A csanádi püspökség története : 1500-1552

CS A NÁD VÁR M E G Y E I K Ö N Y V T Á R

SZERKESZTIK ÉS KIADJÁK:

eperjessy

K

és Á

J

43.

A CSANÁDI

PÜSPÖKSÉG TÖRTÉNETE

(

-

)

I R T A :

J U H Á S Z KÁL MÁN

Á r a 3 6 f o r i n t .

I. Rész. A csanádi püspökség története.

1. A csanádi püspökség története (1080—1242). Makó, 1930.

2. A csanádi püspökség története (1243—1307). Maikó, 1938.

3. A csanádi püspökség története (1307—1386). Makó, 1946.

4. A csanádi püspökség története (1386—1434). Makó, 1947.

5. A csanádi püspökség története (1434—1500). Makó, 1947.

6. A csanádi püspökség története (1500—1552). Jelen dolgozat.

7. A csanádi püspökség története (1562—1608). Makó, 1935.

8. A csanádi püspökség története (1608—1699). Mlakó, 1936.

9. A csanádi püspökség története (1699—1718). Előkészületben.

10. A csanádi püspökség története (1718—1730). Előkészületben.

II. Rész. Káptalanok, Szerzetesrendek.

1. A csanádi székeskáptaían a középkorban. (1030—1552). Makó, 19-41.

2. Az aradi társaskáptalan (1135—1552). Sajtórakész.

3. Szerzetesrendek a csanádi egyházmegyében a középkorban (1030—

1552). SajtóraVáéisz.

A CSANÁDI

EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETE

SZERKESZTIK ÉS KIADJÁK:

EPERJESSY KÁLMÁN és ARVA JÁNOS

43.

i CSinAII E6TRÁZ8IEGVEIÖIIÉHEIE

ELS Ő RÉS Z

n csanúdi püspökség története

H A T O D I K K Ö T E T

M a k ó 19 4 7.

A CSANÁDI

PÜSPÖKSÉG TÖRTÉNETE

(

1500

1552

I R T A :

J U H Á S Z K Á L MÁ N

M a k ó , 19 4 7.

Nyomatott Ablaka György könyvnyomdájában Szegeden

Yb > 115.163

SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM Ki^ r a m Intézőnek Könyvtára..

J U W

szám

!

Lelt. napló:________Ls2-*

csoport:

SZTE Egyetemi Könyvtár

J0 0 0 8 3 6 7 1 8

, o °

D a É P i u j z i ^ S IRTÉZttt ni

< s . 4

Nihil obstat. Dr. Ludovicus Horváth censor Uioecesanus. Nr 1880.,1947.

Szegedini, die 18. Julii 1947. Alexander Raskó mp. vicarius generális.

Excellentissimo a c Reverendísim o Domino

Domino Dri JULIO C Z A PIK

Archiepiscopo Agriensi efe. efe.

duodecimum lusfrorum aetahs .suae ¡ngresso

has lucubraHones suas humillime diciE, dicaE dedicaEque aucEor

H e v e z e té s .

„Még úgyszólván gyermek valók — írja a torontálvár- megyei Nagvszentmiklóson született Révai Miklós a temes­

vári püspöki levéltárban őrzött kéziratában, — mikor már az a gondolat vett erőt lellkemen, hogy hazám múltjának felderí­

tésére szenteljem törekvéseimet. Mert kiváltképpen az olta- tott szivembe, hogy az a föld, amelyen a világra jöttem, szent legyen előttem és minden kitelhető erőmmel, teljes igyekvé- semmel oda törekedjem, hogy ennek hasznát és díszét lehető­

lég elősegíthessem. És midőn azt láttam, hogy ez minden előb­

bi ékességétől meg van fosztva, mivel ott minden az egykori barbár düh által romba döntve hajdani fényét és méltóságát elveszíté; midőn ezt láttam, keserű fájdalom égette szívemet Emiatti hevületemben elégiát írtam Csanád romjairól már akikor, mikor még Szegeden a költészet tanulmányozásával foglalkozám, gyermekies módon utánozva Sannazarius elé­

giáját, melyet ez Cumae romjairól írt volt. Merész gondolat volt ugyan az, mely által indíttatva először is a Csanádi püs­

pökök összeírásához fogtam, azután pedig a Csanádról szóló egyéb adatokat szándékoztam feldolgozni. Mintegy két évet fordíthattam valamennyire erre a célra, mely idő alatt átné­

zegettem majdnem mindazt, amit erre vonatkozóan a hazai történetíróknál fellelhettem. Ekkor óhajtottam már a levél­

tárakban elrejtett történeti adatokat és egyéb írott okmányo­

kat is felkutatni. De ezekhez még akkoriban nem tudtam hozzáférni, mivel fiatal korom miatt nem tehettem szert a k ­ kora tekintélyre, mely engem kiváló férfiak bizalmához jut­

tathatott volna, kiknek jóakaratától pártfogást vagy taná­

csaiból irányítást meríthettem volna.“1

Körülbelül hasonló életkorban, hasonló lelkesedés ragad­

ta meg e sorok íróját. Az említett Nagyszentmiklóson felnö­

1 Csapiár, Bévai Miklós élete, 340—2. — * Mée baeonló mfivek Mm )e-

vekedvén. több nyarat töltöttem a szomszédos Ős-Csanádon, Szent-Gellert hajdani székvárosa helyén. Ott, a Maros part­

ján fogamzott melg' bennem is ugyanaz a terv, mint Révaiban.

Ami Révainak nem sikerült, az sikerült nekem: pártfogókra és jóakarókra szert tennem és az ő segítségükkel több évtized alatt az egyházmegye múltjából csaknem hétszáz év törté­

netét nemcsak feldolgoznom, hanem ezt nyolc (átlag 10—10 íves) részben kiadnom.2 Mielőtt ehhez a munkához hozzá­

fogtam, felmerült a legelemibb kérdések tisztázása. Azelőtt az egyházmegyei névtárak püspöksorozataiban (Series epi- sconorum) előfordult Bicskei Gergely Csanádi püspök, később esztergomi érsék.3 Kiderült, hogy e név alatt három egyház- nagyot kell értenünk: Bereczk és Gergely Csanádi püspökö­

ket, akik közül egyik sem azonos Bicskei Gergely esztergo­

mi érsekkel. Másrészt nem fordult elő a püspökök sorában:

Balázs, a csanádi egyházmegye újraaíapítója, továbbá Med- gyesi Székely Ferenc vértanú-püspök. Nem volt ismeretes, hogy egy évtizeden át két püspök viselte a csanádi püspöki címet: az egyiket Ferdinánd, a másikat Zápolyai János király nevezte ki. Ezeket a kérdéseket egykorú oklevelek segítségé­

vel sikerült több, mint harminc évvel ezelőtt tisztáznom.4 Nagy mesterek nyomdokain haladva, munkám folyamán megnyugvással állapíthattam meg, hogy történeti módszer es szempontok tekintetében nem kellett irányt változtatnom.

