Rübakov, O.: A szocialista országok gazdasági fejlődését jellemző értéki mutatók összehasonlítása

sramsznm mount/ti,,mGMGf '

324

a melléktermék termelési költségének

egyenlete: ,

Vh, (o ) 1 ; " '

Ke :: 7 1 l'"*—' 2 BIX! lfs /6/

(_ 02

és a melléktermék és a főtermék terme—

lésének aránya:

02: 3014'8 [7/

92 izl

ahcl'. K, Ki, Kg —— az összes termelési költség, valamint a főtermék és a mel- léktermék termelési egység költsége, 91 '02 —— a főtermék és a melléktermék ter—

mele'se, 77. Ei- 52 és (; ——- a véletlenszerű hatásokat fejezik ki % — a mellékter- mék és' a főtermék termelésének aránya.

Ha. a vállalat nem késztermékként kapja a mellékterméket, hanem még bi—

zonyos ráfordításokra van szükség, hogy az késztermékké váljék, akkor a lőfegyen- let helyett a következő kerül a modellbe:

h(gl) 1 '

Kzzvílga *ízglőiXil'i'

11152

(92

és fel kell még venni a melléktermék

végleges megmunkálásával ,kapcsolatos

költség függvényét:

'*52 [8/

mamam? , /9/—

Vagyis ez a költség a melléktermék ter—

melésének nagyságától függ.

4. Költségmodell különböző termékek, esetén, ha azoknak egy része a termelés- ben felhasznált félkésztermék. Ebben az

esetben minden termék költségének függ—

vényében szerepel a termelésben felhasz—

nált félkésztermék költségének függvénye.

5. Hosszú távú költségmodell, Hosszú távon a gazdasági, szervezési és * műszaki tényezők hatását kifejező 5,- együtt—

hatókat nem lehet állandóknak tekin- teni, mert a műszaki és szervezési fellö—

dés következtében változnak. Kezelhet—

jük őket valamilyen időfüggVényekként.

Különösen érdekes lehet a következő modell megbecslése. A költségfüggvény:

1 7'

Ktzfs(91)'l' * Z BiXitJffi Otis]

ahol a t alsó indexek az időpontot je- lölik. Ebben a költségfüggvényben a gaz-

dasági. műszaki és szervezési tényezők a következő értéket kapják az egyes idő- pontokban:

l10/

: _ _ _ ,

Xn : Xit*7* Z öÁKl-J—Kt—JJ'P'

izl ; —

! _.-

Z "íWt—i'gi—iHöoHGt izl

ahol—É— —— az ágazati átlagos egységkén-

ség, 0 — a vállalat termelési kapacitása,—

Tehát az X ,- változók értéke három té—

mr -

nyezőtől függ: egy időtrendtől, a válla—, lat és az ágazat költségeinek viszonyán n tól, és a vállalat termelési kapacitásának

kihasználásától. ) __ , ' _

(Ism.: Andorka Rudolf) ROBAKOV, o.:

A szochus-rA ORSZÁGÓK GAZDASÁGI ' " *

FEJLÖDÉSÉT JELLEMZÖ ÉRTÉK ! MUTATÓK

öSSZEHASONLl'r-ASA * '—

— (Problemü szoposztavienila sztolmdsztnühvpok—

kazatelej ékonomic'seszkoeo razv'ltiia szociali— __

szticseszkih sztran.) — Vesztnik Sztatisztiki. 1955_,

8. sz. 31—42. p. — ,

A pénzértékben kifejezett mutatók ösz-

s'zehasonlításához —— közismerten —— nem

elegendő az összhasonlítandó mutatók tartalmi és számítási metodikájának azo—

nOSsága, biztosítani kell az összehasonlít-

ható értékelést is. Másképpen kifejezve, a nemzeti valutákban kifejezett mutatók

nemzetközi egybevetése egységes átszá—

mítási árak kialakítását követeli, tekin—

tettel arra, hogy az egyes nemzeti valu—

ták az eltérő árszínvonal és árarányok következtében alkalmatlanok a közös, il—

letve összehasonlitható értékmérő szere—

pének betöltésére. Mind a világpiaci árak,

. mind a hivatalos valuta—átszámítási árfo—

lyamok alkalmazása számos oknál fogva , igen nehézkes vagy célszerű—tlen. A KGST

országok gyakorlatában bizonyos mérté-

kig meghonosodott a vásárlóerő—paritást

"kifejező'árindexek alkalmazása az egyes országok értékmutatóinak átsZámitása so—

