(1643)
Származása. — Tanulmányai. — Török követségben. — Püspök. — Ismét követségben a portán. — Pécsi, veszprémi, nyitrai püspök; kalocsai és
és esztergomi érsek. — Személyisége.
^emes, de pénzben szegény szülőktől született 1603 körül Nagyszombatban. Atyja keresztneve Mihály, anyja leányneve Gyürky Zzuzsánna volt.1 Alsóbb iskoláit szülővárosában, a jezsuitáknál végezte.
Korán mutatkozó, szinte tüneményes tehetsége magára vonta Pázmány Péter figyelmét, aki őt Rómába, a Collegium Germanicumba küldte.2 Itt nyerte bölcsészeti és hittudo
mányi kiképeztetését. Pázmány érdeklődésének melegsége, amellyel haladását kísérte, fokozta munkásságát és az oda
adó csodálat, amellyel a gyöngéd érzésű ifjú jótevőjére tekintett, költővé, tudóssá és művésszé avatta. E kollégium
ban tanulmányi éveiben költötte és adta ki Pázmányt dicsőitő költeményét, neki ajánlja teológiai vitairatát, amelyet párt
fogójának sajátkezűén rézrevésett arcképével díszített.3 1634 végén elhagyja az örökvárost. Távozásakor intézeti elöljárói oly megkülönböztetett módon magasztalják jámborságát, er
kölcsösségét és tudományosságát,4 hogy még évek múlva is a növendékek leghőbb igyekvése volt, hasonló kitüntetésre emelkedni.5
Hazájába visszatérte után Pázmány Szempere küldi lelki- pásztornak,6 de már 1635 december 27-én kanonoki
java-1 Nagy, Magyarország családai, X 582. Születése évét általában 1595-re teszik. Azonban 1627-ben csak 23—24 éves volt. Veress, Matricula et acta Hungarorum in universitatibus Italiae studentium. Vol. II. Rom a;
Collegium Germanicum et Hungaricum. (Fontes Rerum Hungaricarum) Budapest, 1917, 28. — 2 Kéry, Georgii Szelepcheny vita, opera et virtutes.
Posonii 1676. A z 1627. esztendő végén érkezett az örökvárosba. Veress, id. h. — 3 Ezzel az aláírással: „Georgius Szelepcsényi invenit et fecit“.
Steinhuber, Geschichte des Collegium Germanicu'n-Hungaricum in Rom.
Freiburg, 1895, I 495. — 4 K ollányi, id. m. 245. — 5 Ezt Gróf Kéry János, későbbi Csanádi püspök jegyezte fel, ki 1658—62-ben a Collegiumban végezte a theologiát. (Id. m.) — ö Memória Basilicae Strigoniensis 150.
35
dalmat adományoz neki.7 Nemsokára elnyeri a földvári8 és a pilisi apátságokat,9 majd a szentgyörgyi prépostságot,10 1642 november 21-én pedig a novii püspöki címet.11 Minthogy nemcsak ékesszólásával tűnt ki, hanem nyelvek tudásával is, számos diplomáciai megbizatást nyert. Kétszer járt követség
ben Budán a török pasánál, háromszor Konstantinápolyban, továbbá Erdélyben és Lengyelországban. Csanádi püspöki kinevezését is egy konstantinápolyi küldetésének köszön
hette.
A konstantinápolyi követségi szolgálat veszedelmes vál
lalkozás volt. Nem ritkán a fényes porta tömlöceiben vég
ződött. Az „oltalomlevél“ („hatti serif“ ) semmi oltalmat sem nyújtott, mert a ravasz török mindig talált ürügyet, hogy a követekkel kénye-kedve szerint elbánhasson. Tudta ezt Sze- lepcsényi. Ezért jelentette a királynak, hogy életével játszik, amidőn a követségi tisztséget elfogadja. 1643 március havában indult kíséretével a Dunán hajókon Esztergom felé. A bég üdvlövésekkel és zeneszóval fogadta. Ugyanily ünnepélyes fogadtatásban részesült Budán, majd március 28-án Belgrád
iján. Innen részint kocsin, részint lóháton folytatta útját, míg április 23-án Kónstantinápolyba érkezett. A nagyvezérrel folytatott tárgyalásokat annak bizalmasa, a renegát Szulkifár aga közvetítette, akivel Szelepcsényi már régebben megismer
kedett és összebarátkozott volt. A nagyvezér mintegy jóin
dulata jeléül, a hagyományos szokásnak megfelelően drága kaftánokkal, virágokkal, borral, gyümölccsel és egyéb efféle különlegességekkel kedveskedett neki. Megbizásából Szulkifár aga bocsátkozott az előkészítő-tárgyalásokba. Ezek után, május 10-én a szultán fogadta. Szelepcsényi a nagyvezértől aján
dékozott kaftánban jelent meg. Üdvözlését Szulkifár aga tol
mácsolta. A szultán hallgatásba burkolózva, némán hallgatta végig a beszédet, csak néha-néha bólintva fejével. Az érdem
leges tárgyalásokat a nagyvezérre bízta. Ezek csaknem tra
7 Pázmány Levelei II 623. — 8 1688 március 22. (Országos Levéltár:
Liber collationum ecclesiasticarum I 413. Liber Regius IX 119—120). Mint
„földvári apát“ még ebben az évben résztvett a nagyszombati zsinaton és itt beszédet mondott. (Péterffy, id. m. II 350.) Veszprémi püspökké kinevezésekor erről az apátságról lemondott. Pann. XII/B, 172—173. — 9 Békefi, A pilisi apátság története. Pécs, 1892, II 32—37. — 10 Kollányi, id. h. — <i Országos L ev é ltá r: Liber collationum ecclesiasticarum I 452.
