(1658— 16721
Származása. — Domonkosrendi szerzetes. — Scopiai és Csanádi püspök.
Püspöki megerősítése és felszentelése. — Tihanyi apát. — Püspöki tevé
kenysége. — Az érsekprímás helynöke. — Szentföldi zarándokúba.
íintegy száz évvel Kolosvári Jánosnak a világ- történelmi jelentőségű trienti zsinaton történt elhunyta után, a Csanádi püspöki pásztorbot ismét domonkosrendi szerzetes, Macripodari Jácint kezébe került. Görög származású volt. Az aegei ten
gertől övezett csodaszép és már az ókorban talajának rendkívüli termékenységéről, kivált kitűnő boráról és pompás
83
gyümölcseiről híres Chiosz szigetén született. Itt lépett 1628- ban a domonkosok szerzetébe, mely alkalommal1 vagyonát részben a klastromnak, részben anyai nagyanyjának, Klárának adta.2 Szerzetbe lépésekor keresztneve, Ferenc helyébe a Hyacinthus nevet vette fel.8 A klastromba később egy öccse követte őt, ki a Domonkos nevet nyerte. Nagyanyjuk halála után vagyonukat a klastromnak ajándékozták két rendtársuk jelenlétében és a Domonkosrend Keleti Kongregációja4 álta
lános helynökének P. Richiedei Pál engedélyével.5 Nemsokára Macripodari maga viselte ezt a hivatalt. A perai domonkos- klastrom levéltárában fennmaradt számadáskönyvek tanúsága szerint 1641— 1642 közt Macripodari: „vicario di San Pietro“ , azaz a perai Szent-Péterről nevezett domonkoskonvent viká
riusa.6
Szülővárosának regékkel és dicsőséggel bővelkedő tör
ténete, mely azt hirdette, hogy itt volt a költészet halhatatlan atyamesterének, Homérosznak születési helye és hogy a görög világ aranykorában itt volt a dal, márványszobrászat, költé
szet, történettudomány fényes székhelye, a chioszi iskolának az egész Keleten elterjedt hírneve, párosulva ama benyomá
sokkal, melyek az ottani klastrombán boldogították, Macri- podarit még akkor is bűvkörökben tartották, midőn messze szülőföldjétől a távolba vetődött. És úgy látszik, ezeknek hatása alatt úgy vélte háláját püspöki méltóságra emelteté
séért legméltóbban leróni, hogy a klastromot kápolnával felékesítette.7 Püspökkorában is többször megfordult szülő
földjén. 1669 február 27-én a chioszi jezsuita-székház főnöke állandó választott-bírónak kérte fel őt a rendnek
inagánsze-1 1628 szeptember 5. — 2 Vigna, I vescovi domenicani liguri ovvero in Liguria. Genova, 1887, 326. — 3Pann. X 92. 4 „Congregatio Ori-entis“ . — 3 Ecco la particella autentica che trovata fra le carte, estratte in antico dall’archivio pubblico di Scio, mi venne spedita: „1638 li reve-rendi padri fra Giacinto e fra Domenico Macripodari, q. Pellegrini, col consenso del molto rev. p. Paolo Richiedei, vicario generale dei praedi-catori, e con intervento dei reverendi padri fra Gerónimo Graciano e fra Domenico Anaragidian assignano i debitori e lasciano al convento la loro hereditá“. Vigna, id. h. — 6 Vigna, id. m. 328. A domonkosrend Keleti Kongregációja általános helynökeinek az idézett levéltárban őrzött lajstromában is előfordul Macripodari: „P. fr. Hyacinthus Macripodari de Chio, qui assumptus fűit ad episcopatum Chiopiensem“ . — 7 „Patribus Dominicanis Chiensibus, meae patriae, in sacello a me fundato, familiae
84
mélyekkel felmerült vitás ügyeiben.8 Családja és rokonsága mindvégig Chiosz szigetén maradt.9 Egyik nagybátyja, Dániel József Málta szigetén, mint a jeruzsálemi Jánoslovagrend tagja a katolikus ügyért sokat buzgólkodott.10
Miután Chiosz lakói a szigetnek a törököktől 1566-ban történt bevétele után is jelentékeny kiváltságokat élveztek, többek között ama szokatlan kedvezményben részesültek, hogy a templomtornyokban harangokat elhelyezhettek és haran- goztathattak, nem feltűnő, hogy Macripodari 1645-ben, midőn az esztergomi káptalanban a negyedik méltóságot, az őrka- nonokságot viselte,11 Konstantinápolyban tartózkodott.12 De mivel szerzetes éveiről nem maradtak fenn adatok, rejtélyes és íelderíthetetlen ama körülmény, hogy mi módon jutott javadalomhoz az esztergomi káptalanban? 1645 július 29-én scopiai (üszkübi) püspök,13 majd ugyanez év október 20-án tihanyi apát,14 végül 1658 február 27-én Csanádi püspök.15
