^ rí,
VII. Sebes
(1378: Zentbeneduk), Vaja falu egy része. — S z é n tk i r á l y . (1433: Zenthkyral). f Omor vidékén lehetett. Kezdetben való
színűleg Szent-István király volt az egyház védőszentje és ettől nyerte a helység a nevét. Űj templomát a Boldogságos Szűz tiszteletére emelték. Kegyura (1433): omori Csolnoki Lő
rinc. Eszerint e helység nem azonos az ugyanilyen nevű, szin
tén elpusztult temesi helységgel. — S z e n t m á r t o n . f Szin
tén Omor környékén állhatott. Védőszentje: Szent-Márton, kegyura: az említett Csolnoki Lőrinc (1433). — V a d a d (Tj.:
Wodad) f
plébánostól nyerte kiképeztetését. T a m á s káplán ú r („Domi
nus Thomas capellanus“) — valószínűleg „hazulról“ — előnyös anyagi helyzetnek örvendett, de ez neki sok keserűséget oko
zott. Remetei István pénzt kért tőle kölcsön, negyven forintot;
ez annakidején tekintélyes összeg volt. A visszafizetéskor ne
hézségek merültek fel. Ezeket az oklevelek nem részletezik, de sejtetik, m ert úgynevezett békéltetők („probi viri“) közremű
ködtek az ellentétek áthidalásánál. Végre mindkét fél abban egyezett meg, hogy egyrészt a hitelező több, mint kéthavi ha
ladékot ad, másrészt az adós kötelezi magát arra, hogy ha erre a határidőre (1418. II. 2.) tartozását ki nem egyenlíti, akkor ennek kétszeresét tartozik fizetni. Erről Remetei István, továbbá János esperes okiratot állított ki.187 Az ügy további lefolyását inkább csak gyanítjuk. Lejárt a határidő, Remetei nem fizetett.
Tamás tisztelendő ú r („Dicretus vir dominus Thomas“) való
színűleg kérte a pénzt, talán az összeg kétszeresét követelte.
Remetei nem fizetett, hanem ehelyett reárontott hitelezőjére, alaposan elpáholta és tömlöcbe vetette. Ilyen vétségekért akkor kiközösítés járt. Ezt Remetei sem kerülhette ki. Minderről azonban csak Dósa püspök ama leveléből értesülünk, melyben a kiközösítés alól felmenti a tettest.188 — Valószínűleg ebből a helységből származott Cseri Boldizsár csanádi olvasó-kanonok (1446—75). — D u b o z (Tj: Dobos, Dubas). Később (1434) is említik plébánosát. Idevaló volt Dubozi Dán Demeter, ki XXIII.
János ellenpápánál Konstancban bepanaszolta (1415) a csanádi püspököt.189 A dubozi és a remetei plébánosoknak Albert Csa
nádi püspöki vikárius (1433) meghagyja, hogy idézzék meg Maczedóniai Dancsot.190 — H a l m o s . Karánsebes táján. Szent- Demeter vértanú tiszteletére épült plébánia-egyháza (1433. VII.
13.) búcsút nyert.191 — H o d o s (Tj.: Hudus). — I l l ő k (Tj.
Illuc). t Krassovátóí északnyugatra esett. — K a r á n s e b e s (Tj.: Sebes, Sebus). Ferencrendi kolostorral. — K ö v e s d . Lú
gostól keletre a mai Gavosdia: ferences kolostorral. Valószí
nűleg innen származott Kövesdi Domokos (1401) csanádesrvház- megyei klerikus; részére a Szentszék az egri vagy a váci káp
talanokban kanonokságot tartott fenn. — K r a s s ó (Tj.: Ka- raso, Karasow, Karasov), a mai Krassova. — L ú g o s (Tj.: Lu-nr. 458. — ,8* 1415. I. 9. Fr.-jz. — 1,0 1433. X. 3. Muz. It. Törzsanyag. — X9i Lk. II. 233. — m Vat. Lt. Joann. XXIII. Ann. V. Lib. 66. Föl. 99.