Ez utóbbi évek alatt is sokat írtak a történeti módszerről és ezenkívül még külön az egyháztörténész feladatairól. Eze­

ket állandóan figyelemmel kísértem, értékesítettem és ezek megerősítettek abban, hogy helyes csapóson jártam. Egy ma­

gyarországi egyháztörténefi műről az egyik bíráló5 ezt írja:8

„Csupa kegyes főpapot állít elénk, jellemzései híjával van­

nak az egyéninek. Anyagát igyekszik úgy csoportosítani,

lentek meg időrendi sorrendben, mint az u. n. milleniumi történet (Szilágyi Sándor, A magyar nemzet története. Bp), továbbá Hóman-Szekfii, Magyar Történet, a legújabb német katolikus egyháztörténet (Kirsch, Kirchenge- tdehte. Frciburg i. Br. 1930 stb). — 3 „firegorius cognomento Bikcsei (alias Briccius, Bereck) in archiepiscopum Strigouienseim. evectus1*. Schematis- mns dioecenia Csanadiensis. 1913, pg. 36—37. — * Adalékok Délmagyaror- szág archentologiájához. Tört. es Rég. Ért. (Temesvár), 1916, 110—124. — 8 Tóth László (Századok 1931, 421.) — e Itt csak idézzük nézetünk szerint

ítéleteit úgy levonni, hogy az olvasó előtt egy kegyes, haza-, fias, római szellemű főpap álljon. így azután valóságos iko­

nográfiái sablonokkal dolgozik, annyira egyforma nála a püspökök és az irodalomban vagy az egyházi életben sze­

repet vivő papok képe. Ahol mégis valami mai szemmel gán­

csolni való hibát talál, ott valósággal védelmükre kel. Ez a felfogás merően tudománytalan és tulajdonképpen a szerep­

lő személyek történeti értékelésének a meghamisításához vezet.“7 Mások is panaszkodtak amiatt: „Legjobb életrajzaink is csak ritkán foglalkoznak hősükkel, mint emberrel és lehe­

tőleg magas piedesztálra igyekeznek őt állítani, amivel az olvasótól csak eltávolítják."8 „Az olvasóknak és az íróknak is jórésze azt gondolja, hogy az egyháztörténelem célja a hitvédelem, és széles katolikus köröknek, olykor művelt és előkelő egyházi férfiaknak is borsódzik a hátuk, ha a törté­

netíró munkája folyamán az emberi gyarlóságoknak egy és más megnyilvánulása fölött meglebbenti a kendőző fátyolt.

Az egyháztörténetírók leginkább a személyi rajznál jutnak e téren a legnagyobb kísértésbe. A régi íróknak ebből a be­

tegségéből, amelynél fogva szentírási kifejezések és legendái szenttipusok sngárözönébe állítanak lehetőleg minden jelen­

tősebb egyházi személyiséget, s az emberi tulajdonságokat túlságosan lehántva, az egyéniség rovására kényszer-egyen­

ruhába bujtatják, sokszor mai egyháztörténészeink sem tud­

nak kilábolni".9 Legkevésbbé sem felelnek meg a történeti felfogásnak a botránykrónikák, azonban XTIT. Leó pápának sokszor idézett mondásának10 és az egyházi hagyomány jó­

zan magatartásának megfelelően a teljes történeti igazság­

nak kell érvényesülnie az egyháztörténetírásban. „Sem hi­

degvérű elhallgatás, sem rózsaszínű aláfestés nem szolgálja ezt a pápai trónról szentesített és az emberi természet leg-

helytálló észrevételét, anélkül, hogy ezt az Ismertetett egyházmegyetörté­

netre vonatkoztatnánk. — 7 Ezzel a hiánnyal „újabhkori katolikus egy- háztörténpti művekben minduntalan találkozunk'1. Századok, id. h. — s Századok, 1923, 186—7. » Vanyó Tihamér, Hogyan Írjuk meg egy egyház­

megye történetét1? Pannonhalma 1937. (Klny. a Regnum egyháztörténeti évkönyv 1937. évi kötetéből), 18. — 10 Priima históriáé lex: ne quid faisi dicere audoat, deinde ne quid veri non audeat. Epist. Leonis PP. XIII. d.

mélyén gyökerező eszmét.“11 Ezekhez az elvekhez híven e sorok írója is kezdettől fogva legjobb igyekezettel az igazsá­

got kereste és azt tárta fel, abban a meggyőződésben, hogy nincs okunk félni az igazság megismerésétől.12

E kötet kiadását is első sorban kegyes főpásztoromnak, Dr. H A M V A S E N D R E Csanádi megyéspüspök úrnak köszönhetem. Hálával tartozom még dr. Boér Miklós minisz­

teri osztályfőnök úrnak a vallás- és közoktatásügyi minisz­

tériumtól, dr. Páll Endre alispán úrnak Csanádvármegye Törvényhatóságától kieszközölt segélyért, továbbá dr. Papp Antiil püspöki tanácsos, központi papnevelőintézeti tanul­

mányi felügyelő, Boris Istoiín plébános, Magyar Karoly, Merksz Elemér és dr. Szilas József hittanár urak áldozat­

készségéért.

i

18. A ug. 1888.

IV . 1.

11 Vonyó, id. h. — X IH . Leó. ¡ion. Vöt. Ser. I. Tóm.

K ő r ö s s z e g i C^sáki M ik lós (1500-1514)

I. Szárma Kása. — Családi- és előneve. — Rokonai. — II. Nagybányai plébá­

nos, szenémi, majd Csanádi püspök. — III. Egyházmegyei kiérne. — IV.

Püspöki felszentelés hiánya. — Püspöki javadalom felbecsülése. — Az egresi és bizerei apátságok bekebelezése. — V. Humanisták körében. — VI. Tra-

- g ik u s halála.

I.

Mint vörös fonál húzódik végig már az előző időszak történetében: a török veszedelem. Ezentúl az egyházmegye

„rohamosan halad a pusztulás felé.“1 Huszonhat év múlva2 bekövetkezett a mohácsi vész és újabb huszonhat év múlva3 az egyházmegye egész területe török uralom alá került. Időközben egymásután három Csanádi püspöknek vé­

rét ontják,'sőt négy évtized alatt öt főpapnak jut ez a szo­

morú sors, ha ideszámítjuk a Habsburg Ferdinándtól és Zá- polyai Jánostól egyidejűén kinevezett két árnyék-püspök4 helyett a teljhatalmat gyakorló Fráter Györgyöt és az utána következő Medgyesi Székely Ferenc Csanádi püspököt.8 „A 16. század elején vagyunk: a ¡középkor alkonyán, az újnak hajnalán. A szinte egy évszázadja tartó bomlási folyamat a végét járja. Az emberi szellemnek soha meg nem szűnő titok­

zatos ereje széttörte középkori bilincseit. Többé-kevésbbé megtámadta és lerombolta mindazt, ami régi. Kiépítette azt a rendet, amelyben vágyainak megfelelően óhajtott tovább élni. Az új irány lelkes hívei kezükben az öntudatra ébredt értelem fáklyájával törtették előre. Igyekeztek mindazt meg­

valósítani, amit a rég letűnt, de soha el nem feledett, sőt ha­

lóporából is megdicsőült testtel feltámadott antik világtól tanultak. Az embernek és világnak felfedezése átalakította

* Borovszky, Csanád vármegye története. Bp. 1896. I. 138. — 3 155(6. — 3 1551 — * Ugody Ferenc, Barlábásry János. — 3 1553-ban gyilkolták ™'ög.

Európa arculatját. Hazánk szívében, Budán is ugyancsak csörgedezett az új műveltség Mátyás fakasztotta forrása.

Mind egyre nagyobb erőre kapott s föléje kteriilt a skolasz­

tika és miszticizmus pilises harcosainak. Lassankint oda ju­

tottunk, hogy a lelki ismeret szava a főpap öltönye s a szer­

zetes ruhája alatt sem volt feltalálható. Az egyházi élet bu­

kása magával rántotta frigyes társát, az államot. A kormány rúcl ját renaissance alakok irányítják, akárcsak Spanyolor­

szágban vagy Angliában. Egy Bakócz, egy Szatmári kénye- kedve szerint járt el. Eltiinit Mátyás szelleme. Utódjának gyönge alakja a viszonyok játékbábujává lett.“ így jellemzi II. Ulászló udvartartásának történetírója0 ezt az időszakot és azt az udvart, melynek légkörében Csáki Miklós forgoló­

dott.

Családi nevét a Csanádi egyházmegye területén fekvő temesvármegyei Csák7 helységtől nyerte.8 Ez a helység elő­

ször a pápai tizedjegvzékben fordul elő mint önálló plébá­

nia. A 14. század végén már a Csákiaké volt. Valószínűleg Feleskei István fiai: Miklós, Péter, György és István szerez­

ték ezt meg.9 Várát Csáki Miklós építette10. Ez körülbelül két hold területet foglalt el, minden oldalról a Temcs-folvó övez­

te, a várból kapu nyilt a község felé, ahonnan csapó-hídon történt a közlekedés. Csáki Miklós a temesi főispáni tisztet is viselte11 és a helységet a várral együtt a királynak engedte át cserébe némely biharmegvei birtokokért. A 15. század első évében azonban a király vitézségükért12 és részben — ismét csere útján — némely beregmegyei birtokokért átadta Csákot Csáki Miklós temesi főispánnak és atyafiainak. Ugyanekkor megkapták a szintén temesvármegyei Csőz helységet és a csanádmegyei Révkanizsái. Ezekbe a birtokokba a Csanádi káptalan a Csákiakat beiktatta.13 Erről a királyi kancellária *

Püspökségtört. VII. köt. (1552—1608), 47. — 6 Fogéi József, II. Ulászló ud­

vartartása. Bp. 1913, 9. — 7 Neve o 15. században a szerbek ajkán Csáko- vá-ra változott. Borovsiky, Temcs vármegye (MO. vármegyéi ós városai).

