temesmegyei birtokaikat átadják Hunyadi János kancellárjá
nak, Wathi Mihálynak, 1449. VI. 9., 1449. XI. 8., 1450. V. 5., 1451. VIII. 13., 1451. X. 28., 1452. XI. 22., 1453. XII. 10., 1454.
VI. 23., 1454. VII. 23., 1455. II. 11., 1455. IX. 3., 1455. IX. 26.
és 1456. II. 6.
Albert (1458—75.) 1458. III. 23., 1460. VI. 23., 1466. VII.
25., 1469. V. 29., 1469. VI. 23., 1471. V. 6., 1472. II. 12.
Lajos (1477— 1480.) 1477. VIII. 22., 1480. V. 11., midőn Haraszti Ferenc Szörényi bánt bevezeti temesmegyei birtokaiba.
Demeter (1486—97.): 1486. IV. 28. (B. I. 403), 1492. V.
13., 1495. IX. 16., 1497. VII. 10., 1497. XI. 9.
Szarvadi (Cervinus) István (1521—23.): 1521. III. 8., midőn a káptalan előtt özv. bagosi Bagosi Jánosné, Endrédi Nagy Ferenc leánya, valamint fiai, Ferenc, István, Miklós és János és más rokonai a szolnokmegyei Törtőben fekvő bir
tokrészüket 500 aranyforintért Nagykállai Lőkös Jánosnak eladták ; 1522. V. 21., midőn Csaholy püspök másokkal együtt őt is jogi képviselőjévé rendelte; 1522. VII. 16., midőn Nagy
lakon idézést foganatosít és 1523. VI. 9.
T e m e s i f ő e s p e r e s e k .
István (1323—32): 1323., 1329. VII. 20., 1330. VIII. 1., 1332. Vfl. lb.~— 1334-ben az olvasó-kanonokság üresedésben van a káptalan ama kiadványa szerint, mellyel átírja Imre királynak az aradi káptalan javára kiadott oklevelét.
István (1338. V. 24).
Theobaldus a Fariolis (1347. I. 25). Kétségtelenül kül
földi. Kanonoktársa, a szintén külföldi Campelloi Bonjohan
nes aradi főesperes a Szentszéknél zágrábi kanonokságot eszközölt ki számára. Egyszersmind Csanádi mesterkanonok.
István (1355-58): 1355. XII. 16., 1356. V. 12., 1357. IV.
6., 1358. XI. 8.
János (1368-81): 1368. VII. 3., 1369. III. 13., 1369. VII.
30., 1374. III. 28., 1378. VII. 24., midőn Himfi Benedeket be
iktatja Vaja birtokba, 1381. IV. 15.
Mihály (1387-91.): 1387. IX. 10., 1387. X. 23. — IX. Bo
nifác pápa 1391. IV. 17., gyilkosság miatt megfosztja javadal
mától.
Péter fia Domokos (1391— 1393). Bonifác pápa 1391.
VII. 17. nevezte ki temesi főesperessé, majd 1393. I. 27-én préposttá. Óbudai és Csanádi kanonokságot, ezenkívül a Csanádi székesegyházban a Szent Katalin-oltár javadalmát bírta. Ezek összjövedelmét Rómában száz aranyforintra be
csülték.
Teremini Péter (1393— 1414), András fia. Titeli kanonok, midőn a Szentszék 1393. I. 27. temesi főesperessé nevezi ki.
Előfordul a következő okleveleken: 1399. I. 13., V. 13., 1401.
II. 14., 1402. IV. 5., 1403., XII. 22., 1404. II. 11., 1404. III. 8., 1405. IV. 25., 1408. I. 12., 1409. I. 14., 1411. II. 5., 1411. XI.
29., 1412. X. 6., 1414. X. 26.
Maczedóniai Bálint (1420—21), András fia. Csanádegyház- megyei szerpap volt és a székeskáptalanban kanonoki java
dalmat élvezett. Marczali Dózsa neki adományozta a Tere
mini halálával megüresedett temesi főesperességet. Ennek újból adományozását kérte 1421. III. 8. a Szentszéktől. V.
