunak tatáljuk életünk apró örö neivel és ha-.zontalan gondjaival szemben, mely élet nem munkás és termelő, hanem togyasztja és rombolja azt, a mit mások termeltek számunkra. Mi azt
kép-Jlen JSzti pözé przel I éné;
ÓOkfí;
tdva hUé, i lai-o pörü fen .
!sza
¿ett jiérie iba, rital éSö;
rnak Hrczl
övé
teljük, hogy azok az érzelmek, melyeket korúim a rní osztályunk emberei éreznek, igen fontosa'"
fiiad hm a»ly rirírj
"•ön hind
elve 5i r
°aab ie f
ve.
;ea isi, tán' imí A :te,
ini-tét gé-yik át, :lé-sik iog te-ier
gy szi iké en a [Ő- a-
la-¡n,
>r-ei, ik y*
a-ai ja P* ik ik
változatozatosak: a valóságban pedig épp az -'tenkezője igaz, sőt azt is mondhatjuk, hogy a mi
^ztályunk érzelmei három igen egyszerű és igen Mzépszerü érzelemre szorítkoznak: 1. a hiúság
beimére, melylyel a nagyravágyás és mások Idézése j á r : 2 a nemi vágy érzelmére, melv
id álakban nyilvánul meg a" költőktől istenitett . la rlástól a legdurvább és iegnemtelenebb érzé-j-Cgig; 3. és végre az életuntság érzelmére. E
érzelem és a belőlük származók teszik : orülbalül a gazdag osztályok művészetének
egyet-011 anyagát.
Eleinte, az élvezetnek szentelt uj művészet -szakadásakor a nép művészetétől, az uj
művé-Cf . a hiúság, nagyravágyás és mások lenézé-snek érzelmét látjuk uralkodni, n. renissance
ko-i l'! és utána sokáig a művészet főtárgya a M-ahnasok, pápák, királyok és berezegek
dicsői-£Se> mágasztalásukra ódákat és madrigálokat kantatékban és himnuszokban zengik őket;
közképüket megfestik, szobraikat megfaragják.
L Később a nemi vágy elem9 kezdett egyre behatolni a művészetbe; ezen tul igen kivétellel a gazdag osztályok minden mű-' alkotásának és kivált a regényeknek lénye-, eleme lett. Boccacciotól Prévost Harcéiig
'den regény, elbeszélés és költemény a
szere-;|a'i 0 r z ehnét fejezi ki különféle alakjaiban. Vala-VM szinielőadásnak elengedhetetlen feltétele, hogy M'te'y Ürügy alatt meztelen mellű és kavu nők ü z e n e k meg a színpadon. Az operák és dalok
iojve tői
fis
a fényűzés eszményesitésének vannak
szen-te f, )pdu!
a franezia festők képeinek nagy rásze a Jelenséget ábrázolja, AZ uj frauezia
iroda-alig van lap, melyen a meztelen szó elő na.
>y Rémy de Gourmor.t nevű iró nyomtatóra
talál és tehetséges ember számba megy: hogl forgalmat alkothassak az uj Írókról, elolvasta1
Diomedes lovai cz. regényét. Nem egyéb m»1
részles és folyékony etöadása néhány ur és úri»' nemi viszonyainak. Ugyanilyen Pierre Louys Apj horidite cz "regénye, mely óriási sikert arató«
Ezek az irók okvetlenül meg vannak g y ő z ő d j hogy valamint az ő egész életük különféle nenj kicsapongások kigondolásával telik el, az eg«?6', világénak is azzal kell ellelnie, hogy elképzelje ökj És ezeknek az Íróknak Európa es Amerika vak mennyi művésze közt tömérdek utánzójuk ak3<j
Á harmadik nagy érzelem, melyet agazdaiuj művészele kifejez, az általános elégedetlenser m é g később jelent meg, mint a l ét másik. Ez érzelem csak századunk elején jutott igazi íónK
ságához ; legizmosabb képviselőire Byronban, UJ' páréiban és Heinében talált. Ma általános es állandóan kifejezve találjuk a különféle nrűab;
t á v o l b a n , de legkivált a költeményekben. Az eU
berek ostobául és rosszul élnek és a világegye'C szervezetét okozzák miatta. Egyébiránt ime, hogP';
jellemzi igen találóan egy franczia kritikus, DG;|
mic, az uj irók m ű é i t ; „Életuntság, a jehük8
megvetése, a művészet illúzióján át sejtett t:ú)l'(
idők sajnálása, az ellentétek kedvelése, a k ü ö » ^ ködés szüksége, finnyás törekvés az egyszerűség1! a csodás gyermekes imádása, az ábi ándozás be'1
g t s csábitasa, az idegek róngalódzása, _ jók*!»
az érzékiség kétségbeesett kiállítása." * A gazdag osztályok hitetlenségének és l p j
teles életmódjának ily módon első követleznb1;, az lett, hogy művészetének anyaga megí< U J
kózott és ainyira süly« dt, 1 ogy nem fejez ti bet, mint a hiúság, nemi vágy és életuntság báfí
érzelmét.