Bp. é. n. 34. — 8 Ez az általánosan elfogadott vélemény oklevelekkel nem igazolható. — 9 1390 tájban. — »<> 1390—94 körül. — « 1396—1402. — - 1 „presertim in coníinibns regni nostri contra sceleratissimnm cohortem Turcorom et allarum scismaticarum nacionum barbariem et regni nostri emulorum. . . et alios rebelles nostros indeeinenter servlendo“ Ctáky-Oklt.

13

„jeles alakban“ adománylevelet állított ki.14 1 * Nemsokára18 új adománylevelet nyert Csáki Miklós Csák birtokra és ettől kezdve az egész középkoron át, a törökök beözönléséig e bir­

tok a Csákiaké.1'1 Csáki Miklós a török ellen vezetett had­

járatok jutalmául ugyanekkor elnyeri a királytól a körös­

szegi uradalmat. Innen előnevük17: Kőrösszegi.18 Midőn a család tagjai19 megosztoztak a váron és tartozékain, ez osz­

tálylevél szerint a vár alatt épült helység már vámszedő hely és városias jelleget öltött. Csáki Miklós halála után, fiai:

László, Bihar- és Szolnok-vármegyék főispánja, valamint Mihály, közösen bírták a várat. Miklós ágának magvasza­

kadtéval2" Csák vára Csáki Miklós fivére, György visegrádi várnagy és székely ispán fiára Ferencre, Csáki Miklós püs­

pök nagyatyjára szállott. Ennek halála után21 fiai, Benedek és Mihály örökölték Csákot.22 Benedek volt Csáki Miklós püspök édesapja. Édesanyja: Rozgonyi Apollónia.

Édesapja a Csanádi püspökség területén új jószágokat szerzett: az aradi káptalan bevezette23 a temesvári Ohát bir­

tokba Csáki Benedeket.24 Midőn ez súlyos betegségbe esett, elkészítette végrendeletét: „Az Ur nevében, 1490. esztendő­

ben karácsony havának 21.-én, t. i. Szent Tamás apostol nap­

ján, én Csáky Benedek, jóllehet testemben beteg vagyok, de mindazáltal eszemben egészséges és épen vagyok, meggon­

dolván a halandó és csalárd világot, hogy nem sok ideig ma­

radandó, de az ő követőivel egyetemben igen hamar, mint a folyóvíz elmúlandó, mely világ gyakorta a tudatlanokat az ő hizelkedésével megcsalván nagy nyavalyás keserűségek­

re szokta levetni. Meggondolván viszcntag a mennyei hazám­

nak gyönyörűséges nyugodalmát, mely vég nélkül megma­

radandó, akarom azért a Szentséges Ur Tente vételével a rot­

213. — 13 1401. II. 14. Csáky- Okit. 209-211. — n Csáky- Okit. 211—6. — 1S 1405. — is Borovszky, Teiues vm. 34. — 17Csáky- Okit. 217.—221. — is Az egykorú oklevelekben; Keresszeg. E név kétségkívül n Körte, népie­

sen mn is „Keres“ folyótól származik. Ennek partján állott a Csákiak ado­

mánylevelében inár mint „város“ („oppidutu.“) előforduló helység. Hibásan írják ezt a helynevet „Kereszt-szeg“-nok. Bunyitay Vince, A váradl püs­

pökség története. Nagyvárad, 1883, II. 434. —■ lu 1421. — 20 1437. — 21 1468.

27 Borovszky, Temes vm. 34. — 22 Mátyás király 1478. V. 27-én kelt paran­

csára. — 3* Erről a káptalan 1478. IX. 24. Jeles alakban oklevelet állított

hadó testet örökké valóval és az elmúlandó! vég nélkül való*

val elváltoztatni, és e földi hazát örök mennyei palotával el­

cserélni. Minden dolgaim felől és idő szerint való javaim fe­

lől, melyeket az Isten adott énnekem, szabad akaratom sze­

rint és gondolkozó elmével a következő testamentumot te­

szem és rendelem erősen az én tulajdon pecsétemmel, mellyel élek, megerősítvén. Ilyen módon: Hogy mikoron a Felséges Istennek tetszik ez halandó életből az örök nyugalomra híni, tehát mindenek előtte az ón szegény lelkemet a Felséges Is­

tennek ájtatosan ajánlom, a szenteknek társaságában bead­

ván. Az én testemet pedig hagyom hogy temessék a földbe a Boldog Szűz Máriának klastromába, mely Szalárdon épít­

tetett, a minores szerzetből való barátok közt, a nagyságos Csáky Ferencnek, az én szerelmes atyámnak koporsójában, azoknak a barátoknak minden ceremóniáival, a nagy jöven­

dő ítélő-napra nagy dicsőséggel feltámadván. Annak felette a nagyságos Apollóniát, az én feleségemet és mind az én gyermekeimet ajánlom és bízom a felséges fejedelemasszony­

ra, Beatrixre, Magyarország királyné-asszonyára és az nagy­

ságos Geréb Péterre és Geréb Mátyásra, hogy oltalmazzák, táplálják és felneveljék. Annak felette pedig minden egyéb dolgaimnak megszerzésére és az én eltemetésemnek gondvi­

selésére és az adósságoknak, melyeket én felvettem, megfize­

tésére, és minden házam népének, és mindeneknek, amelyek énhozzám tartoznak hívséges gondviselésére és megszerzésé­

re rendelem és hagyom e megmondott Apollóniát, az én fele­

ségemet, kit én mindenekre megtanítottam. E levél ezeknek bizonysága lévén. Dátum a mi várunkban, Adorjánban ab­

ban az esztendőben és napon, melyet felül megírtunk'.”*8 Édesapja már három éve nem élt, midőn II. Ulászló fel­

hívja*8 a Csanádi káptalant, hogy Csáki Miklóst és testvé­

reit, valamint egyéb rokonait az említett Ohát temosmegyei birtokba iktassa be.27 özvegy édesanyját28 és a püspök nő’

testvérét, Katalint lelki kiváltságokban részesíti a Budán tar­

tózkodó Péter bibomok, pápai követ: szabad-gyóntató vá­

k i Csák]/- Okit. 451—4. — 28 Csáky- Okít. i7t—2. Ez a fordítás valószínűleg a 17. század elején készült. — 20 1497. XII. 26. — 22 Csáky-Oklt. 493—4. — 28 1501. V. 19. Csáky-Oldt. 497. — 22 „Si contigeret aliquem vestrnm ín futúrom allqaa infirmitate dettnerf, vei a Deo debllis complexlonia exia-

15

lasztást engedélyezett nekik, haláluk órájára teljes bűnbo­

csánatot, hordozható oltár használatát, továbbá betegségük idejére, orvosi tanácsra a nagybőjti időben hús, tojás és tejes­

ételek élvezetét.29 Testvérei közül a későbbi püspök volt a legidősebb. Két öccse, László és Ferenc nem működtek a köz­

pályán; de nőtestvérei: Anna Bajnai Both Andrásné, Borbála Hédervári Ferencné és Katalin Jaksics Pétorné széleskörű rokoni összeköttetést biztosítottak neki.30

II.

