A csanádi püspökség története : 1243-1307

C S A N Á D V Á R M E G Y E I KÖNYVTÁR

SZERKESZTIK ÉS KIADJÁK:

Dr. EPERJESSY KÁLMÁN és Dr. BARNA JÁNOS.

24.

A CSANÁDI PÜSPÖKSÉG TÖRTÉNETE

(1243 -1307)

Í R T A :

JUHÁSZ KÁLMÁN

MAKÓ, 1933.

KIADJA CSANÁD VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGE.

•Z^-t-S.y', /Z ft-

a r t ' y

SZERKESZTIK ÉS KIADJÁK:

Dr. EPERJESSY KÁLMÁN és Dr. BARNA JÁNOS.

24.

A CSANÁDI PÜSPÖKSÉG TÖRTÉNETE

(1243—1307)

Í R T A :

JUHÁSZ KÁLMÁN

MAKÓ, 1933.

KIADJA CSANÁD VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGE.

J i Á n ¡ 4 M x . a o s s .

A CSANÁDI PÜSPÖKSÉG TÖRTÉNETE

( 1 2 4 3 — 1 3 0 7 )

Í R T A :

JUHÁSZ KÁLMÁN

MAKÓ, 1933.

NYOMATOTT A MAKÓI KÖNYVNYOMDÁBAN — 2379

A

... -V

í "S? „ „ r . •

(f.-.. n - ^ r o j n o

1 1 isiésofe ;•:;

• - 3 . /

J000779285

L e ltá ri s z á m : 3 .2 .3

&

Csanád vármegye

törvényhatóság a továbbá

Gróf Zlcdy Gyula

Kalocsai érsek és

Dr. móri Glaíffelder Gyula

csanádi megyéspüspök

-J r,,-

ö Excellenciáik

anyagi támogatásával.

BEVEZETÉS.

E dolgozat ott veszi fel a fonalat, ahol a püs­

pökség története „alapításától a tatárjárásig“ elej­

tette. Továbbfonja a püspökök életének, egyénisé­

gükből és az egyházmegye viszonyaira gyakorolt hatásukból sodort fonalait és kiegészíti azt az egy­

házmegye belső viszonyait (TERÜLET — JAVA D A­

LOM — KEGYURASÁG — A SZÉKESKÁPTALAN SZERVEZETE — A SZÉKESKÁPTALAN TAGJAI — EGYHÁZKORMÁNYZAT — HITELESHELYEK — ISKOLÁZÁS ÉS IRODALOM — HITÉLET ÉS LELKI­

PÁSZTORKODÁS) tárgyaló fejezetekkel. Minthogy a püspökség életének az egyes főpásztorok kor­

mányzási ideje csak egy-egy mozzanata, az egy­

házmegyei intézmények pedig mindenkorra, a püspökség egész tartamára szolgálnak, nem látszott célszerűnek fejlődésüknek az egyes főpapok kor­

mányzása idejében beállott változatát elkülönítetten bemutatni. Fejlődési folyamatuk alatt oly sok­

féle változáson mentek át, hogy megismerésük a

kultúrális élet valamennyi egyes nyilvánulásait és

irányzatait magában felölelő hosszabb időközt kíván meg, melyből a kor szelleme, fejlődése és tökéletesbülésre irányuló hajlama kellően kidom­

borodik. Mivel az előző korból (1030—1242) alig maradt vonatkozó okleveles anyag, e fejezetek, az előző korszakra visszatekintő, összefoglaló elő­

adásban, ebbe a dolgozatba soroltattak. Ez a körülmény magyarázza e nehány évtizedre szorít­

kozó dolgozat aránylag nagy terjedelmét.

(1243—1254.

Ismeretlen név a püspökök sorozatában. — Származása.

Az egyházmegye újraalapítása. — Pápai megbízások.

Telepítések: besenyők, izmaeliták, kúnok.

Blasius név egyáltalán nem fordul elő a Csanádi

püspökség immár 900 esztendőt és közel száz nevet magában foglaló sorozatában.1 Pedig Balázs püspök több mint egy évtizeden keresztül,1 1 2 a legválságo­

sabb időben, kiváló sikerrel kormányozta Szent Gellért örök­

ségét.3

Származásáról, előéletéről a források nem tesznek emlí­

tést. Midőn 1247-ben a veszprémi káptalan a székesfehérvári

1 Series episcoporum Csanadiensium. (Schematismus eléri dioecesis Csanadiensis. Temesvarini, 1913. 33. sk.) V. ö. Borovszky, Csanád vármegye története. Budapest, 1896. I. 346. sk.

3 1244-ben a Csanádi püspök Benedek megjelölésével fordul elő. („Bene- dicto Chanadiensi episcopo." Országos levéltár: Dl. 268. Wenzel, Árpádkori új okmánytár. VII. 156. Ez oklevél alapján Ortvay Bene­

deket szerepelteti a Csanádi püspökök lajstromában. (Történelmi Adattár Csanádegyházmegye hajdanához és jelenéhez. Temesvár, 1873. III. 218.) Azonban még ugyanabban az évben Balázs püspökkel találkozunk. (Mon. Znyr. I. 81. Wenzel i. m. VII. 169.) A Benedek név nem eredeti oklevélben, hanem a csázmai káptalan 1379. átira­

tában fordul elő. Minthogy ez az egyedüli oklevél, mely Benedek püspököt említi, valószínű, hogy a név másolási hiba: az eredeti okle­

vélben valószínűleg csak a név kezdőbetűje (B) állott. Bizonyára a másoló oldotta föl a rövidítést Benedietus-ra, midőn az oklevelet átírta. (Borovszky i. m. I. 351.)

3 Némely oklevélben Basilius. V. ö. Juhász, Balázs püspök, a Csanádi egyházmegye újraalapítója. Katholikus Szemle 1929, 608—614 1.

2

konvent előtt zalamegyei keszi-i birtokát Lázár és' Elek test­

véreknek adományozza, az oklevél megemlíti B. Csanádi püspök fivéreinek kaszálóját. Ha e püspök Balázs volt, dunán­

túli származású lehetett.4

Püspöki székét közvetlenül a tatárjárás után foglalta el.

„Püspök lett, de papság, káptalan, székesegyház nélkül;

főpásztor volt nyáj nélkül; sőt székvárosában nem volt hely, hová fejét lehajtsa.“5 Csanád püspöki város romokban hevert, elnéptelenedett. Lakosai közül csak azok maradtak életben, kik a város falain kívül kerestek menedéket. A város sorsában osztozott a püspökség egész területe: „a jámbor hívek, a munkás lelkészek el bujdosva, leölve, vagy mi még rosszabb, az ellenség rabszíján, a békés falvak, az egyházak leégve, kirabolva.“6

Balázs erélyes és jótevő kézzel fogott hozzá egyház­

megyéje újjáalapításához. Midőn Csanád, a püspöki székváros sebeit gyógyította, nem hanyagolta el egyházmegyéjét sem, úgyhogy az rövidesen kiheverte a tatárok okozta bajait. Nem­

csak a székesegyház épült újra, hanem a Szent-Üdvözítő­

egyház és a bencés Mária-templom is. Egész egyházmegyéjében újraszervezte a plébániákat. Erről néhány év múlva már részletes oklevél számol be.7 E munkásságának tulajdonítandó,

4 „Capitulum ecclesie supradicte contulit ipsis Lazaro et Alexio in eodem predio de plena voluntate et consensu duó molendina, unum apud villám deizl. Aliud quod vulgo Zeredamolna dicitur. Preterea medie- tatem tocius térré de eodem predio ac nemorum cum íeneto adia- centi, aliud etiarn fenetum adiunctum feneto fratrum dom ini II episcopi Chanadiensis.“ Hazai okmánytár. V . 21.

