művészi halát, a valódi művészei ismertető jele.
r Jtedig a valódi művészetnek utánzásaitól való
^ k ü l ö n b ö z t e t ésére van egy biztos és
csaihatat-¡ " jel. az, a mit művészi hatásnak (eontagion)
Ibs'
[lük
<A n
JKk nevezni. Ha valamely m á s ember m ü v e íeJu minden erőködés nélkül olyasmit érez, a m i a"íe| a másik emberrel és azokkal, a kik ugyanezt -ayomást nyerik, egyidejűleg egyesiti, "ennek fű"" °ka, hogy a m ű , mely előtte van, műalkotás,
¡^valamely m ü lehet szép, költői, hatásos,
érde-• ü T "
s műalkotás nem lesz, ha b e n n ü n k azt a saját-Jr Z öl m e t , azt az örömet, hogy művészi kö-többf8ben érezzük magunkat a művészszel és a igi rolflft |s/uj emberekkel, a kiknek táisaságában olvassuk,
ne".
Mk, halljuk a kérdéses művet, nem kelti föl.
a7. Kétségtelen, hogy ez kizárólag belső j e l ; és
®s
*4
* 4
) pe í'
t,^1® kétségtelen, hogy azok, a kik sohasem érez-a benyomást, melyet vérez-alérez-amely műérez-alkotás
°koz3ÜZt képzel!»etik, hogy a művészi utánzóktól hriiv m ul a t s á g és ideges izgatottság a művészi a sy(jmások. De ezek az e m b t r e k olyanok, mint tüdri,mvakságban szenvedők, a kiket senki sem És bv...Meggyőzni, hogy a zöld szin nem vörös.
binco u'ök minden emberre nézve, a kiknek izlése
ics 'Mvadó
könV. .megromolva és eltorzulva, az emlitott jel a mennyiben lehetővé teszi, hogy a
fh
művészi benyomást minden mástól szabit»
megkülönböztesse. E benyomás tő sajátssága abDJ áll, hogy azaz ember, a ki érzi, a művészszel szólván egvgyé olvad. Ugy rémlik előtte, minti13
közölt érzelmek nem mástól, hanem önmag»1; származnának és hogy mindent, a mit a műjj®
kifejez, ő is rég akart kifejezni. A valódi műa|l4| tásnak az a hatása, liogy a művész és a közt ember közt, a kihez szól, valamint a közt és azok a kikhez ugyané műalkotás szól, a külörnbsM mngszünteti. LS a művészet legnagyobb ereje,J emberek közti elválasztó vonal megszüntetésed a közönségnek a művésszel való egyes»1 I bői áll.
Ha valamely m ű ezt az érzelmet kelt' bennünk, ez a m ű műakotás. Ha nem erezz1, ha nem érezzük ügyeknek magunkat a művész®
; és a többi emberekkel, a kikhez a i r ű 51J
; ennek az az oka, hogy a műben nincs művész
!.Es nem csupán a hatás (contagion) a nüi ^ Áj
"csalhatatlan jele, hanem e hatás toka a mű*'és Mt kitűnőségének egyetlen mértéke. ¡„I Hit
Mentől mélyebb a hatás, a művészet n művészet tartamától, azaz a közölt érzelmek
csétő! eltekiktve annál valódibb. (
És a művészet hatásának foka bárom H j ! téltől függ: 1 a kifejezett érzelmek kisebb
sajátosságától, erediségétől, újságától: 2 az ri^j;
mek kifejezésének kisebb nagyobb v i l á g o s s á g i ,
végre a művész őszinteségétől, vagyis f ^ g i 5
nyorr J?n4 Hifeje í?ija
«feje H H ő hiagr
!e jöZl
!