Sem a nép nem óhajtotta lelkipásztornak, sem az Apos­

toli Szentszék nem kívánta püspöknek. Amennyiben rokon­

sága támogatása nélkül egyáltalában egyházi pályára lépett volna, rokoni pártfogás nélkül „ismeretlenül őrölte volna le életét, mint plébános s tán késő vén korban mint esperes vagy kanonok“.* 1 Kizáróan „a hatalmas családi összeköttetés­

nek"2 köszönhette tüneményes pályafutását. Ulászló király mint kezdő ifjút Nagybánya városra akarta őt plébánosul ráerőszakolni. Még mielőtt a plébániajavadalom megürese­

dett, kinevezte kegyúri jogainál fogva Csáki Miklóst. Nagy­

bánya polgárai azonban ennek ellenszegültek, ősi kiváltsá­

gaikra hivatkoztak és mikor a plébánia tényleg megüresedett, megválasztották Csepeli Benedeket plébánosnak. Viszály tá­

madt emiatt a város és Csáki Miklós közt. Ennek véget ve­

tendő, a király felhívta a várost, hogy a Budán megtartandó országgyűlés alkalmával13 „előtte megjelenvén, kiváltságait, melyekre hivatkozott, mutassa be.“ Miután azonban a király más ügyekkel volt elfoglalva, az országgyűlésen az ügynek' megvizsgálását és eldöntését rábízta a kalocsai érsekre. Az érsek maga mellé vette bírótársakul Geréb László erdélyi püspököt, Losonczi László tárnokmestert, Korothnai 'János nádori és Hasságh István országbírói főjegyzőket, meg­

idézte Csáki Miklóst, továbbá Nagybánya város képviselőit

teret, at tuxta medico rum consilio qitadrageeimaübus aliisque ieinnalibufi dlebus non posset absque esu camium ovorura et al ionun lactieinioram suurcn corpus commode sustentare, carnium ovorum et lacttoiniorum esőm huiusmodi consciencie vestre duximus relinquendum". Ctáky-Oklt. 497—499

— so Borovszky, I. 365.

1 Századok 1889, 419. — * Borovtzky, Csanád vm. I. Í65. — * 1491 —

és felszólította utóbbiakat, adják elő bizonyítékaikat. Tár­

gyalás alá vették az ügyet és ennek folyamán a város kép­

viselői felmutatták Nagy Lajos és Mátyás király kiváltság­

leveleit; eziekben egyebek közt a plébános-választás joga is biztosítva volt. Ennek alapján a bíróság megállapította- Csáki Miklós kinevezése érvénytelen; ezért a javadalmat a város polgáraitól megválasztott Csepeli Benedeknek ítélte oda. Erről az érsek jelentést tett a királynak, aki „azt jónak, és igazságosnak találván, a maga részéről is elfogadta, meg­

erősítette és jóváhagyta.“4

Hamarosan bőven kárpótolta a király e kudarcáért: ki­

nevezte szerémi5 püspökké.6 „De ez az állomás távolról sem felelt meg igényeinek. A szerémi püspökség az ellenségnek úgyszólván a torkában volt s birtokainak nagy része a törö­

kök kezében“;7 ezért Csáki is igyekezett, mint e püspökség­

ben utódai,8 attól szabadulni.9 Mint annak idején Szeri Pó- safi Gergely, Csáki is e püspöki székből emelkedett Szent- Gellért egyházmegyéjének élére. Ekkor, — egykorú feljegy­

zések szerint — még csak tizennyolc-éves volt.10 Rokonai be­

folyására királyi kegy adományozta neki ezt a püspökséget.

Egyik humanista kortársa így magasztalja: Jóllehet a Csanádi püspökség a királyinál alig alacsonyabb méltóság, mégis nem a püspökség Csákinak, hanem Csáki a püspök­

ségnek vált díszére!11 Nem így gondolkozott az Apostoli *

* Batthyány, Leges Ecclesiasticae III. 603. Feldolgozva: Kollúnyi Ferenc, A magán kegyúri jog hazánkban n középkorban. Bp. 1906, 261. — B Kétség­

kívül elírás folytán tették meg veszprémi püspöknek. (Révai Nagy Lexiko­

na. Bp. 1912. IV. 741.) — 8 1495—98 közt lehetett szerémi püspök. Ebben az időben a szerémi püspökök sorozatában űrt találunk. Gasics nem említi.

(Brevis conspectus historicus dioeesium Bosnensis- Diucovensis et Sinnien- Bis. Mursae-Osijek, 1944, pg. 58—9.) A Csanádi püspökké !kinevező pápai bulla választott szerémi püspöknek nevezi. („Te tunc Sirmiensem episco- pnm . . . tu, qui Sirmiensi ecclesiae hactenns laudabiliter praefuisti. . . te üdét absentem, a vineulo, quo praedictae Sirmiensi, cul tunc praeeras, te- nebaris. .. absolventes. Acta et scripta 123—4.) — 7 Egy követi jelentés szerint 5—fi ezer arany jövedelmének kellett volna lennie, de alig volt 2—3 ezer. Magyar Sión 18fi5, 556. Bunyitay, I. 356. — 8 így Thurzó Zsigmond. —

» Bunyitay, id. h. — 10 „Annos decem et ooto natus episcopatu Chienadlen- sl insignitus fuisti“. Matthaeus Andronicus Tragurinus, Epithalium. (Ju­

hász Ladislaus, Bibliotheea Seriptorum Medii Recentisque Aevi. Lipsiae, 1933, 5.) Ez azonban néni valószínű, m ert nem kapott felmentést korhiány alól. — n „Quae dignitas (eppatus Chienadieneis) licet aiinpla adtnodum

11

Szentszék: nem tartotta Csákit erre méltónak. Éveken át tár­

gyalt erről a királyi udvar a római kúriával. Végül a Szent­

szék mégis csak engedett: kinevezte Csákit Csanádi püspök­

ké.* 12 A pápai bullában semmiféle hivatkozás nem történik királyi adományozásra. II. Julius pápa a fenntartás jogán nevezte ki Csákit a csainádi püspökségre. Ez, a bulla szavai szerint, azáltal üresedett meg, hogy Lukácsot VI. Sándor pá­

pa áthelyezte a zágrábi püspökségre a kardinálisok taná­

csára, akik közt volt akkor Julius pápa is.13 Megengedte ne­

ki, hogy bármely püspökkel felszcnteltethesse magát anélkül, hogy ebből a kalocsai érsekre, „akihez a Csanádi egyház metropolitai jogon tartozik“14 bármiféle sérelem származzék.

A pápai bulla kézbesítése óta mint „választott és megerősí­

tett“ püspök fordul elő a királyi okleveleken.15

Diplomáciai követségben járt Velencében;16 résztvett II.

Ulászló mennyasszonyának, Anna de Foix fogadtatásán;17 aláírta a rákosi országgyűlésen azt a végzést, mely kimon­

dotta, hogy ezentúl magyar születésű legyen a király.18 Gon­

dosan őrizte nemcsak a püspökség adomány-levelét,19 hanem Ulászló király ítélctlevelét a temesvári polgároktól a Csanádi püspökségnek járó dézsmáról,20 továbbá Karán és Sebes vá­

rosok tizedéről21, a Csanádi Szent Gellért apátság incorporá- ciójáról szóló pápai bullát,22 az aradi káptalannak a Csanádi Szent-Gellért monostorra vonatkozó birtokbaiktatási okleve­

sit et vix ulla ex parte regia celsitudine inferior, tamen, el quis eam cum exactissimis animi tűi dotibus eonferre velit, non episcopatum tibi, séd te episcopntui ornamento esse procul dubia inveniet'1. Id. h. — 12 1504. XI. 15.

A pápai India teljes szövege: Acta et seripta 12—4. — i® „De suorura, de quorum numero tunc erarnus frntrum eonsilio“. — 14 (iCni praedicta eccle­

sia metropolitico jnro snbes.se dignoseitur". Acta et seripta, 126. — is V. ö.

íl. Ulászló 1504. XII. 14. oki. Csáky- Okit. 521. — 18 „Veneto senatu de rebus mnximis ac difficillimis ageres“ Matthamis Andronicus Tragurinus, Epit- halinm, id. h. — 17 „Orator adventui serenissimne reginae oceurrens“ Id.

h. Csúky püspök elődje. Barátin Lukács zágrábi püspök vendégelte meg a királynét és kíséretét Zágrábban. — V. ö. Marczali Henrik, Candalel An­

na, II. Ulászló neje magyarországi útjának és a mennyogzői ünnepségek leírása. M. Tőrt. Tár, 1S97. 97—112. Fógel, II. Ulászló 12S-132. — 1505. X.

