Kupka,G.: Az NSZK 1963. évi ipari összeírásának módszere és első eredményei

'STATISZTIKAI IRODALIWI FIGYELÖ

célszerű azt is figyelembe venni, hogy mennyi a tudományos kutatóintézet ál—

tal kikísérletezett, az ipar által kibocsá-

tásra kerülő termékek várható mennyi—

sége az adott időszakban (pénzértékben kifejezve). Szükséges még a népgazda—

ságnak az új tipusú berendezés vagy cikk iránti szükségletét is felmérni, to—

vábbá, hogy ebből exportra mennyi ke—

rül és milyen a Várható devizahozam;

az ágazati kutatóintézet eredményeinek .a termelésbe való bevezetése által elért )évi költségmegtakarítás kiszámítása (ún.

gazdasági potenciál);

gyakran előfordul, hogy a kutatás eredménye ugyan nem hoz költségmeg—

takarítást, viszont a társadalom vala—

mely igényét jobban kielégíti (például a

televízióban a színes adás megvalósí-

tása). Tehát az igények kielégítésének foka is fontos jellemző;

nem elegendő annyi, hogy a kutató—

intézet átadja kísérleti termelésre az új vagy tökéletesített felszerelések makett- jeit, emellett az is fontos, hogy az ipar tömegtermelésben mennyit gyárt belőlük.

A gyártó üzemek száma sem közömbös:

1167

a kutatóintézetben dolgozó munkatár—

sak által publikált tudományos művek száma is jellemző mutató (tudományos munka kritériuma az, hogy új gondolat felvetése legyen a műben);

a kutatómunkára szánt idővel való ta—

karékosság, illetve a szériatermelésig el—

telt idő megröviditése szintén a népgaz—

dasági hatékonyság növelését segiti elő.

A kutatóintézeti munka hatékonyságá—

nak másik mutatója a w, azaz a ráfor—

dított költségek. Az ágazati tudományos kutatóintézetek hatékonyságának vizsgá—

latakor számításba kell venni a munká—

val kapcsolatban felmerült általános költségeket és az intézet dolgozóinak az adott munka elvégzése idején kifizetett munkabért.

A kutatóintézet munkájának hatékony—

ságát jellemzi mindenekelőtt a 100 mun—

katársra (vagy 1000 rubel költségre) eső egy év alatt előállított új típusú termék—

mennyiség. Ugyancsak fontos jellemző még a népgazdasági szinten számított 1 munkatársra (vagy 1 rubel költségre) eső évi költségmegtakarítás is.

(Ism.: Kotász Gyuláné)

IPARSTATISZTIKA

KUPKA, G.:

Az NSZK 1963. ÉVI !PARI ÖSSZEíRÁSÁNAK MÓDSZERE És ELSÖ EREDMÉNYEI

(Methode und erste Ergebnisse des Indus—

"triezensus 1963.) —— Wirtschaft und Statistik.

1965. 6. sz. 359—366. 1).

1960—ban több mint 60 ország képvise—

lői az ENSZ keretében megállapodtak, hogy 1963—ban —— vagy egy ahhoz közel—

eső évben —— az ipari tevékenységükre vonatkozó fontosabb adataikat egységes módszerek szerint írják össze. Az erede—

tileg ajánlott módszereket az Európai Statisztikusok Konferenciája pontosabbá tette és adaptálta az európai viszonyokra.

Az Európai Gazdasági Közösség kere- teibe tartozó 6 ország ezenkívül még kü—

lön további programot is kidolgozott, melynek alapján az összeírás tárgyköre ezekben az országokban tovább bővült, illetve módosult. A cenzus végrehajtása a Német Szövetségi Köztársaságban ez utóbbi határozatokhoz igazodott, és 1962—t választotta tárgyévéül.

Az összeírás —— eltérően a Szövetségi Köztársaság eddigi gyakorlatától — a bá—

nyászatra, a feldolgozóiparra, a kézmű—

iparra, az építőiparra, továbbá a köz—

hasznú erőművekre, vízművekre és táv—

fűtőművekre terjedt ki. Ez szélesebb

kör, mint amit a rendszeres statisztikai

adatfelvételeknél alapul szoktak venni.

A Világcenzus eredeti programja a ,,lé—

tesitményt" (,,establishment") jelölte

meg, mint a felvétel egységét. A Szö—

vetségi Köztársaság statisztikusai azon—

ban a végrehajtásnál nem ezt vették _ala—

pul, hanem az összeírást kétféle megfi—

gyelési egység 'szerint, úgy mint a vál—

lalat (Unternehmen) és az üzem (Be—

trieb) szerint hajtották végre.

Az előbbin a statisztikai gyakorlat a Szövetségi Köztársaságban azokat az egy—

ségeket érti, amelyek valamilyen törvény alapján gazdasági tevékenységükről könyvek. feljegyzések vezetésére kötele—

zettek. üzemnek azokat a telepeket te—

kintették, melyek egy telephelyen mű—

ködnek, azokkal az irányító és kisegítő egységekkel együtt, melyek vagy ugyan—

azon a telephelyen működnek, vagy leg—

alábbis annak közvetlen közelében.

