A [román népköltészet.

SÜCIÜ trajAn,

gimn. tanár.

A ^[román népköltészet.

^

— _Xanulmány. —

Brád,

1907.

EgyházmegyeinyomdaArad.

Mottó

:

I popoli sono i primimaestri d'ogni gramatica e d'ogni accademia.

(l. Rubieri E.: Storia dellapoesia popolare italiana. Firenze, 1877. 1 lap).

Elszó.

Az

egész

román

népköltészetet részletesen tárgyalni, éveken át folytatott

tanulmányozásokon

alapuló dolgozat elkészítését jelentené.

Célom nem

^az.

Én

a

magyarajkú

honpolgáraimat csak némileg ismertetni

akarom azon nagy

szellemi kincsesei^ a

mely

a

román nép

lelkében rejlik, a

amelyrl Ács

Károly a »Virágok a

román

népköltészet

mezejérl«

c.

müvében _úgy

nyilatkozik: «Alig

van

érde-

kesebb

valami mint a

román nép

jellemének

tanulmányo-

zása a dalai alapján, mert

ezekben

hiven

tükrözdik

vissza természetének

minden

hajlama, géniuszának

minden

sugara».

A román

népköltészet tárgyalásában csak a

jellemz

voná- sokra terjeszkedem ki, az egyes

versnemekbl

csak egy-egy prototypust

hozván

^fel például.

A következ

felosztást tettem ^:

L

a)

A

népköltészet általános vizsgálása. Eredete.

Folklóré (népisme).

A

népköltészet

tanulmányozásának

je-

lentsége.

b)

A román

népköltészet iránti

érdekldés els

nyo- mai.

A román

népköltészet felosztása több

román

folklo- ristánál.

II.

A) A nem

írott népköltészet

minden

tulajdonsága.

Ebbl

:

1. Versben.

A román

népverstan.

A román

népköltészet nyelvezetének vizsgálása.

a)

A román

népköltészet

legjellemzbb

triásza (tulaj-

donképeni

dalok) : a doina (dal), dallama s vele össze-

1

4

függésben

néhány

szó a

román nép

hangszereirl ; a stri-

gátura (táncszó) és a hora (táncének) s a

román nép

táncai.

b)

A

népballadák,

melyek

alfelosztásuk szerint : vallásos (religioase, superstitioase),

hsi

v. történelmi (eroice, isto- rice), betyár v. vitézi (haiduce^ti, viteje§ti) és társadalmi (domestice) balladák.

c)

A

kolindák. Felosztásuk (vallásiak és világiak).

A

bethlehem-járok (irozii), a csillagénekek (cántece de

stea), az eke (plugu^orul), a «sorcova»;, a balladáskolindák.

d)

Lakodalmi

orációk és

gyászénekek

(oratii de nuntá

^i bocete).

e)

Ráolvasások

(descántece) és a

román

néphitben

él

rossz és jó szellemek.

f) Talányok, szójátékok, gyermekjátékok.

2.

Prózában

(vagy részben vers, részben próza).

a)

A román népmesék

a

mesék

keletkezésének általá-

nos

tárgyalásával. Tartalmuk.

Küls

alakjuk.

b)

Legendák, adomák

(snoave) miért ?-ek (deceuri).

c)

Rornán közmondások

és stereotip kifejezések.

B)

a)

Az

/ro^^népköltészet. Eredete és lényege.

Néhány

szó a

román

apokrif irodalomról s a bogomilismusról.

b) Valamit a

macedóniai

és istriai

román

népkölté- szetbl.

C)

A román

folklóré

betsoros

irodalma rövid kritikai észrevételekkel. Idegen nyelvekre való fordítások a

román

népköltészet

mezejérl.

IIL Befejezés.

Általánosságban

dolgoztam

ki mindent, a

mi

a

román

folklore-hoz tartozik. Más,

különösen

a

magyar

folklore-bl vett észrevételekalapján itt-ott összehasonlításokat ^is tettem.

I. Általános észrevételek a népköltészetrl. Eredete. Folklóré.

Tanulmányozásának

jelentsége.

Az

emberi géniusz

els

esztétikai

terméke

kétségkivül a népköltészet.

Az ember

kezdetben

prózában

beszélt, észrevevén

azonban

valamely

magasabb

kifejezés ritmikus mozgását, létrehozta a költeményt tökéletlen, gyakran igen

egyszer,

de

mindig

ifjúsággal^ bájjal teli prosodiájával.

Herder

L

^{Gottfried, a}

^német

bölcsész-kritikus voltaz els, ki a népköltészetben rejl kincset felfedezte s ki az

1778

évi német, francia, olasz és spanyol

ének-gyüjteményében

az énekeket «a

népek

szavának*

(Stimmen

der

Vlker)

nevezi.

S

valóban

jellemzbb

elnevezést

nem

^is találhatott volna!

A nép

szava az a költészet,

mely

századról szá- zadra

menve

át, szentséggel

rzi meg

a régi traditiókat s élénk színekkel állítja elénk a népet mindenével.

A

dal-

nokok

ajkaikon, hárfáikon elzengik a

nép

történetét. Virág a költészet, oly virág,

mely

jellemzi a népet, nyelvét és hazáját, szokásait és szenvedéseit, zenéjét,

st

lelkét is !

Legjobb re

a nemzeti

emlékeknek

; arkangyali szárnya és hangja van.

«A

lángok felemésztik az ecsetvégezte

mun-

kákat, a rablók széthordják a kincshalmazokat, de anépdal örök élet.

Ha

aljas

emberek nem

tudják táplálni, felmegy a

hegyek

közé, belefogódzik a

ksziklákba

s

onan

regél régmúlt idkrl^<,

mondja

Miczkiewitz

Ádám

^lengyel költ.

Ha

egy

nemzet

az

emberektl

s a sorstól

me^an

verve s

ha oda

kerül,

hogy

a dicsséget csak a múltból

maradt emlékekként

ismeri,

akkor

a népköltészet

mint

valami bú- lehelet áramlik feléje, mint elolthatatlan vágy, «a fényes tettek

elmondásába

pedig

keser

mosolyt csepegtet_»,

mondja ugyancsak

Miczkiewitz.

Gaston Paris szerint

némelyek

az indo-európai

népek

népköltészetének eredetét a szétválás eltti

korszakban

keresik ;

mások

azt állítják,

hogy

az irodalmi emlékek, egy

6

bizonyos helyen születve, egyik

néptl

a

másikhoz

az

egyének

a

közremködése

^folytán

mentek

^{át ;} ismét

mások

azt tartják,

hogy

a

nép

szellemi termékeinek alapja az

emberi

szellem

mködésének

azonossága. Platón, egy So- krates

és^Phedras

által folytatott dialógusban a népkölté- szetet csodálatos

emlékeztet eszköznek

nevezi, «csodála- tosabb

még

az Írott szónál is,

mert

az irott szó

semmivel

se

mondhat

többet,

mint

a menyit mutat».

A

népköltészet

magában

foglalja a helyi

mesék

naiv elbeszélését, a régi példabeszédeket

—

^szabad, szabályhoz

nem

kötött versek- ben,

vagy

népprózában.

