ennek zavartalan birtokában van. Vilmos bíbornok kéri a Szentszéket, hagyja meg ennek a főesperességnek élvezeté
ben, mintha ezt a javadalmat az említett visszavonás előtt nyerte volna el, avagy a kiváltságvisszavonás be sem követ
kezett volna, avagy adományozza számára újból ezt a java
dalmat. Mivel az előző években a torontáli főesperesek soro
zatában hézag mutatkozik, lehet, hogy Vilmos bíbornok évek*
kel azelőtt nyerte el a torontáli főesperességet. A Szentszék 1350. VI. 4. a Telegdi Tamás Csanádi püspökké kinevezteté- sével megüresedett esztergomi nagyprépostságot adományozta neki és ekkor felszólította, hogy a kalocsai olvasó-kanonok- ságról, továbbá a váci és nyitrai éneklő-kanonokságról, va
lamint a zágrábi mester-kanonokságról mondjon le. Midőn Vilmos bíbornok az esztergomi nagyprépostságot tényleg el
foglalta (1352. V. 3), nemcsak az említettekről, hanem sze
pesi kanonokságáról is lemondott. Torontáli főesperesi java
dalmát azonban 1374-ig megtartotta. Javadalmainak jövedel
mét prokurátoraival szedette be. Ez olykor nehézségekbe üt
között. Egy ízben a király is kitiltotta ezeket országából, amiről maga Vilmos bíbornok panaszkodik a pápának, midőn torontáli főesperesi javadalmában megerősítését kéri. (1345.
IX. 25.) Prokurátori útján óhajtotta az erdélyi egyházmegyé
ben elnyert főesperességet birtokába venni. Azonban kísérle
tük hajótörést szenvedett Rimaszécsi Szécsi András püspök heves ellenállásán. A bíbornok cserével óhajtotta a vitás ügyet áthidalni. Eszerint az erdélyi főesperesség helyett a bácsi olvasó-kanonokságot nyerte volna el. A Szentszék ezt a tervet helybenhagyta (1343. X. 21), majd midőn prokuráto- rainak sikerült a gyulafehérvári helyett a szerémi főesperes
séget biztosítani számára, utóbbinak fejében lemondott a fehér
vári főesperességről és a bácsi olvasó-kanonokságról. (1345.
X. 20. R. S. I/I. 273.) Időközben Vilmos bíbornok boroszlói kanonokságot is elnyert és a boroszlói püspökkel és kápta
lannal azzal a kéréssel fordult a Szentszékhez, hogy jelöljön ki a Gentilis bíbornok által annak idején Pozsonyban tartott zsinat határozatainak érvényesítésére apostoli jogvédőket (1355.
VII. 22). Egy alkalommal a csázmai és az egri prépost az ő kezébe lemondtak javadalmukról. A két javadalom körülbelül egyszerre üresedett meg. A csázmai prépostságra maga Nagy Lajos király ajánlotta a Szentszéknél Koppenbachi Miklóst
(1358. IV. 8), aki a speyeri egyházmegyéből kerülhetett az országba s itt a király káplánja, majd titkára és kancellárja, végül a király pártfogásával speyeri kanonok lett. Ugyan- akkortájt, midőn Koppenbachi a csázmai prépostságot elnyerte, VI. Ince pápa, kétségkívül szintén a király tudtával és bele
egyezésével, egri prépostnak Treutel Istvánt nevezte ki. A király terveinek azonban inkább megfelelt, ha a prépostok javadalmaikat felcserélik, mely óhajának ezek készséggel ele
get tettek (R. S. II. 195.) oly módon, hogy Koppenbachi megbízottja útján, Treutel pedig személyesen megjelent Vil
mos bíbornok előtt és felajánlották javadalmaikat. Vilmos bíbornok ezt felterjesztette a Szentszékhez, amely a cserét helybenhagyta (1359. VII. 14). Mialatt Vilmos bíbornok a toron
táli főesperesi tisztet viselte, számosakat karolt fel közben
járásával. Jakab fia Imre veszprémegyházmegyei papot pécsi kanonokságra (1359. VII. 22), János fia Péter, zágrábegyház- megyei klerikust zágrábi kanonokságra ajánlja a Szentszék
nél (1359. VII. 22). „Kedves káplánja“ , a jogtudós Skuppellen- berchi Konrád nyitrai főesperes, esztergomi, bácsi, szepesi és kölni javadalmas részére pécsi kanonokságot eszközöl ki (1360.
VII. 28). Egy másik hűséges káplánja és magyarországi meg
bízottja, Monostori („De Monasterio“ ) Péter rouni javadalmas, kalocsai éneklő- és mesterkanonok számára a szabolcsi fő- esperességet kéri a Szentszéktől (1361. VIII. 24). Egri kano- nokságát is kétségkívül Vilmos bíbornok eszközölte ki, amennyi
ben bizonyára az ő előterjesztésére fordult ily kéréssel Nagy Lajos király VI. Ince pápához: adományozza a Bebek Domo
kos Csanádi püspök kineveztetésével megüresedett egri kano
nokságot Monostori Péternek, „Vilmos bíbornok magyarországi prokurátorának“ (1360. VII. 29). Két hű emberének a Csanádi egyházmegyében eszközölt ki javadalmat: Pelvos Jánosnak a Scherffemberg János győri préposttá kineveztetésével meg
üresedett aradi főesperességet (1353. VI. 27.) és Darabos Ta
másnak Csanádi kanonokságot (1359. XI. 12). ő maga egy emberöltőn át élvezett javadalmat a Csanádi székeskáptalanban.