59
I X . F E J E Z E T .
«4 művészet elfajulás ár ak kcvetkezmér.yei: a homályosság hajszolása.
A magasabb osztályé k hitetlent ég ének első k ö v e t kezrrénye ezeknek az osztályoknak a művészetére n é z v í anyagának m e g f o g y a t k o z á s a volt. Minthogy egyre kizáróla gosabb lett, e g y második következménynél fogva a m ű v é j
szet egyre mesterkéltebb, zavarodottabb és homályosabb lett j Ha valamely művész abban a korban, m i d f n a m ű v é
sz e t általános volt, valamely művet alkotott, teszem vala melyik g ö r ö g szobrász v a g y zsidó próféta, természetesei arra törekedett, hogy mondanivalóját lígy mondja el, hogy művét mindenki megérthesse. De, midőn a művész csupái kivételes helyzetű emberek szűk körének, pápáknak, bibo rosoknak, királyoknak, herczegeknek v a g y valamely her
czeg szeretőjének do'gozott, természetesen c a k arra tőre kedett, hogy azokra hcsFcn, a kikr.ck szokásait és Ízlésé jál ismerte. E z végtelenül könny el b feladat v o l t ; és ; művész ily módon önkéntelenül oda jutott, hogy czélzá sokkal f e j e z z e k i gondolatait, m e l y e h e t csak a beavatottal értettek m e g és melyek a többiekre homályosak voltak
% médon mindenek előtt többet mondhatott; az után mo;
az ily kifejezésmódban m é g a beavatottra nézve is a bi
zonytalanban és ködösben van valami báj. Ez az irány mely mitologiai és történelmi czélzásokban és abban 1
nyilvánult, a mit eufemizmusnak neveztek el, egyre nagy obi tiszteletben részesült a jelen korig, melyben, ú g y látszik modern dekadenseink művészetében v é g s ő határáig jutót
e l- V é g s ő eredménye ez l e t t: az affektácziőt, homályt zavart, a tömegektől való hozzáférhetetlenséget rcmesal kiváló tulajdonság rangjára emelte, sőt a költészet félté teleivé tette a műalkotásokban, hanem a szabálytalant, határozatlant és az ékescnszólásssl el'erkezőt s roa-holnai művészi erényeknek fogják tekinteni.
kM!
i i
i|i i' 1 s!
' 1'
h
• i . 1 <
I • p
i j
14 CThőophile Gautier a hires Fleurs du mai (A rosszaság virágai) előszavában, azt mondja, h o g y Baudelaire, a meny-nyire lehet, a költészetből száműzte „ a z ékesszólást., a s z e n v e d é l y t és a n a g y o n pontosan másolt igazságot." Ver-iaine költő, a ki Baudelairet követte, és a kit szintén n a g y n a k tartottak, e g y A r t poétiqu9-et (Kóltészetían) ha-g y o t t hátra, melyben azt ajánlja, h o ha-g y i ha-g y í r j a n a k :
Mindenek előtt zenét — és ezért becsüld többre a páratlant — mely bizonytalanabb és jobban olvasztható a l e v e g ő b e n — nélküle semmi sem fontos és mutatós.
Szavaidat ne válaszd némi tévedés nélkül. — A má-moros dalnál nincs k e d v e s e b b ; — melyben a bizonytalan a szabatossal párosul.
É s alább :
Z e n é t mogint és mindig C3ak z e n é t ! — Versed röpke valami l e g y e n — mely haldokló lélekből árad ki — más egek, más szerelmek falé.
V e r s e d a r e g g e l görcsös szelének szórt szerelmi ka-and l e g y e n — mely a mentát és démutkát é r i n t i . . . — ós minden más irodalom.