VaHy H i t
van
> 1 S t H Ml j
HÍ
Hc
kisebb nagyobb mélységtől, melyíyel a kifö érzelmeket maga is érzi,
Mentől sajátosabbak és ujak az érz6 ¿5 annál jobban hatnak arra, a kivel közlődnek,^, ez annál élénkebb benyomást nyer, mentől tosabb és ujabb az a lelkiálapot, a melybe J ^
Másodszor: az érzelmek kifejezésének , s gosságától azért függ a hatás, mert annak a
115 itosaj
L abb®
el 4 ntrf íagá®1
jűvés űalko
;jzt bségfir,
feuiásnak, hogy a szerzővel egyek vagyunk, u JÉl jóban örülünk, mentől világosabban vannak íip-MZVe a z o k a z értelmek, melyekről azt kép-i.jpJők, hogy már régóta érezzük és végre sikerült
Éleznünk őket.
¡j Kiváltképen azonban a művész ősüntesége
tjyj,rozza meg a művészi hatás fokát. Mihelyt a
t z°> hallgató, olvasó észreveszi, hogy a művész
ie
is meg van hatva művétől, hogy magának V é t> hogy a szerző nem mrgának alkotja
mű-maga sem érzi azt, a mit benne ki akar nyomban felébred benne az ellentállás I l i é s sem az érzelem újsága, sem a kifejezés lti
I S 8
yszerüsége nem birja benne a szándékolt felin-'fet fölkelteni.
Kf a művészi hatás három feltételéről szólok;
^«lóságban e három azonban az utolsóból áll, Mely
vész«1
t r f1
k
- kíf a z t k'v a nja> hogy a művész maga is érezze
^l t 6iezett érzelmeket. E feltételbeh tényleg benne
«z első mivel ha a művész őszinte, érzel-{)3(j. ügy fogja kifejezni, a hogyan érezte; minthogy L 8 minden ember elüt a töbiektŐI, a művész
z hei a többi emberre nézve annál ujabbak rfk, mentől mélyebben meritett önmagából,
f^onlőiiépan mentől őszintébb a művész, an-fení han fog igyekezni világosan fejezni ki
ked-u érzelmét. "
Re& t , Művészetnek tehát az őszinteség a lénye-É'tétele F.7. a feltétel a népies művészetben pjerf ^etéü- Megvan, de magasabb osztályainak
$művé-^fjüpi csaknem teljesen hiányzik, mert a művész elrf- %ret' e l ő t t f o' yc o r i a haszon, a divat vagy maga-k,
$K' Ét
tekintetei lebegnek.
^ -v, a Me a biztos jel, melylyel a valódi művésze-joto'rf z Utánzattól meg lehet különböztetni és
ezen-VÍ'YH ' a művészetnek mint művészetnek,
tarjamá-a t6'1 ' Z a z attól eltekintve, vájjon jó vagy rossz ér-8*
zelmket tejez ki, kitűnőségét meg lehet m d j most azonban egy másik kérdés m e i ü l föl. és , az, hogy mily jel mutatja meg, hogy a művész]
tartamában mi a jó és mi a rossz ? XV. FEJEZET.
Jl jó és a rossz művészet.
A művészet a szóval együtt az EMBE11
egyesítésének, következőkép a haladásnak eszköze, vagyis az emberiség boldogságának előmozdiíója, A szó lehetővé teszi, hogy aZs, jjemzedékek mindent megismerjenek, a mit tapjj
talat és e'mélkedes útján az előző nemzed«""
és a jelenkor legbölcsebb emberei megtanulj1*' művészet lehehetővé teszi, hogy az új nemzed9,, minden érzelmet érezzenek, melyet az előző --zedékek és a kortársak legjobbjai éreztek- « H L H
t/o ci n u t i o i o o n j v kji euic!». ,
ismeretek fejlődése, a hol szüntelen r e á l i s a i hasznosabb ismeretek foglalják el a kev°t
realisak és hasznosak helyét, épp olyan, i / H érzelmek fejlődése a művészet révén. Az ÍÉ ¿Í rendű, az ember boldogságához kevésbbé J ^ kevésbbé hasznos érzelmek helyét szüntele» J ,0
e boldogsághoz hnsznosabb érzelmek fogiajl8 i A művészetnek ez a hivatása. Következő" .y„
művészet tartalmát tekintve annál jobb, J1' jobban teljesiti e hivatást; annál k e v é s i6
mentől kevésbbé jöl teljesiti.
