m
i ? = fi
f i ü
M
154
az első hamis irányt vesz, a másik okvetlenül követni fogja.
És valamint általában véve a művészet minden lehet-séges érzelem közvetítése, de azért a sz<5 szűkebb értel-mében csak az komoly művészet, mely az emberekkel rájuk nézve fontos érzelmeket közöl : épp igy a tudomány álta-lában véve minden lehetséges ismeret kifejezése, de ránk nézve csak az komoly tudomány, mely ránk nézve fontos ismereteket fejez ki.
Már pedig úgy az érzelmek, mint az ismeretek fon-tosságának fokát valamely társadalom és valamely kor vallásos öntudata, vagyis a z . a közös fogalom állapítja meg, melyet annak a kornak és társadalomnak emberei az élet értelméről maguknak alkotnak. Leginkább azt kell tanítani, a mi legjobban mozdítja elő az élet ezen eszményének megvalősitását, a mi kevésbbé mozdítja elő, azt kevésbbé kell tanítani; a mi pedig az emberi élet rendeltetésének megvalósításához semmiképen sem járul hozzá, azt egy-általában nem kell tanítani, vagy, ba tanitják is, legalább úgy kell tekinteni, mint a minek nincs semmi fontossága.
Hajdan mindig igy tettek a tudománynyal; és ma is i g j kellene lennie, mert ezt kívánja az ember gondolatának éí életének természete. És magasabb osztályaink tudomány:
mégis nem csak semmiféle alapul sem ismeri el a val lást, hanem még babonának is tart minden vallást.
Következőképen a mai emberek azt állítják, hogy kivétel nélkül mindent megtanulnak. Minthogy azonban a minden nagyon is sok, mert az ismeret tárgyai végtelenek és lehetetlen mindent kivétel nélkül megtanulni, ez csupán elméleti állítás. A valóságban az emberek nem tanulnak meg mindent ós nem válogatás nélkül tanulják meg mind-azt, a mit tanulnak. A valóságban az emberek csak azt tanulják meg, a mi v a g y hasznos, v a g y kellemes azoknak az embereknek, a kik a tudománjnyal foglalkoznak. Mint-hogy pedig ezek az emberek a társadalom magasabb ősz-táljaiba tartoznak, nekik az a leghasznosabb, hogy azt a társadalmi rendet tartsák fenn, mely lehetővé teszi, hogy
osztályaik kiváltságait élvezzék, legkellemesebb pedig az nekik, hogy a hiú kíváncsiságot jelentékeny szellemi erő-feszítés nélkül elégítsék ki.
Innét van, hogy a legnagyobb tiszteletben a tudo-mánynak az az ága áll, mely, mint a történelem és a nem-zetgazdaságtan, főkép annak a bizonyításával foglalkozik, hogy a társadalmi élet mai rendje mindig fennállott és mindig fenn kell állnia, ú g y hogy minden kísérlet a meg-változtatásira törvénytelennek és hiúnak lássék. A tudo-mányok másik ága a kísérleti tudotudo-mányoké, mely a tor-mészettant, v e g y t a n t és növénytant foglalja magában. Ezek a tudományok csak olyasmivel foglalkoznak, a mi az élet-tel nincs semmiféle kapcsolatban, a mi puszta kíváncsiság, v a g y a mi a társadalom magasabb osztályainak életét ké-nyelmesebbé teheti. És hogy ezt az önkényes és s z ö r n j ű választást, melyet az ismeretek különféle anyaga közt ejtettek, megokolják, tudásaink a művészet művészetért elméletnek minden izében megfelelő tudomány a tudomány-ért elméletet találták ki.
A művészet a mű vészetért-féle elmélet azt állítja, rogy a művészet abból áll, hogy minden tárgygyal foglal-kozik, mely élvezetet szerez; a tudomány a tudományért-eié elmélet azt állítja, hogy a tudomány abból áll, hogy m.nden tárgyat tanítson, mely érdekes.
És igy esik meg, hogy a két tudomány közül, melyet az embereknek tanítanak, az egyik, a helyett hogy meg-tanítaná az embereket arra, hogy rendeltetésük megvalósí-tása végett mikép kellene ólniök, hazug és végzetes élet-mód törvényességét és változhatatlanságát hirdeti, míg a másik, a kísérleti tudományok ága, a puszta kíváncsiság kérdéseivel, v a g y apró gyakorlati találmányokkal foglal-kozik.
