A csanádi püspökség története : 1386-1434

SZERKESZTIK ÉS KIADJÁK

EPERJESSY KÁLMÁN é s ÁRVA JÁNOS

41.

A C S A N Á D I

E G Y H Á Z M E G Y E T Ö R T É N E T E

ELSŐ RÉSZ

A CSANÁDI PÜSPÖKSÉG TÖRTÉNETE

NEGYEDIK KÖTET

Makó, 1947.

SZENT GELLÉRT-NYOMDA SZEGED, DUGONICS-TÉR 12i M a k ó , 1947.

A CSANÁDI PÜSPÖKSÉG TÖRTÉNETE

(1386- 1434)

I R T A :

JUHÁSZ KÁLMÁN

2700/1946. Imprimatur. Szegedini, die 22. Noverabris 1946.

Andreas mp. eppus.

JOANNI SOPSICH

proelato, preeposto, canónico, etc.

singulari cum venerationis cultu auctor.

Bevezetés

Ez időszak feldolgozásánál ugyanazokat a szempontokat alkalmaztam, m int az Egyházmegyetörténet többi köteteinél.

Ezek főképpen a következők:

1. A püspök-életrajzok inkább csak időrendi keretekül szolgálnak. Nem kizáróan é l e t r a j z o k ezek, hanem a püs­

pök személye köré csoportosítják az eseményeket.

2. A közvetlenül az egyházmegye m últjára vonatkozó anyag feldolgozásánál t e l j e s s é g r e törekedtem, mégpedig azért, m ert most került először feldolgozásra az egyházmegye története. Ezért a látszólag csekély jelentőségű adatokat sem mellőztem, hanem legalább röviden felemlítettem. Kivált az egyházmegyének az Apostoli Szentszékkel való kapcsolatára voltam figyelemmel. Az erre vonatkozó adatok, nevek felsoro­

lása olykor talán zavarja az előadás folyamatosságát, de más­

részt a pápai rendelkezések, megbízatások, javadalomadomá­

nyozások, felmentések és különböző lelki kedvezmény- (bú­

csú, zarándoklat, ereklyeszállítás, stb.) engedélyezések min­

dennél élénkebben tükröztetik vissza a püspökök, papok és világi híveknek — az akkori közlekedési viszonyok tekintetbe­

vételével szinte bámulatos — összeköttetéseit az Egyház fejével.

3. Az itt kevésbbé m éltatott és inkább a káptalanokra és szerzetesrendekre vonatkozó adatokat feldolgozza az u g y a n ­ e z z e l a k o r s z a k k a l f o g l a l k o z ó h á r o m m á s i k d o z a t : A Csanádi székeskáptalan a középkorban (1030—1552), Az aradi társaskáptalan (1135— 1552), Szerzetesrendek a Csa­

nádi egyházmegyében a középkorban (1030—1552).

4. A közvetlenül az egyházmegye m últjára vonatkozó anyagot első kézből, azaz e g y k o r ú k ú t f ő k b ő l merítettem.

Ez időszak m últjára is a legbecsesebb források a v a t i k á n i l e v é l t á r oklevelei. Ez időszak pápáinak — VI. Orbán (1378

—89), IX. Bonifác (1389—04), VII. Ince (1404—06), XII. Ger­

gely (1406—15), V. Márton (1417—31) és IV. Eugen (1431—47)

— iratai közül csak IX. Bonifác b u l l á i vannak kiadva, to­

vábbá kivonatban az V. Márton és IV. Eugen pápákhoz be­

nyújtott s u p p l i c a t i ó k . Az 1404—1417-ig terjedő időszak vatikáni anyagát B o s s á n y i Á r p á d szándékozott kiadni, de ez elmaradt. Ennek a kiadatlan vatikáni levéltári anyagnak a Csanádi egyházmegyére vonatkozó részét még az első világ­

háború kitörése (1914) előtt lemásoltam F r a k n ó i V i l m o s kéziratgyűjteményéből. Nemcsak az itt felsorolt pápák, hanem még az ellenpápák iratait is. Utóbbiak szintén figyelemreméltó adatokat őriztek meg, többek közt XXIII. János ellenpápának a Csanádi püspök részére szóló megbízatásai és a Csanádi egy­

házmegyére vonatkozó egyéb rendelkezései. Az em lített (V.

Márton és IV. Eugen pápákhoz benyújtott) s u p p l i c a t i ó k kivonatait kiadta L u k c s i c s P á l . (XV. századi pápák ok­

levelei. I—II. Bp. 1931—1938.) Az idő előtt elhúnyt tudós még m unkája megjelenése előtt átengedte e sorok írójának teljes anyagát, úgyhogy a vonatkozó okleveleket nem kivonatban, hanem teljes terjedelmükben használhattam és a csanádegy- házmegyei monostorokra vonatkozó anyag egy részét ki is ad­

hattam a csanádegyházmegyei monasteriológia német kiadá­

sának oklevéltárában. (Die Stifte dér Tschanader Diözese im M ittelalter. M ünster i. W 1927.) Szerettem volna ehhez a dol­

gozathoz is a kiadatlan levéltári anyagból r é s z l e t e s e b b oklevéltárt csatolni, azonban ez nagyon megduzzasztotta volna dolgozatomat.

5. Minden nyomdatechnikai nehézség ellenére ragasz­

kodtam a l e l ő h e l y e k pontos idézéséhez. így megállapítá­

saim könnyen ellenőrizhetők.

Több, mint húsz évvel ezelőtt jelent meg az Egyházmegye­

történet egy része e sorok Írójától. (Hajdani monostorok a Csa­

nádi egyházmegyében. Bp. 1926.) Azután az Árpád-kort, (1030

—1242, 1243—1307), majd utána a török hódoltság korát (1552

—1608, 1608—1699) bocsátottam közre két-két kötetben. Egye­

lőre elhagytam a közbeeső (1307—1552) kort. Számítottam arra,

tőkké. Ebben a feltevésem ben nem csalódtam. Ez újabb források felhasználását szem lélteti az a körülm ény, hogy e korszak (1307— 1552) feldolgozását négy k ötetre (füzetre) tér-. ^ vezhettem . V alam ikor talán újabb adatok ki fogják eg észített

ezt a feldolgozást, most azonban azzal a meggyőződéssel bo­

csátom sajtó alá, hogy a m egközelíthető forrásokat teljesen kiaknáztam .

Hogy ez a dolgozat m egjelenhetett, azt első sorban ismét kegyes főpásztorom nak DR. HAMVAS ENDRE csanádi megyéspüspök ú rnak köszönhetem. H álával kell m egem lékez­

nem d r . P o n g r á c z A l a d á r állam titk ár úrró l a m inisz­

terelnökségtől, d r . B e r e s z t ó c z y M i k l ó s protonotárius- kanonok, m iniszteri osztályfőnök, d r . K o c z k á s G y u l a m iniszteri tanácsos, d r. B á l b t S á d o r egyetem i rk. ta n ár u rak ró l a vallás- és közoktatásügyi m inisztérium tól, d r. P á l l E n d r e csanádvárm egyei alispán úrról, Csanádvárm egye Tör­

vényhatóságától kieszközölt segélyért, valam int P i n t é r L á s z l ó debreceni vikárius, d r . B e c k e r V e n d e l és d r . H a l á s z P á l apát-kanonok, K l e i t s c h M á t y á s tb. k a ­ nonok, K i s s G y u l a pápai káplán, J a k a b b G y u l a és I n c z é d y L á s z l ó püspöki tanácsos u rak anyagi áldozat- készségéről.

$ZS

Já n o s.

_ (1886—1395)

I. Trónviszályok pergőtüzében — IIL Az Apostoli Szentszék; VI. Orbán

—' IIb IX. Bonifác — IV. Török portyázások I.