cas). Csak feltevés a névazonosítás. — O r b á g y . | Valószínű
leg Mehádia táján terült el. Kétségkívül egyházas hely volt, m ert innen származott Orbágyi Lászlófia Balázs boszniai éneklő és mesterkanonok (1415). Az éneklő-kanonokságról Becskereki Sebestyén „Benedek boszniai püspök kezébe“ lemondott és a püspök ezt a javadalmat, valamint a Csáki János halálával meg
üresedett mester-kanonokságot Orbágyinak adományozta. Or
bágyi később kételkedett az adományozás érvényességében és XXIII. János ellenpápához fordult. Ez újból neki adományozta ezeket a javadalmakat, elrendelte beiktatását192 és e két java
dalmon kívül meghagyta őt a boszniai székesegyház Szent- Péter és Pál oltár-rektorságának birtokában. Mindezek a java
dalmak azonban együttvéve nem haladták meg a száz forin
tot.193 Ide való volt Orbágyi Péter. Ez (1440) mint szomszéd vett részt a Csanádi káptalan egy birtokbeiktatásán. — O r s ó v á . Ferences kolostorral. — P l u g o v i c z a . f Ide való volt Mátyásfia György pap (1519. V. 30. „discretus Georgius pres
biter filius Mathie“). Ezért valószinűleg plébániás-hely volt. I
— R a d e s t. Talán azonos Radamenest faluval. Ennek régi neve: Rádfalva, — R a d m a n ó c z . Radmanovecz. Ennek kegy
ura, Sancho-fia Oláh István az itteni Mária-egyház részére búcsút eszközölt ki.194 — R e m e t e . „Remetén az elpusztult templomot akarja újra felépíteni“195 Remetei Himfi Imre öz
vegye és ecélból kér (1424) engedélyt arra, hogy négy szekér szénát vámmentesen elszállíthasson és eladhasson.196 Néhány év múlva (1433) plébánosát (a dubozival egyidejűén) említi egy oklevél. — S e b e s 1. Karánsebes. — S z e r e p (Tj.: Zerep) t
— T ó t i. Tj. f
Szörényvármegye történetirója a Tj.-ben felsorolt plébá
niákra vonatkozóan kénytelen megemlíteni: „mindezek közül csak az egy Sebus azonosságára nem forog fenn kétség“, azon
ban hozzáteszi: „egyébiránt nem lehet feltételezni, hogy a fő- esperesség kerületében csak annyi falu lett volna, m int ameny- nyit a Tj. említ“.197
Fr.-jz. — »» V a t l t . Joann. XXIII. Ann. V. Lib. 66. Föl. 74. Fr.-jz. — 1,41433. VIL 13. Lk. II. 203. — ‘“ K r.II/II. pg. 141. — 19« Id. h. — 1*7 Pesty.
A Szörényi Bánság és Szörény vm. tört. I. 336'. — 1,8 Jóllehet, Szeged nem tartozott a középkorban a csanádi püspökséghez, mégis számos jeles taggal gazdagította e püspökség egyházi tagjainak sorát. E jelenség oka
Ha ezekhez hozzávesszük S z e g e dváros198 és környékének török hódoltság előtti nagyszámú templomát,199 akkor megkö
zelítőleg e l ő t t ü n k á l l a n a k a C s a n á d i p ü s p ö k s é g Trianon előtti területének k ö z é p k o r i e g y h á z a i . De csak megközelítőleg. E z a l a j s t r o m s e m t e l j e s . Nem lehet teljes, m ert az alapul szolgáló kútfők házagosak. A leggazda
gabb forrás, a Tj. nem öleli fel az összes plébániákat. Csupán a f ő-lajstrom m aradt fenn. A Csanádi egyházmegyére vonat
kozó fő-lajstrom egy része teljesen olvashatatlanná vált; de már elkészülése idejében hiányos volt. Munkaközben, az egyes sublectorok, azaz a tizedet begyűjtő főesperesek „részlegrova
tainak halmazában zavar és rendetlenség tám adhatott“; to
vábbá, egyes plébánosok egyidőre hátrálékban maradtak, a fő
lajstrom pedig egyszersmind elszámolási kimutatás jellegével birt az apostoli kincstárral szemben, ezért a hátralékosokat nem vették fel; végül a tized-fizetés csak azokat kötelezte, kiknek két márkánál, azaz nyolc aranyforintnál magasabb jövedelmük volt, m ár pedig nem mindegyik plébánia jövedelme emelkedett erre az összegre.200 Említettük már,201 hogy nemcsak minden
egyes plébánia irattára, de a püspökség középkori levéltára is elenyészett. Csak azok a történeti emlékek maradtak fenn, melyeket távolabbi, főleg ;a vatikáni levéltárak őriztek meg.
