A hamis művészet.
f ~ Attól a percztől fogva, hogy az európai tár' i sadalom m agasabb osztályai az egyház.keresztény;
I ségében nem bíztak, a szépség, azaz a művészek
! élvezet leit, rájuk nézve a jó és rossz művészet mértéke. És e nézetnek megfelelően igazolására »
< magasabb osztályok körében uj esztetikai elméi0® keielkozett, a. mely szerint a művészetnek csáp4,'1
i az a czéija, hogy szépséget teremtsen. Hegy valő-i szvalő-inüvé tegyék, az elmélet hvalő-ivevalő-i azt állították, hogY a n e m ő k tabíiták ki, hanem egyenesen a dolgok
ter-£ ni eszeiéből folyik, és már a régi görögök is hír*
i dették. Ezek az állitások merőben önkényesek, sőt t nem is szabatosak, mart igaz, hogy a görögök ne«1
különböztették meg határozottan a jót és szép®1.' c ennek azonban csupán az életről való erkölcs«
i felfogásúi amit az oka. Az erkölcsi szépség mag4'
£ sabb tökéletességéről, mely a művészi szép®0' nemcsak különálló, hanem azzal a leggyakrabj^í*
: 45 ellenkezik és melyet bizonyos zsidó próféták sejtették,.
ésjKrisztus tanításában teljesen kifejezett, semmiféle fogalmat, sem alkottak. Azt hitlék, togy a szépnek szükségképen jénak is kell lennie. Egyedül nagy gondolkodóik, Sokrates, Piáié, AristoteJes érezték, h°gy a jóság nem mindig jár együtt a szépséggél.
sokrates a jóságot határozottan a szépségnek ren-delete a l á ; Plétó, hogy a két forgalmat egyesitser
szellemi szépségről beszélt; nristolelesazt kívánta hogy a művészetnek erkölcsi befolyása legyen. E hölesek kivételével azonban mindenki elit merte a szépség és jóság feltétlen megegyezését; és igy
•ülhető, hogy a régi görögök nyelvében egy ösz-szetett s z ó " a kalokagathon szolgált e megegyezés Megjelölésére. ÍL J
. Ez pusztán elégtelen műveltség, két rgen k m fonböző fogaltm összekeverésének volt az ered-ménye. Es a renarssance estetikusai épp e zavart f é k e z l e k törvényerőre tmelni. Azt eicködtek be-bizonyítani. hogy a szépség és a jóság egyesülése
a dolog természetében varr, hogy a szépség szük-ségképpen összeesik a jósággal és hogy a kaloka-B&thorr' szó jelentése (melynek a görögökre volt,
d e a keresztényekre nem lehetett semmi értelme)
a z emberiség legmagasabb eszményét képviseli. Az
e8ész Uj esztétika erre a télreértésre épült. E s
Vafoban semmi sem jogosulatlanabb, mint az az
!§énye, hogy a görögök esztétikájának a folyta-fosa legien.
„A ki közelebbről vizsgálja a dolgot, mondja fonard Aristoteles esztétikájáról szóló művében,
k m í'opja, hogy a szépség és a művészet elmélete Arísiotelesnél épp ugy el van különítve, mint
Piá-n á l és valamePiá-nPiá-nyi követőikPiá-nél." A görögök
«ö'nt mindenki, mindig és mindenütt — a mű-E c e t e t csak akkor tartották jónak, f a jóság,
íl-e'Ofog annak a szolgálatában állott, a mit ők I
jóságnak tekintettek. Az erkölcsi érzék azonbdJ oly kevéssé volt kifejlődve bennük, hogy azt hitték, hogy a jóság és a szépség elválaszthatatlanok, uiy esztétikai elméletről, a minőt nekik tulajdonítanak, soha még csak nem is álmodtak. n.z esztetikát csak az uj korban találták föl, és csak Baumgar-ten óta nyert tudományos alakot.
Mint telivér német, a külső szabads ágot és arányosságot tartva a legfontosabbnak, ez a p®"
dáns a tények megfigyelésének feltétlen fitymálá-sával állította össze és fejtette rendkívüli elméletét, ü s jóllehet képtelensége szembeszökő, ez az el-mélet tüstént annyira elterjedt a művelt emberek nyájában, hogy tudósok és tudatlanok még ma is
m.nt kétségtelen és feltótlen bizonyságu elve®
ismétlik.