Ellenzéki vezér volt a Csanádi püspök az Arpád-ház ki­

halása után keletkezett trónviszályban. „Nyolcvanhat évvel az utolsó Árpád-sarjadék elhunyta után ismét dynastiaváltozás küzdelmei vártak az országra. A válság most sem volt kisebb

— írja e kor történetírója — s az esemény jelentősége m ajd­

nem felülmúlja az Anjou-ház trónrajutását. Négy év sem telt el Nagy Lajos halála óta és semmi sem m aradt fenn házának dicsőségéből, uralkodásának nagy eredményeiből. A fényes napok után a megpróbáltatások minden neme sújtotta a nem­

rég oly hatalmas uralkodó-családot; a királyi hatalom varázsa semmivé lett s az ország egy tekintélyes részének lázadása, úrrá lévén a korona felett, a fejetlenség veszélyébe sodorta az egész birodalmat.“1 Nagy Lajos halála után tizenegy éves leánya M á r i a (1382—86) helyett a korm ányt a nagyravágyó anyakirálynő, E r z s é b e t vitte. Még Mária jegyesének, Zsig- mondnak befolyását sem tű rte a kormányzati ügyekben. Ha­

talm ára féltékeny, szeszélyes, kapkodó és igazságtalan u ral­

kodása m iatt az elégedetlen főurak az olasz-magyar Anjou-ház egyetlen férfi-sarjának, Durazzoi vagy K i s K á r ó l ynak ajánlották fel a trónt s miután a királynőket, M áriát és Erzsé­

betet lemondásra kényszerítették, Székesfehérvárott királlyá koronázták.2 Kis Károly azonban orvtámadásnak esett áldoza­

tul.3 Erre Horvátországban felkelés támadt; Erzsébetet és

1 Szilágyi Sándor, A magyar nemzet története (Schönherr Gyula,

M áriát foglyul ejtették. Ez események hatására a királyi hely­

tartó tisztét a főpapok és zászlósurak országos tanácsa vette át.

A felesége elfogatása hírére legott itthon term ett Zsigmondot tisztelettel fogadták, előbbi álláspontjukhoz híven királlyá választását és megkoronáztatását kilátásba helyezték, de egye­

lőre a kormányzati ügyeket saját kezükben tartották. A Szent István ünnepének nyolcadára4 egybehívott országgyűlésen Szent Istvánnak a koronázó templom oltárán elhelyezett fej­

ereklyéjére tett kézzel ünnepélyesen megesküdtek, hogy „csupán az állam javára, a királyság és a vele azonos szentkorona érde­

keire lesznek tekintettel, ez érdekeknek még a királyi felséggel szemben is érvényt szereznek“.5 A politikai béke megmentésére irányuló kísérletük kudarcot vallott az egymással szemben álló pártok m iatt.6

János csanádi püspök7 is azokhoz csatlakozott, kik Kis Károly tizenhárom éves fiát, N á p o l y i Lászlót óhajtották a trónra. A főpapi karban ennek legerősebb vezére Horváti Pál zágrábi püspök volt. De ide tartozott János püspök metropoli- tája, Lajos kalocsai érsek, továbbá a kalocsai érseki tartom ány­

ból a szerémi és a boszniai püspök. János püspök elősegítette zágrábi főpaptársa fivérének, Horváti László tevékenységét, ki „a Tiszán átkelve, a marosontúli vármegyék nemességét szó­

lította a gyermek László lobogója alá“.8 Vállalkozásukat kez­

detben siker koronázta. Ezt saját erejüknek tulajdonították.

Visszutasitották az országgyűlés határozataiban felajánlott béke­

jobbot. Kegyelmek elfogadásáról, a királynők szabadon bocsá­

tásáról hallani sem akartak és elítélték a „törvényes király jogait bitorló“ Mária és Zsigmond érdekeit szolgáló politikát.

Mikor megtudták, hogy Zsigmond fegyverre készül felesége és anyósa kiszabadítására, e foglyokat Horváti Pál zágrábi püs- Az Anjou-ház örökösei) III. Bp. 1805, 387, 393. — 1 1385. XII. 31. —

* 1386. II. 24. — * 1380. V ilii 27. — 5 Id. m>. ISI. — * Idl. m. 182. —

» Voltak, kik egy személynek vették hivatali elődjével, szintén János nevű csanádi püspökkel, (v. ö. Tört. A dattár III. 289). Hogy azonban két különböző személyről van szó, kitűnik; 1. hivatali előde kötelezvé­

nyéből, melyet Zágrábba „áthelyezése“ alkalmával („translatus de eccle­

sia Cenadiensi ad ecclesiam Zagrabiensem“ Acta et scripta 68) állított ki, 2. a most szóban forgó János kötelezvényéből. Ebben megemlíti szin­

tén János nevű hivatali elődjét. („Alterius sim iliter notati domini Joannis praedecessoris sui.“ Acta et scripta 68). — 8 Hóman—Szekfű, M agyar

12

pök egyik várából' Novigrádba vitették; innen veszély esetén könnyű volt őket az adriai tengeren át nápolyi területre ju t­

tatni.9 Horváti János attól tartott, hogy régi ellensége, Erzsébet királyné kisiklik hatalmából, ezért10 tulajdon leánya szeme- láttára megfojtatta.11 Horváti Pál püspök erre Nápolyba uta­

zott, hogy a gyermek-királyt meghívja az ország trónjára.

Anyja megelégedett azzal, hogy fiát ünnepélyesen Magyaror­

szág és társországai törvényes királyává nyilvánította. Az ország nagyobb része azonban Zsigmond mellé állott. Megválasztották mintegy uralkodótársul hitvese, az elismert koronás király, Mária mellé, az öröklés címén a trónt magának követelő ná­

polyi király ellenében. Előzőén azonban választási feltételeket fogadtattak el vele; ezekben köteleznie kellett magát az ország jogainak tiszteletben tartására, továbbá arra, hogy „magyar- országi egyházi javadalmaknak idegenek részére adományozá­

sáért a pápához nem fog folyamodni, hanem azokat csakis magyaroknak fogja adományozni".12 A királykoronázás körül némi nehézségek merültek fel. Kaplai Demeternek az év kü­

szöbén bekövetkezett halála óta az esztergomi érsekség betöl­

tetlen volt, Lajos kalocsai érsek és tartományának néhány püspöke Nápolyi Lászlóhoz pártolt, Alsáni Bálint pécsi bíboros­

püspök székvárosát a nápolyi-pártiak ellen oltalmazta. Ezért Benedek veszprémi püspök koronázta meg13 Zsigmondot a szentkoronával.14

Ezután hamarosan Zsigmond lett a helyzet ura. Kérésére VI. Orbán pápa közbenjárt a signoriánál Mária érdekében15 és nemsokára16 m ár szerencsekívánatait fejezhette ki Zsigmond előtt a királynő kiszabadulásakor, Velencének pedig megköszön­

hette ez ügyben szolgálatait.17 Zsigmond és Mária közösen ural­

kodtak. Közös főkancellárjukban, az új prímásban, Kanizsai Jánosban „megvolt a kellő tapintat, hogy a felségjogok gya­

korlásánál az illetékességi összeütközéseknek elejét vegye".19 Zsigmond ügyes hadműveleteivel helyreállította a Csanádi egy­

házmegye területén, nevezetesen a Maros-Tisza közén a nyu­

Történet. Bp. é. n. III. 182—3. — • Szilágyi, III. 396. — 10 1387. január első felében. — 11 Hóman—Székfü, III. 183, Szilágyi, IIL 396. — 11 Fraknói, Magyarország és a római szentszék. Bp. 1901i, I. 292. — l* 1387.

1IU 31. virágvasámaip. — M Hómon—Szekfü III. 187. Szilágyi, IUU 397.

— 15 Szilágyi, III. 401. — « 1937. VI. 14. — 1? Szilágyi, III. 402—3. — 49 I& m. 405. — » Hóman—Szekfű, HU 188. — ,0 I<L ni. 193. — 11 1395.

13

galmat19 és kinevezte temesi főispánná Sárói Lászlót. Nápolyi László pedig Magyarország és melléktartományai helytartójává Horváti Jánost tette meg; „a magyar országnagyok körében Zsigmonddal szemben keletkezett állítólagos elégedetlenségről szóló híreket terjesztő Horváti Pál zágrábi püspök biztatására"

külön levelekben kereste fel a főpapokat és főurakat, bocsána­

tot ígérve mindazoknak, kik Zsigmondot és Máriát elhagyva, őt törvényes királynak elfogadják; egyúttal követeket küldött a török szultánhoz és leánya kezét kérve, szövetségre szólította fel Zsigmond ellen.20 Nagy megütközést keltett ez a terv a ke­

resztény világban. Zsigmond sikeresen leverte az ellenzéket.

