tott bíró véget vet28 az Esterházy Pál gróf és a pannonhalmi főapát közt a Deáki helység határának megállapításáért folyt régen húzódó pernek.27
Pápai megerősítés híjával,28 mint „választott14 püspök szállt sírba Pozsonyban, 1652 december 30-án.29
bárói és mágnásai közt a legkiválóbb helyet foglalták el és eléggé be van bizonyítva, hogy e díszes méltóságot inkább apáik nemtörődömsége és az idők mostohasága miatt vesz
tették el.8 A testvérek közül kiváltképpen Miklós tűnt ki jeles tehetségével, gazdag nyelvismereteivel, tiszta világlátásával és megbecsülhetetlen tapasztalataival. Magas méltóságait buzgalommal, belátással és odaadással töltötte be és minden
kor lovagias és szilárd jellemű férfiúnak bizonyult. Emellett tetemes vagyont is szerezvén, egész atyai és anyai örök
részéről lemondott, szűkön élő fivérei és azok leszármazói javára.* 4 Nyolc fia közül István, János és Pál történelmi jelentőségre és grófi rangra emelkedtek. Az adománylevélben II. Ferdinánd király István érdemeit illetően rendkívül dícsé- rően emlékezik meg tántoríthatatlan királyhűségéről, melyért vagyonát is feláldozta, szigorú kötelességtudásáról, mellyel mint koronaőr a szentkorona elidegenítését meghiúsította, fényes hadvezéri erényeiről, melyekkel a törökök ellen való hadakozásokban kitűnt. István segített a minduntalan pénz
hiányban sínylődő hadipénztáron,6 aminek folytán, midőn a Bethlen Gábor ellen vívott harcban megsebesültén hadifog
ságba jutott és királyától elpártolni vonakodott, már csak családi kincsei árán vásárolhatta vissza szabadságát6 Ily módon abba a fonák helyzetbe sodródott, hogy sok jószága mellett sűrűn pénz nélkül volt, ami gyakorta megkeserítette a gondviselete alatt álló unokaöccsének, a későbbi püspök
nek ifjúságát.7 * *
Jóllehet oklevelek nem igazolják, hogy Tamás püspök vagy apja grófi méltóságot nyertek, sem azt, hogy e címmel éltek, Tamás püspököt több történetíró,8 sőt rokonai9 is grófi címmel illetik. E kérdés megoldásánál helyes csapásra ama körülmény vezethetne, hogy a nemesek büszkélkedtek ugyan nemességükkel, mely javukra messzemenő jogokat és
kedvez-eredetére nézve v. ö. Reissig Ede, Pozsony vármegye 702, Botka Tiva
dar, a Századok 1873. évf. 574, Csorna József a Turul 21 köt. 30 1.
Podhraczky az Akadémiai Értesítő 1855 évf. 567 1. — 3 Jedlicska, id. m.
490. — * Id. m. 490. — 5 V. ö. K á ro ly i Árpád, Illésházy István hűtlen-ségi pőre, 1883, 21. Idézve H óm an—Szekfű, IV 416. — 6Jedlicska, id.
m. 492 sk. — 7 Id. m. 495. — 8Borovszky, id. m. I 378, K ollányi, id. m.
Cserenyeij, id. h. Hóm an—Szekfű, V 349. — 9Jedlicska, 648. A nyitrai püspökségben utódja, Gróf Kollonich Lipót is grófnak címezi. (Nyitrai
66
raényeket biztosított, de — mint az említett bárói adomány
levél szövege is mutatja — rendjük egyes fokainak már nem tulajdonítottak különös jelentőséget, azok iránt túlnagy tisz
teletet nem mutattak, mivel maguk sem vágyódtak puszta címek és megtisztelő praedicátumok után.
Pálffy Tamás tanulmányait szülővárosában kezdte meg,10 de már az 1634— 35-i tanévet Nagyszombatban tölti.11 1641 augusztus 3-án még ott tartózkodik12 és onnan indul még ugyanebben az évben Rómába, a Collegium Germanicum- Hungaricumba.13
Gyámjához14 15 írt leveleiben nemcsak saját életkörülmé
nyeit közli, hanem az akkori szokás szerint, minthogy hír
lapok még nem voltak, kiterjeszkedik a közállapotokra, a nagyvilágot érdeklő eseményekre is. „Itt Rómában egyéb újságunk most nincsen az spanyor király victoriáján kívül, mivel a mediolaneumbeli fejedelemséghez tartozandó Tortona nevű várost, mely egynéhány holdnap előtt a franciák
— amint tudom Nagyságod is hallotta — megvették a spanyo- roktól, a spanyorok újonnan visszavették tőlük. Hirlelik azt is, hogy a várat is megadják rövid nap, mivel már az élés
ből is igen megfogyatkoztanak.“ 16
Ez időtájt vette fel a subdiaconussdgot. „Én hála legyen az Istennek az Nagyságod szolgálatjára jó egészségben vagyok.
