Lopez-Claros, A.: Spanyolország az 1980-as években

186

l,()Pl'íZv("l ARUS, A.:

SPANYOLORSZÁG AZ Wim—AS ÉVEKBEN

(Gronth-oriented adjustment: Spain in the 19803)

— Finance and Developnwnr. 1989. I, sz, 38—4l. p.

Az l980—as évek kezdetén Spanyolország a tartós egyensúlyhiány következtében súlyos válságban volt. [Ebben nagy szerepük volt a gyorsan növekvő béreknek és a rosszul műkö—

dó állami vállalatok folyamatos támogatása—

nak.Jelcntösen hozzajarult meg a valsagos hely—

zethez az l970-es évek végén az olajárak ismé—

telt növekedése nyoman bekövetkezett csere—

arányromlas. Az infláció tartósan kétszámjegyű

lett. a termelés stagnált. és nőtt a munkanél—

küliség.

Az MSZ-ben megalakult és jelenleg is hiva-

talban levő kormany középtávú kibontakozási

programot dolgozott ki. amely erőteljes keres—

letserkentő politika segítségével történő infla- eiómentes növekedést irányzott elő. A program magában Foglalta a főbb termelóagazatok kor—

szerüsítésével megvalósítandó szerkezetatala—

kítást éppen úgy. mint a kínálat javítását a ter-

melő források hatékonyabb elosztása és Fel—

használása révén.

A program több célkitűzései l987-ig megva—

lósultak. Az egyenst'ilyhiz'lnyt nagyrészben sike- riilt megszüntetni. és az HBO—as évek elején ta—

pasztalt válsághangulatot a bizalom légköre váltotta fel. 1986—ban Spanyolország csatlako—

zott az Európai Gazdasági Közösséghez. s az- óta igyekszik élni az integráció nyújtotta ked- vező lehetőségekkel: az iparosodott világ egyik leggyorsabban fejlődő gazdaságát mondhatja

magáé na k .

Attekintve a mostani fellendülés előzményeit.

a szerző megállapítja. hogy l959-től egészen az l973—l974. évi első olajvalságig a spanyol gaz—

dasag számottevő eredményeket ért el, Ez nagy—

részt annak volt köszönhető. hogy a második

világháború utáni időszakban követett protek—

cionista. autarkiara törekvő és államilag erősen szabalyozott gazdasagpolitikat l959—tól lénye—

gesen liberalisabb iranyzat valtotta Fel. A keres- kedelmi korlátozásokat nagymértékben csök—

kentették. szabad utat nyitottak a tőkebeáram- lásnak, főképpen a közvetlen külföldi beruha- zasoknak, Ez a korszak fordulópontnak tekint—

hető Spanyolorszag legújabbkori gazdaságtör—

ténetébcn. mint radikalis szakítás a korabban követett gyakorlattal.

A program első három éveben több mint lO százalékkal nőtt évi átlagban a GDP. a kültor—

galmi egyenleg pedig az export és az idegenfor—

galom expanziója következtében jelentősen ja- vult. Ugyanakkor a növekvő idegenforgalmi és egyéb bevételek lehetővé tették az import libe-

ralizálását s ezáltal a termelőeszközök korsze-

rűsítését. Spanyolország gyors ütemű iparosí—

tását,

Visszatekintve az eddig megtett útra. az nem

volt teljesen sima. A kibontakozási program

8 I ATlSZTlKAl lRODAl,Ml FIGYELÖ

kezdeti sikerei ellenére az IOGO—as évek közepé—

re mérséklődött a reform végrehajtásának üte—

me. A kormány különbözö pénzügyi eszközök—

kel támogatta az általa megjelölt termelési, fog—

lalkoztatási és egyéb célok elérésére irányuló törekvéseket és azokat az iparágakat (például hajóipar, acélgyártás). amelyeknek a fejleszté—

sét a legfontosabbnak tartotta. A kereskedelem liberalizálása ellenére ebben az időszakban Spa—

nyolország Nyugat—liurópa legzártabb gazda- sága maradt. ahol a legalacsonyabb volt a kül—

kereskedelmi aruforgalomnak a GDP—hez vi—

szonyított aránya.