ránt E módszer szerint kiválasztott áru- reprezentánsokra árucsoportonként' árin-

dexeket számítanak, majd ezek alapján

kiszámítják egy—egy árucsoport átlagárin-

dexét, s ezzel az illető árucsoport teljes volumenét átszlámítják az alábbi képlet

szerint:

_ Pb

2. aura 3: —— .

Pa ahol:

( Z gapa— A ország átszámítandó árucsof portja összes áruinak értéke,_ , '

Pb - , .

1-9— —— B orszag árindexe, amellyel a—

a

fenti árucsoportot B ország va—

lutájára átszámitják.

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

E módszer is számos nehézséget rejt magában. Ezek között szerepel az áru- reprezentánsok kiválasztása a minőségi azonosság figyelembevé—telével, áraik he- lyes meghatározása esetenként a minőségi különbségek miatt becsléssel, az árurep- rezentánsok árindexei alapján az átlag- árindexek meghatározása stb. A gazda—

sági fejlődés értékmutatóinak összehason—

lítására szolgáló összefoglaló árindexek számításának egyik legfontosabb problé—

mája a súlyok megválasztása. A cikk e kérdés elemzésével foglalkozik, nagyrészt

a KGST Közgazdasági Állandó Bizottsá-

gában folyó nemzetközi összehasonlítások tapasztalatai alapján.

Az egyes árureprezentánsok nemzeti ár- indexeihez szükséges súlyok kiválasztá- sának problémája lényegében azonos az összehasonlítandó értékmutatók esetén az átszámításra szolgáló valuta kiválasztá—

sának problémájával. Szerző először két—

oldalú összehasonlítások példáján vilá—

gítja'i meg a problémát. Elveti azt a gon—

dolatot, hogy az összehasonlításban sze—

replő két ország egyikének valutája szol-

gáljon súlyként, minthogy ez rendszerint

az átszámítandó mutató volumenének fel—

nagyításához vezet. A mindkét ország valutájának súlyként való szerepeltetésé—

vel végzett számítás -——— magától értető—

dően — két eredményt ad. Szerző ismer—

teti és bírálja a szovjet statisztikai iro—

dalomban kifejtett véleményt, amely sze—

rint a fenti esetben nem két, hanem négy eredményt nyerhetünk attól függően, hogy az összehasonlítást milyen árstruktúra, milyen árak, illetve milyen valuta alap—

ján végezzük. Bemutatja, hogy bár ma—

tematikailag négyféle súllyal számított

indexek lehetségesek, közgazdaságilag azonban csak két eredmény értelmezhető.

Állításait példával igazolja.

A továbbiakban kifejti a mindkét or—

szág valutájával történt súlyozás ered—

ményeként kapott két index átlagolásá—

nak jogosultságát. Az átlagolás mellett nemcsak az egyértelmű eredményre való

törekvés szól, hanem 'az a lehetőség, s

egyben szükségesség is, amely a két átla—

golandó eredmény értelmezését és ellen—

őrzését, s ily módon az átlagolás meg—

. bízhatóságának felmérését is biztosítja.

325

A kétoldalú értékbeni összehasonlitá—

sok lebonyolításának további lehetséges módja egy harmadik ország valutájára való átszámítás. E módszernek azon elő- nye mellett, hogy egyetlen eredményt ad, annyi ismert hátránya van_ hogy alkal—

mazása nem látszik célszerűnek.

