A szocialista országok külkereskedelmi statisztikájának egységesítése

(1)

SZEMLE

A szocialista országok

külkereskedelmi statisztikájának egységesítése

DR. PÁLOS ISTVÁN

A szocialista országok mind Szorosabbá váló gazdasági együttműködése szüksé- gessé teszi, hogy a különféle gazdasági tevékenységek mérőszámai egymással összevethetők legyenek. A' gazdasági együttműködés egyik fő formája a kül- kereskedelem, amelynek területén szin—

tén nélkülözhetetlen az adatok össze- hasonlíthatóságának biztosítása. Ezért nagy fontosságú a külkereskedelmi sta—

tisztika módszereinek összehangolása.

Ebből a felismerésből kiindulva a Köl- csönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) országainak külkereskedelmi sta—

tisztikai szakértőiből alakult bizottság 1959. márciusában Moszkvában értekez- letet tartott, melynek célja a külkereske- delmi statisztikai mutatók tartalmának egyeztetése, a külkereskedelmi statiszt—

tikai módszerek egységesítése volt.

A külkereskedelmi statisztikusok, érte—

kezlete két fő módszertani problémával foglalkozott: az egyik 'az Egységes Kül—

kereskedelmi Arunomenklatúrával kapcsolatos problémakör, a másik a külke—

reskedelmi áruforgalom egységes megha- tározása volt.

AZ EGYSÉGES KÚLKERÉSKEDELMI ÁRUNOMENKLATÚRA

A Kölcsönös Gazdasági Segítség Taná—

csához tartozó országok a külkereske—

delmi forgalom áruszerkezeti Csoportosí-.

tását az Egységes Külkereskedelmi Áru—

nomenklatúra alapján végzik. Az áru—

nomenklatúra öt évvel ezelőtt készült.

Azóta a külkereskedelmi áruforgalom összetételében jelentős változások tör—

téntek, ami szükségessé teszi felülvizs—

gálatát. A felülvizsgálatnak egyben ki kell terjednie a nomenklatúra használata során felmerülő problémák tisztázására, a hiányosságok kiküszöbölésére. Tekint—

sük át az árunomenklatúrával kapcsolat—

ban felmerülő problémákat.

1. Az árunomenklatúra a külkereske- delmi forgalomban szereplő árukat elsőd—

legesen rendeltetésük, felhasználási cél—

iuk szerint csoportosítja. A behozott és

a kivitt áruk nagy része e csoportosítási elv szerint osztályozható. Az áruk egy , részénél azonban nehézségek merülnek*

fel a megfelelő csoportba való sorolásnál.

Ez azzal függ össze, hogy a nomenklatúra csoportosítási elve nem mindenkor kö- vetkezetes, mint például a személygép—

kocsi, motorkerékpár és ezek tartozékai—, a konyhai tűzhely, a látcső. a szemüveg-—

lencse és még egy—két cikk besorolása esetében. Ezek a ,,fl'ermelési rendeltetésű gépek és berendezések" fejezetben szere— ' pelnek, holott rendszerint a lakosság köz- 'vetlen fogyasztását elégítik ki, tehát a ,,Közszükségleti iparcikke " fejezetbe—

kellene sorolni őket. Hasonló a helyzet az irodagépekkel, az orvosi műszerekkel, amelyek szintén nem termelési rendel—

tetésűek. —

2. Az Egységes Külkereskedelmi Aru—

nomenklatúra tagolása sem mondható ki- elégítőnek minden tekintetben. Egyrészt nehézséget okoz az anyagoknak, áruknak az elkészültség foka alapján való csopor- tosítása. A nomenklatúra ugyanis egyes esetekben nem választja elég élesen el a nyers— és alapanyagokat, a félkész— és

késztermékeket. így például a ,,Fekete—

fémek" (26. csoport) csoportban a nyers—

vas együtt szerepel a vasöntvényekkel, hengereltárukkal, csövekkel, vasúti vál—

tókkal; a 35. csoportban a kaucsuk mint alapanyag együtt szerepel az autőköpeny—

nyel és a tömlővel, amelyek bizonyos vo—

natkozásban készterméknek is tekinthe- tők.