Mallarmé, kit a kőt előbbi költő után a fiatalok a e g j e l e n t é k e n y e b b n e k tartanak, nyiltan kijelenti, h o g y a cöltészet bája abból áll, h o g y az értelmét ki kelljen találni, norfc minden k ö l t e m é n y b e n mindig talánynak kell l e n n i :
A z t hiszem, csak czólzások kellenek. A t á r g y a k szem-élete, az okozták merengés elröppenő k é p e dal. A pat-íasszusiak egész máskép f o g j á k föl a dolgot és megmu-tatják ; ezért nincs r e j t e l m e s ü k ; a szellemeket m e g f o s z t j á k i kéjes örömtől, h o g y azt hiszik, hogy alkotnak. Ha vala-n e l y t á r g y a t m e g vala-n e v e z ü vala-n k , a k ö l t e m é vala-n y t g y ö vala-n y ö r ű s é g é vala-n e k í á r o m n e g y e d részétől, moly abból áll, h o g y lassankint ki-találjunk, m e g f o s z t j a ; a g y ö n y ö r ű s é g sejtése az álom.
3 rejtelmes tökéletes felhasználása alkotja a s z i m b o l u m o t:
elidézni lassankint v a l a m e l y tárgyat, h o g y lelkiállapotot nutassunk v a g y megfordítva, "tárgyat választani ki ós abból i megfejtésok sorozatának r é v é n lelkiállapotot vonni e l . • •
Ha egy közepes értelmű és elégtelen irodalmi képzettségi!
lény véletlenül ily médon készült k ö n y v e t nyit ki és élvezni akarja, félreértés történik, a dolgokat vissza kell tenni a helyükre. A költészetben mindig rejtélynek kell lenni; és az irodalcmrak az a czélja, hogy a tárgyakat fölidézze; j
más nircs. (Mellein.é felelete J. E u l e r i n t k az E r o u é t e sur hóvolution littéraire-ben.)
Ez, m i n t l á l h a t é , a homályosságnak művészi dogmává Való emelése. És a fianczia kritikusnak, ki e dogmát m é g
D tm ismerto el, nagyon igaza van, midőn azt mondja, h o g y
»U az ideje, hogy a homályosság hírhedt elméletével, m°lyet az u j iskola dogmaként hirdet, végezzünk."
fc De iCtn pusztán a fiatal franczia irók gondolkodnak A költők minden más országban, Német-, Olasz-, Orosz-, Angolországban és Skandináviában ugyanígy gon-dolkodnak és csekkszenek. É s ugyanezeket az elveket ta-á'juk m e g a művészet más ágaiban, a festőknél, szobrá-é i n á l szobrá-és zenszobrá-észeknszobrá-él. Nietzsche elmszobrá-életszobrá-ére szobrá-és W a g n e r Példájára hivatkozással az űj nemzedékek művészei azt fojtják, hogy a tömegnek nem s z i k s é g e s őket megérte-niük; elég, ha a ílnnvás választottakban keltik föl a költői
haHghlatot.
Nehogy azonban valaki azt higyje, h o g y sz, a mit mondok, koezkáztatott állités, idézni fogok néhány helyet
; a z°knak a franczia költőknek a műveiből, a kik a dekadens
! á g a i m a t irányozták. Ezeknek a költőknek a száma j fomérdek. És, ha csak francziákat idézek, ennek az sz oka,
°gy ők állnak az új művészi mozgalom élén, mig Európa
| hi része beéri utánzásukkal.
A kettőn, Baudelaire-en és Verlaine-en kivül, kiket
r híreseknek tartanak, ime néhánynak a n e v e : J e a n -yfoées, Charles Móricé, Henri de Régnier, Cbarles les
gnier, Adrién Remacle, Renó Ghil, Maurice Maeterlinck, Bod^ Oourmont, Saint-Pol-Roux-le-Magnifique, Georges
. e nhaeh, Róbert de Montesquiou-Fezenzac gróf. E z e k a olisták és dekadensek ; de vannak mágusok is : Sar
62
/
-7b Peladan, Paul Adam, Jules Bois, Papus és mások. És ezeken kívül még száznegyvenegy más olvasható Doumio Les
S Z ( Jeunes (A fiatalok) czimű művében.
