* 3 3 :
c s a n á d v A r m e o y e i KÖNYVTÁR
SZERKESZTIK ÉS KIADJÁK
DR. EPERJESSY KÁLMÁN ÉS ÁRVA JÁNOS.
A CSANÁDI
SZÉKESKÁPTALAN A KÖZÉPKORBAN
(1030- 1552)
Í R T A :
JUHÁSZ KÁLMÁN
MAKÓ, 1941.
NYOMATOTT A MAKÓI KÖNYVNYOMDÁBAN — 17369.
A r a 12 p e n g ő .
EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETE
SZERKESZTIK ÉS KIADJÁK:
DR. EPERJESSY KÁLMÁN ÉS ÁRVA JÁNOS.
38
.
A CSANÁDI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETE
MÁSODIK RÉSZ
KÁPTALANOK, SZERZETESRENDEK
i7
MAKÓ, 1941.
A CSANÁDI
SZÉKESKÁPTALAN
• • ____ r _
A KÖZÉPKORBAN
( 1030 - 1552 )
Í R T A :
JUHÁSZ KÁLMÁN
MAKÓ, 1941.
NYOMATOTT A MAKÓI KÖNYVNYOMDÁBAN — 17369.
N a g y m é líó s á g ú és F ö tis zíe le n d ö
dr. m óri Glaíífelder G yu la
Csanádi m e g y é s p ü s p ö k : úrnak stb., síb.
harmincéves föpászíori jubileumára
(1911- 1941.)le g m é ly e b b fiúi b ó d o la lía l
jATE Egy«t#ml Könyvtár
1 y 3 3 6 1
A Csanádi egyházmegye története három részre tervez
tetett : „A Csanádi püspökség története", továbbá „Káptala
nok, Szerzetesrendek“, végül „A csanádegyházmegyei plébá
niák t ö r t é n e t eUtóbbiból az első kötet már 1898-ban meg
jelent TemesvárottSzentkláray Jenőtől, felölelve a betűrendben vett első 30 plébánia (Aga-Csanád) és ezek fiókegyházai tör
ténetét. „A Csanádi püspökség történetéiből a „Csanádvár- megyei Könyvtár“ sorozatában eddig négy kötet jelent meg, úgymint az 1030—1242, 1243— 1307, továbbá az 1552— 1608 és 1608— 1699 terjedő időszakok. Jelen dolgozat eszerint a Csanádi egyházmegye története második részének első kötete.
A Csanádi székeskáptalan, mint ismeretes, a püspökség ősi székvárosában, Csanádon székelt az egész középkoron át.
A 16. század közepén, a török dúláskor elpusztult és a hó
doltság korában szünetelt. A 18. század első felében újászer- veztetett és régi nevének fenntartásával Temesvárra került.
A temesvári püspökség alapítása (1930) óta: a temesvári egy
házmegye székeskáptalana.
Az egykor nagykiterjedésű püspökség területén a kö
zépkorból nem maradt fenn egyetlenegy káptalani kiadvány, sem más emlék a székeskáptalan múltjáról. Az egyházmegye területén kívül különböző levéltárakban vannak ezek szét
szórva és egy részük különböző oklevéltárakban közzétéve.
A káptalani kiadványok jobbára a káptalan működésére, a vatikáni kútfők inkább a káptalan belső életére vetnek világot.
A “káptalani kiadványok, valamint a káptalanra vonat
kozó más források regesztáit Csanádvármegye jeles történet
írója, Borovszky Samu annak idején összegyűjtötte. E kézirat a szerző halálával eltűnt és így — jóllehet műve (Csanád vár
megye története I—II. Budapest 1896— 1897.) első kötetének függelékében, továbbá Békefi Remignek „A káptalani iskolák története Magyarországon 1540-ig“ (Budapest 1910) c. művé
ben (73— 78 lap) közölt lajstromok teljesen megbízhatók —
újból össze kellett gyűjteni más forrásanyaggal együtt, a szé
keskáptalan fennmaradt és hozzáférhető okleveleit, kiegészítve az azóta felkutatott újabb kútfőkkel. Ezeken épül fel e dolgozat.
Mivel e forrásokat, kivált a káptalani kiadványokat több alkalommal használtuk fel, helytakarékosság szempontjából cél
szerűbbnek látszott ezeket a kútfőket pontos lelőhelyük fel
tüntetésével és rövid tartalmi kivonatukkal, időrendben külön fejezetbe szorítani, mint mindenegyes esetben a szöveg alatt, a lap alján külön-külön ezekre hivatkozni. Csak a pontos keltet közöljük, melynek segítségével a vonatkozó kútfők az említett fejezetben könnyen megtalálhatók. Ama káptalani tagoknál, kikre vonatkozóan nevüknél egyéb nem maradt fenn a forrásokban, csupán a vonatkozó kútfők keltét tüntet
tük fel.
A római levéltárak idevonatkozó kiadatlan anyagának jelentős részét még a világháború előtt lemásolhattam boldo
gult Fraknói Vilmos jóindulatából kéziratgyűjteményéből.
Azóta Bossánvi Árpád kiadta két kötetben VI. Kelemen pápa (1342—52), továbbá VI. Ince (1352—62), V. Orbán (1362—70) pápák és VII. Kelemen ellenpápa (1378—9lJMrvénykönyvei- nek magyar vonatkozású okmányait (Bp. 1916 és 1918);
Lukcsics Pál pedig, szintén két kötetben, V. Márton (1417— 31), továbbá IV. Jenő (1431—47) és V. Miklós (1447—55) pápák okleveleinek kivonatait. (Bp. 1931 és 1938.) E forrásgyűjtemé
nyek kiadása után sem bizonyult meddőnek a Fraknói-féle oklevélmásolatok átnézése. Lukcsics id. m. II. kötetében (61— 62 1.) 1432. V. 21-ről több pápai supplicatio-kivonatot közöl (94—98 sz.), melyekből megtudjuk, hogy IV. Jenő pápa Mohácsi András pécsegyházmegyei áldozópapnak a csanád- egyházmegyei apátfalvai plébániát adományozta. Ezekből azonban nem szerzünk tudomást arról, hogy a beiktatásra a Csanádi káptalan két tagját: a marosontúli és a torontáli fő
espereseket jelölte ki. Egy ugyanazon a napon kelt pápai bulla értesít erről, melynek másolata megvan Fraknói kéziratgyűj
teményében. (Felhasználva: Hajdani monostorok a Csanádi egyházmegyében. Bp. 1926, 79.) Mindkét adat becses. A ma
rosontúli főesperesek sorozatában ebben az időszakban
(1427—35) eddig a források hiánya miatt teljes hézag mutat
kozott. A torontáli főesperességnél pedig ez a pápai bulla élénken szemlélteti, miképpen szorítja ki ez az elnevezés a régi „kévéi“ megjelölést. Zombor László, ki ekkor ezt a fő- esperességet viselte, előzőén még mint „torontáli és kévéi“
főesperes fordul elő az oklevelekben. Mivel ez a névcsere szorosan összefügg Keve vármegye eltűnésével, az ilyen lát
szólagosan csekély jelentőségű kútfők nemcsak egyháztörté
neti szempontból nagyfontosságúak. Legyen szabad még egy példát felhoznom. Lukcsics (II. 223 1, 841 sz.) közöl egy 1445.
III. 30. kelt kérvényt, melynek teljesítésével Bogkai Kelemen pécsegyházmegyei áldozópapot IV. Jenő pápa megerősítette a pécsi káptalanban bírt javadalmaiban. Sem ebből a suppli- catióból, sem más eddig közölt kútfőkből nem tűnik ki, hogy Bogkai Csanádi kanonok is volt. Ugyanarról a napról kel
tezve azonban IV. Jenő pápa bullát bocsát ki, melyben ismé
telten kiemeli, hogy Bogkai egyszersmind Csanádi kanonok is volt, sőt megengedi neki, hogy ezt a javadalmát pécsi java
dalmai mellett továbbra is megtarthassa. E bullának szövegét annak idején szintén lemásoltam Fraknói-letétjéből.