5 Bunyitay, A váradi püspökség történte. Nagyvárad, 1883. I. 105.

e I. h. A tatárjárást követő zavarokban pusztult el a monostoralapító Ajtony-nemzetség is. (Hóman-Szekfü, Magyar történet II. 192.) 7 1250. Erdélyi Múzeum levéltára Kolozsvárott. Hibásan közölve Wenzel

i. m. V II. 429—431. Jóllehet az oklevelek záradékainak összeveté­

séből arra következtethetni, hogy 1229-től 1242 augusztus 14-ig Bulcsu, 1242 november 16-tól 1254 június 28-ig pedig Balázs volt a Csanádi püspök, a kérdés még sem tekinthető teljesen tisztázottnak.

Egy 1245. december 12-én kelt eredeti oklevél (Országos Levéltár:

33., 704. sz., Szentpétery, 823. sz.) ugyanis még mindig Bulcsút említi mint Csanádi püspököt, egy 1240 március 21-én és 1242 augusztus 14-én kelt oklevélben Basilius néven szerepel a Csanádi püspök.

(Szentpétery, 674. 721, továbbá 853. és 957. sz.) A z 1234 és 1235-ben kelt oklevelek, melyek ebben az időben Balázst nevezik Csanádi

hogy a római Szentszék megbízásokban részesítette. A pápa 1243 július 7-én őt küldötte ki az új esztergomi érsek föl- esketésére,8 majd a Fülöp zágrábi püspök megválasztásakor elkövetett visszaélések megvizsgálására. István zágrábi püspök halála után a zágrábi káptalan Fülöpöt, a királyné kancellárját, választotta püspökké, habár a kellő kora sem volt meg. Albert zágrábi főesperes föllebbezése folytán IV. Ince pápa 1248.

október 1-én megbízza a Csanádi és veszprémi püspököket, valamint a pilisi apátot, derítsék ki az igazságot s ha lehet, a rendelet megérkezésétől negyven napra határozzanak az érde­

keltek beleegyezésével; vagy pedig ugyané határidő alatt idézzék meg őket és tegyenek kimerítő jelentést. Balázs püspök és társainak jelentését nem ismerjük; tény azonban, hogy Fülöp megmaradt zágrábi püspöknek.9

Balázs főpásztorkodása idejében kelt az az oklevél, melynek történetíróink — Pauler,10 Karácsonyi,11 Bórovszky,12 Márki,13 Ortvay,14 Szentkláray,15 — egyideig kiváló jelentő­

püspöknek, már kevesebb nehézségeket okoznak, mert az 1234. évi oklevélben (Szentpétery, 529.) Balázs szó után Szentpétery felkiáltó­

jelet tesz annak a megjegyzésével, hogy „az oklevél szövegének hibái valószínűleg az átírásnak tulajdonítandók“ . (Id. m. 168. ol.), a másik — az 1235. évi — oklevél (Id. m. 608. sz.) pedig nyilvánva­

lóan visszadatált, ügynevezett nem egységes keltezésű oklevél. (Id. m.

168. ol.). Merőben kizártnak veendő, hogy ebben az időszakban Benedek nevű főpap töltötte volna be a püspöki széket, vagy hogy utóbbi üresedésben lett volna.

8 Theiner, Vet. Mon. Hung. I. 186. A pápai oklevél nem említi meg névszerint a Csanádi püspököt, úgyhogy ez az oklevél nincs ki­

hatással annak eldöntésére, vájjon Balázs előtt Benedek nevű püs­

pök állott-e az egyházmegye élén. A z oklevelek azonban minden­

esetre megcáfolják azt az állítást, mely szerint „1241-től egészen 1256-ig nem ismerünk Csanádi püspököt; az egyházmegyét valószínű­

leg káptalani helynök kormányozta.“ (Szentkláray, Temes vármegye története 272.).

0 Theiner, i. m. 1. 206. Fejér, Codex diplomaticus. IV/II. 29.

10 A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. Budapest, 1893. II. 622. I. 3. jz.

11 A magyar nemzetségek a X IV . század közepéig. Budapest, 1900.1. 347. sk.

12 I. m. I. 68.

13 Arad vármegye és Arad szabad királyi város története. Arad, 1892.

I. 265.

14 A z Ajtony- és Csanád-nemzetségek birtokviszonyai Dél-Magyarországon.

Századok 1891. 271. sk.

15 I. m. 273.

4

séget tulajdonítottak.10 Az oklevél elmondja, hogy a Csanád- nemzettség feje, Pongrác ispán a tatárjárás után birtokaiba való visszahelyezését kérvén, IV. Béla király 1247 február 9-én meghagyta a Csanádi székeskáptalannak és az aradi társas­

káptalannak a kérelem teljesítését. A kiküldött két kanonok

— István aradi olvasó-, János Csanádi őrkanonok17 — és a király embere, Bilaki Péter mester, udvarbiró végrehajtották a királyi parancsot és erről jelentést tettek. Mivel ez az oklevél hamisnak bizonyult, az arra fektetett megállapítások és az azokból vont következtetések megdőltek. Téves külö­

nösen, hogy az aradi káptalan „a tatárjárást követő hatodik esztendőben (1247) már hiteleshelyi teendőket végzett.“ 18 19

Ugyanebben az évben az egyházmegye egy másik monos­

torának, az egresi apátságnak fejét IV. Ince pápa megbízta, hogy a győri püspökkel és a fehérvári domonkosok perjelével együtt vizsgálatot tartson a boszniai püspökségnek a kalocsai érsekséghez való kapcsolása tárgyában.10

Minthogy a tatárok a megerősített várakat nem igen vehették be és ennek következtében azok sok embert és vagyont mentettek meg a biztos elpusztulástól, Balázs püspök való­

színűleg várszerűen erősítette meg a központi épületeket. Ilyen várszerű épület az egyházmegye területén a tatárjárás idejében egy sem volt.20 Nemcsak a király, a szentszék is intette a főpapokat, keressenek alkalmas helyet, ahova szükség esetén népükkel elvonulhassanak.21 A király is különös gondot for­

dított a dunai végvidék és a temes-marosközi várak meg­

18 Utóbb Karácsonyi kimutatta, hogy ez az oklevél hamisítvány. V . ö.

A hamis, hibáskeltü és keltezetlen oklevelek jegyzéke 1400-ig. Buda­

pest, 1902. 18— 19.

17 A kanonokok magas rangjából Karácsonyi méltán következtethetett Pongrác ispán előkelő állására, midőn még az oklevelet hitelesnek vette. (A magyar nemzetségek. I. 348.)