És a mai tudomány ' e két ága közül az első' nem csak azért rossz, mert az emberek eszméit megzavarja és li mis eszméket ad nekik, hanem létezésénél f o g v a is, é3 n, .t a valódi tudomány helyét bitorolja. És a második ág,
153
melyre a mai tudomány oly büszke, azért rossz, mert az emberek figyelmét a valóban fontos tárgyakról haszonta-lanokra tereli; ós rossz móg azárt is, mert a társadalom mai szervezetében, melyet a tudomány első ága törvénye-sített ós támogat, a kísérleti tudomány legtöbb tatálmánya az embereknek ne n boldogságára, hanem szerenosátlensá góre szolgál.
Csak azok, a kik életüket o haszontalan tudomá-nyoknak áldozták föl, hihetik még, hogy a kísérleti tudo-mányok fölfedezései ós találmányai valóban fontos ós kiaknázható dolgok. És ezek az emberek ezt azért hiszik, mert nem néznek körül és nem látják a valóban fontosat.
Elég volna, ha fölemelnék a fejüket a nagyító üvegről, melyen át vizsgálnak minden anyagot, melyet tanulmá-nyoznak, hogy lássák, hogy azok az ismeretek, melyek j?
hiúságukat annyira csiklandozzák, mily hiábavalók azok- . hoz képest, melyekről lemondottunk, hogy a jogtudomány, <
pénzügytan, nemzetgazdaság, stb. tanáraira bizzuk. Elég • volna egy pillantást vetniük maguk köré, hogy lássák, , b e g y az emberi tudomány fontos és igazi czóljának nem annak kellene lennie, a mi véletlenül érdekes, hanem azt Kellene megtanului, hogy az ember életét mily irányban , Kellene irányozni, meg kellene tanulai azokat a vallási a, Erkölcsi ós társadalmi igazságokat, melyek nélkül állító-Ktgos természet ismeretünk csak haszontalan és káros Í
lehet. 1
Nagyon boldogok ós büszkék vagyunk arra, hogy >
tudományunk lehetővé teszi, hogy a gőz erejét az ipar ^ előnyére felhasználhassuk, v a g y hogy alagutakat fúrhas- . sunk a hogyekben. De hogyan nem j u t eszünkbe, hogy a 1
gőznek ezt az erejét nem az emberek jóllétére, hanem 3
néhány tőkepénzes meggazdagltására használjuk? Hogyan
n'Un j u t eszünkbe, hogy ugyanazt a dinamitot, mely alag-utak fúrására szolgál, leginkább nem alagalag-utak fúrására, 1 banem emberéletek elpusztítására használják, hogy rette- 3
Dates eszköze azoknak a háborúknak, melyekot mogszok- 1
154
tünk nélkülözhetetleneknek tekinteni és melyekre lanka, datlanul készülünk ?
Sőt, ha igaz is — a mit még be kellene bizonyí-tani — hogy a tudománynak ma sikerül megakadályozni a difteritiszt, a púpokat felvágni, a nemi betegségeket meg-gyógyítani,"csodálatos műtéteket végezni, stb. ezzel sem kell kevélykednünk, ha csak valamennyire is törődünk a tudomány igazi hivatásával. Ha azoknak az erőknek tized részét, melyet ma a puszta kíváncsiság tárgyának v a g y apró gyakorlati találmányok tanulmányozására fecsérelnek el, ha ezeknek az erőknek tized részét igazi tudományra fordíta-nák, melynek az emberek boldogítása a czélja, a klinikák és kórházak tömérdek betegségének legalább a fele eltűn-nék ; nem látnók többé, mint manap, hogy a gyárak mun-k á j a gyermemun-kemun-ket sorvadásra és angolmun-kórra mun-kárhoztat; nem látnók, mint ma nap, hogy a gyermekhalandóság megha-l a d j a az ötven százamegha-lékot; nem megha-látnánk egész nemzedéke-ket betegségekre k á r h o z t a t v a ; nem látnók sem a prostitu
cziót, sem a nemi b e t e g s é g e k e t ; nem látnók a háborúkat melyek millió, meg millió ember l e g j ilkolásai; nem látnók az ostobaság és szenvedés iszonyatosságait, melyeket mai tudományunk az emberi élet elengedhetetlen feltételeinek mer tartani !