Már pedig az érzelmek méltánylása, v aS i®
jó és a kevésbbé jók megkülönböztetése az c ^ boldogságának szempontjából valamely korsZ®
lásos öntudatának a feladata. ^jjj'l Minden korszakban és minden társadal0 M,
az élet értelmének megvan a sajátos, m»íf ¡6\e\
fogalma; és a boldogság eszményét
Ho galor
% t *öbb
s
üiáni fan;foian yí
ilOöv l
4
J N
"H fűk
í'ft
*0rs UH
Jíllj S c
^
& s
bh
117
és 61
vész®
bfjjjMr társadalma törekszik, ez állapítja meg. E
fo-® a vallásos öntudat. És ezt az öntudatot
min-^ tisztán fejezi ki néhány kiváló ember, tpig j b i kortársuk többé-kevésbbé mélyen érzi. Néha
rémlik, mintha ez az öntudat bizonyos társa-J,Mákban nem volna meg, voltaképen pedig nem jteyzik, csak mi nem akarjuk meglátni, ES
gyak-r ? föleg azért nem akarjuk meglátni, mert élef-fenkkal nem egyezik meg.
A vallásos öntudat valamely társadalom-. olyan mint valamely folyó sebjetársadalom-. Ha a I folyik, ennek az az oka, hogy van valami, Tibet*;1
' egí k e é
edé
bé
<
10® g0í
jy
>an
Wo! haJtja. Ha a társadalom él, ennek az az oka, van valami vallásos öntudat, mely az áram
melyet annak a társadalomnak valamennyi
Dere többé-kevésbbé tudva követ, irányozza.
Hü fehát minden társadalomban mindig volt é>
Ijpjj1? lesz vallásos öntudat. És a művészét ki íhü;;0 érzelmeket mindig e vallásos öntudatnak
lelően méltányolták. Az emberek csakis ko-yaílásos öntudatának alapján válogathatták 'Művészet birodalmának végtelen
változatos->
üS Á vésb1
a z o l í a t a tárgyakat, melyek koruk vallásos h e És /-oyével megegyező érzelmeket kelthetnek föl.
1 0 K 4 a m"5vészetet, mely ily érzelmeket fejezett kor. te'o nagyon becsülték; mig azt mely az előző
llLp1 íH'U;?aA°k vallásos öntudatából folyó, elkopott,
0 e!# ttiS|u 'üzelmeket fejezett ki, mindig megvetették és
4 " A m i Pe d i" a z t a művészetet illeti, mely más érzelem végtelen változatosságát l)a'aö ki, ezt, csak akkor fogadták el és biztatták,
érzelmek, melyeket kifejezett, nem ellenkez-többjriVa,|Asos öntudattal. így pl. a görögök a tíiij4'01 elkülönítették, helyeselték és biztatták azt a tel nlÜZetet> mely' a szépség, erő és férfiisság ér-üilg a l t fejezte ki (Hesiodos, Homeros, Phidias),
\ a z t a művészetet, mely a durva érzékiség, u
Ni
118
elaljasodás és szomorúság érzelmeit fejezte ki, el. Ítélték és megvetették, A zsidók azt a művésze®
fogadták el és biztatták, mely a zsidók istene elo»
való meghódolás érzelmeit fejezte ki, mig a báb'9; nyozás érzelmeit kifejezőt elítélték és megvetet®»' a művészet többi részét pedig, az elbeszélések0 dalokat, épületdiszitéseket, edényeket, ruhákat,11 a vallásos öntudattal nem ellenkeztek, sem ne»
ítélték el, sem nem bátorították. így tehát a m vészetet mindig és mindenütt tartalma szerint csülcék; és igy kellene mindig becsülni, felt®
hogy a művészet méltánylásának e módja az er, beri természet lényegéből folyik és ez a lénye-örökké változatlan.
