STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
103
GLEBOVA. V.:
A SZOCIALISTA ORSZÁGOK IPARI FEJLETTSÉGI SZINTJÉNEK ÖSSZEHASONLITÁSA
(O szoposztavienii urovnej promüslennoszti szo- cialiszticseszkih sztran.) — Voproszü Ekonomiki. 1978.
5. sz. 123—127. p.
Összehasonlító nemzetközi gazdasági elemzések nélkül aligha lenne tanulmányoz- ható a szocialista országok együttműködésé- nek kérdése. az együttműködés hatékonysági szintje. Különösen nagy jelentőségű az orszá—
gok közötti összehasonlításokban az ipar fej- lődésének vizsgálata, hiszen ez a népgazda- sági ágazat az integrációs kapcsolatok fej- lesztésének anyagi alapja. Az ipari terme- lés szintjeinek összevetése azonban nem könnyű feladat, jó néhány módszertani prob—
Iéma megoldására van szükség az összeha- sonlítás során. Többek között biztosítani kell az értékbeni mutatók közgazdasági tartal- mának és kiszámítási módszereinek egybe- vethetőségét. valamint tökéletesíteni kell az ipari termelés volumenét tükröző mutatók és eljárások rendszerét.
Mint ismeretes, az ipari termelés fejlődésé- nek vizsgálatában a nemzeti tervezési és sta- tisztikai rendszerek a bruttó termelés, a brut- tó forgalom, a nettó termelés és a nettó ter—
melés egyeztetett mutatóit alkalmazzák. A KGST keretében folyó összehasonlítások alapjául a bruttó termelés mutatója szolgál.
E mutató esetében a vállalatok bruttó terme—
lését összegezik, és az így kapott érték jel—
lemzi az adott ország iparának színvonalát.
Alkalmazásának azonban egyik legfőbb hát- ránya az a körülmény, hogy az egyes orszá- gok iparának termelési—szervezeti struktúrá- ja jelentős eltéréseket mutat. Ily módon a többszörös számbavétel (halmozódás) nagy—
sága is eltérő, aminek következtében az ösz- szehasonlításokban lényeges torzulások áll- hatnak elő.
A hibaforrás leküzdésére a KGST nemzet- közi összehasonlításokban a korrigált bruttó termelés mutatójának bevezetését javasolták, amely a főbb terméktípusokra vonatkozóan a vállalati belső felhasználás értékét is magá—
ban foglalja. Noha a javasolt módszer eltér a bruttó termék kiszámításának nemzeti gya- korlatától. a kiszámított adatok összehason- líthatósága a korrekció révén mégis növeke- dett. Ugyanakkor az ilyen típusú összehason- lítások következetes végrehajtását gátolják a vállalati belső felhasználásra vonatkozó in—
formációk beszerzési nehézségei a nemzeti statisztikai rendszerekben. A korrekciós mu- tató kiszámítása főként azokra az ágazatokra jellemző. ahol a belső felhasználás a legma- gasabb arányú (fűtőanyagipar, építőanyag- ipar, olajipar stb.), így e módszer is csak részben alkalmas a bruttó termelés mutató- jának használatával kapcsolatos említett
probléma megoldására.
Első megközelítésben a legjobb megoldást a bruttó forgalom mutatójának kiszámítása kínálná, amely nem a vállalatok, hanem a kisebb termelési egységek, műhelyek bruttó termelésének összegezéseként lenne előállít- ható. A többszörös számbavételt ez a mutató sem küszöböli ki, de a termelés eredményé—
nek a technológiai ciklushoz igazított szám—
bavételével a nemzetközi összehasonlítások- ban kiegyenlíti a szervezeti különbségekből adódó eltéréseket. Az eljárás leglényegesebb hátránya viszont az ipar egyes ágazatainak eltérő anyagigényességével kapcsolatos:
azon országok esetében. amelyeknél az anyagigényes ágazatok aránya magas. az ipari termelés volumene magasabb lesz azon országokhoz viszonyítva, amelyekben a kiter- melő ágazatok a legfejlettebbek.