Montaigne

a népköltészet naivságát a tökéletes

mköltészet

szépségével hasonlítja össze.

Valamely nemzet

népköltészeti (helyesebben : népiro dalmi) termékeinek összesége képezi az illet

nemzet

^u. n.

folklóré-^jÉii.

Azoknak tanulmányozása

szintén folklóré (Ethi:opsichologie).

Ujabb kelet tudomány,

melyet

Grimm

testvérek alapítottak meg. (Evvel foglalkozik ; az

Angol

Folk-lore journal ; a francia

Revue de

mythologie, littera- ture populaire^; az olasz Archivio per le studio delle tra- dizioni popolari ; a

német

Zeitschrift

fr Völkerkunde

;

nálunk

a

magyar

néprajzi társaság,

mely

a Szt. István ko- ronájához tartozó összes

népek

folklore-ját felöleli).

A

ro-

mánoknak

eddig

még

nincs

sem

társaságuk,

sem

folyóiratuk,

mely

tisztán folklorista jelleg volna.

Vannak azonban román

féríiak, kik a

román

népet

komolyan tanulmányozzák. Ezek

között

els

helyen áll

Ha^deu

P. B., a

nagy román

polyhistor, a kritikai népismei

tanulmányok

igazi megalapítója a

románoknál. Utána

kö- vetkezik tanítványa

Sáineanu

L., a kitartó

munkás,

^azután Gaster M.,

Marian

FI. S. és

mások. Hasdeu

speciális ta-

nulmányokat

végzett a népies

könyvek köri

^;

Sáineanu különösen

a miszteriozus költészetet tanulmányozta, Gaster leginkább a romántikus-vallási termékeket.

Marian

a

my-

thologiával foglalkozott. Gorovei A. a «Sázátoarea»

cim

folyóiratban (1892) a népköltészeti termék-közléseketössz- pontosítani akarja,

7

Volt

id, midn

a népköltészet csak

megvetésben

részesült^ mivel az a legalsóbb néposztály, a nyers pa- rasztság terméke.

A pedantismus

kigúnyolt mindent, a

mi

a

népnek

^tetszett, mindent, a

mi

a

néptl

származott.

Ma már

az irodalom emberei megértették, fölfogiák a reális értékét

ama

^«talált

gyermekeknek

», a mint Alexandri az általa gyjtött népverseketnevezi. Megvetni a nép szellemét, mivel

nem

jár a literatusok utján, annyi mint a selyem- hernyótól

nemcsak

^{selymet követelni,}

hanem hogy még pompás

selyemruhát is készítsen.

A

népköltészetbl a phi- lologus szavakat és kifejezéseket szed, mint valami kincs- halmazból.

Az

archeológus sok mult századbeli érdekesség magyarázatát találja

meg

benne.

A mköltészet

a népköl- tészetben mindig megtalálja a helyes nemezeti irányt. Ki tudja, megszületett-e volna a szép magyar, szoros érte-

lemben

vett nemzeti irodalom Aranynyal, Petfivel ésVörös- martyval,

ha k

a népköltészet tanulmányozását

elmellzik

?

Csak

ez mutatta

meg

a nevezett

úttör

tehetségeknek az kanyargós ösvényein a helyes irányt.

A

népköltészet leg-

nagyobb

hasznát veszi

azonban

az ethnográfus^ ki

annak

segítségével a népet

minden szempontból

tanulmányozhatja.

A mvészetek kedvelje

pedig gyöngyörködhetik a szép- ségeiben.

ft román ttípHölicszct iránti crdcHlodes cl$(í nyomai. Felosztása.

A román

népköltészet egyike a leggazdagabbaknak.

(Némelyek

«poesie

popul

ará»'U3.k,

mások

«poporalá»-nak

s ismét

mások «poporaná»-nak

nevezik.

Hasdeu

a

«popo-

ran« szót használja, azt tartván,

hogy

«popular» csak az^

a mit a

nép

szeret, a

mi népszer).

Fölülmúlja

még

a franciát, a németet is.

E

tényt egyrészt

azon körülménynek

kell tulajdonitani;

hogy

a

román nép

csak

késn

kezdett

jóformán miveldni, úgy hogy

^a

román nép még ma

^is

igen

sok

éneket teremt, dacára annak,

hogy

„Unde trece

drum

de fier

Toate cántecele pier". . .

(a

merre

vasút vezet^ pusztulnak a dalok), a

mint Eminescu

8

mondja^

a

nagytehetség

pessimista

költ

;

—

másrészt

megjegyzend, hogy

a

románoknál

voltak serény

gyjtk,

/ kik a pusztulástól, a

feledésbemenéstl sok

dalt mentettek

t^eg. A román

népköltészet

gazdaságm nézve

a szerbbel

is

mérkzhetik,

a melyet

Vuk

Karagic gyjtött össze s a

mely minden

elterjedtebb európai nyelvre le

van

fordítva.

Az els román

népköltészeti

gyjtemény ugyancsak

a szerb Vuktól származik.

1823-ban

a

román

népdalokat Magyar- országon és Havasalföldön gyjtötte.

Gyjteményét

a

Wien- ben

tartózkodó

Asachinak

adta át, ki

román

dalok gyjté- sével

söntén

foglalkozott, de mindkettejük

gyjteménye

egy Jassyban

1827-ben

kiütött

tzvészben

pusztult el.

Az els gyjt,

kinek

munkáját eredmény

koszorúzta. Pa7in Antal

volt, kit

Sáineanu

a ronaán folklóré atyjának nevez. Öt

mások

követték, a

mint

a dolgozat bibliográfiai részében kitnik.

Mikor

a

románoknál

irodalmi nyelv

még nem

^volt,

a nyelv géniuszát

mégis megrizte

a népköltészet.

A

nép- költészet az

él

szó csorbítatlan tükre ; csak

ennek

alapján lehet a

román

^nyelv igazi fejldését

nyomozni.

Voltak

idk, mikor

a

püspökök

és lelkészek a

templomban,

a fejedelmek és bojárok a

divánban

idegen nyelveket hasz- náltak (szláv, görög), de az

egyszer

nép a

maga tzhelye

körül

románul

beszélt,

románul

fohászkodott istenéhez,

románul

énekelte múltjának bánatos dalát, az szép doi- náját. Ezért

Hasdeu,

ki

Putnoky

M. szerint (l. «Ungaria«, 1892, ^{7 sz.)} «egy tekintély, ki

tudományban

korát

meg-

elzi», a

«Magnum Etymologicum Romániáé

» c.

monu-

mentális

munkájában

a

román

népköltészetbl

nagyon

sokat idéz.

A

népköltészetben tisztán

meg van rizve

a

román nép

gondolkodási

módja,

szelleme,

melynek menedék-

helye

hosszú idn

át csak a

román

paraszt

ember

^család- jának szentélye volt.

S

a politikai, de leginkább egyházi téren való sok idegen befolyás mellett is csodálatra méltó,

hogy

a

román

nép

gondolkodásmódja

oly csorbitatlanul

meg

^lett tartva.