36
gikusan végződtek Szelepcsényire nézve. A nagyvezér ugyanis
— habár tudta, hogy Szelepcsényi egész útját csak azért tette meg, • hogy e beszélgetésből bizalmas értesítést nyerjen a nagyvezér közel jövőre alkotott terveiről — hanyag, sőt megvető lomhasággal fogadta; ezután pedig leereszkedő, hiú beszéddel mindenféle szószátyársággal kerülgette a Szelep- csényit érdeklő problémát. Hímezett-hámozott, szemlátomást azért, hogy véleményét körülbástyázza. Ilyen körülmények közt Szelepcsényit elhagyta a bátorsága, hogy a nagyvezér diplomatikus körtönfalazásába egyenes kérdéssel rohamrést lőjjön, hanem álnokságával szemben furfanghoz folyamodott.
Példázó megjegyzésekkel fűszerezte a nagyvezér ízetlen fecse
gését, hogy ily kerülgető úton, akár egy ajakáról indulatosan elvált szóból is, szavát vegye és ezzel színre hozza rejtegetett szándékát. A nagyvezér azonban hamarább kitalálta Szelep
csényi fortélyát, mint ez az ő gondolatait. Felbőszítve, mint egy fenevad rámordult Szelepcsényire: „Hitvány eb, mit akarsz még tudni? Nem szimatoltál ki eleget? Mondom neked, ha a királyod még egyszer követet küld ide, mi is küldünk Bécsbe!“ Szelepcsényi csak a nagyvezér indulatosságából sejthette kifakadásainak baljóslatú és megszégyenítő jelentését, mert a dragomán restelte tolmácsolásukat. Értelmüket csak később tudta meg. így tehát kudarcot vallván, szégyenletesen kellett elvonulnia. Június 8-án távozott Konstantinápolyból.
Budáról lóháton Tatába, innen Komáromba ment.12 Megbíza
tásáról személyesen tett jelentést a királynak, aki fáradozá
saiért és az őt ért bántalmak enyhítésére július 15-én Csa
nádi püspökké nevezte ki.18 Pápai megerősítés hijján nem szenteltetett püspökké. Továbbra is Nagyszombatban maradt, ahol egyházmegyéjének hívei is felkeresték.14
Mint Csanádi püspököt nemsokára ismét „rendkívüli követ“ minőségben Konstantinápolyba küldi királya. 1643 október 1-én 1600 forintnyi útiköltséget utalványozott számára azzal a meghagyással, hogy haladék nélkül induljon útnak, mert „megbízatásának sürgőssége semmi halasztást nem tűr“ . Ezúttal azonban kévésén múlt, hogy ez a küldetése nem lett
18 Takáts Sándor, Szelepcsényi György a portán. „A z Újság“ 1912, 187.
sz. A régi Magyarország jókedve, 239—242. — 13 Országos Levéltá r:
Liber coliationum ecclesiasticarum I 464. — 14 Esztergomi fökáptalan levéltára: Capsa 67, Fasc. 8. Nr. 11. V. ö. Rorovszki/, id. m. I 229.
CTEOROIO P O H R O N C I O SZ E L E P C H E N y . ARC1VFSCOVO D I S T R I G O N I A L O C I Q 2 . E S U P R E A Y O E P E R P E T U O C o n t é D e l l * I s t e í s o C o n t a d o P r i a y a t e d ' U n . o h e r i a . L e g a t o N a t o S u p r e a \ o S e c r e t a r i o C a n .