Nem régen a subdiaconusságot immár felvettem ; azért bre- váriumot mindennap köll mondanom és annyival inkább nagyobb kötelességem vagyon Nagyságod szolgálatjára, min
dennap módom lévén imádságaimban Nagyságodra való emlékezetben.“ 16
Élénk figyelemmel kíséri a világegyház eseményeit.
Rómában „az hírelik, hogy a pápa őszentsége és az ellen
kező fejedelmek békességet talán akarnának egymás között
káptalani levéltár: Fasc. XVI. Publ. eccl. nr. 12. V. ö. Cserenyey, id. h.
405.) - w 1633-ban Pozsonyban tanul. Jedlicska, id. m. 499. — n 1035 január 3-án Nagyszombatból kíván boldog újesztendőt gyámjának.
Jedlicska, id. m. 137. — 12 Innen ír Pálffy Istvánnak „emblema“-ja kinyomatása ügyében. Leveleit közli Jedlicska, id. m. 296—305. — 13 „Venit 23. Octobris.“ (A Collegium évkönyveinek bejegyzése. Ve
ress, id. m. 42.) — 14 Atyja, M ihály korán elhunyt. Egyetlen fitest-vére, István, szintén már 1637-ben meghalt. Jedlicska, id. m. 687.__
15 1643 április 5.-i levele. Jedlicska, id. m. 368—9. — 19 Id. levél.
T o m a s o P a l f f i d ' E r d o d
VE.SCO
u oD l N l T R I A D E L M E D E 5 I M O L U O G O E C O M I T A T O SU P R E M O . t P E R P E T U O CON.
T E7P R E P O S I T O D I P O 55 O N I A C O N S I G . L I E R E D I S U A S A C R A . C E S A R E A . E R E ,
g i a M A e s t a C a n c e l l i e r e d e l R e g n o d Vn g h e r i a . & c
#
69
csinálni, mivel Biki nevű cardinális, akit francia királyné egynéhány hónappal ennek előtte ide Olaszországba küldött, Őszentsége és azok a fejedelmek között békességet tractál.“ 17 Más alkalommal ír ja : „Itt most Rómában semmi olyas újság
jaink nincsenek, hanem, amint tudom, hogy Nagyságodnak tudtára vagyon immár, hogy 15. Septembernek napján Pam- filius nevű cardinált18 pápaságra választottak a többi eardi- nálok, akinek képét levelemben includálva küldöttem Nagy
ságodnak.“ 19
1644 október 2-án már a tanulmányai befejezéséhez szükséges költségekért folyamodik nagybátyjához és szóba hozza primiciáját is : „Utolsó tanulságomnak végére és hatá
rára elközelgetvén — írja, — mivel illendőnek Ítélte a colle
gium rektora és professoraim is, hogy a jövendő utolsó tanulságomnak esztendőiben az egész teológiámat defendál- nám, hogy itten idegen országban is a tekintélyes Pálffy famíliának terjedne híre és becsülete, nekem is Nagyságod becses patrociniumja által jövendőbeli előmenetelem és isme
retségem növekednék itten Rómában is : ezért kényszeríttetem Nagyságodhoz, mint kegyelmes uramhoz alázatosan folya
modni, hogy a mostani utolsó szükségemben meg ne vonja tőlem, méltatlan káplánjától előbbeni grátiáját, hanem mél- tóztassék Nagyságod defensiomra költséget küldeni, hogy így a Nagyságod kegyelmes gondviseléséből tisztességesen elvé
gezhessem tanulságomat. Minthogy pedig majd akkortájban történik más szükségem is, ugyanis Istennek kegyelmessé- géből papságra való szenteltetésem, tudhatja pedig Nagyságod, hogy ez is, anyaszentegyháznak bevett szokása szerint nem lehet valami költség nélkül, azért kérem alázatosan Nagy
ságodat, a primitiasomra is küldjön ez alkalmatossággal költ
séget, hogy a Nagyságod gratiájából első misémben Istenhez bemutatandó áldozatomat annyival becsületesebben végbe vihessem, mely Nagyságod kegyelmes hozzám való grátiáját teljes életemben Nagyságodnak ügyekezem megszolgálni.“ 20 Miután arról értesült, hogy nagybátyja hajlandó segít
ségére lenni, de nem tudja a módját, hogy hogyan juttassa a pénzt hozzá, 1645 februárius 4-én arra kéri, küldje segélyét
17 1644 január 17.-Í levele Pállfy István grófhoz. Jedlicska, id. m. 378. — 18 X. Ince pápa. — 10 A levél k özölve: Jedlicska, id. m. 388—9. — 20 Id.
