FRISS ISTVÁN:
MEGNYITÓ BESZÉD
A STATISZTIKAI TUDOMÁNYOS KONFERENCIÁN*
Először is engedjék meg, hogy üdvözöljem Önöket, a konferencia min— * den kül— és belföldi résztvevőjét. Statisztikusok, közgazdászok, tervezők jöt- tek ma szép számmal össze nemcsak hazánkból, hanem más szocialista orszá—
gokból, sőt néhány fő erejéig nem szocialista országokból is, hogy pár napon át a statisztikusokat, tervezőket és közgazdászokat egyaránt erősen foglalkoztató két kérdéscsoportot vitassanak meg. Az első közülük az ága- zati kapcsolatok mérlege összeállításának és felhasználásának problémái, a második az életszínvonal országon belüli és országok közötti mérésének és elemzésének kérdései.
Talán pontosabb is lett volna, ha konferenciánkat nem statisztikai tu—
dományos konferenciának nevezzük. Igaz, hogy a statisztika a társadalom és így egyúttal a gazdasági élet tudományos megfigyelésének legfontosabb eszköze, és így azoknak a vizsgálódásoknak, amelyek az említett két téma—
körben folynak természetszerűleg a statisztikai megfigyelésekből, adatfel- vételekből, feldolgozásokból, elemzésekből kell kiindulniok. De aki a kon—' ferencia anyagával csak kissé is megismerkedett, az meggyőződhetett róla, hogy a nagyszámú és rendkívül sokoldalú értekezés közül igen sok nem szorítkozik a statisztikai tudományra. Közös dolgaink, közös gondjaink meg—
beszélésére, közös ügyünk előbbrevitelére gyűltünk itt össze közgazdászok,
tervezők, statisztikusok. *
Konferenciánk —— Véleményem szerint -— újaíbb megnyilvánulása és bizonyítéka annak a szellemi erjedésnek és örvendetes fellendülésnek, amely az utolsó 6—8 évben a szocialista országokban a társadalomtudományok, és elsősorban az ezen a konferencián is képviselt tudományágak fejlődését jel- lemzi. Ez az erjedés és fellendülés minden, még felületes szemlélő számára .is nyilvánvaló. Jellemző példaként említem ennek igazolására az amerikai Leontief professzor múlt évi tanúságtételét. Leontief -— mint ismeretes ——
közeli kapcsolatban áll konferenciánk két fő témája közül az egyikkel, hiszen a nyugati országokban az input—output módszer atyjának számít. Nyugaton kevéssé ismeretes, hogy ennek a módszernek alapjait a 20-as években a Szovjetunióban rakták le, és így az alapot Leontief a Szovjetunióból vitte magával Amerikába. Tavaly a tudós professzor Európában járt tanulmány—
úton, és útjának egy svájci állomásán elmondotta, hogy tapasztalatai szerint módszerei alkalmazásának súlypontja a szocialista .országokra helyeződött át, és dicsérettel említette a mi Központi Statisztikai Hivatalunknak e téren végzett munkáját. De a néhány év óta a szocialista országokban és köztük
mé e, Elhangzott a statisztikai Tudományos Konferencia 1961. június 1-én megtartott megnyitó s n.
804 , FRISS ISTVÁN
azt hiszem, nem utolsó sorban Magyarországon is végbemenő erőteljes fej- lődés a társadalomtudományok és köztük a Statisztika terén csak annak a törvényszerű folyamatnak érvényesülését jelenti, hogy a szocialista jellegű társadalom viszonyai különösen kedvező feltételeket biztositanak e tudomá- nyok fejlődése számára. Ennek a törvényszerűségnek kettős gyökere van.