Tudom, hogy korunk egv elterjedt nézete ¡>n rint a vallás elfogultság, melyet az emberiség J laliára lerázott magáról; és ebből az követkéz«0 !j hogy korunkban nincs oly vallásos öntudat, m0|' minden emberrel közös volna és igy a műves"0 alapjául szolgálhatna. És azt is tudom, hogy ,
a nézetet társadalmunk legműveltebb osztab' nézetének taitják. Azoknak az embereknek, » fV a kereszténység valódi értelmét nem akarják 10 rsmerni és mindenféle filozófiai és esztetikai e»®
leteket eszelnek ki, hogy életük oktalanságát , aljasságát maguk előtt leplezzék, más nézetük »«J
lehet. Akár őszintén, akár nem, valamely vak® ^ felekezet fogalmát a vallásos öntudatéval zavai'J össze; és midőn a felekezetet meg'agadják, ^ A
hiszik, hogy egyúttal a vallásos öntudatról is , mondtak. De valamenuyi támadás a vallás
és valamennyi kisérlet a koiunk vallásos ön ^ tával ellenkező filozofia megteremtésére e l é g e t gosan bizonyltja ennek az öntudatnak 'é,eZveie mely az őt támadó emberek életét vádolja *s
ellenkezik. ^ ,erlíl
Ha az en beriség valóban halad, okvf' í&s Jva törté ,. -ai türtf
,Qn
h i fok fok vet,
K S
N aló IfiiA.
> s
n S e$
fin% S
%
k .
119 et
szet«' eló«
iáivá'
e t t é k ;
sekfo at
' 5
a at te;
elt®'"
z e®' éní«*
7 va' űflf VéS"et
eíf stáiy;
a"1
>k Î el®
;át illá-vá''! •iái
a"1
is elle"
cr VI®
s vö'!
-t'e«"
J ' valaminek lenni, a mi az embereknek a hala-j " úthala-ján a követendő irányt meghala-jelölhala-je. Márpedig Jallásoknak mindig ez volt a szerepük. Az egész
sJe«elem azt mutatja, hogy az emberek haladá-si a vallás irányozta. Minthogy pedig a forr • n e m s z ü n e t e l é s korunkban is* meg kell
¡ 'énnie, a mi korunknak is kell saját vallásának És, ha a mi korunknak, mint minden má-jj'fo, van vallása, művészetünket e vallás
a!ap-^ kell méltányolnunk ; és a műalkotások közül lyfo azokat kell megbecsülni és támogatni, me-v6( korunk vallásából folynak, míg minden
rnű-a ' Mely e vallással ellenkezik, el kell Ítélni, b^j!vészet többi részével pedig közömbösen kell afl| 4ár pedig korunk vallásos öntudata általában
elismeréséből áll, hogy anyagi és szellemi, ,rjl és kollektiv, jelenlegi és állandó boldogsá-gig Minden ember testvéiiségében, közös életre k(ilö Egyesülésben rejlik. Ezt az öntudatot a leg-s^foélébb alakban nemcsak megerősítik kortár-oiyfo hanem ez az emberiség minden munkájának, s? ^ JMkájának a vezérfonala, melynek egyrészt betl Czélja, hogy az emberek egyesülésének min-Ü^Á'yagi és erkölcsi akadályát ledöntse,
más-pjj t l ogy minden ember számára közös elveket S6? °n meR> melyek mindenkit egyazon egye-S r3 !est-vériségben egyesítsenek. Életünk min-í Va]|!ilvánulását és köztük a művészetet ennek fofofoos öntudatnak alapján kell megitélni. a H a t e'kü!önitve e művészet termékei közül
•foW ^ ^ y e k e vallásos öntudatnak megfelelő jtb| '''éket fejeznek ki és visszautasítva és
Mindazokat, melyek ezzel az öntudattal el-Sabt fognagyobb hiba, melyet a társadalom
ina-D osztályai az úgynevezett renaissance idején
e!követtek és melyet azóta mi is folytatunk, ne»1