/ Habent sua fata libelli pro capite lectorisi de még inkább az elméletnek van meg a végzetük a szerint, hogy mily fokú tévedésbea leledzik 3
társadalom, amelyben ezeket uz elméleteket ki' eszelik. Ida valamely elmélet igazolja a ferd®
helyzetet, melyben valamely társadalom bizonyos része él, az elmélet lehet alaptalan vagy kézzel' foghatóan hamis: • a társadalom e része, mid®
hitezikkelyt el fogja fogadni. Ez esett meg teszed Malthus hirdnet és képtelen elméletén, a rn®4 szerint a világ népessége mértani halad ványba®
szaporodik, m'g az életfentartás eszközei csupá®
számítani ha'adványban szaporodnak, a mi követ-kezményének a világ túlnépesedésének kellen®
lenni. Ugyanez törtónt azzal az elmélettel (mely Maii íuséból folyt), mely a kiválasztásban és életért való küzdelemben az emberi haladás alap' ját látta. És ugyanígy jár Max elmélete, a na®')
•végzetesnek és elkerülhetetlennek igyekszik mo!i; daui, hogy a magán kis ipart a tőkével dolgod nagy ipar tönkre fogja tenni. Hasztalan nincs alap'
47 fok ezeknek az elméleteknek, hiába mondanak Eben az emberiség meggyőződésének és ilitének, hiába buta és felháborító az erkölcstelenségük, az emberek engedelmesen fogadják el, ellenőrzés nélkül adják tovább és pedig olykor századokon ét, mígnem a társadalmi viszonyok, melyek igazo-lására szolgáltak, el nem tűnnek. Ebből a fajtából
Vaté Baumgarten rendkívüli elmélete is, a ki a lóságból, igazságból és szépségből egyetlen és tökéletes lény három megnyilatkozását csinálta.
i Ennek az elméletnek a támogatására hiába keresné az ember bizonyítók árnyékát. Igaz, hogy f Jóság az az alapfogalom, mely lelkiismeretünk fonyegét teszi; o'.y fogalom, melyet semmi sem tudna meghatározni, mely azonban minden más Meghatározásra szolgál: az életünk
legmagaszto-S ahb, örökös czélja. A jóság, ugyanaz, amit isten-nek nevezünk. Ebben Baumgartennak igaza van.
[m a szépség, ha nem akarunk játszani a szavak-fofo és csak arról akarunk beszélni, a mit meg-ü t meg-ü n k , a szépség nem egyéb, mint az, ami élve-zetet szerez; következőkép a szépség fogalma nem
®sak nem jár együtt a jóságával, hanem inkább r'enkezik vele, ' mivel a jóság legtübbnyire a yzeuvedéiyeken való győzelemmel jár együtt, mig 3 ^zépség minden szenvedélyünk gyökere. Es jól ffoom, hogy mindig erkölcsi vagy szellemi szép-e i ü l bszép-eszélnszép-ek; szép-ez azonban csak játék a szavak-é i , mert ez az erkölcsi, vagy szellemi szszavak-épsszavak-ég nem jelent egyebet, mint magát a jóságot.
•A mi azt, a mit igazságnak nevezünk, illeti, r? nem egyéb, mint valamely tárgy meghatáro-z n a k akár valósággal, akár a tárgy oly fogal-Máv,tl
Zös .való megegyezése, mely mindenkivel kö-iga ' 6 S következőkép el lehet mondani, hogy az
oUk' a jóság megteremtésének egyik eszköze ; nem olvad össze a szépséggel, sőt gyakran
eg(
és tet m á s bölcsek azt laitotlák, hogy az igazság meg1
ismerése haszontalan tárgyakról semmikép seh egyezik m e g a jósággal és hogy ártalmas, aza:
j rossz igazságok is léte-nek. JüLáj&xÉszt az igazság j n a k a szépséghez nincs s e m m i köze, sőt a legj
• gyakrabban ellentmond neki, mert az igazságnál a z
í általában az a hatása, hogy kiábrándít és az il|u: l e§ . ziót, mely a szépségnek egy ik' iőlejtétele, tönkre: ve
teszi. N e m megdöbbentő-e, hogy hárem, egymás-tól annyira elülő fogalomnak egy egészszé valjj egyesitése szolgálhatott egy elmélet alapjául melynek nevében a művészet legaljasabb megró;1
lalkozásai a legmagasabb művészetként, oly mu' vészetként szerepelhetnek, melynek egyetlen czéjJ3
az élvezet, melytől az emberiség minden neveloJe
óvta az embereket? És az ily képtelenségek elled senkisem tiltakozik 1A tudósok hosszú, érthetetlen műveket irnak, melyekben a szépségből az esz®0,
tikai szentháromság egyik kifejezését c s i n á l j á k I á Szép, az Igaz, a Jó, szókat nagy belükkel isme k
lik a filozóíusok és művészek, a költők és krtd kusok, kik, mikor őket kiejtik, valamennyien 0Zj képzelik, hogy valami sziláid és halározolt dolg0
mondanak, mely alapja lehet nézeteiknek! K igazság pedig az, hegy e szavaknak nemc£ £r nincs határozott értelmük, h a n e m útjában állD?