Egyrészt nálunk és csak nálunk érdekelt az egész társadalom a teljes igaz- ság feltárásában, a leplezés és szépítés nélküli egyöntetű adatszolgáltatásban és tudományos elemzésben. Az ún. nyugati országokban az egész társadalom semmiképp sem érdekelt ebben, sőt éppen a társadalom uralkodó osztályai, az állami apparátus és a gazdasági élet vezetői erősen érdekeltek abban,
hogy a tudomány ne leplezze le, hanem lehetőleg takarja és szépitse a társa—
dalmi rendszer hiányosságait és hibáit. Mondanom sem kell, hogy ez a körül- mény erősen fékezi, akadályozza, gátolja a tudományos kutatást és a tudo- mány haladását. Félreértések elkerülése végett sietek hozzátenni, hogy meg- állapításom egyáltalán nem jelenti a nyugati kutatók, tudósok lebecsülését.
Tudom, hogy vannak közöttük, akikben él a tudományos megismerés iránti olthatatlan szomjúság, akik életük célját az igazság felderítésében és az emi—
beriség szolgálatában látják, sokra mély hatással van a szocialista országok anyagi jólétének, tudományának hatalmas iramú fejlődése. De az ő céljaik-—
nak és törekvéseiknek nem kedvez társadalmi környezetük. Ebben a kör—- nyezetben az uralkodó osztályoktól, gazdasági és politikai vezetőktől függ, hogy milyen természetű kutatásokra milyen anyagi eszközök fordíthatók.
Ezért az eszközök bőven buzogó forrása áll rendelkezésre, ha például annak felderítéséről van szó, hogy miről lehet a közelgő gazdasági válságot fel—
ismerni, vagy milyen, az egész rendszerbe beilleszkedő eszközökkel lehet annak hatásait többé—kevésbé ellensúlyozni. Ilyen dolgok felderítése érdeke a rendszer vezetőinek. De ugyan miféle érdekük fűződnék olyan hibák és hiányOSságok feltárásához, amelyek magának a rendszernek lényegéből foly- nak, tehát a rendszeren belül nem orvosolhatók. Nyilvánvaló, hogy ilyesmi- nek a feltárásában csak azok érdekeltek, akik szemben állnak a rendszerrel, akik azt mással akarják pótolni. Ezek azonban általában nem rendelkeznek az anyagi eszközök sokaságával hasonló természetű kutatások pénzelésére.
Ebben van tehát az alapvető különbség. A mi rendszerünkben is sok még a hiba és hiányosság. Ezek azonban nem rendszerünk lényegéből fakadnak, hanem abból, hogy nem elég teljesen, nem elég sokoldalúan ismerjük saját társadalmunkat, és ezért sokszor nem, vagy nem teljesen megfelelő eszkö—
zöket alkalmazunk az egész társadalmunk érdekében kitűzött célok elérésére.
Ez az általam említett törvényszerűségnek, a társadalomtudományok fejlő- dése számára különösen kedvező feltételeknek egyik gyökere, A másik ab—
ban van, hogy a társadalmi összefüggések, törvényszerüségek felismerése csak a mi társadalmunkban szolgálhat teljes mértékben a gazdaság tudatos alakításának alapjául. Tennészetesen a helyes, a valóságos összefüggéseket tükröző felismeréseknek bizonyos fokig a nyugati országokban is van hason lő szerepük, az uralkodó osztályok, a vezető körök érdekeinek kielégítésére törekvő gazdaságpolitika alapjául szolgálhatnak. Ilyen felismerések jutnak például időnként kifejezésre ezeknek az" országoknak kamatpolitikájában, bankpolitikájában. De az efféle esetekben a tudományos felismerés álta?
lábán csak erősen körülhatárolt területen érvényesül. Történtek és folynak is kísérletek ezekben az országokban is a gazdasági élet egészét vagy legalább nagyobb részét átfogó tervek kialakitására. Ezek a tervek azonban —— mint
nmenyrro BESZÉD 805,
ismeretes —- inkább csak a tájékozódás céljait szolgálják, a fejlődés főbb
irányait igyekeznek legalább többé-kevésbé helyesen inkább előre látni, mint megállapítani. Irányító, társadalmi-gazdasági fejlődést formáló erejük cse- kély. Csak a mi körühnényeink, a termelőeszközök társadalmi tulajdona te—szi lehetővé az egész gazdasági életet nemcsak átfogó, hanem irányító, fejlő—
dését formáló tervezést, és ezzel egyúttal szükségessé teszi mindazoknak a tudományágaknak erőteljes fejlődését, amelyek ennek a lehetőségnek valóra—
váltásához szükségesek.