« E L L I E R E . E C O N . S E G L ? S E C R E T O D i S. A * C e <S: * E L U 0 . C O T E N E N T E P ' Ü N G H E R I A rtr
30
a veszte. A legkedvezőtlenebb időben érkezett Konstantiná- Polyba. Az éppen ekkor elterjedt hír, hogy a keresztények
„a békesség idejében“ kilencszáz lovassal megtámadták Esz
tergomot, ugyanis aggasztó helyzetbe juttatta. Bűnbaknak tekintették és úgy bántak vele mintha ő okozta volna a bajt.
Musztafa pasa, aki a hivatalos jelentések szerint szinte őrjön
gött a bosszúságtól, Musa budai pasa üres palotájában szál- lásoltatta el, ahol fogoly gyanánt őriztette. Kérdőre vonta az esztergomi támadásért: „Hát ez nálatok frigytartás ? Mit keresel itt?“ kiáltott rá mérgesen. „Őfelsége levelét hoz
tam, többféle megbízatással egyetemben“ , felelte Szelep- csényi. „Nem kell nekem az írásotok! Szedd össze a sátor
fádat és pusztulj innen!“ rivalt rá a nagyvezér. Ily foga
dás és üdvözlés után Szelepcsényi még arra sem talált alkalmat, hogy a királytól küldött ajándékokat átadja. Ezt a már említett Szulkifár aga közvetítette. Az értékes ajándékok láttára Musztafa pasa arca ugyan felvidult, de Szelepcsényi ígéreteken kívül egyebet nem tudott elérni, sőt boldognak érezte magát, hogy ép bőrrel menekülhetett. A jámbor Sze
lepcsényi — írja Greifenklau, a császár követe a fényes portánál — azt hiszi, hogy mindent elvégzett, pedig követségi búzgóságának eredménye mindössze az a két „majmoni“
(tengeri macska) és két „karamáni“ (széles farkú birka), amelyeket magával vitt.15
Az udvarnál azonban ezt az útját is, mint az egyetemes kereszténységnek hozott szolgálatot méltányolták. Még idő
közben (1643 november hó 20-án) pécsi,16 majd veszprémi,17 végül nyitrai püspök lesz.18 1657-ben kalocsai érsekké neveztetvén, mivel érseksége, épúgy mint a Csanádi
püspök-lj Takáts, id. m. 243—244. — 10 Országos Levéltá r: Liber collationum ecclesiasticarum I 466: Collatio episcopatus Quinqueecclesiensis reve
rendo Georgio Szelepchenyi, electo episcopo Chanadiensi. — 171644 augusz
tus 7. Országos L evéltá r: Liber collationum ecclesiasticarum I 471. M onu
mento eppatus Vesprimiensis IV, pag. XCIX. Erdélyi Gyula, Veszprém város története a török idők alatt. Veszprém 1913, 144—146. — 18 1648 április 18. Országos Levéltá r: Liber collationum ecclesiasticarum 1515—
516: Collatio episcopatus Nitriensis reverendo Georgio Szelepchenyi, regni Hungáriáé cancellario, electo episcopo Vesprimiensi „per resig- nationem ob senilem aetatem fidelis nostri reverendi Joannis Pűsky eiusdem episcopatus Nitriensis ultimi, veri, legitimi et immediati possesso
r 's 1. V. ö. nyitrai működésére Cserenyey, Néhány adat a nyitrai
püspök-3
40
ség, török hódoltság alatt állott, nyitrai püspöki székét „ad
minisztrátor“ címmel továbbra is megtartotta, szintúgy, mint püspöki kineveztetése után, előbb elnyert esztergomi kano- nokságát.19 1666 január 15-én az érsekprimási méltóságra emeltetett.20 1682-ben az ország főpapságát Nagyszombatba zsinatra hívta egybe, ahol elnöklete alatt elvetették a gallikán tételeket (declaratio eléri Gallicani). Mint kancellár és hely
tartó jelentékeny szolgálatokat teljesített. Bár rendíthetetlen híve volt a felségnek, mégis résztvett ama tanácskozásokon, amelyek az alkotmány ellen elkövetett sérelmek orvoslásával foglalkoztak. Mint a forradalomnak ellensége, az általános elégületlenség kitörésekor visszavonult a politikai élettől.
Miután azonban az összeesküvők kivégeztetése, illetve bör
tönbevetése után is folytatták a törvénytelenségeket, újból felemelte szavát, hogy az intéző köröket jobb belátásra bírja.