12. Rarovsiky, I. 365. — i® literas donacionales eppatns Chanadienis sere- nlssimi domini Wlndislai Hungarie et Bohomie regis per quas eppatum ipsnm nobis donavit. — 20 literas super adlndicacione decimarnm per cives de Themeswar in promontorlo Sarad eppatui Chanadiensi solvendarum —•

21 literas regis super composicione decimarnm oppldi Kárán et Sebes — 22 literas donacionales super incorporacione et nniciono monasterii sancti

lét,23 kilenc oklevelet a Csanádi püspökségnek járó tizedek­

ről,24 ezenkívül az egresi apátságnak erdélyi birtokaira vo­

natkozó oklevélmásolatokat25 és számos egyéb, részben a püs­

pök személyére, részben egyházmegyéjére vonatkozó okleve­

leket.26 Ezeket átadta Perényi Péter nádornak és midőn eze­

ket tőle visszanyerte, erről nyugtát állított ki a nádornak. E nyugtából27 szerzünk ezekről az oklevelekről tudomást.

Középkori okleveleink leginkább birtokviszonyokkal foglalkoznak. Csáki püspö|kkel kapcsolatban is többnyire birtokairól tudósítanak. Egyházmegyéje területén családi bir­

tokai közé tartozott Csák várán kívül többok közt: a temes- megyei Keresztár, florogszeg, Kisposáros, Nagyposáros, Bö­

szörmény, Mosótó és Bögenye, továbbá a csanádvármegyei Szőlős, Nagybergyes és Hollós.28 Csáki Csanádi „választott“

püspök elvesztette a most felsorolt birtokaira vonatkozó ok­

leveleket. Ezek! másolatait őrizte a Csanádi káptalani levél­

tár.29 Mivel tulajdonjogának bizonyítása céljából az okleve­

lekre Csákinak szüksége volt,30 kérelmére a király meg­

hagyja31 a Csanádi káptalannak, hogy a másolatokat keresse ki levéltárából és azokat a szokásos „átírás“ útján adja ki.

A káptalan teljesítette32 a királyi parancsot és mindkét33 ok­

levélmásolatot kiadta.34 Midőn a váradi káptalan királyi íté­

letlevél értelmében Mocstói Miklós ügyében végrehajtást akart eszközölni35 Csáki Miklós kőrösszegi birtokrészén,36 elő­

állott Nagy Ambrus jobbágy és a királyi embernek, vala-

Gerardi ad Ipsam ecclesiam Chanadiensem per Alexnndmm sextum ponti- fieerri facta — 23 literas capitull Orodiensis super stntucione litera ruin donncionnliuin monasterii sancti fíerardi in perramente privilegialiler confectas — 24 nonnullas literas preceptorlas einadem Wladislai regís su- por solucione eertarum decimarum ecclesie Chanadiensis de iure provenire debencium, que qnidem litere preceptorie numero sunt növöm, — 25 que­

dara paria literarnm adiudicatoriarnm super bonis abbacie Egres in Tran- silvania habitis, — 28 nonnullas alias literas inquisicionales prorogatoriales evocacionales ad nos et ecclesiam nostram pertinentes. Csáky-Oklt. 512—4.

- 22 1504, VI. 9. Csáky- Okit. 512-4. — 23 „Kerezthwr, Horogzegb, Kispo- saros, Nagyposaros, Bezemnen, Thozegh, Mosotho et Bwgene in Theine- slensi, necnon Zewlews, Naghbergyes et Hollos in Chanadiensi comltatibus“

— 29 ..Quarum paria in vestra sacristía seu conservatorio ecclesie vestro more solito reposita haberentur“, — írja a királyi oklevél. — 80 „pro tűi cione iurium suorum plurimum indigeret et esset surame necessarius . — 1504. IX. 14. — 31 1504. IX. 2. — 32 1504. IX. 14. — 33 1409. I. 14. kelt — 84 1504. IX. 14. Csáky-Oklt. 515. — 35 1504. III. 9. — 36 „contra reverondmn

19

mint a káptalan hitesbízonyságánalki kivont karddal ellen­

szegült ezekkel a szavakkal: „íme, uraim, én tisztelendő Csáki Miklós Csanádi választott püspökúr személyében ellen­

állok az ítélet végrehajtásának: tiltakozom ellene!*37 Perbe (keveredett a püspök Mocstói Miklóssal és ebből az ügyből kifolyóan jogi képviselőjének, Sömjém János kérésére II.

Ulászló király egy oklevelet38 ad ki hiteles alakban.39 Csáki Miklós „választott és megerősített csanádi püspök“4" 11. Ulászló király előtt Szatmári György váradi püspöknek és kancellár­

nak41 élete tartamára odaadja Cséfa, Inánd és Árpád bihar- rnegyei birtokokat, amiért Szatmári a király által elvesztésre ítélt jószágait Bakócz Tamás biboros-érsek, Somi József te- inesi főispán és (mások (közbenjárására neki annak idején visszaadta.42 „Amennyiben pedig Szatmári a váradi püspök­

ségből más javadalomra lépne át, akkor köteles a nevezett birtokokat Csákinak visszabocsátani.“ Csákinak erre nem kellett sokáig várnia. Már egy év múlva43 átment a pécsi püspökségre.4* Időközben46 II. Ulászló király Telek bácsme- gvei birtokkal ajándékozza meg Csáki „választott“ csanádi püspököt*6 és testvéreit,47 majd48 királyi beleegyezéssel el­

adják Percnyi Imre nádornak a Maróti Mátyus macsói bán feleségéről, Horogszegi Szilágyi Margitról reájuk szállott Ba­

ranya-, kőrös- és valkóvármegyei birtokokat, várakat és pusz ­ tákat.49 Egy más alkalommal azzal a kéréssel fordultak a királyhoz, hívja fel Álmosdi Csire Tamást és társait: tegye­

nek vallomást arra nézve, vájjon eskütársai voltak-e Bélteki

dominóm Nicolanm de Chaak electum ecclesie Cbanadiensis“ — 37 A vá­

radi káptalan 1504. IX. 29.-i jelentése II. Ulászló királyhoz. Csáky- Okit.

518. — 38 A váradi káptalan idézett 1504. IX. 29. jelentését. — 39 1504. X.

Í6. Csdky- Okit. 520. — 40 „reverend™ dominns Nicolaus de Chaak elecbus et oonfirmatus ecclesie Chanadiensis*' Csáky- Okit. 521. — 41 „fidelis nos- ter reverendissimns dominus Georgius eppus ecclesie Waradiensis ac sec- retarius caneellarius nostcr‘‘ írja II. Ulászló kir. 1504. XII. 14. Csáky- Oklf. 521. — 49 IT. Ulászló 1504. XII. 14. oki. — Csáky- Okit. 521—2. — 43 1505. XII. 19. — 4* Bunyitay, I. 35Ü-3. — « 1504. XII. 21. — “ „reverendus dominus Nicolaus de Chaak elcctus ecclesie Chanadiensis‘‘. — 47 Ez az

«klevél név szerint felsorolja a püspök testvéreit: „egregiorum Ladislai et Francisci similiter Chaaky fratrmn earnalium ae dominarum Anne, Katharine et Barbare eoroTum eiusdem domini Nicolai" (1504. XII. 21.

Csáky- Okit. 523) Ugyanebbon az oklevélben a püspök neve ily írásimóddal is előfordul: „Nicolaus Chaaky eleotus Chanadiensis". (Csáky-Oklt. 524).

— 48 1505. ü l . 25. — 49 Borovszky. I. 365. — 99 1484. — 51 1507. IV. 1L

Drágffy Bertalannak? Annak idején50 ugyanis Álmosdi szá­

zadmagával esküt tett a püspök nagyatyja, Csáki Ferenc el­

lenében. A király teljesítette ezt a kérést évs meghagyta51 ne­

vezetteknek, hogy a váradi káptalan előtt tegyenek erre vo­

natkozóan vallomást. Békés egyességgel végződött62 a püs­

pöknek a martonosi nemesekkel a Révkanizsával szemben, a Tisza túlsó partjára eső határrész miatt folytatott pere.53 Ugyanekkortájt a püspök egyik atyafia, Csáki Gábor kény­

telen volt Révkanizsát Bakócz Tamásnak elzálogosítani.