Más esetekben viszont a nomenklatúra a nemzetközi összehasonlítások elvégzé—

séhez túlságosan részletes, például a gép—

járműveknél, amelyeket egyes esetekben típusok szerint is csoportosít. A no—

menklatúra egyes termékeknél nem tar—

talmaz nemzetközi összehasonlításokra alkalmas osztályozási ismérveket, például a gépeknél, gépjárműveknél nem veszi figyelembe a teljesítményi adatokat stb.

3. Mint már említettük a nomenklatúra bevezetése óta a technikai fejlődés kö- vetkeztében egy sor új termék került külkereskedelmi forgalomba. Ezek folya—

(2)

SZEMLP.

81

matos besorolását is szervezetten biztosi- tani kell. Ilyenek egyes műanyagok, a te- levizió stb,

4. Az Egységes Külkereskedelmi Áru- nomenklatúra felépítése nem alapszik minden ország számára egyaránt kötelező termelési nomenklatúrán. Ennélfogva egyes országoknál bizonyos nehézségek mutatkoznak a termékek besorolásánál, mert termelési nomenklatúrájuk eltér az Egységes Külkereskedelmi Arunomen—

klatúra szerkezetétől.

Az említett nehézségekre, problémákra tekintettel a KGST Titkársága szüksé—

gesnek látja, hogy előbb tervezet készül—

jön az egységes nemzetközi termelési nomenklatúrára, és később ennek alapján készüljön el az új egységes külkereske—

delmi árunomenklatúra. Mivel a nagy körültekintést igénylő munkához több év szükséges, a jelenlegi külkereskedelmi árunómenklatúra átdolgozását pedig nem lenne célszerű halogatni, a külkereske—

delmi statisztikusok értekezlete közbeeső megoldás mellett foglalt állást. A KGST tagállamai 1960—tól egységesen az 1954- ben kiadott külkereskedelmi árunómen- klatúrát használják, melyet azonban az egyes országok javaslatai alapján helyes- bítenek és kiegészítenek. A számrendszer olyképpen módosul, hogy az egyes termé—

kek megjelölésére hét számjegy áll ren- delkezésre. Ebből az első öt számjegy, vagyis az eddigi fejezet—, csoport-, alcso- port— és árumegjelölés minden ország ré—

szére kötelező, mig a hatodik és a hetedik pozició az áru részletes megjelölésére szolgál, amelyeket az egyes országok sa- ját belátásuk szerint használhatnak fel, s ezáltal lehetőség nyílik annak a saját termelési nomenklatúrával való össz—

hangba hozatalára.

A kereskedelmi szerződések statisztiká—

jának megjavítására vonatkozóan is fontos határozatot hozott az értekezlet. Ja—

vasolja az egyes tagállamoknak, hogy a kereskedelmi szerződések árujegyzékének összeállításánál az Egységes Külkereske—

delmi Arunomenklatúrát használják. Ez- által feleslegessé válik az országonként változó külön árunomenklatúra, egysze—-

rűbb lesz a terv— és a szerződés szerinti árumozgás megfigyelése, egyszerű módon, egy munkamenetben elvégezhető a kon- tingensek kihasználásának mérése és a szerződések teljesítésének ellenőrzése,

6 Statisztikai Szemle

Az új nomenklatúrával járó további előny, hogy minden egyes áru tekinteté- ben kötelezően előirja a használandó mennyiségi egységet, ami a külkereske- delmi és statisztikai szervek dolgozóinak munkáját egyszerűsíti, és emellett a nem- zetközi összehasonlításokat is megköny-

nyíti.

Érdemes még megemlíteni az értekez—

let álláspontját a komplett létesítmények fogalmának meghatározása tekintetében.

