126
csupa dicsérettel nyilatkozik róla: „Telekessy szentéletű, jámbor férfiú, akiben a püspökhöz illő valamenyi tulajdonság fel
lelhető. Én összebarátkoztam e jámbor öreggel, úgy tekin
tettem őt, mint atyámat és ő engem, mint fiát“ .31
Üldöztetésekben és szenvedésekben is volt része.32 Nagy és nemes lelke azonban nem rendült meg. Jelmondata volt:
„Stephanus sum, lapidibus assuevi, non metuo“ .
1715 március 3-án húnyt el és az általa emelt Szent- Mihály-templomban temettetett el.83
A győri őrkanonoki ház udvari falának kis fülkéjében ma is megvan az a Mária-szobor, melyet Csanádi püspök korában egy bécsi olasz mestertől szerzett. Még olvashatók a betűi: A. E. I. O. U. (Austria érit in őrbe ultima) 16. S.
T. E. J. E. C. 95. (Stephanus Telekessy episcopus, Jaurinen- sis Ecclesiae Canonicus 1695).34
127
A védelmüktől megfosztott és magukra hagyatott parochiális egyházak egyedül csak híveik erejéből tápászkodhattak fel sínylődésükből és talpraállítva, ugyancsak maguknak a hívek
nek kellett a lelkipásztorkodás szervezéséről gondoskodni.
Egyházi hatóság és hivatott világi támogatás hiányában a hitélet csak egyes szórványosan és többnyire alkalomadtán összeverődött népies gyülekezetektől nyert némikép táplálékot.
Az egykor nagyrabecsült, hatalmas és gazdag katolikus egyház a megvetett szegény „rájáknak“ az izlám kegyel
méből megtűrt, de kigúnyolt, tönkrezúzódott és koldús- szegény egyháza lett, látszólag tökéletesen kivetkőztetve az egyetemes egyház közösségéből.1 A püspöki joghatóság, miután gyakorlása meghiúsult, visszaszállott a Szentszékre; az után
pótlás hiánya miatt hamarosan kihalt egyházmegyei világi klérus munkáját a missziós-szerzetesek, mégpedig elsősorban Szent Ferenc fiai, azután a Jézustársaság tagjai vették át, akiknek terjeszkedési lehetőségeit sem egyházmegyék, sem országhatárok nem korlátozták.
A szigorú rendtartást követő bosnyák ferencrendiek
— kiknek szrebreniczai klastromától „Provincia Bosnae-Argen- tinae“ névvel jelölt tartománya egészen török kézre jutott, — csakhamar belészoktak a török garázda, gőgös és szeszélyes viselkedésébe.2 * Miután néma megadással viselték a török meg
vetését, ez megtűrte ottmaradásukat, sőt midőn idők folyamán meggyőződött arról, hogy csak a katolikus vallást szolgálják és ezzel híveiket békülékenységre indítják, szabad járáskelést engedett nekik egész birodalmában. Rajtuk kívül azonban más szerzetes vagy világi pap nem mutathatta magát,8 mint ezt Pázmány Péter esztergomi érsek is jelentette a Szent
széknek.4 Az a körülmény, hogy e szigorúan végrehajtott tilalom ellenére egyedül a fitymálással megtűrt ferencren- dieket nem űzték ki, elragadtatta a jezsuita Possevino Antalt ennek hirdetésére: „Szent Ferenc rendje a töröknél nagy tiszteletben áll.“ 5 Ez okból az Apostoli Szék rendesen ferenc- rendiekkel töltötte be nemcsak a boszniai, hanem a Balkán
félsziget többi püspökségeit, különösen pedig a Bulgáriára és
1 Hóman-Szekfű, Magyar történet, V 76. 2 Karácsonyi, Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. II. Budapest 1924, 333. — 3 Karácsonyi, id. h. Hóman-Szekfű, id. h. 4 Epistolae P etri card. Pázmány I 447 sz. 666 1. — 5 A Szentszéknek tett jelentés, Olmütz
128
Havasalföldre kiterjedő szófiait. A „marianus“ és „salvatori- anus“ ferencestartománytól a boszniai provinciát a Duna- Száva vonala választotta el. Miután 1552-ben a török a Temes
közt birodalmához csatolta és az elpusztult mariánus és salvatoriánus ferencesklastromok lakói eltávoztak, a bosnyák ferencrendiek telepedtek le helyükbe és nemcsak mint konvent- tagok, hanem mint a nép közvetlen lelkipásztorai és mint a plébániák vezetői, sőt mint püspökök is működtek. Mint Boszniában a mohamedán államvallás és az orthodoxia ural
kodása alatt összetartották kisded nyájukat, azonképpen az egyházmegyében is bámulatos körültekintéssel őrködtek a maroknyi kereszténység felett és alázatos viselkedésükkel megóvták azt a mohamedán hatalmasságok túlkapásaitól.®
Az Apostoli Szentszéktől, még jóval a Propaganda Kon
gregáció megalapítása előtt ideküldött misszionáriusok, ha nem is tudták a nép nyelvén az igét hirdetni, mégis kiszol
gáltathatták a szentségeket és elvégezhették az istentiszteletet.
