Meier, G.: Az ipari nettó termelés indexének újraszámítása 1958. évi bázison

1168

mazott, hogy a vállalati adatok tartal- mazzák a vállalatok nem ipari részle—

geinek adatait is, míg az üzemi megfi—

gyelési egység alapján történő számba—

vételnél ezek kiesnek; viszont ez utóbbi esetben a megfigyelés körébe tartoznak a nem ipari tevékenységi súlypontú vál- lalatok ipari tevékenységet folytató üze- mei_is. A vállalati alapon történő meg—

figyelésnél két kivétel volt az általános szabály alól: a mezőgazdasági, illetve

erdőgazdasági tevékenységű üzemeket

nem számították a vállalathoz, viszont az erőmű, vízmű és távfűtőmű jellegű

üzemeket, üzemrészeket önálló vállalat—

ként kezelték.

Az adatok ágazati csoportosításánál

részben a hazai ágazati rendszert, rész—

ben az ENSZ ágazati rendszerét (ISIC),

részben az EGK csoportosítását (NICE) vették alapul. Olyan alágazati rendszert dolgoztak ki az összeíráshoz, melyből mindhárom szisztéma szerint össze lehe—

tett állítani a szükséges adatokat.

Az összeírt adatok köre a következő volt:

Foglalkoztatottak (a

és az otthon dolgozókat külön figyelték meg), Bérek és jövedelmek (nem számították ide az azokból a kötelezettsé-gekből származó hozzá- járulásokat, melyek a munkáltatót terhelik),

Ledolgozott munkaórák, (munkásokra és ipari tanulókra vonatkozóan),

Beruházások (bruttó értékben),

Termelési költségek (a nettó termelés érté—

kének számításához).

Meg kell jegyezni, hogy bár a válasz—

tott időszak a megfigyelésre 1962. év

volt, azokban az ágazatokban, ahol az

üzleti és a naptári év nem esik egybe, annak az üzleti évnek adatait kellett közölni, melynek nagyobbik fele esett

1962. évre.

A továbbiakban szerző az összeírás első -— előzetes —— adatait ismerteti,

mégpedig a vállalati megfigyelési egység alapján. Ezek az adatok a Szövetségi

Köztársaságban különös érdeklődésre tar—

tanak számot, mivel a rendszeres meg—

figyelés üzemek szerint történik, válla-

lati adatok eddig csak külön összeírá—

sokból álltak rendelkezésre. (A közel—

múltban vezették be a rendszeres válla—

lati adatgyűitést három területre vonat—

kozóan: foglalkoztatottak száma, üzemi

eredmény, illetve gazdaság tevékenység—

ből eredő értékesités, vállalaton belüli

szállítások értéke) A tapasztalatok sze—

rint a vállalati adatok számértékíiket tekintve valamivel magasabbak. mint az üzemi megfigyelésből származó adatok számértékei. ami azzal magyarázható.

hogy az ipari tevékenységi súlypontű'

vállalatok nem ipari tevékenysége széle-

részfoglalkoztatottakat

STATISZTIKAI IRODALMI EIGYELÖt

sebb körű, mint fordítva. Az 1962. évre

vonatkozó adatokat szerző az 1954. évi összeírás adataival veti össze részben táblázatos, részben grafikus formában.

(Ism.: Szira Tamás)

MEIER, G.:

Az IPARI NETTÓ TERMELÉS INDEXÉNEK ÚJRASZÁMITÁSA 1958. ÉVI BÁZlSON

(Neuberechnung des Index der industüellen Nettoproduktion auf Basis 1958.) —— Wirtschaft und statistik. 1965. 3. sz. 149—16'6. p.

A Német Szövetségi Köztársaság többi indexszamításához hasonlóan a közel——

múltban hajtották végre az 1958. évi bázisra való áttérést az ipari nettó ter—

melési indexnél is. Az alapelvek és kö—

vetelmények az 1958. évi bázisú index—

nél azonosak a korábban 1950. évi bázi-—

son számított ipari termelési indexével.

Az ipari nettó termelés indexének célja,, hogy az egyes iparágak, illetve az ipar nettó teljesítményében bekövetkezett fej—

lődést összehasonlitható árakon mérje.

