SZEMLE
DR. MURAKUZY LÁSZLÓ KANDlDÁTUSl ÉRTEKEZÉSÉNEK VITÁJA
,SlMAN MlKLÓS
A Magyar Tudományos Akadémia Tudo- mányos Minősítő Bizottsága 1987. január 9- én nyilvános vitára bocsátotta Muraközy László "Szolgáltatások a gazdaságban. A makrostuktúra nemzetközi összehasonlítás- ban. 1870—198 " című kandidátusi érte—ke—
zését. A Bíráló Bizott-ság tagjai voltak:
Árvay János, a közgazdaságtudomány kan- didátusa: Erdei György, a közgazdaságtu—
domány kandidátusa: Kovács Géza. a köz- gazdaságtudomá-ny doktora; Kovács János, a közgazdaságtudomá-ny doktora (a Bizott—
ság elnöke) és Tóth László, a közgazdaság- tudomány kandidátusa (a Bizottság titkára).
Az értekezés széles körű nemzetközi ösz- szehasonxlításban (általában 25-30 ország.
de többször 50 ország adatai alapján), 100 évre visszatekintve — 187046! kulcs—
években (1900, 1913, 1938). majd 1950-től tízévenként —- a szolgáltatások (infrastuk- túra. tercier szektor) gazdaságon belüli helyzetét vizsgálja.1
Az elemzés az összes szolgáltatásnak a gazdaságban elfoglalt helyzetét mutatja be a termelés (GDP), o foglarlkozta'tottak.
az állóeszközök és a beruházások, valamint ezek kombinált, fajlagos mutatószámai (termelékenység, eszköz és beruházásfajla- gosok) alapján. Az összes szolgáltatás mel—
lett kiemeli a kereskedelem, a közlekedés, valamint a nem anyagi szolgáltatások ada- tait. A tanulmány melléklete ímponálóan nagy a—dattömeget mutat be, mely más ku- tatók számára is hasznos adatforrás lehet.
Az elemzés során a szerző többféle mód—
szert alkalmaz. Regresszió-számitásokkal vizsgálja a gazdasági fejlettség és a gaz—
dasági szerkezet. az egyes főbb ágazatok (primer, szekunder, tercier) aránya közötti összefüggéseket időbeli és országok közötti összefüggésben. Az egyes ágazatoknak a gazdaságban elfoglalt relatív helyzete
* A kandidátusi értekezés témájával foglalkozik a jelölt :: ..Fogialkoztatottsági makrostruktúra" c. ta- nulmányában. (Statisztikai Szemle. 1986. évi 11. sz.
1077—1092. old.)
alapján mutatószámokat képez, és azok alakulását elemzi. _
A számszerű adatok azonban -— figye- lembe véve a nemzetközi összehasonilí—tások- nak ilyen hosszabb időtartamra különösen fennálló bizonytalanságát — csak kiindulá- pontot képeznek az értekezés megállapitá- saihoz. Vizsgálja ezen kívül az árrendszer, a minőség, a ráfordításarányok. a munka- erő-áramlás. az állami költségvetés stb.
szerepét is, és a tendenciákat ezekkel együttesen mutatja be. magyarázza.
Az értekezés első részében a szerző az infrastruktúra és a szolgáltatások fogalmát határozza meg, majd részletesen foglalko- zik az infrastruiklturális ráfordítások és a gazdasági növekedés összefüggéseivel. A fogalmi tisztázás törekvései közül ki kell emelni az infrastruktúra általános termelési és fogyasztási feltételeként való meghatá- rozását. az infrastruktúra és a szolgáltatá- sok hazai és nemzetközi irodalmának tel- dolgozását és szintetizálását, továbbá az infrastruktúra létesítésére, fenntartására és működtetésére fordított kiadások közötti összefüggések elemzését. az infrastruktúra színvonala és a termelővállalatok költség—
görbéje közötti kapcsolat bemutatását, az infrastrukturális járadék értelmezését.
A második rész a szolgáltatások és az infrastruktúra nemzetgazdasági súlyának és strukturálódásának az alakulását vizsgálja nemzetközi összehasonlí'tások segítségével 1870 és 1980 között. Ez a fejezet képezi az értekezés gerincét. melyben a foglalkozta- totta'k, a beruházások. az állóeszközök és a termelés szerkezetére vonatkozóan össze- állított hosszú távú adatsorokat. az érteke- zés statisztikai adatállományát elemzi.