Minthogy a Propaganda működésköre valamennyi nem-kato
likus uralkodó jogara alatt álló területre terjedt ki, ezután már ez bízza meg, mégpedig két évre megalapítása után, 1625-ben, a ferencrendieket a hívek lelki vezetésével.7 Habár a missziólelkipásztorkodás nincsen helyhez kötve, idővel mégis missziószékházak, missziótelepek létesültek. Ezek eleinte még csak kunyhók és később is csupán szerény házikók voltak ugyan, de mégis fedél alá juttatták a misszionáriusokat, hogy onnan az egyházmegyét széltében-hosszában bejárhassák. Ilye
nek voltak: Temesvárott, Krassován, Lippa-Radnán, Szegeden és Karánsebesen.
II.
A Temesköznek nemcsak főerőssége, hanem az egész vidék szíve, agya és zsigere Temesvár volt. Sorsától függött az egész táj boldogulása. Amint Ahmed pasa 1552 július 27-én elfoglalta a várat, egyszermind ura lett egész környékének is. Területe török tartomány (ejalet, vijalet) lett, melyben a hatalmat Kászon pasa, a mohamedán helytartó ragadta ma
gához. A kényszermunkára hajtott népekkel csakhamar
kija-1583 április 12. Katholikus Szemle 1902, 086. — 6 Hóman-Szekfű, id. h.
Karácsonyi, id. h. — 7 Acta llosnae, Zagrabiae, 1892. 1250 sz.
129
víttatta Temesvár összelőtt bástyáit és az ismét helyreállított várat török csapatokkal megrakva, zavartalanul elhelyezkedett a városban. A kereszt helyére a félholdat tűzette ki, maga pedig bevonult a tatarozott Hunyadi-várkastélyba, hol ezután 164 éven át a parancsnokló pasák kevélykedtek. A török ostromtól okozott egyéb pusztításokat és bajokat az izlám uralmának egész ideje alatt nem heverte ki Temesvár.1 A megtelepedett keresztény lakosság anyagi és kulturális szük
ségleteivel nem bajlódtak a törökök. A saját gyermekeik számára felállított mecset-iskolákon kívül más iskolát nem
csak hogy nem emeltek, hanem a meglevőket is megsem
misítették. Minden vagyonukat együttvéve, a fenntartásukra szolgáló egyházi és kegyúri birtokokkal együtt, állami va
gyonnak nyilvánították.2
Az egész klérus elűzetett. Csak egyedül a ferencrendiek maradtak meg. Ezek kolostora a várban volt, hol a lelki- pásztorságon kívül tanítással is foglalkoztak. A várat a törökök nem alakították át, de megtoldották új erődítmé
nyekkel. A régi várkapuknak is csak más formát és török nevet adtak. A város azonban nagy változásokon ment át:
lerítt róla a török ízléstelenség, rondaság, elhanyagolás. A keresztény templomokat átalakították mecsetekké. A szobro
kat kivetették, a szentképeket bemeszelték.3 „A z útcák szűkek, girbe-görbék, a házak többnyire alacsonyak, fából, itt-ott téglából voltak építve, keleties modorban. Csak az imaház, a nagy lőporos torony, az ökrös malom és néhány más hiva
talos épület magaslottak ki az apró házak tömkelegéből“ .4 * Kövezés hiányában a talaj sok helyen mocsaraktól lucskos.