annak, hogy bármely művészetnek határozott J0' lentést tulajdonítsunk, mert csak azért csinálta őket, hogy a művészet legalacsonyabb alakján0^ annak, melynek egyetlen czélja az, hogy élvezet
szerezzen, tulajdonított álfontosságot igazolják.
elő ba ter me jot be: CSÍ lan Pe< SZí ess egi is léte '5b óta nej eur nei OS2 heti lön néj hoc
Dl. é meg]
sefíj aza:
zságj . legj
g n a illu ikre-más-:
való íjául gnyj
jav zólja 3lŐj®
ílleU Dtlefi szte vA 00 éf iriö'
8z!
Jgoi
Az
3sak mai }*
Hát rak'»
etet
49
VII FEJEZET.
Az előkelők müvésezte.
De, ha a művészet oly tevékenység, melynek
a z a czélja, hogy az emberi lélek legmagasabb és Mgjobb érzelmeit az emberekkel egymás közt köz-vetítse, hogyan történhetett, hogy az eml eiiség az egész újkorban hián volt ennek a tevékenységnek te helyére alacsonyabb művészi tevékenységet
tett, melynek csupán élvezet a czélja? j Hogy e kérdésre megfelelhessünk, mindenek
"Mtt el keli oszlatnunk a tévedést, melyet általá-ban elkövetnek, midőn művészetünket az egye-temes művészet becsével ruházzák föl. Ar.nvira Megszoktuk, hogy fajunkat valamennyi közt a leg-jobbnak tekintsük, hogy midőn művészetünkről beszélünk, szentül meg" vagyunk győződve nem csak arról, hogy igazi, hanem arról is, hogy va-lamennyi közt a legjobb és legigazibb. A valóság Peeig az, hogy nem csak nem az egyetlen művé-é t , hanem a m i művművé-észelünk művelt fajainknak csak parányi részéhez szól. Lehet zsidó, görög, MáPtomi, sőt kinai és indiai nemzetiművészetrol }s beszélni, AZ egész nemzettel í özös ily művészet
«ezett Oroszországban is Nagv Péterig és E u r ó p a .obbi részeiben is a X I I I . vagy XIV. századig.
Mi-°l a azonban a társadalom magasabb osztalyai az
„Mbáz tanaiban való hitüket elvesztették és hit
"Okul maradtak, nem volt többé semmi, a mit
^orópai vagy nemzeti művészetnek lehetett volna
"evezni. Mióta a keresztény nemzetek magasabb osztályai az egyház tanaiban való hitüket elvesz-l e k , ezeknek az osztáelvesz-lyoknak a művészete ku-k á i t a népétől és ku-két művészet ku-keletku-kezett: a
'opé és a finyásoké. És ebből a z következik.
108y arra a kérdésre, vájjon az emberiség az
új-)2zal n'Uva korban mikép élhetett valódi művészet nélkül erre a kérdésre az a felelet, hogy egyáltalába nem az egész emberiség, sőt annak nem is tekin-mUk tébes része élt valódi művészet nélkül, hanetif^k csak euiópai és keaesztény társadalmunk maga' sabb osztályai.
És a valódi művészet hiányának következ*
menve eléggé megnyilvánult azoknak az osztá'.
