CSANÁDVÁRMEGYEI KÖNYVTÁR.
S Z E R K E S Z T I :
D R . E P E R J E S S Y K Á L M Á N .
I
29.
A CSANÁDI PÜSPÖKSÉG TÖRTÉNETE
(1608—1699)
ÍRTA:
J U H Á S Z K Á L M Á N
MAKÓ, 1936.
KIADJA CSANÁD VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGE
CSANÁDVÁRMEGYEI KÖNYVTÁR.
SZERKESZTI:
DR. E P E R J E S S Y K Á L M Á N .
2 9 .
A CSANÁDI PÜSPÖKSÉG TÖRTÉNETE
( 1608 - 1699 )
JUHÁSZ KÁLMÁN
MAKÓ, 1936.
KIADJA CSANÁD VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGE
A CSANÁDI
PÜSPÖKSÉG TÖRTÉNETE
( 1608 — 1699 )
Í R T A :
J U H Á S Z K Á L M Á N
MAKÓ, 1936.
NYOMATOTT A MAKÓI KÖNYVNYOMDÁBAN — 7583
Csanad vá rm eg y e
t ö r v é n y h a t ó s á g a
továbbá
Gróf Zichy Gyula
k a l o c s a i é r s e k é s
Dr. móri Glaíífelder Gyula
Csanádi megyéspüspök ö Excellencíáik
valamint
Dr. Becker Vendel
f ő i g a z g a t ó ú r ö M é l t ó s á g a
a n y a g i t á m o g a t á s á v a l .
JATE Egyotoml Könyvtár
J000080598
B150217
BEVEZETÉS.
Az egyházmegye történetében a török hódoltság kora 1552-vel, az ősi püspöki városnak és az egyházmegye területe nagy részének a félhold hatalma alá kerülésével kezdődik és 1699-el, ugyancsak az egyházmegye területe egy részének a török uralom alul történt felszabadulásával végződik. Mint
hogy ez a korszak (1552— 1699) jellegzetesen egységes, sőt szerves egészet alkot, tárgyalásának is az egyöntetű, meg
szakítás nélkül való folyamatos előadás felel meg. Nyomda
technikai és egyébfajta akadályok miatt azonban kénytelen lévén dolgozatomat két részben kiadni, arra törekedtem, hogy mindegyikét mint kikerekített egészet bocsássam közre.
Az 1935-ben megjelent első rész (1552— 1608) első fejezetében a közállapotokat igyekeztem megrajzolni e kor végéig (1699-ig), viszont a mostani második rész (1608— 1699) utolsó fejezetében a hitéletet és lelkipásztorkodást óhajtottam ecsetelni 1552-től, vagyis az egyházmegye leigázásától kezdve, hogy ily módon e fejezetek tárgyuknak a török világ idejében kialakult, lehe
tőleg hiánytalan és egységes képét nyújtsák. Mindkét rész többi fejezetében, az időrendben következett püspökök élet
rajzában, az egyházmegye úgynevezett külső történetét ipar
kodtam feltüntetni. A hódoltság az egyházmegyében ugyan csak Temesvár visszafoglalásával, 1716-ban szűnt meg végkép
pen, de mivel a püspökségnek a karlócai békével (1699-ben) felszabadult részében az ugyanebben az évben kinevezett püspök, Dolny István, az egyházmegyének a letűnt török világban ismeretlen alapokon való újjászervezését kezdte meg, működése már új korszak kezdőállomásának tekinthető.
Tartalom.
B e v e z e té s ...
Oldal
. . 5
Herovich Mátyás (1608—1 6 2 3 ) . . . . 7
Lósy Imre (1623— 1 6 2 5 )... . . 16
Dubovszky György (1625— 1637) . . . . . 23
Szederkényi Püsky János (1637— 1643) . . . . 29
Pohronczi Szelepcsényi György (1643) . . . . 34
Széchenyi György (1643—1644) . . . . . 42
Szenttamási Zongor Zsigmond (1644— 1648) . . . 48
Alsólelóczi Tarnóczy Mátyás (1648— 1650) . . . 55
Rohonczy István (1651— 1 6 5 2 ) . . . . 61
Erdődi Pálffy Tamás (1653— 1657) . . . . . 64
Macripodari Jácint (1658—1672) . . . . . 82
Gróf Pálffy Ferdinánd (1672— 1678) . . . . 94
Gróf Kéry János (1678— 1681) . . . . . 98
Galánthai Balogh Miklós (1681— 1685) . . . . 109
Fenessy György (1685— 1686) . . . . 112
Liptófalvi Dvornikovich Mihály (1686— 1689) . . 115
Telekessy István (1689— 1 6 9 9 ) . . . . 120
Hitélet és lelkipásztorkodás . . . . 126
B e fe je z é s ... ... . . . 174
Képek j e g y z é k e ... . . 176
Herovich* Mátyás.
(1608-1623)
I. Kineveztetése. — A kortársak ítélete. — Tihanyi apát. — II. Püspöki javak. — Ellentéte az esztergomi érsekkel. — Ferences-confraternitásba
lépése.
I.
' ozsonyi kanonok1 és székesfehérvári prépost volt,1 2
% midőn a király őt a Csanádi püspöki címmel meg
ajándékozta. Ez az ajándék azonban danaus-aján- dék lett. A királyi kegy nyilvánvaló célja az volt, hogy Herovichnak nagyobb méltósággal való felruházása az iránta való tiszteletet öregbítse; Herovich azonban e méltóság elnyerésére kifejtett eljárását oly körülményekkel rakta meg, melyek nemcsak elnyelték a kinevezésével járó nagyobb tekin
télyt, hanem megsemmisítették azt a tiszteletet is, melyet prépost és kanonok korában, mint becsületességének vissz
fényét, élvezett. Azt a körülményt ugyanis, hogy Verancsics Faustus Csanádi püspöknek Olaszországban való tartózkodása alatt, tehát még ennek életében hajhászta és használta e címet,3 az akkori felfogás oly bűnös frivolitásnak minősítette, mely a jobbérzésűeket arra kényszerítette, hogy tőle elfordul
janak. Pázmány Péter esztergomi érsekprímás, aki egy más ügyből kifolyóan ellenszenvvel volt iránta, még tíz évvel Verancsics halála után is gyalázattal bélyegzi meg Herovichnak
1 Kutassy János esztergomi érseknek Monoszlay András veszprémi püspökhöz 1598 január havában írt levele szerint Herovich már ekkor tagja volt a pozsonyi káptalannak. (T ört. Értesítő Temesvár, 1883, 47.) 2 1601 óta fehérvári prépost. V. ö. Pauler, História dioecesis Albaerega- lensis, 136. Az 1608. pozsonyi országgyűlésen mint „Mathias Herovitius Albae-Regalensis“ fordul elő. (Péterffy, Sacra Concilia in regni Hungáriáé celebrata. Posonii, 1741 II 191). — 3 1608 szeptember 6-án már hasz
nálja e címet. (Batthyány, Acta et scripta S. Gerardi cum serie
8
ezt az eljárását, mikor annak pártfogójához, Dimitrovich Péter zágrábi püspökhöz írt levelében ezeket írja: „Midőn elődöm, Forgách bíboros idejében, az apostoli nuncius jelenlétében Nagyszombatban tartományi zsinat tartatott, Herovichot nem vették fel a püspöki karba, mivel mindenki előtt ismeretes volt, hogy subreptio útján, az egyházi törvények ellenére bitorolja a püspökséget“ .4 Vájjon csakugyan perfidiája, vagy korlátoltsága, vagy talán éppen csak meggondolatlansága taszí
totta a becstelenség poklába, bajos eldönteni, mert habár távo
labb állva az eseményektől, nagyobb látókörből szemléljük azokat, mégis nem ismerjük a lelki rugókat, melyek e cse
lekvésre indították.