Mihály fia Miklós (1374. VII. 15). A Szentszék a V il
mos bíbornok halálával megüresedett főesperességet neki ado
mányozza.
Tamás (1381— 1402). 1381. IV. 15., 1387. IX. 10., 1387.
X. 23., 1390. II. 25., 1390. XII. 12., 1391. II. 2., 1391. IV. 25.,
1392. XII. 29., 1399. I. 13., 1400. V. 1., 1400. V. 13., 1401. II.
14., 1402. III. 23. és 1402. IV. 5.
Csanádi Miklós (1403—29). Atyja: János. Rokona volt Csáki Miklós erdélyi vajdának és valószínűleg Csanádi Ba
lázs kisprépostnak. Előbbi 1412. II. 12. a Szentszéknél búcsút eszközölt ki Csanádi János fia Miklós, „torontáli és kévéi“
főesperes számára. Midőn Csanádi Balázs erdélyi püspökké lett, magával vitte Erdélybe Csanádi Miklóst és megtette őt tasnádi helynökének. E minőségben fordul elő : 1423. VI. 3., 1424. Vin. 25. és 1426. VI. 14. — VII. Ince pápa 1406.
VII. 23. megbízza őt Imre fia Mátyás aradi kanonok beikta
tásával. Mint főesperes előfordul: 1403. XII. 22., 1404. I. 11., 1404. III. 8., 1405. IV. 25., 1408. I. 12., 1408. I. 22., 1409. I.
14. (ugyanazon a napon „torontáli“ és „torontáli és kévéi“
főesperes). Ezután ismét csak „torontáli": 1411. II. 5., 1411.
XI. 29., 1412. IX. 19., 1412. X. 6., 1414. X. 26., 1421. I. 25.
Ezután lemondott „torontáli és kévéi“ főesperességéről. Az így megüresedett javadalmat V. Márton pápa 1429. V. 25.
Zombor Lászlónak (1429—51) „újból“ adományozza, mi
után e javadalmat már előbb elnyerte Marczali László püspöktől.
Családi nevét (Ladislaus Zompur) egyedül ez a pápai okirat tartotta fenn. Valamennyi káptalani kiadványon csak egy
szerűen keresztnevén szerepel. Nemcsak a pápai oklevélben, de az 1429. XII. 16. káptalani kiadványon is, mint „torontáli és kévéi“ főesperes fordul elő. 1429. XII. 30. csak „torontáli“ , 1430. IV. 20. és 1430. XI. 15., továbbá 1434. II. 4. ismét „to
rontáli és kévéi“ . Az Apostoli Szentszéknél szintén „torontáli“
néven tartották nyilván Zombor László főesperességét. IV.
Jenő pápa megbízza 1432. V. 21. a „torontáli“ főesperest Mohácsi András apátfalvai plébános beiktatásával. — 1435-től kezdve a káptalani kiadványokban is egyöntetűen, mint „to
rontáli“ főesperes szerepel, úgymint: 1435. II. 13., 1436. V.
4., 1440. X. 8., 1440. X. 15., 1443. VI. 13., 1445. II. 5., 1446.
V. 26., 1446. X. 5., 1447. IV. 27., 1447. XI. 8., 1449. VI. 9., 1449.
XI. 8., 1450. V. 5., 1451. VIII. 13., 1451. X. 28., midőn a kápta
lan előtt Komlósi Keserű Jánosné leányának férjhezmenetele- kor Komlós birtokból kiadja az őt illető részt és 1452. XI. 22.
Kelemen (1453—75). 1453. XII. 10., 1453. VII. 23., 1454.
VI. 23., 1455. II. 11., 1455. IX. 3., 1455. IX. 26., 1456. II. 6., 1458. III. 23., 1460. VI. 23., 1466. VII. 25., 1469. V. 23., 1469.
VII. 23., midőn a káptalan jelentést tesz Mátyás királynak, hogy parancsára beiktatást foganatosított a Rékas város kör
nyékén levő birtokokba; 1471. V. 6. és 1475. II. 12.
Ramocsaházi Albert (1477—97). Kállay János fia János nevében 1483. II. 24. tiltakozott az ellen, hogy megbízottjá
nak édesanyja a szülői pecsétet megbízója ellen felhasználja.
1486. VIII. 12. kéri Kállay Jánost, Kaszaper földesurát, hogy adományozza az ottani plébániát Battonyai András Csanádi oltárigazgatónak. Ezenkívül a következő okleveleken fordul e lő : 1477. VIII. 22., 1483. X. 24., 1487. XII. 10., 1492. V. 13., 1495. IX. 16., 1497. VII. 10. és 1497. XI. 9.
Rojcsi János (1521—23). 1521. III. 8., 1522. V. 21., 1523.
VI. 9. és 1523. XII. 5.
S e b e s ! f ő e s p e r e s e k .
Henrik (1334). A pápai tizedjegyzék említi. — János (1334. B. I. 416). — Bonjohannes de Campefló (1345. II. 22).
Egyszersmind aradi főesperes. — Csanádi György (1345. II.