Nem tudtam hozzájutni Bossányi harmadik kötetének kéziratához, mely — Hodinka Antal professzor úr szíves ér
tesítése szerint, — még a szerző életében sajtórakész volt és
— leszámítva IX. Bonifác pápának (1389— 1404) a Vatikáni Magyar Okirattárban közzétett okleveleit — az 1394—1417 évek anyagát foglalta magában. Hasonlóképpen — a Magyar Tu
dományos Akadémia Római Történeti Bizottsága előadójának, Huszti József professzor úr szives közlése szerint — ez idő szerint hozzáférhetetlen Lukcsics kéziratgyűjteménye, mely teljes szövegét tartalmazza az általa csak kivonatban közölt okleveleknek. Ezt a kéziratgyűjteményt a boldogult szerző még oklevéltárainak sajtó alá bocsájtása előtt szíves volt ne
kem átengedni, úgyhogy még mielőtt első kötete 1931-ben megjelent, felhasználhattam és közölhettem egyes okleveleket a Csanádi püspökség középkori monostorairól szóló dolgoza
tom németországi kiadásában (Münster i. W. 1927). Annak idején lemásoltam a Csanádi székeskáptalanra vonatkozó ok
leveleket is egész terjedelmükben, melyeknek most — midőn az említett kéziratgyűjtemény nem található — jó hasznát vettem. Helytörténeti munkáknál ugyanis a regesztagyűjte- mények kiadása után sem felesleges az eredeti teljes szöveg tanulmányozása. A már említett kéziratgyűjteményeken kívül a következő kéziratokat és levéltárakat használtam f e l :
Acta post advocatos mortuos az Orsz. Lt.-ban.
Akadémiai kézirattár, 1. Cornides, Pesty, Wesselényi.
Bánffy-csal. lt. az Erdélyi Múzeum lt.-ban Kolozsvárott.
Becsei Tőtös csal. iratai 1. Eszterházy hg. csal. lt.
Budapesti Egyetemi K önyvtár kézirattára.
Collectio Hevenesiana a Kir. M. Pázmány Péter Tudományegyetem kéz
iratgyűjteményében.
Cornides, Diplomatarium, a M. Tud. Akadém ia kéziratgyüjteményében.
D iplom atikai Osztály az Országos Lt.-ban (MODL).
Documenta ecclesiastica, az Orsz. Lt.-ban.
Esztergomi főkáptalani lt.
Esztergomi prím ást lt.
Eszterházy hg. csal. lt. Kismartonban. (Becsei Tőtös csal. iratai.) Erdélyi Múzeum lt. Kolozsvárott: Bánffy, W esselényi csal. lt.
Forgách-csal. lt. a M. Nemzeti Múzeumban.
Fraknói Vilmos vál. püspök letétje a Nemzeti Múzeumban.
Gyulafehérvári Lt. az Orsz. lt.-ban.
G yőri káptalan Országos Lt.
Jászói prépostság Orsz. Lt.
Kállay-csal. lt. a M. Nemzeti Múzeumban.
Kir. M. Pázmány Péter stb. 1. Budapesti Egyetem, Collectio.
Kolozsmonostori konvent lt. az Orsz. Lt.-ban.
Kubinyi-csal. lt. a Nemzeti Múzeumban.
Liber Collationum az Orsz. Lt.-ban.
Liber d ign ita rioru m ecclesiasticorum az Orsz. Lt.-ban.
Liber Regius az Orsz. Lt.-ban.
M. Nemz. Múzeum 1. Nemzeti Múzeum.
M. Kir. Orsz. Lt. 1. Orsz. lt.
M. Nemzeti Múzeum 1. Nemzeti Múzeum.
M. Tud. Akad. L Akadémia.
Nemzeti Múzeum : Törzsanyag. K éziratgyű jtem én ye: Föl. lat. Nr. 2555.
Forgách-csal. lt., Fraknói letétje, Kállay-csal. lt., Kubinyi-csal. lt.
Neoregestrata Acta (NRA. az Orsz. Lt.-ban.)
Országos Lt. 1. Acta, Dipl. Oszt. Doc. eccl. Gyulafehérvári lt. Kolozsmo
nostori lt. Lib. Coll. Lib. dign. Lib. Reg., Neoregestrata.
Pozsonyi káptalani lt.
Pesty Frigyes hagyatéka, az Akadém ia kézirattárában.
Wesselényi br. csal. lt. az Erdélyi Múzeum lt.-ban, Kolozsvárott.
Wesselényi br. csal. drági lt. Pesty Frigyes hagyatékában.
A káptalan Árpádkori okleveleinek hasonmásai meg
jelentek a Piispökségtört. II. kötetében, mégpedig az 1285., 1288., 1299. és 1300. é v b ő l; hasonlóképpen a káptalan pecsét
jének hasonmásai az 1299. és 1300. oklevelekről. Jelen dol
gozat a következő három század egy-egy okleveléről közöl hasonmásokat: 1344. V. 4. a kolozsvári Erdélyi Múzeum levél
tárából, 1469. VI. 23. a pozsonyi káptalan levéltárából és 1549. VIII. 2. (a káptalan utolsó kiadványa) az Országos Levél
tárból. Ezenkívül közöljük a szőregi apátságra vonatkozó 1239. XI. 22. királyi oklevelet, melynek tanúsága szerint a káptalan már a tatárjárás előtt állított ki okleveleket, jól
lehet ilyenek abból a korból nem maradtak fen n ; végül a Gellért-Iegenda leírását a káptalan alapításáról.
A székeskáptalan középkori történetére, nevezetesen egyes tagjainak életrajzára nézve alig maradt fenn adat.
Ugyanezt észlelhetjük más káptalanok történeténél is, melyek
nek középkori okleveleiből hasonlíthatatlanul jelentékenyebb anyag áll rendelkezésre, mint pl. Kollányi Ferenc: Eszter
gomi kanonokok. (Esztergom 1900)7 Bed// Vince: A győri székeskáptalan története (Győr 1938). E munkák, a káptalani tagoknak néhány névből és évszámból álló sorozatai távolról sem sejtetik azt a fáradságot, melynek eredménye az okleve
lek összehordása és ezekből a nevek és évszámok kihámozása.
Qgg Csanádi székeskáptalant az egyházmegye első püs
pöke, Szent Gellért alapított^ Első tagjai a vele jött bencések voltak. A káptalan az Árpádkor végén
^ fennálló szervezetét1 nagyjában megtartotta a tö- röThódításig. Védőszentje ugyanaz volt, mint a székes- egyházé: Szent György vértanú. Pecsétje: Szent György vitéz lóháton, amint lándzsájával a sárkányt leszúrja.
Tagjainak száma mintegy huszonnégy lehetett, mert ezek közt foglaltak helyet a főesperesek is. A hat vármegyét fel
ölelő egyházmegyében öt vármegye — Temes, Arad, Torontál, (azelőtt: Keve), Sebes, Krassó — egyházi közigazgatás szem
pontjából egy-egy főesperesi kerületté alakult. Csupán Csanád- vármegye, mely a későbbi Torontál nagy részét magában foglalta, oszlott két főesperesi kerületre: a Marostól délre eső terület megmaradt „Csanádi", vagy „székesegyházi", vagy
— a Marostól délre fekvő püspöki székvárosból tekintve — „ma- rosoninneni" kerületnek; míg a Marostól északra fekvő részt:
„marosontúli", „maroselői" vagy „maroselvi" főesperességnek nevezték. E két főesperesség majdnem egyforma terjedelmű volt.2
A káptalani tagok többnyire a következő rangsorban következtek: nagyprépost, kisprépost(egyszersmind: „Csanádi", máskép: :-s^es'égV Sázr~főésperes), olvasó-, enemo-, "Br- kanonok, temesi-, aradi-, marosontúli-, torontáli- (azelőtt kévéi), sebesi-, krassói íőesperes, mesterkanonokok, kápolna- és oltárigazgatók, karkáplánok.2
A kiváló protestáns történész írja: „A káptalan tagjai általában hűségesen megfeleltek hivatásuknak" és „a kivételek
1 Püspökségtört. II. 80— 90.
2 Püspökségtört. II. 104— 114.
2 A z árp ád k orra v. ö. Püspökségtört. II. 91— 114.
közé“ tartoztak azok, akiknek emlékezetét éppen azok az oklevelek tartották fenn, melyekkel a Szentszék őket meg
fosztotta javadalmaiktól.4
A kanonokok kinevezési jogát az Árpádkorban a püs
pökök gyakorolták. A 14. században ezt a jogot a Szentszék megszorította és részben magához vonta._A 15. században a királyuk ezt rüágllknak tartották fennT^naid esetről-esetre életfogytig átengedték ezt az egyházmegye fnpágy.tnrainflir
A székeskáptalan feladata volt az istentiszteleti szolgá
laton kívül a székesegyházi iskola fenntartása. Ennek veze
tése az olvaso- es éneklökanonok kötelessége volt. Tanme
neté Hasonló Volt más "székesegyházi iskolákéhoz.5 Nemcsak a Csanádon tartózkodó ifjak látogatták, hanem úgynevezett bejáró diákok is voltak. Ezt az a körülmény tette lehetővé, hogy annak idején Csanád körül sűrűn terültek el helységek, honnan gyalog jártak be a tanulók az iskolába. Egy különös eset bizonyítja ezt. Midőn Mihály fia Eligius egy ízben tanulótársaival szülőfalujából Csanádra gyalogolt, útközben csupa kedvtelésből a magával hordott íjjat egy határjel felé röpítette. De az íjj egy hasonló korú diáktársát találta el, még
pedig oly szerencsétlenül, hogy néhány nap múlva sebébe belehalt. Mivel igazolható volt, hogy Eligiustól távol állott az emberölés szándéka, a Szentszék felmentette az emberölés büntetése alól és megengedte, hogy alszerpappá, majd szer
pappá szenteltessék és e minőségben egyházi cselekménye
ket végezzen. Mivel azonban Eligius később az áldozópapság szentségét óhajtotta felvenni, IX. Bonifácius pápához fordult kérelmével. A pápa (1402. IX. 28) felmentette a véletlen em
berölésre kiszabott egyházi irregularitás alól és megengedte, hogy pappá szenteltessék. A s z é k e s e g y h á z i is k o la alapításáról a Gellért-legendából vett tudósításunkon kívül ez a pápai oklevél a Csanádi székesegyházi iskoláról az egyedüli törté
neti emlék.