E püspökségben nem részesült pápai megerősítésben.10
Macripodari pro quadraginta sacris de requiem, ad meam intentionem floreni viginti annuatim dentur in perpetuum“ . Országos Levéltár : Liber collationum ecclesiasticarum II 180— 184. (Cont'irmatio testamenti Hyacinthi Macripodari episcopi Chanadiensis). — 8 Vigna, id. h. — 9 Or
szágos Levéltár : Id. h. — 10 Id. h. — 11 Id. h. Az utóbbiban (Liber colla
tionum ecclesiasticarum) közölt kinevezési oklevelek azt mutatják, hogy Szabó János félsz, püspök és esztergomi kanonoknak az esztergomi káptalan tagjairól szóló kéziratának adatai (az esztergomi káptalan magánlevéltárában), melyek alapján Macripodari életrajzi vázlatát össze
állították (Kollányi, Esztergomi kanonokok 266—267), kiigazításra szorul
nak. Szabó szerint csak 1650-ben lett volna pozsonyi, majd a következő évben esztergomi kanonok. Azonban Macripodari már 1645-ben eszter
gomi kanonok volt; pozsonyi kanonokságáról Ríméig, a pozsonyi káp
talan történetírója, mitsem tud. — 13 Országos Levéltár : Proposita et opiniones 99. anni 1646. V. ö. 27. jz. — 13 Országos Levéltár : Liber collatio
num ecclesiasticarum 1481. (Collatio titularis episcopatus Scopiensis religi
oso fratri Hyacintho Macripodari O. Pr.) Még Fraknái is (A magyar királyi kegyúri jog 370—371) tévesen 1648-ra helyezi ezt a kinevezést. — 14 Or
szágos Levéltá r: id. h. Pann. X. Oklevéltár 266 sz. 791—792 1. A király már a kinevezés napján utasította a pozsonyi kamarát a tihanyi apát beiktatására. (Országos Levéltár: Benignae Resolutiones. Ugyanaz az utasítás október 25-i keltezéssel, u. o. Conceptus Expeditionum V. ö.
Pann. X 92.) — 15 Országos Levéltá r: Liber dignitariorum ecclesiasti- corum. Szabó kézirata szerint 1659-ben Csanádi felszentelt püspök.
Batthyány (Acta et scripta 177) és K ollá nyi (id. m. 267) szerint 1663-ban lett Csanádi püspökké. — 18 Még 1668 május 2-án végrendeletét mint
4
\
87
Midőn 1667-ben I. Lipót király a római Szentszéknél Folnay Ferenc erdélyi püspök megerősítéséért folyamodik, ugyan kiemeli, hogy a veszprémi, pécsi és a Csanádi egyházme
gyékben az Apostoli Széktől megerősített, felszentelt püspökök működnek,17 de ennek az a magyarázata, hogy Macripodari még mint scopiai püspök nyerte el megerősítését és annak alapján a püspöki konszekrációt. Jóllehet a scopiai püspök
ség még a Csanádinál is inkább csak pusztán címzetes volt, mégis pápai megerősítés után, mint a többi „in partibus infideliuin“ egyházmegyék püspökei, a bevett szokásnak meg
felelően, minden tétova nélkül felszenteltetett. A scopiai püs
pökség egyike volt azoknak, melyek a török világban el
enyésztek. Emberöltővel Macripodari kineveztetése előtt jelenti Sennyei István váci püspök és királyi kancellár a Szentszék
nek, hogy több mint húsz ilyen püspöki cím áll a király rendelkezésére, de ritkán adományoztatnak, mert „címekkel a magyarok nem igen törődnek".18 Macripodari, miután a scopiai püspökségben konfirmációját a Szentszék elsőízben megtagadta, személyesen ment Rómába19 és a király, ki szándékát támogatta, egyidejűén azt kérelmezte, hogy a Szent
szék „arra az esetre, ha a felmerült nehézségek leküzdhe- tetlenek volnának, adjon neki más címzetes püspökséget“ .20 Megerősítésének akkori akadályait nem ismerjük, bizonyos azonban, hogy Macripodari azokat elhárította, mert mint scopiai püspök, megerősíttetett.21
Kettős püspöksége és több egyéb javadalma dacára mégis felette szerény anyagi viszonyok közt élt. Mint scopiai püspök valószínűleg ötszáz tallért kapott a magyar kamarától.