22). VI. Kelemen pápa nevezte ki Bonjohannes helyére. — Tamás (1361. III. 16). — Miklós (1368— 1402.): 1368. VII. 3., 1369. III. 13., 1381. IV. 15., 1387. IX. 10., 1387. X. 23., 1389.
VI. 29., 1390. II. 25., 1390. XII. 12., 1391. II. 2., 1391. IV. 25., 1391. XII. 18., midőn mint hites bizonyság Korogi István bánt beiktatja birtokaiba. 1400. V. 1., 1400. V. 13., 1401. II. 14., 1401. V. 13., 1402. III. 23. és 1402. IV. 5. — István (1403—
1404): 1403. XII. 22., 1404. I. 11. és 1404. III. 8. — Benedek (1405. IV. 25). — Im re (1408. I. 12). — Balázs (1409. I. 14).
Ujbécsi Péter (1411— 18). A ty ja : Miklós. („Petrus Nicolai de Wnbech“ ). Csak a római bejegyzések őrizték meg teljes nevét. A káptalani kiadványokon egyszerűen Péter néven fordul elő: 1411. II. 14., midőn az aradi káptalant beiktatja Novák birtokba, 1411. XI. 29., 1412. IX. 19„ 1412. X. 6., 1414.
X. 26. Helyettese volt János cserii plébános (vicearcbidiaco- nus de Sebes), ki 1417. XII. 22. időhalasztást engedélyez Re
metei Istvánnak, a káplánja, Tamásnak tartozó negyven forint lefizetésére. Ujbécsi Péter főesperesi javadalmát haláláig él
vezte, mely valószínűen csak 1418. körül következett be, mert csak ekkor (1418. VII. 11.) folyamodnak a „halálával meg
üresedett“ főesperességért.
Szentkirályi Temek Benedek (1418— 37), János fia. (Be- nedictus Johannis Tem ek de Zentkhyral.) Csanádegyházme- gyei áldozópap. V. Miklós pápa 1418. VII. 11. neki ado
mányozza az Újbécsi halálával megüresedett sebesi főesperes- séget és Csanádi kanonokságot. Javadalmait, melyek 17 már
kára voltak becsülve, főpásztorától „Miklós püspöktől“ nyerte el. E Miklós alatt Marczali Dózsát kell értenünk, ki általá
ban az utóbbi (talán szerzetes-) nevén fordul elő a kút
főkben és csak ritkán Miklós néven, mely keresztneve lehe
tett. Szentkirályi 1419. VII. 21. újból folyamodik a Szentszék
hez javadalmaiban való megerősítés végett. Főesperesi és kanonoki javadalma mellett a székesegyház Szent György vértanú oltárának igazgatóságát is bírta. Utóbbi 10 márkára, többi javadalmai 24 márkára taksáltattak 1419-ben. Mint fő
esperes előfordul: 1421. I. 25., 1427. VI. 29., 1429. XII. 16., 1429. XII. 30., 1430. IV. 20., 1430. XI. 15., 1434. II. 4., 1435. II.
13., 1436. V. 4., 1437. V. 21. (B. 1.417.) — Boldizsár (1440—45):
1440. X. 8. 1440. X. 15., 1443. VI. 13., 1444. II. 5. - Máté (1440—
1471.): 1446. V. 26., 1446. X. 5., 1447. XI. 8., 1448. III. 18., 1449.
VI. 9., 1449. XI. 8., 1450. V. 5., 1451. II. 20., 1450. VIII. 13., 1450. X. 28., 1452. XI. 22., 1453. XII. 10., 1454. VI. 23., 1455.
II. 11., 1455. IX. 3., 1455. IX. 26., 1456. II. 6., 1458. III.
23., 1460. VI. 23., 1466. VII. 25., 1469. V. 29., VI. 23. és 1471.
V. 6. — Illés (1475-77.): 1475. II. 12. és 1477. VIII. 22. Majd éneklő-kanonok. — Lukács (1483—87.): 1483. X. 24. és 1487.
XII. 10. Valószínűen azonos Barátin Lukács későbbi Csanádi püspökkel. — Benedek (1492. V. 13). — János (1497— 1508.):
1497. VI. 10., 1505 VI. 19., midőn mint hites bizonyság Hor
váth Pétert és Móriczi Pétert és 1508. XI. 25., midőn Patócsi Jánost megidézi. — Lippai Tamás (1521—23). 1500-ban a bécsi egyetemen tanult. 1516-ban Csanádi kanonok. Mint se
besi főesperes előfordul: 1521. III. 8., 1522. V. 21. és 1523.
XII. 5. — Szegedi Zákány Balázs (1527—37). Püspökével, Musinai Gerván Jánossal 1527. X. 21. Budán tartózkodik és a pannonhalmi főapát székházában más választott bírákkal Csórom Andrást a tihanyi apátság elfoglalt jövedelmeinek visszaadására kötelezi („Blasius Zaakan, archidiaconus Se- besiensis in ecclesia Chanadiensi“ ). Ezután csak 10 év múlva (1537. V. 14.) fordul elő amaz oklevélen, mellyel Jakcsics Márk elzálogosítja birtokait.
K r a s s ó i f ő e s p e r e s e k .
i Simon (1285—99): 1285., 1288. és 1299. — Albert (1320).