De a tudcmányiól való fogalmunk annyira megrom-lott, hogy kortársaink furcsának fogják találni, ha oly tudo-mányokat emlegetünk, melyek a gyermekhalandóságot csökkenthetnék, a prostitucziót, nemi betegségeket, elcse-nevészesedést és a háborút megszüntethetnék. Oda jutot-tunk, hogy azt képzeljük, hogy csak az a tudomány, ha valaki a laboratóriumban egyik üvegből a másikba folya-dékot önt, üveghasábon néz keresztül, békákat vagy t e n g e r malaczokat kinoz, v a g y egy székből hangzatos és butái
frázisokat darál el — m e l j e k e t különben maga sem igen iparkodik megérteni — a filozófia, történelem, jog, nemzet(
gazdaság közhelyeiről pusztán annak bebizonyítására, hogy a mi létezik, annak mindig léteznie kell.
Már pedig a tudomány, a valódi tudomány, mely
155 egyedül érdemelné meg az utánzatának juttatott tisztele-tet, a valódi tudomány annak megismeréséből állna, h o g y mit kell és mit nem kell hinnünk, hogyan kell és nem kell élnünk, hogyan neveljük gyermekeinket, hogyan fordíthat-juk hasznunkra a föld javait, a nélkül hogy azért embereket életüktől foszszuk meg, és hogyan bírjunk az állatokkal;
nem is említve sok más, az emberek életére fontos kérdést.
Ilyen volt mindig a valódi tudomány, ós ilyennek k e l l lennie. É s egyedül ez a tudomány felel meg korunk vallásos öntudatának. De egyrészt minden tudós, a ki a létező társadalmi rend fentartásán fáradozik, tagadja ós bar-czol ellene, másrészt hiábavalónak, meddőnek, tudomány-ellenesnek, tartják azok a szerencsétlenek, a kiknek értel-mét a kísérleti tudományok tanulmanyozása eltorzította
A tudomány úgy értve, a hogyan ma értik, minc érzelmeket kelthet föl, melyeket viszont a művészet közöl-hetne velünk ? E tudomány első ága ócska, elavult, kopotl ós korunkra rossz érzelmeket ébreszt f ö l ; a második pedig mely tisztán oly tárgyak tanulmányozására van szentelve melyek az emberek életével semmiféle kapcsolatban sin csenek, természeténél fogva sem bir bármily anyagot adn a művészetnek. És igy történik, hogy korunk művészeté nek, hogy valódi művészet legyen, magának kell a tudo
mány ellenére utat törnie, v a g y oly tudomány tanitásá kell felhasználnia, melyet a mai világ nem ismer el ós Í tudomány ortodox pártja tagad és visszautasít. A művésze e pártnak van kiszolgáltatva, midőn rendeltetésének m e g valósítására gondol.
Legalább remélni kell, hogy előbb-utóbb akad vállal kozó oly munkára a tudomány tárgyáról, a minőt ón ki sértettem meg, mely munka be fogja bizonyítani az embe reknek a tudomány a tudományért-féle elmélet hamis voltát mely m e g fogja mutatni annak szükséges voltát, hogy í keresztény tant igazi értelmében ismerjék meg ós erre i
tanra támaszkodva, meg fogja tanítani az embereket arra h o g y azoknak a tudományoknak fontosságát, melyekre m:
jjjf emberek akkor elismernék, hogy mennyire másodrendűek íj> és jelentéktelenek a kísérleti, ós mily lényegesek ós
meny-| nyivel nagyobb fontosságúak a vallási, erkölcsi ób társa-1« dalmi ismeretek! V a j h a megértenék, hogy ezeket az ősi is-jl mereteket nem kell, mint ma, a gazdag osztályok gyámsága
alatt hagyni és tetszésére bizni, hanem minden szabad, igaz-íjj ságot szerető emberre kell bizni, a kik a gazdag
osztályok-|| kai gyakran ellentátbon az igazi rendeltetését k u t a t j á k !
|| V a j h a a mennyiségtani csillagászatig természettani, vegy-H t a n i és élettani, valamint az alkalmazott és orvosi tudomá-l a n y o k a t ezentútudomá-l csak o tudomá-l y m é r t é k b e n tanitanák, amitudomá-ly mér-j i t é k b e n tanítanák, amily mértékben az embereknek a vallási i- jjogi ós társadalmi tévedésektől való megszabadítását
moz-ö d i f j á k elő, oly mértékben, hogy valamennyi ember 03 no ' oegyetlen kiváltságos osztály j a v á t szolgálják.
