Dr. Román Zoltán: Termelékenység és gazdasági növekedés

(1)

532 ^SZEMLE

ROMÁN ZOLTÁN:

TERMELÉKENYSÉG ÉS GAZDASÁG!

NUVEKEDÉS

Kossuth Könyvkiadó — Közgazdasági és Jogi Könyv- kiadó. Budapest. 1977. 467 old.

Román Zoltán e könyvében összefoglalóját adja több évtizedes kutatómunkájának, pub- likációs tevékenységének, felhalmozott széles körű ismereteinek. A munka közgazdasági——

statisztikai jellegű, szerencsésen kapcsolja össze a közgazdasági elméleti és a statisztikai módszertani megközelítést. Atermelékeny- ség és a gazdasági növekedés kérdéseit hó- rom aspektusból tárgyalja: a fogalmak és az alapvető közgazdasági összefüggések. a ter- melékenység és a gazdasági növekedés mé- rési módszere, valamint a különböző mérési, elemzési módszerekkel tehető megállapítások

szemszögéből.

A témakör átfogó, alapos, jól rendszerezett ismertetését adja könyvében a szerző. Meg- található benne csaknem az egész nemzet- közi irodalom, a követett statisztikai gyakor- lat kritikai feldolgozása, értékelése. Román Zoltán könyvében nemcsak közli saját elmé- leti és gyakorlati kutatási eredményeit. hanem azokat be is illeszti az e területen elért nemzetközi és hazai eredmények rendszeré—

be. lrodalomjegyzéke 472 forrásmunkát sorol fel, a csatolt névmutató csaknem 5 oldal—

nyi.

A munka három részre tagolt:

!. A termelékenység fogalma és mérése.

ll. A gazdaság! növekedés.

Ill. A növekedés forrásai.

Mindegyik részt a komplexitásra törekvés.

az összefüggések figyelembevétele jellemzi.

Az egyes részeket elméleti és történeti átte- kintés vezeti be, majd ebből kiindulva tár- gyalja a jelen problémáit, megoldásra váró kérdéseit. Előrepillantó jelleggel annak felvá- zolására is vállalkozik, hogy jövőben a tár—

gyalt kutatási területen milyen tendenciák előretörésével számolhatunk.

Az első részben, melynek terjedelme mint—

egy 120 oldal, a szerző a termelékenységnek a marxista politikai gazdaságtanban adott meghatározásából indul ki, de bemutatja a termelékenység fogalmának a mai polgári közgazdasági elméletekben használatos ér- telmezését is. Újszerűnek és érdekesnek mondható a termelékenység két aspektusból való közelítése: egyrészt mint az érték. más—

részt mint a gazdasági növekedés meghatá- rozójának vizsgálata.

Az első rész második fejezete a termelé—

kenység kategóriáját a gyakorlati gazdasági munkában mutatja be. A kapcsolatok teljes összetettségének megvilágítása jellemzi a munkát, az összefüggéseknél tekintettel van azokra a mechanizmusokra. amelyek a tár- sadalmi, gazdasági gyakorlatban érvényesül—

nek. Foglalkozik a termelékenység szinvona—

lának és dinomikájának vizsgálatával, a ter- vezésben és a gazdaságirányításban, a gaz- daságpolitikában játszott szerepével, a haté- konysággal. a bérekkel. az árakkal való kap- csolatával. Hasznosan, újszerűen, egzaktul bemutatja az önköltségi és a termelékenysé- gi mutatók összefüggéseit. Kár, hogy a ter- melékenység és a jövedelmezőség, a haté—

konyság kapcsolatával bővebben nem foglalkozik a könyv.

A harmadik fejezet gazdaságstatisztikai szemszögből ismerteti a termelékenység mé- _ résének módszereit és problémáit. Bemutatja a termelékenységi mutatók és indexeinek főbb típusait. a mérés konvencióit és korlá- tait. Már ebben a fejezetben kitér arra. hogy a teljes termelékenységi indexekkel és a ter—

melési függvényekkel lényegében ugyanazt mérjük. (A harmadik rész tizedik fejezetében

ezzel bővebben foglalkozik.)