Herovich nem volt bölcselkedő, sem lángész. Nem is sóvárgott arra, hogy annak tekintsék. Nem mulatott ugyan rajtuk a tudatlanság fölényével, de többre tartotta gyakorlati ismereteit a tudomány szabályainál. Lelke nem vergődött tehe
tetlenségben, hanem égett a becsvágytól, hogy tetterejének bőségét az egyház érdekeinek védelmére fordítsa. Szinte leste, sőt talán sürgette is az alkalmat, hogy tapasztalatainak kimuta
tásával elvesztett becsületét visszaszerezze és ily módon semmivé lett tekintélyét helyreállítsa.
1609 őszén5 tihanyi apáttá neveztetett.6 Ez az apátság félszázad óta szintén csak címzetes volt. Herovich kinevezé
sekor azonban II. Mátyás király a monostort visszahelyezte birtokos jellegébe és „összes javaival és jogaival együtt“ ado
mányozta Herovich „választott Csanádi püspöknek“ , egyúttal pedig utasította a királyi jövedelmek igazgatóját és a kamara tanácsosait, hogy Herovichot első kérésére iktassák be az apátság birtokába és uraságába.7 Amint szégyenkezés nélkül ambicionálta a püspöki címet és azt fondorkodással nyerte el, éppúgy félelem nélkül fogott most ahhoz, amire e cím és a király intézkedése őt feljogosította. Úgy vélte, hogy ha a királyi adománylevélben és az annak alapján kiadott utasí
tásokban kifejtett szándékok megvalósítása érdekében vala
mennyi képességét ragyogtatja és sikert ér, megalapítja hír-
episcoporum Chanadiensium. Albo-Carolinae, 1790, 170). — 4 Pázmány Levelei, I 156—7. —6 Szept. 6. — 6 Erről Bécsből e napon értesíti II.
Mátyás király a pozsonyi kamarát. — 7 Országos Levéltár: Benignae Resolutiones. A pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története X. (Erdélyi
9
nevét, szaporítja egyháza jövedelmét és kiérdemli királya kegyét. A mindennapi gyakorlati tapasztalat szempontjából szemlélvén a török világ forgatagát, úgy vélte, hogy mivel az uralkodó közvélemény és erkölcs nem nyújt megbízható támaszt a jogok érvényesítéséhez és a bíróság nem szürke elméletek ködös magaslatáról bírálja felül az elébe kerülő jogvitákat és egyéb eseteket, sokszor nem az igazság és nem a jog absztrakt szabályaiban való jártasság, mint inkább a könyök és merészség, vagy pedig a ravaszság és csalafintaság vívja ki Justitia kedvezését. Számításba vette, hogy az elbírá
landó jogviszonyok tisztázása, mint minden tisztítás, sok olyat fog előidézni, ami éppen ellentéte a tisztának. De mindettől annál kevésbbé engedte magát visszarettenteni, mivel abban bízott, hogy ügyességével kiviszi, hogy ő legyen a mérleg nyelve és, egyházi birtokok visszaszerzése forogván kockán, nagyravágyása a jogi kérdések oly értelemben való eldönté
sének kieszközlésére ösztönözte, hogy azok a vagyoni előnyök, melyeket a királyi adománylevél neki kijelölt, őt jog és tör
vény szerint is megillessék. Mivel pedig minél előbb akart e jogokkal élni, a késedelmességgel járó kockázatot elhárítandó, haladéktalanul megindította a perek ama sorozatát, melyek aztán sírjáig követték.
Az apátsági jószágokat Vincze Pál tihanyi várkapitány tartotta birtokában. Miután kiadásukat megtagadta, Herovich8 a királyhoz fordult. Utóbbi nemcsak elrendelte az adomány
levél tiszteletbentartását,9 hanem azt az utasítást adta a pozsonyi kamarának, hogy szükség esetén ismételje meg beiktatását.10
Midőn az említett tihanyi kapitány az apátság Tósok nevű faluját Illésházy nádorral magának adományoztatta, Herovich kérelmére11 gróf Thurzó György nádor az ügyállás kiderítése végett Veszprémvármegyéhez fordult. Ez pedig tanú
vallomások alapján megállapítván12 azt a tényt, hogy a falu két emberöltő óta az apátsághoz tartozott, odaítélte13 azt Herovicsnak. Ez ellen a kapitány fia, Vincze Mihály, perújí
tással élt.14 Azzal állott elő, hogy a tósokiak nemesek voltak,
László, A tihanyi apátság története II.) Oklevéltár 204 sz. 737 1. — 8 „Re- verendus Mathias Herovitius, electus Chanadiensis et praepositus Alben- sis“ . — u 1610 április 10. — 10 Pann. II. 79, 737—8 és Oklevéltár 206 sz.
11 1612 december 19. — 12 1613 február 5. — 13 1613 június 15. — 14 1613
10
a tihanyi kapitányok azonban ennek ellenére erőszakkal Tihany vár szolgálatára kötelezték őket; mivel pedig ily hatal
maskodások útján Tósok nem válhatott apátsági birtokká, a hozott ítélet hatálytalanítandó. A nádor új tárgyalásra utasí
totta a törvényszéket,15 amely a lefolyt eljárás után ismét Herovichot nyilvánította pernyertesnek.16
A Körmenden lakó Veszprém völgyi ciszterci apácákhoz intézett ama felszólításával azonban, hogy tartózkodjanak Szárberényben „a tihanyi apátságot illető“ tizedek szedésé
től, kudarcot vallott, mert a szerzetesnővérek a vasvári káp
talan előtt óvást emeltek17 Herovich követelése ellen.18 Hasonlóképpen nem vezetett sikerre a veszprémi káp
talan birtoktizedei iránt indított pere. Herovich ugyanis Keg- levich György veszprémi kapitánnyal szemben igényt támasz
tott ama káptalani birtokok tizedeinek bérletére, amelyeket azelőtt a tihanyi várkapitányok bírtak.19 Miután Keglevich az igények jogosságát tagadásba vette, Herovich panaszára II.
Mátyás20 király az ügy kiderítésére bizottságot nevezett ki.21 Herovich a keresetben vett követelésének valóságát nem bizo
nyíthatván, Keglevich utóda, Zichy Pál szabályszerű haszonbér
szerződéssel arra kötelezte magát,22 hogy a befolyó jöve
delmet a vár rendbehozására fordítja és katholikus papok alkalmazásáról gondoskodik.23
Herovichnak a fehérvári prépostsághoz és a tihanyi apát
sághoz tartozó birtokokra támasztott igényeire nézve a király Pázmány Péter esztergomi érseket szólította fel vélemény
szeptember 21. — 15 1614 február 13. — 16 A Pápán tartott törvényszéki tárgyalás Herovich győzelmével végződött. A törvényszék 1614 május 23-án terjesztette fel ítéletét megerősítés végett a nádorhoz. Pann. X. 81
— 17 1611 augusztus 18. — 18 Pann. X. 80. Oklevéltár 207 sz. 738 1. — 18 E célból Herovich (Reverendissimus dominus episcopus Chyanadien- sis) 1604 május 31-én a pozsonyi kamarától jegyzéket eszközölt ki a tihanyi apátság falvaira vonatkozóan. (Id. m. Oklevéltár 224. sz. 750 1.)
— 20 1614 december 16. — 21 Országos L e v é ltá r: Conceptus expeditionum 545. Erdélyi Gyula, Veszprém város története a török idők alatt. Vesz
prém 1913, 119— 120. — 22 1615 szeptember 5. Ez időben Herovich apát
sága székhelyén, Tihanyban járt. 1615 október 25-én oklevelet állít ki, melyben a királyi táblai ülnök címét viseli. (Pann. X. Oklevéltár 827 sz.