A keresztény műemlékek elpusztultak.6
Evlia Csebeli, a sokat látott török utazó a 17. század közepén, nem ugyan az értelmes szemlélő hitelességével, mint inkább keleti fantáziájával, eképpen ecseteli a város képét:0
„A város a Temes folyó mocsarában oly módon áll, mintha teknősbéka feküdnék a vízben: négy lába a négy bástya, a belső vár (Hunyadi várkastély) a feje, törzsöké pedig a vár
1 Temesvár város monográfiája (Magyarország vármegyéi és váro
sai) 44. — a Hóman-Szekfű: V 64. - 3 Temesvár monogr. 44—45.
4 Berkeszi, Temesvár kis monographiája. Temesvár 1882,15. 5 Hóm an-Szekfű, 64—65. — <s V. ö. Fekete Lajos, A hódoltság-kori törökség Magyar
országra vonatkozó földrajzi ismeretei. Hadtörténelmi Közlemények.
130
egész terjedelme. Ötszög-alakja van. Sem tégla sem kő nincs benne, hanem az egész vastag tölgyfából készült erődítmény.
Sövénykerítése olyan, mintha vékony fényes falkerítés lenne.
Az ügyes építőmester ezt a kerítést vadszőlőből készítette s gipsszel és mésszel bevonva fehérszínű várat épített. A vár
nak öt kapuja van. A várban négy városrész. Három város
részben 1200 alacsonyabb-magasabb ház, valamennyi zsin
dellyel fedve. A kémények csúcsosok. A kert és udvar nélkül épült házak különös alakúak. E városban a kéményeken kívül kőépítkezés nincs; valamennyi házban kályha van. A várban 400 bolt van. Az utcák mind deszkával vannak borítva, kövezet egyáltalában nincs, de nem is lehetséges. Bent a várban folyó Temes két helyen vízszűrőkön halad át, az egész lakosság onnan veszi ivóvizét: kút egyáltalában nincs.
Minden pocsolya a Temes folyóba ömlik. A várban búza
magtárak és kávéházak vannak.“ 7
Fekete Lajos a bécsi, berlini, drezdai és konstantinápolyi gyűjteményekben őrzött, a temesközre vonatkozó, mintegy 12 útleírás összevetéséből megállapította, hogy ezek mindannyian egy forrásból erednek. Véleménye szerint az anyagot a Trapezuntból származó Asik Mehmednek? a 16. század végén írt kezdetleges munkája szolgáltatta. A kútfő eredeti szövegét, valamint a többektől ahhoz fűzött lényegtelen toldalékot és átdolgozásokat a Damaskusban született és ott nevelkedett Behram Dimiski9 jelentékenyen simította.10 Behram Dimiski Konstantinápolyban viselt különféle hivatalokat, majd Alep
poban kádiskodott és 1690 körül húnyt el. Művében a követ
kezőképpen írja le Temesvárt: „Temesvár vára a Temes partján fekszik. Várát oly széles árok veszi körül, hogy szigetnek látszik. Környéke megközelíthetetlen a nádas és mocsár miatt. Belső vára mögött a Temes vizéből tó képző
dött, mely fölé hidat építettek. A várnak három kapuja van, úgymint a belgrádi, a nyugati és egy a mezők felé. Erre a nagy kiterjedelmű mezőre Belgrádból a Dunán átkelve, három nap alatt lehet eljutni. Egy beglerbej székel benne, aki a mohamedánok rájáira vigyáz és az adóügyet intézi.“ 11
Minthogy a törökök főleg a városokban telepedtek le,12
Budapest 1930, 204. — 7 Karácson, Evlia Cselebi magyarországi utazásai I 9—14 Temesvár monogr. 45—46. — 8 Meghalt 1600 körül. — 8 Fekete, id. h. — 1,1 „Damaskusi“ . — 11 Fekete, id. h. 14—15. — ls Voltak ugyan
•• : 1$
5*. ts
* dJi^/i
r
-1
¿r. _ • '
«i
- «f/iix^íí-LJÍJÍ feV^tf ' • • ^ . A h
TÖRÖK OKLEVÉL
A SZEGEDI FERENCESEK LEVÉLTÁRÁBAN
133
de ezek ügyeivel nem törődtek, éppen azok a helyek sűly- lyedtek a legmélyebb nyomorúságba, amelyek az előbbi korban a műveltség legmagasabb fokán állottak. A város ősi, tehetősebb keresztény lakossága a meghódítatlanul maradt vidékekre, a Maroson túlra menekült. Csak a legszegényebbek maradtak vissza. A gazdátlan házakat csa
ládjával és rokonságával az úrrá lett török foglalta el. Leg
inkább a szandzsákbej szomszédságában laktak, hová hűbér
birtokáik jobbágyai minden szükségest szállítottak.13 A keresz
tény lakosság évről-évre fogyott. Néhány évtized alatt a régi keresztény Temesvárból török város lett.14 A törökön kívül néhány raguzai kereskedő szaporította a lakosságot. Utóbbiak latin keresztények, katolikusok lévén, már 1578 tájban a Szentszék pártfogását kérték. Kérvényük megküldetett a bécsi nunciusnak, aki 1578 június 28-án tett róla jelentést.15
V. Pius pápa Raguzai Bonifác stagnyi püspököt küldte erre a vidékre. X III. Gergely pápa 1580-ban újból a török hódoltságban senyvedő keresztények felkeresésére serkentette.