Azonban az érsek elengedte' a zálogösszeget és így az urada­

lom a Csákiak kezén maradt.5* Midőn a kőrösszegi Szent- Mihály-klastromban a családi birtokokon megosztoztak, Mik­

lós püspök nem jelent meg személyesen, hanem a Csanádi káptalannal meghatalmazó-levelet állíttatott ki Bánrévi Fü- löp részére és vele képviseltette magát.65 Fenntartottak a püspök részére lakást az ősrégi udvarházban.56

III.

Csáki Miklósra ruházta II. Ulászló király a Csanádi egy­

ház kegyuraságát. Ez az adománylevél szemlélteti, hogy idők folyamán nemcsak a püspökség betöltését vonták a királyék saját hatáskörükbe, hanem1 a székeskáptialan javainak ado­

mányozását is. Ezekhez számították nemcsak a kanonoksá- gokat, a „prebendákat“, hanem az oltár-igazgatóságokat (rec- toratus altarium) is. Csupán három javadalom adományozá­

sát tartotta fenn magának a király: a nagvprépostságot, a kisprépostságot és a marosontúli főesperességet. Ebben az ok­

levélben a két prépostság már szabatosan ezeken a neveken (nagy- és kis-prépostság) fordul elő.1 A kisprépost tulajdon-

Cstúky- Okit. 532—3. Ebben az oklevélben: „Iíeverenlus doinlnus Nicolaus de Chaak electus ecelosie Cbanadionsis1'. Az előzőkben már „electus et con- firmatus‘‘. Lehet, hogy még ekkor sem volt püspökké szentelve, éppúgy, mint Szatmári is sokáig nélkülözte a konszekrációt. —52 1507. — 53 Az aradi káptalan protocollumának töredéke. Borovszky, I. 365—6, II. 517. —64 Borovazky, H. 516. — 66 „Pro reverendo domino Nicolao de Chaak electo et confirmaito ccclesie Chanadlensis nobilis Philippus de Banrewe cum pro- euratoriis literia honorabllis eapituli eeelesie C’hanadiensis predicte corain ipsis arbitris prenoxninatis comparuisset‘‘. Cmk.ij- Okit. 536 -9. — se ..salvis tamen porcionibus domorum et habltaeionum ipsius domini Nicolai Chaaky éá fratrum suorum nemaneneium.“ II. U1 ászlő 1510. I. 155. oklevele.

Caúky- Okit. 536—9.

21

képpen a Csanádi Salvator-társaskáptalannak volt feje, de egyszersmind tagja volt a székeskáptalannak és abban álta­

lában megelőzte az oszlopos-'kanonokat, tehát közvetlenül a nagyprépost után a második helyet foglalta el. Abból a kö­

rülményből, hogy a király a két prépostságon kívül a maro- sontúli föesperesség adományozását magának tartotta fenn, azt lehetne következtetni, hogy ez a három volt a székesegy­

ház legelőkelőbb méltósága („dignitas“). Általában az oszlo­

pos-kanonokok (olvasó-, éneklő- és őr-kanonok) rangban meg előzték a főespereseket. A káptalani kiadványok még a főes­

peresek közt sem a marosontúlit sorolják fel az első helyen.

Lehet azonban, hogy bizonyos előttünk ismeretlen körülmé­

nyek miatt, a marosont úli főespcrességet tartották akkor, a két prépostság mellett, a legtekintélyesebb javadalomnak.

Tény, hogy ebben az időszakban2 felszentelt püspök volt a marosontúli főesperes.

Főpásztorkodása küszöbén György csanádi nagy prépost l

és Szegedi Szerafin csanádi kisprépost mint tanúk fordulnak elő egy nevezetes okiratban. Ennek előzményei a következők.

Miután Velence görögországi birtokait a török pusztította, a signoria VI. Sándor pápával és XII. Lajos francia királlyal 1

1 A püspökség történetére nevezetes okmány: ..Proinde nos conelde- ratis preolaris virtutibus et nieritis cumulatissimis fldelis nostri dilecti re- Terendi domiui Nicolai de Chaak electi et confirman ccclesie Chanadiensi*

quibus ipsum nb altissium insignitum cognovimus, quo idem salubrlus ot melius prelature officimn in ipsa ecclesia Chanadiensi exercore valent, lns- patronatus nostrum regium quod sicut in aliis regni noslri ecclesils, it« et in dicta ecclesia Chanadiensi hnbemus, in prefatum dominum Nicolaum duximus pleno inro transferendum, ae eidnm dandum et concedendum, iimmo transforimus ae damus et concedimus, ut ipse tnmdin, donee et qnos- que predicte ecelesie Chanadiensis fungetur prelatura, demtis duintaxat prepositura maiore etusdem ecclesie cnthedralis ac prepositura minore eccle­

sie Sancti Salvatoris et archidiaeonatu Ultrmarusiensi, quorum eollacio nom nobis ips-is resorvamus, universas dignitntos patronatos beneficia ae canonicatns et prebendas rectoratusquo altarium et alia quecunque eccle- sinstlca beneficia in ipsa ecclesia Chanadiensi et sub diócesi et iurisdi,'cio- no oiusdem ecclesie existencia dcinceps quociescunque quomodocunque et per quemeunque modum vacatura personis idoneis et benemeritis, quibus dignuim sibi videbitur et congruum, dicti iurispatronatus nostri regalis eidem presentibus, ut prefertur effective eoncessa, et sna ordinaria aucto- ritatibus conferre et de eisdem povidere, et ius cuiuslibet disposición is talium beneficiorum vacare posthac contingencium idem dominas Nicolaus episcopus libere habere libereque item illo uti et frul posalt et valeat ha-

szövetségre lépett.3 De nem gondolhatott támadásra, míg Magyarország nem támogatta. Követeket küldött4 II. U­

lászló királyhoz segítségért. Ulászló a tárgyalásokra öt­

tagú bizottságot jelölt ki, többek közt a temesi főispánt, Somi Józsát. Utóbbi nemcsak az ország elismerését vívta ki, hanem egyesek bizalmát is: Zápolyai István nádor négy más főúron kívül őt is gyermekei gyámjául rendeli.5 Nem vezettük célhoz a tárgyalások, mert Somi Józsa és társai százezer aranyat kértek a signoriától arra az esetre, ha Magyarország fegyver­

be áll. Ulászló király kijelentette: „a végleges döntés előtt Bácson országgyűlést tart"; maga nem foghat fegyvert, mert

„pénztára üres; a megszavazott adó gyéren folyik be: óva­

tosságra van szükség a készülődés tartama alatt, hogy a törö­

kök róla ne szerezzenek tudomást és az országra haddal ne törjenek. Veszedelmet hozna Magyarországra a török táma­

dás és kockáztatná az ügyet, melyről Budán tárgyalnak a velencei követekkel. Ha a signoria elfogadja a feltételt, jó;

ha nem fogadja el, akkor is jó". A velenceiek azonban sokul­

ták a százezer aranyat; az első évre nyolcvanezer aranyat, a következő esztendőkre a háború tartamára hetvenezer ara­

nyat ajánlottak fel. A magyarok erre követelésükéit a követ­

kezőképpen módosították: ..a signoria a szövetség megköté­

sekor ötvenezer aranyat, a legközelebbi új esztendő, illetőleg Szent-György napján ismét 50—50 ezer aranyat fizessen", majd a köztársaság vonakodására6 a velencei és a magyar megbízottak közt létrejött a következő megállapodás: „a sig­

noria a szövetség megkötésekor Ulászlónak ötvenezer aranyat és hat hónap múlva ugyanannyit, tehát összesen százezer aranyat fizessen.“ Ezt a megállapodást sem akarta a köztár­

saság elfogadni. Erre szemébe mondták követeinek: „A sig­

noria nagy tévedésben van, amikor nem akar fizetni. A ki­

rály és tanácsosai nem maradhatnak továbbra is kétségben aziránt, vájjon bízhatnak-e a signoríában? A magyar csapa­

tok már elmentek a határra, hogy védelmezzék azt a török ellen. Nem hiszik, hogy ő felsége más keresztény fejedelmek támogatása nélkül kész volna a hadjáratra. Nem fog egyedül

rum nos-trarum vigore et tcstimonio literarum médiám te.“ (1508. VIII. 18. — Csáky-Oklt. 585.) — 2 1528. _ 3 1499. ív . 15. _ 41500 tavaszon. — ® 1499.