751 1.) — 23 Országos Levéltá r: Benignae Resolutiones 1617—8, föl. 9/b, 62/b, 69. A Veszprém és Palota várak környékén elterülő birtokok bér
lete 1700 forintban állapíttatott meg. Országos Levéltá r: NRA, fasc. 93
11
adásra.24 Pázmány a Pozsonyban tartott tárgyaláson meg
hallgatta mind Herovichot, mind a kamara képviselőjét25 és miután Herovich állításait beigazoltnak látta, az iratokat a következő véleményes jelentéssel terjesztette fel II. Mátyás királyhoz:26 a felség teljesítse a Csanádi püspök kívánságát, hogy a régibb törvényes királyoknak istenes egyházi ado
mányai világi célokra ne fordíttassanak.27 A döntés azonban, mely II. Mátyás király utóda, II. Ferdinánd alatt történt, nem vált Herovich előnyére. A király — egyrészt azért, mert a kérdéses birtokok már régóta a veszprémi vár fenntartását és megerősítését szolgálják, másrészt arra való tekintettel, hogy Herovich mint egyházi férfi nem tehet oly hasznos katonai szolgálatot, mint Zichy várkapitány — úgy rendel
kezett, hogy a szóbanforgó jószágok „főleg a mostani vesze
delmes idők közepeit“ maradjanak továbbra is a várhoz csa
tolva.28 Ugyanakkor azzal kecsegtette Herovichot, hogy nem fog róla megfeledkezni, hanem alkalomadtán egyházi java
dalommal fogja kárpótolni.29 Zichy Pál veszprémi kapitány távozása után Herovich újból megkísérelte a veszprémi püs
pökség ama birtokainak megszerzését, melyek azelőtt részint a tihanyi apátsághoz, részint a fehérvári prépostsághoz tar
toztak. De, habár igazát I. Endre és Nagy Lajos korából való oklevelekkel bizonyította,30 mégis minden igyekezete meddő
nek bizonyult, mert a birtokok továbbra is Zichy kezén maradtak.31 Veszprém város történetírója32 szerint Herovich igazságos ügyért szállt sorompóba és véleményét igazolja nemcsak II. Ferdinánd király 1625 január 1-én kelt ama leirata,
nr. 9. Erdélyi Gyula, id. m. 121. — 24 1617 június 28. — 25 Pozsony, 1617 november 13. — 26 1617 november 16. — 27 Pázmány Levelei I 132—6.
V. ö. Pann. X 84. Erdélgi Gyula, id. m. 121. — 28 A királyi rendelkezés a királyi biztosok és a magyar kamara egyértelmű javaslatát követte.
A pozsonyi kamara 1620 február 19-i értesítése Herovichhoz. Pann. X 82—84. — 29 Talán ezután nyerte el a hévízi prépostságot. (Erdélyi Or
szággyűlési Emlékek VI, 551.) A tihanyi apátság két-három ezer forintot jövedelmezett. V. ö. Vegliai Horváth Gáspár Pozsonyban 1623 szeptem
ber 2-án kelt jelentését a királyhoz. (Országos L e v é ltá r: Litterae Priva- torum 58. Pann. X. Oklevéltár 240 sz.) — 30 Herovichhal szemben a veszprémi püspök, Ergelich Ferenc azt vitatta, hogy a kérdéses helyek a veszprémi püspökség tulajdonai. (A kamarához 1622 junius 30-án kelt irata. Pann. X. 207—209. V. ö. Erdélyi Gyula, id. m. 127). — 31 1622 június 25-én nyerte el ezeket bérbe a királytól. — 32 Erdélyi Gyula, id. m. 127.
12
mellyel Herovich utódjának a székesfehérvári prépostságban évi kétezer forintot utalt ki kárpótlásul a Zichy Pál kezén levő birtokokért,* 33 hanem a veszprémi várhoz csatolt, de egykor a fehérvári prépostsághoz tartozó birtokok lajstroma is, mely szintén hivatkozik a Herovichtól felhozott okleve
lekre, valamint a bécsi kamara34 végzéseire.35 II.
Püspöksége jogainak visszaszerzésére is törekedett. Na
gyobb buzgalommal, mint megfontoltsággal. Makó és Vásár
hely (ma: Hódmezővásárhely) lakosait egyházi tized fejében adózásra akarta szorítani. Történt ez abban az időben, midőn ez a két város a török dúlás okozta sebeiből fellábadván, fellendült. Régi lakosai egy része ugyanis már visszatért, meggyarapodva a környékbeli elpusztult falvak lakosaival.36 Minthogy az egyházmegyének a Marostól északra eső területe az erdélyi fejedelmet uralta, az újonnan települt makói lako
sok is őt kívánták uruknak. Követséget indítottak Kolozs
várra, Báthory Gábor fejedelem pártfogását kérve. Utóbbi37 teljesítette kérésüket. Nemcsak oltalomlevelet állított ki, ha
nem külön bíráskodást is biztosított számukra,38 aminek elle
nében némi adófizetésre és a lippai várnak teljesítendő szol
gálatokra kötelezték magukat. Természetes tehát, hogy ezek után Herovich követelésével39 szemben a fejedelemhez for
dultak oltalomért. Ez pedig elutasítva Herovich igényét, 1614 július 28-án megtiltotta a makóiak adófizetésre való kötele
zését.40 A makóiak ezenfelül a pozsonyi kamaránál is panasz
kodtak a püspök túlkapásai miatt:41 „A Csanádi püspök ő nagysága is írt ennekelőtte való üdőben rejánk levelet, hogy
33 Országos L e v é ltá r: Particulare 1. csomó. V. ö. id. h. — 34 1623 február 21 és 1624 augusztus 27-én kelt. — 35 Országos Levéltá r: Acta ecclesi- astica fasc. 70. nr. 35. Erdélyi Gyula, id. h. — 36 Borovszky, Csanád vármegye története. Budapest, 1897 II 356. — 37 1608 május hó 3. — 33 Gyulafehérvári Liber Regius V 28. V. ö. Borovszky, Csanád vármegye története. Budapest 1896. I Budapest 1896. 298—299, II Bp. 1897. 356.
Reizner, Makó város története. Szeged, 1892 Oklevéltár 3 sz. 108—110 1.
— 39 A püspök felszólítása nem maradt fenn, de Báthori fejedelem tiltakozó irata arra enged következtetni, hogy Herovich fenyegető
zésekre ragadtatta el magát. Borovszky, id. m. II. 356. — 40 Erdélyi Országgyűlési Emlékek VI 551. Borovszky, id. h. — 41 1615 április
13
ő nagyságának adóznánk, mórt az Csanádi püspök bírta volna Makót. De arra azt írhatjuk bizonyosan, hogy vannak itt közöttünk régi embörök, kik magyarok idejében is itt lakta- nak és jól érték az csenádi püspökségöt, de soha nem tudják, hogy Makót püspök bírta volna. Vannak hatvan, hetven, nyolczvan esztendős embörök, kiket az dologért mögesküd- töttünk, igaz hitük szörént vallják, hogy Makónak más bizo
nyos ura volt, nem az püspök ő nagysága, Isten tartsa egészségben nagyságtokat“ .42 Herovich nem is háborgatta ezu
tán őket.
Máskép jártak a vásárhelyiek. 1615 június 1-én a város főbírája és tanácsosai tanúvallomásokat vettek fel arra nézve, hogy városuk sohasem tartozott Erdélyhez, hanem mindenkor felsőmagyarországi birtokosok voltak földesurai.43 Amire He
rovich a következő évben,44 „miután felhívásának nem tettek eleget“ , hajdúit küldte rájuk és elhajtotta harminchét ökrüket.45 Javadalma ügyében még a török hatóságok pártfogását is kereste. Ugyanebben az évben panaszolja, hogy jobbágyai eddig mindig feljöttek hozzá „még Tolnamegyéből is“ , most azonban vonakodnak őt földesuruknak elismerni. Kérte a budai pasát „küldje fel hozzá a Csanádi püspökség jobbágyait.“ 46 Időközben Herovich egy javadalombetöltésből kifolyóan éles ellentétbe került Pázmánynyal. A székesfehérvári őrka- nonokságot unokaöccsével szerette volna betölteni. E kine
vezés nem a káptalani prépostot, Herovichot, hanem az esz
tergomi érseket, Pázmányt illette. Herovich javadalmai az esztergomi egyháztartományban feküdtek, mint püspöknek azonban a kalocsai érsek, Naprághi Dömötör volt metropo- litája. Mint Herovich a Csanádi püspökségnek, Naprághi a kalocsai érsekségnek szintén úgyszólván csak puszta címét viselte, és mint Herovich kanonoki minőségében Pozsonyban, Naprághi győri püspöki minőségében Győrött tartózkodott.