Az l973——l974. évi első olajvalsag nehéz vit—

lasztás elé állította a spanyol allamot. Az ipar nagymértékű importenergia—igenye't egyre dra- gabban lehetett csak kielégiteni. ugyanakkor a demokrácia felé tett kezdeti lépések sikerét nem akarta a kormanyzat társadalmi feszültség—

gel terhelni. Peldaul az (irfolyam—politikaval igyekezett ellensúlyozni az olajárak növekede—

se'nek a belföldi arakra és jövedelmekre gyako—

rolt inllatórikus hatását. A reálbérek 1974 után

gyorsan emelkedtek, holott a eserearányromlas

a bérköltségek mérséklését tette volna indo—

koltta.

Az WHO—as évek kezdetén a spanyol gazdasag mely válságba került. l—ibben közrejátszott a masodik olajválsag okozta ismételt cserearány- romlas éppen úgy. mint a nemzetközi recesszió, az idegenforgalom növekedésének a megtorpa- nása stb. A folyó lizete'sek mérlege egyre nö- vekvő deficittel zárult, l982—ben már az ötszö- röse volt az 1970-es évek ve'ginek. ugyanakkor

Spanyolorszag inflacios rátája messze megha—

ladta a több nyugati partnerországoke't.

A spanyol kormz'iny'zat a külkereskedelmi egyenst'ilyjavitasa és az. intiació megfékezése ér—

dekében szigorúbb monetaris politikát vezetett be. a korabbi felértékelés helyett megkezdte a peseta leértékelését, amely l983-ra már jelen- tös eredményeket hozott az export növekedése terén. s ezzel egyidejűleg lassították a munka- bérek emelését. Ennek ellenére a pénzügyi

egyensúly kezdetben nem javult a várt mérték-

ben. mivel ezek az intézkedések cgybeestek aje—

lentős költséggel járó szerkezetatalakitással.

idővel azonban nagymértékben javult a külső egyensúly. és lassult az inllació: l985—re () szá—

zalék alá esett. A belső kereslet csökkenését

messzemenően ellensúlyozta a külkereskedelem

fellendülése. a foglalkoztatás azonban tovább—

ra sem volt kielégítő. Ezek a jelenségek arra késztették a kormányzatot az WHO—as évek kó—

zepén, hogy lazítson eddigi merev pénzügyi politikáján. ösztönözze a magánszektor tevé—

kenységét és a belföldi fogyasztast.

Segítették a kormanyzat törekvéseit a külső

körülmények is. nevezetesen az olajáraknak az

lGRO—as évek közepén bekövetkezett esése, a cserearányok javulása. A gazdaság szerkezet—

atalakítasi reformjával együtt mindez hozzaja—

rult a belföldi kereslet. a termelés, a foglalkoz—

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

tatás fellendüléséhez. a beruházási kedv ugras—

szerű emelkedéséhez. 1987—1988—ban a GDP összesen 11 százalékkal nőtt, a legnagyobb mér- tékben az OECD-országok között, az infláció 5 százalékra csökkent, a devizatartalékok szint—

je 1988 végén 39 milliárd dollár volt, ami lO havi

importnak felel meg,

A már említett szerkezeti reformok egyik cel-

ja az 1970-es évek téves iparfejlesztésének a kor- rigálása volt. Az 1970—es évtizedben ugyanis

a nagy befektetések az energiaigényes iparágak-

nak jutottak. akkor gyors ütemben nőttek a reálbérek, késett a termelőeszközök korszerű—

sítése, helytelen volt az árpolitika. Ezt úgy val- soztatták meg, hogy jelentős állami támogatá- tokat. hitelgaranciakat nyújtottak a vállalatok számára korszerűsítési beruházásaikhoz, de azt a kormányzat teljesen nyilvánvalóvá tette. hogy

a nem életképes vállalatokat nem hajlandó se- gélyezni. s intézkedéseinél kizárólag a haté-

konyság szempontjait helyezi előtérbe.

Változás történt az energiapolitika terén is.

Míg az első olajárrobbanás idején folytatódott

az energiafogyasztás növekedése. mivel a bel—

földi energiaárak nem tükrözték a növekvő im—

portköltségeket. a későbbiekben megszüntették a belföldi piac védelmét az importárak válto- zásával szemben. ugyanakkor különböző mó- dokon megkezdődött a kőolajon kívüli egyéb energiaforrások (szén, víz stb.) fokozottabb igénybevételének a támogatása.

Ami a munkaerőhelyzetet illeti, az l982—vel

befejeződött nyolc éves időszakban az OECD—

országok között Spanyolországban csökkent a

legnagyobb mértékben a foglalkoztatás. azaz

nőtt a munkanélküliség. Az országban ugyan-

akkor felgyorsult a demokratikus átalakulás.

nagyobb lett a szakszervezetek szerepe, és az iparban a bérek egyre jobban emelkedtek.