Tai.
leurg í Mô k íme néhány példa azok modorának a jellemzésére, 8} ^ na kiket a legjobbaknak tartanak, Kezdem a hires Baude-gy laire-ren, a kit arra érdemesítettek, hoBaude-gy szoborral
tisztel-jenek meg.
pá, Hallgassuk meg a Fleur3 du Mai e költeményét:
iev
Imádlak, mint az éjjeli égboltozatot — éh szomorus:
mo vázája, éh nagy hallgató — és, aranyosom, annál jobban ^kv;
gzaszeretlek, mentől jobban kerülsz — és, éjjeleim disz«
mentől gúnyosabban látszól szaporítani a mórföldekot, melyek karjaimat a kék végtelenségtől elválasztják.
val. Támadni készülök é„ rohamot intézek — mint a férgö' 3ge csapata a holttestre — és szeretem, éh kérlelhetetlen &
kegyetlen, — még a hideg séget is, mely szenm ancgzebbé tesz.
min
eg.J<
colt narí.
Íme még egy szonnot ugyané szerzőtől:
Duelíum.
Két harczos egymásnak rohant: fegyvereik — a levegíner(-(
Î 'érerr I ( fénynyel és vérrel fecskondezták be.
A vas játéka, csattogása a fiatalság zaja, m3ly np>
szörgő szerelem rabja. —
A kardok, mint fiatalságunk, édesen, eltörtek! — É j
i ¡., az éles fogak ós kör nök mindjárt migboszuljak az ári>!
1 'V kardot és tőrt; — Óh, a szerelemtől érett, genny«'1 1
szivek dühe! ] í a r c
Hőseink egymást gonoszul átkarolva a hiúzok , ós bőrükwó'k.
élet kass:
.atjái
¡aláij
í roj párduozoktél látogitott mélységbe gurultak
0jjcj málna terméketlenségét kivirágoztatja. —
nuta Ez a szakadék a pokol, melyet barátaink nápesite^abn t me. b e ! — Lelkiismeretfurdalás nélkül guruljunk oda, em|%y 4
telen amazon. — Hogy gyűlöletünk tüzét megörökíts« a-ab
68 iker
A szabatosság kedvéért meg kell jegveznem, hogy a f6 U r s du Mai gyűjteményben vannak könnyebben is
ért-•e költemények; de egyetlenegy sincs oly egyszerű, ída-P^ bizonyos erőködés nélkül lelieíne meg érteni; és a
zt0l.ra|hágért rondesen nem vagyunk megjutalmazva, mert a
!l0jezétt érzelmek nem szépek és általában elég ala-f°nyak.
[ ^ Ezenfelül mindig érezhető, hogy a szerző különcz és usáffmályos igyekszik lenni. És a homályosságra való e bbaO *ekvés még inkáob észrevehető a prózájában, melyben lisze. 'g mindig könnyen beszélhetne világosan, ha akarna.
jt, Pk Petits poémes en prose (Kis költomények prózában) bmű gyűjteményének első darabja.
n (t
¡nbs
svef
- i ári»1
íny01' izok i 5
<Az Idegen.
Rejtelmes ember, mondd, kit szeretsz legjobban?
'Ládát, anyádat, nővéredot vagy fivéredet?
[ Nincs som atyám, sem anyám, sem nővérem, sem íérem.
Barátaidat ?
i Oly szóval élsz, melynek értelmét a mai napig nem É ertem.
Hazádat ?
Nem tudom, melyik szélességi fok alatt van.
A szépséget?
Nagyon szeretném a balhatatlan istennőt.
Az aranyat ?
Ügy gyűlölöm, mint te az istent.
hát mit szeretsz, rendkívüli idegen ?
ott s z á l l n a k . . . a csodálatos a h ő k e t ;f 6 l h 3 k e t' m 6 l y 0 k
iijorab A S o u p e e t l e s Nuagas (A leves és a felbők) czimu ' MI, n a k igen valószínűen az a czélja, hogy megmutassa, emb%y a költőt
kits^ab is.- az a n ő sem érti, a kit szeret. íme ez a
g.
m
BZ1
va
»gyai 'agyő 'én*
«
y 1 Kis, imádott, bohó k e d v e s e m ebédet adott, éslf, ho]<
a 1 ebédlő nyitva álló ablakából a m o z g ó épületeket nézt'
s,< m e l y e k e t isten a párákból épít, a tapintbatatlan cs*
alkotásait. É s merengésemben ezt mondtam ; „Mindez*
n ] hóbortok csaknem oly szépek, mint zöld szemű, bohó, 1 szörnyetegem, szép k e d v e s e m szemei."