Naprághi Forgách Ferenc halála után, ezzel az indokolással folyamodott a királyhoz az esztergomi érsekségért: „Minthogy immár az országban et senio et dignitate én vagyok az első, azért őfelsége is akarván megtartani a szokott ordót és grá-
12-én. — 42 Borovszky, id. m. I 229, 301. — 43 Országos L evéltá r: NRA.
938, 26. Borovszky, id. m. ll 224. — 44 1617 december 13-án panaszkodnak emiatt. Borovszky, id. m. I 229. — 45 Borovszky, I 375. — 46 A budai pasához intézett levele a bécsi állami levéltárban (Turcica 1615. Idézve
14
dúst, talán méltó, hogy énreám is tekintettel legyen“ .47 Mint
hogy azonban a király Pázmányt nevezte ki érsekké, emiatt boszankodott Pázmányra. Kapva-kapott az alkalmon, hogy Pázmány ellenében Herovich pártjára állhasson, aki pártfo
gásért a bécsi nunciushoz fordult. A nuncius nem lévén tájé
kozva az ügy iránt, a vizsgálattal és ítélethozatallal Dimitro- vich Péter zágrábi püspököt bízta meg. Pázmány rosszalta Dimitrovichnak azt az eljárását, hogy őt, mint érseket és született pápai követet a saját — esztergomi — egyházme
gyéjében a hierarchikus tekintetek és a római szentszéknek az ország területén való elsőfokú bíráskodását súlyos büntetés alatt tiltó országos törvények megsértésével, bíróilag maga elé idézte. „Mint bizalmas barátomat figyelmeztetem — írja Dimitrovichnak48 — , hogy Magyarországon a Luther fellépését megelőző időtől, sőt a magyarok megtérésétől fogva, törvény és szokás azt rendeli, hogy az, ki az ország rendes bíróinak mellőzésével, közvetlenül a római pápához fordul, ha egyházi férfiú, javadalmát, ha világi, fejét veszítse. Ha tehát a szent
szék tekintélyének megóvása szemem előtt nem lebegne, az országgyűlésen könnyen határozatot eszközölhetnék ki, mely Herovichot javadalmaitól megfosztaná“ .49
Nem lehetetlen, hogy Herovich e meggondolatlan lépése okozta, hogy később sem lépett át más püspöki székre. A török hódoltság harminc főpásztora közt ő viselte legtovább, tizenöt éven át, a Csanádi püspöki címet. Nemcsak Verancsics életében, hanem később sem erősítette meg őt a szentszék, jóllehet olykor, mint „Csanádi püspök“ és nem mint „válasz
tott“ püspök fordul elő történelmi emlékeinkben.50
Takáts, Rajzok a török világból I. 141.) — 47 Fraknói (Franki) Vilmos, Pázmány Péter és kora I 177. K ollányi, Esztergomi kanonokok, 188—9, V. ö. Némethy Ambrus, A székesfehérvári kiváltságos prépostság és az esztergomi érsekség. Századok 1901. 54 sk. — 48 Pozsony, 1618 június 28.
49 Pázmány Levelei I 156— 157. V. ö. Fraknói, id. m. I. 481, Ugyanaz, A magyar királyi kegyúri jog. Budapest, 1895 314. — 60 Pl. 1613 augusztus 22, 1614 január 24-én („reverenissimus dominus episcopus Chanadiensis“
Pann. X. Oklevéltár 216 sz. 742—3) 1616 szeptember 21-én (U. o. Okltár 232 sz. 756), 1616 december 7-én (U. o. 233 sz. 757). Sőt halála után, pl.
1643 március 19-én Eszterházy Miklós gróf, nádor és királyi helytartó Zala vármegye törvényszékéhez intézett leiratában: „Reverendissimus quondam Matthias Herovitius, alias episcopus Chanadiensis et tunc tem- poris abbas Tihaniensis“ (U. o. Oklevéltár 263 sz. 789.) Kétségtelen azon-
15 Herovich 1662 év végén Szomolai Mátyást tette meg gaz
dasági ügyelőjévé (provisor), ki hűséglevelében megígérte,51 hogy „igaz jámbor szolgájához illően fog viselkedni, minden tehetsége szerint minden jövedelmét, előmenetelét és hasznát igyekszik elővinni s ha szántszándékkal vagy gondviseletlen- séggel kárt tenne, teljes hatalmat ad az ő kegyelmes urának, hogy nemességét, hitét, fogadását hátrahagyván — ezekre való tekintet nélkül — csak ez levele által is megtartóztassa, megfogassa és fogva tarthassa mindaddig, amíg ő nagyságá
nak kárát meg nem téríti“ .52
Szomolai azonban nem sokáig szolgálhatta ura érdekeit.
Herovich a következő év szeptember 1-én Pozsonyban elhúnyt.
Tetemei még el sem voltak hántolva, midőn püspöki címe és egyéb javadalma adományozására felterjesztést tettek a ki
rálynak.53
A felsorolt adatok Herovichnak a múlandó, földi javakkal való bajlódásait54 világítják meg. Jóhiszeműségét nincs okunk kétségbevonni, mert annak oka, hogy nem minden ügyben ért sikert, jórészt a jogi állapotok zavar osságában rejlett, mely megakadályozta a tisztánlátást. Nem is annyira perei tették őt ellenszenvessé, mint az a körülmény, hogy hiányával volt az illendőség ösztönszerű megérzésének; nem tudta cse
lekvéseit a tényleges állapotokkal összhangba hozni; szűköl
ködött a tapintat legprimitívebb elemei nélkül. De hogy elméjét nem ámította el sem önzés, sem kapzsiság, sem pénz- szomj, azt világossá teszi a kanonoki székhelyén a pozsonyi káptalan levéltárában lappangó, szembe nem tűnő írás,55 mely
bán, hogy mindvégig csak választott püspök volt. Midőn legott halála után (1623 szeptember 3.) egyik javadalmát, a tihanyi apátságot a király eladományozza, a kinevezési oklevél kifejezése szerint, utóbbi néhai Herovich Mátyás választott Csanádi püspök halála folytán van üresedés
ben. („Abbatiam S. Aniani martyris de Tihan in comitatu Vesprimiensi fundatam, nunc per mortem reverendi Mathiae quondam Herovitii electi episcopi Chanadiensis et eiusdem abbatiae Tyhaniensis ultimi, veri et immediati possessoris de iure et de facto vacantem“ . Pann. X. Oklevél
tár 241 sz. 765. Országos L e v é ltá r: Liber collationum ecclesiasticarum I 287—8 Collatio abbatiae S. Aniani de Tihan honorabili Michaeli Ramo- cziahazy facta.) — 51 A Pozsonyban 1622 október 31-én kelt levelet a provisor nevében, „mivel maga írni nem tud“ , Szerdahelyi György kamarai tiszt írta alá. — 52 Pann. X. 85—86. — 53 V. ö. utódjáról, Lósy- ról szóló fejezetet. (2. jz.) — 54 Pert folytatott a Tóti Lengyel családdal is (Pann. X 80—81), ennek azonban nem érte végét. — 68 Tört. Értesítő,
16
annak a bizonyságtételével, hogy a sokat pörösködő főpap, éppen püspök korában, a földi javakat megvető és a szegény
ségért rajongó assziszi szent harraadrendjébe lépett,56 néma ékesszólással hirdeti, hogy Herovich más szerepet játszott ugyan a külső élet színpadján, de egészen más lelki életet élt.
Lósy Imre.