Eszerint a komplett létesítmény szállítása olyan szállítás, amely magában foglaljaa műszaki tervezést, a berendezés szállítá—

sát, a szerelést és a beindítással kapcso—

latos műszaki irányítás komplex munká—

ját. Komplett létesítményen nemcsak tel—

jes gyárberendezés szállítása és felállítása értendő, hanem kisebb létesítmények, például egyes műhelyek, berendezések, aggregátok szállítása is, melyek befejezett technológiai—gazdasági egységet alkotnak, és magukban foglalják az említett mű- szaki irányító munkát.

A KULKERESKEDELMI FORGALOM SZÁMBAVÉTELÉNEK EGYSÉGESlTÉSE

országok külkereskedelmi adatainak összehasonlítása érdekében szükséges, hogy a külkereskedelmi forgalom megfigyelése azonos alapelveken épüljön fel. Azonos alapelveknek kell érvényesülniök a külkereskedelmi for—

galom tartalmát kitevő ügyletek megha- tározásánál, az értékelésnél és a külke—

reskedelmi forgalom területek (földré- szek, töldrajzi egységek) és országok sze—

rinti csoportosításánál. Ha a számbavétel minden területén azonos alapelvek érvé—

nyesülnek, lehetővé válik a közgazdasági elemzés is

A KGST tagországok által alkalmazott operatív statisztikai számbavételre vonat—

kozó alapelvek már tartalmazzák a leg- lényegesebb módszertani kérdéseket. A külkereskedelmi statisztikai munka meg- levő tapasztalatai alapján azonban szük- séges a számbavételre vonatkozó fogal- mak egységesítése is, melyeket a külke- reskedelmi statisztikusok értekezlete lé—

nyegében három csoportban foglal össze:

1. a külkereskedelmi forgalom meg-

határozása; ,

2. a forgalom értékelési módjai;

3 a forgalom földrajzi területek sze-

rinti csoportosítása. -

Az egyes

(3)

82

1. A külkereskedelmi forgalom megha—

tározásánál elsődleges szempont a gaz—

dasági kritérium, vagyis az, hogy a kül- kereskedelmi forgalomba csak kereskedelmi alapon kivitt és behozott áruk tartoznak. A nem kereskedelmi jellegű áru-- szállítás nem tárgya a külkereskedelmi statisztikának. Ilyenek többek között az ellenszolgáltatás nélkül kivitt, illetve behozott áruk, a műszaki-tudományos együtt- működés keretében kicserélt -- a tech- nológiai folyamatokra vonatkozó —— előírá- sok és műszaki dokumentációk, a köl- csön formájában kivitt, illetve behozott játékfilmek, a tranzit-szállítások, utasok személyi poggyásza, továbbá az aranynak mint fizetési eszköznek kivitele és beho—

zatala.

A külkereskedelmi forgalom két cso—

portba sorolható.

A) A közvetlen forgalom az ország belső "gazdaságával való kapcsolatot fe—

jezi ki, tehát az országnak a nemzetközi munkamegosztásban való részvételét mu—

tatja. ,

A közvetlen forgalomnál az általános meghatározáson túlmenő meghatározás is szükséges, különösen az egyes külkeres- kedelmi ügyletfajták tekintetében.

Az egyes, fontosabb ügyletfajtákat a külkereskedelmi statisztikusok értekezlete a következők szerint határozta meg:

a) Az ország területén külföldi hajók és repülőgépek részére eladott üzem—

anyagok, élelmiszerek és egyéb anyagok exportnak tekintendők; míg a saját hajók és repülőgépek részére külföldön történő hasonló vásárlások importként számolan—

dók el.

b) Bérmunka esetében csak a termelt új érték, a bérmunka díja tekinthető a külkereskedelmi forgalom tárgyának, míg a megmunkálásra küldött anyagok a külkereskedelmi forgalmon kívül esnek, mivel azok tulajdonjoga nem változott meg.