Tihanyi apáti kinevezésével ezt megvonhatták tőle, mert 1646-ban ez összegnek további folyósítását kéri. Midőn e javadalmai mellett még a sági prépostságért is folyamodott, a pozsonyi kamara ezt pártolóan azzal véleményezte, hogy
„választott Csanádi püspök“ írta a lá : „Actum Viennae die secunda Maii“
anno Domini millesimo sexcentésimo sexagésimo octavo. Hyacinthus Macripodari, electus episcopus Chanadiensis“ . (Országos Levéltá r: Liber collationum ecclesiasticarum Ii 184.) — 17 Fraknói, id. m. 384. — 18 1626 július 10-én kelt jelentés. Fraknói, id. m. 322—323. — 19 1648 szeptem
ber 21. — * 1649 április 30. Fraknói, id. m. 371. — 21 Végrendeletében
„scopiai püspök“ -nek nevezi magát, mig Csanádi püspöki címe előtt
88
a tihanyi apátság nem elegendő főpapi ellátására.22 Az esz
tergomi káptalanban bírt javadalmai sem lehettek tehát bu
sásak, mert különben a kamara nem állhatta volna szó nélkül.
A kérelmezett sági prépostság azonban nem volt üresedésben:
a háborús viszonyok következtében szintén szűk módban levő egri püspökség élvezte azt. Egyébiránt e prépostság jöve
delmei is jelentékenyen megcsappantak a háborús viszonyok következtében.28 Ezekre való tekintettel a király időnkint másképpen gyámolította Macripodarit. Már 1653-ban királyi tanácsos,24 majd soproni javadalmas ;2B az esztergomi kápta
lanban kanonoki beneficiumával együtt a sasvári prépostságot is bírta.26
Az esztergomi érseknek és a magyar kamarának 1646.
évi jelentése szerint Macripodari konstantinápolyi tartózko
dása alatt, a tihanyi apátságnak a török szomszédság miatt úgyis megszűkült javait g róf Mansfeld, győri tábornok, illetve tihanyi katonái bitorolják27 és ezért kérik a királyt, hagyja meg a tábornoknak, bocsássa vissza azokat, hogy az érsektől e javak kezelésére kirendelt egyházi férfi küldje Macripoda- rinak a jövedelmeket28 Konstantinápolyba.29 A következő évben Macripodari már idehaza van és Pozsonyban a tihanyi várkapitány javaslatára egy faluhelynek új benépesítésére szabadságlevelet állít ki,30 mellyel a telepeseknek három évi úrbérmentességet ad.31 Akkortájban rendezte, egyetértve a várkapitánnyal, Tihany szigetének birtokviszonyait is, melyek annak következtében, hogy több mint száz éve nem lakott
— mint említettük — a „választott“ megjelölés áll. — 22 Országos Levél
tár : Proposita et opiniones 99, anni 1646. Pann. X. Oklevéltár 267 sz.
798 1. — 23 Id. h. Proposita et opiniones 6. anni 1646. Pann. X. Oklevéltár 268 sz. — 24 A tihanyi apátság jövedelmeinek bérszerződése 1653-ból.
(Pann. X 95. Oklevéltár 274 sz.) — 25 „Beneficiatus“ . — 28 Címeit és javadalmait felsorolja végrendeletében: „Ego Hyacinthus Macripodari Dei et Apostolicae Sedis gratia episcopus Scopiensis, electus Chanadien- sis, abbas de Tihan, ecclesiae metropolitanae Strigoniensis in pontifica- libus suffraganeus, archidiaconus Sasvariensis et canonicus, beneficiatus Soproniensis ac caesareae regiaeque maiestatis consiliarius“ . Országos Levéltár : id. h. — 27 „Ipse Constantinopoli degens non possit bona eius administrare“. Országos Levéltá r: Proposita et opiniones 99, anni lu46. V. ö. Pann. X Oklevéltár 267 sz. — 28Országős L ev é ltá r: Propo
sita et opiniones 6. anni 1646. Pann. X Oklevéltár 268 sz. — 29Pann.