(Nettó teljesítményen az iparágakba tar- tozó vállalatok nettó termelési értéke ér—

tendő.) További követelmény, hogy a

rövidebb időszakra vonatkozó konjunk—

túra—vizsgálatok céljára, az ipari nettó termelési index nemcsak hosszabb távon, hanem havonta is számítható legyen.

Az ipari nettó termelés újonnan szá—

mított indexe a Szövetségi Köztársaság iparának a rendszeres statisztikai meg- figyelésbe bevont teljes területét magá—

ban i'oglalja: vagyis a nagy iparvállala- tokat (tíz és több foglalkoztatottal) és az ipari kisüzemeket (tíznél kevesebb fog—

lalkoztatottal). A kézműipar és az egyéb termelő üzemek adatait a termelési index nem tartalmazza.

Megfigyelési egységnek —— annak érde—

kében, hogy a tartományi statisztikai hi- vatalok területi indexeivel az összeha—

sonlíthatóság biztosítható legyen — a ,,helyi egység"-et tekintették.

A megfigyelési egységnek területi egy—

ségként való megválasztása folytán vi—

szonylag hosszú ideig elkerülhetetlen volt az 1950. évi bázis fenntartása, mivel a nettó termelési érték meghatározására

alkalmas megfigyelések (például 1954—

ben) csak a vállalatok egészéről szolgál—

tattak adatokat. 1958—ra vonatkozólag a tartományi statisztikai hivatalok speciá—

lis felmérést hajtottak végre az iparvál—

lalatoknál a nettó indexszámítás céljaira.

A jövőben négyévenként kívánják a bá—

zis megváltoztatásához szükséges —— a

helyi egységekre (üzemekre) vonatkozó ——

adatfelvételt lebonyolítani.

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

Mint ismeretes, az ipari nettó terme—

lési index számításának alapvető felté-

telezése, hogy a nettó termelés rövid időszakonként —— például havonként Vizs—

gálva —-— párhuzamosan alakul más ada—

tok változásával (elsősorban a bruttó

kibocsátás mennyiségi adataival). E fell

tételezés alapján a nettó termelés ala—

kulását különböző, havonta is mérhető mutatószámok: az ún. ,,továbbvezető so—

rok" alakulásán keresztül jellemzik.

A különböző jellegű sorok kiválasztása az alábbi szempontok alapján történt:

annak eldöntésénél, hogy a kibocsátást értéki vagy mennyiségi sorokkal jelle—

mezzék-e, az index alapkoncepciójának megfelelően, lehetőleg mennyiségi sorok kialakítására törekedtek. Korlátozó té—

nyezőnek csak azt tekintették, ha az

egyes sorok termékeinek fajlagos értéke

nagyon különböző, illetőleg, ha a tech—

nikai fejlődés következtében rövid idől

szakonként jelentős minőségeltolódások következhetnek be. Az értékesítés össze—

hasonlítható árakon számított értékada- tait azokban az ágazatokban veszik fi—

gyelembe, ahol az iparág széles terme—

lési profilja következtében a rendelke—

zésre álló terméksorok nem nyújtanak kielégítő reprezentációt. A teljesített munkásórák közelítő sorainak alkalma—

zására elsősorban az ún. nagy objektu—

mokat előállító ágazatokban (hajógyár- tás, építőipar) kerül sor, ahol rövid idő—

szakonként nem tételezhető fel a kibo—

csátás és a nettó termelés párhuzamos alakulása. Mivel a termelékenység emel—

kedése esetén a munkásórák száma a nettó termelésnél kisebb arányban nö—

vekszik, a munkásőrák számának korri—

gálása céljából megállapítják az ún. ter—

melékenységi tényező mutatóját is (az egy munkásórára jutó értékesítés össze- hasonlítható árakon).

Igen széles áruválasztékkal rendelkező ágazatokban (a havonkénti termékmeg—

figyelés csökkentése érdekében) célszerű lehet a nettó termelés változását a homo—

gén alapanyag—felhasználás mutatójával közelíteni. Ennél a módszernél azonban a termékek minőségváltozását legna—

gyobbrészt figyelmen kívül kell hagyni.