Ivóknak a romlottságában, melyek meg voltakfzet - ' • 1 -ftféüv
4k \ l0lg;
tezh
-éhe fosztva íöle. A művészetről való mindezek a varos és érthetetlen elméletek, a műalkotásoké való hamis és ellenmondó Ítéletek és különösem művészetünk makacssága, melylyel egyre továbhp^^^
halad a rossz úton, mindez a képtelensége ells'gjaa
nére is általánosan elfogadott annak a nézetnek 3; J's következménye, hogy magasabb osztályaink nhl SSí
vészete az egész művészet, a valódi művészet, egyetlen művészet, az egyetemes művészet, VáilE' nie
» ' ogjoiuuiM ' " " ' « ¡ . v i , j ilralK"
erősítgetjük, hogy a mi művészetünk az egyed11'
•t'ŐC Ibi igazi, és az emberiség két harmada mégis anélk'j 0 1 él és bal meg, hogy csak sejtelme is volna el'v b^, az egyetlen és magasztos művészeiről. És füC v
keresztény társadalmunkban is alig akad
ember közül egy, a ki élne vele; a többi kileüCz'GV venkilencz nemzedékről nemzedékre, a munk® i ; alalt görnyedezve a nélkül él és hal meg, h°^biZ ( )' művészetünket valaha megizlelte volna, mely n] jeilv' vészét egyébiránt olyan, hogy ba megízlelnék, ktíP' {>
telenek volnának bármit is mégérteni belőle. E"'1 ¡^(V azt fogják mondani, hogy ba ma nem is él rnlI1a ^err den ember a létező művészettel, ebben nem nhb. ;
a művészet a hibás, hanem társadbmunk ion-szervezete, és hogy elképzelhető a dolgok o l y, jj fi hf lapota a jövőben, midőn a fizikai munkát résztb r ^ a gépek fogják helyettesíteni, részben a méltánv L ^ sabb fölosztás következtében könynyebb l e s z - f i z t kor nem lesznek többé emberek", a kik életit
51
¡IkűfoZzal kénytelenek tölteni, hogy a s z i n j a l mögött ábaD hva a díszleteket tologassák, a zenekaiban trom ekin-utakat fújjanak vagy könyveket nyomtassanak;
neDilz°k az emberek, a kik ezeket a munkákat fog-laga'ák végezni, naponkint csak néhány órát fognak
Mlgozni és szabad idejükben kedvük szeiint él-:keZ'Fezhetik a művészet áldásait,
sztá. íme, mit rebesgetnek örömest a mai művé-alta^zet védelmezői, rtn azonban meg vagyok győ-i ,'e, hogy maguk sem hiszik, a mit mondanak, ücró'é'ietetleu nem tudni ok, * hogy a művészetnek, a ösend°gyan ők érteimeztk, szükséges feltétele a töme-v ó b Z elnyomása, és csak ennek az elnyomásnak ell8'- jjtartása árán létezhetik..Hogy művészeink, iró-ekK fo zenészeink, tánczosaink és festőink a tökéle-s z a i r a a fokára juthassanak, hogy élvezetet b á t é g h e s s e n e k , elengedh;tetlen, hogy a inunkás-áltií juegek a végső kimerülésig dolgozzanak, Ha a ed®éJszolgákat a tőke uralma alól felszabaditjátok, épp
^ é r t e t l e n s é g lesz ily művészet megteremtése,
í n Pái ^ lehetetlen ma, hogy ugyanezek a rabszol-gyönyörködjönek benne.
3 De feltéve, hogy ez a lehetetlenség
lehetsé-uCZ n i ' hogy módját tudjuk ejteni annak, hogy a
JUUVésrofV, „ „ „ i_ „ Q g p jg
annak n * vho/ 'pfethez, már a minőnek képzelik, a nép
biz/l r j e r 1' e8y másik tekintet merül föl ann.
[er üá
J^Q^ _ _ __ ^
öaberr!a!li- érthetetlenek a közönséges em-ag ' - nezve, mintha szanszkritul volnának irva.
r
á l' u ! lg e s ember műveltségének "és fejlettségének
'Í DLVRV J^'M VPJ MAOU\ RV 111 TOO U:UI UI ÍV«. WUNV.-»
A t e ma y s á , g a u 1' ez a művészet nem lehet
egye-« k h í ' h a népre nézve tökéletesen érthetetlen.
