Szimcsera, V.: A szocialista országok ipari mutatóinak összehasonlítása

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

1275

Helyes számítás esetén tja) :: l-re vo—

natkozóan nullát kell eredményül kapni.

A többi eseménynél nem kell egyező ségnek fennállnia a legkésőbbi záróter- minus és a legkorábbi kezdési időpont között.

A tevékenységek sorrendje természete—

sen befolyásolólag hat a kivitelezési időre:

a legnagyobb időbeli kiterjedésű tevé- kenységek sorrendje határozza meg lé—

nyegében a beruházás összes kivitele—

zési idejét. Ezt a sorrendet jelölik az ún. ,,kritikus út" megnevezéssel. A kri- tikus tevékenységeket a táblázaton be karikázással jelölik, ezek építési idejé- nek betartása különösen fontos, mert az ezeknél jelentkező késedelem egy- úttal az objektum összes kivitelezési idejének meghosszabbodását vonja maga után.

A hálózatelemzésnél alkalmazott mód—

szer a tevékenységek sorrendjét illetően lehetőséget nyújt több variáns kiszámítá- sára. A kivitelezési idő rövidítésének el—

vileg két lehetősége között lehet válasz—

tani:

a) a kritikus út tetszés szerint kijelölt tevékenységeinek rövidítése (természe- tesen összhangban a meglevő termelési kapacitásokkal); b) a kritikus út legki- sebb költségemelkedéssel rövidithető te—

vékenységeinek módosítása.

A hálózatelemzés számos előnyös el—

számolási és ellenőrzési lehetőséget biz- tosít az építkezések előrehaladásának vizsgálatához is. így módot nyújt az építési folyamat lehető legrészletesebb tagolására, aminek lényegében csak a munkaráfordítások meghatározása szab határokat. A grafikus ábrázolás lehetővé teszi a munkafolyamatok és kapcsolataik -— megfelelő szervezés esetén —- akár brigádokig lemenő figyelemmel kiséré—

sét. Pontosan megállapítható, hogy egyes csatlakozások késése milyen ha—

tást gyakorolhat a teljes kivitelezési időre. Nem túl nagy hálózatok alapján a kapacitások könnyen áttekinthetők, e munka folyamatossága jobban biztosit-

ható.

Megfelelő munkalapok alkalmazása esetén —— melyek a kezdö— és záró—

események számieleit. a tevékenységek megnevezését, a határidőket és a már—

kában kifejezett teliesftményértéket tar- talmazzák. esetleg: kiegészítve a gönevö—

líte'rt terv és tényadatokkal —- a háló—

zatelemzési módszer hatékonv seaf'rséeet nvújt a tervezés mellett a beruházások—

kal (kapcsolatos beszámolási feladatok megoldásában is

( Ism.: Tűű Lászlóné)

7!

szmcsenA, v.:

A SZOCIALISTA ORSZÁGOK

IPARI MUTATOINAK ÖSSZEHASONLITÁSA

(O metodologii szoposztavlenija pokazatelej promüslennoszti szocialiszticseszkih sztran.) -—- Vesztmk Sztatisztilct. 1964. 7. sz. Zil—29.11.

A szocialista országok közötti gazda—

sági együttműködés fejlődése és erősö—

dése megköveteli a nemzetközi statisz—

tika módszertani kérdéseinek kidolgozá—

sát. Ezek közül első helyen kell kiemelni a szocialista országok ipari fejlődését és állapotát jellemű statisztikai mutatók teljes összehasonlíthatóságának elérését.

A szocialista országok közötti össze—

hasonlítás lehetőségét a marxizmus—

leninizmus politikai gazdaságtanára épülő egységes elméleti alap adja. Iparhoz az ipari termékek kibocsátásával, ipari—

termelő szolgáltatások nyújtásával fog- lalkozó vállalatokat számítják. Ezzel összhangban az ipari munkások és al- kalmazottak létszámába is csak az ipari termékek kibocsátásával foglalkozókat veszik be. Az egységes meghatározások adnak bázist a szocialista országok alap—

vető ipari mutatóinak összehasonlításá—

hoz. Mégis az eges szocialista országok- ban a számbavétel módszertana terén sajátos eltérések vannak: Magyarorszá—

gon, Lengyelországban, Csehszlovákiá—

ban nem számítják az iparba a magán ipari üzemeket, az utóbbi 2 országban továbbá Romániában az ipari teljester—

melés kiszámításánál nem veszik számba a mosodákat, a kelmefestőket és a vegy- tisztitókat, Lengyelországban és a Né- met Demokratikus Köztársaságban pedig a fakitermelő vállalatokat.

Az előbbiekben jelzett és még néhány különbség befolyást gyakorolt a teljes termelés dinamikájának és terjedelmé—

nek mutatóira, valamint az iparban fog- lalkoztatottak létszámára. A statisztikai mutatók összehasonlításánál ezekre fi—

gyelmet kell fordítani. Az említett elté- rések hatása nemcsak az egész iparra vonatkozó mutatóknál, hanem az ipar—

ágiaknál is megmutatkozik.

A tanulmány ezek után a szocialista országok iparági osztályozásában meg—

levő különbségekkel foglalkozik. Meg- említi, hogy az összehasonlításokat nagy- ban megkönnyíti a KGST országok rész- vételével 1958-ban kidolgozott egységes iparági osztályozás.1 A KGST Statisz—

tikai Állandó Bizottság már ennek alap- ján dolgozik. de még mindig szükség van további finomításokra.

! Lásd ,,A KGST tagországok népgazdasági ágazatainak osztályozása." statisztikat Szemle.

1964. évi 1. sz. 82—89. old.

