kifejezése, melyhez a nagy férfiak emlékét mindenkor körülvevő, babonák, hagyományok és szertartások járulnak, alkotta minden-kor a vallásokat. A v a l l á s o k annak a
foga-l o m n a k kifejtései, m e foga-l y e i v a foga-l a m e foga-l y k o r s z a k é s t á r s a d a l o m l e g j o b b é s l e g é r t e l m e s e b b e m b e r e i a z életről m a g u k n a k a l k o t n a k ; é s a t á r s a d a l o m
többi része e f e l f o g á s h o z k ö z e l e d i k elkerülhe-tetlenül és ellenállhatatlanul. Ebből magyaráz-ható meg, hogy az emberi érzelmek becslésé-nek minden korban a csupán vallások szolgáltak alapul. Azokat az érzelmeket, melyek az embert az eszményhez, melyet vallása tűz ki, közelebb viszik és az emberrel összhangzók, jóknak tartják; az érzelmeket, melyek az embert vallásának eszményétől eltávolítják, rosszaknak tartják.
Ha már most, a mint ez a régi zsidóknál megtörtént, a vallás az élei értelmét egy isten jmádásában és akarata teljesítésében látja, az isteni törvény előtt való meghódolás érzelmeit tartják jóknak; és^_ezek alkuiják a—jó 4uű~-yészetet is, melyet a jövendölések, zsoltárok és a Geneziséhez hasonló fajta elbeszélő költe-mények fejeznek ki. Mindent, :i mi ezzel :r/.
eszménynyel ellenkezik, teszem a kegyelet érzelmeinek kifejezését idegen istenek iránt, vagy az isten törvényével meg nem egyező más érzelmeket, rossz művészetnek tekinte-nek. Efl&njqnü, ha a vallás, mint a görögöknél, az éh7! érlelmét a földi boldogságban, az erőben es szepsegbenjátja, jó művészetnek azt
teknT-55
tik, a mi az élet örömeit és erélvét, és rossznak azt, mely az elpuhult ság és lankadság érzel-meit léjezi ki. I la, mint a rómaiaknál, az élet értelme a nemzet nagyságán való együttmun-kálásból, vagy, mint a kínaiaknál, az ősök tisz-teletéből és életmódjuk folytatásából áll, jó művészetnek azt tartják, mely az egyéni jólét-nek a nemzet javára való feláldozásának örömét vagy az ősök tiszteletét és utánzásuk vágyát fejezi ki; és minden művészetet, mely ellen-kező érzelmeket fejez ki, rossznak tekintenek.
Ha az élet értelme az állatiasság jármának lerázásából áll, mint a buddhistáknál, jó mű-vészetnek azt tartják, mely a lelket fölemeli, a testet pedig lealacsonyítja, és rossznak azt, mely a testi szenvedélyek erősitésére czélzó érzelmeket fejez ki.
Minden korban és minden emberi társa-daIon)bIm~megTTrrr a i állási IcllugftH urrul, nogy^.
mi a jó és 1111 a rossz, mely az egész lársa-dálölnmal közös; és ez a vallási felfogás dönti el az érzelmek becsét, melyeket a művészet kifejez, lgv volt ez a zsidóknál, görögöknél, rómaiaknál, kínaiaknál, egiptoiniaknál és indi-aiaknál és az első keresztényeknél is.
Az első századok kereszténysége jó mű-vészetnek csupán legendákat, szentek életét, szent beszédeket, imádságokat és himnuszokat, mindent, a mi Krisztus szeretetét, életének csodálását, példájának követésére való vágyat, a világ élvezeteiről való lemondást, az aláza-tosságot, jótékonyságot tartotta; és
min-den műalkotást, mely egyéni élvezetek érzel-meit fejezte ki, rossznak tartottak, következőleg kárhoztattak; különösen a plasztikus ábrázo-latokat csak akkor tűrték meg, ha szimbólu-mokként szerepeltek, és az egész pogány művészet fölött pálczát törtek. így volt ez az első keresztényeknél, a kik, ha Krisztus tanát nem is valódi alakjában, legalább nem abban a megromlott, elpogányosodott alakban fogták föl, melyet Krisztus tanai később magukra öltöttek.
l)e a -- k creszté i íységgel párl 11 iza m < )san lassankint egy másik, az egyházi k<u*<'szbui)seg lejlődött ki, "mely közelebb áll a j j o g a n y -ságlioz, mint Krisztus ta11itásá11(izí FTs"ez ;iz egyházi kereszténység, tanai következtében, egészen más szemmel nézte a műalkotásokat.
Minthogy az igazi keresztéiivség lén\ eges tanait, mélyek mindeh~einl)ornek. istennel valóT)első rokonságából állanak, minden ember tökéletes
^egvénhjié^ve 1, az erőszakot pedig'áz alázatos-Tággal és szeretettel helyettesitette, minthogy
tehát c tauokat a pogány mitologiáéhoz hasonló menyei hierarhiával cserélte föl, a mennyiben a vallásba nemcsíxk Krisztus, a boldogságos szűz, az angyalok, apostolok és szeíilek, hanem hasonmásaik liszleletét is be-vitte, lássankhít oly művészetet teremtett meg, niely az új eszményt a legjobban fejezte ki.
Már pedig bizonyos, hogy e kereszténység-ségnek semmi köze sem volt a Krisztnséhoz;
bizonyos, hogy nem csak alacsonyabb volt a
SSM
M
valódi kereszténységnél hanem az élet azon fogalmánál is, melyet a rómaiak, igv a sztoi-kusok és Julián császár alkottak maguknak;
mindamellett a megtérő barbárok szemében az istenek, hősök, jó s gonosz szellemek régi iuiádásának tanánál mindig magasabbnak látszott. ns a művészet, mely ebből a vallás-ból származott, a boldogságos szűz, Jézus, a szentek és angyalok szeretetét, az egyház parancsainak való vak engedelmességet, a pokol kínjaitól való félelmet és a menyei gyönyörök reményét fejezte ki; és minden művészetet, mely ezzel ellenkezett, rossznak tekintettek.