A kanonokok közül a legtöbben ezt a székesegyházi isko
lát végezték. Voltak azonban, kik külföldön folytatták tanulmá
nyaikat. A külföldi egyetemek közül — a fennmaradt feljegy
zések szerint — leginkább a bécsit látogatták. Viszont más
4 Borovszky, Csanádvármegye II. 91,
5 A z Árpádkorra v, ö. Püspökségtört. II. 136— 139.
egyházmegyékben találkozunk olyanokkal, kik a Csanádi szé
kesegyházi iskolában szerezték ismereteiket.
A székeskáptalan a társaskáptalannal együtt hiteleshelyi tendőket végzett. A hiteleshelyi kiadványok kiállítása a ké
sőbbi századokban nagyjában úgy történik, mint az Árpádkor végén.®
A hiteleshelyek kiadványai — mint ismeretes — alaki szempontból a három oklevélválfajra oszlanak, úgymint 1. privilegiális oklevelek: a hiteleshely függő pecsétjével, 2. pátens oklevelek: rányomott pecséttel és 3. összehajtott, zárt oklevelek: rányomott zárópecséttel. A privilégiális oklevele
ken szokásos volt a káptalan főbb, jH éH exo^ („praesen- tibus“ ) tagjainak megnevezése. Ezeknek köszönhetjük a pápai okleveleken kívül, a káptalan tagjainak emlékét. Az ú. n.
hiteles pecsét használata óta a káptalani tagok felsorolása nem birt bizonyító erővel. Ezért a 13. század második felétől kezdve, a legtöbb hiteleshely — így a Csanádi káptalan is valamennyi fennmaradt árpádkori kiadványán kívéfeTnélkül
— a káptalani tagok felsorolásával
kap.csQla.tbM.
nem a „prae- sentibus“ , hanem az „existentihns“ kifejezést használja. A 14.ésTöT században azonban a Csanádi káptalan—más hiteles
helyek szokásától eltérően, „praeseptihus“ kifejezéssel sorolja fel tagjait, jóllehet ekkor az oklevelek bizonyító erejének általános kifejlődése korában, a felsoroltak már nem mint a jogügylet tanúi, hanem mint egyszerű kortanuk szerepelnek.* 7 8 Oklevéltani szempontból figyelemreméltó az 1460. VI. 23.
káptalani kiadvány, mely szerint Csornai Balázs a káptalan előtt kiegyezkedik özv. Csornai Mihálynéval. Ebben az okle
vélben a káptalan a privilégiális és pátens formákat összeke
veri. „E zárt levelünket függő pecsétünkkel megerősíjük,“ — mondja a káptalan. Mint említettük, a pátens oklevelekre nem volt szokásos pecsétet függeszteni, hanem a pecsétet rányomták az oklevélre.®
A káptalani kiadványok megőrzésére vonatkoznak a következő oklevelek. Himfy István fiai elvesztették a birto
0 Szentpétcry Imre, M agyar oklevéltan. Bp. 1930, 218. A Csanádi káptalan árpádkori hiteleshelyi működésére v ö. Püspökségtört. II. 115-135
7 Szentpétcry, id. m. 151.
8 V. ö. Szentpétery, id. m. 222.
kaikra vonatkozó okleveleket. Kérésükre Zsigmond király 1422. XI. 12. meghagyta a káptalannak, hogy mivel ezekre nevezetteknek birtokjogaik megvédése céljából elengedhetet
len szükségük van és ennek másodpéldányai megvannak a káptalan levéltárában,8 9 keresse ki ezeket levéltárából10 11 és adja ki hiteles átiratban.11 Hasonló parancsot adott II. Ulászló király 1504. VIII. 15. Haraszti Ferenc elveszett okleveleinek és II. Lajos király 1516. Vili. 26. az aradi káptalannak a pór
lázadáskor megsemmisített egyik oklevelének kiadására vonat
kozóan. 1479-ben átírja a káptalan szintén saját 1455. IX. 26.
oklevelét, mellyel Keszi Balázs solymosi várnagy birtokokat adományoz az aradi káptalannak.
A káptalan, mint testület mellett, ennek nüsnöki h.ebi- nöki tisztét betöltő tagjai, mint Telegdi Miklós mesterkano
nok, egyszersmind esztergomi éneklőkanonok (1353—55), Lip- pai Péter éneklő-kanonok (1400-23), Apátiáival Miklós mesterkanonok (1408), Miklós torontáli főesperes (1423—24), István éneklő-kanonok (1427—58), László vál. püspök, kras- sói főesperes (1433. IV. 23.) Kerolti Albert temesi főesperes (1433. X. 3.), Szécsi Máté éneklő-kanonok (1522—23) külön is kifejtenek oklevéladó működést. Leggyakrabban leány
négyed-, hozomány- és hagyaték-ügyben állítanak ki okleve
leket. Ezeknek tárgya: ítélet, perhalasztás, bírságolás, továbbá idézés, iktatás, kiközösítés. Többnyire egyházi személyekhez, plébánosokhoz intézi a helynök rendeletéit, melynek végre
hajtásáról utóbbiak jelentést tesznek neki.12 A püspöki helv- nök, mint ezt a tőle kiállított oklevelek mutatják, rendszerint ITszékeskáptalan meghallgatásával13 ítélkezik. Ez ellen fel
8 „quorum alia paria in vestra sacristía seu conservatorio ecclesie vestre more solito reposita haberentur“ .
10 „dicta paria dictorum literalium intrumentorum in annotata vestra sacristía seu conservatorio ecclesie vestre diligenter requiretis et reinveniri faciatis“ .
11 „ipsa paria dictorum literalium instrumentorum intrascripto literalium vestrarum eisdem concedatis“ .
12 Szentpétery, id. m. 222—223.
13 „unacum dominis de capitulo iudicantes“ (1403. 11), „Nicolao vicario unacum honorabilibus dominis antedicte ecclesie pro tribunali se
dente“ (1415. II. 6), „unacum prenominatis dominis de capitulo“ , ,,cum nonnulis dominis de capitulo dicte ecclesie Chanadiensis pro tribu
nali sedis8emus“ (1422. III. 9).
lebbezésnek volt helye. Midőn a Csanádi szentszék özv. Teleki Varjas Miklósné panaszára Varjas Jánost hitbér és jegyaján
dék címén tizenkilenc forint fizetésében elmarasztalja, al
peres a bácsi érseki szentszékhez fellebbez. (1450. V. 5.) Okleveles bizonyságunk van arra nézve, hogy volt helyettes
vikárius is, mint Bosnyák Tamás (1522. V. 21.) Sőt előfor
dult, hogy ketten egyszerre — az említett Lippai Péter és Apátfalvai Miklós, továbbá László krassói és Kerolti Albert temesi főesperesek — viselték a püspöki helynöki tisztet.
A püspöki szék üresedése esetén az egyházmegye kormánya a káptalanra szállott, mely ~azt Káptalani netynökkel igaz
gatta. Ilyen volt a püspöki helynökök közt említett K éfoíii Albert (1434— 37): „Albertus archidiaconus Themesiensis et canonicus ecclesie Chanadiensis ac sede episcopatus vacante per honorabile capitulum eiusdera ecclesie vicarius in spiri- tualibus deputatus.“ Mint káptalani helynök 1436. VI. 29.
Marchiai Szent Jakabot az egyházmegye területén inquisitori joghatósággal ruházza fel és meghívja Csanádra.