A misszionárius-püspök Báziáson gyűjtötte össze a Szerémség papjait. Tanáccsal, oktatással, buzdítással és egyházi könyvek adományozásával iparkodott őket a lélekmentés munkájára képesebbekké tenni.16 Innen indult ki Temesvár felé. A keresz
tények itt is egyházközséget alkottak. Ezek feje az egyház
községi elnök, a „bíró" volt. A török a szervezkedést nem tiltotta meg, minthogy a szervezetet közegeivel együtt lenézte.
De ha önkormányzatról nem is lehetett szó, ezek az egyesü
lések mégis nagyon hasznosak és üdvösek voltak, mert össze
hozták a keresztényeket, fejlesztették együvétartozásukat és egyetértésre buzdították őket. Bonifác püspök a városban két
elvétve török nevű helységek, mint „Eji-su", azaz „jó-víz“ , a mai Gutten- brunn (Temeshidegkút) helyén (Küprili Mohammed nagyvezír kegyes alapítványainak jegyzéke a temesvári, jenői és lippai vijaletekben, 1665 dec. 23. Török Oklevéltár, 280 sz. 264 1.), „A lib u n á r“, azaz „Ali-kútja“ ; azonban valószínűleg e helységekben is kevés török lakott. A moha
medán lakosság a városokba tódult, melyek a keleti piszokkal lassankint keleti jelleget öltöttek magukra. — 13 Szilágyi, A magyar nemzet törté
nete V. 285. — i« 1581-ben leírja Szántó István jezsuita az akkori Temes
várt. (Jelentése Aquaviva Claudio rendfőnökhöz, Epistolue Jesuitarum I. 59 sz. 171 1.) — »a N u ntiatura Germaniae V 82 f. 682. Fraknói, Magyar
ország és a római szentszék III Budapest. 1903, 524 1. 761 jz. 16
Jelen-b
134
egyházközséget talált. Az egyik Raguza vidékéről származó kereskedőkből, a másik bennszüllött polgárokból alakult Mindkettő egyenlő hithűséggel fogadta és hódolt szavainak.
Mikor pedig Bonifácot itt január végén elragadta a halál, mindkét egyházközség elpanaszolta nagy fájdalmát a pápá
nak.17 Jelentéseikből kitűnik, hogy már évek óta18 pap nélkül szűkölködnek, egészen magukra hagyatva és kitéve az „eretne
kek“ kisértéseinek. „Tegnap is — hangzik panaszuk — valami Gáspár nevű kálvinista prédikátor járt közöttünk s híveket iparkodott toborozni“ . Lelkipásztorért könyörögnek, aki őket tanítsa, vezesse s a téves új tanok ellen megoltalmazza.19 Mindkét egyházközség esedezik ő Szentségéhez, állíttasson Temesvárott iskolát, amelyekben fiaikat papokká képeztet- hessék, hogy legyenek, akik lelki szükségleteiket kielégít
hessék. Szemléltetőbben, de egyúttal meghatóbban, mint ezek az egyszerű panaszok, íróművész sem ecsetelhetné a súlyos bajt. Világosak és oly megkapó igazságúak, mint a valóság meglátásától raegihletett mesterek remekművei.20
A pápa az elhunyt Raguzai Bonifác utódjául Quintio Ágoston corzulai püspököt nevezte ki ugyanazzal a hatás
körrel.21 Ez azonban nem jutott a Temesközbe. Midőn Raguzai22 Domonkos misszióspap, — akit a temesvári katholikusok is említenek — fogadalmának teljesítése végett Lorettoba készült, a Maros és a Kőrös közt, „a temesvári hercegségben“ 28 lakó katholikusok közbenjárását kérték a Szentszéknél. Ők is jelentést tesznek Bonifác misszióspüspök elhunytáról, elpana