Ezek pedig az ügykezelés figyelembevételével csak a püspök
ségre és a nagyobb monostorokra vonatkoznak. A p l é b á n i á k nem állottak közvetlen összeköttetésben sem a római
i I
abban rejlik, hogy Szegediről könnyebben volt megközelíthető Csanód, m int Bács vagy Kalocsa. A Csanádi székesegyházi iskolában neveltették ai szegediek gyermekeiket s ezek közt azután számosán a Csanádi egy
házmegye klérusába vétették fel m agukat (V. ö. Buryyitay, III. 138.) Sze
gedi Ferenc (1552) aradi kanonok, Szegedi Miklós (1511) csanádi kano
nok, Szegedi Zákány Balázs (1527—37) sebesi főesperes, Szegedi János temesi főesperes (1521—22), Szegedi Zákány Imre csanádi nagyprépost (1536—39), Szegedi Zákány Gáspár (1540—47) csanádi kisprépost, Szegedi György (1552) maroeomtúli ifőespenes le tt Szeged hitéletére vallanak a nagyszámú zarándoklatok és búcsú-folyamodványok. — ,M Cs. Sebestyén Károly, Szeged középkori templomai Szeged, 1938. Szeged vidékén „a tatárjárás, illőivé a törökhódoltsóigl alatt elpusztult községek emlékét leginkább a ma m ár nem Létező, de 'legalább alapfalaiban feltárt tem
plomok őrizték meg“. Nagy Zoltán, A szegedi kőbárány. Tiszaiéi, 1947.
évi. 1. sz., 21. — 200 G. XXLV—XXVI. — 201 Püspökségtörténet III. 115,
kúriával, sem más magasabb világi hatósággal; ezért nem ma
radt fenn ezekről adat. A vatikáni oklevelek általában csak lelki kedvezmények alkalmával nevezik meg a plébánia-egyhá
zakat; a hazai kútfők meg éppen csak merő esetlegességből em
lítik egyes helységek egyházait.
Lesznek talán, akik az előző fejezet felsorolását fárasztónak és hosszadalmasnak tartják. Történetkutatók értékelik ezt.
„Az ország déli vidékeinél, ahol a középkorban virágzó falvak százai mentek tönkre a török uralom alatt, a történetíró oly nagy nehézségekkel áll szemben, hogy gyakran az okle
velekből ismert húsz-harminc faluból a leggondosabb utána
járás mellett is, alig ötöt-hatot képes manapság megállapí- tani“.202 Ez a száraz lajstrom megérteti „mily óriási, kihever- hetetlen csapás volt a rákövetkező török uralom“. Százakra menő gazdag falu ment tönkre. Lakosságuk kipusztult, koldus
botra jutott, összes hagyományainak szálait széjjeltépte a török uralom. Annyi idő telt el azóta és ma is meglátszik e végzetes korszak hatása. Valóságos missziót teljesít a történet
írás, mikor a középkort felidézi — írja T a g á n y i Károly —, megmutatja, hogy a középkorban milyen szívós állhatatosság
gal ragaszkodott a nép szülőföldjéhez és nagy csapások, mint a tatárjárás ellenére is, újra erőhöz kapott. „Történetíróink tiszte, e példák mutogatásával megszilárdítani az önbizalmat, elenyésztem a török uralom hatásának utolsó maradványait.“203 Kizáróan a h i t é l e t és a l e l k i p á s z t o r k o d á s szem
szögéből tekintve ezt a lajstromot, még így hézagosán is, min
den részletes fejtegetésnél meggyőzőbben varázsolja elénk az akkori hitéletet. Szemlélteti, hogy a p l é b á n i á k s z á m a f o g y a t a l a j e m e l k e d é s é v e l . A folyórendszer kép
viseli a lakosságot, ez a hegyvidéken gyérül. Ennek ismert magyarázata: a vízfolyások torkolatvidékein és középrészein voltak meg a letelepedés kedvező feltételei, a biztos megélhetés forrásai. Ezeket nélkülözték a hegyvidékek és a folyóvizek felső szakaszai.204 — F e l s ő T o r o n t ó i b a n , plébániákkal
— 802 H unjálvy a Századok 1881. évi. 101—8. Bunyitay, I. 23—24. — 293 Századok, 1800, 550. — 204 Geogr. eccli. XXXII. — 205
Püs-elég jól benépesített vidéken, egy területen feltűnő ü r m utat
kozik: Billédtől Valkányig és Oroszlámosig, továbbá Nagy- szentmiklóstól Nagykikindáig a l i g v a n p l é b á n i a . Ennek magyarázata: kúnok tanyáztak itt (1244—1450). Itt volt köz
elég jól benépesített vidéken, egy területen feltűnő ű r m utat- pontjuk, Szenteltszék, a mai Mokrin helyén. Ehhez tartozott a mai Nákófalva, Valkány, Vizesdia, Nagy- és Kisteremia, Nagyősz, Kisősz, Kiskomlós és Nyerő vidéke. Ezekből a Tj.