Horváti János — testvére, Horváti Pál zágrábi püspök nagy ellenségének és papi vetélytársának, Alsáni Bálint székvárosá­

ban — Pécsett kínos halállal lakolt; a zágrábi püspök száműze­

tésben végezte életét; helyére*1 Szepesi János került, Zsig­

mond pártjának egyik főtámasza.**

János Csanádi püspök későbbi politikai tevékenységéről nincs judomásunk. Lehet, hogy idejekorán visszavonult és mint mások, Zsigmond hűségére tért; de lehet, hogy őt is, m int an­

nakidején Antal ellenzéki vezért, halála mentette meg a szék­

vesztéstől. Kineveztetésekor23 arra kötelezte magát, hogy saját közszolgálati díja fejében a szokásos kilencszáz forintot, to­

vábbá elődeinek hátralékát, mégpedig J á n o snak 641 forint, 30 solido, T á r n á snak 759 frt., P á Inak 817 frt.24 és M i k l ó s - nak 220 frt, 46 solido, 10 dénár tartozását évről-évre Minden­

szentek napján egyenkint ki fogja fizetni.25 A saját székdíját, valamint közvetlen elődjének egy részét úgy látszik, kiegyen­

lítette, de Tamás, Pál és Miklós székdíjával adós m aradt.28 II.

Miként a püspökség történetének előző korszakára a pápák

„avignoni fogsága" ütötte rá bélyegét, úgy ebben az időszakban a n y u g a t i n a g y e g y h á z s z a k a d á s éreztette hatását.

P é t e r f i Pál csanádi püspök idejében az utolsó francia szár-

— 2* Hóman—Szekfú, III. 195. — ** 1386. XI. 3. — ** Acta et scripta 68.

tévesen: 317 frt. — ** A cta et scripta 68. — *• V. ö. örévi Lukács Csa­

nádi püspök kötelezvényét. Vat. lt. Bonif. IX. Oblígationes S. Collég.

voL 591, foL 64. Három év múlva Ragri Rertrand aradi íőesperes jár Rómában és János egresi apát nevében 32 frt.-ot fizet be az apostoli

i

mazású pápa, a tudós, jámbor és szigorú erkölcsű IX. Gergely elhagyta Avignont és a nép örömujjongása között bevonult Rómába.27 IX. Gergely iparkodott szigorúságát szelídséggel párosítani. Azonban a francia származású pápai tisztviselők ellen táplált ellenszenv lázadó szellemet váltott ki Itáliában és csak Róbert bíbornok, a későbbi VII. Kelemen ellenpápa zsol­

dos hadserege tudta ezt véres tusák nélkül elfojtani. Mégsem állott helyre a teljes nyugalom. Előre érezte a pápa, hogy halála után az Egyházat nagy veszély éri, m ert az avignoni bíborosok aligha törődnek bele a helyzetbe, ö maga is m ár arra gondolt, hogy visszatér Avignonba, midőn28 a halál el­

ragadta. IX. Gergely balsejtelme valóra vált. Legott elhunyta után mutatkoztak az avignoni tartózkodás káros következmé­

nyei. A hetvenöt év múltán ismét Rómában egybegyűlt kon- klávén a francia bíborosok voltak túlsúlyban, de a római nép váltig hangoztatta: rómait vagy legalább itáliait a pápai trónra!

Részben ennek hatása alatt m ár az első napon választották meg Bartolomeo Prignano bari érseket. Ö, VI. O r b á n (1378—89), volt az utolsó pápa, ki nem volt a bíboros testület tagja. Csu­

pán a választás siettetésére, nem pedig a választás eredményére volt hatással a római nép magatartása. Senki sem kifogásolta ennek szabályszerűségét. Kivétel nélkül résztvettek a pápa koronázásán29 a Rómában jelenlevő bíborosok és elismerték őt az Avignonban visszamaradt kardinálisok is: szerencsekívána- taikat fejezték ki az új pápának és címerét kifüggesztették Avignonban. Senki sem tám adta volna meg a pápaválasztás érvényességét, ha az új pápa az elvilágiasodott bíborosok ellen túlságos eréllyel fel nem lép. VI. Orbán, a maga személyét illetően a legszigorúbb erkölcs és kemény aszkézis embere, a magára kiszabott mértéket túlbuzgóságában a kardinálisokra is kívánta alkalmazni. Kíméletlen nyíltsággal korholta a kuriá- lisok laza erkölcseit és a legélesebb eszközökkel küzdött a fény­

űzések ellen. Tiszta szándéka nyilvánvaló; hiányzott azonban jelleméből a bölcseség és szelídség. Ingerlékeny, indulatos, ta­

nácskozásokra és magyarázgatásokra hozzáférhetetlen, makacs és nyakas. Megfoghatatlan önfejűségét, fékezetten szigorát egyes történészek a pápa huzamosabb elmezavarával igyekez- kincstárba. RS. II. p a 32. — 17 1377. — “ 1378 március végén. —

* 1378. EV. 18. — *° 1378. VIEI. 9. — •» 1378. EX. 20. — « 1379. —

nek mentegetni. Szenvedélyes hevességével, sértő modorával elidegenítette magától a hatalomsóvár bíborosokat. Ezek egy része m ár néhány év múlva elhagyta a kúriát, első sorban a franciák. Ezeket elkeserítette, hogy VI. Orbán az Avignonba visszaköltözésnek még gondolatát is mereven visszautasította és általában egyházi és politikai tekintetben az avignoni kor­

szak vágányait végképpen elhagyta. Nyilt zendülés követte a meghasonlást; kiáltványban tizenhárom francia bíboros ér­

vénytelennek nyilvánította30 VI. Orbán megválasztását31 és a m ár említett, harminchat éves Róbert bíborost VII. K e l e m e n névvel (1378—94) pápává választotta. A becsvágyó, nagyratörő, világias érzületű ellenpápa Avignonba költözött.32 Ezzel meg­

kezdődött a vészterhes n y u g a t i e g y h á z s z a k a d á s . A francia király legott az ellenpápa p ártjára állott, míg a német császár, IV. Károly, majd ennek halála után, Vencel király kitartott a törvényes pápa mellett. A saját érdekeiktől és bosz- szúvágyuktól el nem vakult népek és fejedelmek legott felfogták a valósággá vált egyházszakadás kárhozatos jelentőségét és előrelátták ijesztő rombolásait.

N a g y L a j o s állhatatos hűséggel ragaszkodott az egy­

ház törvényes fejéhez, jóllehet rokoni kötelékek kapcsolták az ellenpápa pártfogóihoz. Azon volt, hogy a császárral együtt az ellenpápát lemondásra bírja, majd ennek sikertelensége miatt, ismételten küldött hadakat VI. Orbán segítségére, sőt szemé­

lyesen készült sereget vezetni, midőn ebben súlyos betegsége, majd halála33 megakadályozta. Utódai, M á r i a és Z s i g - m o n d és velük az egész ország hű m aradt ehhez az egyház­

politikai irányhoz, bár hatalmuk tetemesen alászállott és nem volt módjukban fegyveres segítséget felajánlani.34

Még az egyházszakadás sem ingatta meg a pápáknak a rezervációkon alapuló jogait. Széles kiterjedésben rendelkeztek az egyházi hierarchia valamennyi javadalmával, a főpapi szé­

kektől a szerény falusi plébániákig.35 Zavartalanul gyakorolta ezt VI. Orbán pápa a keresztény világ ama részein, melyek őt ismerték el törvényes pápának. Nem m aradt fenn J á n o s p ü s p ö k k i n e v e z é s i o k m á n y a , de kétségkívül VI.

33 1382. IX. 14. — ** Karácsonyi János, Magyarország és a nyugati nagy egyházszakadás. Nagyváradi, 1885, 9. Vat. III. pg. XXI. — “ Vespr. II.

Orbán nevezte ki 5t a fenntartás jogán és ezt nem előzte meg káptalani választás, legfeljebb uralkodói ajánlás.

III.