szolják nyomorúságukat és segítségért esedeznek. Kérvényük
ből kitetszik, hogy a „temesvári tartomány“ -hoz Arad-vidékét is számították, mert megemlékeznek az aradvármegyei Pétről
tésük a Szentszékhez. Acta Bosncw 1217 sz. 317—8 1. — 17 1582 február 6. és március 8.-án kelt kérvényük a Szentszékhez. — 18 A török hódolt
ságban működő Giurgievich Domonkos misszionárius két év óta nem kereste fel őket. (Temesvárott 1582 február 6-án kelt felterjesztésük a Szentszékhez. Acta Bosnae 1219 sz. 320—1 1.) — 19 Id. jelentés. — 80 A bennszülött katholikusok felterjesztése a Szentszékhez. Preyer, Mono
graphie dér königl. Freistadt Temesvár. Temesvár 1853, 157. Hasonló kérvényt nyújtott be 1581 augusztus 18-án István pécsi plébános. Acta Bosnae 1216 sz. V. ö. Juhász, Délmagyarország a Propaganda Congre- gatio gondozása alatt. Beligio, Budapest, 1923, 124. — 21 Róma 1582 június 29. Acta Bosnae, 1221 sz. 335—6 1. — 22 „Dobronsky“ a z a z : Ra
guzai. Dobronik Raguza szláv neve. — 23 „In questo ducato di Temisfar“.
13ö
(Paulis) is, sőt folyamodványuk is Áradmegyében — Simándon — kelt. Könyörögnek a Szentatyához, küldjön hozzájuk apos
toli vizitátort, aki őket elhagyatottságukban vigasztalja, oktassa, hitükben megerősítse.24 *
Kétségkívül Domonkos atya előterjesztésére buzdította XIII. Gergely pápa az illetékes főpapokat, hogy figyelmüket a török uralom alatt élő híveikre irányozzák. 1585 szeptem
ber 1-én kelt apostoli iratában lelkűkre köti, hogy egyház
megyéjüknek török uralom alatt álló részeit el ne hagyják és küldjenek oda papokat, akik a híveket szentségekben és lelki vigasztalásban részesítsék s a szent hitben megtartsák.
Néhány hónappal utóbb a bíboros-államtitkár a pápa nevében meghagyja a bécsi nunciusnak, utasítsa az illető főpásztoro
kat, hogy a hódoltsági területekre szerzetes- vagy világi papokat küldjenek. Ha a török gyanakodása miatt a magyar
országi részekből nem lehetne küldeni, Dalmáciából vagy Raguzából kérendők. A Szentszék egyébiránt már intézkedett, hogy Raguzából, a szentferencrendi tartományból néhány szerzetes odamenjen.26
1587 végén V. Sixtus pápa Raguzai Bemardin ferencest küldi Pozsega és Temesvár vidékére társaival együtt, hogy Miklós szendrői püspök, Bosznia adminisztrátorának és vizitá- torának fennhatósága alatt a katholikus ügyet előmozdítsák.26 1616-ban V. Pius pápa a Temesvár-vidéki katholikusok szá
mára teljes búcsút engedélyezett.27
Mivel a jelentések szívszaggató panaszokat tartalmaztak a nép elhagyatottságáról, VIII. Orbán pápa a Propaganda előterjesztésére a Tiszavidéket „egészen Temesvárig“ 28 Reng- jich Albert ferencrendi, szendrői püspöknek rendelte alá,29 aki erre székhelyét Belgrádba helyezte át.80 Mégis, már két esztendő múlva, Pázmány Péter úgy tudja, hogy Temesvár
24 Acta Bosnae, 1222 sz. — 25 Fraknói, id. m. III 217—8. — 20 Róma, 1587 december 15. Acta Bosnae, 1225 sz. — 27 Róma, 1616 augusztus 31.