A harmadik rész az államnak az infrastruk- túra létesítésében, fenntartásában és működ- tetésében betöltött szerepét, annak történel- mi tendenciáit elemzi. Vizsgálja a tőkés és a szocialista állam súlyát az infrastruktúra finanszírozásában. Kimutatja azt a hosszú távú tendenciát, amely a jelentős közvet—
SZEMLE
691
len hatást gyakorló anyagi szolgáltatások (például közlekedés) közvetett támogatásá—
tól a közvetett hatással bíró, egyre megha—
tározóbb, nem anyagi szolgáltatásokban (oktatás. egészségügy stb.) való közvetlen állami szerepvállaláshoz vezet. Bemutatja.
hogy a fejlett tőkés államok költségvetésén belül az elmúlt fél évszázadban jelentősen átalakult a szolgáltatások válságellenes szerepe. Az időszak elején az állami keres- letnövelés fő területének éppen az infra- struktúra bizonyult, az 1929—1933-as válság során az infrastruktúra előzetes kiépítése ment végbe. Az időszak végére az állam infrastukturális kiadásai csökkennek, az 1973 óta eltelt időszak válságellxenes tevé—
kenységének a középpontjában már a jóléti kiadások állnak.
A szerző bebizonyítja, hogy a szocialista gazdaság—okra jellemző infrastrukturális pá—
lya kialakításában kulcsszerepet játszott és játszik a szocialista állam. Magyarországon az elmúlt évtizedben a GDP—nek csaknem kétharmada került be a költségvetésbe. ami kétszerese egy hasonló fejlettségű tőkés or—
szág értékének. A költségvetés szerkezetét, a makrostruktúra vizsgált területeihez képest a termelő szféra és azon belül is elsősorban az ipar magasabb aránya jellemzi. Az infra—
struktúrát tekintve kettős képet kapunk. Egy—
részt az állami kiadásokon belül aránya ki- sebb, mint a legtöbb hasonló fejlettségű tő- kés országban, másrészt azonban az infra- struktúra területén meghatározó az állami szerepvállalás.
A negyedik rész összefoglalja a legfonto—
sabb következtetéseket, mind a nemzetközi tendenciákat, mind a magyar fejlődést érin—
tő kérdésekben. Ez a rész összegzi és szin- tetizálja az előző három rész több síkon, több vetületben és több szerkezeti szinten fo-
lyó vizsgálatait.
A disszertáció kimutatja. hogy a makro- struktúra egészét vizsgálva, az elmúlt évszá—
zadokban a fejlett tőkés országokban egy- mástól eltérő fejlődési pályák figyelhetők meg. Ebben döntő szerepet játszik az iparo- sodás történelmi időszaka, a felhasznált tech- nikai szinvonal és az adott időszak világ- gazdasági feltételrendszere. Az egyik jelleg—
zetes fejlődési pálya képviselője Anglia, a másiké pedig az Egyesült Államok. Az euró—
pai tőkés országok többsége a két szerkeze—
ti út között helyezkedik el, ,,kevert követő- nek" tekinthető. Mindegyik típusra megfele- lően fejlett infrastruktúra kiépítése és tovább—
fejlesztése a jellemző.
A fejlett tőkés országok gazdaságában a makrostruktúra 1960 után kialakult új, a ko- rábbinál egységesebb fejlődési pályájarta—
posztalható. A különböző vetületekben meg- figyelhető a szerkezetek egymáshoz való fo- kozatos közeledése, a ráfordításarányok ki- 6!
egyenlitődési tendenciája, az ipar szerepé—
nek átalakulása, a szolgáltatások meghatá—
rozóvá válása stb.