A VI. Orbán halála után egyhangúlag megválasztott36 új pápa, a negyvenéves, jámbor, szelidlelkű IX. B o n i f á c (1398

—1404) gyakran elismeréssel nyilatkozott „a hódolat nagyfokú hevéről, melyet ő iránta Magyarország királya és összes lakosai tanúsítanak“.37 IX. Bonifáctól több, m int ezer magyarországi vonatkozású bulla ismeretes. Ezekből megállapítható, hogy teljességgel gyakorolta az apostoli joghatóságot, ö nevezte ki a püspököket, így János püspök hivatali utódját is. Zsigmond em lített hitlevelével38 csak az idegenek kizárását célozta az or­

szággyűlés, a pápa jogait érintetlenül hagyta. Mária és Zsig­

mond a királyi kegyuraságboz tartozó javadalmak betöltésekor is IX. Bonifác pápához fordultak. Sűrűn fordul János püspök kormányzása idejében Zsigmond király a Szentszékhez java­

dalmak adományozásáért.39 János püspök kormányzata alatt jött szokásba a „pápai káplán“ cím adományozása egyházme­

gyei és szerzetes-papok számára, „kik tudományosságuk által tűntek ki“.40 Pápai káplánná nevezte ki IX. Bonifác pápa41 P á l dénesmonostori prépostot.42 A Szentszék hasonló közvet­

len rendelkezéseiről tanúskodnak a vatikáni levéltárban meg­

őrzött vaskos regesztakötetek. „A történetbúvárt, ki azokat tanulmányozza, csodálattal tölti el mind a százados kiváltságok és sokféle érdekek fölött diadalmaskodó erkölcsi hatalom nagy­

sága, mind pedig a kormányzati szervezet tökéletessége, melyek lehetővé tették, hogy a pápa, az akkori idők közlekedési viszo­

nyainak nehézségei dacára és folytonos háborúk közepett, számtalan egyházi javadalom betöltése iránt a világegyház egész területén közvetlenül intézkedjék.“43

pg. LIX. — •• Vat. IV. pg. XXI—XXIL. — 17 138&. XI.. 2. — »8 1367. —

*• FratknóL, MO. és a Sztsz. I. 290—2. — 40 Vat. IiV. p& XXVI. — 41 1390.

X. 10. — 4! Vat. III. n a 81, pg. 67. Ezt az annak idején egri egyházmegyei később a csanádi egyházmegye területére eső préposiságot „a magyar­

országi apáti és préposti címek oklevelek alapján kijavított jegyzéke“

X. 10. — 41 Vat. III. nr. 81, pg. 67. Ezt az annakidején egri egyházmegyei, (Bp. 1926') c. dolgozat is premontrei-nek tünteti fel. Azonban kétségte­

lenül áoostonrendi volt. („Ordimis sancti Augustin“. Vat. Hí. id.

A Szentszéktől közvetlenül kinevezett javadalmasokat a pápai bulláról „b u 11 á s“-oknak nevezték. Ilyen volt V a 1 k ó i András székesfehérvári kanonok és a csanádi Mária-kápolna javadalmasa. IX. Bonifác pápa kinevezte44 csanádi kanonok­

nak,45 K u n András csanádi klerikust48 titeli kanonokká,47 S z a b ó Jánost48 „a csanádi püspök, prépost és káptalan ado­

mányozásához tartozó“ csanádi kanonokságra,49 N á d a s d i Miklóst csanádi kanonokká,50 J á n o s f i a Miklóst káptalani

„m éltóságára, azaz a káptalan egy magasabb javadalmára,51 G á 1 f i György aradi kanonokot székesfehérvári kanonokká és a Szent Domokos-egyház plébánosává,52 P é t e r f i a J á ­ nos csanádi kanonokot aradi kanonokká,53 P é t e r f i a D o ­ mokos temesi főesperest csanádi préposttá,54 A n d r á s f i a Péter titeli kanonokot temesi főesperessé,55 I l l é s f i a Miklós csanádi Szent Katalin-oltár-igazgatót csanádi kiskáptalani ka­

nonokká,58 Á r k i János péli plébánost csanádi kanonokká,57 T e m e s v á r i Jakabot, a temesvári Szent Eligius-egyház plé­

bánosát aradi kanonokká,58 P á 1 f i a Fábián aradi kanonokot csanádi kanonokká és aradi főesperessé.59 E javadalmakba be­

iktatásra többnyire az egyházmegyéből nevezett ki IX. Bonifác pápa biztosokat. így a csanádi apátot,80 nagyprépostot,81 kis- prépostot,82 az aradi főesperest.03 Sőt, több alkalommal János püspök is volt pápai biztos. így Jakabfia Jánosnak erdélyi pré­

posttá,84 Jánosfia András váradi kanonokká,85 Solanna György csanádi nagypréposttá,88 a m ár em lített Péterfia Domokos te­

mesi főesperesnek csanádi préposttá történt beiktatásán.87 * 12 * 14 * * * * * * h. v. ©. Püspökségtört. I. 129.) — 43 VeSpr. Ii, pg. LIX. — 41 1389. XI.

14. _ « yat. III, nr. 22. pg. 26. — 46 1389. XI. 20. — 47 vat. III. nr, 51, pg. 44. _ is 1389. x iL 5. —- * Vat. III. nr. 60, pg. 50. — 50 1389. XII, 12. Vat. IIL nr, 117. pg. 99. — 61 1390. XI. 2. — Vat. III, nr, 95, pg, 78, — 1390. XII. 2. Vat. III. nr. 117. pg. 99. — 53 1392. II. 9, Vat, III, nr, 209, pg. 184. —' 54 13931. L 27. Vat. III. nr. 237, pg, 212. — 55 1393.

I. 27, Vat. III. nr. 274, pg. 244. — 56 1393. X. 10. Vat. III, nr, 252, pg, 224,

— 57 1394. I. 8. Vat. III. nr. 274. pg. 244, — 58 1304. V. 5, Vat, III, nr, 283, pg. 253. — “ 1304. VII. 2. Vat. n i. nr. 293. pg. 264. — 60 1389, XI, 14, Vat. III. nr. 22 pg. 26. — 1839. XII. 5. Vat. III. nr. 60, pg. 50, 1390, XI. 2. Vat. III. nr. 95, pg. 78. — 1393. I. 27. Vat. III, nr, 228, pg, 213,

— 1389. XI. 14. Vat. III. nr. 22. pg. 26. — 62 1389. XII. 5, Vat, III, nr, 60, pg, 50. 1392. II. 9. Vat. III. nr. 209. pg. 184. 1393. XI, 2, Vat, III, nr, 95. pg. 78. — 63 1390. XI. 2. Vat. III. nr, 95. pg. 78, — 84 1390, I, 12, Vat. III. nr. 65, pg. 55. — 65 1390. XI. 2. Vat. III. nr. 98. pg, 80, —

Juhász Kálmán, A csanádi püspökség töiténete 2

Előfordult javadalomhalmozás, továbbá a püspöki adomá­

nyozásnak a Szentszéktől való megerősítése, a javadalom „új­

ból való adományozása“. J á n o s f i a András: Csanádi székes­

egyházi és társaskáptalani kanonok, a Szent Adalbert-oltár igazgatója68 és titeli javadalmas. Midőn a mégyi plébános János Csanádi püspök előtt leköszönt, ezt a plébániát69 a püspök Já ­ nosfia Andrásnak adományozta. Az új javadalmas kételkedett az adományozás érvényességében és az Apostoli Szentszékhez folyamodott. IX. Bonifác pápa erre kinevezte70 őt mégyi plé­

bánosnak, megengedte, hogy a Csanádi és a titeli egyházban birt javadalmait továbbra is megtarthassa azzal a kötelezett­

séggel, hogy plébániája elfoglalása után aradi kanonokságától és javadalmától megválik. A javadalom átadásával a Szentszék megbízta a Csanádi apátot és prépostot.71 A János püspöktől ki­

nevezett egyik Csanádi kanonok, János püspök második főpász- tor-utódja idejében fordult a Szentszékhez és újból magának adományoztatta javadalmát.78

Rómában döntötték el a javadalom-pereket. Jánosfia Balázs zágrábi plébános magához ragadta a Csanádi olvasó-kanonok- ságot és mindkét javadalmat felmentés nélkül élvezte. A Szent­

szék megfosztotta őt javadalmától és az olvasó-kanonokságot Tamásfia Bálintnak adományozta.73 A csanádegyházmegyei illetőségű74 Kis Demeter néhány útonálló cinkostársával meg­

támadta és kifosztotta Czudar János székesfehérvári prépostot.