Acta Bosnae, 1233. sz. — 28 „Inter flumina Dravi, Savi, Danubii, Tibischi, ac in spécié Backe usque ad Temisvar regni Hungáriáé . 29 Róma, 1625 június 12. Acta Bosnae, 1249 sz. — 30 Jóllehet a lelkipásztorkodó ferencesek a belgrád-szendrői püspök felügyelete alatt állottak, ko
lostoraik továbbra is a tartományfőnök hatáskörében maradtak. 1626 körül a Szentszék e joghatósági területet a belgrád-szendrői és a boszniai püspökök közt oly módon osztotta fel, hogy az előbbinek a Szávától északra, utóbbinak a Szávától délre eső rész jutott. Karácsonyi,
8*
136
környékén nincs pap.81 A következő évben (1628) Bandulovich Márk?2 azt jelenti a Kongregációnak, hogy a Temesvár- vidéki, nemkülönben a Marospartján, Lippán és a Maroson túl, Jenőn élő keresztények hitközsége, eretnek kisértéseknek kitéve, állandó veszélyben forog.88 1631-ben a Propaganda azt javasolja a Szentszéknek, hogy a szendrői püspökség adminisztrátorává az antivári érseket nevezze ki, ama köte
lezettséggel, hogy az esztendő egyik felét Szerbiában, másik felét Magyarországon töltse, míg alkalmas egyén találkozik, ki a lakosok nyelvében jártas.84 Midőn a szendrői püspökség üresedésben állott (1635), Sabbatini Péter helynök megígérte, hogy Temesvárt és környékét, sőt Sebest is fel fogja keresni, mely terület „a szendrői püspökség gondjaira van bizva“ .85 Thomassi Gábor ferences-misszionárius úgy látszik nem
csak Temesvár környékét, hanem az egész Temesközt, sőt annak szomszédos területeit is bebarangolta, mert 1650-ben azt jelenti Rómába, hogy sem Erdély szélén, sem a Maros- és Tisza-vidékén, Karánsebesen, Szlatinán, Tirigován, Lúgo
son, Haczakon, Ruszkán, Lippán,86 Krassován, Székason, Orsován, Csanádon, Szent-Lőrincen, Makón, Szicén, Zombor- ban, Rékáson, Ferichiáson, Ostrovo-Zellán, Becskereken, sem más, katholikusoktól lakott közeli helységekben nincsenek lelkipásztorok.87
A belgrádi misszióspüspök elhúnyta után (1650) a Szent
szék a Propaganda javaslatára38 1651-ben Benlich Máté ferences-misszionáriust nevezte ki utódjává azzal a felhatal
mazással, hogy a Temesközben püspöki teendőket végezzen.89 Ez a „gyenge és erélytelen“ ,40 de ügyesbeszédű és
nyelvek-Szent-Ferenc rendjének története II 335, 338. — 31 Epislolae Pét r í card.
Pázmány I 377 sz. 564 1. — 38 Bandulovié, Bandulaevich, olaszosan:
Bandim. Utóbbi írásmód miatt tévesen olasznak tartották (Rásonyi- Nagy, Valacho-Turcica. Berlin und Leipzig, 1927, 2), pedig kétségkívül délszláv volt. V. ö. Bitay Árpád ismertetését. Erdélyi Múzeum 1928,153.
33 Belgrad, 1628. Acta Bosnae, 1265 sz. — 34 Fraknói, id. m. III 336—7.
35 Acta Bosnae, 1320 sz. — 36 1650-ben ugyan Stipancsich András „lippai“
misszionárius említtetik, azonban egyrészt még ebben az évben onnan elhelyeztetett, mire a lippai hívek otthagyását kérelmezték, másrészt abból a körülményből, hogy Lippán missziósközpont volt, még nem következik, hogy ott állandóan tartózkodott lelkipásztor. Szabó, A íerenc- rendiek a magyar történelemben, 151. — 37 Acta Bosnae, 1407 sz. — 38 Acta Bosnae, 1409 sz. — 39 Acta Bosnae, 1412 sz. — 40 A Propaganda
137
ben jártas misszióspüspök nagy ügybuzgalommal látott hozzá főpásztori hivatása teljesítéséhez. Oktatta a népet a vallás elemeire. Csaknem életével lakolt buzgóságáért. 1654-ben bevádolták a temesvári pasánál, mint kémet. Fejvesztésre ítélve, csak magas váltságdíj lefizetésével menekülhetett meg.