idejében csak két helyen: Valkányon és Nagyteremián állott fenn szervezett plébánia. A kúnok — mint említettük205 — jó ideig pogányok maradtak és miután „el is fogadták külszínre a kereszténységet, benső ellenszenvüknél fogva mégis az álta
luk lakott vidék decatholizálásának legkészségesebb elemeit képezték“.206 — T o r o n t á l d é l i r é s z e i b \en m é g f e l t ű n ő b b e z a j e l e n s é g . Ott alig találunk szervezett plé
bániákra. Pedig ez a terület az ország „legáldottabbika, ameny- nyiben talaja a legkönnyebb megélhetést biztosította lakos
ságának. Es nem is volt lakosság nélkül e tájék. Csakhogy a lakosság vallás tekintetében nem tartozott a nyugati egyház
hoz. Erdélyen kívül leginkább itt a szomszéd Temes-, Krassó- s Szörénymegyében volt a keleti egyház hívősége összponto
sítva“.207 Még szigorú rendszabályok sem juttathatták diadalra a római egyház törekvéseit.208
Bizonyítja ez a kimutatás, hogy az egyházmegye kiheverte a tatárjárást, a kúnok dúlásait; az elpusztult apróbb plébániák helyébe népesebbeket alapítottak; a régi szerzetesek monos
torainak elpusztulása után újabb szerzetesek kolostorai alakul
tak; a h i t é l e t a török portyázások ellenére á l l a n d ó a n e m e l k e d ő i r á n y z a t o t m u t a t . Lassankint minden valamire való községben megalakulnak a p l é b á n i á k . Oly
kor egy-egy faluban kettő is; ez talán onnan származott, hogy idők folytán két kisebb helység egybeolvadt.209 Plébánia-egy
házakon kívül nagyobb helyeken még k á p o l n á k is épülnek, mégpedig vagy külön vagy a „templomhoz ragasztva“.210 Ha nem építhettek kápolnát, legalább több o l t á r t emeltek az egyhá
zakban.211 A hitélet virágzására m utatnak az alapítványok, a pökségtört. II. 6—7. Kúnok a Maros-Tisza-iközben. (Térképpel) Kát. Al
föld 1930, 161—2. —208 G. XXXII—XXXIII. — 207 G. XXXIII.—XXIV. — sós g. XVIII. — 202 Karácsonyi, Békés vm. I. 181. — 210 Id. h. —
szentföldi és a római zarándoklatok, továbbá a búcsúkért, teljes bűnbocsánatért, gyóntató-választásért, ereklyék hazaszállításáért, Rómában való ordináltatásért, napfelkelte előtti misézésért és miséztetésért, hordozható oltár használatáért és egyéb lelki kedvezményekért az Apostoli Szentszéknél benyújtott suppli- catiók. Az egyes plébániák híveinek száma jóval alacsonyabb volt, mint a mostani plébániáké, tehát a lelkipásztorokra keve
sebb lélekszám esett és így a l e l k i p á s z t o r s á g m ár csak ebből a szempontból is i n t e n z í v e b b l e h e t e t t . Két káp
talani i s k o l a működött az egyházmegye területén: Csanádon és Aradon. A plébánosok kötelesek voltak az ifjúságot oktatni, bár az általános tankötelezettség akkor még ismeretlen fogalom volt. Az egyház vezetése alatt állottak az akkori egyedüli jóté
konysági intézmények: az i s p o t á l y o k .
Mindezeket egybevetve,211 212 és összehasonlítva a mai álla
potokkal, arra következtethetünk, hogy — legalább is küllát- szatra“ és „numerice“213 — a középkorban sokkal virágzóbb volt a hitélet és sokkal tökéletesebb a lelkipásztori szervezet.
211 Id. h. — 118 Egyrészt figyelemmel kell lenni arra, hogy számos egy-házas-helynéb emléke végképpen elenyészett, másrészt tekintetbe kell venni azt a körülményt, hogy az itt felsorolt egyházak nem állottak fenn mind ugyanabban az időpontban, továbbá nem lehet bizonyítani, hogy az egyházakra utaló elnevezés egyszersmind önálló plébániát jelent. Az
„ecclesia“ vagy „capella“ elnevezés ezt nem tételezi fel szükségképpen.