Az 1958. évi bázisra való átszámítással egyidejűleg a textiliparban a felhasznált nyersanyag sorának használatára tértek át. Az új módszer bevezetését követően évenként az ún. ,,minőségváltozási ténye—

zót" is megállapítják és korrekciós té—

nyezőként veszik figyelembe.

Az 1958. évi újraszámítás előkészítése—

ként gondosan felülvizsgálták a mennyi- ségi kibocsátási sorok reprezentációját.

A felülvizsgálatnál a hangsúlyt nem any-

nyira a reprezentációs arány nagyságára, mint inkább a stabilitásra helyezték.

Megállapításaik szerint például megbiz-

hatobb eredményeket ad a számítás olyan esetben, ha a sorok több éven keresztül következetesen 50 százalék kö"—

rüli arányt képviselnek, mintha a rep—

rezentáció százaléka például 90 száza—

lékról 80 százalékra változhat néhány év távlatában.

A termelési index —— módszertani kon—

cepcióját és szerkezetét tekintve —— to—

vábbvezető sorok alapján képzett rész- indexeknek (I,!) a bázisidőszak nettó ter—

melési értékével (Nj) súlyozott átlaga.

Ejlj - le

2ij

Értelemszerűen a megfelelő nettó terme—

lési értékadattal való súlyozás útján tör—

ténik meg az iparágakra vonatkozó in—

dexeknek magasabb szintre történő ösz—

szevonása is.

Azokon a területeken, ahol a tovább—

vezető sorokhoz a szükséges értékadatok, illetve ezek összehasonlítható árakon számított (a termelői árindexszel korri—

gált) adatai havonta nem állnak rendel—

kezésre, e mutatószámok alakulásának jellemzésére részletesen kidolgozott elve—

ken alapuló becsléseket alkalmaznak.

Közismert, hogy az ipari termelés in—

dexének vizsgálatánál az egyes időszakok eltérő hosszából adódó különbségeket egy napra jutó átlagok alkalmazásával szok—

ták kiküszöbölni. A nyugatnémet gya—

korlatban a korábbi egyszerű formula

ki

a munkanapok száma a bázisévben munkanapok száma a tárgyhónapbanXlz

alkalmazásánál jelentős pontatlanságok mutatkoztak az ötnapos munkahét beve—

zetése, illetve a szombati munkaidő kü-

lönböző arányú rövidítése folytán. A számítási módszer megjavítása érdeké- ben megvizsgálták az iparvállalatok szombati munkaidő—beosztását. A kapott eredmények alapján korrekciós tényezőt dolgoztak ki, mely kiküszöböli a naptári időszakok különbözőségeit, de nem érinti a különböző hosszúságú munkaidőada—

tokat.

Az újonnan számított és az 1950. évi bázison alapuló index eredményeit ösz—

szehasonlítva megállapítható, hogy míg az egész ipart tekintve a két index ala—

kulása közel azonos, addig néhány ága—

zatnál a megváltozott súlyozási együtt—

hatók, a két időszak között bekövetkezett

szerkezeti eltolódások az indexsorok elég nagy eltéréseit idézték elő, (Például kő—

1170

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

olajfeldolgozó ipar, közlekedési eszközök gyártása, hajógyártás, finommechanikai és optikai ipar, műanyagieldolgozó ipar, textilipar, mely utóbbinál a továbbvezető sor jellegének változása is szerepet ját—

szott.) A cikk ismerteti az egyes ipari

főcsoportok, illetve iparágak régi és új

indexe közötti eltéréseket, az ezeket elő-

idéző főbb gazdasági és módszertani té- nyezőket.

(Ism.: Tűű Lászlóné)

ÉLETSZíNVONAL

BAISE, MICHEL:

A LAKÁSKIADÁSOK NEMZETKÖZ!

ÖSSZEHASONLITÁSA

(Comparaison internationale des dépenses d'habitation.) —-' consommation. 1964. 3. sz.

3—40. p.

A tanulmány a lakásra fordított ki-

adások vizsgálatának lehetőségével és

hasznosságával foglalkozik, egy nemzet—

közi összehasonlítás keretében. Minde-

nekelőtt azokat a nehézségeket ismerteti, melyek a lakásra fordított kiadások fo—

galmi meghatározásának útjában állnak.