— Pál (1322—45): 1322., 1323., 1330. VIII. 1., 1332. VII. 15., 1333. XI. 1., 1334., 1335. (az utóbbi három alkalommal a pápai tizedlajstromban), 1338. V. 24., 1343. II. 13., 1344. V. 2. és 1345. VI. 9. - Márton (1355-58): 1355. XII. 16., 1356. V. 12., 1357. IV. 6., 1358. VI. 14., midőn mint hites bizonyság Besenyői Jánost beiktatja, 1358. IX. 8. — János (1361. III. 6). — László (1367-78): 1367. V. 7., 1368. VII. 3., 1369. III. 13., 1370. III.
30., midőn Lajos király parancsára Wagud Péter fiait meg
idézi Himfi Péter ellen, 1374. III. 28. és 1378. III. 29., midőn a krassómegyei Vaja birtokon határjárást végez. — Miklós (1390—92): 1390. II. 25., 1391. IV. 25. és 1392. XII. 29.
Demeter (1396. VI. 10. B. I. 420). — Miklós (1399— 1405):
1399.1.13., 1400. V. 1., V. 13., 1401. II. 14., 1402. III. 23., 1402. IV.
5., 1403. XII. 22., 1404. I. 11., 1404. III. 8. és 1405. IV. 24. — János (1408— 11): 1408.1. 12., 1408.1. 22., 1409.1.14. és 1411. II. 5.
László (1412—36): 1412. IX. 19., 1412. X. 6., 1414. X. 26., 1421. I. 25., 1427. VI. 29., 1429. XII. 30., IV. 20., 1430. XI. 15..
1434. II. 4., 1435. II. 13. és 1436. V. 4. „Választott“ püspök („electus Nachvanensis nuper archidiáconos Crassoviensis et canonicus ecclesie Cenadiensis“ , 1421. VI. 14.) és Marczali László Csanádi püspök helynöke („quem Ladislaus eppus Ce
nadiensis suum vicarium et suffraganeum recepit“ , 1433. IV.
23). Csanádon a szegények részére ispotályt alapított. Utóbbi kápolnájának igazgatói részére IV. Jenő pápától 1431. IV. 22.
búcsút eszközölt ki. Ez az ispotály úgy látszik a török hódí
tás koráig fennállott. Fenntartására később társulati tagokat toboroztak. Ezek írásban kötelezték magukat arra, hogy ala
mizsna fejében az ispotály részére bizonyos összeget áldoz
nak. Még 1520 körül szokásban voltak ezek a kötelezvé
nyek. Mivel László főesperes püspöki megyéjét a törökök el
pusztították, 1421. VI. 14. kéri a Szentszék engedélyét, hogy a Csanádi székeskáptalanban élvezett javadalmait élete végéig
„in commendam“ megtarthassa. V. Márton pápa kérését tel
jesítette, de nem élete végéig, hanem csak „a Szentszék tet
széséig“ („ad beneplacitum Sedis Apostolice“ ). Tizenkét év múlva (1433. IV. 25.) kieszközölte, hogy 40 márkára becsült
krassói főesperességét és Csanádi kanonokságát „élethosszig
lan“ kommendaképpen megtarthassa.
Vigberczi János (1433. VEI. 14.), Tamás fia, csanádegy- házmegyei klerikus folyamodott „a László püspökké kinevez- tetésével megüresedett“ krassói főesperességért és Csanádi ka- nonokságért („vacantes per promotionem Ladislai ad ecclesiam Nathrivaniensem“ ). Azonban nem foglalhatta el javadalmát, mert — az idézett káptalani kiadványok tanúsága szerint — 1436-ig László a krassói főesperes. Ebben az időben a főes- peresség a vatikáni iratokban „archidiaconatus Consseynen- sis“ néven fordul elő és szemlélteti, hogy a nevek gyakran mily eltorzítva maradtak reánk. Talán ezek közé tartozik a „Vigberczi“ név is.
András (1437—55) „krassói főesperes“ -t IV. Jenő pápa már 1437-ben (havi és napi keltezés nélkül) rosoni püspökké nevezi ki és 1437. V. 10. megengedi neki, hogy e főesperes
ségét és kanonokságát továbbra is megtarthassa. A követ
kező évben Remetei Péter Csanádi püspök megbízásából az örökvárosban jár és 1438. V. 17. lefizeti főpásztora díját. A vonatkozó oklevél (1438. V. 20.,) csak rosoni püspöknek („Rév.
in Christo Páter Dominus Andreas episcopus Rossonensis“ ) nevezi és így az eddig ismeretes adatokból nem sejthettük, hogy egyszersmind a székeskáptalan tagja volt. Tévednénk, ha azt hinnők, hogy András főesperes mint felszentelt püs
pök segédkezett főpásztorának. Még 1455-ben is csak a ki
sebb egyházi rendeket vette fel. Mivel püspökével — kinek azelőtt bizalmi embere volt — javadalmai miatt pörbe keve
redett, 1455. I. 31. szükségesnek látta V. Miklós pápától ki
eszközölni a krassói főesperesség és Csanádi kanonoksága, továbbá a Csanádi Szént-Erzsébet-ispotály javadalom újból adományozását. Mint krassói főesperes előfordul: 1440. X. 8., 1440. X. 15., 1445. II. 5., 1446. V. 26., 1446. X. 5., 1447. V.