IX. Bonifác pápa megbízta Alsáni pécsi bibornok-püspököt, hogy amennyiben a bűntény bebizonyul, a bűnösöket közösitse ki mindaddig, míg a prépostnak elégtételt nem szolgáltattak.73 Más ügyekben a király intézkedett. Miklósi omori plébános két „jó“ lovát Remetei István „hatalmasul“ elvitte. Midőn a király Omoron tartózkodott, meghagyta Sidói Miklós temes­

vári várnagynak, hogy szerezzen kárpótlást a megkárosultnak.70

„A folytonos hadjárat és belháborúk korában, az erkölcsök elvadulásának sokféle nyilatkozatai közepette, nem lehet meg­

lepő, hogy az egyházi férfiak sorában is találkozunk, kik a

98 1391. XI. 17. Vat. HL nr. 199. pg. 173. — 67 1393. I. 27, Vöt, III, nr, 237, pg, 212, — 69 E javadalmaikat Rómában ötven aranyforintra be­

csülték. — 69 Hivatalosan harminc ezüstm árkára becsülték. — 70 1393.

IX. 18. — 71 Vat. n i. nr. 25 L pg. 223. — 71 1400. Vat. IV. nr, 225, pg, 176. — 79 1392. II. 23. Vat. Hl. nr. 211. pg. 186. — 74 „domicellus Cena- diensis diocesis“ — 7S 1391. I. 9. Vat. m . nrv 154. pg. 127. — 79 1394.

harag fellobbanásakor, vagy a bosszúvágy kielégítésére fegy­

vert ragadtak és ellenük vérében oltották el a gyűlölet szom- já t“.77 Mihály temesi főesperes két világit gyilkolt meg.78 J a­

k a b f i a Jakab Csanádi nagyprépost a perjámosi plébánost7*

elfogatta, fogságra vetette és addig kínozta, míg ötszáz ma­

gyar forintot csikart ki tőle.80 Mihelyt IX. Bonifác pápa erről értesült, meghagyta János püspöknek, vizsgálja meg mindkét ügyet és legott fossza meg a bűnösöket javadalmaiktól. „A káptalan tagjai általában hűségesen megfeleltek hivatásuknak;

a kivételek közé tartozott“ ez a két egyházi férfiú.81

János püspök t e m p l o m o k építését igyekezett búcsúk kieszközlésével előmozdítani. Ügy látszik, az ő kormányzása idejében épült a r é k a s i egyház a Szentlélek imádására82 és a m i k l ó s k e r e k i Szent Miklós tiszteletére.83 Általában olyankor fordultak a főpapok búcsúért templomok részére, mikor ezeket építették vagy átalakították. Ily módon akarta János püspök a hívek hozzájárulását és áldozatkészségét biz­

tosítani.84 IX. Bonifác eleget tett a kéréseknek. A rékasi tem­

plomnak engedélyezett búcsúlevélben a pápa ezt mondja:

Jóllehet, a szentek bármelyik helye kegyes és áldozatos lélek­

kel tisztelendő a hívek által, mégis azok, melyek a Szentlélek tiszteletére vannak avatva, annál tiszteletreméltóbbak, mert maga a Szentlélek önti kegyelmeit az áhítatosak szívébe. — Sikerült az Üdvözítőről nevezett C s a n á d i t á r s a s k á p t a ­ l a n birtokait K e r e s z t ú r megszerzésével gyarapítani. Ez a falu a mai Gyála és Török-Kanizsa közt terült el. Előnevét (P a p-Keresztúr) egyházi birtokosaitól, a 18. század óta (S z e rb - Keresztúr) lakosaitól vette. János püspök idejében Bernátfia Lőrinc volt a helység földesura. Mivel nem voltak ivadékai, birtokát a társaskáptalanra hagyományozta. A király megadta hozzájárulását és a székeskáptalan a kiskáptalant85 e birtokba bevezette.86 — Míg az egyik társaskáptalan ily módon anyagi­

lag gyarapodott, addig egy másik társaskáptalan, az a r a d i * 78 VIII. 10, Temes nr, 144. pg. 244. — 77Vat. III. pg, XXXIV. — 78 Nevük;

Tóth Ferenc és Köp Tamás. 1391. VII. 17. Vat. III. nr. 190. pg. 163. — • 78 A plébánia-egyház védőszentje: Szent-György. — 80 1381. XI.

17. Vat. III. nr. 199. pg. 173. — 81 Borovszky, Csanád vm. tört. Bp. 1897, II. 91, — 8! 1390. XII. 2. Vat. n i. 190. pg. 97. — 88 1390. XII. 21, Vat, III. nr. 133. pg. 113. — M Vat. III. pg. XXXV. — 85 1390. r l . 25. — i** Temes nr. 117. — 87 1387. V. 28. Gyula város oklevéltára, nr. 2. —■

2

annyira elszegényedett, hogy kénytelen volt zálogba adni leg­

virágzóbb birtokát, Mikelakát. Azonban Csák László erdélyi vajda „megforgatván János prépostnak és az aradi egyház ka- nonokjainak szegénységét“, elengedte a kétezer forint zálog­

összeget és Mikelakát visszaadta.87 E prépost és kanonokjai közt a birtokokra és egyéb ügyekre nézve nézeteltérések me­

rültek fel. Ezeknek véget vetendő, hogy „amint illik, ismét a szeretet köteléke fűzze őket össze“, megjelentek Temesvárott és ott János esztergomi érsek előtt88 egyességet kötöttek.88

IV.

Már a püspökség története előző időszakának egyes tünetei

„az árnyékot képezték, melyet a bekövetkező események elő­

revetettek“. János püspök kormányzása óta a t ö r ö k e l l e n i v é d e k e z é s mindinkább vallásháborúvá vált.‘JÜ Körülbelül az ő csanádi püspökké kineveztetésével egyidejűén történt Losonczi László és István temesi és csanádi főispánokká kine- veztetése. Kinevező-iratukban meghagyja Zsigmond király a lugosi, sebesi, a mező- és ér-somlyói várnagyoknak, hogy vá­

raikat az újonnan kinevezett főispánoknak adják át „kezeiket abból kivonván“.81 Miután a törökök Rigómezőn a szerbeket döntő csatában legyőzték,92 nyitva állott előttük a Dunához vezető út. Zsigmond a háború megindítása céljából ismételten tartózkodott az egyházmegye területén, L i p p á n.93 Serege a szövetkezett szerbeket és törököket megverte, m ajd vissza­

tért T e m e s v á r ra, ott töltötte a telet és itt felesége, Mária felkereste.94 Az egyházmegye területén, nevezetesen a Temes­

közben a következő várak állottak fenn; a Tisza-mentén: Be­

cse; a Duna-mentén: Orsóvá, Keve, Iiaram (Palánka); utóbbitól északra Ilyéd, Krassófő, Mezősomlyó és Er-somlyó, Kövesd (Dognácska határában); Orsovától északra: Miháld (Mehádia), Sebes (Karánsebes), Zsidóvár és Lúgos. Ezek azonban inkább csak kisszerű erődök, jobbára csak e terület főerőssége, Temes- * 83

20

88 1392. V. 2. — 88Temes, ni*. 130. 80 Karácsonyi János, Magyarország egyháztörténete. Nagyvárad, 1915, 31. — 81 1386. VIII. 22. Krassó III. nr.

110. pg. 164. Magyar fordítása: Borovszlcy I. 331—2. — 88 1389. VII. 15. — 83 1389. II. 21, 24. IX. 21. Milleker Bódog, A törököknek első betörései Délmagyarországba Zsigmond és Albert királyok idejében és Keve és Krassó vármegyék megszűnése. Tört. Ért. 1 9 1 3 , 4 — 5 . — «4 Márki Sán-

v ár elővédjei voltak. Szervezett haderő a határvédelem cél­

jára nem volt. Sem Magyarországban, sem a nyugati álla­

mokban nem vették komolyan a török veszedelmet.95 „IX.