A ^román

népköltészetbe foglalt természeti szépségeket

9

az idegenek ^is megcsodálják. lm'

hogyan

nyilatkozik róla Dr. Scherr János(1. Illustrierte Geschichle der Weltlitteratur,

I;

450

1.) :

«Egy

oly népnek,

mely —

mint a

moldo-

vlach is

—

annyi hévvel szereti a zenét és a ^dalt, zeng- zetes nyelvét természetesen

korán

kellett használnia a költészetben.

A

népdal mint a közvetlen érzelem lyrikai kifakadása vagy mint a történeti

emlékek legendaszer

kiállítása terjedt el».

A román

népköllészét eredeti, kézzel fogható bizonyítéka a

román nép

élénk

képzel

tehetsé- gének, természet iránti szeretelének s éles

elméjségének.

Mikor

a

román

nyelvtanok száraz nyelvészeti értekezéseknél egyebek

nem

voltak s

mikor

az

irodalomban

chaotikus

zrzavar

uralkodott, a népköltészet mutatta

meg

az igazi utat.

Ö

^«megbecsülhetetlen tárháza a

magas eszméknek,

bánatos

érzeményeknek, babonás

hiedelmeknek,

si

szoká-

soknak

s leginkább eredetiséggel tele költi szépségeknek,

melyeknek más irodalmakban

párjára

nem

akádhatni»

(Alexandri : Poesii pop. ale

Rom., XI

1 ).

Az

alak frasisban és slylusban túlságos

mértékhez

szokott

fülnknek

rudi- dimentálisnak tetszik, de a költészetben kifejezett gondo- latok mindig értékesek.

Egyszerségében

rendkívüli

er

rejlik,

mely megkap,

elragad.

«A

népköltészet a

nép

érzel-

meinek él

evángeliuma»,

— mondja

Petrascu M. (Scríitori

rom. contimp., IV ^k.).

A román

népköltészetet

különböz módon

osztályozták azok, a kik vele foglalkoztak.

De

senki

sem

osztotta fel a poétikai fajok szerint : epikai, lyrai és

drámai

költemé- nyekre, mivel

dráma nagyon

kevés

van

(az is idegen szár-

mazású

; 1. «lrozii»), az epikai

elem

pedig a lyraival össze

van

keveredve, fonódva.

A

balladákban pl. a

hs

^{iránt a}

román ember rokon —

vagy ellenszenvet érez, tárgyilagos

nem

maradhat,

hanem

érzelmeit ki kell fejeznie.

A

«Co- dreanul» c. balladában :

Ear Leonte

—

arnáutul, Jnghiti-l-ar pámántul

!

10

Glont de aur cá scotea,

Pe Codrena^ mi-\ lovia . . . "

\

magyarul

:

Akkor Leonte vitézl,

Hogy

a föld vegye

magába

!

Aranygolyókat szed el;

Kodrenásom felé hányja . .

a 2. sorban Leonte, a

pandúr

elleni gylölet megnyilatko- zását látjuk, a «Koc]renás»

—

kicsinyítésben pedig s a

«mi-l» dativus ethicusban a «Godreanul» iránti szeretet megnyilatkozását.

Densu^ianu Áron

az «Istoria limbei §i literaturei ro-

máne»

c.

kézikönyvében

(Bukarest, 1885) a

román

nép- költészetet

korszakok

szerint osztja fel.

Az els

korszak, szerinte, a «regés korszak», a

román nép

megalakulásától 1300-ig; a

második

a

»hs

korszak«,

1300 —

^{1700-ig s}

az utolsó a »vitézi

énekek

kora«,

1700 —

napjainkig.

Az els korszakba

a

meséket

helyezi, a

másodikba

a kolin- dákat. Pedig

nehéz

dolog meghatározni s eldönteni,

hogy

a

költemények

bizonyos faja

mikor

született.

— A

többi

szerztl valamennyitl

megállapított általános felosztásként elfogadható a

»nem

Írottra« s az »Írottra« való felosztás.

(1. Gaster: Chrestomatie

rom.; Hasdeu

; Guv. din bátráni;

Teodorescu

:

gyjteménye

; dr.

Moldován

; Alsófehér vár-

megye román ^{népe; Sáineanu}

^{; Ist. fii.}

rom.; Adamescu;

Noliuni de ist.,

hmbá

^{$i lit.}

rom.

stb.)

Kevés

eltérést

csak a

második

osztály (irott) alfelosztásánál találtam.

Né- melyek

ugyanis az

els

osztálynál a versre és prózára való megkülönböztetést

nem

teszik

meg, mások

a költeménye- ket

azon korok

szerint tárgyalják, a

melyekben

elénekelni szokták.

E

felosztást

különben

a mult század ^elején Gör- res tette

legelszr.

(Die teutschen Volksbücher^ Heidelberg 1807.)

Ö

a

népirodalom

e két ágát

közös

forrásból ^szár- maztatja ; a

mi különben nem

^áll,

^mert

^épen

^ellenkez

irányokból

jnek el

s igy egyesülnek.

Az

egész

nem

irott

népirdalom Hasdeu

felosztása szerint : I.

A költi nem

(ballada, dal, karácsonyi ének, bethlehemes énekek, rá-

11

olvasás, orátio) ^; lí. Tanulságos faj

(közmondás,

idiotizníius, talány) ; Ilf.

Elbeszél

faj (tráditio, anekdota, mese.)

II.

A román

népköltészet

közelebbrl

A ne

¹¹¹

Írott népköltészet.

»A román ember költnek

született«,

mondja

vers-

gyjteményének

bevezetésében Alexandri. »Politikai hely- zeténél fogva

hskölteményt nem

^alkotott, de ^igaz, hami-

sítatlan közvetlenséggel dalolt; alkotásai e

nemben

valódi

remekmüvek,

gyöngyök«. (1. Dr.

Moldován

G. : Alsóf.

vm.

rom.

népe, N. Enyed, 1899,

198

1.)

A nem

irott népköl- tészet az egész nép

terméke

;

szerzje

és keletkezési ideje ismeretlen. Önként, öntudatlanul és

minden

célzat nélkül keletkezik.

A benyomás eredménye. Egy

önkéntelen ^ér-

zelem

a dalt, egy katasztrófa a balladát^ egy eszmetársulás a talányszót szüli, stb.

Egy

valakitl megalkotott dal

már akkor nem

a

szerzé, mert

a dal

minden

individuális jelleg nélkül a légben

szabadon

szárnyalj valaki fölfogja, azután egy

másik

s egy harmadik,

mindenki

told

hozzá

vagy tet-

szése szerint kihagy

belle

valamit, mint az olasz

énekesn,

ki dalát hangulata szerint megváltoztatta,

mert

neki

ugy

tetszett (cosi

mi

viene).

A

dal a

nép

vérszerinti leánya.

Kollektív az eredete, állhatatlan, változó az élete.

Az

ural-

kodó elem benne

a lyrai.

A nem

irott népköltészet ter-

mékei

gyakran keresztezik egymást. írva lehet és

még sem

irott,

mert

eredetileg ilyen volt;

nem

irott, egy bizonyos

formában

valamely

termék

ritkán jegecesedik meg,

hogy

aztán a

nép

között _így terjedjen el...

1. Versben,

Ha

a

nem

^irott költészet

küls

köntösét

szemügyre

vesszük, versben és

prózában

való költeményt különböz- tetünk meg.