Márton pápa teljesítette kérelmét. Egyszer fordul elő neve a káptalani kiadványokban (1421. I. 25). V. Márton pápa 1421. X. 19. megbízza a „Csanádi főesperest“ , hogy Mihály fia Pál csanádegyházmegyei áldozópapnak az aradi káptalanban javadalmat tartson fenn. Lehetséges, hogy Maczedóniai Bálint viselte a főesperességet. V. Márton pápa ugyanis 1423. IV. 16.
Kerolti Albert (1423—45) kanonoknak adományozza
„a Maczedóniai Bálint halálával megüresedett főesperességet a Csanádi egyházban“ . Mint temesi főesperes előfordul a kö
vetkező okleveleken: 1427. VI. 29., 1429. XII. 16., 1429. XII.
30., 1430. IV. 20., 1430. XI. 15., 1434. II. 4., 1435. II. 13., 1436.
V. 3., 1436. X. 16., 1437. V. 21., 1440. X. 8., 1443. VI. 13. és 1445. II. 5. — IV. Jenő pápa 1433. X. 16. neki adományozza az erdélyegyházmegyei dévai plébániát. Kerolti Albert püs
pöki helynök is volt. 1433. X. 3. e minőségben meghagyja a remetei és dubozi plébánosoknak, hogy Kövesden Maczedó
niai Dancsot idézzék meg Remetei Himfi László, Miklós és Frank ellen Himfi Imre özvegyének hozománya tárgyában.
Mint temesi főesperesnek Temesvári István volt a helyet
tese. Utóbbi 1405-ben a bécsi egyetemen végezte tanulmá
nyait és mint plébános volt főesperes-helyettes (1435. II. 22.)
— A háromévi püspöki széküresedés idején (1434—37) Kerolti Albert kormányozta az egyházmegyét. 1435. II. 22. megbíz
némely plébánost, hogy Remetei Himfi panaszára hirdessék ki Maczedóniai Péter fia Miklósra az „interdictumot“ .
Pankotai János (1446—69). A bécsi egyetemen végezte tanulmányait (1435). Mint temesi főesperes előfordul a követ
kező okleveleken: 1446. V. 26., 1446. X. 5., 1447. V. 25., 1447. XI. 8., 1449. VI. 9., 1449. XI. 8., 1450. V. 5., 1451. VIII.
13., 1451. X. 28., 1452. IX. 22., 1453. XII. 10., 1454. VI. 23., 1454. VII. 23., 1455. II. 11., 1455. IX. 26., 1456. II. 6., 1458.
III. 23., 1466. VII. 25., 1469. V. 29. és 1469. VI. 23.
István (1477. VIII. 22).
Mihály (1483. V. 16). Dóczi Imre 1480. I. 21. László za- dorlakai plébános útján tiltakozását jelentette be az aradi káp
talan előtt az ellen, hogy elhalt testvérének, Lászlónak öz
vegye, Veronika az ő birtokait elfoglalja. (MODL 18318). Mi
hály főesperes a káptalan megbízásából, mint hites bizonyság megvizsgálta Dóczi Imre panaszát özvegy Dóczi Lászlóné ellen, ki az ő távollétében Szárafalva, Perjémes, Csanád, Re
mete, Szentandrás, Rékás és más helységekben levő birtokain kárt tett. Mihály főesperes a panaszt helytállónak találta és ennek alapján a káptalan jelentést tett a királynak (1483. V.
16). Ezen kívül előfordul a káptalan amaz 1433. X. 24. okle
velében, mellyel jelentést tesz a Csatókamaráson eszközölt birtokbaiktatásról.
Anárás (1486—87). 1486. IV. 18. (B. I. 406) és 1487. X. 10.
Miklós (1492—97). 1492. V. 13., 1495, IX. 16., 1495. VII. 10.
Im re (1512. IV. 8). Mint hites bizonyság résztvesz egy birtokbabeiktatáson.