A negyedik fejezetben az ágazati kapcso—

latok mérlegének segitségével lehetséges ter- melékenységelemzés minden lényeges kérdé- sére rámutat a szerző. lsmertetést kapunk a módszer kialakulásáról. a halmozott és a teljes ráfordítási mutatókról, színvonal-összeha- sonlitásokról, a változások elemzési lehetősé—

geiről. Meggyőzően tárja fel a ki nem hasz- nált lehetőségeket.

A gazdasági növekedéssel foglalkozó má- sodik rész mintegy 100 oldalnyi. Három fejezete a gazdasági növekedés fogalmát és mé- rését. a gazdasági növekedés hosszú távú trendjeit. a gazdasági fejlettség és a terme- lékenység színvonalának kapcsolatát tárgyal- ja.

A gazdasági növekedés tárgyalásánál kü- lönbséget tesz a növekedés és a fejlődés fogalmai között. Hasznosan és korszerűen rámutat, hogy az ezzel kapcsolatos mutatók számításának és dinamikai vizsgálatának problémái, korlátai a statisztikus szakkörök—

ben régóta ismertek, a statisztikai kiadvá- nyok ezek ismeretét feltételezik. Explicite azonban erről ritkán szólnak. így a kiadvá- nyok sok felhasználója —- közgazdászok, gaz- daságpolitikusok — nem mindig kellő óvatos- sággal kezelik a mutatókat. Az ezzel össze- függésben felhozott példái szemléletesen mutatják be a körültekintő értékelések szük- ségességét. Hangsúlyozza. hogy egy-egy or—

szág fejlődésének értékeléséhez a növekedés üteme csak támpontot ad. A növekedés mellett szükség van a fejlődés minőségi elemei- nek összegezésére is. de erre még nincsenek

megfelelő módszereink.

A növekedés a tervezés és a gazdaságpo- litika összefüggését érintve a következőket írja Román Zoltán: .,Gazdaságpolitikusaink- nak tehát azt ajánlhatjuk, hogy olyan nő- vekedést tervezzenek. amilyet a társadalmi—

gazdasági fejlődés érdekében szükségesnek

(2)

SZEMLE

533

és megvalósíthatónak látnak. Sem a nemzet- közi összehasonlítástól, sem a növekedési ütemnek az előző időszakhoz képest mutat—

kozó csökkenésétől ne féljenek — ennek előbb-utóbb minden országban be kell kö- vetkeznie." (158. old.) Ezt követően rámutat:

.,A Római Klub által javasolt zéró növeke—

dés és a magas növekedési ütem bűvö- lete között meg kell találnunk a helyes kö- zéputat, és ez elsődlegesen nem az ütem. ha—

nem az ésszerű növekedés és leilőde's elő- irányzása."

A gazdasági növekedés mérésének mód- szereit tárgyalva hangsúlyozza, hogy az egy lakosra jutó nemzetijövedelem—növekedés, a ' fejlődés minőségi oldalait nem jellemzi meg- felelően, különösen érvényes az egyes orszá—

gok színvonalának összehasonlitásánál. A nö- vekedés és a fejlődés az egy lakosra jutó

nemzeti jövedelem, az életszínvonal és az

életkörülmények között szoros a korreláció, de ezek színvonala nem alakul párhuzamo—

san.

Mindezek illusztrálására Román Zoltán más szerzőktől is ismertet megállapításokat, de közli saját összeállítását is, amely azt bizonyítja. hogy az életszínvonal és az élet- körülmények egyes összetevői tekintetében a nálunk fejlettebb országokhoz viszonyitva kedvezőbb helyen állunk, mint amilyen szín—

vonal magából az egy főre jutó nemzeti jö—

vedelemből következne.

Megalapozottak, elfogadhatók azok a táb—

lázatok. amelyekben a szerző saját és mások megállapításaira, számításaim támaszkodva ismertet nemzetközi összehasonlításokat, megjelölve ezek rangsorában Magyarország helyét. Általában kritikusan, szolid hangvé—

tellel, objektivitásra törekedve mutatja be Román Zoltán az általa vezetett felmérő és elemző munkák eredményeit. korlátait.

Hasznosak az ipar egyes ágazati termelé- kenységi színvonalának nemzetközi összeha- sonlítására közölt adatok, amelyek közelítő információt adnak arról is, hogy a népgazda- ság ágazati struktúráját figyelembe véve hol vagyunk komparatív előnyben, illetve hátrány-

ban.