25., 1447. XI. 8., 1449. VI. 9., 1449. XI. 8., 1450. V. 5., 1451.
VIII. 13., 1451. X. 28. és 1453. XII. 10.
Tamás (1455—58): 1455. II. 11., 1455 IX. 3., 1455. IX.
26., 1456. II. 6. és 1458. III. 23. — András 1460. VI. 23.
Ambrus (1466—77.): 1466. VII. 23., 1469. V. 29., 1469.
VI. 23., 1475. II. 12. és 1477. VIII. 22.
Temesvári János (1483—87.): 1483. X. 24., 1484. VII. 9., midőn a káptalan Mátyás király parancsára megidézi Dóczi
Imrét a Szécsen, Udvari, Kerekegyház, Zádorlak és Besenyő birtokokon elkövetett hatalmaskodások miatt és 1487. XII. 10.
János (1492—97): 1492. V. 13., 1495. IX. 16., 1497. VII.
10. és 1497. XI. 9. — András (1505. I. 13.) , Pókaházi Orbán (1516—20). Mint a káptalan kiküldötte elvitte a király idéző parancsát Lippára, ott felkereste a köz
ségházán Kovács Péter bírót és polgártársait és „mivel írni- olvasni nem tudtak“ („eo quod essent illiterati“ ), legjobb te
hetsége szerint megmagyarázta nekik a királyi parancs tar
talmát. (1516. XI. 11.) Hasonlóképpen mint a káptalan hites bizonysága II. Lajos király parancsára megidézi Nagylúcsei Dóczi Ferencet és Folti Lászlót az aradi káptalan ellenében, miután az aradi káptalan visszaváltani szándékozott az általa Sándor sólymosi várnagynak és az aradi főispánnak régeb
ben elzálogosított deczki birtokot, mely Sándor főispán utód nélkül elhalálozásával a megidézettek kezére került. (1520.
I. 23.)
Pálóczi Mihály (1523.): 1523. VI. 9. és 1523. X. 22.
Pósakastélyi János (1537. VI. 14.) A káptalan pusztulása után az aradi társaskáptalanba menekült és ott felvitte az olvasó-kanonokságig. (1552. VI. 18.)
M e s í e r ^ k a n o n o k o k .
Miklós (1225.) Egyszersmind aradi főesperes. — Szent- benedeki Jakab (1233). Mint tanú előfordul az egyházmegye történetében is nevezetes beregi egyességlevélben. („Jacobi- nusdeSancto Benedicto canonicus Cenadiensis“ .) — András (1323—33.) Mint hites bizonyság határjárást végez a krassó- megyei Érmen birtokon (1323.), továbbá megállapítja, hogy Akács és Szentmiklós birtokok Csanád vármegyéhez tartoz
nak. (1326.) Pápai tized címen (1333.) nyolc penzát fizet.
De Sancto Miklós (1332.) XII. János pápa nevezi ki Csa
nádi kanonokká. — Páduai Péter (1333). Kői kanonok is volt.
Pápai tized címen harminc köböl gabonán kívül Csanádi ka- nonoki jövedelme után húsz garast fizetett. Lehet, hogy ő és elődje olaszok voltak. — Bálint (1333—37). A pápai tized- lajstromban fordul elő 1333., 1334. és 1335-ben. Az első két
alkalommal harminc garast, az utolsó alkalommal kanonok- sága és plébániája után csak hét garast fizetett. Mint hites bizonyság vesz részt 1337. VI. 11. a Telegdiek és Makófal- viak birtokmegosztásán. — Váradi Miklós (1333. XI. 1.) Pápai tized címén 19 garast fizet. — Temesvári János (1333.
XI. 1.) Egyszersmind plébános. — Péter (1333—45.) Előfordul a pápai tizedlajstromban. (1333. XI. 1.), továbbá 1343. II. 13., 1344. V. 2. és 1345. VI. 9. káptalani kiadványokban. — Bon
johannes de Campello (1342—48.) Egyszersmind aradi főes
peres. — Hermann (1343. II. 13.) — Mihály (1343. II. 13., 1344. V. 2.) — Balázs (1343. II. 13., 1344. V. 2.) — Gergely (1343. n. 13., 1344. V. 2.)
Erdélyi Péter (Petrus Transilvanus) (1334— 57). Szerpap.
Pápai tized címén 1334-ben 23 garast fizetett. Ezenkívül elő
fordul 1346-ban amaz oklevélen, melynek értelmében Nagy Lajos király előtt Sorokszói Szemlék fiai Szemlékháza nevű birtokukat eladják száz márkáért Becsei Tötösnek (Ez ok
levél külsején a pecsét alatt: „Assecuratio magistri Petri canonici ecclesiae Chanadiensis dicti Transilvani“ ). A követ
kező évben, 1347. I. 25. kanonoktársa, Bonjohannes aradi főesperes a Csanádi székeskáptalanban dignitas vagy más nagyobb javadalom adományozását kéri részére a Szentszék
nél. Ezenkívül előfordul a káptalan 1357. IV. 6. kiadványán.
Mátyás (1334). Pápai tized címén húsz garast fizet. — Crispus (Fodor) János (1335). Szintén a pápai tizedlajstrom tartotta fenn nevét. — István (1345—55): 1345. VI. 9., 1349.