h-70
Bécsbe, Lippay János jezsuita-atyához, a Pázmáneum régen- séhez,21 ki majd váltólevelekben Rómába továbbítja. Ebben a levélben újból felemlíti husvétkor történő pappászentelését és kérve-kéri, küldjön arra is pénzt, hogy primiciáját a közönséges nemes alumnusoktól már meghonosodott szokás
nak megfelelően, ünnepélyesebb alakban tarthassa meg — mert máskép szégyent vallana.22 A szorongva várt pénzsegély azonban, — dacára az indokolásul felhozott családi presz
tízsnek — nem érkezett „A múlt hét kántornapjára kitűzött felszentelésemet el kellett halasztani, mivel nem volt költség az első szentmiséhez“ , — panaszolja 1645 március 17-én gyámjának és fájlalva, hogy római tartózkodása alatt csak egyszer kapott tőle levelet, az egekre kéri, hogy pénzbeli támogatását immár adja át Páter Moránnak, a bécsi Pázmá
neum rektorának.23 Ezzel aggodalmait magáról lerázva, gond
jait gyámja és a véletlen vállára rakva, megkönnyebbülten egy merész csínyre határozta el magát. Rábírta a páter rec- tort, hogy első szentmiséjét pünkösdre tűzze ki. E hír közlé
sével április 18-án megújítja gyámjánál esedezését a költségek
21 A Pázmáneum levéltárában nyomát nem találtam. — 22 „Egy jóakarú Uram leveléből megértettem, hogy Nagyságod énnekem mind disputati-ómra, mind első mise mondásomra való szükségemre valami költséget akarna küldeni, csakhogy Nagyságod kételkedne, micsoda alkalmatos
sággal ide köllene küldeni azt a költséget. Hogy ha azért ez úgy volna, ha Nagyságod rólam szegény káplánjáról megkönyörülvén, engemet valami költséggel meg akarna segíteni, Nagyságod csak Bécsben a Páter Lippay János jezsuitának pazmaniták régensének kezében commendál- tassa, hogy az a páter énnekem azt a pénzt mindgyárast per cambium ideküldje, mivel ez legjobb és legbizonyosabb mód a pénzküldésben.