G. pg. XXVI. — 1,3 G. pg. XXIII.
Oklevéltár
1. sz. — 1423. V. 26. — V. Márton pápa Marczali László Csanádi vál.
püspöknek megengedi, hagy magát bármely püspökkel felszenteKebhesse, Martinus etc. Dilecto filio L a d i s l a o e l e c t o C e n a d i e n s i s salu
tem etc. Cum nos nuper ecclesie Cenadiensi pastoris solatio destitute, de persona tua nobis et fratribus nostris ob tuorum exigentiam meritorum accepta, de fratrum eorundem consilio, auctoritate apostólica duxerimus providendum, preficiendo te exigentiam meritorum accepta, de fratrum eorundem consilio, litteris plenius continetur, Nos ad ea, que ad tue commoditatis augmentum cedere valant favorabiliter intendentes, tuis supp- licationibus inclinati, tibi u t a q u o c u n q u e m a l u e r i s c a t h o l i c o
a n t i s t i t e gratiam et communionem apostolice Sedis habente,
ascitis et in hoc sibi assistentibus duobus vel tribus aliis cath.
eppis similem gratiam et communionem habentibus, m u n u s c o n - s e c r a t i o n i s r e c i p e r e v a l e a s , ac eidem antistiti, u t munus pre
dictum auctoritate nostra impenderé libere tibi possit plenam et liberam cancedimus facultatem. Volumus autem quod idem antistes, qui prefatum munus tibi impendet, postquam illud tibi impenderit, a te nostro et Romane ecclesie nomine fideli- tatis debite solitum recipiat iuramentum, iuxta formám quam sub bulla nostra mittimus interclusam; ac formám iuramenti quod te prestare contigerit nobis de verbo ad verbum per tuas patentes litteras tuo sigillo signatas, per proprium nuntium quantotius destinare procures. Per hoc autem venerabili fratri nostro a r c h i e p i s c o p o C o l o c e n s i , cui dicta ecclesia metropolitico iure subesse dinoscitur, nullum imposterum preiudicium ge- neretur. Datum Rome apud Sanctum Petrum decimoséptimo Kai. Junii anno sexto.
Vat. It. Reg. Lat. Martini V. vol. 231. fol. 216.
2. sz. — 1423. V. 20. — Losonczi Zsigmond a (boros-)jeniői (Aradi vm.) ferences-kolostor megerősítéséért folyamodik az Apostoli Szentszékhez,
Beatissime Pater, exponitur S. V. pro parte devoti vestri nobilis viri S i g i s m u n d i L a d i z l a d e L o s s o n c h militis Strigonien- sis diócesis, quod quondam bone memorie L a d i s l a u s B a n u s d e
L o s s o n c h miles et ipsius Sigismundi genitor cupiens terrena in
celestia et transitoria in eterna felici commercio commutare, de bonis sibi a Deo collatis, quoddam claustrum cum ecclesia, dormitorio, domibus et officinis necnon aliis quibusdam ne- cessariis fratribus Ordinis fratrum Minorum vicarie Bosne, secundum morem et consuetudinem ipsorum fratrum eorum statui competentibus et sufficientibus, in quodam opido J e n e w
vulgariter nuncupate A g r i e n s i s d i ó c e s i s ad ipsum quondam Ladislaum tunc pertinente et ex ipsorum fratrum bona doc
trina, infideles partibus illis circumvicini et propinqui ad fidem revocarentur, fideles ini fide nutrientur et tepidi per ipsorum dona documenta vehementius inflammarentur, sue suorumque animairum saluti providentes construxit et fundavit. It quo quidem claustro seu loco nonnulli fratres dicte vicarie vigore quarundam apostolicarum litterarum fratribus ipsius vicarie ad suscipienda aliqua loca seu claustra ipsis conferenda, u t asse- ruerunt, concessarum per quondam dictum Ladislaum fuerint collati et per plures annos, divina favente gratia, laudabiliter conversati. Cum autem, pater sánete, dictus Sigismundus cu- piat pia opera ca'ritatis per prefatum suum genitorem inchoata augmentari, supplicat E. S. idem Sigismundus ne opera pia huiusmodi in aliquo detrimenti patiantur quatenus constructio- nem, fundationem, collationem et receptionem ac acceptationem prefati claustri seu loci ad honorem Beate Virginis fundati sub nomine huiusmodi ac omnia alia et singula premissa, rata et grata habentes, ea auctoritate E. S. de novo misericorditer con
firmare dignemini. Tam Bonifacii pape octavi prohibente ne fratres Ordinum mendicancium aliqua loca de novo recipere aut recepta mutare presumpserint absque Apostolice Sedis licentia speciali, quam aliis quibuscunque constitutionibus apostolicis et ordinacionibus predictis ceterisque contrariis nequáquam obstantibus. Ita quod fratres dicti Ordinis, qui in prefato claustro seu domo commorantur et pro tempore com- morabuntur, omnibus exemptionibus, immunitatibus et libe- tatibus, privilegiis, indultis et indulgentiis gaudeant et utantur, quibus alii fratres dicti Ordinis in regno Bozne existentes in aliis eorum domibus sive locis vicarie Bozne predicte commo
rantes gaudent et quomodolibet potiuntur. Cum ceteris non obstantibus et clausulis oportunis. Fiat ut petitur. O. Datum Rome apud Santum Petrum tertiodecimo Kalendas Junii anno sexto.