A székeskáptalannak birtokai voltak a következő, ma már többnyire eltűnt helységekben: Apátfalva, Bécs (Őbesenyő környékén), Belesz (Apátfalva határának hasonlónevű dűlőjé
ben), Csanád, Csókás (Földeáktól északra), Dálegyház (Makó és Királyhegyes közt), Mágócs (Hódmezővásárhelytől észak
keletre), Mezökopáncs (a kopáncsi puszta helyén), Nemes- Keresztúr (a mai Puszta-Keresztúrtól nyugatra, Óbéba és Óbesenyő közt), Peres-Kutas (Hódmezővásárhelytől észak
keletre), Szecse (Apátfalva határában a Maros mentén, a Szecső-erdő helyén), Újváros (a csongrádmegyei újvárosi puszta helyén). Ezenkívül Arad, Szolnok és Temes megyében is voltak fekvőségei.14 Az egyes kanonokok jövedejmét feltün
tetik a pápai tizedlajstromok, továbbá a pápai kinevezési bul- lá k é s a folyamödványbFTsúpplicatio). ~~ "
— A Mptalan tagjai közt volt felszentelt püspök — pl.
Albert püspök, marosontúli főesperes 1528. IV. 11. pappá szenteli Temesvári János szerpapot —, sőt egy bíbornok is.
Számosán azonban nélkülözték a papi rendet. András kras
sói főesperes 1437 óta rosoni püspök és még 18 év múlva, midőn a főesperesség újból adományozásáért folyamodik, csak a kisebb egyházi rendek birtokában van.
H B. II. 92.
A székeskáptalant is sújtották mindazok a csapások, melyek e vidéket érték. A Maros mentén Erdélyből érkező Budzsik tatár vezér (1241) nemcsak a lakosok faházait per
zselte fel, de elpusztította az egyházi épületeket is. Rogerius váradi kanonok beszéli el Siralmas Énekében, hogy Csaná- don csak füstölgő romokat talált, melyek közt ott hevertek a temetetlen holttestek. A törökök annyira veszélyeztették Csanádot, hogy a székesegyházat már a 15. században vár
falakkal kellett bekeríteni (1459. X. 11). Majd a Dózsa-téle pórlázadás (1514) pusztította el Csanádot. A keresztesek első sorban a dómtemplomnak és a kanonokok székházainak ron
tottak. Akik nem menekülhettek, azokat kegyetlenül meg
kínozták. Ezután (1529. IX. 27.) Török Bálint tört be Csa- nádra és kifosztotta a székesegyházat. Végül is a török hó
doltság megszüntette a káptalant. Az 1550,-i ostrom alkalmá
val kénytelenek voltak a káptalan tagjai elmenekülni. Utolsó kiadványuk: 1549. VIII.2. Magukkal vitték a káptalani levéltárat, melynek egy része Gyulafehérvárra és onnan az Országos Levél
tárba került.15 16 Midőn 1552-ben az egyházmegye egész területe török uralom alá jutott, kevés remény volt ahhoz, hogy szék
helyükre egyhamar visszatérjenek. Ezért a Marosontúlra me
nekülve, ott iparkodtak elhelyezkedni. Az utolsó Csanádi nagyprépost, Madarászi Péter nevét egy tizedjegyzék tartotta fenn (1560.) Pósakastélyi János krassói főesperes a szom
szédos aradi káptalanban húzta meg magát és ott az olvasó- kanonokságot töltötte be. (1552. VI. 18.) Azonban nemsokára ez a káptalan is elpusztult. Villányi Dénes a váradelőhegyi káp
talanban vonta meg magát. Szegedi Gergely a váradi szé
keskáptalanban székesegyházi főesperes lett és miután onnan is menekülni volt kénytelen, az egri káptalanban helyezke
dett el. Szegedi Zákány Balázs szülővárosában Szegeden, ferencrendi szerzetesnek vétette fel magát és idővel e klast- rom házfőnöke lett. Siri Mihály az esztergomi káptalanban talált menedékre és itt az őrkanonokságig vitte fel. A török foglalás miatt az esztergomi káptalan ekkor Nagyszombatban székelt. Midőn Kolozsvári János nagyszombati domonkosperjel Csanádi püspök lett és legott kineveztetése után a trentói
15 Ott maradt fenn az idézett utolsó káptalani kiadvány is. Gyulafehér
vári káptalan lt. XI. Kolos fasc. 5. nr. 8. jelz. alatt.
zsinatra utazott, Siri Mihály mint „Csanádi" kanonok elkísérte őt Trentóba és ott mellette állott halálos ágyánál. Mint tanú aláírta végrendeletét és ez tartotta fenn az utolsó Csanádi kanonok emlékezetét. (1562 XI. 23.)16
A török fokozatos előrenyomulásával egyre tünedezett a remény a káptalan visszaállítására. Ez arra késztette a királyt, hogy a káptalannak a török hódoltság területén kívül eső birtokait világiaknak adományozza. Mindenegyes ado
mányozás17 azonban a következő záradékkal történt: „a Csa
nádi káptalan visszaállításáig."
A székeskáptalan tagfai.
Nagyprépostok.
nagyprépost volt a káptalan feje. A karban őt illette még az első hely, a tanácskozásban övé volt az első sző. A káptalan ügyeiről ő felelős _____ elsősorbán. Kézbesítő-cédulákkal vagy harangszó
val hívta ülésre a káptalant. Valószínű, hogy a Csanádi káp
talanban is, mint pl. Esztergomban, a nagyprépostság és a többi káptalani méltóság (olvasó-, éneklő-, őr-kanonokság), továbbá a főesperességek külön javadalmat jelentettek oly módon, hogy ha ezek viselője ezenfelül még kanonoki java
dalmat élvezett, mindkettőnek jövedelmében részesült.
Sebestyén. (1232.) Egy királyi oklevél említi, hogy Bő falu határa „Seba prépost népeivel érintkezik". Bő falu a torontálmegyei Nagyszentmiklós és Óbesenyő közt feküdt.
IX. Gergely pápa 1235. XI. 13., majd 1235. XII. 18. megbízza a Csanádi prépostot az erdélyi püspök egyik perének elinté
zésével és a püspök megidézésével. 1236. IX. 3. a Szentszék a Csanádi prépostot Rómába idézi. Az utóbbi oklevelek nem
18 Püspökségtört. (1552— 1608.) 50— 51,
17 1555. V II. 25. 1556. IX . 6. 1558. V II. 14. Püspökségtört. (1552— 1608). 52.
említik a prépost nevét és így nem dönthető el, vájjon ekkor még Sebestyén állott-e a káptalan élén. Még a tatár
járás előtt a székeskáptalan bizonyságlevelet állít ki Búzád bántól a szőregi monostor részére lefizetett összegről (1239.
XI. 22), de arról nincs tudomásunk, hogy ekkor kik voltak a káptalan tagjai.
András (1285) állott a káptalan élén, midőn IV. László király parancsára Tamás ispán birtokaira vonatkozóan vizs
gálatot folytatott és jelentése alapján a király Tamás ispánt megerősítette birtokaiban (1285. XI. 26). A prépost neve azon
ban csak egyszer szerepel: azon az oklevélen, mellyel a káptalan bizonyítja, hogy Germen fia, Egyed a Karasó mel
lett fekvő birtokát Jakab fia Fülöpnek eladta.
Gergely (1299— 1300). Két káptalani kiadványon fordul elő. Az elsőben bizonyságlevelet tesz a Haraszt-nb. Barnabás fia Leustach és Loránd fia Lothard közt létrejött egyesség- ről, a másodikban Parabuch fia István birtokeladásáról.
Péteri (1320— 1323). Három oklevélen fordul elő. Ezek
kel a káptalan bizonyítja, hogy az Aba-nemzetség Szagyú birtokát felcseréli temesmegyei birtokokkal (1320), továbbá, hogy Hasznosi Péter Eperjes város melletti birtokát (1322), Fülöp fia Benedek pedig Fülöplaka birtokát eladja (1323).
^MMZ|M[1334). Három márkát fizetett le pápai tized fejé
ben. Még ugyanebben az évben elhúnyt, mert a prépostsá- got ugyanebben az esztendőben betöltetlennek tünteti fel a káptalan, midőn János aradi prépost kérésére átírja azt az 1197. év körül kelt oklevelet, mellyel Imre király Richárd aradi prépost kérésére az aradi káptalant valamennyi birto
kában megerősíti.
Péter (1338. V. 24). A székeskáptalan nevében meg- _vásárolja a Csanád-nb. Ladányi Csanád fia Gergelytől és TXénestől, továbbá Csanád fia István fia Benedektől a Maros mellett elterülő palotai erdő felerészét és Bécs falut. Palota falu nevét ma is őrzi a kiszombor-csanádi országút mentén Polat-puszta. Bécs falu az Óbesenyő és Csanád közt fekvő Törösd falu és a mai Keglevichháza helyén fekvő Kökényér falu közt terült el. Törösd és Kökényér a török hódoltság korában pusztultak el. Bécs falu még ebben, a 14. században tűnt el. — XII. Benedek pápa 1341. VII. 4. a Csanádi prépos
tot megbízza a besztercei domonkosok és minoriták ügyének
rendezésével. Ez az oklevél azonban nem említi meg a pré
post nevét.