V. 13., 1355. XII. 16. — János (1343. IV. 4). A káptalan kiér
demesült dékánja volt. (Quondam decanus ecclesie nostre).
Ebben a minőségben azelőtt hatáskörébe tartozott a káptalan jogi és gazdasági ügyeinek intézése. Inkább bizalmi állás volt és a kanonokok a maguk sorából választották. Rangban megelőzte a mester-kanonokokat. Jánost a kanonokok előtt említi az idézett oklevél. — Gergely (1345—57): 1345. VI. 9., 1349. V. 13., 1355. XII. 16. és 1357. IV. 6. — Theobald (1345).
Egyszersmind temesi főesperes. — Mihály (1345. VI. 6).
Dombról János (1345.), aradi főesperes. — Balázs (1345—
46): 1345. VI. 9. és 1346., midőn mint a káptalan kiküldöttje Luka fia Jánost beiktatja a krassómegyei Szöllős birtokba.
Wasungen Hermann (1345—49). A würzburgi egyház
megye tagja. A királyi udvarhoz rokoni kapcsolatok vagy
szolgá-latai fűzték. Ugyanis Miklós királyi kancellár folyamodott 1345. IX. 11. érdekében VI. Kelemen pápához még egy java
dalomért. Lehet, hogy azonos volt az 1343. II. 13. oklevélen előforduló hasonlónevű hanonokkal és azzal, akit az 1349.
V. 13. oklevél említ. — Péter (1348—49): 1348. V. 20., midőn a káptalan Dezső fia Lászlót beiktatja a csongrádmegyei Sö
vényháza birtokába és 1349. V. 13. — Szegedi Márton (1347.
I. 25). Bonjohannes aradi főesperes eszközölte ki VI. Kele
men pápánál kanonokká kineveztetését. Valószínűen azonos Márton krassói főesperessel.
Tamás fia László (1348). Pécsegyházmegyei klerikus.
Nagymartoni Pál országbíró terjesztette fel 1345. X. 11. a Szentszékhez óbudai kanonoki kinevezésre. A vonatkozó fo
lyamodvány szerint e káptalan kanonokságai acolitus-, sub- diaconus-, diaconus- és presbyter-kanonokok jellege szerint voltak felosztva és e megkülönböztetés szerint a javadalom nagysága és minősége is változott. Csak Péter kanonok ha
lála után (1348. VI. 12.) foglalhatta el ezt a javadalmat. Ekkor már a veszprémi káptalan tagja is volt. István budai prépost kérelmére (1348. VII. 12.) VI. Kelemen pápa kinevezte a Rőt Péter Csanádi olvasó-kanonok halálával megüresedett Csa
nádi mester-kanonokságra. Péter ugyanis a lectorságon kívül szintén még egy kanonokságot bírt a székeskáptalanban. En
nek adományozását kérte a budai prépost, függetlenül az olvasó-kanonoki javadalomtól, Tamás fia László számára, ki abban a kegyben is részesült, hogy veszprémi és budai kano- nokságait továbbra is megtarthatta.
Pécsi Péter (1349—57): 1349. V. 13. és 1357. IV. 6.
Jánoki László (1352). A Hunt-Pázmán-nemzetség sarja, osgyáni nemes. Atyja: Ders fia Tamás. Jánoki László a ki
rály káplánja, jeles jogtudós. 1336 óta az esztergomi szent- györgymezei társaskáptalan prépostja. Káptalanét az ő idejé
ben Csanád érsek újból javadalmazta. 1347-ben testvéreivel együtt egyességet köt Stark unokáival Cseri földjére vonat
kozóan. (Kollányi, 43.) Garai János veszprémi püspök és ki
rályi követ 1352. I. 20. folyamodik a Szentszékhez, hogy ado
mányozza Lászlónak az egri prépostságot, tekintet nélkül arra, hogy már bírja a szentgyörgymezei prépostságot és az esztergomi székeskáptalan egy stallumát, továbbá a Csanádi káptalanban is biztosítottak részére egy kanonokságot.
Pelvos János (1353) aradi főesperes.
Telegdi Miklós (1353—55). Csanád érsek unokaöccse.
Egyszersmind esztergomi éneklő-kanonok és Csanádi püspöki helynök: „Strigoniensis et Chanadiensis ecclesiarum canoni- cus necnon venerabilis in Christo patris domini Thome Dei et Apostolice Sedis gratia episcopi dicte ecclesie Chanadien
sis vicarius in spiritualibus generális“ . 1353. V. 4. Csurkai Miklós és nővére, Katalin közt, utóbbinak leánynegyede ügyé
ben folyó perben halasztást engedélyez. Püspöki helynöki ítélőszéke elé bocsátották Csortó Katalin fiai István, Mihály és András leánynegyed kiadására vonatkozó peres ügyüket.
Követelték Csortó Miklóstól és ennek fiaitól, Jánostól és Máté
tól az annak idején Csorda, Fejéregyháza, Bajla és a Néra folyó közt feküdt Guluez birtok harmadrészét, mely leány
negyed címen alperesek nővérét, az említett Csortó Katalint illette meg. Telegdi püspöki helynök a tárgyalások után elren
delte felperesek beiktatását a szóbanforgó birtokrészbe. A beiktatás megtörtént. (1355. XI. 8.)
Budai Péter (1356. B. I. 423). — István (1357—61): 1357.