X 94—95. — 30 1647 május 17. — 31 Pann. X 94 sk. Oklevéltár 269 sz.
80
ott apát,32 felette zavarossá váltak. Az épületeket és kerteket ugyanis a kapitányok, a szántóföldeket pedig csekély bérért az őrségi katonák használták. Szerződésük értelmében a templom visszaadandó rendeltetésének, az abban felhatalma
zott lőporkészlet és egyéb katonai anyagszer átrakandó a Macripodari költségein emelendő új helyiségekbe; a temp
lom felső szomszédságában lévő épületek szintén kiüresítendők és a plébánosnak átengedendők; a hajdúk elhelyezendők a templom alsó részén fekvő házakban; a földek visszabocsá- tandók Macripodari birtokába és csak a szérűs-és pajtáskertek hagyandók meg továbbra is a kapitány használatában.33
Macripodari megunva a jobbágyokkal való folytonos vesződségeket és az azokból folyó boszankodásokat, miután bőségesen tapasztalta, hogy a felforgatott viszonyok mennyire nehezítik meg a jognak az igazságossággal összhangzásba hozását, apátsága összes jövedelmeit 1653 őszén 900 forintért, majd a következő két évre 500 forintért, bérbeadta Horváth György vajdának és két veszprémi vitéznek. A körültekintő gondossággal szerkesztett szerződés34 célját meghiúsította azonban a haszonbérlők sajátságos eljárása, mely sok vi
szontagságot vont maga után és Macripodarit végre mégis arra kényszerítette, hogy per útjára lépjen. A szerződés értelmében ugyanis a bérlők a puszta helyeket benépesít- tetni, a jobbágyi terhek nagysága miatt megszökött job
bágyért száz forintot fizetni és a pereket saját költségükön lefolytatni tartoztak. Jobbnak vélték tehát kellő és biztos nyereséggel a szerződést albérlet útján hatszáz forintért g ró f Csáky Ferenc veszprémi főkapitányra átruházni.36 Alis egy hónapja, hogy gróf Csákytól ezt a hatszáz forintot felvették,36 megtámadták az átruházás érvényességét37 azon a címen, hogy kényszer hatása alatt történt és hogy Csáky az apátság jobbágyait ok nélkül zaklatja.88 Utóbbi kész volt a jogügylettől elállani és ama ötszáz forintot meg
téríteni, melyet tőlük Macripodari számára átvett, de viszont követelte, hogy előbb fizessék vissza a tőle kapott hatszáz forintot.39 Nem elégedett meg tehát a különbözette!, a száz
798—799 1. — 32 1543 óta. — 33 Pann. X 95. Oklevéltár 272 sz. — 31 Parin.
X Oklevéltár 274 sz. — 35 Szeptember 11. — 36 Pann. X Oklevéltár 275 sz.
804 1. — 87 1654 okt. 12. — 38 Pann. X Oklevéltár 276 sz. 804-805, — 39 Pann.