annyira abból áll, hogy az emberek a vallásos mű-vészet jelentőségét nem méltányolják, mint abbm hogy ennek az eltűnt vallásos művészetnek J helyére közömbös művészet került, melynek11
puszta szórakoztatás a czélja és mely semmikép0,"
sem érdemli meg, hogy igy méltányolják és ta
mogassák. • , Egyik egyház* atya azt mondta, hogy az berekre nem az a legnagyobb szerencsédet
ist^B hogy az istent nem ismerik, hanem az, hogy 131.', helyére olyasmit tettek, a mi nem isten. Ugyai!lh'
magasabb os#
szerencsétlens-f' vagyunk a művészettel. Korunk
lvainak nem az a legnagyobb
hogy nincs vallásos művészete, hanem az, ar a a m i g a s polczra, a hová csupán ezt ügyetlen művészetet érdemes helyezni, mely i i dűl fontos és méltó támogatásra," közömbös v™
igen gyakran káros művészetet helyeztek, mely»1
néhány ember szórakoztatása a czélja, és igV 1
lenkezik az egyetemes egyesülés keresztény vei, mely korunk vallásos öntudatának az alapig
Kétségtelen, hogy annak a művészetnek, korunk vallásos törekvéseit kielégítené, nem ,ei
h ofíJ
semmi köze az előbbi korszakok m ű v é s z e t é ^ különbség azonban nem áll útjában annak, korunk vallásos művészetének eszménye ne W ' világos és szabatos minden gondolkodó e»l!)! előtt a ki az igazságtól nem fordul el szándékos»
AZ előző korszakokban, midőn a vallásos önt»0,1
meg csak egy csoport embert egyesitett zsidó, athéni, vagy római polgárokat — az éri9, mek, melyeket e korszakok művészete kifeje29,, e kulon csoportok hatalom-, nagyság- és d i c ^ .
V UUIWU VVVJ/UI «/V LAAITW VIII A U A ^ J ^ ^ -»P KU I
vágyból folytak, és a művészet még oly e m b r i ó i is szemelhetett ki hősökül, a kik csoportjuk J az erőszakkal, vagy ravaszsággal szolgáltak (L'ó
Mk tem y felet kell
% 2árj; fesz
s
Oly,H l í n
Mt Hot
X
>
> Ht a 1
£«
nem i m
nek 11
¿ép«,'1
és É
z &
en isrf vaiúg]
oszt?
nséí*
h oíí ezt . va/í úy«*
S . 5
alapi,;
rírf 'leb' téh*
bog!
legf ebi k 0
1
ntud»
$
$ J[J'S5E
121
közt hanem az és az ókor hősei általában). Ellenben a
r 1 korunk vallásos öntudata az emberek enged meg külön csoportokat,
Éberek egyesülését kivétel nélkül megköveteli 0 valamennyi más erény fölé az egész emberiség
'ebaráti szeretetét helyezi és következőkép azok v érzelmek, melyeket korunk művészetének ki 3 fejeznie, nemcsak nem egyezhetnek meg az Jüó korszakokéival, hanem szükségképen ki-rfák őket.
És, ha a mai napig keresztény, valóban ke-m é n y ke-művészet neke-m fejlődhetett ki, ennek épp H az oka, liogy a keresztény vallásos felfogás
oly ki lépés volt előre, a minőt az emberiség tesz, hanem roppant forradalom melynek rflt a rendeltetése, hogy előbb-utóbb minden
! «'étben megváltoztassa az emberek életmódját L."e;ső érzelmeit. A keresztény felfogás az
em-feu minden érzelmének más és uj irányt l ^ S következőkép okvetlenül módosítania kei-tjf.'uinden ízében a művészet anyagát és jelen-: t, • A görögök, a petzsák, a rómaiak, a
go-a zsidók, go-az egiptomigo-ak művészetéből hgo-asz-
hasz-(JJ. I _ UORXO ÍV U/J V ^ I ^ I V U Í I U I V UIU » VOTYUUVUUI IR.VOTI lj)tbúzhattak, mivel eszményeik alapja közós
Pst'isák eszménye valósággal a perzsák a görögöké a görögök.