A szocialista gazdaságok makrostruktúrája
— sajátos fejlődési tipust alkotva —— jelentő- sen és jellegzetesen eltér a tőkés országok- ra jellemző szerkezettől. E makrostrukturális fejlődési pálya fő jellemzője az anyagi ága—
zatok, elsősorban az ipar preferálása, nagy súlya mind a ráfordításokon, mind a terme- lésen belül, és ezzel összefüggésben, ebből következően a tercier szektor, az infrastruk- túra háttérbe szorulása. Ebben elsődleges szerepet a szocialista országok iparosítása.
az ezt célzó gazdaságpolitika játszik. Külső források hiányában az ipar extenzív fejlesz- tésének csak az erőforrások újraelosztása te- remtette meg az alapját. igy ezekben az or- szágokbon az extenzív iparosítás elsősorban szerkezeti kérdésként merül fel és jelenik meg. A makroszerkezet vizsgálata és sajáé tosságai ennek az újraelosztásnak a forró—
sait is jelzik. A szocialista iparosításban —- mint forrás — rendkívül jelentős szerepet ját- szik az infrastruktúra.
Az elmúlt évtizedekben a fejlett tőkés or- szágok az új és viszonylag egységes makro—
strukturális pályán való haladás során egyre jobban eltávolodnak a szocialista gazdasá- gok képviselte szerkezettől. Az 1970—es és 1980-as évek válságfolyamatai hatására ez felgyorsult, és a szocialista országok egyre inkább magukra maradnak fejlődési jelleg- zetességeikben.
A makrostruktúra egészét tekintve az eu—
rópai KGST-országok közül Magyarország áll legközelebb a nemzetközi főáramlatok- hoz. Miközben Magyarország gazdasági szerkezete a többi szocialista országéhoz ha- sonló, a tőkés országokétól eltérő képet mu—
tat, eközben az ágazatok között tudatosan fenntartott aránytalanságok, mind a mező- gazdaság, mind a tercier egészét tekintve nagyságrenddel kisebb mértékűek, mint a többi szocialista országban.
Magyarországon az 1968 után kialakított gazdasági mechanizmus az infrastruktúra szempontjából két fő hatással bír. Egyrészt ez a mechanizmus is sok elemén keresztül (árrendszer, bérrendszer, költségvetési poli- tika stb.) minden külön beavatkozás nélkül biztosította az anyagi ágazatok preferálását, az infrastruktúra háttérbe szorítását, és se- gítette az ennek megfelelő forrásallokációt.
Másik oldalról a gazdasági mechanizmus hozzájárult ahhoz, hogy a korábbiakhoz, és más szocialista országokhoz képest mérsék- iődjenek az ágazatok közötti aránytalansá- gok.
A vizsgálatok arra is rámutatnak, hogy a szocialista gazdaságokban az infrastruktúra háttérbe szorulása a beruházásokat és az ál—
lóeszközöket tekintve erőteljesebb, mint a
692 SZEMLE
munkaerő megoszlásában, összhangban az iparosítás tőkeforrásaként játszott központi szerepével. Ebből is következik, hogy a ter—
cier szektoron belül a tőkeigényes területe- ken a legnagyobb az elmaradás.
A szocialista gazdaságfejlődés során a ter- meléssel közvetlenebb kapcsolatban levő anyagi szolgáltatásokban (elsősorban a vas—
úti közlekedésben) a legkisebb az elmara- dás. A nem anyagi szolgáltatásokban — a- melyeknek hatása közvetett. nehezebben megragadható, számszerűsíthető -— figyelhe—
tő meg a nemzetközi tendenciától való leg—
nagyobb eltérés, pedig napjainkban a fejlett tőkés országokban ez a gazdaság legdina- mikusabb és legjelentősebb ágazata.
A disszertácíóban összegzett kutatások egyértelműen alátámasztják, hogy az infra- struktúra megfelelő fejlettsége a hatékony gazdasági növekedés feltétele. Az infrastruk- túra fejlesztése azonban nem önmagában, hanem csak az egész gazdaság növekedési folyamatába helyezve elemezhető és oldható meg. Magyarország jövőbeni infrastruktúra- fejlesztési pályája csak egy általános gaz- dasági stratégia részeként vázolható fel. En- nek a gazdasági stratégiának egyik központi elemét a szolgáltatások szerepének átérté- kelése, egy új intrastrukturális fejlődési pá- lya kialakítása kell. hogy jelentse. Hosszú távon, egy új növekedési pályán az infra- struktúra és a termelőágazatok fejlődése nem egymás rovására mehet végbe, ahogy rövid távon a jelenlegi helyzet és a feltételek sugallják, hanem egymást erősítve. Az infra- struktúra fejlesztése visszahat az anyagi ága- zatok termelékenységének és hatékonyságá—
nak a növekedésére. többszörösen megtérül.