Szegedi János (1521—22). A krakkói egyetemen végezte tanulmányait 1520. körül. Mint temesi főesperes előfordul:
1521. III. 8. és 1522. V. 21.
Komlósi György (1536— 39). 1536. XII. 11. és 1539. IV.
7. (B. I. 407.)
A r a d i f ő e s p e r e s e k .
Márton (1214). A Váradi Tüzeslajstrom említi főespe- resi kefuleténekTnegnevézése nélkül. Mívél a véle széréplők Arad vidékéroTvalók voltak, valószínű, hogy Márton aradi főesperes volt. (Püspökségtört. II. 111— 112).
Miklós (1225). Egyszersmind Csanádi kanonok. Basarág birtok miatt folyt pere Váradon. "--- —--- —
Poka (1288). (Piíspokségtört. II. 111— 112).
HTíKlös (í&ifO—34). A következő okleveleken fordul e lő : 1320., 1322., 1323. IX. 3., 1329. VII. 20., 1330. VIII. 1., 1332.
VII. 15., 1333. XI. 1. (pápai tizedjegyzék) és 1334.
Bonjohannes de Campello (1342—1348). VI. Kelemen pápának (1347. V. 12.), Károly Róbert, majd Nagy Lajos ki
rálynak káplánja (1342. X. 5.) volt. A pápa 1387. V. 12. meg
engedte neki, hogy javadalmát, ha irodalmi tanulmányok vé
gett, vagy a király rendeletéből Rómában időzik, öt éven át szabadon élvezhesse. Az ő idejében a szintén olasz szárma
zású, nagyképzettségű Jacobus de Placentia dictus Longo- bardus a Csanádi püspök. E körülmények figyelembevételével lehetséges, hogy Jakab püspök Bonjohannes kanonokjával dolgoztatta át a Gellérlegendát mai alakban. Bonjohannest a források először 1342. X. 5. említik, midőn Csanádi kanonok- sága és aradi főesperessége (1345. IX. 28.) mellé az eszter
gomi egyházmegyében is kér javadalmat. Ez állások mellett zágrábi és váradi kanonokságot is elnyert. Előfordul mint sebesi főesperes is (1345. II. 22). A váradi kanonokság elado- mányozásával egyidejűén úgy rendelkezett a pápa, hogy en
nek ellenében az aradi főesperességről le kell mondania.
Ezt az intézkedést kérésére utólag hatálytalanította és így Bonjohannes javadalmaival az aradi főesperességet is meg
tartotta (1349. IX. 3). Ezenkívül pécsi kanonok (1350. I. 28).
Nem volt azonban 1342— 1348-ig aradi kanonok, sőt sohasem volt az aradi társaskáptalan tagja, hanem aradi főesperesi minőségében is a Csanádi székeskáptalanban foglalt helyet.
Javadalmait nagyrészt diplomáciai szolgálatainak köszönhette.
Mint Nagy Lajos király követe (1345. IX. 20., 1347. V. 12.) 1346-ban István veszprémi püspök ügyében járt el a Szent
széknél. (R. S. I/U. 115. 1.) Midőn 1347. I. 25. a maga részére hordozható oltár használatára engedélyt, Péter Csanádi kano
noknak a Csanádi székeskáptalanban dignitast, Theobaldus temesi főesperes részére zágrábi, Szegedi Márton számára pedig Csanádi kanonokságot kér a pápától, még „aradi főes- peres"-nek nevezi magát. Gergely Csanádi püspök 1349.
IX. 3. már mint boszniai felszentelt püspökről tesz róla em
lítést. Azonban e püspökszentelés nem történhetett sokkal
előbb. Ugyanakkor Gergely püspök a Bonjohannestól bírt aradi főesperesség eladományozását kéri egyik pártfogolja számára a pápától. Már pedig nem valószínű, hogy ezt a főesperességet 1347. eleje óta üresedésben hagyták volna.
Szigeti István pécsi püspök 1350. I. 28. Bonjohannes „egy
kori“ boszniai püspöktől bírt javadalmak egyikét kéri fivére, János pécsi klerikus részére a pápától. Ha a vonatkozó folya
modványba nem csúszott be hiba, akkor Bonjohannes mint kinevezett boszniai püspök megtartotta javadalmait, neveze
tesen a Csanádi székeskáptalanban is és csak boszniai püs
pökségről áthelyezése után, 1349-ben szenteltetett püspökké.