ii3Saka és jóléte volt:
yoti '
5í„r<lkra és jóléte. Ily módon az egyetlen és egy-. művészet új feltótelek Közé is juthatott 4 i,ul nemzeteknek is megfelelhetett. Ellenbea Lfferesz
" a n meg
%
öltsztény eszmény annyira módosította és többit, hogy, mint az Evangeli-van irva, »az, a mi az emberek
e nagy volt, isten előtt egészen eltörpült«. Ez H6triSz'nény nem a hatalom, mint az egipto niakó,
\ a.gazdagság, mint a fönicziaiakó, nem a szép-k.p'ü'ot a görögöké, In nem az alázatosság, a
ás és a szerétét. Ezentúl nem a gazdag
volt többé a hős, hanem a koldus Lázár. EgipK011
Máriát nem szépségének a korában, hanem hú®
bánatának idején tartották méltónak a csouálásr*' Erényként nem a gazdagság gyűjtését, hane®1
gazdaságról való lemondást magasztalták. Esa
mű\észét legfőbb ezélja rem. a siker dicsőit«^
h a n t m oly emberi lélek ábrázolása volt, n®1
annyira el volt telve szeretettel, hogy a vért»®11
szeretni és szánni tudta üldözőit.
És igy fejlbető meg, hogy a keresztény 0 oly nehezen bir megszabadulni a pogány in® ' szettől, melyhez hozzászokott. ^ keresztény vai®j
: sos művészet az emberekre oly új, az előbbi ®'
; vészetek tartalmától annyira elütő, hogy k ö n n f , azt azt a benyomást nyerik, hogy a kereszté®
1 művészet a művészet tagadása, és ezért kétség8] ] esve ragaszkodnak régi művészi fel fogásuk!)0;'
1 Másrészt ez az oka, hogv e régi felfogás, mely"®,.
forrása nem vallásos öntudatunk többé, i'ál] i nézve elvesztette minden jelentőségét, úgy
: akár tetszik, akár nem, kénytelenek vagyunk mondani róla. * ,
A keresztény öntudat lényege abból áll, ] minden ember elismeri isteni származását <®,
1 származás következménykép minden ércbe''®,
1 istennel és egymássel való egyesülését, a hogVjj
1 ez az Evangéliumban meg van irva (János. Av|
">éhi
súléí
'ek,
^sa
"íü
*al
ȃl 'ott
%
"cn filé]
y
M Hi,
ftv
%
ÍZf
21.) es ebből az következik, hogy a kere
művészet egyetlen valódi anyagának m® ^ érzelmeknek" kell lenniük, melyek az ernhei)t,, M nek istennel és egymással való egyesülését i '
\ alósitjak. " -el fi
|«ti E szavaknak; »az embereknek isten1® a egymásssal való egyesülése« báimily homály0]' látszanak is az elfogult szelleműek előtt, mind3' ^ lett egészen világos értelmük van. Azt je,eI„tlii) hogy a keresztény egyesülés, ellentétben pl l S j
iptorn1
bű»'
álásra-ne®9
És9
őité»a mell ért»»®
• világ
mű*f vallj nny0 s z t é r i
ségbf uklH eiy»e
rá»'1
hoí ,nk "
h of ítés
•S^'í
per», t ®t5
>'os11 d a n!
123 Hány tnjber 1 észleges és kizárólagos
egye-bével, valamennyi embert kivétel né.kül
^Vesit.
r Már pedig a művészetnek, minden művészet-3 az a lényeges sajátsága, hogy embereket Í4s é s s a l egyesíti. Minden művészetnek az a ha-Ha; hogy azok az emberek, a kik a művész riyotta érzelmet befogadják, ennek révén elö-li/ i g á v a l a müvészszel, másodszor mindazok-g emindazok-gyesítve vannak, a kik emindazok-gyazon benyomást
Minthogyvazonban a nem keresztény mű-néhány embert egyesit, és igy az emberiség
a 1 részétől elszigetel, ez a részleges egyesülés C K a n a tmberíől való elidegenedés o l a .
ténr e n a keresztény művészet az, mely kivétel L U1 minden embert egyesit. És e czélt két mó-l mó-l a ^ h e t i emó-l: vagy ugy, hogy minden embeiben sgg'.feszti az istennel és egymással való rokon-30 r» u d a t á t; vagy úgy, hogy minden embeiben léveX?n> bármily egyszerű erzelmet kelti föl, fel-ljvü y°gy a kereszténységgel nem ellenkezik és
'•l e' nélkül minden ember érezheti. Tartalmát
¿ " N , egyedül e két fajta érzelem lehet a j ő
e«zet anyaga.