A további lehetséges megoldások közül szerző kiemeli a Sztrumilin akadémikus által javasolt fogyasztói kosár módszerét,

s bemutatja e számítás előnyeit és hát—

rányait.

Ezután szerző rátér a sokoldalú nem—

zetközi összehasonlítások problematiká—

jára. Hiányosságai miatt elveti az össze- hasonlításban résztvevő egyik ország va—

lutájára való átszámítás módszerét,

valamint az összehasonlításban nem sze—

replő ország valutájának felhasználását

is. A legkielégítőbb megoldás a sok- oldalú összehasonlítások esetén min—

den egyes országnak az összes többi—

vel való egybevetése. Ez például hét or—

szág esetében 21 kétoldalú összehasonli—

tást tesz szükségessé. E módszer sem mentes azonban a hiányosságoktól és ne—

hézségektől. A legnagyobb probléma a

kétoldalú összehasonlítások összekapcso—

lása. Szerző legmegfelelőbbnek az egy meghatározott országon keresztül tör—

ténő összekapcsolást, s erre a legalkal-

masabbnak a Szovjetuniót tartja. Ismer—

teti e módszer gazdasági hátterét és a

számítások során elérhető előnyöket.

Összegezve, a szerző végkövetkeztetése az, hogy mind a két-, mind a sokoldalú

nemzetközi összehasonlítások módszerei—

nek megválasztását mindenkor az össze—

hasonlítás célja határozza meg. Ezért uni—

verzális, minden esetre alkalmazható in—

dexekről nem lehet beszélni, csupán arról

az általános követelményről, hogy min—

den összehasonlitásnál törekedni kell az

összehasonlítandó értékmutatók lényegét

meghatározó összes tényező figyelembe—

vételére, mig a másodrendű, torzító té—

nyezőket lehetőség szerint ki kell kap—

csolni. Ezenkívül célszerű több módszer egyidejű alkalmazása, s ennek alapján

a kapott eredmények ellenőrzése, illetve szükség esetén korrekciója.

(Ism.: Fóti Istvánné)

326

STATISZTIKAI IRODAL'MI HGYELÖ

DEMOGRÁFlA—KULTÚRSTATISZTI KA

STATISZTIKAI ÁTTEKlNTÉS AZ EURÓPAI ORSZÁG-OK 1960 KÖRUL! LAKÁSHELYZETÉRÖL

(A statistical survey of the housing situation in European countries around 1960.) New York.

1965. United Nations. 75 p.

Az Európai Gazdasági Bizottság La—

kásügyi, Építési és Tervezési Albizott- sága 1963. június 24—i ülésszakán fel—

kérte a Titkárságot, hogy készítsen a

legutóbbi nép— és lakásszámlálási ada—

tokon alapuló statisztikai áttekintést az

európai országok 1960 körüli lakáshely-

zetéről.

A szóban forgó áttekintés Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehszlová—

kia, Dánia, a Német Demokratikus Köz-

társaság, Finnország. Franciaország, Gö—

rögország, Magyarország, lrország, Olasz—

ország, Hollandia, _,Norvégia, Lengyel-

ország, Portugália, Spanyolország, Svéd—

ország, Svájc, az Egyesült Királyság, a

Német Szövetségi Köztársaság és Jugo—

szlávia lakáshelyzetéről tartalmaz sta—

tisztikai adatokat. Romániára és Török—

országra vonatkozóan csak népességi ada—

tokat tartalmaz a kiadvány, mert ezek—

ben az országokban nem tartottak lakás- összeírást az utóbbi években. Hasonló

a helyzet a Szovjetuniónál is, de itt

néhány, a Titkárság által végzett becs—

lés az 1960. év végi lakáshelyzetre is vonatkozik. Összehasonlítás kedvéért fel—

vették az Egyesült Államok lakáshely—

zetére vonatkozó adatokat is.