Költemény prózában

! . . . kissé furcsa ¹ Dr.

Meltzl

Hugó

tanár úr állitja,

hogy költemény prózában nem

12

lehet,

mert

a

költemény

rendeltetése a fület

gyönyörköd-

tetni, a

mi

pedig a prózai

beszédben nem

történik. Bár- melyik

prózában lev

költi termék,

mondta, nem

egyéb

mint

csak csontváza az illet költeménynek, mint pl. a regény az eposz csontváza.

De

általánosságban elfogadnak mégis prózai kész költeményeket.

A román

népköltészet verselése

egyszer.

Versszakokat

nem

használ ; két

egymásután következ

sor,

melyek

egy- mással rímelnek (olykor roszszúl is), versszaknak vétetik.

A

verssor rendesen 8 szótagból áll, gyakran

azonban

6-ból,

st 4-bl

is.

A

rithmus gyakran trochaikus,

néha

dacty- licus

természet. A versformák

tehát

(— =

hangsúlyos ; ^

=

hangsúlytalan) :

Frunzá

verde sálcioará (Zöld

level

fzfácska) Paiculitá báláioará

(Szke

hajú

galambocskám).

Az

utolsó szótag gyakran hiányzik.

Más formák

:

—

^-

—

^

—

;

- V - V, stb.

Általában a

román

népvers

nagyon

pajzán és szabad.

A

rim helyét gyakran csak assonance ^foglalja.

Helyén

valónak tartom,

ha

^itt a népköltészet nyelvi sajátosságairól is szólok.

A román

szeret sokat beszélni

;

innen

van

bizonyos verssorok folytonos ismétldése,

—

melyeknek mind megvan

a

maguk

bája,

épen úgy

^mint

a

homerosi költeményekben, A

refrain a karácsonyi éne-

kekben

talál különös alkalmazást.

A

nyelv

mindig

a helyi

népnyelv

; innen

van

a népköltészet jelentsége a dialec- tusok tanulmányozásánál.

A

^{»dativus ethicus« is gyakran}

van

használatban. Idegen tulajdonneveknél ^{gyakori a} nép- etymologia :

13

»Cáne eret ! arde-te-ar focul,

Cá

mi-ai

máncat

tot norocuL,,«

(Kniggratz

! égetne el léged a

tz, mert minden

sze- rencsémet tönkre tetted...).

A

figurák ás a trópusok

nagyon

használatosak. így, mivel a

fenyfák

között a hasonlatosság nagy, a lestvérek ^is gyakrana „brazi« elnevezéssel

vannak

helyettesítve.

Az

eufórikus d isfordul

el

^: »d'albe floricele»

(fehér virágocskák).

Szép

inversio ez; »Ear

pe

Olt cá ce mi-^i vine«.

Azután

a

»de fulg de ninsoaiá,

neatins de ploaiá«

ban

a

rim

kedvéért r í-vé változik.

A

személynevek,

ha

két szótagnál hosszabbak, gyakran

megrövidülnek

: Ria (Maria), Ghiola (Marghiola)^ Drina (Alexandrina), stb.

A magánhangzók

is változnak : Troian (Traian).

Román ember

vérbelijéhez per : frate (testvér) fordul ; az asszony férjét ^.* bade, báditá, bádisor, bádicá szavakkal szólítja

meg

; a férfi az asszonyt : lele^ lelitá, leli^oará^ lelicá szavakkal.

Rudapest »Ruda nouá«

és

»Ruda

vechiá«

nevek

alatt ismeretes (\. a Teodorescu-féle

gyj- teményben

^.•

^Ci suntem de departe^

De

pesté septe sate _;

Dela

Buda

nouá, Pe

unde máta

ouá

;

Dela Buda

vechiá,

Pe

unde

máta

strechiá« . . .

t. i. :

Hanem messzirl

valók vagyunk, hét falú határán túlról ; az uj Rudából, a hol a

macska

tojik _; Ó-Rudából, a hol

macska

futásnak ered),

Egyéb

e

nem

megjegyzéseket

majd

a költészet egyes fajainak tárgyalásánál fogok tenni.

a)

A ^{dal^} a táncszó és a táncének.

A román

népköltészet birodalmából a legjellemzbb, legszebb és leggazdagabb az u. n. »doina«.

A

doina tu-

14

lajdonképeni dal.

»A

népdalt

nemcsak mint

szórakoztató csecsebecsét, játékszert tekintsük,

hanem mint

valódi

m-

vészi

becs mfajt«

(1. Gyulai Ágost kritikája Dalotti

Ödön

féle

»Magyar népdaU

c.

m

^{felett^ Philol. Közlöny, 1898).}

A román nép megmondja mi

a doina, leirja egész lényé- ben,

egyszeren,

de

értheten

;

Doiná, doiná, cántec dulce

!

Cánd

te-aud,

nu

m!as

mai

duce.

Doináy doiná, viers cu

foc!

Cánd

rásuni, eu stau ín loc.

Bate

vánt de primávará,

Eu

cánt doina

pe

afará,

De má

^{^ngán} cu florile Si privighetorile,

Vine iarna viscoloasá,

Eu

cánt doina 'nchis

m

casá,

De-mi mai mángáiu

zilele, Zilele _fi noptile,

Frunza

'n codru cát tnvie,

Doina

cánt de voinicie,

Cade frunza

jos tn vale^

Eu

cánt doina cea de jale.

Doina

zíc, doina suspin, Tot cu doina

má mai

Un,

Doina

cánt, doina soptesc,

Tot cu doina vietuesc

!

Magyarul

körülbelül

:

Népdal, népdal, édes nóta

!

Érted

nem mennék

el soha.

Népdal, népdal, de tüzes vagy !

Mikor

zengsz,

néma

az ajk.

Pajkos szell érint engem^

Dalolod, ha

már

kimentem.

Játszadozom a virággal.

15

Azután

a csalogány^nyal.

Jönnek téli hóviharok^

Házban

zárva, csak dalolok.

Napjaim

igy telnek el,

Dalolva nappal, éjjel.

Ha

^{levél zöldéi a havason}

Éledésrl

szól a dalom,

Ha

^{a száraz levelek}

Ellepik a völgyeket, Dalolok hús éneket.

Bús

a dalom, vig a dalom,

A

notázást ^el

nem

hagyom.

Dalolok, dalt susogok, Elni csak dallal tudok,

A ^doinák

^a

román

^szív bánatos panaszai _; igazi szo-

morú, epeked

és szerelmi dalok.

Ök

csak a

románság

tulajdonát képezik.

»A

régi népdalok^ a doinák, kétség- kívül az eredetiség bélyegét hordják

magukon

« (dr. Scherr a fn.

mben

^{és helyben).}

^Doinák

keletkezésére legalkal-

masabb

a csendes élet és leginkább az évszázados szen- vedés rí ki bellük.

Búban

az

ember

hajlandóbb érzelmeit

dalokban

önteni és

képesebb

a szív érzékeny ^húrjait rez- gésbe hozni.

Az

uralkodó

elem bennük mégis

a szerelem,

úgy

^{mint az olasz}

népdalokban

a kényesség,

gyöngédség

és szerelem érzete, vagy

mint

a

görögökben

a tüzes szen- vedélyek, a boszúállási vágy.