l a tehát kétféle keresztény művészet lehet-W ' olyan, mely vallásos lelícg'ásnnkból í'<
t /bt e k e t , vagyis istennel és minden embe folyó
H H emberrel 's/tehonSágunkat fejezi ki. 2. olyan, mely a
vi-li Aninden emberétől érezhető érzelmeket fejezi tiső
«Vés, b ő a szó szűkebb értelmében a keresztény
usí táá
a m á s o d i l az egyetemes művészet.
Hó g a a vallásos művészet két íészre oszt-H a a Magasabb és alacsonyabb művészetre, A V 7&h b vallásos művészei az, mely határozat-tó® közvetlen az isten és felebarátunk sztie-folyó érzelmeket fejez k i ; az akcfcnyibb.
i- °s művészet az, mely az elégedetjei ség,
csalódás, megvetés érzelmeit fejezi ki minden«6
szemben és minden iránt, a mi isten és felebE9' tunk szeretetével ellenkezik.
ES ugyanígy osztható két részre az EGY®3' temes művészet: magasabbra, melyhez mind01
ember, műidig és mindenütt hozzáférhet, ós csmyabbra, melyhez csupán valamely nemzet0' valamely kor m i n i é n emeere férhet hozzá.
A művészet két nagy alakja közül az elsp, 111 igasabb és alacsonyabb vallásos művészet, fó"6"
az irodalomban és olykor a festészetben és sz<®
rászatban nyilatkozik m e g ; a második, az egy®
m9S művészet alakja, melyhez mindenki hozzál0j het, kifejezhető az irodalomban, festészetben, SZ°J
rászatban, tánczban, építészetben, de különöse«'
zenéhen. 9
Ha már most azt kívánnák tőlem, hog/ • modern művészetben jelöljem m ig valamo'i«' művészeti alak. mintáit és mindenekelőtt vallás ' magasabb és alacsonyabb művészeteit, a korta«s
közül főleg Ilugo VictOr »A nyomorultak és » H géuy emberek" cz. műveit emlitém ; m e g e m l i ^ H még Dickens valamennyi regényét és elbeszélj, a «Két várost», a »Karácsonyi éneket« , megeiIV hetnóm még »Tamás bátya kunyhóját» és D o H jewszky műveit, leginkább padig a »Holtak h®z
és Kíiot György »Rede Ádámját.» , $ A jelenkori festészet körében, még ni««ajS, is szinte furcsa, alig.vannak ilyfajta műalkot«^,., melyek isten és felebaráti szeretet keresztény^, zelmót fejeznék k i ; vagy, ha vannak is, csak . zepes festőknél találhatók. Van, mégpedig igen,3ii!
evangéliumi tárgyú festmény; de valamennyi111, egyéb több-kevesebb részlettel kidolgozott, 1 0^ nehni képnél; egyik sem fejezi és fejezheti.1*1^ a vallásos érzelmet, mely szerzőiktől hiányzik-^s ezen kívül sok oly festmény, mely bizonyos i0'
ndeü
} ah"
e t6 3
sV fŐltéP
szob"
rvt Í0'
30 53Ú )8? >f
láSűS;
tat'
»S f te®
élé]1
tá^1 oí
tk
fe#125 Jkyéni érzelmeit fejezi ki. Hanem az önmagáról
a)ó lemondást és a keresztény irgalmasságot ki-h'd festményeket nem ismernek. Legfölebb, ha
jykor olykcr valamelyik közepes festő n ű v e i k ö z t
kad egy kép, mely a jóság és részvét értelmeit ,eKzi ki." Más, rokón/ajta képek rokonszenvesen és hesseggel ábrázolják a munkás emberek életét, fen Miilet Angelus-a vagy Kapás ember-e ; ilyen
Breton Jules, Lhernritte, Defreggel stb. néhány Ve. En üthetnék még néhány oh festményt is,
fciv az alacsonyaLb vallásos művészet körébe L Mozik, vagyis, meiy bennünk az isten és a fele-jteti szeretettel ellenkező dolgok gyűlöletét kelti C %en Gay feslő »Törvény szék «-e. De az ily