Egy-két év múlva ugyanis az olaszországi fermoi egyház
megye élére került és mint apostoli követ járt Magyarorszá
gon. (R. S. I. 284-5., 383—4., B. I. 408., 416.)
Dombról János (1348—52). Atyját Bogdánnak hívták, mely név a pápai kancellária elírása folytán Ragdán-ra vál
tozott. (Joannes Ragdani de Dombro). A zágrábegyházmegyei klérus tagja és mint ilyen elnyerte az ottani narti plébániát.
(1349. IX. 3). Nagy kegyben állott Gergely csázmai prépost
nál. Utóbbi 1345-ben került a Csanádi egyházmegye élére.
Ekkor magával vitte Dombrói Jánost, mint „kedvelt káplán
ját és familiárisát“ és megtette őt a Megváltóról nevezett tár
saskáptalan kanonokjának. Ugyanakkor kieszközölte, hogy Dombrói tovább is megtarthatta a narti plébániajavadalmat.
Midőn Bonjohannes elnyerte a boszniai püspökséget, Gergely püspök (1349. IX. 3.) a Szentszékhez fordult azzal a kéréssel, hogy neveztessék ki „kedvelt káplánja“ az említett püspöki kinevezéssel megüresedett aradi főesperességre. Ezt is el
nyerte, sőt megtartotta előbbi kanonokságát. így mindkét Csa
nádi káptalan tagja volt. Új javadalmát azonban csak néhány évig élvezhette. 1352. VI. 6. ezt a Szentszék már utódjának adományozta.
Scherffemberg János {1352—53). Német származású. Atyja:
Henricus de Scherffemberg. Dombrói János halála után ennek örökébe lépett. Vilmos bíbornok — ki utóbb maga is elnyert egy főesperességet a Csanádi székeskáptalanban — eszközölte ki számára VI. Kelemen pápánál 1352. V. 6. esztergomi és győri kanonokká, valamint aradi főesperessé kineveztetését.
Vilmos bíbornoknak és Nagy Lajos királynak „kápján“ -ja volt.
Továbbá kinevezett csázmai kanonok. Csanádi
mesterkano-nokságát 1353. IV. 20. felcserélte a győri káptalanban a Szent Adalbertról nevezett prépostsággal. A Szentszék nevezte ki ide Nagy Lajos király ajánlatára. Székdíj fejében 49 forintot fizetett le az apostoli kamarába. 1353. V. 10. lemondott az aradi főesperességről. 1357. V. 15. már mint knini püspök nyújt be kérvényt az Apostoli Szentszékhez Benedek vesz- prémmegyei vitéz érdekében, aki hat személy kíséretében óhajtott a szentföldre zarándokolni. Tíz nap múlva, 1357. V. 25.
Nagy Lajos király a Scherffembergtől bírt győri prépostságra udvari papját, Ekhartstaui Leonhard passaui kanonokot ajánlja VI. Ince pápánál. 1364. III. 12. a gurki püspökségre ment át.
Pelvos János. (1353). Neve a pápai iratokban Pelrosnak is olvasható. így olvasta Áldásy Antal (Regeszták a vatikáni levéltárból. Tört. Tár 1895. 114. sz. 63 lap.) Mindenesetre szintén külföldi származású. Vilmos bíbornoknak udvari káp
lánja és magyarországi megbízottja. Boroszlói, zágrábi és ki
nevezett Csanádi kanonok, midőn 1353. VI. 27., pártfogója Vilmos bíbornok a Szentszéknél az aradi főesperességet kéri számára. Midőn VI. Ince pápa ezt neki adományozza, Csanádi kanonoknak címezi. Lehetséges, hogy már ekkor tagja volt a káptalannak. Beiktatását a Szentszék elrendelte az óbudai prépostnak és az avignoni egyház sacristájának.