(1623—1625)
Kineveztetése. — Előélete. — Pápai megerősítésének elmaradása. — Váradi, váci püspök; esztergomi érsek.
erovich Mátyás Pozsonyban még ravatalon feküdt, midőn1 Vegliai Horváth Gáspár az esztergomi olvasókanonokot és érseki helynököt, Lósy Imrét ajánlotta a felségnél a „címzetes1* Csanádi püs
pökségre.2 Két nap múlva3 Balásfy Tamás választott pécsi püspök szintén Lósy érdekében tett előterjesztést a király
nál.4 Valószínűleg mások is őt ajánlották, mert egy hétre Herovich elhunyta után5 II. Ferdinánd király Lósyt nevezte ki Csanádi püspökké.6
Lósy 1580 tájban7 a sopronmegyei Lós nevű községben szü
letett. Atyja, Máté és anyja, Németszeghy Anna református val- lásúak voltak.8 Midőn Bécsben a humaniorákat végezte, Lamor- main jézustársasági atya megnyerte őt a katholikus egyháznak, sőt hajlamot ébresztett benne az egyházi pályára. A nyitrai egy-
1883, 46—47. — 56 Karácsonyi, Szt. Ferencz rendjének története Magyar- országon 1711-ig. Budapest, 1923 I 109.
1 1623 szeptember 2. — 2 Országos Levéltá r: Litterae Privatorum, 58. Pann. X. Oklevéltár 240 sz. 764 1. — 3 Szeptember 4. — 4 Országos Levéltár: Litterae Privatorum, 59. Pann. X. Oklevéltár 242 sz. 242 1.
5 1623 szeptember 7. Általában szeptember 20-ra helyezik püspökké ki- neveztetését. (Pesti Növendékpapság Munkálatai, 1837, IV 256.) — 6 O r
szágos L evéltá r: Liber collationum ecclesiasticarum I 283—4. (A kineve
zési okirat teljes szövege.) — 7 A processus canonicusról felvett jegyző
könyvben ez áll: „Anno 1625, 24. Octobris annorum 45 ab episcopatu Chanadiensi transfertur ad Varadiensem“ - Péterffy, II 334.) — 8 Ráth Károly, Lósy Imre származásáról. (M agyar Sión,1866, 664—7.) Testvérei:
Mihály, Boldizsár, ifjabb Imre és Margit. (Bunyitay, A váradi püspökség
«
19
házmegye kötelékébe lépve, főpásztora, Forgách Ferenc Rómába küldi a Collegium Germanicum-Hungaricumba.9 Hét évet töl
tött itt. A fegyelemnek nem volt barátja, de eszes és jám
bor papnak nevezik elüljárói.10 Rómában pappá szenteltetvén>
hazatérése után11 püspöke nyitrai kanonokká nevezte ki,12 * mikor pedig esztergomi érsek lett, Lósyt befogadta új egy
házmegyéjébe és megtette pozsonyi kanonoknak.18 Lósy mint a pozsonyi társaskáptalan tagja, ennek és prépostjának nevé
ben résztvett 1611 augusztus 1-jén a nagyszombati tartományi zsinaton,14 hol széles ismereteivel kitűnt. Rövid idő múlva15 Forgách esztergomi kanonokká és nyitrai főesperessé nevezte ki.16 Mint főesperes a tartományi és egyházmegyei zsinatok határozatainak foganatosításával jelentékenyen előmozdította kerületének érdekeit.17 Püspökké kineveztetése után pártfogói a Herovich halálával szintén megüresedett tihanyi apátság adományázását kérelmezték számára a felségnél. Minthogy a király ezt az apátságot azonban már szeptember 3-án Ra- mocsaházy Mihály szentgotthárdi apátnak és pozsonyi kano
noknak adományozta,18 Lósyt még ugyanabban a hónapban19 tapolcai apáttá,20 majd esztendő múlva21 óbudai préposttá nevezte ki.22 Lósy továbbra is megtartván esztergomi kápta
lani székét, Nagyszombatban maradt. Foglalkozott a gondo
lattal, hogy körülnéz egyházmegyéjében, de terve nem sike
rült.23 Pápai megerősítésben nem részesült, tehát püspökké
Debrecen, 1935 IV 105.) — 9 1599 december 20-án érkezett Rómába. — 10 „Alienis rebus se immiscebat, nec facile se ad superiorum voluntatem accomodabat. Caeterum prudens ac pius“ . A kollégiumi évkönyvek be
jegyzései. Veress, Collegium Germanicum et Hungaricum. Matricula (Fontes Rerum Hungaricarum II) Budapest, 1917, 11. — 11 1606 június 5-én hagyta el Rómát. (Veress, id. h.) — 12 Magyar Sión 1890, 304. —•
13 1607 október 27. — 14 Péterffy, id. m. II 196. — 151611 november 5.—
16 Péterffy, id. m. 334, K ollányi, Esztergomi kanonokok. Esztergom, 1900 213—4. — i’ 1612-ben kerületének papságát Nagytapolcsányban gyűlésre hívta egybe. (Pesti Növendékpapság Munkálatai, id. h. 256.) — >8 Pann.
X. Oklevéltár 241 sz. — 19 Szeptember 15. — 20 Országos L evéltá r: Liber collationum ecclesiasticarum I 286-7. Ez a javadalom, melyet csak két esztendeig élvezett, igen szerény volt, mert birtokait a király már elő
zőén eladományozta. V. ö. Pann. XII/B, 385. — 21 1624 szeptember 22.
22 Országos L ev é ltá r: Liber collationum ecclesiasticarum I 298. (Collatio praepositurae Veteris Budensis reverendo Emerico Lósy facta. A kine
vező oklevél szavai szerint: „reverendus Emericus Lósy electas episco- pus Chanadiensis). — 23 Erre vall, hogy később, mint egri püspök sem-
2
20
sem szenteltetett. Püspöksége megmaradt annak, aminek az udvarnál nevezték: „címzetes“ .
Eközben megüresedett a váradi püspökség, melynek területe a nikolsburgi béke (1621 december) alapján Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek jutott. Minthogy a királyi kegy
úri jog nem a földterülettel, hanem a koronával függött össze s mind a békeszerződés, mind a békecikkelyezéséről szóló országos törvény világosan elrendelte, hogy „az egy
házi javak adományozása és a kegyúri jog a királynak tar- tatik fenn“ ,24 a király Lósyt kinevezte25 * váradi püspökké20 és megerősítése végett a pápához fordult.27 Ez az eset alkal
mat adott a Szentszéknek a kegyúri jog eredetére és kiter
jedésére vonatkozó kérdések tisztázására, mert ezekre nézve a római kúria és a bécsi udvar nem értett egyet. Az 1626 év küszöbén a bécsi nuncius utasíttatott, hogy „a császárt komo
lyan figyelmeztesse, hogy a tőle kinevezett főpapokat mind
addig, amíg az Apostoli Szék megerősítését el nem nyerik, főpapoknak ne tekintse, ne címezze, országgyűlési széküket elfoglalni ne engedje“ .28 Mivel pedig a megerősítést az azzal járó magas költségek késleltették, a pápa megengedte, hogy a püspökök, kik a bécsi nuncius előtt igazolták, hogy sző
kébb viszonyok közt élnek, a megerősítőbullákat díjmentesen nyerjék el.29 A konzisztoriális kongregáció azt a felfogást vallotta, hogy a király kegyúri joga csakis az uralmának alávetett országrészben fennálló püspökségekre vonatkozik, de nem terjed ki egyszersmind oly egyházi javadalmakra, melyek más uralkodók területén fekszenek, ezekre tehát ily jogot egyáltalában nem gyakorolhat.30 Az egész egyházra, mint általános szabály megállapíttatott, hogy a „címzetes püspö
kök számát szükség nélkül szaporítani nem szabad és hogy a
miféle áldozattól nem riadt vissza, hogy ezt új egyházmegyéjében meg
tegye. — 24 Az 1622 országgyűlés XXIX. cikke. V. ö. Fraknói, A királyi kegyúri jog. 324. — 25 1625 október 24. — 26 Országos L evéltá r: Liber collationum ecclesiasticarum I 298. — 27 A bemutató-irat 1625 november 6-án kelt. V. ö. Fraknói, id. h. — 28 Fraknói, id. m. 325. — A propa
ganda-kongregáció vonatkozó végzése 1626 január 20-án, Ludovisi bíbo
rosnak a bécsi nunciatuárához küldött jegyzéke 1626 január 27-én kelt Fraknói, id. m. 324—5. — 30 Az 1626 szeptember 17-i ülésben „fűit per
missa nominatio ad illas (Hungáriáé) ecclesias, non tamen ad alias, etsi sint in terris subiectis jurisdictioni regis Hungáriáé“ . Fraknói, id. m. 326.