18 Karácsonyi, Négy fejezet az aradi prépostság történetéből. Budapesti Növendékpapság Munkálatai. Budapest, 1881. 112.

19 Fejér i. m. IV I. 467.

20 Ezért Németországban föl sem tűnt, hogy a tatárok az országot oly gyorsan elpusztították: „hisz az egész királyságban alig volt bástyás város és erős vár“ . (Ann. S. Pantaleonis Colon. Mon. Gerrn. X X II.

535, v. ö. I'auler i. m. Marczali, Magyarország története az Árpádok korában. Budapest, 1896. 506.)

21 Pauler i. m. II. 253.

Temesvárt és Csákvárt a két Temes folyó mentén, Dentát a Berzava mentén, Horomot a Néra mentén, Pethvárát és Keve- várát a Duna mentén. Akkor épült a monostori várkastély a temesi síkság oltalmára, a mezősomlyói várkastély és a kis- somlyói erődítmény a Berzava és a Karas bejárásainak védelmére.22

A megfogyott lakosság gyarapítására IV. Béla király

„vendégeket“ hívott országába. De habár azokat kiváltságokban részesítette és a bevándorlást más körülmények, p. o. a német­

országi éhség is elősegítették, e telepítés nem volt oly tömeges, mint a 12. század első felében és derekán.23 Vájjon az egy­

házmegyében történtek-e telepítések és mely vidéken, arra támpontunk nincsen.

Nem ismerjük a besenyők és az izmaeliták — vagyis mohamedán khálizok — viszonyait sem, jóllehet ezek már a püspökség legrégibb korától kezdve itt laktak. Kiváltságaikról akkor szerzünk tudomást,24 midőn megújításukról kellett gon­

doskodni.25 * Mivel azonban 1233-ban az aradi prépost az izmaelitákkal pörlekedik,28 * valószínű, hogy az egyházmegye északi részét is lakták.27 A Harangod (Aranka) partján bese­

nyőket találunk. Törzsfészkük Besenyő, Veresdob, Koesa, Tompa-Valkány, Hegyes-Valkány és Vég-Valkány. E szállások idővel falvakká fejlődtek.23

IV. Béla király az újjászervezés érdekében a kunoknak is — akik addig (1246) a Balkán félszigeten tanyáztak — megengedte a letelepedést. Attól már nem kellett tartani, hogy barangolásuk veszélyezteti a lakosságot: újból elfoglalt régi

22 Szentkldray i. m. 265.

23 Pauler i. m. 259. sk. Marczali i. m. 506.

24 Nagy Lajos és Zsiginond királyok alatt.

25 Jcrney, Keleti utazás. I. 237. V. ö. Borovszky i. m. I. 75.

^ Fejér i. m. IIIII. 242.

27 Egy 1266-iki oklevélből kitűnik, hogy a böszörmények faluját Tömör­

kénynek, birtokosait pedig Műk, Greczi és Mikának hívták. Mint­

hogy Arad közelében a Marosmentén ma is fönnáll Mikelaka, való­

színű, hogy nevét böszörmény birtokosától (Mika) nyerte. (V. ö.

Karácsonyi, Kik voltak és mikor jöttek hazánkba a böszörmények vagy izm aeliták? Akad. Ért. Budapest, 1913. 15.).

28 Borovszky i. m. I. 75. Ujbesenyö nevét szintén lakosaitól vette. (Bőid.

Karácsonyi János püspök élőszóbeli szíves közlése.).

6

lakhelyeiket a tatárok lakatlan pusztákká változtatták. Meg­

szállták nagy tömegben a püspökség területét is. Ez az egy­

házmegyére nem jelentett gyarapodást. A befogadás föltétele ugyan most is, mint a tatárjárás előtt, a megkeresztelkedés volt, azonban e föltétel megtartásához már kevésbbé ragasz­

kodtak.29 A térítés kérdését háttérbe szorította a politikai, katonai és önfeuntartási érdek. A domonkosoknak e pogány nép megtérítésére irányuló buzgósága nem sok sikerrel járt.80 A szentszék is meggyőződvén a térítés nehézségeiről, elnézésre intette a főpapokat a megtért kunoknak még pogány korukból rájuk ragadt hibáival szemben.* 31 Nagyjában megmaradtak továbbra is pogányoknak. Ezt bizonyítják nemcsak a későbbi események, hanem az egykorú oklevelek is, melyek követ­

kezetesen pogányoknak nevezik őket. Az egyházmegyében

„a Temes és Maros közt“ 32 voltak szállásaik. Kiváltságuk alapján — nem megyét, hanem a székelyekhez hasonlóan —

„széket“ alkottak. Hét nemzetségüknek megfelelően hét székük volt. A duna-tiszaközieknek és a tiszántúliaknak hat székük volt, a hetedik a Marostól délre letelepült „maros-temesközi“ kánok­

nak jutott. Utóbbi neve Szentelt (Zenthelt)-szék volt, talán mert megtérésük ott történt. Főhelye Szenteltegyház, idővel város, a mai Mokrin táján. E körül terültek el kapitányságaik:

Valkány-szállása, más néven Benedek-szállása,33 továbbá Kojam Pál szállása, Hálós- vagy Hollos-szállása,34 * Vizesgyán- szállása,36 37 Jangot-szállása86 és Kúnszöllős.87 A „szék“ élén

20 Pauler i. m. II. 263. Marczali i. m. 512. sk.

® Külön bizonyíték nincs arra, hogy a domonkosok a Csanádi egyház­

megyében is működtek, ismeretes azonban, hogy a kánok megtérí­

tésével foglalkoztak.

31 1253-ban. Fejér i. m. IV/II. 221. Marczali i. m. 513.

82 Kun László királynak „Privilégium baptismatis“ című híres oklevele 1279-ből. (Hornyik, Kecskemét város története 1. 121. Gyárfás, A jászkúnok története. II. 339.)

33 A mai Valkány.

34 Fekvésük ismeretlen. V . ö. Albert király oklevelét 1438-ból. Magyar Történelmi Tár, Pest, 1855. II. 202—203.

36 Kis- és Nagyvizesdüi.

36 Fekvése ismeretlen. V . ö. Ozorai Pipó temesi főispán 1424. évi okle­

velét. (Horváth Péter, Commentatio de initiis et maioribus Ja z. et Cum. 231. Bárány, Torontálmegye hajdana. II. 13. Wenzel, Ozorai Pipó. Akad. Értesítő. III. 257.)

37 V . ö. egy 1428.-Í ansbachi oklevél kivonatát. Tört. és Régészeti Érte-

főkapitány állott, akit az oklevelek, a vármegyék élén álló főispánokhoz hasonlóan, néha „comes“ -nek neveznek. Alá­

rendeltjei : a szállások kapitányai, ő k alkották a kánok törvényszékét. Más bíróság nem ítélt ügyeikben. A föllebbezés a nádorhoz, „a kánok bírájához és főispánjához“ történt. A kapitányság jószágokkal egybekötött örökös tisztség volt, amely vagy megosztozottan, vagy egészben utódról-utódra szállott. A Szenteltszék nagyobb kiterjedésű lehetett mint az említett ismert fekvésű szállásoknak és a közbeeső Kis- és Nagy-Teremiának határai, mert legalább négy (szállás-) kapi­

tányságból állott. Valószínű, hogy a szomszédos Nagy-* 38 * és Kis-Őszt, Bánát-(Nagy-)Komlóst és Nyerőt is magában foglalta.