A harmadik rész (kb. 150 old.). amely a nö- vekedés forrásait tárgyalja, szintén három fe—

jezetre tagolt. Ezekben a szerző a gazdasági növekedésnek nem csupán a termelékenység- gel való kapcsolatát vizsgálja. hanem széle- sebben, általános érvénnyelvizsgálja az ösz-

szefüggéseket.

Figyelemre méltó mindaz. amit Román Zol—

tán a termelési függvények tartalmáról, elmé- leti alapjairől, alkalmazásuk lehetőségeiről, korlátairól, a polgári közgazdaságtanban be- töltött ideológiai szerepükről ír. Találók, helyt-

állók bírálotai.

A könyvnek ez a része is történelmi vissza- tekintéssel kezdődik. majd a gazdasági növe-

kedés magyarázatának két fejlődésvonala't

vázolja röviden: *

1. a fejlődő országok növekedésének kutatását, 2. a növekedési modellek népszerűvé válását.

Megállapítja, hogy a matematikailag meg- fogalmazott növekedési modellek nagy elő- nye az, hogy a változók közötti kapcsolato- kat egyértelmüen megjelölik, korlátjuk azonban, hogy az esetek többségében csak vi—

szonylag kevés számú változót vesznek figyelembe, nem sztochasztikus, hanem determi- nisztikus modellek, elvonatkoztatnak sok eset- ben attól, hogy a gazdaság kölcsönhatásban álló szektorokból tevődik össze. A bonyolul- tabb modellek e korlátok jelentős részét ké- pesek feloldani. de bonyolultságukkal kezel—

hetőségük általában lényegesen csökkent. A Cobb—Douglas függvény alkalmazásával kapcsolatban Román Zoltán megállapitja: ,,Mai szemmel egy olyan feltételezés, hogy a ter- melés csak a munka- és tőkeráfordítások mennyiségétől függ. hatékonyságuk változá- sától (amit ilyen összefüggésben műszaki ha- ladásnak szoktak nevezni) nem, különösen abszurdnak tűnik. Ennek ellenére sokan szá- molnak ma is az eredeti Cobb—Douglas függ- vénnyel." (261. old.) Hivatkozik továbbá Schumpeter elmélettörténeti munkájára. mely szerint: ,,Nem ismételhető elég gyakran, hogy ez a termelési függvény csak az absztrakció magas fokán. nem létező, hanem tervezett üzemekre és ezek termelési felületének kor- látozott területére érvényes" (263. old.). va—

lamint Gahlen professzor (Német Szövetségi Köztársaság) elmarasztaló véleményére, amely szerint a termelési függvények pontossága, megbízhatósága csak látszólagos, és ez annak tulajdonítható, hogy ... a modern nö—

vekedéselmélet már nem a gazdasági növe—

kedést vizsgálja. Sokkal inkább a képletek saját maga által teremtett világát elemzi. és ezt tölti ki empirikus adatokkal". (266. old.) A gazdasági növekedés leírásának sajátos eszközeként tárgyalja az ökonometriai mo- delleket. Ezek készülhetnek elemzési, előre- jelzési vagy tervezési céllal. Kiemeli, hogy e modellek közös sajátossága. hogy a gazda—

sági összefüggések egy-egy csoportját egyen- lettel fejezik ki, de az egyenleteket közösen szerepeltetett változókkal összesített szimul- tán rendszerként kezelik. A magyar Központi—

Statisztikai Hivatal Ókonometriai Laborató—

riuma M—2 modelljével kapcsolatban írottak jó ismertetést nyújtanak e munkáról. A mo- dell ellenőrzésére ex post előrejelzések is.

készültek. ezek hibaszázalékairól a szerző sa- ját számítása alapján közöl táblázatot.

Román Zoltán vitatkozik ]ánossy Ferenc .,A gazdasági fejlődés trendvonalai és a helyre- állítási periódusok" című könyvének egyes.

állásfoglalásaival. A trendVonalak állandó- ságával kapcsolatban Román Zoltánnal lehet

(3)

534 ^SZEMLE

egyetérteni. A trend definíciójából követke- zik, hogy tartós, de a jövőre nem determi- nált irányzatot jelöl. A trendextrapoláció az előrejelzés mechanikus módszerei közé tarta- zik, amely egy lezárt időszakban megfigyelt változás jellemzőire épít. Ezért az előrejelzés szükséges, de nem elégséges módszerének tekinthetjük.