1276

Az elemző munkát akadályozza, hogy egy sor olyan nem ipari termelés beke—- rül egyes iparágak termelésébei ame- lyeknek semmifele rokonvonásuk nincs az iparág alapvető tevékenységével. Pél-

dául a bányászat alapvető tevékenységt-

ásványok kitermelése. Gyakran előter—_

dul azonban, hogy a bányaüzemekben ipari termékeket (villamosenergia, bá,—

nyafa stb.) is előállítanak, amelyeknek nincs közük a bányászat alapvető termé—

keihez. Ugyanakkor a bányák foglal—

koznak nem ipari tevékenységgel le' (me—

zőgazdasági termelés, szállitó tevékeny—

iség), másrészt az sem ritka eset, amikor más iparágba tartozó üzemek ásványok kitermelésével foglalkoznak _A szocia—

lista országok népgazdasági osztályozá—

sának megfelelően bányászathoz

számítani a nem ipari üzemek kisegítő bányászati tevékenységét és nem kell beszámítani a nem bányászati Vállalatok

bányászati tevékenységét. A kérdés ilyen megoldása ellentmondó. Akadályozza a mélyebb gazdasági elemzést és bonyolul- tabbá teszi a statisztikai mutatók nem—

zetközi összehasonlítását.

__ Szerző nagy figyelmet szentel a ter- melés'i specializáció szinvonalának tanul—

;mányozására szolgáló mutatók ismerte—

__tésére. A Német Demokratikus Köztár—

saság 1959. évi adatain keresztül be—

mutatja a teljes ternielés* terjedelmét (iparági és nem iparági), az iparban és más népgazdasági ágban előállított ága—

zati termelés terjedelmét és a kettőnek viszonyát jelző mutatószámai. Különös figyelmet szentel ez utóbbira, melyből látható, hogy az ágazati termelést az adott iparágban, illetve az ország nép—

gazdaságának más ágalban, termelik-e.

Lengyelország, Magyarország, Bulgária 1959. évi iparági adatai alapján meg—

állapítja, hogy a termelési specializáció színvonala lényegesen nem különbÖZik.

Ezek után rátér a társadalmi ter—mék l. és II. alosztályai és az ipar A és B csoportja közötti kapcsolat számításá—

nak módszerére. Egyes országokban a csoportosítás alapja a vállalatok termé- keinek rendeltetés szerinti ismérve, más országokban bár ugyanezen elvből in—

dulnak ki, a számbavételnek számos, sa—

iátossága van.

A Német Demokratikus Köztársaság—

ban például nem a tennelőeszközöket és a fogyasztási cikkeket előállító Válla- latok, hanem a nehéz— könnyű—, és élel—

miszeripar közötti kapcsolatokat szá- mítják. Ezzel egyidejűleg —— nemzetközi összehasonlítás céljára —— összeállítják az A és B csoport közötti kapcsolatot, kell *

"zési!

ainilemis a vállalatok termelésének,_ ren—-

deltetését veszik alapul. Szovjemnióban

az ipari termékek felosztása ,,A es ,B

csoportra a tényleges felhasználás alnev ján törtenik, Lengyelországban és30— * mániában is az egyes tennékek alapj—

ján, de nem a tényleges rendeltetés fi—

gyelembevételével.

Az ipar struktúrájának nemaeiltözl, összehasonlitása egységes módszerekal-r kalmazását követeli

felosztásánál minden országban Szerző ' véleménye szerint a társadalmi termék *

I. és VII. alosztályai közötti kapcsolatot nem a vállalatok termelése, hanemwz egyes termékek osztályozása alapján kan: , ;

megállapitani. Csupán az ilyen osztálya—

zással lehetséges a szwializmnsban a jellemző törvényszerűségek kifejtése *

A szocialista országok iparstalisztikaíu

mutatóinak összehasonlíthatóságával kap—

"csolatos vizsgált módszertani problémák még nem találtak Végleges megoldás—

ra. Nagy szerep vár e téren a Ki T

Statisztikai Állandó Bizottsagának _

kacsoportjára, melyben már egy sor feladatot teljesítettek a fennálló terve—

statisztikai sajátosságok és eltéré,- sek kiküszobölésére, valamint a. statisz—

tikai mutatók számítási módszereinek és

az osztályozásnak egységesítése érdeké—'

* ben,

w ' (Ism.: Tilcsik Jenna/á)

* UMNJAGIN, N. —— HARAKER, G.;

, A GÉPIPARI TERMELÉS . Gépi-zenés: es AUToMA'tizAaASI __ sleVONALANAK MEGHATÁROZÁSA _ _ .

* (Opredelenie 'urovnja mechanizacli i artalma—

tizacil proizvodsztva v masinoszt—roenll.) .—

Veszmik—Sztatisztiki.1964.1.sz.—Mem— p.— —_ :

A gépipari termelés gépesítésének és automatizálásának meghatáron nyolc tudományos kutató és tervező intézet közös munkájának eredménye.

E metodika a termelés gépesítésének és automatizálásának öt fokbzatát álla—

pítja meg:

- 1. A gépesítés legalacsonyabb foka a.gépi—

kézi termelés, ahol az egyes műveleteket kéz- zel végzik olyan gépi szerszám segitségével, mely az energiát külső forrásból kapja. , ,

2. A. gépi termelésnél a gépek irányítása es a kisegítő folyamatok kézi munkával történ—

nek.

3. A komplex gépi termelésnél —- a terme—

lési ciklus gépesítve van, a gépek irányítása részben kézi munkával történik.

4. Az automatizált termelémél a fő— és a" ki- segítő termelési folyamatot és ezek szabalyo—

zását automata-gépek végzik az ember köz- vetlen részvétele nélkül. A kézi munka csak azokban az esetekben engedhető meg, ame—

az ipari tm