2 i
hitetlenek hatalmába jutott területeken (in partibus infidelium) egykor fennállott püspökségek a Szentszék szabad rendelke
zésének tartatnak fenn, tekintet nélkül azokra, akikhez ko
rábban a főpap megválasztásának joga tartozott“ . Minthogy azonban ezek a határozatok sem a császári követtel, sem a püspökökkel nem közöltettek,31 Lósy megerősítése fennakadt.
Azt rebesgették, hogy megerősítését protestáns szülőktől való származása akadályozza.32 * * Midőn a királynak a Szentszéknél felmerült nehézségek tudomására jutottak, álláspontjának igazolására különösen a következő körülményeket és szem
pontokat hozta f e l : „A főpapoknak az országgyűlésen székük és szavazatuk lévén, mind az ország, mind a katho- likus vallás érdeke kívánja, hogy számuk ne csökkentessék.
És remélni lehet, hogy a török igája alatt lévő püspökségeket Isten segítségével visszaszerezzük. Eszerint a török hódolt
sági címzetes püspökségek máskép ítélendők meg, mint azok, melyek egykor Ázsiában és Afrikában léteztek, melyeknek csak nevük és címük maradt fenn, míg a hódoltsági címze
tes püspökök még némi jövedelmet élveznek és az ország főrendéi sorában foglalnak helyet, amiért is azok, kiket elő
deink ilyen címzetes püspökségre eddig kineveztek, az apos
toli megerősítést akadály nélkül elnyerték.“ 83 Mindazáltal néhány évig elhúzódott még Lósy ügye, míg végre a pápai megerősítést elnyerte34 és 1631-ben35 Pázmány86 a nagyszom
bati székesegyházban püspökké szentelhette.
Nyolc év múlva,87 ugyanazon a napon, melyen váradi püspökké kineveztetése kelt, egri püspökké neveztetett.88 A tetemes költségek árán az egri pasától szerzett engedély
levél birtokában, felkereste egyházmegyéjét és Jászón39 zsi
31 Id. h. — 32 Pázmány egy kuriális bíboroshoz 1627 szeptember 28-án intézett levelében e célból dispenzáció kieszközlését kéri. Fraknói, id.
m. 527. — 33 1627 június 2. Fraknói, id. m. 327—8. — ^ Az 1630 április 22-én tartott konzisztoriális ülésben. 1628 május 26-án a király még sür
gette a megerősitést. (Fraknói, id. m. 328.) Ugyanez év július 7-én a király neki adományozza a sági prépostságot. (Országos Levéltá r: Liber colla- tionum I 316.) — ss Június 21. — 36 * * LéSy két váradi püspökelőde: Telegdy János kalocsai érsek és Pyber János egri püspök segédkezésével. Váradi püspöki működésére nézve v. ö. Bunyitay, id. m. IV. 107 sk. — 371033 október 24. — »s Országos Levéltár: Liber collationum ecclesiasticarum I 361. — 3» 1635-ben Jászó volt püspöki székkelye. („Emericus Lósy epi-
2*
22
natot tartott, melyben a török hódoltság sajátságos kisegítő
lelkipásztoraira, a licentiátusokra vonatkozóan is részletes szabályrendeleteket hoztak. A legnagyobb szolgálatokat mégis az esztergomi egyházmegyének tette. Pázmánynak legbizal
masabb embere és még Csanádi püspökké kineveztetése előtt, egészben tizenhét éven át,40 helynöke volt.41 Munkássága révén annyira összeforrt Esztergomegyházmegyével, hogy ez nem nélkülözhette. Midőn a király Prágába hívta, Pázmány Lósy- nak mielőbbi visszabocsátását kérelmezte, mert „távolléte egyházmegyéjének nagy kárára szolgálna.“ 42 Mikor pedig Eperjesre küldetése került szóba, Pázmány ismét kéréssel ostromolta a királyt, ne bízza meg tárgyalásokkal, mert reá, mint helynökére „úgy általában, mint különösen most a pestis dühöngése idején, feltétlenül szüksége van az egyházmegyé
ben.“ 43 Ennek tulajdonítandó, hogy Pázmány halála44 után néhány hét múlva45 * III. Ferdinánd őt nevezte ki esztergomi érsekké,48 mely méltóságában a Szentszék habozás nélkül megerősítette.47 Terjedelmes egyházmegyéje kormányzatának
scopus Agriensis residebat in Jászó, cum Agriam Turca caepisset“ . Pé
ter ff y, id. m. II 334.) — 40 Eleinte csak helyettes-helynök. V. ö. Pázmány
nak Bécsben 1660 február 2I-én és 1622 február 4-én az esztergomi káp
talanhoz intézett iratait. (Pázmány Levelei I 222—223, 273.) — 41 V. ö.
Pázmány leveleit: Bécs, 1621 május 18, (Pázmány Levelei I 238—9), Sellye, 1625 jtínius 14 (I 457), Nagyszombat, 1626 január 4 (I 490— 1, 492—3), Pozsony 1626 február 1 (I 499, 500—1), Sellye 1626 június 27 (I 520—521), Pozsony 1627 augusztus 11 (I 640 -1. v. ö. Fraknói, Pázmány Péter és kora II 270, 1. jz), Nagyszombat 1629 január 6 (II 3), Pöstyén 1630 május 31 (II 124), Nagyszombat 1632 február 2 (II 238—9), Sellye 1632 augusztus 1 (II 338), Pozsony 1633 február 7 (II 398), Szentkereszt 1633 szeptember 24 (II 448—9), Pozsony 1634 július 10 (II 489), Sellye 1635 június 13 (II 586). — 4S „Diuturna ipsius absentia maximum eccle- siae meae detrimentum adferret“ . (Pozsony, 1628 március 6-án II. Ferdi- nándhoz. Pázmány Levelei I 683). — 43 Érsekújvárról 1632 decemberében II. Ferdinándhoz. Pázmány Levelei II 377, 383. V. ö. Fraknói, Pázmány Péter és kora III 63. — 44 1637 március 19. — 45 1637 május 4. Országos Levéltá r: Liber collationum ecclesiasticarum I 387. — 40 „Ferdinánd des III erste Machthandlung auf dem Throne war die Ernennung des Erlauer Bischofs Emericus Lósy zum Graner Erzbischof“. (Fessler, Die Geschichte dér Ungarn und ihrer Landsassen“ IX. Leipzig 1825, 3.) — 47 VIII. Orbán pápa a királyi bemutató-iratokat átnyújtó császári követ előtt állítólag odanyilatkozott, hogy „az egész világon nincs kegyuraság, mely szilár
dabb alapon nyugodna, mint a magyar királyé, mivel olyan egyházakra vonatkozik, melyeket egy szent király saját javaiból alapított.“ A csá-
23
még legkisebb ügyét is önmaga igyekezett elvégezni. Nagy
szombatban nagyjelentőségű tartományi zsinatot tartott.48 A gondjaira bízott népnek nemcsak buzgó főpásztora, hanem atyai jóakarója is volt. Az 1637-i Ínséges esztendőben kincs
tárát és magtárait feltárta az Ínségben szenvedők előtt. Po
zsonyban papnevelő intézetet alapított,49 a nagyszombati egye
tem jogi karának működését50 pedig végrendeleti hagyomá
nyával tette lehetővé.51
D u b o v szk y György.
(1625— 1637)
Tanulmányai. — Kanonok. — Közéleti tevékenysége. — Püspök. — A püspöki javak. — A nagyszombati zsinaton. — Pápai megerősítése.
alószinüleg Bogdanóczon született, mert egy kéz
iratgyűjtemény* 1 „Bogdanóczi“ előnévvel említi.