Bonifác volt a legelső, aki a keresztes hadjárat tervét felka­

rolta“ ;9® a Zsigmond hadjáratában (1390—92) résztvevő vité­

zeket ugyanazokban a búcsúkban részesítette, melyeket annak­

idején a kereszteshadba vonulóknak engedélyeztek, továbbá felmentette őket a böjt és bármily idézésre való megjelenés alól,97 majd egy lánglelkű domonkos-szerzetest küldött az osz­

trák és a velencei területekre, hogy a keresztet hirdesse, pénzt, katonákat gyűjtsön, „az egyház kegyeinek tárházát felnyitva mindazok részére, kik Magyarország megmentésében közremű­

ködni készek“.98 A török elől menekülő katolikus bolgárok az egyházmegye területén Krassován, Jabalcsán és Lupákon tele­

pedtek le.99 A határm enti gátaljai pálos-klastrom feldúlását100 tartják a török első betörésének az egyházmegye területére.101 Zsigmond erre ismét az egyházmegyében tartózkodott, O m o­

r o n,10í — itt védelmébe veszi az em lített Miklós plébánost101

— majd T e m e s v á rótt;104 innen S z e g e dre ment és C s a ­ li á dón, a püspökség székvárosában105 János Csanádi püspök vendége volt. János püspök idejében az egyházmegye terü ­ letére betörő ozmánok még nem foglalni, hanem csak por- tyázni, rabolni akartak. Kis csapatokban, vakmerőén, m int fer- geteg, végigszáguldoztak egyes vidékeken, zsákmányolva, égetve, pusztítva. Ezekből fejlődött ki idővel a küzdelmeknek hosszú sora, mely az egyházmegye török uralom alá jutásával végződött.106

dór, Anjou Mária, Magyarország királynéja. Bp. 1885, 136. — “ Milleker, id. h. 9. — *' Szilágyi, III. 426. — 97 Vat. III. pg. XXXVII. — 98 1334. X. 15—18. — •» Krassó II/I. 258. — 100 1394. első felében. — 101 Milleker id. h. — 101 1394. VIIL 10. ,9S Temes nr. 143, 144. — 104 1334. akt. — 105 1394. XI. 13. kelt adománylevelei. Borovszkiy, I. 97. Zala vm. okit.

II. 272. Milleker, i<L h. — loa Milleker, id! h. 6, 10.

O révi Lukács.

(1395—1307)

I. Szülőföldje — Óbudai prépost — Egyetem-alapítása' — Mária királyné titkára — Csanádi püspök — Rómában — II. Alapításának sorsa —

Pártállása — Török előtörés I.

Királyi alapitásoknak tartják a három középkori magyar egyetemet. A pécsit Nagy Lajos, az óbudait Zsigmond, a po­

zsonyit Mátyás király nevéhez fűzik. Mégis a budai egyetemnél semmi sem vall Zsigmond király alapító kezére.* 1 * Ezt Orévi Lukács, a későbbi Csanádi püspök alapította.3 Családi birtokai a baranyamegyei Ő r é v körül terültek el.3

Valószínűleg itt, szülőföldjén, fogamzott meg benne a terv egyetem-alapítására. Általában azt tartják; „Hazánk Nagy Lajos halálakor a fejlődés oly magas fokán állt, hogy többé nem volt elegendő számára csupán egy tudományos egyetem.

A pécsin kívül 1395 körül egy másik egyetem keletkezik az ország szívében, Budán“.4 A pécsi egyetem történetírója is azt igyekszik bizonyítani, hogy ez az egyetem a 15. század elején még fennállott,5 és ezt az állítását mások is átvették.6 Azonban a hivatkozott pápai bulla7 ezt nem igazolja.8 Inkább a korán megszűnt pécsi egyetem pótlására alapította Orévi Lukács az egyetemet. Ezt a tervet 1389-ben mint az óbudai káptalan pré­

postja hajtotta végre. Javadalmazására talán felhasználta csa­

ládi javait is. Bizonyos azonban, hogy a káptalan préposti és kanonoki javadalmaiból került ki az egyetem tanárainak fize­

tése, vagyis a káptalani iskolát emeltette egyetemi rangra. Az alapító lett az egyetem kancellárja, mai névvel: rektora.

1 Bunyitay Vince, A váradi püspökség története. Nagyvárad 1883, I. 217. — * Borovszky, I. 217. — 3 Neve nem volt: „Lucas Demetrius (H.

Schönebaum, Die ungarischen. Universitaeten im Mittelalter. Archív íü r Kulturgeschichte. 1025. (XVI.), 52), hanem: Demeterfia Lukács (Lu­

cas Demetrii. Vöt. III. nr. 312, pg. 288.) Családja történetére v. ö. Zichy okmt. V. 64, 76, 14T?, 424, 441. 509, 521, 524, 530, 554, 578; 587; VI. 138;

160, 265. Borovszky, id. h. Karácsonyi János, Két váradi püspök vezeték­

neve Turul 1003 (XXI.) 108—110. — 4 Bunyitay, idi. m. 217. — * Békefi Rémig, A pécsi egyetem. Bp. 1909, 47. — • Schönebaum, id. h. 50. —

I n c h o f e r egyháztörténész a 17. században azt állította, hogy az egyetem alapítását IX. Bonifác pápa 1389-ben meg­

erősítette.9 Ezt a bullát azonban nem találták meg. Megállapí­

tását ezért nem értékelték, sőt a vonatkozó feljegyzést hamis­

nak nyilvánították. A további kutatás „dugába dőlt“, míg végre az egyetemek híres történetírója, D e n i f 1 e erre világosságot derített.10 Rájött arra, hogy a megerősítő bulla a 18. század végén még megvolt a lateráni levéltár egyik kötetében. Azon­

ban ez a kötet a levéltárnak Párisba, vagy onnan vissza Ró­

mába szállításakor elveszett. Szerencsére egy nagynevű levél­

tárnok, a tudós G a r a m p i , a későbbi bécsi nuncius és bíbor- nok „csodálatraméltó szorgalommal“11 m ár előzőén százakra menő cédulákat készített a levéltár egyes okleveleiről. Ezek egyikében utal erre a bullára12 és meg is jelöli a kötetet, mely tartalm azta.13 — IX. Bonifác az egyetem alapításának megerő­

sítésekor Lukács prépostot kinevezte a z e g y e t e m k a n c e l ­ l á r j á n a k , röviddel püspökké kineveztetése előtt14 megen­

gedte neki, hogy javadalmait székhelyétől távol tartózkodása esetén is sérelem nélkül élvezhesse,15 majd mikor16 kinevezte Csanádi püspökké, „az egyetem fenntartásának céljából“17 fel­

hatalmazta őt, hogy az egyetemi kancellársággal együtt meg­

tarthassa az óbudai prépostságot is,18 „az egyetem e tulajdon­

képpeni alapját“.19

Püspökké kineveztetése előtt mint óbudai prépost és kancellár egyszersmind M á r i a k i r á l y n é t i t k á r a é s l e g b i z a l m a s a b b e m b e r e volt.20 órév i vallásos lelkesült- sége a királynét is magával ragadta. Örömmel emlegette az * I.

7 Vat. IV. Nr. 471, pg. 412—3. — 8 Konrad Heilig, Zur Geschichte der aeltesten ungarischen Universitaeten und des Magisters Benedikt von Makra. A Bécsi M. Tört. Intézet Évkönyve. Bp. 1931, I. 42. — • Inchofer, Annales ecclesiastici regni Hungáriáé. Roma 1644, 328. — 10 Denifle, Geschichte der Universitaeten des Mittelaiterss bis 1400. Berlin; 1885.

I. 418. Abel Jenő, Egyetemeink a középkorban. Bp. 1881, 39. — 11 Frak- nói, MO. és a Sztsz. L 354. — 11 Erectio universitatis studii generalis in oppido Budáé Veteris Vesprimiensis diocesis. Bonif. IX. XIV. 12. p.