Az ágazati besorolások mindkét meg—

figyelési egység szerint végzett össze—

irásnál a tevékenységi súlyponthoz iga—

zodtak, s ez természetesen különböző eredményekhez vezetett. A különbség zömét a többüzemes vállalatok adták. A különbség egy másik része abból szár-

1168

mazott, hogy a vállalati adatok tartal- mazzák a vállalatok nem ipari részle—

geinek adatait is, míg az üzemi megfi—

gyelési egység alapján történő számba—

vételnél ezek kiesnek; viszont ez utóbbi esetben a megfigyelés körébe tartoznak a nem ipari tevékenységi súlypontú vál- lalatok ipari tevékenységet folytató üze- mei_is. A vállalati alapon történő meg—

figyelésnél két kivétel volt az általános szabály alól: a mezőgazdasági, illetve

erdőgazdasági tevékenységű üzemeket

nem számították a vállalathoz, viszont az erőmű, vízmű és távfűtőmű jellegű

üzemeket, üzemrészeket önálló vállalat—

ként kezelték.

Az adatok ágazati csoportosításánál

részben a hazai ágazati rendszert, rész—

ben az ENSZ ágazati rendszerét (ISIC),

részben az EGK csoportosítását (NICE) vették alapul. Olyan alágazati rendszert dolgoztak ki az összeíráshoz, melyből mindhárom szisztéma szerint össze lehe—

tett állítani a szükséges adatokat.

Az összeírt adatok köre a következő volt:

Foglalkoztatottak (a

és az otthon dolgozókat külön figyelték meg), Bérek és jövedelmek (nem számították ide az azokból a kötelezettsé-gekből származó hozzá- járulásokat, melyek a munkáltatót terhelik),

Ledolgozott munkaórák, (munkásokra és ipari tanulókra vonatkozóan),

Beruházások (bruttó értékben),

Termelési költségek (a nettó termelés érté—

kének számításához).

Meg kell jegyezni, hogy bár a válasz—

tott időszak a megfigyelésre 1962. év

volt, azokban az ágazatokban, ahol az

üzleti és a naptári év nem esik egybe, annak az üzleti évnek adatait kellett közölni, melynek nagyobbik fele esett

1962. évre.

A továbbiakban szerző az összeírás első -— előzetes —— adatait ismerteti,

mégpedig a vállalati megfigyelési egység alapján. Ezek az adatok a Szövetségi

Köztársaságban különös érdeklődésre tar—

tanak számot, mivel a rendszeres meg—

figyelés üzemek szerint történik, válla-

lati adatok eddig csak külön összeírá—

sokból álltak rendelkezésre. (A közel—

múltban vezették be a rendszeres válla—

lati adatgyűitést három területre vonat—

kozóan: foglalkoztatottak száma, üzemi

eredmény, illetve gazdaság tevékenység—

ből eredő értékesités, vállalaton belüli

szállítások értéke) A tapasztalatok sze—

rint a vállalati adatok számértékíiket tekintve valamivel magasabbak. mint az üzemi megfigyelésből származó adatok számértékei. ami azzal magyarázható.

hogy az ipari tevékenységi súlypontű'

vállalatok nem ipari tevékenysége széle-

részfoglalkoztatottakat

STATISZTIKAI IRODALMI EIGYELÖt

sebb körű, mint fordítva. Az 1962. évre

vonatkozó adatokat szerző az 1954. évi összeírás adataival veti össze részben táblázatos, részben grafikus formában.

(Ism.: Szira Tamás)

MEIER, G.:

Az IPARI NETTÓ TERMELÉS INDEXÉNEK ÚJRASZÁMITÁSA 1958. ÉVI BÁZlSON

(Neuberechnung des Index der industüellen Nettoproduktion auf Basis 1958.) —— Wirtschaft und statistik. 1965. 3. sz. 149—16'6. p.

A Német Szövetségi Köztársaság többi indexszamításához hasonlóan a közel——

múltban hajtották végre az 1958. évi bázisra való áttérést az ipari nettó ter—

melési indexnél is. Az alapelvek és kö—

vetelmények az 1958. évi bázisú index—

nél azonosak a korábban 1950. évi bázi-—

son számított ipari termelési indexével.

Az ipari nettó termelés indexének célja,, hogy az egyes iparágak, illetve az ipar nettó teljesítményében bekövetkezett fej—

lődést összehasonlitható árakon mérje.

(Nettó teljesítményen az iparágakba tar- tozó vállalatok nettó termelési értéke ér—

tendő.) További követelmény, hogy a

rövidebb időszakra vonatkozó konjunk—

túra—vizsgálatok céljára, az ipari nettó termelési index nemcsak hosszabb távon, hanem havonta is számítható legyen.

Az ipari nettó termelés újonnan szá—

mított indexe a Szövetségi Köztársaság iparának a rendszeres statisztikai meg- figyelésbe bevont teljes területét magá—

ban i'oglalja: vagyis a nagy iparvállala- tokat (tíz és több foglalkoztatottal) és az ipari kisüzemeket (tíznél kevesebb fog—

lalkoztatottal). A kézműipar és az egyéb termelő üzemek adatait a termelési index nem tartalmazza.

Megfigyelési egységnek —— annak érde—

kében, hogy a tartományi statisztikai hi- vatalok területi indexeivel az összeha—

sonlíthatóság biztosítható legyen — a ,,helyi egység"-et tekintették.

A megfigyelési egységnek területi egy—

ségként való megválasztása folytán vi—

szonylag hosszú ideig elkerülhetetlen volt az 1950. évi bázis fenntartása, mivel a nettó termelési érték meghatározására

alkalmas megfigyelések (például 1954—

ben) csak a vállalatok egészéről szolgál—

tattak adatokat. 1958—ra vonatkozólag a tartományi statisztikai hivatalok speciá—

lis felmérést hajtottak végre az iparvál—

lalatoknál a nettó indexszámítás céljaira.

A jövőben négyévenként kívánják a bá—

zis megváltoztatásához szükséges —— a

helyi egységekre (üzemekre) vonatkozó ——

adatfelvételt lebonyolítani.