• k o t fn t e a höllők latinul írtak; ma azonban műil-nin isaik éoo nlv éri-hoífitipnAk 9 közönsésres
em-I ' -1 OtllAUkJUlll lUUl em-I • • • n l . íöntsá fogiák-e erre felelni, hogy ennek a
kö-. i!5egftS! O i n K ^ « Ar. f j i l n l í f J ^ J n a b
-bea J hiá
.rr • - u u a , tss JlUgy IUUVB3ZOIU m o i l u j i t u i
^ ^ !°=lák érteni, mihelyt mmdenki elegendő ne-í e t i z t lár • r é 3 Z Q 3 ü l t t ? Es is esztelen válasz, mert a íjuiv, hogy a m i g i s a b b osztályok művészete
4*
I
| I[
:.• t , i
I É M
m
p 4
. ¡;
i - 3 h
fi : í
; 1
P
i y
mindig csak egyszeiű időléltés volt e magasai osztályok számára, a nélkül hogy az emberisirkö 1 többi része bármit is megértett volna belőle, baduí ába művelődtek az alsó osztályok, a művész'oga mely eredetileg nem nekik volt szánva, nűr.o a([ar
hozzáférhetetlen maradt rájuk nézve. Természetizeü nél fogva mindig idegen volt és lesz rájuk néfMlőke
minthogy oly érzelmeket közvetit, melyek egy Njek zonyos osztálylyal közösek, a többi emberre País a dig közömbösek. iz él
így történik, hogy teszem a becsület, hazMpek • ság, udvariasság és érzékiség érzelmei, melyek-Enne mai művészet főtárgyai, a parasztban csak cso<%ogy latot, megvetést vagy felháborodást keltenek. .jjSetieii a munkás osztályok szabad óráiktan lálhatjaH kiv-olvoshatják és hallhatják is mindazt, a mi a hftifLé művészet színe-java (es ennek a lehetősége a v.U<ija, rosokban bizonyos mórtékben meg van a d u ikét' múzeumokban, népies hangversenyeken és kötű A kiy tárakban), a munkás, hacsak nincs elromolva, jMaii helyzetének szelleme megvan benne, képtelen k ¡Mely, bármily hasznot húzni művészetünkből és setf>! ! l
sem fog érteni belőle; vagy ha véletlenül éTt 1 belőle valamit, az, a mit megért, nem togja ne[l!
siteni_ a Jelkét, hanem inkább megmételyezi-gondolkodó és őszinte ember kétségtelennek taim hogy magasabb osztályaink művészetéből sohastí g
lehet az egész nemzet művészete. És mégis, g
művészet fontos dolog és oly fontossega v a , l ,0étt ;
minőt neki tulajdonilanak, ha fontosságra egye''l.egriti
a vallással, a hogyan a beavatotlak hangozta]í jiQt ^ olyannak kellene lennie, hogy mindenki hozza] úy R
hessen. Minthogy azonban" a mai művésze»1 Jzélja
nem mindenki férhet hozzá, a művészetnek
nincs meg az a fontossága, melyet neki tulajd0 iaűvé tanak, vagy nem az a valódi művészet, mh Mszt művészetnek neveznek. Mk é
53 asali
, A dilemma végzetes, és ezért az értelmes és
Í
elea W ^ t t t t K t t t t K t t Müdülni, hogy kereken "tagadják, hogy a népnek
o l v t
^kelőknek« vagy, hogy Nietzsehse kifejezésével az »Üoeraie
3 a többi ember, a hitvány csorda, mely ezekre
^ élvezetekre képtelen, érje be azzal, hogy
ezek-e k a fensőbb lényeknek lehetővé teszi az élvezést.
a n ek az állitásnak legalább megvan az az előnye,
°8y netn törekszik kiegyenlíteni a kiegyenlithe-enfrkölcstelen emberek úgy igyekeznek belőle
sza-9- W u l n i . hogy kereken tagadják, hogy a népnek 'es1°ga volna a művészethez. Ezek az emberek hal-m^atlan arczátlansággal azt hirdetik, hogy a
műve-leti élvezetekben csak a szép szellemeknek, »az BY íüek; az »Überménscehnek« szabad részesedniok
••ion j611.1 ós nyiltan hirdeti, hogy művészetünk csak
l jTi8Lp-'^öltságosok. osztályának való. Valójában más a 1 nincs is, de ezt voltaképen mindenki iva la' a V t í?9 foglalkozik; és ez nem gátolja 3iűvjt ,e- a n n a k- nagy garral való hirdetésében, hogy
•AC 'ováltságos osztályok e művészete a legigaziöb í közt, az egyedül igaz, az egyetlen,
"a éia v'v d i c s aé iPlTlíj
:rt A eirf
U
1 asefhha ? ai)
e»
az emberiségnek el kell ismernie.