Kiterjedt keletről-nyugatra: Billédtől Valkányig és Oroszlá- mosig és északtól-délre: Nagyszentmiklóstól Nagykikindáig.

Lakóssága nem olvadt be az egyházmegyébe. A következő szá­

zad első felében, a régi Csanádi, torontáli és temesi főesperessé- gek között egy 6—7 mérföld széles sávon a pápai tizedszedők egyetlen plébániát sem találtak. Mivel ekkora terület alig lehetett lakatlan, vagy oly gyér népességű, hogy egyetlen plébániára sem lett volna szükség, bizonyára pogánynak maradt kúnok tanyáztak itt.89 A békés, biztos élet megnövelte számukat, mint — úgymond a hagyomány — „a tenger homokját.“ IV. Béla fölismerte, hogy e szapora, harcias nép idővel veszedelmes lehet országára, ezért, hogy magához láncolja, eljegyezte a már királlyá koronázott elsőszülött fiát, Istvánt, a kun vezér vagy király keresztény leányával, Erzsébettel. Az esküvőre megjelent kun vezérek szokásuk szerint egy kettévágott kutyára megesküdtek, hogy Béla király országát a tatárok és minden barbár nép ellen megoltal­

mazzák (1254).40

sitő. (Temesvár, 1882. 105.) „Kunzalas“. Karácsonyi szerint az ere­

deti oklevélben „Kunzeuleus“, Kunszöllős állott, mert ahol kunok laktak, ott mindenütt „kún szállás“ volt, Kunszöllös-Nákófalva. (A kúnok Délmagyarországon. Tört. Értesítő, 1882. 93— 107.)

38 Nagyöszröl ez annál valószínűbb, mert ősrégi helység — már a Gellért- legenda említi — és mégis, sem a pápai tizedjegyzékben, sem a Földváry-féle 1561. évi összeírásban nem fordul elő, sem más okleve­

lek nem említik. Ennek csak az a magyarázata lehet, hogy pogány kun szállás volt, mint tőszomszédja Vizesgyán.

30 Karácsonyi i. h. 97—98.

w Pauler i. m. II. 264—265.

8

Balázs püspök neve ebben az évben,41 abban az oklevél­

ben fordul elő utoljára, mellyel a király a pilisi apátság birtokait megerősíti.42

Szent Gellért óta egy püspök sem tett annyit egyház­

megyéjéért, mint Balázs. Új intézményeket nem létesített.

Érdeme az, hogy az elpusztult intézményeket, melyeknek lelkeket toborozó és éltető ereje nélkül a hitélet elernyed, ismét életre keltette. A püspöki méltóság sértetlen fenntartását, egyházmegyéje tekintélyének épségét a római kúria megbízásai igazolják. A főpásztorkodása alatt történt mentőtörekvések, melyekben Balázsnak nagy része volt, fényt árasztanak korára.

Nehéz munkájának sikere kitündököl a halála után készült abból az oklevélből,43 mely egyházmegyéjének örvendetes állapotáról tesz tanúságot, de az ő nevét az események gyors lepergése és a következett évszázadok hallgatása a feledés tengerébe süllyesztette.

41 1254. június 29-én kelt.

42 Facsimiléje mellékelve. (17 1.)

• 43 Idézett 1256. évi oklevél. (Facsimiléje 33 1.)

(1259-1275.)

Három különböző főpap egy névvel. — A téves azonosítás magyarázata.

Az egyházmegye felvirágzása. — A zilált politikai viszonyok kihatásai.

A püspökség az „ifjabb király'* alatt.

püspöki szék betöltése Bereczk püspök korában archontólogiai szempontból rendkívül figyelemre­

méltó. A legutóbbi történelmi Schematismus szerint 1259-től 1291-ig

aki innen az esztergomi érseki székre lépett át.1 Ez adatok azonban

különböző főpapra vonatkoznak: a)

Csanádi püspökre, b) ennek utódjára,

Gellért egyházának élén.

Bicskey Gergelynek Bereczk és Gergely Csanádi püspö­

kökkel való azonosítására az a tény szolgálhatott alapúi, hogy egyazon (1275.) esztendőben az oklevelek egy része Bereczket, másik része Gergelyt mondja Csanádi püspöknek. Az így egy személynek vett, valóságban

Gergely érsekkel való azonosítására pedig, úgy látszik, az a körülmény nyújtott alkalmat, hogy Bicskey Gergely ugyan­

azon időtájban (az 1298. év elején) lépett az érseki székre, midőn az oklevelek a vele azonosított Gergely Csanádi püspök utódját (Antalt), mint Csanádi püspököt először említik. Ez ugyanis azt a látszatot kelti, mintha a Bicskey Gergellyel egy személynek vélt Csanádi püspök, eddig az időpontig lett volna az egyházmegye főpásztora. Megtévesztően hathatott az a

1 Schematismus eléri dioecesis Csanadiensis pro anno 1913. Temesvárim 1913. pag. 36—37,

10

körülmény is, hogy okleveleinkben Gergely Csanádi püspököt is, Gergely érseket is, mint a királyi kancellária tisztviselőit látjuk hívataloskodni.

Az oklevelek behatóbb vizsgálatából kitűnik, hogy 1259-től 1275-ig2 Bereczk3 főpásztorkodott.4 5 1275 után azonban a for­

rásokban nem Bereczk,6 hanem Gergely Csanádi püspök for­

dul elő. Ebben az esztendőben IV. László király okleveleinek egy része még Bereczket, más része azonban már Gergelyt említi mint Csanádi püspököt. Ebből világos, hogy Bereczk és Gergely két különböző személy volt és Bereczket nem azonosíthatjuk Bicskey Gergely esztergomi érsekkel sem, mert utóbbi sohasem fordul elő Bereczk néven.

Minthogy Bereczk elődjével utoljára 1254-ben találko­

zunk, lehetséges, hogy Bereczk nem 1259-ben, hanem már koráb­

ban foglalta el a püspöki széket. Az egyházmegye gyors fel­

virágzásáról tanúskodó (1256-ból származó) oklevél tehát az ő főpásztorkodása idejéből maradhatott fenn. Ez az oklevél az első részletesebb tudósítás az egyházmegye falvairól és tanyáiról.6

3 Először IV . Béla királynak Pilis várára vonatkozó oklevelében fordul elő. (Wenzel, id. m. VII. 503.)

3 Briccius, Bryccius, Brictius.

4 Pray (Specimen hierarchiáé Hungáriáé II. 291.) csupán 1273-ig, Gams (Series episcoporum 370.) és Czinár (Index alphabeticus codicis dip- lomatici Hungáriáé. Pesthini 1866.) csak 1274-ig szabják meg főpász- torkodását. Pray erre az esztendőre Benedek-et, Czinár Renaldus-t helyezi, Gams pedig ezeket egy személynek tartja. Tény ugyan, hogy egy 1274. évi oklevélben Benedek Csanádi püspökkel találkozunk, (Wenzel, id. m. IX. 82.) egy ugyanezzel az esztendővel keltezett, másik oklevélben pedig Renaldus Csanádi főpappal. (Fejér, id. m. V/II., 200).