Mihály (1343—45). Előfordul a káptalan ama kiadványán, mellyel átírja Károly királynak a Csanádnemzetség birtokaira vonatkozó oklevelét (1343. II. 13). Ő állott a káptalan élén, midőn VI. Kelemen pápa 1343. III. 25. meghagyja a kápta
lannak, hogy István kinevezett püspököt törvényes főpász
tornak fogadják el. Nevét fenntartotta az az 1343. IV. 4. okle
vél, mely szerint Omori Gál László eladta birtokait, továbbá az 1344. V. 4.-i káptalani kiadvány, mely bizonyságot tesz a Telegdiek és Makófalviak birtokosztozkodásáról, végül az 1345. VII. 9.-i oklevél, mely átírja Nagy Lajos király egy oklevelét. Kanonoktársa, Campellói Bonjohannes aradi főes
peres közbenjárására a Szentszék megengedte, hogy halála óráján gyóntatója teljes búcsúban részesíthesse. Bizonyára Mihály prépost fáradozásának]^ volt része abban, hogy VI.
Kelemen pápa 1345. X. 16. a Csanádi székesegyház részére búcsút engedélyezett. Valószínűen 1350 után húnyt el, mert utóda csak 1353-ban tűnik fel. Ezért ő állhatott a káptalan élén, midőn 1348. VIII. 16. Book János perjémesi vendég („hospes de Priamos“, ma: Perjámos) a káptalan színe elé járult és előadta a következőket: Ez évben V. 24. Keme fia Dénes szolgái Bálint és István, uruk megbízásából fényes nappal az országúton kirabolták őt, húsz márkát érő porté
káját elvették tőle és három sebet ejtettek rajta. Midőn ezt az ügyet Szikszó helységében (a mai Knéz közelében) fogott bírákra bízták, később vonakodtak ezek ítéletét elfogadni.
László (1353—55). „Nagy Lajos király titkos kancellárja.“
(Praeposítus” ecclesiae Chanádieh^s7’comés capelfaé etEecre- tarius cancellarius.) Előtte 1353. V. 20. András fia Benedek, Ábrahám fia Pál, Bátor fia Lukács és Rakouchi Ewzen fia Miklós Prebócz birtok egy részét Myke fia István diáknak és Prebóczi János fiainak Lászlónak és Jánosnak adták. Két év múlva is a kir. kancellár címét viseli. (B. I. 388.) Az ő ide
jében Miklós mester, esztergomi és Csanádi kanonok a Csa
nádi püspök helynöke.
Mihály (1355—58). „Jelen van“ a következő oklevelek ki
állításakor : 1355 XII. 16., midőn a káptalan előtt Zuhai Albert leánya és ennek fia csanádvm. Ószöllős birtokukat Szeri Pósa mester leányának, Margitnak eladják; 1356 V. 12., midőn
László volt székely gróf fiai, András erdélyi vajda és Miklós beleegyeznek abba, hogy mostohájuk — a nevezett Szeri Pósa leánya — a szomszédságukban fekvő, említett Szöllős és Szent- miklós birtokukat megvehesse; 1357. IV. 6., midőn az utóbbi birtokot Apori Bodor Jakab zálogba adja nevezett Szeri Pósa mester leányának, Kerekegyházi Laczk László, a székelyek volt ispánja feleségének és 1358. IX. 8., midőn Kerekegyházi Laczk Lászlóné az említett birtokot kétszáz budai márkáért megvásárolja Apori Bodor Jakabtól. Mihály prépost idejében állította ki a káptalan azt a megbízólevelet, mellyel a Her
mann-nb. rokonok a vasvári káptalan előtt megjelentek (1356.
I. 25). Ő eszközölte ki 1357-ben Nagy Lajos királynál, hogy a Péter prépost idejében vásárolt „marosmenli“ falu birto
kában a káptalant megerősítette.
Miklós (1361—67.) Valószínűen márő volt a nagyprépost, midőn^VlTlnce pápáDomokos Csanádi püspök kinevezteté- sével egyidejűén felszólítja a káptalant az új főpásztor iránt tanúsítandó kánoni engedelmességre. Okleveleinkben először 1361. V. 6. fordul elő (B. I. 388.), majd 1364. VII. 24. Miklós prépost a veszprémmegyei hantai prépostság jogainak és javainak védője és gondozója és a hantai prépost törvényes képviselője volt. („Nicolaus prepositus ecclesie Chanadiensis, tutor, protector, rector et conservator iurium et bonorum ipsius ecclesie Hantensis“ , „Nicolaus prepositus Chanadiensis, tutor et conservator bonorum ipsius prepositi Hantensis legi
timus“ 1367. II. 9). Ebben a minőségében bölcs körültekin
téssel képviselte a prépostságot. Azzal a kéréssel fordult Nagy Lajos királyhoz, hogy a pilisi apátság Kishanta és a hantai prépostság Bérfölde nevű birtoka közt fekvő földet, mely valamikor az utóbbi birtok kiegészítő része volt, engedje át ismét a hantai prépostságnak. A király elrendelte a hantai prépostság beiktatását. Mivel azonban a határjárás alkalmá
val a pilisi apát ellenmondott, a beiktatást az erre kiküldött pannonhalmi konvent nem foganatosíthatta, hanem felbecsül- tette a vitás földterületet. A szakértők egy „királyi eke-alj“ -ra, azaz mintegy 150 holdra becsülték. Miklós prépost a tanul
mányai céljából külföldön tartózkodó hantai prépost képvi
seletében 1366. IX. 3. megjelent az ügyiratokkal Bubek István országbíró előtt. Itt a pilisi apát képviselője is meggyőződ
hetett arról, hogy a pannonhalmi konvent jelentése szerint a
hantai prépost képviselőjének a határjelekre vonatkozó tájé
koztatása természetesebbnek látszik. Miklós prépost mégis kijelentette, hogy abban az esetben, ha a pilisi apát vagy helyettese megesküszik állítására, hajlandó ebbe belenyu
godni. Az országbíró erre úgy határozott, hogy 1366. X. 6.
a pilisi apát mutassa meg a helyszínén: merre húzódik sze
rinte a határ Kishanta és Bérlőidé közt és azután „egyházi ruhába öltözve, kezét mellére téve“ esküdjék meg állítása igazára, vagyis hogy a vitás terület Kishantához és nem Bér
földéhez tartozik. „Ha Henrik apát ezt megteszi, a pilisi apát
ságé legyen a fö ld ; ha nem, a hantai prépostságot kell beik
tatni a birtokba!“ A pilisi apát a határjárás befejezésekor hajlandó volt letenni az esküt. Azonban erre nem került a sor, mert Miklós prépostnak sikerült az ügyet a békés meg
egyezés útjára terelni. Kölcsönösen megállapodtak abban, hogy a vitás helytől nyugatra eső rész a hantai prépostság Bérföldéhez, a keletre fekvő pedig a pilisi apátság kishantai birtokához tartozzék. Miklós prépost 1367. I. 13. terjesztette elő ezt a megegyezést az országbíróhoz, ki azt a király nevé
ben, „Miklós prépost kérésére“ (votiva supplicatione honorabi- lis viri domini prepositi ecclesie Chanadiensis, capellani sui speciális, inductus et pulsatus“ ) 1367. II. 9. jóváhagyta.
Kevésbbé volt szerencsés Miklós prépost egy másik pártfo- goltjával. Csehországból egy Konrád nevű szerzetes jött be minden előírt igazoló-okirat nélkül. Sikerült magát megked- veltetnie Miklós préposttal, ki megszerezte számára a garábi apátságot. Itt azonban Konrád oly botrányos életet élt, hogy annak híre hamarosan eljutott a rendi káptalanhoz. Végre is a monyoródi káptalan Miklós prépost pártfogoltja garázdálko
dásának véget vetett. Konrád — aki pártfogójának, Miklós prépostnak állítólag az apátság egy birtokát engedte át hasz
nálatra — meg akart szökni a büntetés elől, azonban elfog
ták és a pécsváradi apátságnak fegyelmezés céljából kiszol
gáltatták. (1366. X. 21.)
Lőrinc vagy László (1368. VII. 3). Csak nevének két kezdő
betűje („L a .. .“ ) maradt fenn egy érdekes oklevélen. A ké
sőbbi Kisbéb helyén épült hajdani Béb falut még V. István királytól (1270—72) a kún Kór-nemzetség nyerte el. Károly Róbert király három évre adómentességet engedélyezett az oda betelepülő jobbágyoknak. Nagy Lajos király pedig pol
gári ügyekben a vármegye törvényszékének hatósága alól kivette és közvetlenül a király ítélőszéke alá rendelte őket.