A gazdasági növekedés vizsgálatával kap—

csolatos problémák és kutatások ismertetésé- nél átfogó tájékoztatást ad a szerző a té- mával összefüggő állásfoglalások széles kö- réről. ismételten leszögezi (lásd a korábbi utalást): ,,A gazdasági növekedés és fejlő—

dés problémáinak kutatása újra — és most már világvisszhangot kiváltóan -- megerősí- tette azt, hogy a növekedésnek a fejlődést.

a fejlődésnek a társadalmi haladást kell szolgálnia; a technikai haladást az ember, a társadalom érdekében és a természeti kör- nyezet védelmében irányitani kell". (281. old.) A növekedést befolyásoló tényezőkről, for- rásokról szólva foglalkozik a természeti té—

nyezőkkel, a népességgel. a munkaerővel, a tőkével és beruházásokkal, a külkapcsolatok—

kal, az irányítás és vezetés kérdéseivel. Rá- mutat arra, hogy a termelékenység és a ho- tékonyság olyan összefoglaló kategóriák, a- melyek a fenti források jelentékeny részét ma- gukban foglalják. Természetesen a termelé—

kenység-, a hatékonyságnövekedés tényezőit külön is szükséges vizsgálni. Az irányítás és vezetés kérdésének tárgyalásánál rámutat arra, hogy ezekre különösen nagy a termelési viszonyok befolyása. Az irányítás hatékonysá- ga a gazdaság minden szintjén jelentős mér- tékben attól függ, hogy milyen a vezetők képzettsége, hozzáértése és az adott feladat legjobb megoldásában való érdekeltsége. A vezetés egyik fő feladata megfelelő motivá- ciók teremtése. egyaránt számolva az objek—

tív érdekviszonyokkal és a szubjektív ténye- zőkkel. Leszögezi, hogy az egyéni ösztönzés csak akkor lehet hatékony, ha tekintettel van arra a társadalmi környezetre is, amelyben az egyén munkáját végzi.

A könyv utolsó (X.) fejezete a növekedés forrásainak számszerűsítésével foglalkozik.

Megállapítja, hogy a számszerűsítésnél kü- lönböző célok vezethetnek bennünket:

1. csupán annak bemutatása, milyen forrásokból származott a növekedés;

2. általánosabban érvényes, állandó kapcsolatok, törvényszerűségek feltárása:

3. az előzőkre építve előrejelzések, készítése, tervek kidolgozása.

prognózisok

Kifejti, hogy a legnagyobb gyakorlati je- lentőségre annak az összefüggésnek elemzé—

se tett szert, hogy miként osztható fel a nö- vekedés mint eredmény a munkatermelé- kenység változása és más tényezők között. A termelés- és a termelékenységnövekedés for- rásainak számszerűsítésénél leggyakrabban

alkalmazott eljárásokat is bemutatja. Neve- zetesen: az azonosságok alapján való ténye- zőkre bontást ; a struktúrahatások számszerű—

sitését; a korreláció- és regresszióelemzést; a faktoranalizist; a termelési függvényeket és még egyéb módszereket. Tárgyalásuknak cél,- ja az egyes módszerek kritikai elemzése. azon jellemző vonásaiknak bemutatása, amelyek- re különös figyelemmel kell lenni alkalmazá—

suknál. E célt eléri.

A szerző a növekedés forrásainak vizsgála—

tánál helyesen állapitja meg, hogy a növek- ményt, illetve az adott időszakban elért át- lagos növekedési ütemet tulajdonképpen nem lehet az egyes növekedési tényezők között fel—

bontani. Vagyis az egyes növekedési ténye- zők hozzájárulását a gazdasági növekedés- hez csak bizonyos feltételezések mellett lehet jelezni. Ezek a feltételezések pedig általában kritizálhatók. igy nem jogos az a feltételezés.

hogy a létszámnövelés mellett nem változik az átlagos munkaerő termelékenysége. '

A struktúrahatások számszerűsítésével fog- lalkozva Román Zoltán úgy foglal állást.

hogy a gazdasági növekedés mindig struk—

túraváltozásokkal jár: ezek forrásai és követ- kezményei is a növekedésnek, és ha a gaz- dasági növekedés forrásainak számszerűsíté—

sénél struktúraváltozásokról beszélünk, több—

nyire a különböző termelékenységű aggregá- tumok arányeltolódásának hatására gondo- lunk. Hazai és nemzetközi példákon mutatja be a struktúrahatás szerepét az indexsorok—

ban.