Tudja pedig Nagyságod, hogy énnekem a jövendő húsvétre bizonyosan pappá kell lennem, és azokon az ünnepeken első misémet kell monda
nom és ha Nagyságod arra az időre valami költséget nem küld, énnekem a közönséges, nemes alumnusok szokása ellen, csak privatim, misémet kell olvasnom, nem lévén annyira való pénzem, hogy misémet énekel
hessem, mely dolog itten nem kicsin gyalázatomra esik. Theologiámat is az utolsó esztendőben kellene defendálnom és reája kellene immár készülnöm. Bízom azért Nagyságodban, mint kegyelmes patronusomban, hogy Nagyságod engemet az utolsó szükségemben mentül hamarább megsegít, hogy így a Nagyságod kegyelmessége által mind defensiómat, mind első misemondásomat tisztességesben és becsületesben végben vihessem, mely Nagyságod kegyelmes hozzám való grátiáját teljes éle
temben meg ügyekszem Nagyságodnak szolgálni.“ 1644 február 4.-i levél, Jedlicska, id. m. 395—6. — 23 Neve eddig szintén ismeretlen volt a
Páz-71
iránt. Úgy látszik azonban, hogy kétsége támadt aziránt, hogy gyámját Apollo lírájával megillette, mert tíz napra rá, Pán pásztorsípján megismétli könyörgését, dévajkodva azt azzal fűszerezve, hogy e pénzre múlhatatlan szüksége van, mert
„máskülönben valamely templom szögletében csak titkon köl- lessék első miséjét olvasnia“ .24 A sok viszontagságot, Ínséget és nyomort tapasztalt kemény katona szíve azonban nem érzékenyült el gyámoltja művészetén és a humor iránt sem mu
tatott hajlandóságot. Válasza és a még sóvárabban várt pénz
segély bizony ismét elmaradt. De Pállfy Tamás a fagyos közöny dacára sem érezte a szomorú elhagyottság keserű fájdalmát. Bár nem volt érzelgős, talán nem is mélyérzésű, mégis méltán bánthatta gyámja közönye, hisz életének leg
ünnepélyesebb aktusáról, primiciájáról volt sző. De hogy tár
sainak részvétét fel ne keltse, magába fojtotta csalódott lel
kének zokogását. Július elsején tudósítja gyámját, hogy köl
csön szerzett pénzen „elénekelhette“ első miséjét2* és mivel immár két hónapnál tovább nem maradhat a kollégiumban, útiköltséget pedig nem adnak, neki meg nincsen, arra kéri őt, segítse ki e zavarából.26 A pénz azonban ismét nem érkez
vén, két hét múlva (1645 július 15) újra a húmor fegyverét használja gyámja ellen, midőn kéréséhez hozzáfűzi, hogy ha nem könyörül rajta és nem küld pénzt, peregrinus ruhában, gyalogszerrel fog nagy alázatosan hazaballagni.27 Gyámja most is magára hagyta. És Pálffy Tamás megint tudott magán segí
teni. Legyűrve a nehézségeket, hazaérkezett.28 November 3-án azt jelenti gyámjának, hogy bár kötelességének ismerte leg
először is nála, mint legnagyobb pártfogójánál jelentkezni, ennek azért nem felelhetett meg, mert nem ismerte tartóz
kodási helyét. Ujvárott Lippay György esztergomi érsekprí
másnál tisztelgett és ott megbizonyosodván, hogy Bécsben időzik, arra vette útját. Szentmiklóson azonban Pálffy Pál
máneum múltjából. V. ö. Jedlicska, id. m. 398. — 84 * 86 * 1645 április 28 Jedlicska, id. m. 401. — 88 „Elég tisztességes muzsikám is volt, noha arra való költségem nem lévén, kölcsön kellett kérnem egynéhány scudát. Gróf Pálffy Miklós uram őnagysága (Tamás patronusának, István grófnak fia, id. m. 686—7) Bakócz Sándor úrfival együtt ugyanakkor itten az mi collegiumunkban ebéden mulattanak.“ Jedlicska, id. m. 407.
86 Id. h. — « Id. m. 407. — 88 Ez év november 3-án itthon találjuk Pálffy Pál, a későbbi nádor, „Detrekő örökös ura“ kastélyában. (Id. m. 410.) —
72
gróffal — Pálffy István öccsével — találkozván, ez magával Vitte váraljai kastélyába, ahol most is tartózkodik, mert Bécsbe, az ott dühöngő pestis miatt, nem utazhatik.29