Azonban mind e kiváltságok nem mozdították elő Béb fejlő
dését. A kúnok elszegényedtek. 1368. VII. 3-án a Csanádi káptalan előtt megjelentek a Kór-nb. Csucska (Chuchka) vagy Csuka Pál kún kapitány fia i: Benedek, Antal és Jakab, vala
mint néhai atyafiuk, Texa kiskorú fia, Antal és négy
száz forintért eladták a „lakosok nélkül álló“ Béb falut min
den tartozékaival együtt néhai Himfi Pál fiainak, Benedek bolgár bánnak, Miklósnak és Péternek, valamint János fia Lászlónak és szavatosságot vállaltak arra nézve, hogy a Himfia- kat esetleges támadók ellen megvédelmezik. Ez az oklevél őrizte meg a káptalani prépost nevének kezdőbetűit. Meg
említendő, hogy a vonatkozó oklevél nem hozott sok örömet a Himfiaknak. Nem sikerült magukat Béb birtokába beiktat- niok, hanem hosszú per szakadt rájuk, melyet végül is el
vesztettek (B. II. 45—46).
Garázda Miklós (1369— 71). 1369. III. 13. előfordul abban az oklevéltan, mellyel a káptalan jelenti, hogy a Himfiakat Eger- szeg birtokába beiktatta. 1369. VIII. 4. Nagy Lajos király meg
parancsolja a Csanádi káptalannak, hogy a besenyői neme
seket, nemesi címük kárával és sérelmével, ne kényszerítse az egyházi tized fizetésére, mivel a jobbágyokkal bíró neme
sek áz országos közszokás szerint nem tartoznak tizedet adni;
hanem ha a káptalan tizedre igényt tart, ezt hajtsa be a be
senyők jobbágyain^ amint ez általában szokásos. (ÁTiesenyok t é le p é ^ m a í Úbésenyő mellett feküdt.) Garázda Miklós állott a székeskáptalan élén, midőn ennek egyik hités bizonyságát hivatása teljesítésében kíméletlen bántalom érte. A káptalan a király parancsára Csép Andrást beiktatni szándékozott Bi- kács birtokba. A helyszínén a beiktatásnak Böldrei Jakab ellentmondott, mire a királyi ember és a káptalan hites bi
zonysága őt a király elé idézte. Erre vissza akartak térni a káptalanhoz, hogy jelentést tegyenek és ezt oklevélbe foglal
tassák. Alig hogy lóra kaptak, Böldrei Jakab utánuk küldte fegyveres embereit, akik nyilt mezőn csatározást rögtönözve, nyilaikkal lovaikat megsebesítették és őket végre foglyul ejtve, urukhoz Böldrére szállították. Böldrei Jakab itt a káp
talan küldöttjét gyalázó szavakkal illette, kegyetlenül meg
korbácsolta ;és elragadta tőle a király beiktató-parancsát.
Ennek szövegét ezért a káptalan nem foglalhatta be a király
nak előterjesztendő jelentésébe. Csép kérelmére a király vizs
gálatot rendelt el és ezzel az aradi káptalant bízta meg. Ez mindent úgy talált, mint ahogyan azt Csép jelentése alapján a királyi oklevél előadta. A Csanádi káptalan hites bizonysá
gának nevét azonban, kivel ez a bántalom történt, nem je
gyezte fel. (1370. IV. 3.) Félévre ez esemény után Í1371. X.
15) a Szentszék Garázda Miklóst aradi préposttá nevezte ki, Czibak László (1371—74) IX. Gergely pápa elődjének Aradra neveztetésével egyidőben (1371. X. 15.) nevezte ki. Bizo
nyára ő az a Mihály fia László, aki „házasságkötés vagy lemondás folytán“ megvált javadalmától, mire utóbbit a Szent
szék 1374. I. 25. eladományozta. Valószínű, hogy Czibak, mint számos kanonoktársa, nem volt felszentelt pap, hanem csak a kisebb egyházi rendeket vette fel.
Péter (1374. III. 28).
Jakab fia Jakab (1374—91) Czibak László javadaloin- veszféséveí egy napon (1374. I. 25.) nyerte el a prépost- ságot. „Jelen van“ a következő oklevelek kiállításakor : 1381.
IV. 15., midőn a káptalan előtt Révkanizsa városa és plébá
nosa Gyékénytó birtokot az óbudai apácáknak eladják; 1387.
IX. 10., midőn a káptalan Himfi Istvánt a nádor törvényszéke elé id é zi; 1387. X. 23., midőn özv. Himfi Miklósné kérésére átírja Nagy Lajos király egyik oklevelét; 1389. VI. 29., midőn a mondolai birtokosok a káptalan előtt megosztoznak; 1390.
II. 25., midőn a székeskáptalan beiktatja a Csanádi társas
káptalant Keresztúr birtokba; 1390. XII. 12., midőn Perényi Miklós Szörényi bánt Érdsomlyó birtokba; 1391. II. 2., midőn Ördöng Miklóst a szentadorjási vámjogba és 1391. IV. 25., midőn István bánt beiktatja Gyertyános birtokba. IX. Bonifác pápa 1389. IX. 18. értesíti őt arról, hogy János fia András Csanádi kanonoknak a csanádegyházmegyei mégyi plébániát és 1389. XI. 4. arról, hogy Valkói Andrásnak Csanádi kanonokságot adományozott. E megtiszteltetésekre -Tpifflh prépnst nem szolgált rá. A perjémesi plébánost elfogatta, fogságra v e t e t t e és addig kínozta, míg ötszáz magyar forintot nem csikart ki tőle. Ezen
kívül Szabó (Sartor) Miklós feleségét elcsábította. IX. Bonifác pápa, mihelyt e botrányokról értesült, azonnal megfosztotta őt prépostságától ~£s kanonokságától és ezt Solanna György pozsegai kanonoknak adományozta. (1391. XI. 17.)
Péter fia Domokos (1392—02). Először előfordul 1392. XII.
29., midőn a káptalan Peterdi Balázst beiktatja Szakálháza birtokába. IX. Bonifác pápa 1393. I. 27. nevezi ki „a Jakab fia Jakab halálával megüresedett“ prépostságra. Ebből követ
kezik, hogy a két évvel ezelőtt kinevezett Solanna György nem foglalta el a prépostságot. Péter fia Domokos már eddig is a Csanádi székeskáptalan tagja volt: temesi főesperes. A Szentszék 1397. IX. 16. még egy Csanádi kanonokságot ado
mányoz számára, 1397. IX. 12.-én értesíti káptalanét Ger
gely szerémi püspöknek Csanádi püspökké kineveztetéséről, 1400. II. 20.-án a Csanádi Szent Erzsébet-egyház-, majd 1400.
XII. 1. a székesegyház Szent Jakab oltára látogatói részére búcsút engedélyez. Domokos prépost „jelen van“ a követ
kező oklevelek kiállításakor: 1400. V. 13., midőn a káptalan Csáki Miklóst több birtokába; 1401. II. 14., midőn ugyancsak Csáki Miklós temesi főispánt és testvérét György visegrádi várnagyot Révkanizsa birtokba beiktatja. A következő évben elhúnyt. (V. ö. 1403. I. 7.)
András fia Lőrinc (1402— 03). Az említett Gergely püspök magával hozta kedvelt szerémi kanonokját Csanádra és itt a székeskáptalan élére állította. Már 1402. IV. 5. előfordul amaz oklevelén, mellyel a káptalan átírja János egresi apát kéré
sére Károly királynak egy oklevelét. Utóbbiban a király meg
hagyja a szászoknak, hogy védelmezzék meg az egresi mo
nostor visszaszerzett erdélyi birtokait. Mivel András fia Lő
rincnek aggályai támadtak, vájjon a püspöki javadalomado
mányozás érvényes-e, a Szentszékhez fordult kérelmével. IX.
Bonifác pápa 1403. I. 7. megerősítette eme, évi ötven tiszta ezüst-márkára becsült javadalmában, sőt azt is megengedte neki, hogy szerémségi kanonokságát továbbra is megtart
hassa. Egyben prépostsága mellé kanonokságot nyert el a Csanádi káptalanban is.
Mihály (1403—04). Előfordul a következő káptalani kiad
ványokon : 1403. XII. 22., midőn a káptalan a hűtlen Rapoluj- váriak temesmegyei birtokába, Rahoncza-Nagyfaluba beiktatta Tapsoni Anthimus fia Jánost, 1404.1. 11., midőn a káptalan újból jelenti Zsigmond királynak, hogy parancsára Tapsoni Anthimus fia Jánost beiktatta azokba a birtokokba, melyeket királyi új adományozás címén ajándékozott neki, 1404. III. 8., midőn a káptalan Maróthi János macsói bánt bevezeti birtokaiba.