A

doinák alkotják a

román

népies lyrát a szó szoros értelmében.

»A román

népdal

egyszer, de annak minden

gondolata igaz ;

minden

érzése valódi, a szív

mélyébl ered

; az,

mely

összeforrasztja a szíveket,

mely

leszállít mindenkit oda, a hol

nem

a rang, de

maga

az

ember

áll« (Dr.

Moldován

Gergely :

Koszorú

a

román

népk. virágaiból, Kolozsvárt, 1884, ^i. l.).

A

»doina« szót Gihac a

magyar

„dal^ danol, dalol

«

szavakból származíatjá (Dictionnaire d'étymologie daco- romane). Szerinte tehát a »doina«

magyar elem

a

román

nyelvben.

A

lithvánoknál is

van — úgymond —

dainá.

16

Pedig ez s a »doina«

nem

azonosak.

Ha^deu

szerint e szó

dák eredet

(daina). Cantemir, Rössler és

mások

szintén így vélekednek.

A

doinák a

román

^költészet igénytelen vadvirágai.

A Krösök

völgyeiben »hore« névvel jelöltetnek s »a hori«

annyit tesz

mint

bánatos dalt énej^elni. Feltalálható a doi-

nában

az

emberi

szív

minden

értelem-árnyalata.

A

szerel-

men

s az ezt

követ örömökön vagy

fájdalmakon kivül tárgyát képezik

továbbá

az átkok ;

vannak

azután vitézi (haiduce§ti) és katonai doinák.

A

táncszókkal együtt^

melyek

inkább csak satirikus megjegyzései a

román

éles szellemességnek s a melyeket a táncosok

énekl hangon

kiáltják, a doinák a

románságnál

a bánatos pillanatok ki- törései s az

örömmel

télieknek tanúi.

E

dalokban a

romá-

noknál

mindenütt ugyanazon

megindító mélabút, ugyan-

azon

pajkos

örömet

találjuk,

mert

a

román

géniusz itt s j

a Kárpátokon, a

Dunán

s a

Milkovon

túl egy és ugyanaz. i

A

katonai doinák csak nálunk^

Magyarországon

és

Bukó-

_f vinában speciálisak.

A román ember sok

kínzásban részesül a katonáéknál, a »neamtu«-nál (a németnél).

E

kínzásnak ad is kifejezést a doinában.

Részben

gylöli is a ka- tonai életet^

mint

az olasz is. (v. ö.

»Anche

l'avver- sione alla vita militare

domina

tra i generáli carat- teri della poesia popolare italiana«, Rubieri idézett

müvé- nek 549

lapján).

A doinában nagy

kutya a

német

^;

mikor

a csapatot megállítja

»nem

is veszi

már számba, hogy kett

nincs a glédába«.

Nehezen

hagyja el a

román

fa- luját s

benne

kedvesét,

hogy

a »császárnak« szolgáljon.

»Német, mondja, nem

^fáj a lelked,

mikor

a

csákómon

vért látsz, a

mi

a

fejembl

sugárzik ki?«.

A

katonaságnál a katona gyertya és

pap

nélkül hal

meg, a

halott mellett nincs ott az

anya

s a szeret,

hogy

megsirassák^

hanem

a

dobos

a dobbal, a kürtös a kürttel.

Gyakran

békét kér az »impáratul«-tól. Elkeseredésében

szörny

^átkokat

mond

akatonaságra ^:

»Dare-ar

Dumnezeu un

_foc,

Sá ardá

Sihiiul tot :

17

Sá

rámáié

numai

parii,

Sd

se 'ntepe ghinárarii

;

Ghinárarii sí maiorii,

Caia

cátánesc feciorii!

(»Bár

adna

az Isten egy tüzet,

hogy

egész

Nagyszeben

égjen el!

Csak

a

karók maradjanak meg, hogy

a generá- lisok s az

rnagyok

zúzódjanak beléjük,

mert k

^ka-

tonáztatják a legényeket).

Az

anyjának küldött levelében a katona odajegyzi:

«In tuspatrii cornurile Scriu cu lacrámile mele

;

In mijloc

pará

de foc,

Cd nu am

nici

un

noroc!-}^

(Mind a négy szegletén

könnyeimmel

irok_;

közepén

tzláng, mert

semmi szerencsém

sincs).

A

hadszolgálat isten csapása.

A román

katona

vakon engedelmeskedik

a parancsnak. Tréfálkozó természeténél fogva a szolgálatra vonatkozólag gyakran szátirákat is készit

:

De-ar fi pusca de cucutd,

Bucuros

_{as fi} raguid

!

De-ar _fi

pusca

de himeiu, Reghimentul de femei,

Bucuros

as cdtdní

La compania mándri

!»

(Ha

bürökbl

volna a puska^ édes

örömest

lennék én újonc;

ha

a

puska

komlóból, az ezred

asszonyokból

állana,

szeretm

századánál szívesen

katonáskodnám).

«Ha

szeret (a román), csak

kedvesének

él;

ha gy-

löl, csak a boszúra gondol;

ha

szenved, neki adja

magát

a bánatnaks

nem

vár rágyógyulást* (dr.

Moldován

Alsóf.

vm.

r. n.

242

1.).

A

doina

bölcsje

aszabad természet, melyet a

román

végtelenül szeret.

A hosszú

pásztorkodás s a

szabadban

való élet szoktatták ehhez.

Boldog szerelmében

az egész természetet megszólítja.

Szomorú

^dalai a sze-

relemben

való csalódást, a htlenséget, a fájdalmakat éneklik.

A vágydalokban

(de dor) az elégedetlen,

epeked

2

18

lélek nyilatkozik.

A

doinát férfiak és

nk

egyaránténeklik.

A

szerelem

hatalma

oly nagy,

hogy

azt a doina a halál hatalmával

azonosnak

mutatja.

A kedves

több mint az atya és az anya.

A román ember

kész meghalni a fekete szemekért^ a tömött szemöldökért; az

unalom

megöli

t;

a

bn

fészke a

szeret

kacsintó szeme^ selymes szempil- lája; az édes csókja

csupa méz. A

kicsinyítéseket

gyakran

és hatásosan használják:

«Foaie verde alunitá, Cát

am

tráit

pe

lumifá

Na'm

vázut verde frunzutá

Ca

la

mándra

'n grádinutá.»

(Mogyorócska-zöldlevél, a

mennyit

a világocskán éltem, oly zöld levelecskét

nem

láttam, mint

kedvesem

kertecs- kéjében).

Vagy

^:

«Fluierá din fluieritá^

Sá

ies si eu la portitá, Sá-ti

mai dau

a inea giiritá!»

(Furulyácskával furulyázzál^

hogy

a

kapucskába

én

is kimenjek,

hogy

csókocskát adjak!).

A

csók a doiná- ban: édes száj, lágy ajak.

A szeret nagyon

fel

van

di- csérve:

«Cátu-i tara románeascá Nu-i ca

faV

ardeleneascá^!•»

(Egész

Románországban

nincs olyan, mint az erdélyi lány).