A legtöbb ország elfogadta az 1960

körül tartott nép- és lakásszámlálásánál az Európai Statisztikusok Értekezlete ál—

tal készített (1959 júliusában kiadott) Európai Programok alaptételeit; így a közölt adatok lényegükben összehason—

líthatók. A nemzetközileg elfogadott fo—

galmaktól, meghatározásoktól, felosztá—

soktól és tárgyköröktől való eltérést a

kiadvány II. sz. függeléke magyarázza

meg. Ezekre nagy figyelmet kell fordí—

tani, hogy a feltüntetett adatok értel-

mezése helyes legyen.

A kiadvány kilenc táblázatból, tizen-

négy ábrából és két függelékből áll. Hét táblázat a legutóbbi nép— és lakásszámlá—

lásból nyert adatokat tartalmaz, éspedig:

népesség és háztartások; a lakásállo-

mány összetétele (hagyományos és me—

zőgazdasági lakások, egy vagy több csa—

ládos házakban, nem lakóépületekben);

a. lakásállomány kora: helyzete bérleti vonatkozásban: megoszlása nagyság sze—

rint; laksűrűség; felszereltség. -— míg a

többi az 1950 és 1960 körüli összeírás

népességi és lakásadatait veti egybe. A

táblázatokat a lakáshelyzet főbb jellem—

zőit feltüntető ábrák és térkép követip Két további térkép az 1961—1963 közötti , lakásépítési arányszámokat mutatja be és feltünteti a lakáshelyzet javítása ér—

dekében tett erőfeszítéseket. Az I. függe—

lék az áttekintésben használt, az Európai Statisztikusok Értekezlete által készített

országos lakás— és népszámlálási progra—

moknál alkalmazott alapmeghatározáso—

kat tartalmazza, A forrásokat, az össze- írások időpontját és az egyes tábláza—

tokra vonatkozó megjegyzéseket (orszá-—

gonkénti sorrendben) a II. függelék fog—

lalja magában.

(Ism.: Szemes Vidor)

*

CALOT, G. —— FEBVAY, M.:

A DIFFERENCIÁLIS MORTALITÁS A TÁRSADALMI KÖRNYEZET SZERINT. Az 1955—1969. IDÖSZAKBAN FRANCIAORSZÁGBAN

VÉGZETT KISÉRLET Mónszenéneg BEMUTATÁSA

(La mortalité différentielle sulvant le milieu social. Présentation d'une méthode expérimentée en France sur la période 1955-—

1960.) —— Etudes et Conjoncture. 1965. 11. sz.

75—107. p.

A tanulmány elöljáróban kitér az ilyen

adatok megismerésének jelentőségére. Vé—

leménye szerint a különböző társadalmi rétegekhez tartozó népesség halálozási arányszámaiban tapasztalható eltérésekre vonatkozó információk nem csupán szo—

ciológiai szempontból tarthatnak számot az érdeklődésre, hanem az orvos-egész—

ségügyi szolgálat is hasznukat veheti a

mortalitás elleni küzdelemben. A népes—

ség jövőbeni alakulásának előrejelzésében is jó szolgálatokat tehetnek. Alapul szol—

gálhatnak a halálozási arányszám csök—

kenésének becsléséhez: ugyanis a kedvez—

ményezett társadalmi csoportokban meg—

figyelt halálozási arányszám ismerete elő—- segíti a jövőben várható csökkenése mér-

tékének kivetítését. figyelemmel az orvos—

tudomány fejlődésére.

Ennek a közérdekű jellegnek ellenére kevés adat ismeretes a differenciális mor—

talitásról, mert megállapitása sok nehéz—

séggel jár. A tanulmány bevezetője eze—

ket a nehézségeket ismerteti_ a továb—

biakban pedig néev részben tárgyalja a felvetett és vizsgált kérdéseket.

Az első rész leíria és összehasonlítja

az Egyesült Államokban alkalmazott mód-

szert a Franciaországban mali—igan. évek—

re vonatkozó megfigyelésben kipróbált módszerrel.