A nettó termelés mutatója ugyan nem tar—
talmazza az anyagi ráfordításokat (követke- zésképpen kizárja halmozódásuk lehetőségét is), használatával szemben azonban számos kifogás emelhető. Mindenekelőtt az, hogy a nettó termelés értékének más ország valutá- jára való átszámítása közgazdasági és gya- korlati természetű nehézségekkel jár együtt.
Ezek jórészt abból következnek, hogy sem az ipari állóeszközök elavulásának mértékei, sem az összehasonlítandó ország áraira való átszámítás módszerei nem vethetők össze közgazdaságilag, valamint abból, hogy álta—
lában nem állnak megfelelő információk ren- delkezésre a számítások elvégzéséhez.
A szerző véleménye szerint az ipari ter- melés értékbeni összehasonlítására legalkal- masabb a nettó termelés egyezményesitett mutatója. E mutató a bruttó termelés értéké- ből a folyó anyagi ráfordításokat küszöböli ki. Átszámítása szakaszonként történik: előbb a bruttó termelés értékét, majd a folyó anya—
gi ráfordításokat számítják át, a nettó terme- lés egyeztetett mutatóját pedig a kettő kü—
lönbsége adja. Az átszámítás ugyanazokkal az árindexekkel történik, amelyeket a bruttó termelés egységes valutára való átszámítása-
kor használnak.
A módszer alapján végzett összehasonlító elemzéshez szükséges információk előkészí—
tése először is megköveteli a folyó anyagi rá- fordítások meghatározását, az ágazati kap—
csolatok mérlegének felhasználásával. Má- sodszor szükség van az árparitások megfe- lelő kialakítására az átszámítás végrehajtá- sához. Különösen nagy gondot okoz az anya- gi ráfordítások fizikai volumenét tükröző áru- nómenklatúra kidolgozása. amelynek át kell fognia a termelő felhasználás leglényege—
sebb szerkezeti elemeit is. Ehhez a folyó anyagi ráfordítások elég széles körű felbon- tását kell megvalósítani.
Az ipari termelés szintjeinek a bruttó ter- melés, a bruttó forgalom és a nettó termelés egyeztetett mutatója alapján való összeha-
104
sonlítása eléggé munkaigényes folyamat. és megfelelően részletezett statisztikai informá- ciót igényel. Ugyanakkor bizonyos esetekben sor kerülhet egyszerűsített módszerek alkal- mazására is. Ilyen lehet például meghatáro- zott termékek termelési szintjének naturális összehasonlítása. Többek között ezt a mód—
szert alkalmazzák az európai szocialista or—
szágoknak a világ ipari termeléséből való ré- szesedése meghatározására.
Az összehasonlítás lehetőségét a kiválasz- tott termékek alapján kiszámított valutakoef- ficíensek teremtik meg. Ezzel kapcsolatban a legnehezebb azon áruk körének kiválasz—
tása, amelyek az összehasonlítandó országok ipari termelési struktúráját reálisan tükrözik.
A gyakorlati tapasztalatok szerint a hivatalos valutaárfolyamok a makroökonómiai jellegű, népgazdasági szintű mutatók nemzetközi ösz- szehasonlításában nem adnak pontos ered- ményt. A hivatalos árfolyamok ugyanis azo- kat az arányokat tükrözik, amelyek a külke- reskedelemben és a fizetési műveletekben ki—
alakultak, s nem pedig a belföldi termelés, illetve felhasználás szerkezetét.
(ism.: Hegedüs Péter)
lVANOV. JU. — RUZSOV, l.:
A NEMZETI TERMÉK NEMZETKÖZI ÓSSZEHASONLITÁSA A KGST—BEN
(A new stage in the activities of the Council for Mutual Economic Aid in the field of international comparisons of national product.) —- The Review ol Income and Wealth. 1978. 2. sz. 177—184. p.