Vat. It. Reg. Lat. vol. 231. tfol, 220.
3. sz. — 1423. X. 23. — Amdrásfia János lippai plébámos a csanádd énekiló-kanonoikságért folyamodik.
Supplicat S. V. devotus vester J o h a n n e s A n d r e e r e c t o r p a r o c h i a l i s e c c l e s i e S a n c t i S t e p h a n i R e g i s d e L i p p a , p r e s b y t e r C e n a d i e n s i s d i ó c e s i s , quatenus sibi gratiam facientes
specia-Dr. Juhász Káímán; A csanádi pdspOkség tOrténete. S
lem de c a n o n i c a t u e t p r e b e n d a a c c a n t o r a t u d i c t e e c c l e s i e C e -n a d i e -n s i s , qui forsan dignitas curata et electiva existit, per mortem quondam P e t r i d e L i p p a extra Romanam Curiam de- functi vacantibus, quorum omnium fructus etc. centum flore
norum auri de Camera secundum communem extimationem valorem annuum non excedunt, sive premisso sive alio quovis modo aut ex alterius cuiucunque persona, aut per liberam resignationem alicuius in Romana Curia vel extra earn, etiam coram notario et testibus factam vacent etiam si devoluti aut Sedi Apostolice generaliter vel specialiter reservati sint, et super eis lis cuius statum habere dignemini pro sufficienter expresso, in Romana Curia vel extra earn pendeat indecisa, eidem Joanni dignemini misericorditer providere. Non obstante dicta parrochali ecclesia Sancti Stephani, cuius fructus etc.
quinquaginta florenorum similium dicta extimatione valorem annum non excedunt, quam obtinere noscituir. Cum ceteris non obstan. et clausulis oportunis . . . Fiat ut petitur . . . O. Fiat.
Datum Rome apud Sanctum Mariam Maiorem actavo Kalendas Novembris anno sexto.
Vat. It. Suppl. Datariae vol. 164. fol. 265.
4. sz. — 1423. XII. 20. — A lippai plébános és a lippai polgárok egyházuk részére búcsúért folyamodnak.
Beatissime Pater, cum e c c l e s i a s a n c t i S t e p h a n i r e g i s d e L i p p a C e n a d i e n s i s d i o c e s i s in edificiis et ornamentis múlta p atitur incommoda, supplicant S. V. devoti vestri oratores
D a u x b u n dicti p r e s b y t e r d i c t e e c c l e s i e a c c i v e s e i u s d e m , qua- tenus concedere dignemini omnibus Christifidelibus vere contritis et confessis dictam ecclesiam devote visitantibus, vei ad conservationem manus adiutrices porrigentibus, septem annos et totidem quadragenas de veris indulgentiis prepetuo duraturis in festvitatibus in cancellaria E. S. V. maximé in festő sancti Johannis Ewangeliste dare consuetis, de gratia speciali etc. Fiat in forma. O. Datum Rome apud sanctum Pet
rum tertiodecimo Kalendas Januarii anno septimo.
Vat. U. Supplicat. Datariae vol. 165. fol. 118.
»
5. sz. — 1424. I. 11. — V. Márton pápa megbízza Imrefia Mátyás Csanádi olvasó-kanonokot, hogy Bocskai Istvánnak adja át a váradi ol- vasó-kanonokságot,
Martinus etc. Dilecto filio . . . l e c t o r i e c c l e s i e C e n a d i e n s i s
salutem. etc. Dignum arbitram ur etc. Exhibits siquidem nobis pro parte dilecti filii S t e p h a n i J o h a n n i s d e B o c z k a lectoris ecclesie Waradiensis peticio continebat, quod olim canonicatu et prebenda ecclesie predicte, quos quondam N i c o l a u s Z e b e l
dicte ecclesie canonicus dum vivaret obtinebat, per eiusdem
Nicolai obi tum, qui extra Romamum Curiam diem clausit ex
tremum vacantibus, venerabilis frater noster A n d r e a s e p i s o o p u s
W a r a d i e n s i s dictos canonicatum et prebendam sic vacantes,
prefato Stephano auctoritate ordinaria contulit, et de illis etiam providit, ipseque Stephanus eosdem canonicatum et prebendam sic vacantes, collationis et provisionis huiusmodi vigore extitit pacifice assecutus. Cum autem . . . dictus Stephanus dubitet . . . discretioni tue per apostolica scripta mandamus, quatenus . . . canonicatum et prebendam predictos quorum fructus . . . sexaginta florenorum auri . . . non excedunt, . . . prefato Ste
phano auctoritate nostra conferas et assignes. . . . Datum Rome apud sanctum Petrum tertio idus Januarii anno septimo.