A gazdasági fellendülés késöbb magával hozta

a munkaerőpiac nagyobb rugalmasságát. a fog—

lalkoztatottság növekedését. a részmunkaidős

foglalkoztatás térhódítását. a női munka foko- zottabb igénybevételét

Annak ellenére. hogy az l980-as évtizedben elért gazdasági eredmények nagymértékben hozzájárultak a munkanélküliség csökkenésé—

hez (milliós nagyságrendben keletkeztek új munkahelyek), a népesség számának növeke—

dése nem teszi lehetővé a munkanélküliség drasztikus mérséklését.

A kormány középtávú gazdasági stragégiája

az infláció nélküli gazdasági növekedés fenn—

tartására irányul, valamint arra, hogy tovább integrálódjanak az Európai Gazdasági Közös- ségbe, amelynek l992—re meghirdetett egysége újabb kihívást jelent a spanyol gazdaságvezetés számára.

1989—ben az a kérdés merül fel. hogyaz utób—

bi néhány év gazdasági fellendülése milyen ta- nulságokkal szolgál a közeli jövőre nézve.

A szerző szerint az egyik tanulság a következo—

tesség fontossága a kibontakozási program ter-

187

veze'se és végrehajtása terén. A másik pedig an—

nak felismere'se, hogy Spanyolországnak elsö- réndű érdeke a kölcsönös nemzetközi gazdasági egymásrautaltság tudomásul vétele és az ehhez

való alkalmazkodás.

(lsm. : Szőnyi Gyuláné)

RUSEK, A.:

AZ IPARI NÖVEKEDÉS CSEHSZLOVÁKIÁBAN, 1971—1985.

(Industrial growth in Czeehoslovakia I97l—l985.: total factor produetívity and capital-labor substitution.) — Jour- nal of Comparmírc Economics. 1989. 2. sz. 301-3l3. p.

A termelés, a termelékenység és a gazdasági növekedés vizsgálatának egyik hagyományos

matematikai módszere a termelési függvény,

illetve az ezzel kapcsolatos tényezőhatékony- ság—vizsgálat. A szerző megállapítása szerint az említett módszerek az europai szocialista országok termelési viszonyait, az output növe—

kedési ütemének lassulásat általában kielégi—

töcn magyarázták az utóbbi egy—két évtized—

ben. A csehszlovák iparral kapcsolatos vizs—

gálatait ennek ellenére hézagpótlonak tartja.

Megállapítása szerint, ha az output alaku—

lását Cobb—Douglas—típusú termelési függ—

vénnyel magyarázták, az iitemcsökkene's okául általában vagy a műszaki fejlődés ütemének, vagy a télies tényezőhatékonyság ütemének csökkenését tekintették. Ha viszont a válasz—

tott függvényalak CES-típusú (tehát konstans

helyettesítési elasztieitást feltételez), és ha a

termelési tényezők helyettesítési clasztieitása viszonylag nem magas értékű, akkor a növe- kedési ütem lassulását általában a töke csök—

kenő határtermelékenysége'nek tulajdonítják, A csehszlovák ipari termelés vizsgálatánál is felvetődik a kérdés: melyik módszer alkalma- sabb a jelenség magyarázatára. A szerző a la- nulmány szerkezetében P, Dcsainak a szovjet iparra vonatkozó 1985. évi tanulmányát kö—

vette. Az adatbázist a CES- e's (fobb—Douglas-

típusú termelési függvények becslési módszerei—

nek bemutatása követi, amihez az eredmények értékelése, majd pedig a mások kutatási ered—

me'nyeivel való egybevetésiik csatlakozik. A

vizsgálat az 1971 és 1985 közötti időszakot

fogja át; a számszerű eredményeket táblák mu—

tarják.

Az eredmények alapján a szerző a következő megállapításokra jut:

A csehszlovák ipari termelést leginkább

olyan CBS—tipusú termelési Függvény magya-

rázza. amely a termelési tényezők mérsékelt helyettesítési elaszticitását és a teljes tényező—

hatékonyság szintjének viszonylagos állandó-

ságát mutatja az 1970-es és az lOXO-as évek—

ben. Az. hogy az output növekedési üteme le—

lassult, a tőke csökkenő határtermele'kenységé—

ben keresendő, ennek fő oka pedig a tőke/élő-