IV. 6., 1358. VI. 14. és 1361. III. 6. — Zombori László (1357.
IV. 6). — Péter (1358. IX. 8). — Gergely (1358. IX. 8).
János fia Péter (1358). Kerekegyházi Laczkfy Miklós nemes királyi katona, zempléni főispán rokona. Pártfogója 1358. I. 20. folyamodik VL Ince pápához aradi őrkanonok- sága mellé a Csanádi székeskáptalanban javadalomért. A pápa teljesítette a kérést és megengedte, hogy az aradi tár
saskáptalanban bírt javadalmait továbbra is megtarthassa.
János fia Péter valószínűen a Hermán nemzetségből való, vagy a család fejének, Gecse fiától származott felpestei Mak
rai család tagja és így vérrokon a Kerekegyházi Laczkfyak- kal. E feltevés mellett szól, hogy a Laczkfy család aradme- gyei birtokos és Péter aradi kanonok. (R. S. II. 319. 1.)
Péter fia János (1359. XI. 12. előtt).
Darabos Tamás (1359. XI. 12). Egy 1352. V. 3. vatikáni irat
ban : „Dorvos“ . Vilmos bíbornok, esztergomi nagyprépost és to
rontáli főesperes eszközölte ki számára 1359. IX. 12. a Péter fia János halálával megüresedett Csanádi kanonokságot. Fel
szentelt pap és a bíbornoknak Magyarországon helynöke. VI. Ke
lemen pápa oly feltétellel adományozta Vilmos bíbornoknak az esztergomi nagyprépostságot, hogy egyidejűén több
magyaror-szági javadalomról mondjon le. Ezek közé tartozott a kalocsai olvasó-kanonokság. E javadalomra Vilmos bíbornok Darabost ajánlotta. Csanádi kanonoki kineveztetésekor megengedte neki a Szentszék, hogy ezt az olvasó-kanonokságot, valamint titeli kanonokságát és az erdődi plébániát ezentúl is meg
tarthassa. Utóbbi a pécsi egyházmegyében, Valkó vármegyé
ben, Eszéktől északra a Duna mentén feküdt. Ez a helység vámjával és erősségével a titeli prépostság birtoka volt és plébánia-javadalma valószínűleg össze volt kötve az egyik titeli kanonoksággal. Néhány nappal Darabos Csanádi kano
noki kineveztetése előtt, 1359. XI. 5. a pápa e plébánia-egy
háznak búcsút engedélyezett.
Benedek (1361. III. 6). — László (1361. III. 6). — Miklós (1361. III. 6). — Péter (1361. III. 6).
András fia László (1366. III. 3). „Egyszerű és a jogban járatlan“ ember. Csak a kisebb egyházi rendek birtokában volt, midőn királyi bemutatásra az erdélyi püspök segesvári plébánossá nevezte ki. Ez természetesen azzal a kötelezett
séggel járt, hogy pappá szenteltesse magát. Ő azonban csak az alszerpapi és szerpapi rendeket vette fel. Egy évre kine
veztetése után, 1366. III. 3. folyamodik a Szentszékhez fel
mentésért, hogy mulasztását jóvátehesse. Ekkor már Csanádi kanonok volt.
Czudar Im re (1369). Egyszersmind kalocsai prépost.
János fia Gergely (1373). A Szentszéktől nyeri el javadal
mát. — Jakab fia István (1375. III. 9. előtt). — János fia Rezső (1375. III. 9). Az előbbi halálával megüresedett javadal
mat Miklós Csanádi püspöktől nyerte el. Azonban kételyei támadtak, vájjon e javadalom adományozása nem tartozik-e közvetlenül az Apostoli Szék hatáskörébe és ezért Rómába folyamodik. XI. Gergely pápa megerősíti javadalmában és beiktatását a váradi püspökre bízza.
Gergely (1375. XII. 4). Avignonban tartózkodott és áldo- zatul;esett'annak a harcnak, mely a pannonhalmi apátság betöltése körül folyt. XI. Gergely pápa a monostor betölté- sének'jogáC'magának tartotta fenn. Czudar László apát ha
lála (1372. XI. 11.) után a bencések ezt nem vették figye
lembe és Domokost választották meg, aki megnyerte a király hozzájárulását és átvette a monostor kormányzását. A Szent
szék a fenntartás jogán 1373. V. 4. Pál dombói (pécsváradi)
apátot nevezte ki Pannonhalmára és a kinevező-iratokat el
küldte Gergely kanonokkal. Pannonhalmán annyira ragasz
kodtak az általuk megválasztott Domokoshoz, hogy tudni sem akartak Pálról és Gergely kanonokot börtönbe vetették. Do
mokos mint „választott“ apát állott a monostor élén 1377-ig.
Sokáig sínylődhetett Gergely a börtönben. Még 1374. XII. 4.
is kénytelen a Szentszék Nagy Lajos királyhoz fordulni azzal a kéréssel, hogy szabadítsa ki az ártatlan kanonokot.
Péter (1378. 111. 29). — Demeter (1378—87): 1378. III. 29. és 1387. IX. 10. — László (1384). — György (1387. XII. 20). — Pál (1387—90): 1387. IX. 10., 1388. IX. 8. és 1390. VI. 11.