A

«leli{a» szagja kellemes:

«Lelea cu márgele multe

Amiroasá-a

flori márunte!,,

(A

sok nyakgyöngy babámnak

apró virágos illata

van).

A magányt

és a távollétet a

kakuk

által jutatja ki- fejezésre:

«Cucule\ de unde ví?

—

Dela Cilije dela Sihí!

— Dar

de

mándra

ce

mai

^{^ti?}

19

(Kakuk madár honnan jsz? —

Kolozsvárról,

Nagy- szebenbl. — Hát kedvesemrl

mit tudsz

még?) A nap

személyesítve

van

:

(íSoare, sonre^ sfinte soare, Tinej tine ziua mare,

Cá

mi-i

mándra

cálátoare!»

(Te nap, te szent nap, tedd csak

nagygyá

a napot

«dies»,

mert kedvesem

útban van!).

Mikor

a

román em- bernek

nincs kinek tudtára

adná

keservét, tudtára adja ezt a

fenyfáknak

^és a

hegyeknek

(brazilor si muntilor).

Az

árva keserves dala:

«Strugurel hátút de brumá,

Ráu

e

doamne

fára

mumá

;

Strugurel hátút de piatrá,

Ráu

e

doamne fárá

^tatái

»

(Dércsípte kis

szlgerezd,

istenem,

beh

rossz anyát- lanul, jégverte kis

szlgerezd,

istenem,

beh

rossz atyátla- nul).

Egy

szép

román

doina _jó

magyar

fordításban:

«K:)drga

csrü

kis

madárka^

Mért

daloltál távozásra?

Sárga csröd

bár kihullna^

Fajod

hdr

ma ^pusztulna

!

Vagy nem

láttad te eszivhe Szerelmemet lánggal égve? Jégdarah a szivem

már ma

S

nincs remény a vidulásra»

.

(ford. Dr. Moldován G.).

Vitézi doina (Jianul)

:

«Dare'ar hunul

Dumnezeu, Sá

umhle si plugul meu,

Sá

pun, sá hrázdez ales Unde-o fi codrul

mai

des,

Sá

trag hrazda dracului

Din mai

susul dealului Drept ufa bogatului,»

20

(Bár

adna

_{a jó} isten,

hogy

az

ekém

^is járjon,

hogy mély

barázdát vágjak ott, ahol az

erd legsrbb

lesz,

—

hogy

a

hegy

tetejérl egyenesen a gazdag ajtaja elé ördög- barázdát húzzak).

A román

leány ideálja az

egyszer

és egészséges pásztorfiu.

Tágabb

értelemben vett hazafiság nincs a doinában.

A román

csak a

maga

falujáról, hegyé- rl, gazdaságáról tud, melyeket nagyrabecsül s

ha tlük

eltávozik,

haza

kívánkozik.

Makacsul

ragaszkodik a föld- höz,

melyben sei örök álmukat

aluszszák.

S

ez a doiná-

ban mind

kifejezésre is jut.

Más népekrl

gunyverseket csinál (Ungur,

bungur

^{. .} . ;

Neamt,

cotrofleant . . .,

vagy: «Zi, Tigane, cá-ti

dau

carne, C'o murit

un

cal in vale, t. t.

Húzd

rá, cigány,

mert

hust adok,

mert

a völgy-

ben

egy ló döglött meg).

Vannak

bizonyos u. n. vegyestartalmu doinák.

Ezek közé

sorolandók az u. n. bölcs-dalok, melyekkel a jó

román anya gyermekét

elaltatja.

Egy

ily dal

:

«Culcá-mi'te, culcá, culcá, Cá-ti aduce

mama

turtá

!

Vino dulcá de mi-l culcá Si tu

somn

de mi-l

adormi

_;

Vino cioaráj ia-l ín poalá

K^i tu tarcá de-l

mtarcá!» —

Minden

doinát bizonyos

dallamon

énekelnek. Doina- dallam igen

sok van

; a

doinák

tartalma szerint váriálnak,

mindig busongóak^

panaszosak.

«A román nép úgy

^nyel- vében,

mint bármely

mástól

különböz

zenéjében, tisztá-

nak

mutatkozik.

A román dallamok

eredeti s olykor,

mondhatni,

szilaj zengzetük miatt a nyugati

népek

eltt

nagyon különöseknek tnnek

fel s inkább melancholikus jellegek.

Melancholismusuk némelykor

édesen ringató^

máskor

fájdalmas.

Vannak

egyes titokzatos részeik^

melyek

ég

^{s a szív}

^mélyén

rejl vágyakat jutatnak kifejezésre, s

amelyek

bizonyos

melodikus panaszban

nyilvánulnak,

mondja

Ehrlich Henrich, a tehetséges zenész (1.

Románia

literará, Ja^i, 1885).

Ezek

az eredeti s

egyszer

dallamok,

melyek mvészi

összhanggal

nem

birnak,

mindmegannyi

panaszos szózatok,

melyek

a szenvedések és az elkesere- dés egész történetét foglalják

magukba

s a

melyek

a lel-

kek

mélyéig hatnak.

S abban

a

szomorú dallamban

egy- szerre, mint a villám, egy élénk, gyors, váratlan táncryth-

mus

cikkázik. Vagy,

miután

doináját befejezte, szive keser- vét kiöntötte, az

énekl

örömkiáltásba tör ki (iuha!

mái!), a bánatot

már

megelégelvén.

Ide jegyzek két typikus doinadallamot, a melyeket egy a

zenében

otthonos egyetemi kollegámtól

annak

ide- jén hallottam.

Az

egyikben csak

búsongó hangok

zenge- nek,

második

végén s a refrainben (tralala)

örömhangok

jutnak kifejezésre:

I.

Allegreto.

i p_

#

—

1. Cán-tá pu - iul cu-CU ^- lui Cán-tá pu ^- iul

P—

k ^

^{I -r Sr ^--1}

^—

^,

CU-CU- lui ín vár- fu ^- tul nu^-cu- lui In vár - fu ^- {ul

nu ^- cu - lui.

2.

Asa

cántá de cu jale (his)

De

picá

frunza

pe cale (his), 3.

Asa

cántá de cu dor (his)

Frunzele ín vánt cá zhor (his).

22

II.

Lento.

1. Frun ^- zá

2.

N'am

e

ver ^- de

§it cá

de sá ^- ca ^- rá n'am pu ^- tut

—

. í Má-ni- OS ba^- dead'a^-sea

\ Cá-ce n'am e ^{- §it} a - fa 2. M'apus mai-ca la cer- nut.

\

— — ^{^1} — ^w

^'

rá rá

Tra ^- la - la la

la la.

Ki

nem

hallott volna

nyáron

valamely faluban egy-egy vontatót dalt, melyet az esti

csendben

valamelyik

magános

juhász a távolban elfurulyáz, mialatt gondolatai, lelke,

kedvesei

körébe

tovaszállanak?

A

doina az,

melyben

aju- hász a szövegnélküli dallamban, érzelemvilágát kifejezésre juttatja. Oly

egyszer

az a hangszer, a

melyen

játszik és mégis oly szép

hangokat

csal ki

belle

!

A románnak

t. i..

mint minden

népnek^

megvannak

a

maga

hangszerei,

me-

lyeken

különösen megható

dalait játszsza.