Utal ezzel kapcsolatban a nemzetközileg

elfogadott egységes eljárás hiányára, il—

letve az országonként eltérő gyakorlat—

ban rejlő akadályokra.

Tanulmánya első részében ismerteti saját tervezetét e kiadások tartalmi ösz—

szeállitását illetőleg és az ezekre vonat—

kozólag rendelkezésre álló statisztikai adatforrásokat egyes országokban. Négy főcsoportba sorolja a lakásra fordított kiadásokat, ezek: a lakbér, az energia—

fogyasztás, a lakásfelszerelési kiadás, a lakáskarbantartási kiadás (eszközökre és szolgáltatásokra bontva). Ezeknek a cso—

portoknak az időbeni és térbeni össze—

hasonlíthatósága azon alapszik, hogy tar—

talmuk mindenkor és mindenhol azonos legyen. Kitér egyes csoportok összeg—

szerű meghatározásának problémáira, mint például a tulajdonosok által lakott

lakások eszmei lakbérének megállapítá—

sánál, vagy a háztartási gépek elhaszná- lódásának becslésénél fellépő nehézsé- gekre. Közli kilenc ország (Belgium, Ka—

nada, Egyesült Államok, Egyesült Király—

ság, Franciaország, Hollandia, Norvégia, Olaszország, Svédország) fentiek szerint csoportosított lakáskiadásait nemzeti va——

lutában folyó és változatlan áron 1950.

1955. és 1960. évekre vonatkozólag.

A tanulmány második része a nemzet—

közi összehasonlításnál alkalmazott mód—

szerről és az összehasonlítás eredményei- ről szól. A módszer lényege, hogy a lakásokra fordított kiadások összegét a

teljes fogyasztás összegének százaléká-

ban fejezze ki országonként. Ezeket a

százalékokat ismerteti az említett orszá—

gokra, évekre és lakáskiadási főcsopor—

tokra vonatkozólag. Az adatok a lakásra fordított kiadások súlyában az egyes or—

szágok között lényeges eltéréseket, az országon belül pedig általában növekvő tendenciát mutatnak.

A lakásra fordított kiadások teljes

összegének 1960—ban legnagyobb súlya a Benelux—államokban és az Egyesült Álla—

mokban volt, ezek után következtek a súly csökkenő sorrendjében a skandináv államok és az Egyesült Királyság, leg—

kisebb súllyal a latin államok szerepel—

tek. 1960-ban ez a sorrend csaknem vál—

tozatlan maradt.

A lakásra fordított kiadások súlyának alakulását csoportonkénti részleteiben is vizsgálja a tanulmány, és figyelemre

méltó eltérésekről számol be a teljes

lakáskiadás és csoportkiadások alakulása között.

Ismertet a cikk egy kísérletet a lakás—

ellátottság nemzetközi összehasonlítására is. A módszer lényege abban van, hogy országonként bizonyos jellemzők alapján típuslakásokat határoznak meg, megálla—

pítják ezek számát, és azt, hogy hány lakosra esik egy típuslakás, a különböző típuslakásokat pedig a lakbérek alapján teszik összemérhetővé. Ilyen módon ösz—

szehasonlithatóvá válik a különböző or- szágokban egy főre jutó lakásvolumen és a lakások reálbére is. Az adatok elem—

zése alapján szerző több érdekes meg—

állapítást tesz. így például, hogy 1960——

ban az átlagos francia lakó kétszer job—

ban volt ellátva lakással, mint az átlagos olasz, az átlagos amerikai pedig kétszer

jobban, mint az átlagos francia. Az át—

lagos amerikai már 1950—ben is jelentős áldozatot hozott igen kényelmes laká—

sáért, amelyért 1960—ban még többet fi—

zetett, de nem lakbéremelkedés, hanem a típuslakás további javulása miatt; az

átlagos belga 1950—ben nagyon közönsé—

ges lakásért ugyanakkora súlyú áldozatot hozott, mint az átlagos amerikai, 1960—ban pedig még jóval többet fizetett az alig valamit javult típuslakásért; az

átlagos olasz 1950-ben nagyon olcsón, de