Az 1970-es években a KGST tovább fej- lesztette a tagországok gazdasági fejlődését jelző mutatók összehasonlitását. Az 1973—ra e tárgykörben elvégzett munka a felhasznált nemzeti jövedelemre, a végső fogyasztásra, a lakosság összes fogyasztására, a nettó fel—
halmozásra. a termelői beruházásokra. az ipar és a mezőgazdaság bruttó termelésére vonatkozóan eredményezett összehasonlít-
ható adatokat.
Eddig elsősorban a Szovjetunió és a KGST többi tagországa közötti kétoldalú összeha- sonlításokra került sor. A szovjet adatokat — széles körű árinformációk begyűjtése után — a partner ország valutájára számították át, az összehasonlitásban érintett tagország ada- tait pedig szovjet valutában fejezték ki.
A megalapozottabb összehasonlítás érde- kében az adatokat számos tételre bontották.
például a végső fogyasztást 213 tételre, az ipar végső kibocsátását 392 csoportra. A to- vábbiakban az egyes tételek egyedi árinde- xeiből geometriai átlagot számítottak. Az összesített eredmények ezeknek az átlagok- nak az alkalmazásával készültek.
Az 1973. évi nemzetközi összehasonlítás tapasztalatai hozzásegítették a tagországo-
STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ
kat gazdasági elemzéseik szinvonalának emeléséhez, valamint a gazdasági integrá- ció tervezésénél is hasznos alapnak bizonyul- tak.
A KGST-n belüli nemzetközi összehasonlí- tás legújabb szakasza 1976-tól 1981-ig ter- jed. Ennek keretében 1978-ra vonatkozóan számos lényeges makroökonómiai mutató összehasonlításóra kerül sor. Bár az összeha- sonlítás alapvető célja nem változik, új vo- nása ennek a szakasznak. hogy a munka eredményeként kapott információkat sokkal szélesebb körben kivánják majd hasznositani.
Például fontos szerepet szánnak az összeha- sonlított adatoknak a gazdasági előrejelzé- seknél, a tervek koordinálásánál stb.
Mivel a gazdasági fejlettség szinvonalára vonatkozó megbízható összehasonlitásak iránt nő az igény, a KGST Statisztikai Állan- dó Bizottsága nagy erőfeszítéseket tesz a tárgykörbe tartozó mutatók számának növe- lésére és az összehasonlítás módszereinek fi—
nomitására.
1978—ra a már felsoroltakon kívül a tagor- szágok között a következő mutatókat hason-
lítják össze:
-— a megtermelt nemzeti jövedelem, -— a munkatermelékenység.
—- a lakosság összes fogyasztása.
—- az ipar végső kibocsátása.
Az egyes országok által megtermelt nem—
zeti jövedelem egybevetésével kapcsolatban felmerült a külkereskedelmi egyenleg értéke—
lésének kérdése. A Statisztikai Állandó Bi- zottság tervbe vette az egyenleg összehason- lítható devizára való átszámítása módszerta-
nának kidolgozását.
A megtermelt nemzeti jövedelemre vonat—
kozó adatok alapján mód nyilik a termelé- kenységi mutatóknak a megtermelt nemzeti jövedelem és az anyagi termelésben foglal- koztatottak hányadosának összehasonlitható elemzésére. A létszámadatok kidolgozásánál természetesen ki kell szűrni az egyes orszá- gok eltérő munkaügyi szabályaiból fakadó különbségeket.
A termelékenység nemzetközi összehason- lítását előreláthatóan két változatban végzik el; az anyagi szférában foglalkoztatottak egy főjére, valamint az egy munkaórára jutó
nemzeti jövedelemre vonatkozóan.
Úgyszintén új mutató az összehasonlítás- ban a lakosság összes fogyasztása, amely azoknak az áruknak és nem anyagi szolgál- tatásoknak az értékét foglalja magában, amelyek megszerzését a háztartások a sze- mélyes jövedelmekből fedezik. illetve amelye- ket társadalmi juttatások formájában kap- nak. Ez a mutató megbizható alapot jelent az életszínvonal—vizsgálatokhoz. Az egyes or- szágok személyi fogyasztási szintjeinek ösz- szehasonlításához azonban számos módszer- tani kérdést kell megoldani, többek között a