Ragri Bertrand (1381—94). Előfordul: 1381. IV. 15., 1387. VII. 3., mely alkalommal mint a káptalan hites bizony
sága Tereznyei Öröng Miklóst, Jánost és Istvánt beiktatta a temesmegyei Chama birtokba. 1387. IX. 10., 1387. X. 23., 1389. VI. 29., 1390. II. 25., 1390. XII. 12., 1391. II. 2., IV. 25., 1392.
XII. 29. — 1389-ben az örökvárosban jár. Ez alkalommal 1389.
VI. 1. János egresi apát nevében 23 forintot fizet le a pápai kincstárba. A vonatkozó nyugtán neve eltorzítva (Nigri) for
dul elő. 1394-ben elhúnyt. VIII. Bonifác pápa 1394. VII. 2.
már utódját nevezi ki.
Pál fia Fábián (1394— 1403). Midőn 1394. VI. 2. a Szent
széktől^ javadalmát elnyeri, ezt huszonkilenc ezüstmárkára be
csülték. Előfordul: 1398. X. 30., a káptalan bizonyságlevelén egy előtte létrejött egyezségről, 1399. I. 13., 1400. V. 13., 1401. II. 14., 1402. III. 13., a káptalan bizonyságlevelén egy temérdekegyházai birtok elzálogosításáról, 1402. IV. 5., 1403.
XII. 22. — IX. Bonifác pápa megbízza 1397. X. 1. Miklós fia Ozsvát, 1397. XI. 16. Péter fia Domonkos, 1400. III. 6. Veres
Pál, 1402. VIII. 26. Mihály fia Miklós Csanádi és 1402. IX.
23. István fia László váradi kanonokká beiktatásával.
Nagybegei Bereczk (1404— 1412), Benedek fia. A követ
kező okleveleken fordul elő: 1405. IV. 25., 1408. I. 12., 1408.
I. 22., 1409. I. 14., 1411. II. 5., 1411. XI. 29., 1412. IX. 19., 1412. X. 6. Ez oklevelekben egyszerűen „Bereczk“ (1411. XI.
29. és 1412. X. 6., hibásan: „Benedek") néven fordul elő.
Csak a vatikáni levéltári anyag tartotta fenn teljes nevét a javadalmáért halála után benyújtott folyamodványban (1418.
VII. 11.).
ötvényi Domokos (1414— 1418.), Tamás fia. 1414. X. 26.
tűnik fel abban az oklevélben, mellyel a székeskáptalan ta
núságot tesz arról, miképpen osztották fel az aradi káptalan és Eleki László Vassán nevű birtokban az erdőt. Ezenkívül előfordul 1417-ben a székeskáptalan amaz oklevelén, mellyel a zokonai nemesek temesmegyei birtokukon megosztozkodnak.
E két oklevélen csak mint „Domokos főesperes“ szerepel.
Midőn V. Márton pápa 1418. VII. 12-én neki adományozza a sümegi főesperességet, már mint „Dominicus Thomae de Wthwen“ fordul elő, ha egyáltalában szabad e két Domokost egy személynek vennünk.
ötvényi Domokos (1418. IV. 20.), János fia. („Domi
nicus Johannis de Uthwen“ .) 1418. VIÍ. 11. János fia Domo
kos aradi főesperes kéri a Bereczk halálával megüresedett főesperesi javadalmában megerősítését a Szentszéktől.
Eszerint rövid időközben három Domokos állott volna kapcsolatban e javadalommal: 1. Domokos (1414—18.), 2. ö t
vényi Tamás fia Domokos (1418. VII. 12.) és 3. ötvényi Já
nos fia Domokos (1420. IV. 20.) Lehetséges, hogy ezek azo
nosak. A „János fia“ megjelölés „Tamás fia“ helyett annyi
val is könnyebben csúszhatott bele a vatikáni supplicatióba, mert ugyanazon a napon kelt, ugyanabban a supplicatióban
„János fia Benedek“ a szintén csanádegyházmegyei sebesi főesperességért folyamodik. E supplicatió az aradi főesperes
séget 16 márkára becsüli. Két év múlva, 1420. IV. 20. ismét ötvényi János fia Domokos Csanádi kanonok nyeri el „újból“
a sümegi főesperességet.