127. Ismeretes, hogy az egyetem neve: Studium generale. — 18 Denifle, id. m. 420. Fraknói, Nyomozások a pápai levéltárakban. Századok, 1892, 193. _ ^m 1395. i. is. —i 15 Vat. III. Nr. 312, 28-8. — i® 1395i X. 6. — 17Bunyitay, id. m I. 219. — 18 Vat. III. Nr. 323, pg- 301. — 19 Bunyitay, 327, pg'. 301. — 18Bunyitay, id. h. — -° A királyné életrajzírója szerint:

Oltáriszentség iránt való áhítatát és abba vetett reményét;

imádattal szólt a mindenkit jóra ösztönző Szentiélekről; erős hitet helyezett Szent Mihály főangyalba, „az égi hadsereg fe­

jedelmébe“ ; valamint „az igen dicsőséges“ Szent-Lőrinc vér­

tanúba és Keresztelő Szent-Jánosba. Igaz szívből és vallásos kegyelettel rebegte el az evangéliumra tett kezekkel az esküt:

békét tart a velenceiekkel. Kiváló tiszteletet tanúsított az Anyaszentegyház iránt. „A királyi felség ugyan — úgymond

— ki szolgálója a magas trónon ülő Istennek, minden hívét é r­

deme szerint tartozik jutalmazni, azonban a legfőbb királyok példájára, ki atyai dicsőségtől ragyogva a világosságból vilá­

gosságot hoz létre és annak a világosságnak csalhatatlan fé­

nyével világítja meg a földet, tehát a megtestesült Igének példájára, szentséges anyánk, az Egyház iránt, melyet Krisztus

— drága vérét ontva és hogy az emberi nemet megválthassa — a kereszten olyannyira megdicsőített: egész buzgósággal, na­

gyobb gonddal kell viseltetnie és jobban őrködnie fölötte. Mert csak az Egyház tisztelete által, ennek akaratával és segítsé­

gével sikerülhetnek a királyok dolgai; szomorúságukat ez örömre változtatja, a bánatukat megvigasztalja, a ködöt kelle­

mes és enyhe szellővel elűzi és győzelmet, diadalt ad minden ellenségen.“*1 Amit a királyné — vagy inkább kancellárja — így hirdetett, az Egyház iránt való áldozatkészségét tettleg bebizonyította.*2

Személyesen járt R ó m á b a n Órévi Lukács az egyetem érdekében és ott eszközölhette ki IX. Bonifác pápától az óbudai préposti javadalom megtartását az egyetem céljaira. Alig két héttel a püspöki kinevezési bulla kelte23 után Rómában „sze­

mélyesen“ kötelezi magát arra, hogy kilencszáz forintnyi szék­

díját, további közvetlen hivatali elődje, J á n o s Csanádi püspök és ennek elődjei, T a m á s , P á l és M i k l ó s püspökök hátra- lékjait kiegyenlíti.24 Ezzel szemben engedélyt nyert arra, hogy Magyarország .királynéja. Bp. 1385. (M. Tört. Életrajzok) 163. — 11 Márki, id. m. 157—158. — !í Id. m. 158-^9. — 2S 1395. X. 19. — 24 „Indictione tertia die Martis decima nona dlicti mensis Octobris reverendius páter dominus Luchas electus in; episcopum Cenadáensem personalier promisit c eme re et collegio pro suo communi servitio nongentos florenos auri de camera e t quinque servitia consveta. ttem recognovit cemere et collegio pro communi servitio domini Johannis antea predecessoris sui (csanádi püspök; 1386—95), quadringentos triginta sex similes florenos

hivatali elődjének, J á n o s püspöknek követeléseit25 — te­

kintve, hogy azok nem személyes természetűek, hanem „a Csanádi egyházhoz tartoznak“26 — behajthassa, „ha szükséges, karhatalommal is“.27 Lehet, hogy e bulla kiállítását még be­

várta az örökvárosban. Kétségkívül azonban még ott érte a pápai irat,28 mely értesíti őt, hogy J a k a b f i a J á n o s pécsi kanonok felmentést nyert a székhelykötelezettség alól.29

II.

Rómából visszatérve elfoglalta püspöki székét, azonban ezentúl is jórészt az egyetemre irányította figyelmét. Történet­

íróink30 éppen Órévi Csanádi főpásztorkodása idejére31 helyez­

nek egy avatást a budai egyetemen. Űjabban megdöntötték a vonatkozó bejegyzésnek ily jelentését,32 és így be kell val­

eolidos duos et denarios septem dácte monete et quinque servitia cens- veta. — Item recognovit camere et collegio pro commiuni servitio domini THome alterius predeoessoris sui (csanádi püspök: 1379—80) sep'ingeníos quinqua.gmta novem similes florenos et quinque servitia consveta. — rtem reeognovit camere eodem modo eommuni servitio domini Pauli alterius predecessoris sui (csanádi püspök: 1377—79) octigentos et decem et septem similes florenos et quinque servitia consveta. — Item re­

cognovit camere eodem modo pro eommuni servitio domini Nicolai alterius antea predecessoris sui (csanádi püspök: 1373—751 ducentos vi- ginti similes florenos solidos quadtaginta sex denarios decem moneta et quinque servitia consveta. — Solvendo medietatem promissi in festő peníhecostes proxime futuro aliam medietatem in festő nativitatis do­

mini nostri Jesu Christi extunc proxime secuturo.“ Vatikáni Itár: Bo- nif. IX. Obligationes S. Collég, ab anno 1390 ad 1400. Vol. 591, föl 64.

Fraknái Vilmos oklevélmásolat-kéziratgyűjteménye a Ml Nemz. Mú­

zeumban. — 25 „credita et debi'a“ — 28 „ad eedesiam tuam Cenadien- sem pertinere noscantur“ — 27 „invocato etiam ad hoc, si opus fuerit, auxilio braohij secularis“. Vat. III. Nr. 328. pg. 304!. — János püspök Lo- sonczi Lászlónak pénzt adott kölcsön. Ezt hivatali utódja, Lukács váradi püspök korában per útján követelte Losonczi özvegyétől. Zsigmond ki­

rály (1405. XI. 10.) a felperesnek a csanádi káptalan hites-bizonysága előtt teendő perdöntő esküt ítél meg. (Bánffy Okit. I. 354.) Valószínűleg nem örévinek a csanádi püspökségben közvetlen elődjáről, hanem má­

sodik váradi püspökelődljéről, Czudar Jánosról van itt szó. — 28 1395.

X. 17. — 28 Vat. III. Ne. 335, pg. 302. Hasonló értesítést nyert az esz­

tergomi érsek és a pécsváradi a p á t — 80Fraknói, Magyarországi tanárok és tanulók a bécsi egyetemen. Bp. 1874!, 14. 'Ábel, id. m. 60, Denifle, id.

m 450. Sch&nebaum, id. h. 53. — 21 1396. — 82 Hetiig, idl h. 43—44. —

lanunk: az egyetem belső életéről nincsenek határozott ada­

taink.31 Mégis bizonyos, hogy rendkívül látogatottságnak örven­

dett éü komoly vetélytársa volt a bécsi egyetemnek: utóbbin a magyar hallgatók száma a negyedére olvadt.34 Valószínűleg mind a négy kart magában foglalta. Ezt abból a körülményből következtethetjük, hogy VI. Orbán pápa óta az egyetemek35 mind m int ilyenek tűnnek fel.36 A szabadművészetek („artes“) karán kivül fennállott a hittudományi kar. Ott hallgatta a teo­

lógiát M á r J á n o s dominikánus.37 A kánonjogon kívül a pol­

gári jogot is előadták. Itt szerezte meg az egyetem későbbi tanára a szatmármegyei36 M a k r a i B e n e d e k egyházjogi doktorátusa39 mellé a világi jogtudorságot.49 Éppen Makrainak további élete folyása nemcsak a tudósnak, de az egyetemnek is megakasztotta haladását. Résztvett a Zsigmond elleni felkelés­

ben, ext követte fogsága és ezzel kapcsolatban lehanyatlott az egyetem élete is. Az egyetem többi tanára is, sőt valószínűleg Örévi Lukács — ekkor m ár váradi püspök41 — is, N á p o l y i L á s z l ó m e l l e t t f o g l a l t á l l á s t . Ezért viszont Zsig­

mond az egyetemet nyomta el. Innen magyarázható, hogy ezekben az években ismét felszökött a bécsi egyetem magyar hallgatóinak száma. Ezek nem akartak „Németország, M agyar­

ország és Csehország uralkodójával ujjat húzni“.42 Órévinek nem történt bántódása. Zsigmond király „fegyvereinek sikeré­

hez a bocsánat, sőt a királyi adományok varázsát csatolta. Lu­

kács püspököt szintén háborítlanul látjuk ezentúl is püspöksége birtokában“.43 Még váradi püspök korában is m egtartotta az egyetem kancellárságát és „kommendaképpen“ a budai pré- postságot, vagyis rendelkezett annak javaival. Feltünteti ezt püspöki pecsétjének körirata.44 Az oklevelek szerint az 1406.