Minthogy azonban Bereczk még a következő évben is mint Csanádi püspök szerepel, (Hazai okmánytár VI. 205.), az előbbi oklevélben vagy tolihiba lappang, vagy a nevek kibetűzése téves. (Juhász, Ada­

lékok Délmagyarország archontológiájához. Tört. és Rég. Értesítő 1916. 111. sk. 1.)

5 Hamisítvány IV . László királynak 1278-ban kelt oklevele, mely Csanádi püspökül Bereczket szerepelteti. (Az oklevél szövege Knauz, Mon.

Strig. II. 89—91. V . ö. Fejérpataky, A királyi kancellária az Árpádok korában. Budapest 1885, 129. Karácsonyi, A hamis, hibáskeltű és keltezetlen oklevelek. Budapest 1902, 28—29.)

6 A z 1256. évi idézett oklevél. (Az Erdélyi Múzeum levéltára Kolozs­

várott. Facsimiléje 33 1.)

Sajátságos, hogy míg e korban az egyházmegye főpászto­

rának még a neve is vita tárgya és személyazonossága felől számos tévedéssel találkozunk, — mert a források puszta nevén kivül nem jegyeztek fel róla semmi emlékezetest, — addig az egyházmegye egyik társaskáptalanának prépostjai kimagasló szerepet játszanak. Jórészt a királyok szolgálatában működnek.

A politikai helyzet kihatással volt az egyházmegyére is.

IV. Béla a tatárjárás után életbe hívta az „ifjabb királyság“

intézményét. Ennek kialakulása a király ama törekvésében gyökerezett, hogy elsőszülött fiának még életében biztosítsa a trónt. A trónöröklés rendje ekkor még nem volt szabato­

san körülírva. Többnyire a király fivéreire szállt a korona.

II. Endre (1205—35) óta a trónbetöltés az elsőszülöttségi jog szerinti örökösödés jellegét ölti magára. Endrének és Bélá­

nak felnőtt fiai voltak. Megkoronáztatták legidősebb fiaikat az ország nagyjainak megegyezésével és az ország egy részét átengedték nekik fejedelmi jogokkal. így tett IV. Béla is : fiát, István erdélyi herceget, Kún Erzsébet férjét, a kúnok urát és kedvencét, ifjabb királlyá (iunior rex) koronáztatta és vele kö­

zösen kormányozott. A Csanádi püspökség területe István király hatalma alá került.

Az ország megosztásával azonban Béla király verseny­

társává tette fiát. Az országnak két, egymástól teljesen füg­

getlen királya, úgyszintén két, egymásra féltékeny királynéja és a két egymás ellen ármánykodó udvara lett. Mind a két király pénzt veretett, nádort, kancelláriát és udvari hivatalnokokat tar­

tott, adományokat osztogatott, igazságszolgáltatást gyakorolt.

Mindegyiknek külön jövedelme és hada volt. önző főurak ha­

szonlesésből egymás ellen izgatták őket. Büntetéstől nem igen kellett tartaniok: a gyakori békekötésekben rendesen bocsá­

natot nyertek.

János aradi prépost (1268) és utódja, Rajki Benedek (1263—72) István ifjabb király pártján állottak. Sikerült ural­

kodójukat atyjával, Béla királlyal kibékiteniök.7 E szolgála­

tai jutalmául kapta János a szerémi püspökséget, Rajki pedig az aradi prépostságot.8 ’

7 Fejér, Cod. dipl. IV/3,69—77. v. ö. Wertner Mór, Negyedik Béla király története. Temesvár 1893, 146. sk.

8 Karácsonyi, Négy fejezet az aradi prépostság történetéből. (Budapesti növendékpapság munkálatai 1881, 113).

12

Rajki évek során a királyi kancelláriában működött és fontos megbízatásokban részesült. Mint V. István ifjabb ki­

rálynak nótáriusa kezdte meg kancelláriai pályáját.9 1259 elején már mint alkancellár jegyzi alá a királyi okleve­

leket.10 Még ugyanabban az évben valkói főesperes.11 Mi­

dőn István Stájer hercege lett, a freisachi Szent-Bertalan prépostságot nyerte el ;12 midőn pedig István Stájerországból kiűzetve Erdélyt kapta osztályrészül, Benedek követte őt és szebeni prépost lett.13 Aradi préposttá előléptetése mutatja, hogy utóbbi prépostság e korban a szebeninél tekintélyesebb volt. Ettől fogva is állandóan István ifjabb király udvarában találjuk.

István a béke megerősítésekor14 atyjának fiúi tiszteletet és becsülést ígért. Mivel mindkét király a maga országában saját híveinek kedvezett és az egyik országban garázdálkodók a másik országba büntetlenül menekülhettek, kölcsönös félté­

kenykedés keletkezett a két király között. Ezért azok, akik a béke fenntartása mellett buzgólkodtak, azon voltak, hogy ezt új meg új esküvel és utóbbinak pápai megerősítésével körülbás­

tyázzák. Néhány hónap múlva,15 István király újra megesküdött, hogy a békét megtartja s ha ez ellen vét, sújtsák őt és főbb embereit egyházi büntetéssel, köztük alkancellárját, Benedek aradi prépostot,16 aki éppen ebben az évben bíráskodott a Csák és Tomaj-nemzetségbeliek pörös ügyében.17

Azonban IV. Béla és István király között a béke nem volt tartós. A szentszék intette őket, hogy nyugalomban és békében éljenek és hogy azt a pénzt, amelyet a háború elnyelne, a szentföld és a tatároktól elpusztított egyházak fölsegélye-

9 Mint ilyent említi egy oklevél 1258 július 27-én. (Wenzel, id. m. V II. 486).

10Hazai okmánytár II. 5.

•i Fejér, Cod. dipl. IV/2, 498, IX 7. 672. Wenzel, id. m. VIII. 506.

12 „Praepositus ec clesiae s. Bartholomaei de Frisaco.“ (Wenzel, id. m.

VII. 506.)

13 Knauz, Mon. Strig. I. 476, Karácsonyi, id. h. 116, Fejérpataky, id. m.

117—118.

14 Poroszlón 1262. december 1-én.

15 1263. május 3-án.

16 Pauler, A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. II, 324. Werner, Negyedik Béla király története. 149.

17 Karácsonyi, id. h. 116—117,

zésére fordítsák.18 Bántotta a pápát, hogy IV. Béla fia ellen a pogány litvánokat, István meg atyja ellen a pogány kunokat akarja felhasználni. Béla tudta, hogy utóbbiak megbízhatat­

lanok és a kereszténységet megvetik. Megfékezésükre Rómá­

ban már keresztes hadjárat gondolatával foglalkoztak. A kunok azonban nem István mellett, hanem ellene szálltak síkra. IV.