Ugyanakkor Pálffy Pál ezt írja István bátyjának: „Adom kegyelmednek tudtára, hogy öcsém Pálffy Tamás megérkez
vén Rómából — ki most nálam vagyon — ex obedientia praesentálta magát érsek urnák s mind egy hétig tartóztatta magánál és egyéb conversatiója vele nem volt, hanem azt kérdezte, hogy ki legyen és kinek híják s annak utánna elbocsátván, azt hagyta, hogy plébániát keressenek nekie, holott nekem jut eszembe, hogy kegyelmednek megfogadta, hogy Isten kihozván Rómából, mindjárt kanonokságot ad neki Szombatban. Kérem azért kegyelmedet, édes Bátyám Uram, írjon kegyelmed érsek urnák és igen szépen in memóriám revocálván, kérje ő nagyságát, ne vonja meg ajánlott jó aka
ratát tő le ; adja meg a kanonokságot, már egynéhány is vacál mostanság. Interim nálam tartom.“ 30
Pálffy Istvánt, ki a benne bizakodó gyámfiát biztató szó
val, megértéssel megörvendeztetni elmulasztotta, ki az elha
gyott és anyagi gondokkal küzködő árvának a legvilálisabb céljai eléréséért múlhatatlanul szükséges költségek megaján
dékozására irányuló tiszteletteljes és hódoló esdekléseit gőgös hallgatással fitymálgatta, e levelek mintha felrázták volna letargiájából. Egyesülve Pál öccsével, felkarolta Pálffy Tamás jövőjének tervét. Hatalmasságuk és a belőle fakadt kevély
ségük előtt a szerencse egy perc alatt kitárta a markát:
Pálffy Tamás 1645 december 13-án, tehát alig hogy Rómából
-J „Nagyságodtól alázatosan bocsánatot kérek, hogy Rómából Magyar
országba kijővén, hivatalosan és obligatióm szerint Nagyságod szolgá
latidra magamat nem praesentáltam, mert tudja Isten, hogy miként kijöttem az leginkább kedvemben volt, hogy legelőször is Nagyságodat, mint legnagyobb patronusomat meglátogattam volna, de a Nagyságod holléte felől bizontalan lévén, szándékomnak és hivatalomnak eleget nem tehettem, hanem érsek uramhoz ő nagyságához Újvárba mentem volt, ahol bizonyosan megértvén a Nagyságodnak Bécsben való léteiét, mindgyárast érsek uramtól ő nagyságától elkérettem Nagyságodhoz és ezt végben akarván vinni, Pálffy Pál uramat ő nagyságát általmenvén a Vereshegyen Szent Mikóson találtam, ahonnét a nagysága engemet magával ide váraljai (detrekői) kastélyban vévén, itten eddig tartóz
tatott a pestis miatt, mely, amint mondják még Bécsben uralkodik, Nagyságodhoz nem akar bocsátani.“ Id. m. 411. — 30 Id. m. 410—411. —
73
visszatért, kanonok lett.81 Míg eddig, magárahagyatva, kétes inankólábakon botorkálva kereste boldogulása útját, ezentúl rokonai hatalmától duzzadó szárnyakon szinte szédítő sebes
séggel szállt fokról-fokra. Minthogy pappá szentelése előtt túlon-túl kiismerte annak a tételnek igazságát, hogy a tehe
tőség rádiusza szabja meg a kívánságok körét, érthető, hogy ez axiómától vezéreltette magát. Egyházi pályájának kezde
tén, mint kanonok, Lippay oldala mellett működött, de már 1647-ben honti, majd komáromi íőesperes, 1648-ban bátai apát,82 1649-ben zólyomi íőesperes, 1651 május 10-én őrka
nonok.88 Alig huszonkilencéves korában, 1653 május 15-én a király Csanádi püspökké nevezte ki.84
II.
Mindenekelőtt a püspökség birtokviszonyainak rendezé
séhez fogott. Már kineveztetése napján felkérte Kolozsvári Bertalan szegedi ferences-házfőnököt, hogy kineveztetésének közhírré tételével szólítsa fel híveit, hogy adójukat, a hátra
lékokkal együtt, vigyék fel hozzá.
„Kegyelmének régi ajánlásom szerint tudtára adom, hogy császár urunk őfelsége, a Csanádi püspökséget énnekem alá
zatos cáplánjának méltóztatott kegyelmesen conferálni, mely hogy az Isten tisztességére, az anyaszentegyháznak és a Csa