É s egyszerre hatalmas ökölcsapás érte hátam»' p; rikácsoló és bájos, hisztérikus és a pálinkától rekedt, ke". r y
le kis imádottam h a n g j á t hallottam, mely i g y s z ó l t : „ ' 4 . ; ' eszed-e már a levesedet, te . . . felhőkereskedő?" ,„'g3
!loltg
A másik „ n a g y költő", Verlaine költői alkotásai 1 gym;
kevésbbő affektáltak és érthetetlonek. í m e pl. az Ari*
oubliées (Elfelejtett dallamocskák) első d a r a b j a i E z az epedő elragadtatás — a szerelmi fáradság erdők minden iszonya — a s z e l ü k öleléso k ö z t — a szi g a l l y a k felé — kis h a n g o k kara.
1 a l: Oh g y e n g é d és friss s u s o g á s ! — Hogy cseveí,
' -ni l o c s o g — hasonlít a k e d v e s kiáltáshoz, — m e l y e t a hira fü kilehel. — A z t hihetnéd, h o g y az ö r v é n y z ő viz alat' a k a v i c s o k tompán gurulnak.
A lélek, m e l y ez alvó panaszszal j a j g a t — a mi' J n e m d e ? — Mondd, az e n y é m és a tied — m e l y e laní
estén, e g é s z halkan ezt az alázatos templomi éíf
leheli ki.
j 9g
cö na
í 3 íéh
' iaí
í m é n y t nem sikerült megértenem. í m e e g y másik d' " ^ a m o c s k a :
Megvallom, h o g y „a kis h a n g o k karát" és kiáltást, molyet a m o z g ó fű kilehel", ós az egész ki
i k
ne
íár A sikság végtelen unalmában — a bizonytalan hd ah ragyog, mint a homok.
A z é g vörös réz, fénytelen. — A z t lehetne hinni, k %et
el' a hold él és haldoklik. " Jaii
A közeli e r d ő k tölgyei a párák k ö z t mint f e l i ü l ' 1T lebegnek szü kén.
zek Sun, W-Ilii
5agei
pgkc
ePei
alálu
1 'pap,
¡¡'¡CSŐ
íy k
ÍVáll
fiási
im CSOL
lezel ih<5|
Lírta'l Hogyan lehet, hogy a hold „rázégen, melyen nincs keflj, élni és halni látszik? És a hd hogyan „ragyoghat VfSyi mint a homok?" Mindez nemcsak érthetetlen; azon
r~S>y alatt, hogy valamelyes benyomást kelt bennünk, a féltő hibás metaforákat és értelmetlén szókat halmoz tamásra.
Egyébiránt Verlaine és Baudelaire költeményei közt
Z e l j mellett az affektált és érthetetlenek mellett vannak
ü anyen értbetők is ; ezeket azonban tartalmuk- és alak-Arle'
ígszó i
mii éirí
V i
ihá ni
Az ég vörös réz, fénytelen. — A z t lehetne hinni, h o g y Nld él és haldoklik.
Károgó varjú, ós ti, éhes farkasok, — a metsző szélben
¡•gyan mi lesz veletek ?
A sikság végtelen unalmában — a bizonytalan hő ú g y 'agyog, mint a liomok.
a hál fogva egyaránt hitványoknak tartom. Ilyenek a gesse (Bölcsesség) ez. gyűjtemény költeményei. Főkép a Bvofi, hnségesebb katolikus és hazafias érzelmek igen kö-hinti ^ kifejezésének vannak szánva. Pl. ily versszakokra is alatf l á l uhk köztük :
Csak anyámra, Máriára akarok gondolni, A ki a bölcsesség és kegyelem forrása.
