Nikitin, Sz. M: Az ipari termelés indexei a kapitalista országokban

STATISZTIKAI , lRODA LMI FlGYELÖl

785

IPARSTATISZTIKA

Nikitin, Sz. M.:

Az ipari termelés indexei a kapitalista országokban

(lndekszü promüslennoj pmdukcii v kapuit-altisz—

§)??ka s'ztranah). Moszkva. 1958. Goszsztatizdat.

A Szovjetunió Tudományos Akadémiá-

jának —— a világgazdasággal és a nemzet—

közi kapcsolatokkal foglalkozó — intézete a közelmúltban a termelési indexek tőkés országokban használatos számítási mód-

szereiről összefoglaló tanulmányt tett

közzé.

A tanulmány bevezetője összefoglalja az indexszámítási módszereket általában:

termelési indexek számíthatók közvetle—

nül volumen indexként, mérlegelt vagy

aggregát formával, és számíthatók érték-

indexből árindexek segitségével.

Szerző megállapítja, hogy a kapitalista országokban az első világháború után

kezdtek termelési indexeket számítani, jelenleg — 1957-ben — 31 tőkés országban számítják azt rendszeresen. A tőkés orszá—

gokban a termékek teljeskörű számba- vételére és változatlan árak alkalmazá—

sára nincs lehetőség, ezért az egyes ipar—

ágak termelésének változását az alábbi módszerek egyikével határozzák meg: 1.

termékek reprezentatív megfigyelése, 2.

közvetett mutatók rendszere, 3. képvise—

leti súlyok módszere.

Az első módszer előnye, hogy természe—

tes mértékegységű adatokra épül; hiá—

nyossága viszont, hogy a) a termékek minőségének és választékának változását nem fejezi ki, b) a termékek kiválasztását

évek során nem vizsgálják felül, ennek

folytán számos új termék kimarad a meg—

figyelésből, c) nem fejezi ki a befejezet—

len termelés változását s ez néhány ága—

zatban nem hanyagolható el, d) megfelelő termelési adatok hiányában sok iparágban

értékesítési adatokból számítják.! E hiá—

1 Mint ismeretes. az ipar nettó termelési indexét a magyar Központi Statisztikai Hivatal. legnagyobb—

részt tenméksorok alapján számítja, E módszer fent említett hiányosságai azonban szocialista gazdaságnnkban telejesen, illetőleg közel teljesen kiküszöbölhetők. Termelési ada-tok helyett értéke- sítési adat—ok megfigyelésére sehol. nincs szüksé—

günk: a termékek kiválasztás-át évente felülvizs—

gáljuk; a- megfigyel—t termékek számának kiterjesz—

tésével a választék változását elég jól figyelemmel tudjuk kísérni; a befejezetlen termelés állományá- Tal: változás-át. ahol szükséges, külön megfigyel—

nyosságokat a tőkés országok statisztiku—

sai is ismerik, igyekeznek csökkenteni azokat, de a tőkés gazdálkodás keretei kö—

zött erre korlátozottak a lehetőségek.

Ha a termékek megfelelő reprezentativ megfigyelésére nincs lehetőség, az iparág termelési indexét közvetett mutatók segit-

ségével határozzák meg. E mutatók a ter—

melés változását csak pontatlan közelítés- sel jelzik, ennek ellenére a tőkés orszá—

gok indexszámításában eléggé széleskörű

alkalmazást nyernek. Elterjedt a teljesí-

tett munkaórák indexének használata, a termelékenység változásával helyesbítve

vagy enélkül. E módszernek, ahogyan azt

az Egyesült Államokban alkalmazzák, a

következő hiányosságai vannak: a) a

munkaóra—adatokat csak a vállalatok egy részétől gyűjtik be, b) nem a teljesített, hanem a kifizetett órák számát figelik

meg, e) csak a hónap középső hetéről

gyűjtik be az adatokat, d) a termelékeny- ségváltozás helyesbítő tényezőjét nem

tudják pontosan megállapítani. ;

Az árindexszel helyesbített termelési

értéket közvetett mutatóként Angliában

használják széleskörűen. E módszer azért nem ad pontos eredményt, mert a terme—

lés értékét csak a vállalatok egy részénél figyelik meg, és igen durva közvetett úton nyert árindexekkel helyesbítik.2

A harmadik elterjedt közvetett módszer

az anyagfelhasználás (vagy —beszerzés) in—

dexének használata, mely az előbbieknél is pontatlanabb eljárás, nem veszi ugyanis figyelembe a fajlagos anyagfelhaszn'álás (anyagkihozatal) változását, az anyagok egymással való helyettesítését stb.

Az ENSZ Statisztikai Hivatala által ajánlott indexformula a nettó termelés változását hivatott jelezni. Szerző szerint e formula használata ,, . . . nem oldja meg azt az ipari termelési index elé kitűzött feladatot, hogy az ipar teljes vagy nettó termelési értékének változását egyetlen

tényező hatásával ,— nevezetesen az ipari

termékek mennyiségének változásával —_-_,

összefüggésben mutassa meg; emellett egy másik tényező -— az anyagráfordítások

" Látható, hogy a módszer hiányosságai első—

sorban az alkalmazás megfelelő feltételeinek hiá- nyából erednek.