Valkói András (1389. XI. 4). A bécsi egyetemen tanult (1387. IV. 13). IX. Bonifác pápa nevezte ki. — Nádasát Barla fia Miklós (1389. XII. 12). IX. Bonifáctól nyerte el javadalmát.
Tamás (1390. VI. 11). — András (1391. II. 2). — Gyulai András (1391. IV. 25). — Pál (1392. XII. 29). — János fia András (1393. IX. 18). A Szent Adalbert oltár igazgatója.
IX. Bonifác pápa mégyi plébánossá nevezi ki. — Á rk i János (1394. I. 8). Péli plébános volt, midőn a Szentszék kinevezi azzal a kikötéssel, hogy plébániájáról lemond. — Ragri Bér- tand (1394. VII. 2. előtt) aradi főesperes. — Fábián (1394.
VII. 2.) aradi főesperes. — Fügedi Miklós (1397. X. 1). A to- rontálmegyei Nagyszentpétertől északra, a Maros és az Aranka közt hajdan fekvő Fügéd helységből származott. IX. Bonifác pápa nevezte ki kanonokká. — Miklós fia Ozsvát (1397. X. 1).
Szintén a Szentszéknek köszönhette kineveztetését. — Tóth György (1397. XI. 16. előtt). — Péter fia Domokos (1397.
XI. 16). Csanádi nagyprépost. Az előbbinek halálával meg
üresedett kanonokságot nyeri el a Szentszéktől. — Lippai István (1398. III. 29. előtt). A római kúriánál hunyt el. Húsz ezüstmárkára becsült kanonokságát Péter fia János (1398.
III. 29) foglalta el. Az ügy Rómába került. Itt megállapítot
ták, hogy a javadalom adományozása a Szentszéknek volt fenntartva és ezt János fia Miklós (1398. III. 29) nyerte el.
Ebben az évben az örökvárosban tartózkodott. Gergely Csa
nádi püspök nevében 1398. IV. 3. az apostoli kamarába be
fizetett tíz aranyforintot. — P á l (1399. I. 13). — Demeter fia Miklós (1399.) Csanádi kisprépost. — Miklós (1400. V. 13).
Tamás fia Balázs (1400). Egyszersmind aradi kanonok. IX.
Bonifác 1400. II. 19. váradi kanonokká nevezi ki. Ekkor le
mondott Csanádi kanonokságáról (1400. III 6). — Veres Pál (1400— 1405). Az előbbi lemondásával megüresedett kanonok- ságot 1400. III. 6. a Szentszék adományozása útján nyerte el.
1405. II. 11. már nem volt életben. — István fia János (1402.
VIII. 26. előtt). Javadalmát a Szentszék Gál fia Andrásnak (1402. VIII. 26.) adományozza. A Szent István vértanúról ne
vezett sződi plébániaegyház papja volt. — András fia Má
tyás (1402. VIII. 26. előtt). Javadalmát Mihály fia Miklós (1402. VIII. 26.) nyeri el a Szentszéktől, miután azt előbb Gergely püspök adományozta neki. A Szent Erzsébet-oltár igazgatója. — István fia László (1402. IX. 23.) Csanádi ka- nonokságához váradi kanonokságot nyer el. — Tamás fia Domokos (1405. II. 11). VII. Ince pápa nevezte ki. Csanád- megyei áldozópap. — György (1405. IV. 25). — Balázs (1405.
VI. 30). Egyszersmind aradi őr-kanonok. — Orbán (1406. V.
8). — Balázs (1406. V. 8). — Tamás fia Balázs (1406. VII. 16).
Lehet, hogy azonos az előbbivel. VII. Ince pápa megfosztja javadalmától és azt Péter fia Jakab (1406. VII. 16.) maroson- túli főesperesnek adományozza. — Pál fia Fábián (1406.
VII. 16. előtt). Az ő halálával megüresedett kanonokságot VII.
Ince pápa Balázs fia János (1406. VII. 16.) aradi őr-kanonok
nak adományozza. — Gyáli András (1406. VII. 23. előtt).
Atyja : Miklós. Az ő halálával megüresedett kanonokságot VII. Ince pápa Im re fia Mátyás (1406. VII. 23.) aradi kano
noknak adományozza. Egyszersmind a Szent Eligius-egyház lelkésze. VII. Ince pápa engedélyével javadalmat cserél György fia András (1406. VII. 23.) Csanádi olvasó-kanonokkal.
Berekszó András (1407. III. 9. előtt). A halálával megüre
sedett javadalmat IX. Gergely pápa Benedek fia Miklós (1407.
III. 9.) csanádegyházmegyei áldozópapnak adományozza.
Apátfalvai Miklós (1408). A csanádvármegyei Apátfalva szülötte. Egyszersmind püspöki helynök. Előtte OszláriMajos Pál 1408-ban pert indított Fancslakai Miklós fiai, Domokos és László, továbbá Vejtei Bobal Domokos és Gál ellen leány
negyed kiadása ügyében. A felperes Vejtek, Variotelek, Pé- terfalva, Teremi, Apafája birtokokból követelte a leányne
gyedet. Apátfalvai ebben az ügyben „tárgyalást folytatott a káptalan tagjaival“ . Az alperesek kifogásaira Miklós vikárius, ismét „a káptalan meghallgatásával“ Majos Pált eskütételre utasította, ennek letétele után elrendelte az említett birto