A

hangszerek, melyeket a

román

használ, általában a

következk

a

heged

^{(vioara, láuta, dibla) ; a koboz,}

melynek

húrjait lúdtollal pengetik ; a

tömlsip

^{v. csim-}

polya^

mely különben

a

Romániában

letelepedett bolgárok kedvelt hangszere ; a

bükkfa kérgébl

^{készített pásztorsip} ;

a furulya; az u. n. «caval» (a furulyának egyik neme),

mely mélyebb

és

rezg

hanggal bir ; a «tulnic», (tárogató- féle,

különösen

Erdélyben, régibb

idben^

a

havasokon)

;

Pán

furulyája stb.

Mindezeket

^leginkább a hegylakó

romá-

23

nok

használják.

Ezekhez

számitható

még

a

doromb

(drám- ba)^ melylyel a

gyermekek mulatnak

és a levél,

melyen

a legények (néhol a lányok is), ajkaik

közé

téve^ a legszebb nótákat

bámulatos

ügyességgel fújják. (1. erre vonatkozó- lag

Odobescu

^{A. francia}

müvét:

«Notice sur la

Roumanie»

Serieri literare si istoriceban, II. 129. lap).

Az

orchestrákat a

románoknál

a

hegeds

cigányokból

álló

hagyományos bandák

képezik.

Ezek

a cigányok, hang- szereikben játszva, a fejedelmek és a bojárok

udvaraiban

énekeltek. Hires volt mint doina-énekes a

moldovai

Barbu, a

hegeds

(Barbul láutarul), kit Liszt is, a hires

szerz,

megcsodált.

«Doina

Barbului» a

román népzenének

egyik halhatatlan remeke.

Alexandri, «ki

nem

^{restelte fülét a}

népmuza

szerény hangja felé hajolni

...

a hegyeket s a

mezket

járni^

hogy

a

népmuza

gyümölcseit összeszedje

...»

(Dr. Beu, az

1905-ben Nagyszebenben

tartott értekezésébl)

nem

tesz különbséget a dalok s a táncszók között.

Bárseanu

A. ^(l. Jarnik-Bárseanu ^:

Doine

§i strigáturi din Ardeal,

475

old.) szintén

mondja, hogy

az, amit Havas-alföldön,

Mold- vában

és

Bukovinában

«horá»-nak neveznek, nálunk «stri- gáturá». Alexandri szerint a «hora» egy tánc, amelyet dallam szerint eltáncolnak és a táncszók,

melyeket

a tán-

cosok

rögtönöznek,

mind

csak kiegészít részeit képezik.

A

táncszó vidám, tréfás, szatirikus jelleg.

A

táncszó quasi népcouplet ;

enyelg

szellemesség, nyájas

bók

vagy

csips

megjegyzés.

Benne

a tánc, a zene és a költészet

egymás-

sal egyesülnek,

egymást

kölcsönösen kiegészítvén. Ily

táncszó

:

«Férjhez

menni

szeretnék, Málét gyúrni ha tudnék,

A

lapátra ha teszem,

Elbb meg

kell kötözzem».

24

(Dr.

Moldován

emiitett néprajzi

müve, 247

old.) Jel-

lemz

és érdekes

micsoda

táncszó tiangzik el egy táncos- csapattól táncra kényszeritett szász

ember

szájából

:

«Chite

Honti

cu sisme

mari

Toate hoate si tálhari

;

Chite vomeni de

pádure

Toate vomenile bune^.

(Jarnik-Bárseanu-nál,

472

1.)

Magyarban: A hány nagy

csizmájú

Honc

(Hans,

Johann)

van,

mind

tolvaj és gaz-

ember;

a

hány

^erdei lakó (-román),

mind

jó ember.

Külön

dolgozat volna azt a befolyást kimutatni,

me-

lyet a

magyar

nyelv szókincse az erdélyi

horák

és

doinák

nyelvére gyakorolt. Emiitek égy pár átvett szót; tuc, bear-

tá, fele, sfártar, tulai, húsos, hasná, heghes, drágut, fjdor, bágáu, tipáu, bánat, cátaná, stb. ; ökör- v. tehénnevek:

Virág, Bodor, Cendea, Rendea, Daru,

Barna

stb.

Nagy

ez a befolyás

különösen

Biharban.

(Azí vara la árátas

Fus-am mándro

fágádas,

Cd pe

^tine te-oiu lua Si-i fi

menosona

mea.

Hai mándruto

lelcu

meu Sá

te stráng

^

^chebeleu).

A doinákban

nincsen csipsség, a

horák

gyakran pi-

kánsak.

A

legtöbb doina és táncszó (némely ballada is) «frunzá verde de ^{. . «foaie} verde . . .», «foicicá . . .», »flo- ricicá floricea» s több efélével

kezddik;

hivatkoznak ^t. i.

a

románoknál

^ismeret(3S

növények

virágjára, levelére.

Az

olasz is «fiori di . . .»-vel kezdi énekeit,

— mig azonban

nála a virágnak a dal tartalmához

semmi köze

sincs, addig a

románoknál

a

növény

a doina tartalma és alaphangja szerint van megválasztva.

A szomorú fzfa

az árva álla- potát jelenti, a

fenyfa

vitézségét, a rózsa (rozmáring) sze-

25

relmet, a bazsalikom bájt, a tövis haragot síb. Példák:

(Jar.

—

^Bárs.-féle

gyjteménybl.)

«Frunzá

verde márácine,

Cum

nu-i

Nemfu mare

cáne?»

(Tüskebokor-zöldlevél,

hogy

ne volna nagy kutya a

német

?).

«Frunzá

verde lopte ncru,

Má

hágaiu slugá la draru

...»

(Zöld levél,

savanyú

tej _; szolgának

szegdtem

az ör- döghöz).

«Frunzá

verde^» tehát annyira szokásos,

hogy

mindenféle tárgyra alkalmazzák,

nemcsak

növényekre.

«Frunzá

verde de liimeiu,

Maicá, din copii fái

Totí

au

casá, totí au rnasáy

Numai

eu trag la pedeapsá!»

(Zöld

level komló

_;

anyám, gyermekeid

közül min- deniknek van háza, asztala, csak én

szenvedem

a bün- tetéseket).

^Foaie verde

pár

uscat^

Tinára

m'am már

itat

Sí rea soacrá-am cápátat

...»

(Zöld levél, száraz körtefa^ fiatalon

mentem

férjhez és rossz anyóst kaptam).

«Foaíe verde buruianáy

Vai maicá,

m'a

seris cátaná.»

(Z. 1. burján _; jaj,

anyám, katonának

besoroztak).

«Foaie verde treí nuiele

Prápádi-te-ai badeo 'n iele

...»

(Zöld

level három vessz,

pusztulnál köztük édesem).

A románokon^

olaszokon és

magyarokon

kívül {Bazsarózsa ne virágozz !

Reám

kincsem ne várakozz!)

26

más

európai népeknél az ilyen

level bekezdés nem

ta- lálható.

Az

állatvilágból gyakran megszólítja a

román

dal a kakakot, a bánat,

magánosság

és a természetbeli újjá- születés kifejezésére.