Az ipar és a mezőgazdaság teljesítményé- nek az emelkedése pedig forrásokat és lehe- tőségeket teremt az infrastruktúra fejlődésé- hez. Egy ilyen pályán az anyagi ágak és a tercier szektor kiegyensúlyozott, egymást erő—
sítő növekedése az előrehaladás egyik köz- ponti eleme lehet.
Az értekezés opponensei dr. Hoffmann Ist—
vánné, a közgazdaságtudomány doktora és dr. Herczeg János, (: közgazdaságtudomány kandidátusa voltak. Mindketten pozitívan ér—
tékelték a választott téma aktualitását, ne- hézségét és a feldolgozás igényességét. A feldolgozott nagy irodalmi és statisztikai anyagot a szerző hűen mutatja be. Az alkal—
mazott új statisztikai módszer megalapozot- tá teszi következtetéseit.
Az opponensek különösen kiemelik a szer- ző megállapításai közül, hogy az infrastruk- túrát a gazdasági növekedés, fejlődés felté- teleként vizsgálja. Ebből következik, hogy a lemaradás vállalati veszteségeket okoz. és jelentősen befolyásolja a lakosság életmód- ját, életminőségét is. A lemaradás csak hosz- szú idő után és tetemes többletráfordítások- kal hozható be, ha egyáltalán behozható.
Két észrevételt kell kiemelni az opponen- sek ve'leményéből. A szerző által vállalt, ösz- szetett, interdiszciplináris és nagy volumenű feladat következtében az anyag helyenként nehezen követhető a túl sok hivatkozás, a bonyolult összefüggések következtében. A másik észrevétel az, hogy a szerző elemzé—
sében megállt a nyolcvanas évek elején. és nem ad elég új gondolatot, javaslatot a ki—
alakítandó fejlesztési stratégiához. Herczeg János azt is felveti, hogy a kisvállalkozások hazai szocialista gazdaságban betöltött sze—
repe részletesebb kifejtést érdemelt volna.
A szinvonalas disszertáció különösen a kö- vetkező kérdések körül váltott ki élénk vitát:
— mekkora az országok mozgástere a fejlődési modell megválasztásában;
-—- mennyiben befolyásolta a hazai fejlődést a Mo—
narchia szétesése;
—- a szocialista fejlődési modell és a piaci viszo—
nyok háttérbe szorításának összefüggése:
—-az 1968. évi reform hatása a szolgáltatások lejlődése're;
—- mennyiben módosult a hazai gazdaságpolitika az 1970—es. majd a nyolcvanas években a megelőző
időszakhoz képest;
-— összefüggés az állami szerepvállalás és a kom- petitivitás között:
——vita alakult ki az egyes termékelőállító ágak és a szolgáltató ágak színvonala és fejlődési üte—
mének arányairól. különös tekintettel a magyar gaz—
daság helyzetére.
A vitában részt vettek: Árvay lános, Be—
rend Iván, Boda György, Ehrlich Éva, Hel- czeg János, Kerekes Ottó, Kovács János.
Nyilas András, Sebestyén Tibor, Simán Mik—
lós, Tóth Magda.
A vita végén a Bíráló Bizottság — egyet- értve az opponensekkel a disszertáció jelen- tőségét és értékét illetően — egyhangúlag javasolta a kandidátusi tudományos fokozat megadását. A Tudományos Minősítő Bizott- ság 1987. február 12—i ülésén dr. Muraközy Lászlónak a közgazdaságtudomány kandidá- tusa fokozatot odaítélte.
AZ ENSZ NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLlTÁSl PROGRAMJÁNAK FEJLEMÉNYEl
Az ENSZ Statisztikai Bizottsága 1987. feb- ruár 234 és március 4. között tartotta 24. ülés- szakát, amelyen megvitatta a Nemzetközi Összehasonlítási Program (lCP) helyzetét és
további fejlődésének problémáit.
Az 1968—ban tíz ország részvételével szint-e kísérletképpen indult projekt a nyolcvanas évek elejéig rohamléptekkel fejlődöttA má- sod'i'k fázisban (1970) már 16, a harmadik- ban (1975) 34, a negyedikben (1980) 60 or-