Benlich és néhány kereskedő jelentették ezt az esetet Rómába és a váltságdíjhoz való hozzájárulást kérelmezték. A Propa
ganda 1654 február 23-i ülésén elhatározta, hogy e kérelem a Szentszék elé terjesztessék.41 A váltságdíj azonban oly óriási volt, hogy Benlich még négy év múlva is kénytelen volt érte folyamodni.42 A Szentszéknél az a gyanú kapott lábra, hogy Benlich nem volt teljesen ártatlan, hanem nyers modora okozta szerencsétlenségét. Miután a szerémi papság erről tudomást szerzett, sietett a Propagandát e feltevés alap
talanságáról felvilágosítani és kiemelte jelentésében Benlich békés és szelíd természetét.43 Az eszéki katholikusok is pártját fogták és a gyanúsításokat rágalmaknak minősítették.44
A lelkipásztorkodást ez időben (1664) a temesvári vár két templomában két ferences-misszionárius látta el. Hasonló
képpen a többi három városi templomban is ferencrendiek működtek.46 Itt a keresztények még üggyel-bajjal eltengődtek
„a szokott elnyomás alatt“ .46 Minthogy azonban mindenütt elnyomatással, fosztogatással, súlyos adókkal, a sarcolások láncolatával és a nyomorgatásnak ezerféle más módjával kínozzák a lakosságot, „erős a meggyőződésem — írja a missziós-püspök, — hogy ha e válságos idők még sokáig tar
tanak, a kereszténység az egész területen lassankint kipusz
tul“ .47 Ugyanekkortájt nemcsak a temesvári, hanem más egy
házmegyei plébániát is találunk ama plébániaegyházak lajstro
mában, melyek a belgrádi püspökség joghatósága alatt állottak, nevezetesen Csanád, Szeged, Szent-Lőrinc, Versec, Denta és
titkárának, Abrizzi jelentése a bécsi nunciusnak 1661 március 28-ról.
Fraknói, A magyar királyi kegyúri jog. Budapest, 1895, 374. — 41 Acta Bosnae, 1418 sz. — 42 Acta Bosnae, 1428 sz. — 43 Niemci, 1663 január 22.
Acta Bosnae, 1448 sz. 22. — 44 Eszék, 1663 augusztus 20. Acta Bosnae, 1450 sz. - « Acta Bosnae, 1451 sz. - 46 „Quelli poveri catholici con la solita oppressione ancora si mantengono, mancando, et non moltiplican- dosi. E cosi anco inter Sávúm et Dravum, Danubium et Tibiscum per tutto sono oppressioni, spogliamenti di robbe, tasse, imposture et molt altre miserie di modo ebe a pena sopportano“ . Id. jelentés. — 47 „E si
138
Becskerek. Ezek és „más helységek, melyek török hódoltsági területen fekszenek“ ,48 a belgrádi püspökséghez, „ad mensam episcopi Belgradiensis“ tartoznak.49
Számos misszionárius érdeme, sőt neve is feledékeny- ségbe merült. Kelemen ferences-atyáról pl. csak azt tudjuk, hogy e területen működött. 1631 március 14-én Rómából enge
délyt kér arra, hogy kétévi misszionáriusi tevékenységét itt folytathassa.60 Másrészt viszont a hívektől a ferencrendieknek megőrzés végett átadott és máig is fennmaradt nyugták és adósságlevelek arról tesznek tanúságot, hogy a temesvári ferencesek híveik anyagi jólétét is előmozdították. 1637-ben a „katholikus“ Péter fia Péter boltot vásárolt a temesvári nagymecset61 előtti téren. 1677-ben Durák lippai pasa Temes
vári Istvántól pénzt vesz kölcsön és erről állít ki kötelez
vényt.62
A ferencrendiek misszióháza iskolájával együtt kulturális központ maradt a török uralom egész ideje alatt, sőt épségben volt még a vár visszavételekor is.
II.
A bosnyák ferencrendiek működését tetemesen elősegí
tette az a körülmény, hogy Krassován (Karassevo, Krassófő) már fennállott az „apostoli misszió", valamint a rendház.
A ferencrendiek krassovai lelkipásztorkodása ugyanis vissza
nyúlik a 14. századba. Miután t. i. Nagy Lajos király 1365- ben Viddint meghódította, a Peregrinus bosnyák püspök elő
terjesztésére V. Orbán pápától kiküldött salvatoriánus-ferenc- rendiek a görög hitű népet visszavezették a nyugati keresz
ténységhez. Mivel közülök sokan a Temesközbe, főleg a
kras-dureranno questi tempi tanto calamitosi, tengő fermamente, che il chris- tianesimo per sudetti vecovati in gran numero mancara fra poco tempó“ . Id. jelentés. — 48 „Et altre térré convicine, quali sono tutte nelli confini d’Ongaria sotto il Turco". — 49 Acta Bosnae, 1416 sz. Még a 18. század elején is a Propaganda Congregatio joghatósága alatt állott a Temesköz.