Es ez a művészet, jóllehet Krisztus taná-nak eltorzitásan alapult, mégis valocu müvé-szet_vult, mert megfelelt azon emberek vnTr
"IasT fogaiináinak.~~7rinjr~T:<>70n keletkezett^ Á
""középkor íuuveszei, a kik az érzelem ugyan-azon forrásából mentették az ihletet, melyből a nép zöme, és ezeket az érzelmeket az épi-szet, festéépi-szet, zene, költészet és dráma révén fejezték ki, igazi művészek voltak; és műveik, mint az igazi műalkotások, érzelmeiket az őket környezőkkel közölték.
így álltak a dolgok mindaddig, mígnem az európai társadalom nemes, gazdag és mű-velt osztályaiban kétségek merültek föl az élet azon fogalmának igazsága iránt, mely az egy-ház kereszténységében volt kifejezve. Midőn a keresztes háborúk és a pápák hatalmának tetőpontrajutása után e magasabb osztályok
vel; midőn egyrészt a görögök tanításainak józanságát és világosságát, másrészt az egyház, tanainak Krisztus tanításával való összefér-hetetlenségét látták, az egyház tanát lehe-tetlen volt tovább hirmiök. Látszólag mindazon-által ragaszkodtak egyházuk alakiságaihoz, de csak renyheségből vagy liogy befolyásukat a tömegekre, melyek hite és alázatossága érin-tetlen maradt, megtartsák. A valóságban az.
egyházi kereszténység megszűnt valamennyi keresztény vallási tana lenni, r.s a magasabb osztályok ugyanabban a helyzetben voltakr
melyben a tanult rómaiak a kereszténység előtt: a tömeg vallását nem ismerték el, de nem volt oly vallásuk, mely annak az egy-háznak a tanait, a melytől elszakadtak, pótol-hatta volna.
Az egyetlen különbség abból állott, hogy a rómaiak császár-isteneikbe való hitük meg-rendülése után nem gondolhattak arra, hogy az övéket megelőző bonyolódott mitológiákból valamit mentsenek, és az életről egészen új fogalmat voltak kénytelenek alkotni, inig a renaissance embereinek az egyházi keresz-ténység igazságának kétségbevonása után nem kellett fáradniuk, hogy jobb tanokat találjanak..
Csupán a romlottságtól kellett szabadalmok,, melyet az egyház Krisztus igazi tanain okozott, ns ezt néhányan meg is cselekedték, még.
pedig nem csak a reformátorok, Wiclef, Huss,.
Luther és Kálvin, hanem a neiu egyházi.
kereszténység minden híve, a Paulinusok, Bo-gom ilek, Vaudoisk és mások. De az eredeti kereszténységhez csupán szegény' emberek"
teiték Vissza, a kiknek nem volt seuillil Világi hatalmunk, volt ugyan néhány gazdag is, mint asszízí Ferencz, a kik Krisztus tanait egész, jelentőségében és minden következményével elfogadták és társadalmi kiváltságaikat nekik föláldozták. A magasabb osztályok legnagyobb része azonban, noha az egyház tanításaiban semmit sem bízott, nem akarta és nem bír-ta példájukat követni, még pedig azért nemr
mert az igazi kereszténység lényege az em-berek testvériségét és következőleg egyenlő-ségét hirdette, a mi megszüntette a kiváltsá-gok megszokott élvezését. rLS a magasabb osztályok emberei, a pápák, királyok, ber-ezegek és a fold minden nagyjai ily mó-don vallás nélkül maradtak, csupán külső-ségeit tártvá meg annak a vallásnak, mely-nek tanításai kedves kiváltságaikat igazol-ták. Már pedig épp ezeknek az embereknek a kézében volt a hatalom és vagyon és ők íizették a művészeket és szabtak irányt nekik,
¿ s jól jegyezzük meg, ezek körében született egy új művészet, melyet nem abban a mér-tékben becsültek, hogy mennyiben fejezi ki kora vallási érzelmeit/ hanem szépsége, va-gyis az élvezet arányában, melyet nyujhat.
Minthogy ezentúl nem birtak hinni abban a vallásban, melynek hamis voltát fölfedezték;, de minthogy az igazi kereszténységet sem
fogadtak el, inert egész életmódjukat elitélte, ezek a gazdagok és hatalmasok önkéntelenül
^.a pogány felfogáshoz tértek vissza^ilíély az élet értelmet az egyéni élVézelbeiilaléi~.
má'giisahT) osztály okban akkor köveikezelt be az, a mit a tudományok és. művészetek,,újjá-sziil*'Iesi• iiek nevezünk. Az lijjásziilelés kora a magasabb oszlályokhan lényleg a legteljesebb kételkedés kora volt. Minthogy nem volt semmi vallásuk, minden állandó szabálytól meg voltak fosztva, hogy a jó művészetet a rossztól megkülönböztessék, és a magasabb osztályok szabályul egyénié 1 vezet (i ke t fogadták
Mintán pedig a p u p p y észét lsrnortetojeíéül J&sélvezqj&t vagy más szóval, a szépséget
téf^-ték, nagyon boldogoknak érezték magukat,' liogy a régi görögöknek általában igen durva
művészi felfogásába kapaszkodhattak. Üj mű-vészeti elméletük üj életfelfogásuk közvetlen következménye volt.