s,tüények is igen ritkák. A tehnika és a szépség
l0ja legtöbbször elhomályosítja a festők érzelmét, fferome hires festménye, a »Pollice verso», í f f t i i felezi ki az ábrázolt tárgy iszonyatát, hanem fele: a szerző a fölött való örömét, hogy szép
'hetet festhet,
h be sokkal bajosabban tudnék a mai művészet teni a művészet nrásodik, azon alaljara emli-ttif,]vnifeIánkat, melyek oly érzeimeketfejr znek ki,
.ez minden ember vagy csak így egész Hvn 1 b o zzáférhet. Igaz ugyan, hogy Vannak ac$; s melyek tárgyuk természeténél fogva ebbe Mo^Portba volnának sorozhatók, mint Don Quijote, vígjátékai, Dickens Pickweick Glub je,Gogol,
111 .elbeszélései és néhány Maupassanléi közül, oly /2 idősb Dumas regényei is ^ m i , 1' t " mflv«k
%á,.lönös érzelmeket
K
V V,eli
de mindé művek fejeznek ki és a helyi és részleteknek akkora helyet jnttaínak, tőkép
s olv szegényes alapon nyugszanak, Imgy csak - j W i d korszak emberei érthetik meg őket és
^h»1.3I" egyetemes művészet remeküveivel nem 'S tf KI az összehasonlítást. Nézzük, teszem
Jákob fiának a történetéi. Józsefet lestvérei
Oly
>4 féltékenységből, mert atyja kedvel/ k e r e s k e d ő k ?8
adják el. Putífár felesége el akarja hsábitani Jó^j fet; József megbocsát testvéreinek, stb. Ezek érzelmek, melyeket az orosz paraszt, a kínai afrikai, a gyermek és aggastyán, a tanalt és tay lattan egyaránt felfog; és mindez oly józannl, nl')(
den haszontalan részlet nélkül van megirva, rf a történetet bármely más környezetbe helyezlie]| j'Ogv£
a nélkül, nogy világosságából és megható volta0,r^
"«tn.
1|five
csöppet is veszítene. Mennyire elütök Don ^ vagy Moliére hőseinek az érzelmei, jóllehet Morfra
nogy |
JT-NN A M/\NRK IN HA /»I I'Í IXLR F\ A N Y , , »"VM
MoliéJ a modern művészet legegyetemesebb, követjrf.4zotl
képp legnagynbb művésze ! És mennyivel elütő'rfj^i Pickwick vagy Gogol hőseinek az érzelmei! k ¡?'Ée az érzelmek oly külögös fajtájúak, hogy h a t ¿¡cfe, kedveért a szerzők kénytelenek voltak h e l y1« ; időbeli részletekkel nyomni el őket. És a rész'6' % túlsága megközelithetetlenekké teszi őket m"1 ¿¡%<
emberre, aki nem abban a környezetben ól,1
a szerző leir. |e4
József történetének szerzője nem 4a
szükségesnek, hogy mint ma tennék, aprójók0^ irja le József véres ruháját, sem Jákob ruháját, fo.
házát, sem Putifár feleségének az öltözete'-^
érzelmek, melyeket e történetek kftejeznek, J - ' é fölöslegef]S erősek, hogy minden ily fajta részlet
-látszanék és ez-érzelmek kifejezésének ártaij;
szerző csupán a nélkülözhetetlen vonásokat ta't3J ik8
meg; például inikor azt mondja, hogy Józset , , véreivel találkozván, a szomszéd szobába j A sirni. És a haszontalan részletek hiányának kós',f|]
hető, hogy elbeszélését minden ember hogy minden nemzet, minden korú, minden 1 J embereit meghatja, hogy századokon át hozzánk és évezredekkel fog túlélni ű e n n ü y Ellenben, tegyünk kísérletet és foszszuk meg k i legjobb regényeit mellékes részletektől, ng)'a
marad meg belőlük ?