Csak akkor fog a tudomány megszűnni az lenni, a J Í ¡; mi ma, az, egyrészt avult társadalmi szervezet fentartására 'i ozólzó szofizmák rendszeres ; másrósz nagyjában csekély
hasznú v a g y teljesen haszontalan ismeretek idomtalan
hal-• maza. Csak akkor lesz az, aminek lennie k e l l : szerves egész, melynek határozott ós minden embertől megérthető rendel-/ tetése van, t. i. hogy az emberi öntudatba valamely korszak
; ! vallásos felfogásából folyó igazságokat beoitson.
É s a művészet, mely mindig a tudománytól függ, csak 4 akkor lesz megint az, a mi lehet, ós a minek lennie kell, a gi|tudomány rokon szerve, moly az emberek életére ós hala-j l iására egyaránt fontos.
A művészet nem élvezet, nem gyönyör, nem inulat-pj ság: a művészet nagy dolog. A művészet az emberiség
ólet-| izerve, mely az ész fogalmait az érzelem világába viszi áfcj
| | | Sorunkban az emberek vallásos felfogásának az egyetemes
" " estvóriség és a boldogság az egyesülésben a középpontja.
A valódi tudománynak tehát arra kell benn inket tanítani, l l j h o g y e felfogást különféleképen hogyan alkalmazzuk éle-i ¡léle-ifáéle-inkre; és a művészetnek e felfogást érzelmeéle-ink v éle-i l éle-i g á b a
.ell ál vintúe.
A mövészet elctt tebát roppant feladat áll. A tudo-mány segítségével és a vallás kalauzolása mellett úgy kell működnie, hogy ez az egyesülés kibékítse az embereket, a mit ma csupán külső e.-zközök, törvényszékek, rendőrsége felügyelet, síb. útján lehet elérni és valamennyi ember sza-bad is jókedvű beleegyezéséből keletkezzék. A művészetnek
a világon az erőszak és a kényszer uralmát meg kell dön-tenie.
Es e feladatot csak a művészet valósithatja meg.
Egyedül a művészettől függ, hogy a szeretet és test-Tériség érzelmei, melyekhez manap csupán társadalmunk legjobb emberei jutnak, minden ember allandó, egyetemes,, ösztönszerű érzelmei legyenek. Azzal, hogy képzelt tárgyak révén tennünk a testvériség és szeretet érzelmeit költi föl, hozzászoktathat bennünket ahboz, hogy ugyanezeket az
ér-zelmeket a valóságban is érezzük ; az emberi lélekre síne-ket rakhat, melyeken az élet ezentúl tudomány és vallás kalauzolása mellett futhat. A mennyiben pedig a legkülön-bözőbb érzelmű embereket közös érzelmekben egyesíti, az egyetemes művészet az embereket a végleges egyesülésre készítheti e l ő ; nem okoskodással, hanem az élettel mutat-hatja m e g nekik az egyetomes egyesülés örömét az élettől felállított korlátokon kiviil.
Korunkban a művészetnek az a rendeltetése, hogy ezt az űj igazságot: az emberek boldogsága egyesülésükből áll, az ész birodalmából az érzelemébe vigye át. A z erőszak és kényszer mai uralmának romjain csak a művészet épít-heti föl isten országát, mely mindnyájunk előtt az emberi élet legnagyobb céljaként lebeg.
Es nagyon lehetséges, hogy a tudomány a jövőben a művészetnek más eszményt fog nyújtani, melynek megva-lósítása lesz akkor a művészet feladata; napjainkban azon-ban a művészet rendeltetése világos és határozott. A valódi,
a keresztény művészet feladata az emberek testvéri egye-sülésének megvalósítása.