A kakuk

és a zöld levél között kü- lönben

nagyon

természetes az összefüggés.

«Cucule cu

peaná

surá

Ce tot cdnti la noi pe surá?»

(Szürke tollú

kakuk madár,

mit énekelsz folytonosan a

mi csrünkön?)

» Vine cucul de trei zile Pesté vái, pesté movile.»

(Három

napja jön völgyek és

halmok

felett a kakuk).

Alexandri

költvel szemben,

ki azt

mondja, hogy

ezek a tulajdonságok olasz

eredetek, Ha^deu

azt állítja,

hogy

a

kakuk

és a zöld levél használata a doinában, amit a

románnak

a természet iránti

nagy

szeretete indokol,

dák eredet. «A Kárpátok

súgták ezt a

románoknak^» mondja

(l.

Magyar-román

szemle, szerk. dr.

Moldován,

II. évf. 1.

sz. : «a frunzá verde költészete*

cim

alatt). Dr.

Moldován

Gergely (Alsófehér

vm.

r. n,

199 — 201

1.) ezt cigány be- folyásnak veszi.

Ö

kimutatja,

hogy

a cigány-dalok is igy

kezddnek meg

(patrinori luludi . . ., palrin zeleno

kurmi

. . . stb.).

A román

fejedelmek s bojárok udvaraiban

énekl

cigányok vitték ezeket

be

a

román

népköltészetbe.

A

cigányok élete

meg épen

alkalmas a

kakuk

és a frunzá verde eléneklésére,

mondja.

Hivatkozik

különben

arra is,

hogy

a

Kuco-Vláchoknál

ez nincs

meg,

pedig

k

^{is pász-}

torkodnak.

Mondtam, hogy

a táncszókat a

román

a tánc lefolyása alatt rögtönzi.

Ö nagy

táncos. Legelterjedtebb tánca a lassú és méltóságteljes «hora», kecses és igen szép

mozdulatok-

kal.

A

hegyi lakóknál a

«mocáncuta», —

^{ketten járják,}

egymást kézen

fogva,

—

hasonlít az olasz tarantellához.

Következik a «cálu§erul»,

mely nagyon

férfias,

hsies

jel-

leg;

a melyet rendesen 12 férfi nemzeti öltözetben tán- col.

Nem tudom, mennyiben

igaz

Odobescu

A.

azon

^álli-

27

tása,

hogy

ezek csatákat szimulálnának. Klain Sánnuel a

«cáluseri»-ben a

római

Salii

papok

^vernalis ünnepléseinek

nyomait

látja.

E papoknak

volt egy Sallii Gollini

nevezet

collegiiimuk. (Coli Sali

—

Caluseri ?).

Más

táncok: a «Bá- tuta», «Ardeleana»

(még Dobrudzsában

^is elterjedt), «

Sárba

_»,

«Brául», «Hategana»,

«Somesana»

stb. (Egyik «Ardeleana»

s egyik «Sárba» zenéjét lásd; Dr.

Moldován

^: Alsóf.

vm.

r. n.

306—307.

old.).

b)

A ballada.

A mennyiben

a doinák és táncszók után a legtöbb

jellemz román

^{vonást a balladában találtam,} áttérek

most

erre.

Vannak

a

románoknak

traditionális történeti énekeik

is, melyeket «cánlece batráne^ti» v. «cántece vechi»-nek, ujabban pedig «balade»-nak neveznek.

E

balladák és az igazi skót és a

magyar

balladák között lényeges

külömbség

van. Hiányzik ugyanis

bellük

a hatalnnas

drámai

elem^

igen sokat

mondanak

el, elbeszélnek

minden

részletet s

gyakran epikus

természet

ismétléseket tartalmaznak.

A

ro-

mán

balladák terjedelmes verses krónikák,

melyekben

a valóság és a képzelet egymással ^egyesül.

Az

ilyfajta vallási és harcias

énekek minden nép els

annaleseit képezik.

A magyaroknál

pl. ott

van

a hun-, magyar- és kiiálymonda- kör, melyeket eredeti alakjukban

nem ismerünk

ugyan, de valószínleg ballada-félék voltak. Valamint a

magyaroknál

a balladákat a régi regések, igricek,

hegedsök

énekelték,

úgy

a

románoknál

is a balladákat éneklés alatt alkották.

Fájdalom

azonban,

csaknem minden

balladallam elveszett.

Csak

egy-egy öregebb

apó

tud

még

balladákat énekelni.

Borgó-Prund környékén

egy ballada dallamára táncot járnak.

Egy

történeti

esemény

vagy egy fenségesebb termé-

szeti jelenség a

románnak

imponált s arra késztette,

hogy

költeményt teremtsen. Azért

Sáineanu

a balladát «az ese-

mények

hosszas visszhangjának* nevezi. Verssorai rende- sen 7 és 6 szótagból állanak.

Költi

szépségekben azon-

28

ban

ezek

sem

szegények.

A

csodálatosság

bennük nagy

szerepet játszik.

Ezen

alak: «alelei» (eleiéi, oliolio, aoleo) leginkább boszúságot kifejez felkiáfttás; idegen befolyásra vall. Görögül: IW.sb, aíhvs, oX&Xv; egypt. lulu; szerb, lele, lalo. így ^kiált Torna

Alimos Mane

után, ki azt

megvágta

;

«Alelei, fecior de lele,

Cáci rápisi zilele mele!»

(Hej! te bitang!

hogy

napjaimat elraboltad!)

Elfor-

dul a

román

balladákban a «tránta dreaptáí> (igazságos bir-

kózás) az

erk megmérésére

:

«Ei

de bráe s'apucau Si la luptá se luau^^

ami

a

római

gladiator-vivás egy reminiscentiája.

Dobrud- zsában még ma

is dívik (pehlivania). Ott

van

aztán a ke- resztbarátság kötése (fratia de cruce), a

román nép

altruis-

musának

fényes jele.

A

balladák keletkezésének ideje a

románoknál

a 16, 17 és 18. század,

mikor

a

román

társadalmi-politikai élet

nagyon

zajos volt.

A

törökök ugyanis sok ballada alaku- lására adtak alkalmat, úgyszintén a

késbbi

fanariota-el-

nyomás

is.

Teodorescu

belefoglalja

gyjteményébe

a balladák mellett a természetbeli dolgokról szóló költi elbeszélése- ^. ket is, azaz a legendákat.

Vannak

titokzatos v. napi (solare)^ történeti, vitézi (haiduce^ti) és társadalmi (domestice) balladák.

A

napi balladák keletkezési idejét a legrégibb korszakokig viszik a

pogányság

idejéig vissza.

Csak

igy található fel

bennük

annyi

pogány

mythologiai elem.

Egy

^ily ballada ^pl. a

«Soarele si luna» (A

nap

és a hold).

A nap

és a hold (Apolló és Diana) legendáját eszményíti, a néphitnek

meg-

felelen,

mely

^szerint a

nap

a holdat, testvérét,

nl

^akarta

venni; a hold

azonban

inkább

hajadonnak

akart maradni, azért a tengerbe ugrott és átváltozott

csukává

; de kifog- ták, az égre

dobták

s arra lett kárhoztatva,

hogy

a na- pot, a

nap meg t ^zze;