nádi diocesisnek, hasonlóképpen a kegyelmedtek szolgálatjára és sok lelkek üdvösségére légyen, szívből kívánom, amint
hogy ennek az üdvösséges jószándékomnak véghez való vite
lére, a kegyelmed imádságaiba is ajánlom magamat. Azért kegyelmedet, édes Fráterem, igen kérem, kegyelmed adja tudtokra ezt a hírt a püspökségemhez tartozandó faluknak, hogy legalább a fő falukból egynehányan ide Nagy-Szombat
ban, Szécsényben lakozó Dienes György85 urammal és Csó
káson lakozó Németh Andrással felgyűjenek és amivel tartoz
nak, magukkal fölhozzák. Hasonlóképpen a restanciákat is, melyekkel tartoznak még az elmúlt esztendőre, mert önmaga
31 Id. m. 500. — «a Collatio abbatiae S. Michaelis Archangeli de Batha In comitatu Toinensi, Thomae Pálffy archidiácono Comaromiensi et canónico Strigoniensi, 1048 Április 20. Országos Levéltá r: Liber collati-onum ecclesiasticarum I 520— 1. — 33Kollányi, id. m. — 34 Történelm i Adattár Csanádegy házmegye hajdana és jelenéhez I. 83 84. 31 * * 34 Az
74
érsek uram őnagysága is azt mondotta énnekem, hogy tavaly megholt Rohonczy püspök uramnak talán semmit sem fizet
tek, azért elvárom őket, mind az idei mind a tavalyi taxával, mivel mind a kettő immár engemet illet. Ha lehetne, kegyel
meddel is örömest szólanék, mert a kegyelmedtek provinci
álisa azt mondotta énnekem tegnapelőtt Posonban, hogy nem engedi, hogy kegyelmed többé az odavaló vicariusságot viselje és így ezt a dolgot kellene determinálni. Más szorgalmatos dolgokról is volnának kegyelmeddel beszédim, ha kegyelmed
nek annyi üressége van, hogy följöhetne, de ha kegyelmed föl nem jöhetne, legalább bőségesen levél által informáljon kegyelmed engem“ .* 36
Két hónap múlva37 hirdeti, hogy hűséges egyházmegye- belieit a rendzavarók ellen meg fogja védelmezni, az enge
detleneket és szilajokat ellenben szigorú büntetéssel fogja sújtani. Szécsényben Szegedi Györgyöt és Rácz Lajost, Gyar
maton pedig Foktői Istvánt feljogosítja, hogy „az engedetle
neket mind személyükben, mind marhájukban elfoghassák, hódoltathassák és a szokott engedelmességre hajthassák“ .38 Levele arra mutat, hogy a püspöki helységeket a kamarai levéltárban őrzött tized-lajstromokból állította össze.39
Harmadnapra, május 17-én az esztergomi káptalannal átíratta a pozsonyi káptalan 1652-i levelét, valamint az 1651 évi kamarai tizedlajstromok alapján készült jegyzéket, mely a püspök jószágait felsorolja.40
öklének súlyát legelőször a makóiakkal éreztette. Mint a „méltóságos erdélyi fejedelem, Rákóczy György őnagysága“
„A d a ttá rib a n : Dieneschiz. — 36 Történelm i Adattár, id. h. Sziládi—
Szilágyi, Török—Magyar-kori Történelmi Emlékek. (Okmánytár a hó
doltság történetéhez Magyarországon.) Pest 1863, II. 329. — 371053 jus 15. — 38 A püspök levelét a következő helységekhez intézte: Szihod, Majmát, Beczk, Szent Miklós, Csög, Belesz, Deming, Tövisköz, Egres, Deés (Ders ?), Lorántfalva, Kovácsi, Nagy- és Kis-Acsád, Szadány, Megy, Szent-György, Igácz, Nagy-Eös, (Nagyősz), Mágocs, Délegyház, Újváros, Mező-Kopáncs, Peres-Kutas, Püspökfalva, Keszi, Milakocz és Tehénd (?).
Esztergomi fökáptalan levéltára: Capsa 67, Fasc. 8 Nr. 20. Egyszerű másolata az Országos Levéltárban: Documenta ecclesiastica Fasc. 14 Nr 8 és hibákkal tele az Egyetemi K ön yvtá rban: Hevenessy-Gyüjtemény VII. köt. 447. V. ö. Tört. és Rég. Értesítő 1894, 68-69. V. ö. Borovszky, id. m. 1231, I I 378. — “ Borovszky, id. m. 1231. — 40Esztergomi fökáptalan levéltá ra ; Capsa 67, fasc. 8, nr. 11. V. ö. Borovszky, id. m. II 378.