Sok szó esik az utóbbi időben a szocialista országok és a tőkés országok között folyó versenyről a technikában, a tudományban, a művészetben, a gazdasági életben, általában a társadalmi élet majd minden területén. Nos, ha az itt ma képviselt tudományágak fejlődési lehetőségeit tekintjük, meg—
állapíthatjuk, hogy a tőkés országok tudósai ebben a versenyben annyi, oly sokféle és oly súlyos hendikeppel indulnak, hogy tulajdonképpen nem is versenytársak. Ez természetesen egyáltalán nem jelenti azt, hogy akár a konferenciák napirendjén szereplő kérdésekben is ne lehetne és ne kellene sok esetben tanulnunk tőlük. Az ágazati kapcsolatok mérlegének alapjait ugyan szocialista országban vetették meg, de utána az elméleti rész fejlesz-—
tésében kétségkívül nagy érdemeket szereztek több tőkés ország tudósai.
Nekünk ezeket az eredményeket el kell sajátítanunk, és tudnunk kell hasz- nosítani. Hasonlóképpen igen sok és értékes kezdeményezés történt a tőkés országokban az életszínvonallal kapcsolatos kérdések, például az életszín—
vonal változása következtében a keresletben előállott eltolódások és más
kérdések kutatásában. Ezeket az eredményeket is el kell sajátítanunk, és fel kell használnunk tervezésünk és gazdaságpolitikánk tudományos megala—
pozásánál.
A tudományainkban néhány éve végbemenő erőteljes fejlődés természe—
tesen örömmel tölt el bennünket. Hiba lenne azonban, ha elért eredmé—
nyeink feletti örömünk csökkentené elégedetlenségünket és türelmetlen- ségünket hiányosságainkkal szemben. Meg kell értenünk, hogy ez az erő- teljes fejlődés éppen a gazdasági fejlődésünk által parancsolóan támasztott követelmények és a kielégítésükre rendelkezésre álló tervezési és tudomá- nyos eszközök és módszerek közti űrnek, illetve az ezáltal teremtett feszült—
ségnek az eredménye. A gazdasági vezetési szükségletek és az azok kielégi—
tése közötti aránytalanság vezetett minden szocialista országban arra, hogy napirendre került a népgazdasági vezetés és tervezés tökéletesítésének fel-
adata, és bár a mi összejövetelünk neve Statisztikai Tudományos Konferen—
cia, nem véletlen, hogy a megnyitómat követő, a konferenciát bevezető elő-
adásnak Péter György azt a címet adta: ,,Új statisztikai módszerek és alkal—
mazásuk a gazdaságpolitika szolgálatában." Akármennyire indokolt az a megállapítás, hogy tudományaink évek óta erőteljesen fejlődnek, mégis két-,—
ségtelen, hogy —— nagyobb távlatban nézve —— egy nagyarányú fejlődésnek tulajdonképpen még csak az elején vagyunk. Ezért korai volna e fejlődés további lehetőségeiről, irányairól sokat mondani. Szeretnék itt mégis a fej- lődés két olyan irányvonalára rámutatni, amelyek szerintem az elmúlt évek munkájából elég határozottan kirajzolódnak. Ezek közül az első a való—
ságos élet szerteágazó, bónyolult, sokoldalú jellegének mind teljesebb meg——
ragadása a tudomány eszközeivel. Egyre bővül azoknak a fogalmaknak és azoknak a mutatóknak köre, amelyekkel statisztikánk, tervezésünk, gazda- ságpolitikánk dolgozik, mert fokozatosan kiderült, hogy korábban kizáróla—
806 mes: mama anem
gosan használt még oly fontos mutatók is a valóságnak Csak első, goromba megközelítésére alkalmasak; Ahhoz, hogy a gazdaságunkban évről évre, sőt hétről hétre végbemenő változásokat tolja-megértéssel tudjuk nyomon kö—