Lőrinc (1405—15). „Jelen van“ a következő oklevelek kiál
lításánál: 1405. IV. 25., midőn a káptalan Török Istvánnét beiktatja birtokaiba, 1408. I. 12., midőn Ozorai Pipót Berény birtokba, 1408. I. 22. ugyanazt Bay birtokba, 1409. I. 14., mi
dőn Horogszegen birtokbabeiktatást végzett, 1411. II. 5., mi
dőn Kerekegyházi Laczk Mihály átengedi az aradi káptalan
nak Novák birtokát, 1411. XI. 29., midőn az aradi káptalant Ség birtokba, 1412. X. 6., midőn Vassányi Lászlót Vassán birtokba beiktatja. Az ő idejére esik a Kerekegyházi Laczkfi- család áldozatkészségéről tanúskodó misealapítvány a szé
kesegyház részére. (1412. VIII. 13.)
Kelemen (1412—14). Előfordul ama 1412. IX. 19. kelt okle
vélen, mellyel a káptalan bizonyítja, hogy Gyepői Dénes és atyafiai Gyepő birtokukat eladományozták. Azonban valószí
nűen az oklevél keltezésébe vagy a név kibetűzésébe téve
dés csúszott bele, mert 1412. szeptember végén és októberé
ben még Lőrinc a prépost. Ez év végén kerülhetett a káp
talan élére. Utóljára 1414. X. 26.-án fordul elő amaz oklevé
len, mellyel a káptalan előtt az aradi káptalan és Eleki László felosztják a vassáni erdőt. Lehet, hogy Kelemen állott még a káptalan élén, midőn utóbbit Dán Demeter és atyafiai bepa
naszolták Konstancban XXIII. János ellenpápánál. Nagyatyju
kat, aki „pogány“ volt, Nagy Lajos térítette a keresztény hitre és neki több helységet („villás volachales“ ) adományo
zott, melyeket most ők — a panaszosok — bírnak. E hely
ségek lakói görög szertartásúak voltak. Ezeket a király fel
mentette a tized fizetése alól, mégpedig — mint némelyek sejtik — abból a célból, hogy annál akadálytalanabbul emel
kedjenek a szent hit tökéletességére és ne távolodjanak el attól. Mégis a Csanádi püspök és káptalan ezektől a lako
soktól személyükben és birtokukban tizedet követelnek. XXIII.
János ezért 1415. I. 9. meghagyja az esztergomi érseknek, hogy vizsgálja meg ezt az ügyet, melyről — úgymond — nincs közelebbi tudomása és ha a panaszt valónak találja, akkor az említett tizedmentességi kiváltságot apostoli tekin
télyével erősítse meg. Az ügy további lefolyásáról nem tájé
koztatnak a források. Csak annyit tudunk, hogy ugyanez a Dobazi Dán fia Demeter a következő évben (1416. VI. 30.) Temesvárott a temesi alispán és szolgabírák előtt, testvéreit eltiltotta az őt illető jószágokban minden jog- és haszonélve
zettől. (Temes 324 sz.)
Marczali László (1417—23). A híres Marczali-család sarja.
Atyja: Miklós, a nagytekintélyű erdélyi vajda. Rokona volt főpásztorának, a ferencrendi Marczali Dósának. Marczali László 1417. IV. 14-én beiratkozott a bécsi egyetemre. 1419 április havában jogi karának hallgatója, már mint „Csanádi prépost“ . Ugyanakkor ott találjuk káplánját, Csanádi Balázst, továbbá famulusát, Kerolti Albertét. A következő évben már Csanádon tartózkodik Marczali László. (1420 I. 27.) Berekszói Hagymás László és Domokos azzal a kéréssel járulnak a káptalan elé, hogy Alsólindvai Bánfi Miklós életkorát álla
pítsa meg, mert nevezett kiskorút ellenfelei perbe akarják idézni. A káptalan Miklóst 12 évesnek nyilvánítja. Marczali
„jelen van“ egy 1420. VIII. 12. oklevél kiállításakor (B. I. 390.), továbbá 1421. I. 25., midőn a káptalan Miklós vajdát beiktatja Tamáshida birtokába. V. Márton pápa 1423. V. 10-én Marczali Dósa halála után Csanádi püspökké nevezte ki.
Semadari Mihály fia Ispital Benedek (1424—37.) Váradi kanonok volt, midőn V. Márton pápa 1424. II. 22. „a Mar
czali László Csanádi püspökké kineveztetésével megüresedett“
prépostságot neki adományozta. Azonban már előbb élvezte e javadalmat, sőt a Szentszék 1424. I. 11. megbízza, hogy a váradi olvasókanonokságot adja át Bocskai Istvánnak. 1427- ben (napi kelet nélkül) a székeskáptalan a Csanádi polgárok
nak és jobbágyoknak végrendelkezési jogot ad. Benedek pré
post neve előfordul abban az oklevélben, mellyel a káptalan bizonyítja, hogy előtte Csáki György szatmári és krasznai főispán és Nagymihályi vránai perjel bizonyos birtokügyek
ben kiegyeztek. (1427. VI. 29.) Erőszakos természet volt.
Legalább is Rómában feljelentették amiatt, hogy azt a köny
vet, mely a székeskáptalan statútumait foglalta magában, szét
tépte és némely áldozópapot tettleg bántalmazott. A Szent
szék erre 1429. IV. 21. megfosztotta javadalmától és meg
hagyta a Csanádi bencésapátnak, hogy a prépostságba Por- dányi Márton kanonokot vezesse be. Benedek prépostnak azonban sikerült magát kimentenie, mert ezentúl is ő fordul elő a káptalan élén az egyes káptalani kiadványokban, úgy
mint 1429. XII. 16., midőn a káptalan előtt Nagymihályi Albert vránai perjel kihasítja Nagylak tartozékaiból a leánynegyedet, 1429. XII. 30., midőn a káptalan előtt Rudai Benedek birto
kaiból kielégíti nővére jogigényeit, 1430. IV. 20., midőn a
káptalan Rudai Jánost birtokaiba beiktatja, 1430. XI. 15., midőn a sebesi kerületben eszközölt birtokbaiktatásról 1434.
II. 4., midőn Bizerei Miklós, 1436. V. 4., midőn Bolvaszticzai Imre fiainak beiktatásáról állít ki okleveleket. Utoljára egy 1437. V. 21. kelt oklevél (B. I. 391.) említi.
Ujbécsi Fülöp (1439—50.), Tamás fia. A szépművészetek bo
rostyánkoszorúsa. Péter Csanádi püspök beleegyezésével csere útján nyerte el a nagyprépostságot és a székeskáptalan egy kanonokságát. IV. Jenő pápa 1439. III. 25-én újból neki ado
mányozta ezeket a javadalmakat. Mint prépost 1446-ban a bécsi egyetem hallgatója. („Philippus de Zanadio prepositus ibidem“ ). „Jelen van“ a következő oklevelek kiállításánál:
1440. X. 8., midőn Hunyadi János Szörényi bán beiktatásáról, 1440. X. 15. midőn a miháldi kerületben végzett birtokba
iktatásról tanúskodik, 1443. VI. 13., midőn a temesmegyei Ré- káson, 1445. II. 5., midőn a temesmegyei Fratesten, 1446. V.
26., midőn szintén Temesmegyében, 1446. X. 5., midőn a csa- nádmegyei Járafalván eszközölt birtokbaiktatásról, 1447. XI. 8., midőn egy perenkívüli egyesség megkötéséről, 1449. VI. 9., midőn Csornai Mihály és Balázs Szörényi bánok birtokügyei rendezéséről, 1449. XI. 8., midőn Tege Balázs és Török Márk egyességéről állít ki oklevelet, végül 1450. V. 5., midőn a káp
talan Varjas Jánost hitbér és jegyajándék címen tizenkilenc forint fizetésére kötelezi. Ujbécsi Fülöp állott a káptalan élén, midőn 1445. VII. 16. Imre gyulai plébános bejelentette Maróti László tiltakozását utóbbi nővérének amaz eljárása ellen, hogy jószágait elfoglalja, továbbá midőn az ország rendei 1450. III. 3. meghagyják a káptalannak, hogy Hunyadi Jánost helyezze vissza birtokába. 1450 nyarán húnyt el.
Marazi Vargyas Tamás. (1450—58.) A ty ja : Pál. Csanád- egyházmegyei áldozópap és Hunyadi Jánosnak káplánja. Midőn V. Miklós pápa 1450. VII. 31-én Vargyast a „Fülöp halálával megüresedett“ prépostságra kinevezi, kiemeli, hogy ezt Ma
gyarország kormányzójának, Hunyadi János kérelmére teszi.
Ugyanazon a napon kelt bullájával a váradi püspököt utasí
totta, hogy a beiktatást hajtsa végre. Az utóbbi pápai irat szerint a Csanádi prépostság királyi kegyuraság alatt áll. Var
gyas a t következő káptalani kiadványok kiállításánál van
„jelen“ : 1451. VIII. 13., midőn Horogszegi Szilágyi Mihályt beiktatja Szöllős birtokba, 1451. X. 28., midőn Komlósi Keserű
János egy birtokátengedéséről tesz vallomást, 1453. XII. 10., midőn Szeged városa megveszi Százegyház birtokot, 1454.