75
jobbágyai, nem is hederítettek a püspök kiáltványára és fity
málva fenyegetőzését, továbbra is a határukban levő pusz
tákon legeltettek. Pálffy szécsényi hadnagyai azonban a püs
pök kiáltványában katonai parancsot láttak a makóiak hánya
veti viselkedésének letörésére; feles számú lovasokkal hirte- lenül ellepték Makó város határát és ráütve az igácsi pusztán legelésző csordára, azt egészben elhajtották.41 A marhák felét maguknak tartották meg, a másik felét átadták Dienes György
nek, „őnagysága, a püspök gondviselőjének.“ Minthogy e vitézkedés bizonyára nem folyt le minden baj nélkül, de az elhajtott jószág is oly tetemes értéket képviselt, hogy elvesz
tését a makóiak egykönnyen el nem szenvedhették, a huszár
csínynek kétségkívül folytatása is volt, de mivel utójátékának sem szereplőit, sem lefolyását nem ismerjük, a dráma mégis a püspök apotheosisével végződött, kinek visszaállított tekin
télye, a kedélyek megnyugtatásával, rendet teremtett.42 Az 1654 szeptember 2-án kelt királyi protekcionális levél alapján ebrúdon kivetette a bitorlókat a püspökség csanád- és aradmegyei birtokaiból.43 Tiltakozások, mint például Szend- rői Török Bálinté Délegyházára vonatkozóan,44 süket fülekre találtak. Pálffy nem zavartatta magát és tovább haladt meg
kezdett útján.
Fanatikus önérzete ép ily hajthatatlanná tette a király önkényeskedésével szemben: óvást emelt Csamahalma, Kecs
kés és Dál csanádvármegyei birtokoknak 1653-ban történt újabbi eladományozása ellen.45
Következetes eljárással elérte azt, hogy nemsokára egész sor falu46 pontosan beszolgáltatta évi adóját. A szállítás Nagy
szombatban, a püspök székhelyén történt a vágszeredai vásár
kor, Szent István napja (június 24.) körül. Legtöbbet fizetett Szent-Lőrinc helység: hatvan tallért; legkevesebbet a mai Egres környékén elterült Pabar: hármat. Pénzen kívül köz
41 Doktor László, Gera Miklós, Hegyesi Gergely, Nagy János, Varga István, Török György, Cseh István, Szöcs János, Borbás István, Gazdag Jakab és Olasz György makói lakosoktól. - 48Esztergomi főkáptalan levéltára: Capsa 67, Fasc. 8, Nr. 13. Borovszky, id. m. I 379, II 359. — 43Országos Levéltá r: Liber Regius XI 67—8. Borovszky, id. m. II 379.
44Nemzeti Múzeum kézirattára: Föl. Lat. 3477. 241. Borovszky, id. m.
I 379. — 46E g ri káptalan levéltára: K. 358. V. ö. Borovszky, Id. h.
48 A következő falvak fizettek adót: A mezővásárhelyiek Mágocs,
7tí
ségenként karmazsin csizmákat is adtak Pálffynak, úgyhogy aránytalanul busás jövedelme volt. Míg ugyanis Szeged városa a magyar kamarának mindössze száz fogás közönséges hallal, negyven ponttyal, öt pár karmazsin csizmával, Wesselényi Ferenc nádornak a kún pusztákért három évre hat szőnyeg
gel, majd később évenkint két skarlát szőnyeggel adózott,47 addig Pálffy Tamás jövedelme háromszáznegyvenhárom tal
lér, tizenöt pár karmazsin csizma és egy paplanra rúgott.
Az adónak iparcikkekben való lerovását tudvalévőén a török honosította meg. Az oszmánok ugyanis különböző ürü
gyek alatt mindenféle portékát csikartak ki a néptől, melye
ket ajándéknak neveztek. Ezt a közönséges zsarolást oly arcátlanul űzték, hogy a baksisadás felkapott általános gyakorlattá és ez annyira szokásba jött, hogy a sajátlag borravaló, mely kezdetben egy különös adónemet csak mímelt, idővel valóságos adónak jellegét öltötte. Ennek követ
keztében behajtását rendszeresítették és a keresztény földes
urak, köztük Pálffy Tamás, jónak látták ezt a rendet nem bolygatni.48
III.
Époly eréllyel, sőt annak az akaratosságig felérő mód
jával foglalkozott egyházmegyéjének lelkipásztori ügyeivel.