év „tavaszán, mikor minden újra éledt, ő akkor húnyt el“.45

35 „Von dem Leben und Treiben an der Universitaet haben wir keine positiven Nachrichten“. Heilig id. h. 43. — 34 43-ról 11-re. Heilig, id. h.

44—45. — 35 Orvieto. Ferrara, Fermo, Heidelberg, Köln, Frankfurt, Krakkó 1400, Bées 1384. — 33 Heilig, id. h. 43. — 37 Iványi, Bilder aus der Vergageniheit der ungarischen Dominikanerprovinz. Mélangés Man- donnet. Paris, 1930, II. 459. — 38Heilig id. h. 47—9. — 38 doe'-or decrelo- rum. — 40 doctor legium, dootor in legibus, legista. Heilig, id. h. 46—47.

— 41 1397. III. 4. óta. Bunyitay, id. ni. I. 219. — 43 Heilig, id. h. 47. — 43 Bunyitay, id. m. I. 222. — 44. „Sigillum Luee episcopi Waradiensis, cancellarid stúdió, commenda loris Prepositure Veteris Budensis“. Hason-

Az örévitől alapított egyetemet éppen halála után igye­

kezett Zsigmond király továbbfejleszteni. Kieszközölte az általa elismert XXIII. János ellenpápától46 az óbudai egyetem meg­

erősítését. „Megállapítjuk és rendeljük, hogy a nevezett Óbuda városában örök időkre főiskola álljon fenn, a szent-hittan, a kánoni és polgári jog, az orvosi tudomány és szépmüvészetek karaival, vagyis minden megengedett karral“ ; felruházta az ellenpápa az egyetemet mindama kiváltságokkal, melyeket a párisi, bolognai, oxfordi és kölni egyetemek élveztek; a min­

denkori prépostot az egyetem kancellárjává rendeli; szabályozza a doktori és magisteri fokozatok elnyerésének módját és meg­

engedi, hogy mindazok, akik az óbudai egyetemen ezeket a fokozatokat elnyerték, bármelyik más egyetemen újabb vizsga nélkül, mint tanárok működhessenek.47 Az óbudai prépost kancellári kinevezéséből következtethetjük, hogy e bullában Lukács „püspök-prépost“48 alapításáról van szó. A konstanci zsinaton a budai egyetemnek hat tanára volt jelen és az egye­

tem címere is itt m aradt meg. Mindazáltal úgy látszik, még Zsigmond életében megszűnt az egyetem. A legújabb kutatás szerint ennek az óbudai egyetemnek újjászületése: a Mátyás királytól alapított pozsonyi egyetem.49 Tény, hogy ezt először Budán akarták elhelyezni.50 A p o z s o n y i egyetem éppúgy, m int az ó b u d a i és a p é c s i rövidéletű volt. A pozsonyi egyetem — melynek valamennyi hallgatója a klérushoz ta r­

tozott, kolostori közösségben lakott és egyházi ruhát viselt51 — Mátyás halála után megszűnt. Nem állott érdekükben a Ja- gelló-királyoknak, hogy ebben az egyetemben vetélytársat állítsanak a krakkói egyetemnek.52 „így a magyar állam katasz­

trófájára az ország egyetem nélkül volt“, — állapítja meg egy külföldi kutató.53

Nagy cél lelkesítette ö rév it egész életén át. Ezt tartotta szem előtt ifjú korától haláláig. Főpapi székre emelkedve, lelki­

ismeretesen képviselte egyházmegyéje érdekeit,54 Mindkét püs- * 55 mása: Bunyitay, id. m. I. 223. — 45 Bunyitay, id. h. — 40 1410. VIII. 1,

— 47Fralenói, Nyomozások a pápai levéltárakban. Századok, 1802, 193—4.

Erre a bullára is utalnak a Garampi-jegyzetek. De ezt a bullát Dendfie- nek nem sikerült megtalálnia. —■48Bunyitay, id. m. I. 217. — 49 Ezt írja az óbudai egyetemről: „Erst Mathias Corvimus erweckte sie zu neuem, blühendem Leben“. Heilig, id. b. 45. — 50 Schönebaum, id. h.

55. — “ Id. h. 57. — « Id. h. 56. — id. ih. 58. — 54 Erről, alig más-

pöki széken m egtartotta az összeköttetést híres alapításával.

Ennek érdekében megnyerte a mértékadó köröket. Ö maga keresett számára nagyhírű tanárokat. Megérte az egyetem virágzását, azonosította magát a tanári k ar és a hallgatók fel­

fogásával, ezért a politikai viszonyok miatt nem kerülhette el alkotása csorbítását. Talán gondolt arra, hogy az ö alapí­

tását is hasonló sors éri, mint Nagy Lajosét. De kétségkívül bízott abban, hogy a g o n d o l a t m a g a t o v á b b f o g é l n i é s — ha más alakban is — ú j r a t e s t e t f o g ö l ­ t e n i . Ebben nem csalódott. Egy nagy király — Hunyadi Má­

tyás — trónralépte után, egy másik főpap — Zrednai Vitéz János — vette kezébe az egyetem szervezését, 5 lett annak első kancellárja. Majd mikor ez az egyetem is megszűnt, a lehető legkedvezőtlenebb korban, mikor az ország három részre volt darabolva és csak egyik csücskében, Nagyszom­

batban pislogott katolikus élet, határozta el magát egyetem­

alapításra egy magyar főpap, aki éppen ott. pillantotta meg először a napvilágot, ahol órév i örökre lehunyta szemét, — Nagyváradon. Ez az egyetem idővel odakerült „az ország szí­

vébe“, miként Órévi alapítása; ma is fennáll és alapítója nevét viseli, Órévi Lukács emlékét azonban semmi sem hirdeti.

Rövid Csanádi főpásztorkodása alatt IX. Bonifác pápa55 M i k l ó s f i a M i k l ó s temesvári plébánost56 tordai főespe­

ressé nevezte ki.57 Az ő idejében hatolt be először a török sereg mélyebben az egyházmegye területére. Felégették Ű j p é c s e t , egész Temesvárig vonultak és számos lakost hurcoltak rab­

szolgaságba. M a r c z a l i M i k l ó s temesi főispán Temesvár közelében58 megverte a rablócsapatot.59 Zsigmond király, „az első uralkodó, aki a t ö r ö k v e s z é l y t f e l i s m e r t e é s

féléves kormányza‘a idejéből a Csanádi egyházmegyére vonatkozóan hiányoznak az adatok. Váradi főpásztorkodására v. ö. Bunyitaq/, id. h.

— 55 1396. V. 13. — 56 Szent-Eligjiusz-egyház rektora. — 17 Vöt. III. Nr.

343. pg. 323. — ** Füzes-Oroszi és Maráz közt. — “ Milleker Bódog, A törököknek első betörései Dél-Magyarországba Zsigmond és Albert ki­

rályok idejében és Keve és Krassó vármegyék megszűnése. Tört. Ért.

19131 évf. 12. — M G. Beckmann, Der Kampf Siegmunds gegen die Welt­

macht der Osmanan. Bevezetés V. 1. Milleker, id. h. — ,l V. ö. az or- sovai várban 1396. VIII. 13. (Temes Nr. 154.) és Novograd mellett 1396.

VIII. 18. (Temes Nr. 15S.) keli birtokadományozó okleveleit. — •* 1396.

IV. 3. Thallóczy, Maotovai követjárás 90. Milleker, id. h.