Vat. It. Reg, Lait. Martini V. vol. 241. foi. 2S3.
6. SZ. — 1424. I. 11. — V. Márton pápa megbízza a Csanádi nagy
prépostot, hogy Bocskai Istvánt iktassa be a vánadi olvasó-kanonok- eégiba.
Martinus etc. Dilecto filio p r e p ó s i t o e c c l e s i e C e n a d i e n s i s
salutem etc. Dignum etc. Exhibita siquidem nobis nuper pro parte dilecti filii S t e p h a n i J o h a m u i s d e B a c z k a , c a n o n i ci V a r a -d i e n s i s , petitio continebat, quod olim l e c t o r a t u e c c l e s i e V a r a -d i e n s i s ex eo quod dilectus filius C o n r a d u s d e C a r d i n i s d e F l o
-r e n t i a , acolitus noster, lectoratum ipsum tune obtinens, prepo-
situram eiusdem ecclesie tune vacantem, auctoritate ordinaria sibi collatam extitit pacifice assecutus, vacante, venerabilis frater noster A n d r e a s e p i s c o p u s V a r a d i e n s i s dictum lectoratum sic vacantem, prefato Stephano auctoritate predicta contulit . . . Cum autem . . . dictus Stephanus dubitet . . . discretioni tue p er apostolica scripta mandamus, quatenus . . . lectoratum pre
dictum . . . cuius fructus . . . éentum et quinquaginta floreno
rum auri . . . non excedunt, . . . prefato Stephano auctoritate nostra conferas et assignes. . . . Datum Rome apud sanctum Petrum tertio idus Januraii anno septimo.
Vat. It. Reg. Lat. Martini vol. 241. foL 214.
7. sz. — 1424. II. 12. — Mihályfia Benedek váradi társaskáptalani kanonok & Marczali László Csanádi püspökiké kinevez.etésével megürese
dett Csanádi prépostságért és kanonokságért folyamodik.
Supplicat S. V. devotus orator vester B e n e d i c t a s M i c h a e l i s
d e S e m a d a r , canonicus in minori Beate Marié Virginis de Castro
Varadiensi, ac magister altaris Sancti Stephani Regis siti in maiori Varadiensi ecclesiis, quatenus sibi de c a n o n i c a t u e t p r e b e n d a a c p r e p o s i t u r a C e n a d i e n s i , que quidem prepositura dignitas maior post pontificalem existit et quorum omnium fructus etc. ducentorum et quinquaginta florenorum auri com- m uni extimatioine valorem annum non excedunt, p e r p r o m o
-9*
c i o n e m de persona devote creature Vestre S . L a d i s l a i M a r c e l l i
nuper per S. V. a d e c c l e s i a m C e n a d i e n s e m tunc vacantem fac- tam vacante vei dum vacabit per munus consecrationis ipsi Ladislao impensum vei impendendum, aut lapsum temporis de consecrandis episcopis a canonibus diffiniti, vel alias quovis modo, preterquam etc. etiam si actu vel alias quovis modo, vel ex alterius cuiuscumque persona vacent, et electiva ac dispo
s itio n apostolice specialiter vel generaliter reservata seu de
voluta existât et super ea inter aliquos in Romana Curia vel extra earn lis, cuius statum dicta S. habere placeat pro ex- presso, pendeat indecisa, eidem Benedicto dignemini miseri- corditer providere. Non obstantibus canonicatu et prebenda in minori Beate Marie Virginis de Castro Varadiensi ac magi- stratu altaris Sancti Stephani Regis siti in maiori Varadiensi ecclesiis, quorum etiam omnium fructus etc. quinquaginta flo
renorum similium simili extimatione valorem annuum non excedunt, quos obtinet; cum ceteris non obstan, et clausulis oportuinis. Signantes ut petitur. Fiat.
Vat. It. Suppl. Datariae voL 167. 215.
8. sz. — 1424. III. 31. — Csehfalvi György folyamodik a Csanádi Balázs erdélyi püspökké kineveztetésével megüresedett csanádi kisprépost,- ságért.