S íi. 23. — 8 1500 július utolsó napjaiban. — 7 1501. V. 12. — 8 Vespr. IV.

23

Karcolni a törökkel, mint harcolt I. Ulászló király és Várná­

nál halálát lelte“. Általános elkeseredést szült Velence vona­

kodása. Fegyverszünetet akart kötni a király a törökkel. Vég­

re a pápai követ közbenjárása meghozta a végleges megálla­

podást a velencei és a magyar kiküldöttek közt. Ágyúk dör­

gése és harangok zúgása közt Budán7 kihirdették: VI. Sán­

dor pápa, Ulászló magyar király és a velencei köztársaság szövetséget kötötték.8 Ugyanezen a napon a már említett György Csanádi, Csaholi Péter váci és Szerafin Csanádi Sal- vator-prépost tanúsítják, hogy Magyarország királya — ab­

ban az esetben, ha a pápán kívül más keresztény fejedelmek segítségére lesznek — beleegyezik annak az évi százezer arany tizenöt százalékos csökkentésébe, melyet a velencei dogé az elmúlt év novemberében, midőn a király Bácson tar­

tózkodott, a török elleni háború céljaira neki ígért.0 A most említett Szerafin kisprépost a püspöki székvárosban, Kele­

men Szörényi püspök lakásán10 egyességet köt11 Bánmonos­

tori Mihály aradi főesperessel.12

Csáki Miklóst, továbbá a győri püspököt és a veszprémi püspöki helynököt megbízta II. Julius pápa Batkai Tamás nándorfehérvári püspöknek beiktatásával a tihanyi apátság­

ba. Batkai Tamás szegedi születésű domonkos és a temesvári k'invent tagja volt. Firenzében végezte tanulmányait, kitűnt mint hitszónok, az ország főpapjai gyakran vették igénybe szónoklatait. Tábori lelkészi szolgálatot teljesített a török had­

járatokban. Kedvelt ember volt főúri társaságokban, sőt nagy kegyben állott Mátyás királynál és Beatrix királynőnél. Síma modora mellett „keményfejű szegedi magyar volt, aki igazát nem hagyta“.13 Erről tanúskodnak perei. Idővel14 a targovis- tyéi Szent-Miklós-konvent priorja és Munteniának helyettes vikáriusa lesz. E vikáriatus joghatósága nem terjedt ki Mold­

va területére. Rövid idő múlva15 az Apostoli Szentszék a

pg. LXIV—LXVITI. Tóth-Szabó Pál, Szatmári György prímás. Bp. 1906.

41—7. — 9 Mormmwnti Storicl pnhlicatl dalia ’r. Depotazione Veneta. Seri«

príma, Decnmenti, Vol. 11. I Libri Commemoriali della republica di Ve­

nezia. Bege8ti. Venezia 1903, VI. pg. 45. — 10 „in domo habitation!« rove- rendi domini Clementis eppi Sewerlensis in elvitató ChBnadinensi fundata“

— ii 1513. VI. 1. — 12 Tört. Tár 1905, 35—7. — irányi Béla, A szegedi dominikánus rendhéz története. Credo. Bp. 1935, 76, — H 1496. — 1 5 1497.

moldvai püspökség élére helyezi és Rafael bibornok püspök­

ké szenteli.10 Midőn Rozvágyi Simon marosontúli főesperes és tihanyi kommendátor-apát halálával e monostor apáti szé­

ke megüresedett, ezt II. Ulászló király Batkainak adomá­

nyozta.17 Évek múlva18 az Apostoli Szentszék is kinevezte Batkait tihanyi kormányzó-apáttá és reá ruházta a nándor­

fehérvári püspökséget. „A monostor és konvent szokott köte­

les terheinek fedezete után a többi jövedelemmel rendelkez­

hessék, de ingatlanait s értékes ingóságait el ne idegeníthesse.

Az istentiszteletet és a szerzetesek, papok számát ne csök­

kentse.“19 Ennek a rendelkezésnek Csáki püspök kiküldött főpaptársaival eleget tett.20 Beiktatták Batkait a tihanyi mo­

nostor apáturságába. A három pápai biztos azután „a szo­

kásos egyházi büntetéseik, interdictum, felfüggesztés és kikö­

zösítés terhe alatt felhívja a konventet, alattvalókat és min­

denkit, hogy Tamás püspököt hat nap alatt Szent Ányos mo­

nostorának apátjául elismerjék s minden jogába bevezessék.

Ugyanazt kellő tisztelettel, de hasonló fenyegetések mellett kötelességévé teszik Bakócz Tamás esztergomi érseknek is.“21

Az egyházmegyéből származó Csanádi Jiínos a távoli győri székeskáptalanban helyezkedett el.22 Itt a mesterkano- nokságon kívül elnyerte a komáromi főesperességet is.28 Azonban valóságban nem foglalta el hivatalát, „Győrbe nem jött — írja a győri székeskáptalan történetírója — a főespe- resi teendőket nem tudta végezni, tehát lemondott róla, de kanonoki stallumát megtartotta. Távolléte alatt kanonoki osz­

talékban sem részesült“.24 A szegedi születésű Szegedi Mik­

lós35 és Szegedi János20 ebben az időben szintén a győri szé­

keskáptalan tagjai voltak, de távol tartózkodtak Győrtől és * 1

IX. 20. — 1« 1497. X. 28. — i* Erre hivatkozik a beikta.tó-levél. (1506. IX.

1. Pann. X. Okit. 142. sz.) — is 1506. VII. 10. Ugyanebben az évben Temes­

vári János (Joannes de Temesvár) domonkos Bolognában tanul. Veress.

Olasz egyetemeken jáit magyarországi tanulók. Bp. 1941, 71. — 19 Pann.

X. Okit. 141. sz. — 20 1506. IX. 1. — 21 Iványi ezt írja: „így lesz a szegedi fiából, űz egyszerű dominikánus-szerzetesből Moldva püspöke, aki válto­

zatos egyházi életpályáját mint Moldva püspöke fejezi be. (Id. h. 77) A pannonhalmi bencések Tamás püspököt Szegedi Tamásnak nevezik és fe­

rencesnek tartják. (Pann. X. 68—69). Annyira egybevágnak az adatolt, hogy ezt a két személyt azonosítottam. — 22 Valószínűleg a püspöki székvá­

rosból származott. — 23 1502. VII. 2.-án iktatták be javadalmába. — 24 Bedy Vince, A győri székeskáptalan története. Győr, 1938, 336. — 28 1504—6

25

helyettest rendeltek ottani teendőik elvégzésére. Losonczi Zsiginondné Horrunonai Erzsébet kérésére az aradi káptalan kiküldte Gyulai György cs Makófaloi György27 mesterkano­

nokokat lakására és ott ezek írásba foglalták végakaratát.28 * A végrendelkező a jenői Szent Mihály arkangyalról nevezett plébániaegyházra, továbbá a jenői ferencrendiekre, ezenkí­

vül a jenői plébánosra is hagyományozott.20 Az egyház­

megyei klérus egy másik tagja, Nyilkai János30 mint apos­

toli szentszéki kiküldött Váradon kínos jelenetnek volt szen­

vedő alanya. Túrzó Gáspárt, — Túrzó Zsigmond váradi püs­

pök testvéröccsét és udvarbíráját — egy perben az Apostoli Szentszék elmarasztalta. Ezt az ítéletet Túrzó Gáspár igen zokon vette és midőn újabb • feljelentésre őt Rómába szemé­

lyes megjelenésre idézték, „indulatja kitört minden korláton.“

Midőn Nyilkai az udvarbíró lakásán felolvasta az idézőleve­

let, ez „képéből kikelve, neki esett a pápa végrehajtójának, ha­

jánál fogva hurcolta őt szolgáival egyetemben a Kőrös part­

jára s már kezeit is összeköték, hogy a folyóba alómerítsék.