lanff; Francziaországnak is anyja, a kitől Rendületlenül várjuk a haza becsületét
Í
m b e l ő t t más költőktel idáfnók, lehetetlen meg nem I nom 6 k é t ember, Baudelaire és Verlaine rendkívüli
i g é n é l , mert egész Európában a modern költészet '\]Y k -y-b I á nge l m é i n e k tartják őket, A francziák, kiknek
•vált v o l t ak , mint Chénier, Lamartine, Musset és ,jsje > o , újabban pedig a parnasszusiak, Lecomte de
fiásí ' "'iy Prudhomme, stb. hogyan tulajdoníthattak oly Jifegp, o r , t o ss á g o t és hogyan juttathattak oly nagy
dicső-yaik ° k é t költőnek, kik alakra oly tökéletlenek és tár-f e l i ü l o k l n te t é b e n oly hétköznapiak és alacsonyak? A kettő
a z első, Baudelaire, az életről oly fogalmat alkotott,
66
mely a legdurvább önzést emelte elméletté és az erkölcsi) a szépségnek egyébiránt elég ködös eszményével és eg^ade szen mesterkélt szépséggel helyettesitette. Baudelaire 'aHari festett női arczot többre beesülte, mint a természetes sM ol I t líjíást ( lűflitott foi nűt, az érczfák és a viz utánzása a színpadon jobban szettek neki> mint az igazi fák és igazi viz. A másik kö Verlaine íilozoíiája a legaljasabb kőjenczsógből, erkö tehetetlenségének bevallásából ős mintegy ellenmérgéül tehetetlenségnek, a legnyersebb katolikus vadbuzgóság' állt. Egyébiránt mindkettőben közös a naivitás, őszinte»
és egyszorűség hiánya, e helyett azonban affektáczióí önhittséggel ős a kiilönczködós hajszolásával voltak eltel'1
L e g j o b b alkotásaikban inkább Baudelairet v a g y Verlait találjuk, mint azt a tárgyat, a melyről azt hiszsziik, lioi vele foglalkoznak. É s e kőt rossz költő iskolát alapított száz meg száz utánzóra akadt. Ez valóban furcsa:
egyetlen magyarázatát ebben találom: annak a társa^
lomnak a művészete, melyben e költők művei születő' nem komoly, az életre fontos dolog, hanem puszta niuj;
ság. Már pedig az ismétlés folytán minden mulatság uoj mas lesz. Es igy, hogy megint tűrhetővé t e g y ü n k mulatságot, melybe belefáradtunk, módját ke'l ejteni, felfrissitsük. Ha torkig v a g y u n k a boston-nal, w'rist-et J szunk ; ha a whist-tel jóllaktunk, préferonce-hoz fogul ha a prőference-ot is meguntuk, őcartó-ba kezdünk, A foglalkozás lényege ugyanaz marad, csupán az ala' változik, Es igy van a dolog ezzel a művészettel is : any>
a folytonos korlátozás következtében annyira összezstf rodott, hogy a magasabb osztályok művészei azt h i f e ' L ^ hogy már mindent elmondtak az emberek, és leheted valami újat mondani. Ez az oka annak, hogy művész«1
fölfrissitóse végett folyton új alakúkat hajszolnak. 0 r
Baudelaire ős Verlaine új alakokat födöztek f«' ezen felül oly pornografikus részletekkel fűszerezték, '" ^alá nőkre előttük senki sem gondolt, ős ez elég volt arra, b0;
a magasabb osztályok kritikusai ős közönsége mint irókat üdvözöljék őket.
«1
y 67 leso
aire
>s i kö éül rig»
itesi úót It.el
•laie lio!
,ott isa, rsa1
eto<
llDs
b»*
st j1 lgu0
Nem csak Baudelaire ás Verlaine, hanem az egész g 3kadens iskola sikerének ez a magyarázata. Különösen e a"armé és Maeterlinck költeményei közt vannak, melyek-sí^ olvasáskor nincs semmi értelmük és ennek ellenére, te0gy talán épp ezért, nem csak tömérdek, különböző ki-lt íst értek, hanem a fiatal költők legjobb műveiből össze-lo litott antológiákba is fölvették őket. Álljon itt pl. Mallarmé
w fordithatatlan szonnetje:
ala»
•ny!
zsüí liisíi 3 tel sz0t;
fel
c. « .. h«-1
A la nue accablante, tu, Basse de basalte et d é l a v é s , A même les échos es«claves, Par une trompe sans vertu,
•Quel sépulcral naufrage (tu Le sais, écume, mais y baves), Suprême une entre les épaves, Abolit le mát dévétu;
Ou cela que furibond faute De quelque pordition haute Tout l'abime vain éployé
Dans le si blanc cheveu qui traine Avarement aura noyé
Le ilano enfant d'une sirène.
, Es im e ggy másik, ma hires költőnek, Maeterlinck-' 0gy dala :
Mikor a férfi kiment — (Hallottam az ajtét) — Mikor ti eût, a nő mosolygott.
B iWD e m i k o r a f é r f i bojött — (Hallottam a lámpát) — áa
1 * férfi bejött — egy másik volt bent.
haláfS l á t t a i n a b a l á l t - (Hallottam a lelkét) — És láttam -— mely egvre várja.
flfoe^ üzenték — (Gyermekem, félek] — A z t üzenték,
®y elmegy.
5*