Supplicat S. V. devotus vester G r e g o r i u s J o h a n n i s d e
C h e h j a l v o (sic), clericus Quinqueecclesiensis diócesis quatenus
sibi specialem gratiam facientes de c a n o n i c a t u e t p r e b e n d a e c c l e s i e C h a n a d i e n s i s , cuius fructus tredecim marcharum ar- genti puri communi extimatione valorem annuum non exce
dunt, vacantibus per promocionem B l a s i i , p r e p o s i t i S a n c t i S a l
-v a t o r i s ad ecclesiam Transilvanensem factam . . . misericorditer
providere . . . Fiat ut petitur . . . Datum Rome apud Sanctum Petrum pridie Kal. Április anno séptimo.
Vat. It. Supplicat. Datariae vol 170. fol. 55.
9. sz. — 1426. IV. 15. — Gengeiyfia Tamás szentgyörgyi plébános a nem-szándékolt emberölés bűnténye alól feloldozdsér'j folyamodik.
Beatissime pater, exponit S. V. devotus vester T h o m a s G r e g o r i i , p r e s b y t e r , r e c t o r p a r r o c h i a l i s e c c l e s i e S a n c t i G r e g o r i i d e Z e n t h g h e n i g h (sic) C e n a d i e n s i s d i o c e s i s , quod cum quadam nocte eo tunc in eius lecto iacente, per quendam suum capella- num ad ipsius noticiam deducto, quod nonnulli sui clerici et quidam alius, nimium forte baccatus, offensivis armis sese ver- berarent, mox de lecto surgens et quendam cuspidem appre- hendens, ad dictos converberantes, animo illos ab invicem se- parandi festinans accessisset, cumque illos verbis separare nőin posset, et dictus clericus ebrius, evaginato ense, in ipsum ex- ponentem eum interem pturus vei saltern graviter offensurus
irruisset, ídem exponens timens eundem ebrium, volensque terga vertere, propter profunditatem luti existentis ad genuam in terram cecidit, ipse igitur ebrius satagens eum ledere vel interficere ei appropinquavit, quare idem exponens maiori timore concussus, eumdem ebrium cum acucie dicti cuspidis a se trudendo repulit, propter quod idem ebrius, suscepto quo- dam vulnere fugiens de loco illo secessit. Mane autem facto, idem exponens cum dictis aliis suis clericis volens de dicto clerico ebrio et, u t prem ittitur, vulnerato, investigare, reperit eum propter intensum frigus et nimiam ebietatem emisso cruore in fine ville loci predicti iacentem exanimem et defunctun:.
Cum autem, pater sánete, idem exponens animo separandi eos ab invicem dumtaxat et non ledendi quemquam, ut prefertur, acce"risset, et premissa etiam casualiter et in tenebris evene- rint ipseque exponens cupiat in suis susceptis ordinibus ut prius, perpetuo Domino famulari, supplicat igitur E. S. humi- liter dictus exponens, q u i h a c d e c c u s a p e r s o n a l i t e r a d P o r r a -n a m C u r i a m s e t r a -n s t u l i t , et in ea ad presens existit, quatenus ipsum ab huiusmodi homicidii reatu et excommunicationis sententia, quam propter premissa incurrit, ac peccatis suis aliis absolventes, secum super irregularitate premissorum occasione contracta dispensantes, necnon omnem inhabilitatis etc. absol
ventes, sibique in huiusmodi susceptis ordinibus ministrare, et predictum et quecumque alia benefeia ecclesiastica alias ca
nonice recipere et retiñere perinde valeat, ac si homicidium ipsum non intervenisset gratiose concederé, vel secum miseri- corditer dispensare dignemini. Premissis et aliis contrariis non obstantibus quibuscunque. Cum clausulis oportunis. Fiat ut petitur, si sine scandalo, et committatur ordinario. O. Datum Rome apud sanctum Petrum decimoséptimo kal. Maii anno nono.
Vol. tt. SuppMcat. Dataniae voL 190, fol. 245.
10. sz. _ 1427. III. 28. — Tamás zágráb-egyházmegyei klerikus a Jakab aradi prépost ellhunytával megüresedett székesfehérvári prépost- ságért folyamodik. (Ez az oklevél Jakab aradi prépostról fennmaradt egyetlen történeti emlék.)
Supplicat S. V. devotus vester T h o m a s Succentoris, cleri- cus Sugraviensis (helyesen: Zagrabiensis) diocesis, quatinus sibi gratiam facientes specialem, de canonicatu et prebenda ecclesie Beate Marie Alberegalis Wesprimiensis diocesis per obitum quondam J a c o b i p r e p o s i t i O r d i e n s i s extra Románam Curiam defuncti vacantibus, quorum fructus etc. decem marc- harum argenti communi extimatione valorem annuum non ex- cedunt, . . . eidem Thome dignemini misericorditer providere.
Vat. It. Supplicat. Datariae vol. 200 foL 232.