Szerencsére e pillanatban odaért a püspök küldötte, ki a már félig holt embert kiszabadító kezeikből“. Megdöbbenve szem­

lélte a történteket a lármára összecsődült nép. „Nem csoda

— mondogatták — hogy Isten ostora rajtunk, mikor ilyenek történnek“. Ez időtájban oly iszonyú pestis pusztított, hogy ezt még egy század múltán is emlegették.31

IV.

Csáki Miklós idejében az ország ügyeit Erdődi Bnkócz Tamás főkancellár és Kassai Szatmári György kancellár ve­

zette. Főleg Bakócz, ez a „magyar Richelieu“ avagy „duna- melléki Mazarin“ irányította mint „altér rex“ az ország ügyeit.

Velence követei azt jelentik róla, hogy „nagyobb a tekintélye

győri kanonok. Tiedy, id. ni. 337. — 26 1509—10. mesterkanonok, később mo­

som főesperes. Bedy, id. m. 139. Szeged annakidején, mint ismerete«, nem tartozott a Csanádi egyházmegyéhez. — 27 Kétszer is így fordul elő az ok­

levélben: Georgius de Makos falva. Valószínűleg azonban Makófalv i-nak hívták. — 28 1507. IX. 20. Erről 1507. IX. 30-án tettek jelentést a kápta lannak. — 29 Bánffy-Oklf. II. 335. sz. — 30 1522—23-ban Csanádi székeskáp­

talani kanonok. (Kpt. 44). A név és az időpont azonosságából következte­

tünk a személyazonosságra. — 31 Egykorú (1509) tudósítás. Bunyitay, I.

»62—8. -

a királyénál“, hogy Magyarországon „pápa is, király is, egyszóval mindeai, ami lenni akar“.1 Történetíróink így jel­

lemzik: Műveltsége s egyúttal egész lelki világa a renaissan­

ceban gyökerezett; művelte a tudományokat, pártolta a mű­

vészetéket, de önző, lelkiismeretlen, pompakedvelő, pénzsó- vár. Mindennemű szolgálataiért, egyházi és politikai téren egyaránt hallatlanul megfizettette magát. Az alacsony sor­

ban született főpap egyszerre viselte az állam és az egyház legmagasabb méltóságait és összeharácsolt akkora vagyont, amekkorával királyok sem igen dicsekedhettek. A vagyon­

szerzésben nem volt finnyásabb, sem válogatósaid) az eszkö­

zökben, mint a politikában. Nem riadt vissza az esztergomi érsekség elfoglalásától, bár az Apostoli Szék ezt ellenezte.

„Tízzel a formasággal ő keveset törődött. Birta, amire vágyott az ország két legdúsabb egyházi javadalmát. A pápa jóvá­

hagyása is csak váratott magára, de nem maradt el örökre és ezzel legitimáltatott ez a kötés.“2 Csak külsőségekben pap.

Viseli az előírt ruhát; kiváló ünnepélyeken, a fény és ün­

nepség emelésére, végez papi functiot, azontúl nem törődik az Egyházzal. Nemcsak maga halmozott javadalmakat; egész kis csapat öccse visel egyszerre vagy egymásután főpapi mél­

tóságot; mindezek azt megelőzőleg javadalmakat bírnak az egri és esztergomi káptalanokban. Velence ügyes diplomáciai érzékkel felismerte Bakócz jellemét s féktelen nagyravágyá- sát a maga részére hasznosította. Sürgetésére elnyeri3 a bíbo- rosi méltóságot, majd a konstantinápolyi pátriárkái címet.

Velence csillogtatta meg először előtte a pápai tiara fénlyét, ezért Bakócz a magyar udvarban nem egyszer adott előnyt Velencének hazája érdekei felett. „Bevonulása Rómába ha­

sonlított a Caesarok diadalmenetéhez pazar pompa tekinte­

tében. Róma polgárai a kíváncsiságtól karikává vált szemek­

kel nézték a gazdagság és fényűzés e fitogtatását.“4 Idehaza, Esztergomban is olyan fényes udvartartása volt, mellyel a királyé nem mérkőzhetett és ahol lakoma lakomát ért. Ha bevonult Budára, a velencei követ jelentése szerint, ezernél több lovas és hosszú kocsisor kísérte.5 — Mindez nem lehe- * •

i Szilágyi Sándor, A magyar nemzet története. TV. (Fraknói Vilmos, A Hunyadiak és Jagellók kora) Bp. 1896, 395. — 2 Századok 1889, 418. —

• 1500. — « Századaik, 1889, 431. — 6 V. ö. Fraknói Vilmos, Erdődi Bakócz

27

tett káros kihatás nélkül Csáki Miklósra és egyházmegyéjére.

Hátrányos volt az egyházmegyére, hogy Csáki is, Csaholi is éveken át nélkülözték a püspökszentelést. E tekintetben sem voltak kivételek. Még az áldozópapság szentségét is nél­

külözte számos dignitárius. Thurzó Zsigmond szerémi, 6 nyit- rai, 7 erdélyi püspök8 nem volt püspökké, sőt még pappá sem szentelve.9 Frangepán Gergely sem volt mlég miséspap, mikor elnyerte a veszprémi püspökséget. Szatmári György tíz év leforgása alatt elnyerte a fehérvári, erdélyi és budai prépost- ságokat, majd fokozatosan a veszprémi, váradi és pécsi püs­

pökségeket, anélkül, hogy miséspap lett volna. Mint veszprémi püspök is azzal a kéréssel fordul a Szentszékhez, mentessék fel a szentrendek felvételétől, mert papi kötelmei gátolnák kancelláriai teendőinek teljesítésében. 10 * Inkább katona, had­

vezér, államférfi, diplomata, világi szónok, udvari méltóság­

viselő, mint főpásztor volt ekkor a legtöbb püspök. Bakócz Tamás, Szatmári György mint udvari emberek nagyobb egy­

házi javadalmakat élveztek, de ennek ellenére jó ideig nem is gondoltak arra, hogy egyházi pályára lépjenek. 11 Úgy lát­

szik Csáki Miklós papai kineveztetése után sem szenteltette magát püspökké. Mint láttuk, még évek múlva12 is kiemelik a királyi oklevelek, hogy csak „választott és megerősített“

(„electus et confirmatus“) püspök. 13

A püspökszentelés, a lelki hatalom hiányát fokozták az anyagi veszteségek. Sokat szenvedtek! a püspöki jószágok a török portyázásoktól. Éppen ebből az időszakból fennmaradt bejegyzés feltünteti a püspöki javadalom hivatalos becslé­

sét. Ez a kimutatás14 nemcsak a csanádi püspökség jövedel­

mét és az apostoli kamarának járó taksát jelöli meg,

Tamás élete. Bp. 1889. Századok, 1889, 418—433. Fógel, II. Ulászló udvartar­

tása. 44. Bruckner Győző, Magyarország1 belső állapota a mohácsi vész előtt. (Lukinich Imre, Mohácsi Emlékkönyv. Bp. é. n.), 26—28. — 0 1501. — 7 1503. — 8 1504. — 9 1505. V. 8.-án megengedi a Szent-aék, hogy az egy­

házi rendeket bármely püspöktől felvehesse. Tóth-Szabó Pál, Szatmári György 38. — 10 IÁ. Szentszék két évi halasztást engedélyezett, melyet ké­

sőbb még meghosszabbított. Vespr. IV, Nr. 82. pg. 95 és pg. LIV. — 11 Tóth-Szabó, id. m. 33—34. — 12 1510. I. 15. — 48 Csáky- Okit. 537. — 14 Ll- ber taxarum. — 15 Mayer Béla, Pápai bankárok szerepe Magyarországon a középkor végén. Századok, 1924, 668. „Jelentős pápai segélypénzek jutot­

tak a Fuggerek kezén át hazánkba, mikor orra a legnagyobb szükség volt,