Béla időközben megnyerte István párthíveit, közöttük Benedek alkancellárt,19 bár utóbbi, Béla seregének Erdélybe törésekor, elmenekült.20

A múlt keserű tapasztalata aggodalommal töltötte el a királyokat. Mindegyik igyekezett híveit magához láncolni.

Különösen István pazarolt sokat e célra.21 A Csanádi egyház­

megyében 1266-ban Parabuch kún ispánnak hű szolgálatai jutalmául a következő jószágokat adományozta: a csanádvár- megyei Felgedes birtokot és három Wonuz nevű földet, két aradmegyei Temerkény nevű földet, a Temesvárhoz tartozó Réti földet, a temesvárinegyei Papd birtok egy részét, a krassói várhoz tartozó Kőke földet és végül a kévéi várhoz tartozó Volter és Bélán földeket. Az itt említett kún szállások csak Bereczk utódja, Gergely alatt éreztetik hatalmukat az egyházmegye hívein. Az adományról kiállított oklevél, illetve ennek a Csanádi káptalantól 1360. évben történt átírása a Sóvári Soós család levéltárában, a székeskáptalan egyik leg­

régibb ismert kiadványa.22 23 * *

Benedek prépost, miután IV. Béla pártjához csatlakozott, 1262—70-ig távol volt V. István udvarától. Utóbbi előtt akkora tekintélyben állott, hogy, mint a király maga mondja, főképpen Benedek kérésére gyakorol kegyet.28 Béla király egy 1267.

december 19-én kelt oklevelét Benedek, mint királyi alkancellár

18 1264. február 2.

10 Pauler, id. m. II. 330.

20 Id. m. II. 331. István ekkor Ladomér veszprémi kanonokot nevezte ki alkancellárjává (1265 márc. 28.) és újból kibékült atyjával. A béke­

pontokat az új pápa, IV . Kelemen megerősítette. V . ö. Pauler, id.

m. II. 338, 342.

Id. m. II. 342.

22 A z oklevélnek és a káptalan pecsétjének facsimiléjét közöljük.

23 1265 április 16-án kiadott oklevél. Hazai okmánytár V I. 131. Ebben az oklevélben már nincs kitéve alkancellári állása. V . ö. Fejérpataky, id. m. 118.

14

állítja ki.24 Benedek azonban csak kivételesen és ideiglenesen viselhette az alkancellári hivatalt, mert 1262—68 között Farkas volt Béla király alkancellárja.25

1270-ben elhunyt IV. Béla király és István ifjabb király foglalta el trónt. Ekkor ismét Benedek prépost lett alkancel­

lárja. A tőle kiállított oklevelek közül mintegy százhatvan maradt fenn. Az első 1270 május 2-án, tehát V. István trónralépte napján kelt.26 Ezután is résztvett Benedek a köz­

életben. Ismételten járt követségben II. Ottokár cseh király­

nál.27 Nagy része volt az Ottokár és István között 1271 július 2-án létrejött béke megkötésében.28 Ugyanebben az évben ő képviselte a királyt, midőn ez az egri püspökség kiváltságleve­

lének újból való kiadása ügyében bizottságot küldött ki.29 30 Miután IV. László királynak alkancellárja, Miklós, eszter­

gomi érsek és kancellár lett, Benedek prépost újra belépett a királyi kancelláriába80 és még Bereczk főpásztorkodása idején, 1273-ban budai prépost,31 a következő évben eszter­

gomi érsek lett.32

24 Wenzel, id. m. III. 159.

25 Fejérpataky, id. m. 108—111), 118.

20 Fejér, id. m. V . 1. 19. Wenzel, id. m. VIII. 296.

*7 Pauler, id. m. II. 363, 373—374.

28 Fejér, id. m. V . 1. 113.

29 Knauz, id. m. II. 33 sk., Pauler, id. m. II. 387—388, Karácsonyi, Négy fejezet az aradi prépostság történetéből, id. h. 116— 117. A bizottság egyik tagja, Csolti Ábrahám, zarándmegyei birtokos, úgy látszik a ké­

sőbbi Csanádi egyházmegye területéről való volt. Bizonyára már ekkor birtokai voltak a Borosjenő mellett fekvő Fel-Gerla és Csőit falvak, továbbá Közönd (Kiszindia) föld. Nemzetségének családi monostora az egyházmegye szomszédságában, a mai mágori dombon, Vésztő és Fás közt már 1222-ben fönnállóit. (Karácsonyi, Békésmegye tör­

ténete I. 179. A magyar nemzetségek I. 382.)

30 Legkorábban 1273 márc. 6-án signál mint alkancellár oklevelet. (Fejér, Cod. dipl. VI/2. 396. Zichy-okmánytár I. 32.)

31 Mint aradi prépost 1272 december 19-én fordul elő. (Fejér, id. m. V/2.

127.) 1274 december végén két oklevél budai prépostnak nevezi.

(Hazai okmánytár V I. 194, Hazai oklevéltár 67, Fejérpataky, id.

m. 130.)

32 Érsekké választásával nem nyerte el a kancellári címet és így elő­

állott az a visszásság, hogy az esztergomi érsek al-kancellár volt akkor, midőn püspök, sőt rövid ideig prépost volt a kancellár. Az előadottak szerint hibás egy 1279 június 21-én kelt oklevél, mely aradi prépostnak írja (Fejér, id. m. VII/2. 72.). Ekkor Benedek már

Kúa Lászlónak egyik (1275 április hó elején kelt) ok­

levele arról értesít, hogy a Csanádi püspökség üresedésben van.38 .Minthogy azonban a nehány hónappal később keltezett oklevelekben34 ismét Bereczk Csanádi püspökről van szó, előbbinek kétségkívül hibás a kelte.33

De a hiba csak a hónapra vagy napra vonatkozik, mert Bereczk még 1275-ben hunyt el, amely évben már utódja, Gergely foglalta el megüresedett püspöki székét.

nem volt életben. Minthogy IV. László uralkodása alatt 1273 már­

cius havától csak az év végéig volt az aradi egyház prépostja, ez az oklevél ebből ez időből származik. (Fejérpataky, id. m. 130—131.) 83 Fejér, id. m. V/2. 240.

34 Fejér, id. m. V/2. 264. Wenzel, id. m. XII. 695.

35 Valamint téves annak az oklevélnek a kelte, amelyben Bereczk, 1279-ben, mint Csanádi püspök fordul elő. (Fejér, id. m. VII/2. 75. Karácsonyi, Négy fejezet az aradi prépostság történetéből. Id. h. 117.)

G e r g e ly .

(1275—1291.)