vetni, a hasznos és a káros jelenségekre idejekorán felfigyeljünk, a fő célok elérését káros mellékkövetkezmények kikapcsolásával biztosítsuk, mélyre-—
ható elemzésnek kell alávetnünk a termelés, a munka termelékenysége, a műszaki fejlődés, a gazdaságosság fogalmát és más fogalmakat is. Azt már huzamosan ideje kimutatta a tudomány, hogy a beruházásokat a szocialista társadalomban nem lehet egyetlen mutató alapján megítélni. Ma már tudjuk, hogy a termelést nem elég csak a teljes, vagy akár csak a teljes és a nettó termelés alapján, a munka termelékenységet csak a teljes vagy a nettó termelés alapján egy főre vagy egy munkaórára jutott adat alapján, a gazdaságot csak a nyereség vagy az önköltség alakulása alapján nyomon követni. Mindez persze szükséges, de mint mondottam, nem elég. *
Az összefüggések sokkal sokoldalúbbak, semmint, hogy egy—egy szám az összefoglaló ítélet megbízható alapja lehetne. Hasonlóképpen tudjuk aztisf, hogynem lehet mindenütt vagy akár csak például minden iparágban is, eset-—
leg egy-egy iparágon belül sem ugyanazokat a mutatókat alkalmazni, hogy ami megfelel a könnyűiparban, esetleg nem felel meg a nehéziparban vagy az építőiparbanés ugyanaz esetleg nem is alkahnazható a közlekedésben'vagy a mezőgazdaságban. Szerencsére ugyanakkor, amikor az a szükséglet— jelent- kezik, hogy a bonyolult jelenségeket mennél teljesebben kövessük megfigye—
léseinkkel, egyúttal nagyot lépünk előre a matematikának a közgazdaság—
tanban ésa gépeknek a matematikai számítások meggyorsítására való fel- használásában is, s így a fokozódó követelmények kielégítésére megte—
remtjük az egyre tökéletesedő eszközöket is.
Tulajdonképpen ugyanebből a követelményből, a valóság hívebb meg—- ismerésének és ezzel az objektív törvények tudományosan [megalapozot—
tabb felhasználásának követelményeiből fakad a másik fejlődési, irányzat is, a—változások pontosabb megragadása. Statisztikai megfigyeléseink nem vonatkozhatnak másra, mint arra, ami már megtörtént. Gazdaságstatisz—
tikai mutatóink nagy része havi, negyedéves, sok esetben éves átlagokat
fejez ki. Első megközelítésre tervezésünkben is az látszik a legmegnyug—
tatóbb alapnak, ha rövidebb-hosszabb időszakok fejlődésének irányát és ütemét vetítjük ki a jövőre. Ez azonban itt is csak első megközelítésnek felel meg. Ahhoz, hogy magukat a változásokat tudományosan tervezhes—
,sük, ami lényegében egyet jelent azzal a követelménnyel, hogy gazdasági életünk és egész társadalmunk megváltoztatására, megjavítására, tökélete—
sítésére olyan terveket készítsünk, amelyeket eredményesen meg is való- sítunk; közelebb kell férkőznünk e változások termésZetéhez, okaik, lehe-:-
tőségeik, feltételeik megértéséhez. Ebben jelölném meg tudományaink fej-
lődésének, mégpedig az ágazati kapcsolatokmérlegével ésaz életszínvonal- lal egyaránt kapcsolatos kutatásoknak másik fontos irányzatát. *Meg vagyok győződve arról, hogy a konferencia tanácskozásai előbbre fogják vinni a napirendre tűzött kérdések tanulmányozását és teljes meg—
értését. Ezzel egyrészt a tudományt és a nemzetközi tudományos együtt—
működést fogják szolgálni,:násrészt a gyakorlatot, tehát a szocialiZmusíés a' kommunizmus építését omzágainkban. Ettől a meggyőződéstől áthatva ' nyitom meg a konferenciát, és kívánok *valamennyi'kül— és belföldi rész-—