1709 jauuár 26-án a Propaganda javaslatára N atali Lukács belgrádi püspök, mint apostoli visitator ugyanolyan hatáskört nyert, mint fél
századdal azelőtt (1651) Benlich Máté. V. ö. Juhász, Die Beziehungen dér Propaganda Congregation zűr Tschanader Diözese. Römische Quar
talschrift 1926, 59—74. — 60 Acta Bosnae, 1298 sz. — 61 A régi szeminá
riumi templom helyén. Tört. és Rég. Ért. Temesvár 1910,159. — 58 Tört.
és Rég. Ért. 1911, 68.
139
sói, kévéi (torontáli) és sebesi főesperesi kerületekbe költöztek, lelki gondozásuk végett a király engedélyt adott a ferencesek
nek, hogy Cseri1 városában, továbbá Sebesen, Orsován és az erdélyegyházmegyei Haczakon rendházak alapíttassanak.
A 14. század végén a török elől ferences-lelkipásztoraikkal együtt szintén e vidékre menekült és nagyrészt Lippán, Lúgoson, Orsován, Szlatinán, Krassován és Karánsebesen letelepedett néptömeget Hunyadi Mátyás király kiváltságokkal ajándékozta meg és Krassován és környékén egy külön kerü
letbe telepítette le. A török uralom alatt közülök számosán elpusztultak ugyan, jórészük azonban azonmódon, mint a Temesköz többi keresztény lakosai, a Marostól északra költöz
tek. A Rékáson, Szlatinán, Karánsebesen és főképpen Kras
sován és a körülötte elterülő hét faluban megmaradónak 1600-ig szakadatlanul a ferencesek lelki gondozása alatt állot
tak és mindmáig a latin egyház tagjai.1 * * * * * * 8
Idő múltával felvetődött az a gondolat, hogy kapucinusok vegyék át e vidék pasztorációját. Mivel azonban e rend tagjai többnyire franciák voltak, a bécsi udvar a francia protekto
rátus elől kitérendő, ügyvivőjét, a spalatói származású Geor- giceo (Gyorgyics) Athanázt Boszniába küldte, hogy a bosnyák franciskánusokat nyerje meg e célra.8 Ezek 1628-ban magukra
1 Egy ferencesnek a 16. század első feléből fennmaradt tudósítása szerint a szigorúbb rendtartást követő pályatársai (fratres minores strictioris observantiae) e klastromtól nyerték volna „csen barátok“
(fratres de Cheri) elnevezésüket, mert ez lett volna első megtelepedésük.
Ezt az állítást általában elfogadták és egész napjainkig nem vonták kétségbe. (V. ö. Ordinánsz, A szegedi Havi Boldogasszony temploma.
Szeged, 1831, 11. Borovszky, id. m. I 111, Szabó, id. m. 64, 225—226.
Horváth Richárd, Laskai Oszvát. Budapest, 1932). Tekintve azonban, hogy cseri a szláv nyelvben szürkét jelent és hogy öltönyük színe, meg
különböztetésül a régebben letelepedett, fekete köntöst viselő konventu- ális-ferencesektől, szürke volt, nincs kizárva, hogy ruházatuk színétől kapták elnevezésüket. (V. ö. a „fekete szerzetesek , „monachi nigri ^ elnevezést, Püspökségtörténet I 146— 147, Hajdani monostorok a Csanádi egyházmegyében, 107— 108). Az obszerváns-ferenceseknek egyébiránt az egyházmegyében (Kévén) régibb telepük és klastromuk Cseriben annyira jelentéktelen volt, hogy újonc-iskolával sem rendelkezett, ott gyűléseket talán sohasem tartottak és custodiát sem neveztek el róla. (Karácsonyi, Szent-Ferenc rendjének története I 313. Katho-likus Szemle, 1933, 316). — 2 H istória Parochiae Krassomensis. Kéz
irat a krassovai plébánia kézirattárában. — 8 Karácsonyi, id. m. II 217.