90
forinttal, hanem az egész hatszáz forintot igényelte, mert arra számított, hogy ezt nem fogják előteremthetni. Macripodarit bántotta, hogy Csáky az ő jobbágyait a robot behajtásának ürügye alatt sanyargatja és a királyhoz fordult. Panaszára a király személyes jelenlétében Pozsonyban40 az ügy oly módon nyert befejezést, hogy Csáky köteleztetett az összes javakat Macripodarinak kiadni, utóbbinak pedig meghagyatott, hogy azokat a régi bérösszegért, ötszáz forintért, engedje át a főbérlőknek,41 Horváth vajdának és társainak. Ezek a bérletet nemsokára engedmény útján ismét átruházták ugyancsak Csákyra, de ama kikötéssel, hogy „ha Macripodari emiatt megneheztelne, a gróf tartozik őt kibékíteni.“ 42
Macripodari gazdasági tevékenységre való rátermettségét igazolja eljárásának ama nagyhorderejű sikere, hogy a da
cára a gazdasági élet fejletlenségének, az apátsági zálogbir
tokokat a zálogbirtokosoktól visszaváltotta oly módon, hogy a váltságösszeget törlesztéses kölcsönné változtatta át.43 Apát
sága úrbéri jövedelmeit sajátkezűleg jegyzékbe foglalta,44 melyet címerével ékesített.45 Vörös viaszba nyomott pecsétjén a címerkép heraldikai díszítményeinek körvonalai elmosódtak, de tisztán kivehetők a címerpajzs, a rajta levő főpapi kalap és annak mindkét oldaláról lecsüngő hatos baklói. Ugyané pecsétjét használta 1671 május 11-én Nagyszombatban egy tihanyi úrbéri összeírás hitelesítésekor.46 Éppen egy évvel elhunyta előtt47 Ketheli János tihanyi kapitánnyal kötött egyezséggel rendezte apátsága vitás ügyeit.48
Ugyanolyan éberséggel, mint apátsága érdekein, őrködött püspöksége49 jogain. A lelki hatalmat a püspöki helynökké
X Oklevéltár 277 sz. 805 1. — « 1655 január 9. — 41Pann. X Okle
véltár 278 sz. 806-809 1. — 42Pann. X 96. Oklevéltár 279 sz. 807—
808. — 43Pann. X 95—96. — 44 1665 február 10. — 43 Pann. X Oklevél
tár 285 sz. — 40Pann. X 286 sz. — 47 1671 november 14. — 48Pann. X Oklevéltár 290 sz. 97, 124, 232 1. — 40 Macripodari főpásztorkodása ide
jében egy püspöktársa járt egyházmegyéje területén, hol élete tragikus véget ért. I. Lipót király 1662 február havában a zavargások lecsillapí
tása végett Erdélybe küldte Szentgyörgyi Ferenc váci püspököt (Erdélyi Országgyűlési Emlékek XIII. köt. 13, 98), ki Kolozsvárott árulás folytán Kucsuk pasa kezébe jutván, Ali pasához, Temesvárra hurcoltatott (Id. h.
XIII 26—28. Bethlen, Commentarii de rebus Transsilvanicis III. köt. 149—
162) s itt négy havi súlyos fogság után elhunyt. (Erdélyi Országgyűlési Emlékek XIII 33. Bethlen, id. in. III 168. Kazy Francicus, História regni
91
kinevezett szegedi ferencrendi házfőnök útján gyakorolta.60 A püspökség birtokaira 1660 január 1-én protectionális levelet eszközölt ki.61
Midőn Köprili Ahmed nagyvezér hadat vezetett I. Lipót király ellen, a megszorult király a nemességet különféle kedveskedésekkel iparkodott hadbavonulásra bírni. A főurak egyikét, a féktelenségekre hajló Balassa Imrét, Pest-Pilis és Solt vármegyék főispánját62 azzal nyerte meg, hogy a Csanádi
Hungáriáé II 253. Temesváry János, Erdély választott püspökei. Számos
újvár 1913, II 48). — 60 Tört. Adattár I 84—88. Török-Magyar Okmány
tár II 336. — 51 Leopoldus etc. fidelibus nostris reverendissimo in Christo patris domino Georgio Lippay de Zombor ecclesiae metropolitanae Stri- goniensis archiepiscopo etc. Quoniam nos fidelem nostrum reverendum Hyacinthum Macripodari, electum episcopum Chanadiensem et consili- arium nostrum, una cum universis rebus et bonis suis mobilibus pariter et immobilibus, iustis utpote et legitimis ubilibet et in quibuscunque dicti regni nostri Ungariae signanter verő in comitatibus Chanadiensi et Orodiensi existentibus habitis, in nostram regiam recepimus protectionem et tutelam specialem, vice et in persona nostra regia vestrae commit- tendum duximus tuitioni et protectioni. Ideo fidelitatibus vestris harum serie firmiter committimus et mandamus, quatenus praefatum Hyacinthum Macripodari in annotatis universis bonis rebusque suis mobilibus pariter et immobilibus, iurisque possessionariis ubivis et in quibuscunque comi