Román Zoltán akadémiai doktori értekezé- sének védésénél — mely azonos cimmel alap- ját képezi az ismertetett könyvnek — oppo—

nensei közül Erdős Tibor és Falusné Szikra Katalin azt az álláspontot képviselte, hogy a különböző ágazatok termelékenységi szin- vonala nem mérhető össze. Falusné Szikra Katalin azonban úgy látta, hogy a vélemény- különbség — legalábbis a gyakorlati megol—

dást illetően — teljes mértékben áthidalható.

Kifejtette: ,,Álláspontom továbbra is a kö- vetkező: Elsődleges értelemben a munka ter- melékenysége a konkrét munka használati—

érték-előállító képességét jelenti. A különbö- ző használati értékek nem mérhetők össze, tehát a különböző termékeket előállító cégek termelékenysége sem hasonlítható össze eb—

ben az értelemben. Lehetséges azonban a munkatermelékenység fogalmának egy má- sik értelmezése i's Ebben az értelemben termelékenyebb az a munka, mely több ér- téktöbbletet termel, illetve realizál és fordit- va llyenféle értelmezésben —— mutatis mu—

tandis -— a szocializmusban is összehasonlit- ható a különböző munkák termelékenysége."

(Lásd: opponensi vélemény 5—6. old. Kézirat.) Erdős Tibor azt az álláspontot képviselte, hogy nézete szerint is a külkereskedelmet, a világpiaci árakat bekapcsolva: .,A kompara-

(4)

SZEMLE

535

tív előnyben levő ágazat vagy termékcsoport területén kifejtett egységnyi munka több áru importját teszi lehetővé, mint a komparatív hátrányban levő ágazatban felhasznált munka. Ilyen értelemben a komparatív előnyben levő ágazat termelékenyebb. mint a kompa- ratív hátrányban levő . .. Ami a termelékeny- ség népgazdasági szintű alakulásának méré—

sét illeti. azt valóban problematikusnak tartom Hozzá kell szokni ahhoz a gondolat- hoz, hogy a termelékenység növekedési üte—

me csupán nem jelentéktelen hibahatárokon belül mérhető, például az árarányok tényle- ges alakulásától függően Ezzel szemben az ágazatok egymás közti termelékenységi színvonalának összemérése egészen más kér—

dés. Itt már arról van szó, hogy a termelé- kenységi szintkülönbség nem értelmezhető."

(Lásd: opponensi vélemény 11—12. old. Kéz—

irat.) Részemről Román Zoltán megállapitá- saival, illetve Falusné Szikra Katalin értelme- zésével értek egyet. Erdős Tibor állásfoglalá- sában ellentmondásosnak látom, hogy na- gyobb aggregátumok vizsgálatánál (: változó állományú (főátlag-) indexben csak ,,hibaha—

tár" problémát lát, ugyanakkor az egyes ága- zatok termelékenységi színvonalának össze-

mérését ..nem értelmezhetőnek" tartja. Az ál- lásfoglalások magyarázatához elengedhetet- lenül szükségesnek tartom annak részletesebb kifejtését is. hogy milyen termelékenységi mu- tatók milyen módon végzett vizsgálatának

eredményéről van szó.)

Befejezésül meg kell említeni, hogy a könyv közel 50 táblázata értékes. ilyen összeállítás- ban általában még nem publikált tényszá- mokat közöl hazai viszonylatban és nemzet- közi összehasonlításban. a tényszámokat köz—

gazdasági értékelések. elemzések követik. A függelékben közölt táblázatok jól szolgálják a közölt megállapítások mélyebb megértését.

ellenőrzését, további elemzését.

Összefoglalva: Román Zoltán munkája té- maköre egészének kiváló ismertetése, amely a felsőfokú oktatásban. egyéni továbbkép- zésben jól hasznosítható kézikönyv. Nemcsak hazai, hanem nemzetközi mércével mérve is szinte enciklopédiáját adja azon közgazda—

sági — elméleti és módszertani — ismeretek- nek, amelyek a termelékenységgel, a gazda- sági növekedéssel foglalkozó szakemberek

számára is szükségesek.

Dr. Ollé Lajos