I. Királyi kancellár. — A kánok pusztításai.

II. Királyi és pápai megbízások. — A király a püspökség területén.

III. Személyisége.

I.

em származását, sem előbb viselt állását nem ismerjük. Midőn 1275 június 4-én föltűnik,1 már mint „választott1* Csanádi püspököt említik.1 2 Kán László 1289-ben megtette kancellárjának és már ez év szeptember elején szignál oklevelet.3

Az előbbi időkben a királyi kancellárok püspökké kine- veztetésükkor elhagyták a királyi udvart, de Gergely korában a kancellárság már a püspöki székkel megegyeztethető, elő­

kelő országos méltóság, melyet a legjelesebb főpapok viselnek.4 Inkább kitüntetés, mint hivatal: a kancellárnak alig van része az oklevelek kiállításában. A kancellária teendőit az al- kancellár végzi. Az oklevelek keltezésének záradéka rend­

szerint: „Dátum per manus N. vicecancellarii.** Az akkori oklevelek legnagyobb része Gergely püspököt „aí-kancellár-

1 Fejér, id. m. V/3. 245.

2 Czinár, 1274-re teszi kineveztetését (id. h.), Pray (id. h.) és B atthyány (id. h.) 1276-ra. Azonban több oklevél tanúskodik arról, hogy Gergely már 1275-ben Csanádi püspök volt, (Wenzel, Árpádkori új okmánytár IX. 114, 115, 117. Tkaidé, Mon. Zagr. I. 179. H azai O km ánytár VI- 207. M agyar Történelmi Tár IX. 107.) Ami Czinár véleményét illeti, egy 1274.-Í oklevél tényleg Gergely választott Csanádi püspökről tesz említést (Fejér, id. m. V/2. 209.), mivel azonban Bereczk, ugyan­

csak okleveleink tanúsága szerint, még a következő (1275.) évben mint Csanádi püspök szerepel, bizonyára téves keltezéssel van dol­

gunk. (Tört. A dattár III. 221.)

3 Fejér, id. m. V/3. 454. Wenzel, id. m. IV. 330.

4 Fejérpataky, id. m. 34, 49.

rcnpvax j>ccfmxxQ co n fccm S r^J^^ tjattam . mám tfjnirna. rwtér an C ö m ian i X1>u>ixu"

c u n K 'a 'o m d a l a a ö j ^ ^ j ^ j u a B j p ^ t ^ <^ t ^ a n » c ^ 1S ^ /< 5 b cm . O T ^ ^ f n n ^ . ' ^iv^rnus? 5nnircrít5u2r) .

uui- c u m

cnrea L ihmo

(xrcis a u t c t

- o _

&

<^ nnTAjtóTU>- UU tS ^ S jv m c ^ c c -

’icn ■ -[ö íajlo ffí^cruf&TIn^ tgm jJiG auo • ^ ^ n n c c tm o <S^rdi>úrrL• C

Í

.

C»

b-tSö "K o tan ö s p a iő m io /-i c o r m ic r J o jb ta c ^ - ^ A ^ Q n o £ u io n t v u s ScCL- -"2. conivrc t>c ívvtx><l-

TiU t t v g ^S a y i f c aT n f vnxx*f • GQoy<o <3^y£rtvw.Ttv»

- * ■ ---

ü t? 5n-ra;cco • ~ U u

A pilisi a p á ts á g b irto k a it m e g e rő sítő oklevél (1254)

17 nak“ nevezi.5 E helytelen megjelölésre az adott okot, hogy miután az 1283—86-ig üresedésben volt alkancellári állásra Theodort nevezték ki, ez alig foglalkozott e teendőkkel.6

Gergely püspök még 1290 május 27-én is állít ki okle­

velet7 és jóllehet nincsenek okiratos adataink, valószínű, hogy kancellári hivatalát megtartotta a király haláláig.8 Nemcsak kancellári állásánál, hanem személyes tulajdonságainál fogva is Kún László belső, bizalmas embere lehetett. A király gyakran tartózkodott egyházmegyéjében. Ez püspökségére is fényt áraszthatott volna, de László király — mint egy jeles történetírónk mondja — „csak véletlenül király, igazában korhely.“ 9 Tíz éves korában jutott a trónra és már 16—17 éves korában átadta magát a kicsapongásnak. Csak a kúnok társaságát kedvelte, ezeknek szokásait követte még ruházko­

dásában is. Rablás, fosztogatás és hasonló erőszakoskodások követték egymást. Az egyházmegyében a hírhedt Guth-Keled István10 bán zsarnokoskodott a király különös pártfogása alatt, miután Csanád püspöki székvárosban kegyelmébe fogadta.11 Betetőzte a csapásokat a kúnok lázadása. A tétényi országgyűlés határozata szerint a kunoknak eddigi szállásaikon, a „Duna-Tisza közt, a Kőrös mellett, a Maros és Kőrös közt, vagy e folyók mindkét partján, vagy a Maros és Temes közt“

letelepedniök kellett és sátraik helyett állandó lakóházat építeniök. Ebből folyóan a pápai legátus beleegyezésével meghagyta a király Gergely püspöknek, hogy egy főnemes és két nemes kíséretében keresse föl az egyházmegyéjében lakó kunokat, a hitetleneket térítse és keresztelje meg, tegyen jelentést a lakatlan nemes- és várjobbágybirtokokról, hogy

a földjüket vesztett nemesek kárpótoltassanak.12

5 Sőt ugyanegy oklevél szövegében mint «/-kancellár, a záradékában mint kancellár fordul elő. (Wemel, íd. m. IX . 384.)

0 Fejérpataky, id. m. 128, 121), 13(5, 137.

7 Wemel, id. m. IX. 518.

8 Fejérpatakij, id. m. 121). V . ö. Juhász, Gergely püspök, Kún László kancellárja. Turul 1930, ÍM)—94.

9 Marczali, Magyarországon az Árpádok korában. (Szilágyi-féle Millén- nium-történelem II.) Budapest, 1896., 564. V . ö. Karácsonyi, A mér­

ges vipera és az antimoniális. Századok 1910.

10 V . ö. Karácsonyi, A magyar nemzetségek II. 42.

11 Szentkláray, Temes vármegye története 268—269.

12 V . ö. Pauler, A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt.

Budapest, 1893. II. 556—460.

2

Ez felbőszítette a kúnokat, mert ebben a tétényi határozat végrehajtását látták. Miután megfékezésükre a szomszéd vá­

rakba őrségeket helyeztek, az egész kúnság Oldamur vezérlete alatt mintegy adott jelre, fegyvert ragadott, vad harcdühvel neki esett a szállásaik közelében élő lakósoknak és kegyetlen pusztítást vitt végbe. Rátörtek Egyházaskérre, halálra keres­

ték a Csanád-nemzetségbeli Tamás ispánt, aki itt fölépített nemesi kúriájáról kiterjedt uradalmát igazgatta.13 Tamás ispán lóra kapott és a tiszaparti Tömörkény falujába menekült.14 A kunok utána iramodtak és midőn ott nem lelték, udvarházát, az egész falut, a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt temp­

lommal együtt fölégették. Legyilkoltak mindenkit, aki hatal­

mukba esett. Tamás ispán két unokaöccsét is. A falu lakóssága a templomba menekült, mely kőépület lehetett. Itt rejtőzött el Tamás ispán is. Okleveleit a templom fülkéibe zárta.15 A tepmlom lángbaborult fatetőzetéről a tűz ide is átragadt és már nyaldosta az okleveleket. Tamásnak azonban sikerült ezek közül egyet a lángok martalékából megmentenie. Ezzel lóra pattant és lovastul belevetette magát a Tiszába. Mire a kunok észrevették, már a túlsó parton volt. A megmentett levél: a Csanád-nemzetség 1256. évi osztálylevele volt. Az oklevél pecsétjét a lángok megolvasztották ugyan, azonban a királyi kancelláriában megállapították a király pecsétjének hitelességét. Utóbbi a vizsgálás folyamán megsemmisült, de maga az oklevél ma is megvan Kolozsvárott az Erdélyi Múzeum levéltárában.16

Megrohanták a kúnok az egresi monostort is, hol a királyi család kincseit, sőt valószínűleg a koronát is őrizték.