tatibus regni, signanter autem in praememoratis Chanadiensi et Orodi
ensi existentibus habitis, utpote possessionibus Kiráiy-Hegyesse, Mezö- Hegyesse, Toth-Palota, Nagy-Lak, Bököny, Saithi, Pabar, Maimath, Szem- lönk, Szeche, Chokas, Szent-Lörincz, Kisapadfalva, Pörös-Kutas, Magocs, Daleghaz, Mezökopancs, Ighach, Pécsk, Szent-Miklos, Chög, Beles, Demink, Thövesköss, Egres, Ders, Sadan, Püspökfalva, Lóránt, Achad, Megy, Késsé, Mutkocz, Csika, Lorantfalva, Thihend, Kovácsi, Kiskehad, Szent Giörgi, Nagy-Vrs sic dictis iustis ut praemittitur, et legitimis contra quosvis violentos et illegitimos impetitores turbatores et damnificatores, nominatim verő fideles nostros magnificum et egregios Nicolaum Kegle
vith, Georgium Tatay, Petrum Székely dicti praedii Diós Györiensi vice- capitaneum, Valentinum Török, Michaelem Szél, Martinum Thoth, Joan- nem Szegedy et Sigismundum Baba, toties quoties cum praesentibus requisiti fueritis, tueri, protegere et defendere debeatis et teneamini, authoritate nostra regia praesentibus vobis hac cum parte per nos ple- narie concessa et attributa, iureque et iustitia mediante, secus itaque non facturi. Praesentibus perlectis exhibenti restitutis. Dátum in civitate nostra Vienna Austriae millesimo sexcentesimo sexagesimo, regnorum nostrorum Romani secundo, Hungáriáé et reliquorum, quinto, Bohemiae verő anno quarto.(Esztergomi fökáptalan levéltára: Capsa 67. Föl.8. Nr. 10.
52 Balassára vonatkozó számos jellemző adatot tartalmaz Gnosvizer Mátyás leveleskönyve. (V. ö. a lőcsei főreáliskola 1871. évi értesítőjét).
92
püspökség tizenöt faluját a hozzátartozó portákkal neki ado
mányozta.53 Macripodari a püspöki jogokat biztosítandó, a király eme hatalmaskodása ellen még ugyanabban az évben a bencések garamszentbenedeki konventje előtt óvást emelt.54 Habár ennek nem volt foganatja, mert a püspöki jószágok nem kerültek vissza Macripodari kezére,55 ez okirat mégis nagy jelentőségre emelkedett, mivel püspökutódjai jószágaik
ért folytatott jogi küzdelmükben jó fegyvernek használhatták.56 Macripodari kérésére g ró f Nádasdy Ferenc, a tulajdonjog megállapítása céljából 1662 szeptember elsején elrendelte ugyan a tanúkihallgatásokat, de sikertelenül, mert a király a falvak legnagyobb részét már ismét tovább adományozta.57 Csak négy évvel halála előtt vette rá a királyt,58 a Fodor János kezén levő Szecse és Csókás falvak visszaadására.59 * Az ő idejében a király felelevenítette a Zongor óta használatban nem levő Csanádi apáti címet.00
Sem püspöki megyéjében, sem apáti székhelyén nem tartózkodhatván, Nagyszombatban, mint az érsekprímás segéd
püspöke élte le végnapjait.61 * * *
Amint magas intelligenciája megóvta őt attól, hogy önteltséggel saját énjét bámulja, hanem saját tökéletesítésére
53 Borovszky, id. m. I 379. — 54Országos Levéltár: Gramszentbenedeki konvent levéltára. Prot. P. 225. — 65 * * Balassa nem örvendhetett sokáig az igazságtalan szerzeménynek: 1672-ben hűtlenség címén valamennyi javait elveszítette. (V. ö. Szentkláray, A csanádegyházmegyei plébániák története 237.) — m V. ö. Stanislavich Miklós Csanádi püspök jelentéseit az udvari kamarához. (Bécsi udvari kam arai levéltá r: Hung. 1746 február 6. jelzésű iratnyaláb.) — 57Esztergomi főkáptalan levéltára:
Capsa 67, Fasc. 8. Nr. 11. - 1 68 1668 február 1. — 59 Esztergomi főkáp
talan levéltára: Capsa 67, Fasc. 8. Nr. 15 (Benignae Litterae Suae Maiestatis in negotio Joannis Fodor emanatae). — 00 Országos L evéltá r:
Liber collationum ecclesiasticarum II 232 (Collatio titularis abbatiae sancti Georgii martyris de Chanad, honorabili Lucáé Ferrari „juris utri-usque doctoris, sacerdotis domestici et familiáris augustissimae domus nostrae Austriae“ facta 1670 Januarii 4.) A kinevező-oklevél szavai sze
rint az apátság már régen üresedésben volt. („Abbatiam . . . ab antiquo vacantem.“ ) — 91 Ö konszekrálta pl. a nagyszenkviczi templomot. V. ö.