János fia Bertalan (1418. VII. 12.) Csanádegyházmegyei klerikus volt. Midőn hirét vette, hogy ötvényi Domokos sü
megi főesperessé neveztetett ki, folyamodik a Szentszékhez
az ötvényi Domokos „esetleges lemondásával megüresedendő“
aradi főesperességért.
Apátfalvai Miklós (1418—27), Benedek fia. Már 1408- ben tagja volt a székeskáptalannak, sőt helynöke volt Mar- czali Dózsa Csanádi püspöknek. Mivel utóbbinak vikáriusa általában Lippai Péter éneklő-kanonok volt, lehetséges, hogy ennek akadályoztatása esetén viselte Apátfalvai a helynöki tisztet. (1418.) Bereczk főesperes halála után Marczali Dózsa Csanádi püspök nevezte ki aradi főesperessé. A püspök ké
sőbb valami okból kifolyóan ezt a főesperességet „másnak“ , valószínűen ötvényi Domokosnak adományozta. Ezért Apát
falvai Miklós 1418. I. 19. a Szentszékhez folyamodik, hogy juttassa újból e javadalomhoz. Apátfalvai egyúttal a szék
egyház Szent György oltárának igazgatója. Az aradi főespe
rességet aligha foglalhatta el, mert 1418. VII. 12. még ö tvé
nyi van ennek birtokában. „Miklós főesperes", aki bizonyára azonos Apátfalvaival, a káptalani kiadványokon 1420. VIII. 12.
fordul elő először (B. I. 409.) Ezután csak hét év múlva 1427.
IV. 13. találkozunk nevével a székeskáptalan amaz oklevelén, mellyel végrendelkezési jogot ad jobbágyainak, végül 1427.
VI. 29., amaz oklevél záradékában, mellyel a székeskáptalan előtt Csáky György főispán és Nagymihályi Albert vránai perjel egyességet kötnek.
László (1429—30): 1429. XII. 16., 1429. XII. 30., 1430.
IV. 20., 1430. XI. 15.
Orbán (1434—36): 1434. II. 4., 1434. II. 24., 1435. II. 13., 1436. V. 4. — Az ő közbenjárására kötöttek Tapsoni Anthimi Miklós csanádvármegyei alispán és Csanád város polgárai és jobbágyai egyezséget. (1435. IX. 14.)
Benedek (1440-56). Előfordul: 1440. X. 8., 1440. X. 15., 1443. VI. 13., 1445. II. 5., 1446. V. 26., 1446. X. 5., 1447. V.
25., 1448. III. 18., 1449. VI. 9., 1449. XI. 8., 1450. V. 5., 1451.
VIII. 13., 1451. X. 28., 1452. XI. 22., 1453. XII. 10., 1454. VI. 23., VII. 23., 1455. II. 11., 1455. IX. 3., 1455. IX. 26. és 1456. II. 6.
János (1458-69.): 1458. III. 23., 1460. VI. 23., 1464. IV.
18., 1466. VB. 25., 1469. V. 29 és 1469. VI. 23.
Pál (1471. V. 6).
Tasnádi János (1475—87). Az óbudai várkápolna igaz
gatója. E minőségében reábízza Szilágyi Erzsébet a békés
megyei Szentetornya birtok haszonélvezetét, melyet e kápol
nának ajándékoz. (1477. III. 25). Előfordul a következő okle
veleken: 1475. II. 12., 1483. X. 24. és 1487. XII. 10.
Illés (1492. V. 13.)
Bánmonostori Mihály (1495— 1507.): 1495. IX. 16., 1497.
VII. 10., XI. 9., 1507. X. 6. és 1513. VI. 1. Az ő időszakában az ősi egyházmegyei intézmények kezdenek eltűnni. A csanáái bencés- és az egresi ciszterci apátságokat a Szentszék kény
telen volt megszüntetni és javadalmaikat a török betörések miatt megcsappant jövedelmű Csanádi püspökséghez csatolni.