László király a dunántúli zavarok és az osztrákok támadásai miatt sem Székesfehérvárt, sem Esztergomot nem tartotta elég biztos helynek számukra és talán Gergely püspök taná­

csára vitette Egresre.17 A monostor védelmét hűséges vitézére, Bölényfő Andrásra bízta. A kúnok erős ostrom alá fogták a

13 Borovszky, Csanád vármegye története. Budapest, 1897, II. 164.

14 Tömörkény nem lehet a csongrád-v&m e g y e i (Szabó Károly, Kun László 100.), hanem — tekintve, hogy a Tisza balpartján feküdt — a cső nád-vármegyei helység. (Pauler, id. m. II. 720 1., 251. jz.) 15 Wenzel, id. m. IX. 385, Borovszky, id. m. II. 164.

10 V . ö. Borovszky, id. m. II. 592.

17 Borovszky, id. m. I. 78.

19 monostort. Bölényfő András a küzdelemben halálos sebet kapott. A védelmezők helyzete válságossá lett. A királyi sereg közeledtére azonban a kunok az ostromot abbanhagyták és a király ellen vonultak. Hódtavánál találkozott a két sereg.

Az ütközet a kunok teljes leverésével végződött.18 A monostor védelmezőit Kún László fejedelmileg jutalmazta.19 A hódtavi csata ugyan véget vetett az egyházmegyében a kunok lázon­

gásainak, de csak két emberöltő múlva olvadt be e pogány nép a kereszténységbe.20

Valószínűleg a királynak az egyházmegyében tartóz­

kodása alatt kérte Tamás ispán ősi birtokainak megoltalma- zását. Kún László meghagyta Gergely püspöknek, valamint székeskáptalanjának, hogy Tamás szomszédai és rokonai meghallgatásával állapítsa meg Tamás ispán birtokait.21 Ezek, Palaczk mesternek a király megbízásából a Marosmentén jártában, Tamás ispán szomszédjainak és rokonainak22 egy­

mással egybevágó előadásai nyomán kiderítették, hogy a Tamás ispántól igényelt valamennyi birtok őseitől szállott reá. Ezek alapján, miután a már említett osztálylevelet kivéve, Tamás ispán oklevelei a tömörkényi egyházzal elégtek, a király hártyára írt nagypecsétes levélben 1285 április 26-án Tamást valamennyi jószágai birtokában megerősítette.23

II.

Fülöp fermoi püspök, mint legátusnak az országban idő­

zése alatt Gergely püspök fontos pápai megbízásban részesült.

Ugyanis Ladomér váradi püspöknek az esztergomi érsekségre

18 V . ö. Karácsonyi, A hód-tavi csata éve. Századok 1901, 626. Czimer Károly, A z 1282. évi hódi csata helye és lefolyása. (Hadtörténelmi Közlemények 1929.)

10 Borovszky, id. m. I 77, Szabó Károly, id. m. lü l.

-u Paulcr, id. m. II. 486.

21 Ezek az 1256. évi oklevélből ismeretesek : Szentlőrinc, Kisfalu, Malom­

szög, Ladány, Palota, Pordánymonostora, Boldogasszonyfalva, Szanád, Tömörkény, Kér, Pádé, Csóka, Razsán, Szentmiklós, Béb, Kökényér, Rábé, Zombor, Csávás, Kalántelek.

22 A nemzetségnek csaknem valamennyi tagja jelen volt: Izsák fia Makó bán, Elek fia Gergely, Csanád fiai Dénes és Gergely, Barnabás ispán fiai Domokos, Barnabás és Mihály, Fülöp fia Benedek, Domokos fiai Tódor és Ireneus s végre Ugod fia Péter.

23 Borovszky, id. m. I. 79, Karácsonyi, A magyar nemzetségek I. 350.

2*

emelkedése után, Bátor váradi nagyprépost, Imre olvasó-, János éneklő-, Benedek őrkanonok és a káptalan többi tagjai, egyhangúan Tamás vasvári prépostot választották meg püs­

pöknek. Az új püspök megerősítését azonban a pápai legátus meggátolta azon a címen, hogy Tamás a lyoni zsinat végzé­

sének ellenére, a prépostság elnyerése után sem szenteltette föl magát áldozópappá. A váradi káptalan ezzel szemben azzal érvelt, hogy a zsinati végzés a lelkészkedéssel foglal­

kozó papságra vonatkozik, a vasvári prépost pedig nem tartozik e papsághoz. A pápa a kalocsai érseket, a szerémi és a Csanádi püspököt bízta meg a vitás ügy megvizsgálásá­

val, azzal a fölhatalmazással, hogy amennyiben a választás törvényesen ment végbe és a megválasztott az előírt kellé­

kekkel bír, erősítsék meg. Gergely püspök és társainak kedvező jelentésére a szentszék elrendelte Tamás püspök megerősítését és meghagyta a kalocsai érseknek, hogy két- három főpappal együtt szentelje püspökké.24 A püspök­

szentelés megtörtént, mert a váradi káptalan Chartulariuma megerősített püspöknek nevezi Tamást.25 26 A fölszentelő főpapok egyike bizonyára Gergely püspök volt.

A királyt 1286 augusztus hó 14-én Gergely püspök egy­

házmegyéjében, Kevevárán,20 1288 szeptember havában az egresi apátság falai közt találjuk.27 A következő év felét az egyházmegye székhelyén, kancellárjánál töltötte.28 Az utána következő esztendőben harmadfél hónapon át ismét a püs­

pökség területén időzik, Gergely püspök és más főurak társaságában. Gergely püspök március 15-én Mezősomlyóról keltezi Sóvári Tamás királyi adománylevelét.29 Április 29-én Karánsebesről azt az oklevelet, melyben a király a leleszi

A pápa 1282 junius 18-án kelt oklevele. (Theiner, Vet. Mon. I. 350.)

^ V . ö. Bunyitay, A váradi püspökség története I. 118—119. Fraknói, Magyarország és a szentszék I. 90.

26 Wagner, Dipl. com. Sáros 561. V. ö. Szentkláray, id. m. 269.

27 Wenzel, id. m. XII. 469.

28 A z 1289 június utolsó napjaiban tartott fény-i országgyűlés helyéről Szabó Károly (id. m. 156.) kimutatta, hogy nem feküdt a Csanádi püspökség területén, Torontóiban — mint Bárány (Torontálvármegye hajdana 18. 1.) és Knauz (Magyar Sión I. 856. Az esztergomi fő­

egyház okmánytára I. 94.) tartották — hanem Székesfehérvár köze­

lében.

« Fejér, Cod. dipl. VII/III. 93.