786

megtakarításának —— hatását is visszatük—

rözi . . ." (15—16. old).3

Az ENSZ—formula a gyakorlatban nem—

igen használatos, általában a bázisidőszak

súlyait alkalmazzák és csak néhány or—

szágban számolnak más olyan —- formá-

lis —— módszerekkel, mint Fisher ideális

formulája vagy az Edgeworth—Marshall—

formula.

A mérlegelési súlyok problémáival kap-—

csolatban szerző kifejti, hogy a mérlege—

lési súlyok megválasztásánál először azt kell eldönteni, hogy a különböző termé—

keket hogyan, milyen közös mértékegy-

ségben összegezzük. Kétféle megoldás kö—

zött választhatunk: alapul vehetjük a

termékekben levő összes (eleven %— átvitt)

munka ráfordítást (gyakorlatilag a termék árát) vagy a termékek előállítására fordi—

tott eleven munkát (az ár ennek megfelelő részét). ,,Mindkét mérésnek megvan a közgazdasági értelme" —— írja a szerző ——

,,...mindegyik mérési módnak vannak pozitív és negatív sajátosságai, melyeket világosan kell látnunk és az index alkal- mazásánál számításba kell vennünk",

(18—19. old.)

A termékek árain alapuló mérlegelés

esetén a súlyok — a teljes termelés szo-

kásos ,,vállalati módszerrel" történő szá-

mítása mellett —— a kooperáció, a halmo—

zódás mértékétől is függenek. A kapita—

lista országok közül a teljes termelés

alapján csak kevés helyütt mérlegelnek (Görögország, Mexikó, Marokkó, Tunisz, Dél-Afrikai Unió), leggyakoribb a ,,hozzá—

adott értékkel" (value added, net output)

való mérlegelés. ,,...ez az értékbeni mu—

tató jelentős mértékben független az anyagráfordításoknak a teljes termelésre

jellemző többszörös számbavételétől. Tu—

dományos— marxista értelemben azonban nem egyenlő az ipar tiszta termelésével.

Anyagi ráfordításokat is tartalmaz, me—

lyek alapvető részét az amortizáció al- kotja..." (20. old.). A ,,hozzáadott érté—

ket" legtöbbször csak az egyes ágazatok egészére tudják megállapítani, az ágaza—

tokon belül más, közelítő mutatók (pél-

dául árak) segítségével mérlegelnek. "A"

esetek legnagyobb részében egymástól

3 Magyarországon —— a szerző felfogásával szerr—

ben —— eléggé egyöntetű az a nézet. hogy helyes, ha az anya-mutakaritások megmutatkoznak aaz ipar nettó termelési értékének nöwkedésébenzegy—

ozv időszak ipari termelésének nettó ered-menyét ugyanis az mammegtalmrítások is növelik.

STATISZTIKAI erODALMl FIGYELÚ

különböző értékbeni mutatók felhaszná-

lása a mérlegelési súlyok képzésére, Vi-

szonylag kevéssé befolyásolja az ipar ter—

melési indexének értékeit." (21. old.) A továbbiakban a szerző a mérlegelés bázisául szolgáló időszak megválasztását, az indexek időszakonkénti felülvizsgála- tát, valamint a munkanap— és a szezoná—

lis helyesbítést tárgyalja.

Szerző szerint a tőkés országok közül a

legmegbízhatóbb az Egyesült Államok és

Anglia, továbbá Nyugat—Németország, Ka—

nada, Norvégia és Svájc termelési indexe;

egy másik csoportba sorolhatók Francia-—

ország, Olaszország, Japán és néhány más

nyugat—európai ország; végül a harmadik csoportot alkotják azok az általában gaz—

daságilag is kevéssé fejlett országok, me—

lyekben az ipari termelési indexek számí—

tása még kezdetleges fokon áll.

A tanulmány ismerteti a ,,világ ipari termelésének" az ENSZ Statisztikai Hi—

vatala által számított indexét, mely a

Szovjetunió, Kína és a népi demokráciák ipari termelését nem foglalja magában. A ,,világindexet" az egyes országok hivatalos

ipari termelési indexeiből számítják, a

mérlegelést a ,,hozzáadott érték" hivatalos valuta átszámítási kulcsokkal dollárban kifejezett 1948. évi adatai alapján végzik.

Az index csak közelítő képet adhat, hi—

szen számos igen különböző felépítésű és

megbízhatóságú indexből készül.

Az összefoglalásban szerző végezetül

megismétli, hogy bár a tőkés országok

termelési indexei a második világháború

óta részletesebbek és pontosabbak, de hi—

ányosságokat mutatnak ma is; ezért csak

közelítő. tájékoztató értékeknek tekint—

hetők; felhasználásuk előtt gondos mód- szertani vizsgálatot igényelnek.

(Ism.: Román Zoltán)

Vilenszkij, M.:

A villamosítás fejlődése a Szovjetunióban

(Hámid-je elektrifik-aeli SzSzSzR). Moszkva. 1958.

lzd. Akad. Nauk SzSzSzR, 184 D.

A szerző részletes elemzést ad a villa—

mosítás terén a Szovjetunióban 1913—tól i955-ig az ötödik ötéves terv végéig elért eredményekről és ismerteti a fejlődés irányát.

A cári Oroszországban a villamosener—

gia—termelés igen elmaradott volt. 1913—