1585-ben a nagyszombati papnevelőintézetbe lép, [melynek elöljárói két év múlva2 a bécsi egye
temre küldik. Tanulmányai befejezése után az esztergomi székeskáptalan Nagyszombatban a városi iskola vezetését bízza reá. 1594 január 16-án Kutassy János győri püspök, az esztergomi érsekség adminisztrátora, Vöröskővárában pappá3 szentelte és miután első miséjét a nagyszombati székesegy
házban bemutatta, maga mellé vette udvari káplánnak, majd két év múlva4 a győri székesegyházi főesperességet, később pedig, mint esztergomi érsek6 az esztergomi káptalanban a szentgyörgymezei prépostságot adományozta neki és hitszó-
szári követ Rómában 1137 október 22-én kelt jelentése. Fraknói, A királyi kegyűri jog 352. — 48 1638-ban. A jászói és nagyszombati zsina
tokon elmondott beszédeit kiadta Péterffy, id. művében. — 49 Végrende
letében 21 ezer forintot hagyományozott e célra, a pesti papnevelőinté
zetre pedig 35 ezer forintot. — 50 Bécsi házát hagyományozta e célra. — 51 1642 november 4-én hányt el és a székesegyház sírboltjában temette- tett el. ''Kollányi, id. m. 215.
1 Baboky Ferenc esztergomi kanonok (1624—1632) biográfiái vázlatai,
— vörös bekötéséről „Liber Ruber“ — az esztergomi főkáptalan levéltárá
ban. — 21587.— 3 Január 2-án alszerpap, 9-én szerpap. — 41596. — 6 1596-ban
24
nokká nevezte ki.6 Kutassy halála7 után Dubovszky egy ideig Esztergomban lelkipásztorkodott és emellett a közélet külön
böző terén élénk tevékenységet fejtett ki.
A katholikus egyház az egész országban válságos hely
zetben vergődött. Hosszú, belső sorvadás után a külső támo
gatástól is elesvén, könnyű zsákmányul szolgált a Bocskay Istvántól fegyverbe szólított protestáns rendeknek. A római kúria ugyan politikai engedmények árán tartotta kívánatosnak Rudolf és Bocskay kibékülését, de az ellen sem tett kifogást, hogy utóbbinak vallásügyi követelései is tárgyaltassanak.
Mátyás főherceg, kit Rudolf a tárgyalások vezetésével meg
bízott, ezért a vallásügyi cikkelynek következő formulázását fogadta e l : „A vallás ügye Magyarországon mindenütt abban az állapotban hagyatik, amelyben az előző uralkodók alatt volt; az országtanácsban a címzetes püspökök kizárásával csak megyés és birtokos püspökök foglaljanak helyet; főis- pánságot csak azok a főpapok viseljenek, akiknek székével az örökös főispánság egyesítve van.“ Ennek megfelelően a Bécsben 1616 február 9-én megállapított előszerződés jóvá
hagyás végett Rudolf és Bocskay elé volt terjesztendő. A főpapok a tárgyalások sürgős megbeszélésére Bécsben jöttek össze. Dubovszky prépost tekintélyét megvilágítja az a körül
mény, hogy a püspökök őt is meghívták tanácskozásaikra.
Már a tárgyalások kezdetén ellenezték a vallási engedményeket és álláspontjuk mellett kitartottak még az egyezség jóváha
gyása után is. Míg az előző évtizedekben a főpapok összekötte
tése a Szentszékkel és a nunciussal meglehetősen laza volt és tulajdonképpen csak a Szentszék intézkedése alá tartozó ügyekre szorítkozott, addig most az a gyakorlat honosult meg, hogy minden jelentékenyebb akár egyházi, akár politikai ter
mészetű ügyet bejelentettek Rómába, hogy onnan tanácsot, utasítást és támogatást nyerjenek. Most is közvetlenül a pá
pához folyamodtak. Felterjesztésüket, melyet Dubovszky is aláírt,8 azzal indokolják, hogy a pápa valamennyi egyházat oltalmazza „a gyengéket erősíti, a betegeket gyógyítja, az
elnyerte a kalocsai érseki címet, 1597 január 22-én pedig az eszter
gomi érsekséget. — 8 1598 január 7. - 71601. — 8 A többi egyháznagy:
Szuhay István egri püspök, az esztergomi érsekség adminisztrátora, Forgách Ferenc nyitrai püspök, Radomch Péter váci püspök, Lépes
25
összetörötteket helyreállítja, az elveszetteket visszahozza“ ; azután részletesen leírják az egyház szomorú állapotát, a fel
kelés keletkezését, az egyháziak üldözését, a templomok pusz
títását, az egyházi javak elkobzását; felsorolják az önkényes végzéseket; végre a békeszerződés pontozatait, melyek az egyházat épenséggel megsemmisítésével fenyegetik. Esdekelve kérik a pápát, küldjön az országgyűlésre nunciust, hogy a főherceget az egyház esküdt ellenségei rosszindulatú szán
dékainak meghiúsítására ösztönözze.9 Ámbár a főpapok titok
ban tették meg e lépésüket, az udvar alig nehány hét múlva mégis tudomást szerzett róla és felelősségre vonta őket. Ment
ségüket pár mondatba foglalták: „A hűség, melyre őfelségé
nek és őfenségének kötelezve vagyunk, nem oldhat fel attól az engedelmességtől, mellyel a pápának tartozunk. Azt, amit tettünk, nem vonjuk vissza, sőt az egyház szabadságáért vérünket ontani, életünket feláldozni készek vagyunk“ . Bátor viselkedésük arra indította Rudolfot, hogy a békepontozatok elfogadásakor Mátyás főhercegnek meghagyta, hogy a készí
tendő szerződésnek oly szövegezést adjon, melybe a pápa és a katholikusok megnyugodhassanak.10
Az egyházi élet mozgató lelke Forgách Ferenc nyitrai püspök volt,11 akit 1607 július 10-én Rudolf király esztergomi érsekké és nehány hónap múlva12 a pápa bíborossá nevezett ki. Minthogy Dubovszky ügyes, megbízható és hű munkatársa volt, 1610 július 28-án őrkanonokká lépteti elő,13 * * * * * * majd neki adományozza a vágújhelyi prépostságot is. Dubovszky meg
jelent Vágújhelyen, de Sartoris Mátyás prédikátor, ki a pré
postságot megszállva tartotta, aligha adta ki neki a javadal-
Bálint knini püspök és Habardi László egri éneklőkanonok. — * A fel
terjesztés tizenegy nappal a bécsi egyezség után, február 20-án kelt. — 10 Fraknói, Magyarország és a szentszék III, 265—273. — 11 Forgách élet- és jellemrajzára v. ö. Ip o ly i A rnold: Veresmarti Mihály élete és munkái, továbbá Sörös Pongrác a „Századok“ 1901 évf. és Ackermann Kálmán (Bp. 1918). — 12 December 10. — 13 Mint őrkanonok a nagy
szombati szláv kápolnának misekönyvet ajándékozott. A z esztergomi káptalani könyvtár 4. II. 13. számú misekönyve első lapján azt jegyezte b e : „Reverendus D. Georgius Dubovszky Praepositus B. M. V. de Ujhel, Custos et Canonicus Metr. Eccl. Strig. tamquam filius Ecclesiae Capellae Slavorum S. Michaelis hoc restituit; oret pro eo dominus Slavorum concionator“ . Reviczky, A vágújhelyi prépostság története. Trencsén
26
mát.14 A Forgách halála után esztergomi érsekké kinevezett Pázmány Péternek is bírta bizalmát: békebirónak rendelte a Balásfy pozsonyi prépost és a káptalan közt felmerült vitás ügyben.15 Dubovszky olvasókanonok és évek óta a királyi tábla tagja volt,16 midőn a király 1625 november 8-án a sop
roni országgyűlés alatt Csanádi püspökké kinevezte.17
Mint püspök, megkísérelte a püspöki javadalom össze
írását. Kérésére Alaghy Menyhért országbíró 1629-ben ily- értelmű parancsot intézett az egri káptalanhoz, mely még ez esztendő Szent-Gellért napján hiteles alakban átírta a püs
pöki birtokoknak Szegeáy Pál püspök szorgalmazására ké
szült jegyzékét.18 Habár e lajstrom a hitelességet nélkülözte, mégis erre alapították a püspökök ősi jószágaik visszaszer
zésére irányuló igényeiket. Mint „kinevezett püspök“ , részt- vett Dubovszky a nagyszombati zsinaton.19 Tagja volt a plé- bánosi vizsgálat bizottságának.20 1623-ban elnyeri a nagypré- postságot21 és az érseki helynök helyettese lett.22
Pápai megerősítését csak tíz év múlva, az 1635 december 3-án tartott római titkos konzisztoriumban nyerte el. Az erről készült jegyzőkönyv kiemeli, hogy az Alsó-Magyarországban, a kalocsai érseki tartományban fekvő püspökségre, a császári felség, mint Magyarország királya, mutatta be Dubovszkyt, aki az „ama ország szokása szerint hiányzó“ doktori grádus alul dispenzáltatik és megengedtetik neki, hogy esztergomi kanoniáját megtarthassa, minthogy püspökségének jövedelmei a török kezében vannak.23 Alig két évre rá, Pázmánnyal egy és ugyanabban az évben, 1637-ben, elhunyt.24
Élete végéig, távol a részére kijelölt egyházmegyétől, kanonoki állásában Nagyszombatban működvén, egyéniségét főleg elüljáróihoz való viszonyából lehetne megrajzolni. Há
rom egyházfejedelem alatt működött, kiket a király az ország
1897, 45—46. — 14 Reviczky, id. h. Fraknái, Pázmány Péter és kora, Pest 1869, II 43—44. 16 Pázmány Levelei I 184—190. — 16 Kollányi, id. m. 202.