A bulcsi bencésmonostort 1496. VIII. 13. az aradi prépostság- gal egyesítette. Az aradvidéki bizerei bencésapátság sem tart
hatta fenn magát. Egyelőre Mihály főesperes lett úgynevezett commendator-apátja. (Michael archidiaconus Orodiensis et canonicus ecclesie Chanadiensis, necnon abbas de Byzere.
1507. X. 6.) Azonban az aradi főesperesek napjai is meg vol
tak számlálva, ő az utolsó aradi főesperes a török hódoltság előtti korból.
M a r o s o n i ú l ! f ő e s p e r e s e k .
M iklós (1285). — Pál (1300). — Miklós (1319. IX. 7).
László (1322-^30): 1322., 1323., 1329. Vir.20:,1^3örVÍII. 1.
Henrik (1332—34): 1332. VII. 15., 1334. (pápai tized- lajstrom). Ugyanebben az évben havi és napi kelt nélkül az olvasó-kanonok távolléte miatt ő állítja ki a káptalannak már többször idézett kiadványát, mely hiteles alakban átírja Imre királynak az aradi káptalan javára adott oklevelét.
Miklós (1343— 58): 1343. II. 13., 1344. V. 2., 1345. VI. 9., 1349. V. 13., 1355. XII. 16., 1356. V. 12., 1357. IV. 6. és 1358.
IX. 8.
Mihály (1368-69): 1368. VII. 3. és 1369. III. 13.
György (1374): 1374. I. 14. (Georgius“ helyett tévesen:
„Gregorius") és 1374. III. 28.
László (1392— 1402): 1392. XII. 29., 1400. V. 1., 1401.11.
14. és 1402. IV. 5.
Péter fia Jakab (1405—23). Marosontúíi főesperessége mellé VII. Ince pápa 1406. VII. 16. még egy Csanádi kauo- nokságot adományoz részére. Gergely pápa 1407. III. 9. meg
bízza, hogy Benedek fia Miklóst iktassa be Csanádi Kanonok- ságába. Mint marosontúli főesperes előfordul: 1405. IV. 25., 1408. I. 12., 1408. I. 22., 1409. I. 14., 1411. II. 5., 1411. XI. 29., 1412. IX. 19., 1412. X. 6., 1914. X. 26., 1421. I. 25. — V. Már
ton pápa 1423. V. 20. teljes búcsút engedélyezett számára.
Péter (1427. VI. 29). ő vagy pedig utódja volt az a név nélkül említett marosontúli főesperes, kit IV. Jenő pápa 1432.
V. 21. megbízott azzal, hogy Mohácsi Andrást iktassa be a csanádegyházmegyei apátfalvai plébániába.
István (1443-1456): 1443. VI. 13., 1445. II. 5., 1446. V.
26., 1446. X. 5., 1447. V. 25., 1447. XI. 8., 1448. III. 18., 1449.
VI. 9., 1449. XI. 8., 1450. V. 5., 1451. VIII. 13., 1451. X. 28., 1452. XI. 22., 1453, XII. 10., 1454. VI. 23., 1454. VII. 23., 1455.
II. 11., 1455. IX. 3., 1455. IX. 26. és 1456. II. 6.
János (1458—71): 1458. III. 23., 1460. VII. 23., 1469. V.
29., 1471. V. 6.
Rozvágyi Simon (1475— 1503). Talán a zemplénmegyei Rozvágyról származott. Már mint marosontúli főesperes végzi tanulmányait a páduai egyetemen (1478. I. 16). Néhány év múlva (1482. VI. 21.) Rómában beiratkozik a Szent-Lélek- Társulatba. Mint kanonoktársa, Mihály aradi főesperes a bi- zerei apátságnak, úgy volt Rozvágyi commendator-apátja a tihanyi monostornak. Ezért éveken át távol tartózkodott Csa- nádtól. Ulászló király, mint a tihanyi apátság kegyura ne
vezte ki Tihanyba Rozvágyi Simon „Csanádi“ főesperest.