VII. 23., mindőn Hunyadi János Komlóst, 1455. II. 11, midőn Horogszegi Szilágyi Mihály megveszi Diós birtokot, 1455. IX. 3, midőn Hunyadi Jánost beiktatja a temesvári vár és tartozékai birtokába, 1455. IX. 26., midőn Keszi Balázs az aradi kápta
lannak birtokokat ajándékoz és 1456. II. 6, midőn a káptalan Petrovai Bogdán Mihály kérésére átírja a királyi szolgálatot teljesített Drág és Drágus javára kiállított határjárási okle
velet. Hunyadi János halála után, Mátyás királynak lett „káp
lá n b a . A király 1458. IX. 31-én azzal a kéréssel fordul a Szentszékhez, hogy Vargyas részére („Thomas de Maraz pre- positus ecclesie Czanadiensis ac capellanus illustrissimi prin- cipis et domini, domini Mathie regis Ungarie“ ) halála órájára teljes búcsút engedélyezzen. II. Pius pápa teljesítette a kérel
met. Lehet, hogy még ő állott a káptalan élén, midőn 1459.
X. 11. a Szentszék meghagyta a káptalannak, hogy a törökök betörésére való tekintettel sánccal vétesse körül a székes
egyházat. A káptalan 1460. VI. 23-án kelt ama kiadványa, mely szerint előtte Csornai Balázs kiegyezkedett özv. Csornai Mihálynéval, a prépostságot üresedésben levőnek tünteti fel.
Pál (1463—69). Név szerint csak háromszor fordul elő az okleveleken : 1466. VII. 25., midőn Dancsfi Miklós és Maczedó- niai Miklós, valamint Dóczi László a káptalan előtt egyessé- get kötnek; 1469. V. 29., midőn Telegdi János eladja tömör
kényi jószágát a budai káptalannak és 1469. VII. 23., midőn e birtokba beiktatja a budai káptalant. Valószínű azonban, hogy már évekkel azelőtt került a székeskáptalan élére és őt kell az alatt a prépost alatt értenünk, akit a Szentszék két ízben megbízásban részesített. Csáki Ferenc szatmári főispán birtokainak egy részét egyházi célokra hagyta. Miután ezt a hagyatékát Pálóczi László, Sajószentpéter mezőváros földes
ura lefoglalta, II. Pius pápa 1463. VIII. 18. a Csanádi prépos
tot, továbbá a székeskáptalan olvasó- és egy mesterkanonok- ját küldi ki ez ügy megvizsgálására. Ugyancsak a római kúria 1467. VI. 1. bíróul küldi ki Hédervári Imre bán kérésére Tamási László vajda özvegyének hagyatéka ügyében.
Miklós (1471—83). Nevét először Keszi Balázs sólymosi várnagy szentmisealapítványa jegyezte fel. 1471. V. 6. a neve
zett több arad- és temesmegyei birtokát örök időre a kápta
lanra hagyta. A káptalan kötelezte magát arra, hogy az ala
pítóért és rokonaiért a székesegyházban naponkint szent
misét szolgáltat, mégpedig vasárnapon a Szentháromság tisz
teletére, hétfőn a szenvedő lelkekért, kedden a bűnösökért, szerdán Szent Balázs, csütörtökön az Oltáriszentség, pénte
ken az Űr kínszenvedése és szombaton a Boldogságos Szűz tiszteletére. A káptalan kötelezettséget vállalt arra, hogy abban az esetben, ha a soros kanonok valamelyik napon a szent
mise bemutatását elmulasztaná, első ízben kenyéren és vízen bőjtölteti, többszöri mulasztás esetén pedig teljes kanonoki jövedelmétől fogja megfosztani. Ha a káptalant terhelné mu
lasztás, akkor a püspök jogosult a szentmisealapítvány cél
jára lekötött birtokokat lefoglalni. Ha pedig a megyéspüspök ezt a felügyeleti jogot elhanyagolná, akkor ez a jog a kalo
csai érsekre száll. E gondosan kidolgozott alapítvány azon
ban nem részesült királyi szentesítésben és a hagyatékra az alapító halála után ennek rokonai tették rá kezüket. — Mik
lós prépost ezenkívül a következő oklevelek kiállításánál van
„jelen“ : 1475. II. 12., midőn a káptalan előtt Bizerei Gáspár és Bizerei Miklós egymással birtokügyeikben kiegyeznek, 1477. VIII. 22., midőn Pongrácz Mátyást beiktatja Győ bir- birtokba és 1483. X. 24., midőn Lindvai Bánfi Miklóst be
iktatja Csatókamarás birtokba.
Szokoli Mihály (1496— 97). Először 1468. IV. 28. tűnik fel.
(B. I. 392). Azután előfordul a következő oklevelek kiállítá
sakor: 1487. XII. 10., midőn Dóczi Pétert a temesmegyei Bodonteleke pusztába, 1492. V. 13., midőn Nándorfehérvári Balázst beiktatja Felgyő birtokba; 1495. IX. 16., midőn Mut- noki Mátyás eladja aradmegyei birtokait özv. Dóczi Imréné- n e k ; 1497. VII. 10., midőn Somi József alsóvidéki kapitány eladja sárosmegyei birtokát Perényi Imrénének és 1497. IX.
9., midőn özv. Dóczi lmréné a káptalan előtt valamennyi arad-, temes- és zarándmegyei birtokát átengedi fiának, Fe
rencnek. VIII. Ince pápa 1489. IV. 8. kiküldi őt két kanonok
társával, hogy intézze el Valkói Ráfael erdélyi kanonoknak Herczegszántói Mihály kanonokkal folytatott peres ügyét, mi
után utóbbi az előbbinek stalluraát elfoglalta és ezt az ügyet Geréb László erdélyi püspök helynökére és két kanonokra bízta, majd az eljárást beszüntette. 1497-ben valószínűleg az örökvárosba zarándokolt. Erre vall, hogy „a Csanádi nagyobb
egyház prépostjának nemes szolgája, László“ 1497. III. 20. be
iratkozott az ottani Szentlélek-Társulatba.
György (1501. V. 12). Tanúskodik arról, hogy Magyarország királya — abban az esetben, ha a pápán kívül más keresz
tény fejedelmek segítségére lesznek — beleegyezik annak az évi 10.000 arany 15 százalékos csökkentésébe, melyet a ve
lencei dogé ígért neki.
Budai Cserbokor László (1521—23). A székeskáptalan élén áll, midőn a káptalan 1521. III. 8-án Jaksics Márkot megidézi Nagylakon. A püspök akarata ellenére került a káptalan élére és főpásztorának sok keserűséget okozott. Ennek gyö
kerei messze nyúlnak. II. Ulászló király megígérte kedvelt főpincemesterének, Pálóczi Mihálynak, hogy amint a Csanádi, győri, váci, nyitrai vagy veszprémi püspökségek bárme
lyike, avagy a fehérvári prépostság megüresedik, a legelsőt unokaöccsének, Csaholy Ferencnek adományozza. A Csanádi püspökség üresedett meg először és ezt nyerte el a 22 éves Csaholy. Mivel még nem volt nagykorú, a király a Csanádi székeskáptalan javadalmaira a királyi kegyúri jogot 1515. I.
15. Pálóczira ruházta, kivéve a nagyprépostságot, melyet a maga számára tartott fenn. Időközben Pálóczi elhalt és ekkor a kegyúri jogot a király a püspöknek engedte át. Midőn 1522.
nagyhetében a király éppen távol volt, Báthori István, mint a király helytartója, kinevezte Pereki Albert királyi szállás
osztómestert marosontúli főesperessé. A káptalan a püspök utasítása nélkül vonakodott őt beiktatni. Ekkor Budai Cser
bokor László, akit a püspök „áIprépost“ -nak nevez, „meg
vetve az engedelmesség tekintélyét és lábbal tiporva a tilta
kozó főpásztor joghatóságát, a világi hatalomhoz ragaszkodva“
felutazott a nádorhoz, jelentést tett neki a tényállásról, mire a nádor leküldte Csanádra embereit, akiktől megfélemlítve, Cserbokor prépost unszolására Perekit beiktatták. A püspök mégis saját emberét, Ráskai Mihályt nevezte ki prépostnak.
Cserbokor erre újra jelentést tett a nádornak és utóbbinak utasítására felbujtogatta a megyebeli földbirtokosokat a püs
pök jószágainak pusztítására, miáltal Csaholynak több mint ezer forint kárt okoztak. (1522. V. 21.) Budai Cserbokor László utoljára 1523. VI. 9. fordul elő amaz oklevélen, mellyel a káptalan hiteles alakban átírja II. Lajos királynak Szeged város részére adott kiváltságlevelét.