— 17 Országos L evéltá r: Liber collationum ecclesiasticarum I 299. (A ki
nevező-okirat teljes szövege). — 18 Esztergomi főkáptalan levéltára;
Capsa 67, fasc. 8. nr. 11. — w Péteriig, id. m. II 245. — » U. o. 244. — 21 Kollányi, id. m. 202. — 22 Pázmány Levelei II 515. - 23 Acla et scripta, 174— L75. — 24 Batthyány, (id. m. 175) tévesen teszi halála évét 1640-re.
A z esztergomi nagyprépostság már 1637-ben betöltetett (K ollányi, id. m.
202), amiből következik, hogy Dubovszky ekkor már nem volt életben.
*
29
első méltóságával és kettőt köztük a pápa biborral tüntetett ki; mindhármuk mint nagy tervezések férfiai, az egyház élő oszlopai voltak. E tündöklő nagyok mellett Dubovszky kifelé ugyan nem érvényesülhetett, de annál bőségesebb alkalma volt lelki életét nemesíteni, kimélyíteni, gazdagítani. Viszont az a körülmény, hogy jóindulatukat és megbecsülésüket meg
szerezte és megóvta, bizonyítja, hogy ezt az alkalmat valóban javára fordította. A tudásában és műveltségében jelentkezett ihlet mellett megvolt Dubovszkyban az érvényesülési akarat is, de, mivel kiszorítva egyházmegyéjéből, hatalom nélkül szű
kölködött, e tulajdonságai nem domborodhattak ki világosabban.
S zed erk én y i P ü sk y János.
(1637—1643)
Származása. — Tanulmányai. — Kanonok. — Püspök. — Püspöki címe használatának kifogásolása. — Szentelése. — Váci, nyitrai püspök, kalocsai
érsek. — Magyarbéli Bosnyák István.
m
sei a csanádegyházmegyei Piski („Pysky“ , Pischia, Bruckenau, Hidasliget) helységtől vették nevüket.
E nemzetség, Kenézrekeszi előnévvel, már a XV.
században szerepel a Temesköz történetében. Pysky János 1418-ban mint királyi ember vesz részt egy birtokrende
zési ügyben s úgy látszik, azonos azzal, aki 1428-ban Gyarmat határjárásánál ugyanily minőségben járt el. Pysky Bertalan
ról, mint szomszédról említés esett Monyorós határjárásakor.1 A kenézrekeszi Pyskyek még 1492-ben is helyet foglaltak az egyházmegyei birtokos nemesség közt.2 A nemzetség másik ága, mely a Szederkényi előnevet használta, a XV. század közepén emelkedik ki ugyancsak az egyházmegyében : 1457-ből Mihály, 1485-ből György, a XVI. századból pedig Zsófia és Judit ismeretesek.3 Ugyané század végén a család harmadik
1 Ortvay, Magyarország egyházi földleírása I 452. — 2 Csánki, Magyarország történelmi földrajza II 87. — 3 Márki, Arad vármegye története I 363, II 166, Szentkláray, A csanádegyházmegyei plébániák
30
ágát, mely Tövist előnevet visel, is említik. Püsky (Pisky) János püspök a Szederkényi ágból származott.4
Tanulmányait a nagyszombati jezsuita-kollégiumban kezdte meg, Olmützben6 és Grácban, ugyancsak a jezsuiták
nál6 folytatta, azután a római Collegium Germanicumban7 be
fejezvén, egyideig Naprághi Demeter kalocsai érsek udvará
ban, Győrött tartózkodott. Ennek halála ("1619) után felvette a szent rendeket, mire Pázmány Péter megtette káplánjának és 1622 április 23-án esztergomi kanonoknak nevezte ki.8 1630-ban tornai főesperes, majd szenttamási prépost.9 Két év múlva Telegdy János nyitrai püspök neki adományozza a szkalkai apátságot.10 Ugyanebben az évben Pázmány kíséreté
ben Rómában járt.11 1637 november 9-én, 40 éves korában,12 a király Csanádi püspökké nevezte ki.13
A következő (1638) év elején a római Szentszék azt a bevett szokást, mely szerint a püspökök kineveztetésük után
„választott“ püspök címmel élnek, visszaélésnek minősítette, mert ily módon úgy tüntették fel magukat, mintha a káptalan választotta volna meg őket és a bécsi nunciust e gyakorlat megszüntetésére utasította.14 A püspöki kar ennek ellenében felhozta, hogy a főpapok „választása“ a király privilégiuma.
története 512—513. — 4 Schematismus dioecesis Jaurinensis, 1928, p.
XXXIX. — 5 1615 májusában a filozófia baccalaureusává (A váczi egy
házmegye történeti névtára. Vácz, 1917, 571); 1616 augusztusában pedig a szabadművészetek doktorává avattatott (T ört. Tár 1888, 205, 207). — 8 Püsky egész életén át ragaszkodott a jezsuitákhoz. Püspök korában, 1644 október 28-án a jezsuiták trencséni kollégiumának adományozta a szkalkai apátság birtokait. A pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története X1I/B, 422—423. — 7 A Collegium hivatalos évkönyveiben ennek semmi nyoma. Veress Endre mutatta ki egyéb feljegyzésekből, nevezetesen a Collegium magyar növendékeinek római albumából („Album Hungarorum alumnorum in Collegio Germanico et Hungarico studentium“ . Kézirat a Batthyaneum-könyvtárban, p. 113) és Cordara művéből (Collegii Ger- manici et Hungarici história. Romáé, 1770, 202), hogy ez intézet növen
déke volt. (Matricula et acta Hungarorum in universitatibus Italiae stu
dentium. Volumen II. Rom a; Collegium Germanicum et Hungaricum. Fon
tes Rerum Hungaricarum . Tomus II. Budapest, 1917, p. XII, 18). — 8 Fraknói, Pázmány Péter és kora III 294. — 9 Kollányi, Esztergomi kanonokok, 225. — 10 Pann. XII/B, 422—23. — 11 Fraknói, id. m. III 8.
— 12 Lósy esztergomi érsek kánoni vizsgálata. Péteriig, S. Concilia in regno Hungáriáé celebrata. Posonii, 1741, II 335. — 13 Kollányi, id. h. — 14 Az államtitkár 1638 március 13-i jegyzéke. Fraknói, a királyi kegyúri