Emiatt helytartói hivatalának letevésére felszólíttatván, oly renitens kijelentést tett, hogy barátai szükségesnek vélték mérsékletre inteni, mert „egymaga nem harcolhat egész had
sereg ellen“ .21
Nyájas modorával, szolgálatkészségével nemcsak az udvari körökben volt grata persona, hanem Csanádi püspök korában nagy népszerűségnek is örvendett.22 Kitűnő gazda volt.23 Virágzó gazdasága nemcsak örömét, de jövedelmét is fokozta. Szívesen fordította ezt a szűköl ködők gyámolítására és örömest áldozott közcélokra.24 * A törökök ellen való véde
lem öregbítésére közel félmillió forintot szolgáltatott be a hadi pénztárba s Bécs ostromakor odaadta minden ezüstjét,
ség XVII. századából. Religio 1912, 386—387. — 19 Országos Levéltá r:
Liber collationum ecclesiasticarum I 170: Collatio archiepiscopatus Colo- censis et Bachiensis ecclesiarum canonice unitarum per mortem et de- cessum Joannis Püsky, Georgio Szelepchenyi, episcopo Nitriensi (1657 fería secunda sacri Pentecostes). Katona, História metropolitanae eccle-siae Colocensis II 89. — 20 Országos Levéltá r: Liber collationum eccle
siasticarum II 148. Schmitth, Archiepiscopi Strigonienses II 151—163.
Török, Magyarország prímása, 172. Békefi, id. h. — 21 Pauler, Wesselényi összeesküvése I 83. K ollányi, id. m. 246. — 22 Takáts, id. m. 283. — 23 A gazdaság minden ága iránt élénken érdeklődött. Takáts, id. h. — 24 Szakolcán 95 ezer forinttal, Zsolnán 30 ezer forinttal kollégiumokat alapított. Pozsonyban megtelepítette az irgalmasokat, a pozsonymegyei Szentgyörgyön a piaristákat, Budán a kármelitákat, Nagyszombatban új papnevelőintézetet és konviktust létesített, a bécsi Pázmáneum
alapít-41 azonkívül felajánlotta jószágainak egész termését és morva
országi birtokait.25 Nagyszerű könyvtára tudományszereteté- nek maradandó emléke.26
Pár évvel Csanádi püspökké kineveztetése után, amidőn gyors egymásutánban néhány kebelbarátja az életből elköl
tözött, halálsejtelmek lepik meg. Ezt írta Lippay György esztergomi érseknek: „Senecában olvastam, hogy amidőn vala
kinek elhalnak barátai és jóakarói, maga se reméljen hosszú életet, mivel az olyan casusokkal mintegy disponáltatik ad pacate moriendum, hogy elválván itten e világon azoktól, inkább kívánkozzék a másvilágra hozzájuk. Én velem szinte így történik]: ez két vagy három esztendőben elhala közülünk elsőben Bosnyák uram,27 utána Kopácsy uram és most sze
gény Jakusich28 uram. Et ecce relictus sum ego solus servus unus“ .29 * Ez azonban üres képzelménynek bizonyult. Még mintegy*’negyven esztendeig gyönyörködött a földi lét szép
ségeiben, elszenvedte annak viszontagságait. Még aggkorában, mint érsekprímás is társaságkedvelő volt. A maga választotta, kis, bizalmas, baráti körben, vidám eszmecsere közben szíve
sen szürcsölt néhány korty bort és neki derülve, igazi voltát mutogatta, amely szokását a rosszindulat álnokul arra hasz
nálta ki, hogy korhely hírét költse.80 Nyolcvankettedik élet
évében81 hunyt el Letovicán, Horvátországban. Végrendele
tében kifejezett óhajtása szerint Máriacellben temették el.82
ványát 17 ezer forinttal gyarapította. K ollányi, id. m. 247. — 25 Onno K lopp, Das Jahr 1683 und der folgende grosse Türkenkrieg bis zum Frieden von Carlowitz. Graz, 1882, 211 sk. — 26 Békefi, id. m. 33. — 27 Magyarbéli Bosnyák István nyitrai püspök 1644 szeptember 23-án, 48 éves korában elhünyt, mielőtt e püspökséget elfoglalhatta volna. V. ö.
Püskyről szóló fejezet 43. jz. — 28 Orbovai báró Jakusich György 1610-ben született, 1635-ben szerémi, 1638-ban veszprémi, 1642-ben egri püspök.
Elhünyt 1648-ban, 38 éves korában. — 29 K ollányi, id. m. 245—246. — 80 Szilágyi, A magyar nemzet története VII 220. — 31 1685. — 32 K o llá n y i, id. m. 247. Az esztergomi főegyházmegye könyvtárában fönnmaradt Sze- lepcsényitől két „ex libris“ , arcképének sajátkezűleg készített rézmet
szetével.
3*