A ferencesek tartományfőnöke még esztendő múlva is nehézségeket támasztott a szegedi házfőnöknek püspöki hely- nökké kineveztetése ellen, de Pálffy mégis újból ugyancsak Kolozsvárit tette meg vikáriusnak és Bécsben a rend általános
Pereskutas, Csarpa és Újváros puszták haszonbére fejében fizettek száztlzenöt tallért. A makóiak Délegyház és Mezőkopáncs pusztákat bérelték és ezért fizettek évenkint hetven tallért. Ugyanők a Szent- lőrinc határában levő négy malomért évenkint hat aranyat szolgáltattak be adóba. Ezenkívül évi adóösszegeket adtak : Szentlőrinc város hatvan tallért, két pár csizmát, Nagylak tíz tallért, két pár csizmát, Belesz tíz tallért, egy pár csizmát, Csókás nyolc tallért, két pár csizmát, Kisapát- falva nyolc tallért, Demink nyolc tallért, Királyhegyes hat tallért, két pár csizmát, Bökény hat tallért, egy pár csizmát, Sajti és Szemlak hat
hat tallért, Csóka öt tallért, Mezőhegyes négy tallért és két pár csizmát, Szecse négy tallért, Szikony (Sziond) négy tallért, Pabar három tallért, két pár csizmát, Tövisköz egy paplant, Magy (helyesebben: Megy) lakosai nyolc tallért Ígértek, de nem fizették meg soha. Borovszky, id. m. I. 231. - 47 Id. m. II 381. Hóm an—Szekfü, id. m. V 70. — 48Borovszky, id. m.
77
biztosánál eljárt kinevezése helybenhagyása érdekében, sőt elhatározta, hogy e célból igénybeveszi atyafiai49 támogatá
sát.50 Kolozsvárit ismételten51 arra kérte, hogy látogassa meg őt Nagyszombatban és adjon élőszóval felvilágosítást nem
csak püspöksége lelkipásztori helyzetéről, hanem anyagi viszonyairól is. Értesítse híveit, hogy ügyes-bajos dolgaikban közbenjár a nádornál, viszonzásul csak azt kívánja tőlük, hogy adójukat vigyék fel hozzá.52 Érdeklődése különösen arra irányult: ki szedi a makói tizedet?53 Emellett még a lelkipásztorkodás apró szükségleteiről is gondoskodott. így például megküldte a házfőnöknek a szentolajokat.54
Jóllehet a szegedi ferencrendi házfőnököt még kinevez- tetése napján helynökévé tette és a lelkiszolgálatot a Sze
gedről a falvakba ellátogató franciskánusok teljesítették, maga is serénykedett, hogy legalább a Marostól északra eső területen plébániákat szervezzen. Mivel még a legnagyobb helységben,
I- 231—232. — 49 Nagybátyja, gróf Pálffy Pál nádor nehány hónap
pal Csanádi püspökké kineveztetése után halt meg. (Jedlicska, id. m.
498.) Végrendeletében a püspökről is megemlékezett: egy ezüst-medencét kannástul juttatott számára 500 forint értékben. A püspökre bízta végren
deletében gyermekei tanításának felügyeletét. (Jedlicska, id. m. 478—81.) 50 „Literas Paternitatis Vestrae percepi, in quantum vicariatum concer- nit, ego si páter provinciális etiam est contrarius, praesentium vigore confero Vestrae Paternitati, et siquidem intra breves dies, si me Deus conservaverit, Viennam intendő, Patri Generáli commissario querelam deponam, quod páter provinciális non admittat, ut Vestra Paternitas meus sit vicarius in tali loco, ubi praeter Paternitatem Vestram, id nemo potest administrare, et spero, si aliter fieri non posset, mediante intercessione illustrissimi domini fratris Pauli Pálffy regni palatini obti- nebo". Kolozsváry Bertalan szegedi ferencrendi házfőnökhöz Nagyszom
batból 1654 június 1-jén írt levele. Csanádegyházmegyei Adattár I.
82—83. — si Id. h. — 52 „interim singulariter habeat recommendatam sibi dioecesim, rogo si potest adminus intra unum mensem liuc ascendat, dein patentes litteras dabo super vicariatu. Séd si ascenderit, tűm de spirituali, tűm de temporali episcopatus Csanadiensis statu me informet.
Ad episcopatum meum pertinentibus subditis poterit dicere, me recte nunc in ipsorum negotio ire ad dominum regni palatinum, unde tales literas scribi faciam finitimis capitaneis, ut imposterum eosdem non turbent. Econtra verő ego quoque id desidero, ut quisque ipsorum suum censum in termino deponat et si fieri potest, pro imminente festő sancti Joannis sursum adferat, optimam enim commoditatem habebunt.“ Idézett levél. — 53 „Rogo príma commoditate mihi notificet decimam Makoiensem quisnam percipit quia alias me concerneret, ita etiam apud Vos percipit ne aliquis decimam“. (Utóirat id. leveléhez). — M „Sacrum oleum
trans-5