Tihanyi commendator-apátságára vonatkozó oklevelekből, ide
értve a vatikáni levéltári anyagot is, nem tűnik ki, hogy
„marosontúli“ főesperes volt. Ő maga is ezt a címet v is e li:
„Simon decretorum doctor, archidiaconus et canonicus eccle- sie Chanadiensis et commendator abbatiae Tihoniensis“ (1495.
II. 2), midőn kék-zöld-rózsaszínű fonálon függő pecséttel ok
levelet állít ki annak bizonyságául, hogy a taládi pálosmonos
torra hagyományozott arácsi szöllő eladását jóváhagyta az
zal a feltétellel, hogy a vevő és örökösei szüretkor szintén megadják a monostort illető hegyvámot. Rozvágyinak a ki
rályi kinevezés után kétsége támadt az adományozás érvé
nyessége miatt és ezért megerősítésért a Szentszékhez folya
modott, mert ott az apátságot mint üresedésben lévőt tartot
ták nyilván. A pápa 1493. II. 11. „a nemes származásával, tudományos képzettségével és tisztes életével“ ajánlott fő
esperesnek adományozza „in commendam“ az apátságot az
zal a kiváltsággal, hogy főesperessége és tihanyi apátsága mellett még egy, főesperessége nélkül pedig még két java
dalmat élvezhessen. Rozvágyi megtartotta marosontúli főespe- rességét és harmadik javadalm a: Csanádi kanonoksága volt.
A Szentszék lelkiekben és anyagiakban teljes joghatósággal ruházta fel Rozvágyit és a beiktatásra kijelölt váradi és nyit- rai püspöknek és a fehérvári prépostnak meghagyta, hogy a monostor minden tagjától követeljenek Rozvágyi számára en
gedelmességet és tiszteletet, a netalán ellenszegülőkre pedig szabjanak egyházi büntetéseket. Viszont Rozvágyit arra köte
lezte, hogy a monostorban tartandó istentiszteletről gondos
kodjék, szerzeteseinek és papjainak számát ne csökkentse, a monostor ingatlanait és értékes ingóságait el ne idegenítse, egyébiránt megengedte, hogy a megmaradt jövedelemmel
„a monostor apátjainak módjára" szabadon rendelkezzék.
Rozvágyi nevében 1493. X. 30. Alexander de Jambeccariis bolognai klerikus lefizette Rómában a tihanyi apátságra ki
vetett 33 és fél aranyforintot. Prokurátora is „Csanádi“ fő
esperesnek nevezi Rozvágyit. Mint „marosontúli“ főesperes előfordul: 1475. II. 12., 1483. X. 24., 1487. XII. 10., 1492. V.
13., 1493. II. 11., 1495. IX. 16., 1497. VII. 10., 1497. XI. 9. — 1503.
II. 21-én már nem volt életben. Ekkor II. Ulászló király a halá
lával megüresedett tihanyi apátságot másnak adományozza.
Nagybessenyei István (1522. V. 21. előtt).
Ráskai Mihály (1522. V. 21). Az előbbinek halála után Csaholy Ferenc püspök nevezte ki. Nemsokára nagyprépost.
Pereki Albert (1522. V. 21). Királyi szállásosztó-mester.
Báthori nádor nevezte ki marosontúli főesperessé a püspök akarata ellenére, mint ezt a nagyprépostok történetében lát
tuk. Bizonyára ő az az „Albert bodoni püspök“ , ki néhai Temesvári Varga Lukács fiát, a krakkói egyetemen (1517) végzett Temesvári János szerpapot 1528. IV. 11. pappá szen
teli. Később Pereki pécsi prépost, kir. tanácsos, majd az újonnan szervezett pozsonyi kamara praefectusa. Pártfogolta az irodalmi törekvéseket. 1548. VI. 8. húnyt el. (Irodalom
tört. Közi. Bp. 1893. III. 333-337).
Szegedi György (1552). A székeskáptalan már 1550-ben elmenekült Csanádról. I. Ferdinánd király a marosontúli fő- esperességet 1552. III. 10. eladományozza. Ekkor azonban ez már csak puszta cím volt.