Némethy, Series parochorum et parochiarum dioecesis Strigoniensis p.
843. Lehetséges, hogy Macripodari az érseknek a Szentszéktől kijelölt és megerősített segédpüspöke volt. Erre vall az érseknek Macripodari halála után 5 évvel ez ügyben tett jelentése. Vanyó, A bécsi nunciu- sok jelentései Magyarországról. (1666— 1683) Pannonhalma, 1935, 16 sk.
93
sarkalta: fivéreinek és említett nagybátyjának, Dániel József gyermekeiről való gondoskodása arra irányult, hogy ne az urat játsszák, hanem egészséges idealizmussal, munkával és serénységgel hasznos ismeretekre és műveltségre tegyenek szert.62 Tudománykedvelő6* és mélyen vallásos főpap volt.
Mint védőszentjének, „a domonkosrendi Szent János hitvalló
nak“ rajongó tisztelője, az esztergomi káptalannál gazdag alapítványt tett, hogy évenkint e szent emléknapján püs
pöksüveges vecsernye és nagymise tartassák.64 Mint tudós kortársa, Krisztina svéd királynő az érmeken a földgömb körirataképpen vert jelmondatában „Ne m i bisogna, ne mi basta“ (Se nem kívánom, se nem elég nekem), Macripodari, arcképére írt jeligéjében, „Omnia vanitas“, kifejezést adott
— ha nem is oly egyéniesen és élénken, mint a svéd királynő — a világi szerencsejavak megvetésének, bölcs alázatossággal szintén elhallgatva azt, hogy mint püspök is az evangéliumi tanácsok követésében kereste boldogságát. Egy vágyat ápolt szívében, talán egész életén át, mely törekvését lelkesítette, sarkantyúzta és hevítette. Mint az egyházmegye első szent szerzetespüspöke, a benedekrendi Szent Gellért, ő is sóvárgott azt a földet látni, melyet az Üdvözítő lábnyomai megszen
teltek.66 Éveken át készült e zarándokútra. Megalkotta vég
rendeletét, melyben a szegényekről is megemlékezett, hogy útnak induljon.66 Vájjon teljesült e áhítása és eljutott-e vágyó
dása céljához, épúgy meg nem állapítható, mint életének egyéb körülményei. 1672 július havában67 húnyt el Bécs- * II
62 Macripodari végrendelete az Országos Levéltárban. —03 „Vir insignis doctrinae“ . Schmitlh, Episcopi Agriensis III 309. — tU Országos Levéltá r:
Macripodari végrendelete. — * „Ex singulari eiusdem sacratissimae Maiestatis domini doinini Leopoldi primi Dei gratia electi Romanorum imperatoris semper augusti, domini mei clementissimi gratia et clementia deputatus condigno munere caesareo, ad visitanda loca sacra Hyeroso- limam“ . (Id. végrendelet.) - 06 Végrendeletét a király 1678 június 18.-án erősítette meg. (Országos Levéltá r: Liber collationum ecclesiasticarum II 184). — 67 >;i672 mense Julio obiit Hyacinthus Macripodari episcopus Chanadiensis.“ Breve necrologium illustrium Hungáriáé personarum.
Történelm i Tár 1859, 96. — Már 1672 július 30-án Gencsi Egyed pannon
halmi főapát a megüresedett tihanyi apátságra a pannonhalmi^ perjelt ajánlja. (Óváry, A Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizott
ságának oklevélmásolatai III 330). Tizenkét nappal csanádi püspöki szé
kének betöltése előtt, apátságát a király Sebestyény András pozsonyi
94
ben.68 Rézmetszetü arcképét az ottani volt cs. és kir. hit
bizományi könyvtárban őrzik.69