Aktív bérmunka esetén —— amikor vala-

mely külföldi ország anyagát annak meg- bízásából belföldön át- vagy feldolgoz—

zák —- csak a keletkezett új érték, a bér- munka díja számolható el exportként. Az

"országba érkezett anyagot nem lehet im—

portként elszámolni, mivel az a külföldi ügyfél tulajdona marad. Ha a feldolgozott anyag egy része vagy a feldolgozótt új termék a bérmunka díjaként belföldön

SZEMIE

marad, a megfelelő nyersanyag, mint im—

port számolható el. ,

Passzív bérmunka -- vagyis saját nyersanyagnak külföldön megfelelő bér- munkadíj ellenében történő át— vagy, fel- dolgozása -— esetében értelemszerűen, az aktív bérmunkánál ismertetett elveknek megfelelően kell eljárni. Vagyis a termelt új érték, :; bérmunkadij importként, a bérmunkadíj kiegyenlítéseképpen külföl- dön maradó anyag pedig exportként (azá—

molandó el. _

Ezeken túlmenően természetesen a kül—

kereskedelmi statisztikában olyan nyil—

vántartást kell vezetni, amelyből kitűnik a bérmunkába érkező anyagok mennyi- sége és visszaszállítása, valamint az or—

szágban maradó anyag, pasas-ív bérmun- kánál pedig az anyag kiszállítása és az arról való elszámolás. Ilyenformán a kül—

kereskedelmi statisztika helyesen mutatja ki az országnak mint termelőnek és fo—

gyasztónak szerepét a termelt új érték el—

számolása tekintetében, és ugyanakkor helyes és hű képet ad az anyagmozgás—

ról is.

c) A javítások (hajók, repülőgépek külföldön történő javítása) gazdasági tar- talmukat tekintve hasonlók a bérmunká—

hoz, vagyis csak a termelt új érték, a javítás díja tekinthető a külkereskedelmi forgalom tárgyának, míg maga a hajó és a repülőgép természetesen nem. Meg kell jegyezni, hogy a javítási díjban az esetek nagy részében nemcsak a munka—

díj, hanem a javításnál felhasznált anyagok értéke is szerepel.

d) A szerelési munkák és a tervezési költségek számbavételéről lefolyt széles—

körű vita eredményeképpen az értekez—

let úgy határozott, hogy a szerelési mun- kék és a tervezési költségek csak akkor tekinthetők exportnak, illetve import—

nak, ha anyagmozgással járnak együtt.

Jellemző példa erre a komplett gyárbe—

rendezések szállítása, melynél a szállítás végső összegében a műszaki tervezési és szerelési munkák díja is benne van. Eb—

ből következik, hogy az önállóan végzett szerelési és műszaki tervezési munkák ellenértéke —- mivel anyagmozgással egybekötve nincsenek —— nem tekinthető a külkereskedelmi forgalom tárgyának. '

B) A reexport forgalomba a követ- kező áruk tartoznak: az országba behozott, majd változatlan állapotban kül;

(4)

SZEMLE

83

földre kiszállított áruk; továbbá a kül- kereskedelmi szervek által megvásárolt és közvetlenül egy harmadik országba irányított áruk.

A reexport forgalom meghatározása bő—

vebb magyarázatot nem igényel.

2. Értékelés. A külkereskedelmi forgalom értékelésénél olyan módszert kell alkalmazni, mely egyrészt biztosítja az egyes országok adatainak összehasonlít—

hatóságát, másrészt lehetővé teszi a külkereskedelmi forgalom értékének ki- mutatását az összes ráfordítások figye-v lembevételével.

A nemzetközi összehasonlítás biztosí- tása érdekében az értekezlet a következő értékelési módot fogadta el:

exportnál —- fob vagy frankó eladó or—

szág határa,

importnál -—- fob vásárlási ár frankó eladó ország határa.

Az importnak fob áron történő számba- vagy

vétele biztosítja a külkereskedelem mu- _ tatóinak nemzetközi összehasonlítását, de nemzetközi jelentősége van az operatív statisztikai munka szempontjából is, mert lehetővé teszi a tényleges importárak egybevetését a szerződésben előírt árak- kal.

Mivel a külkereskedelmi statisztikának fontos feladata még, hogy lehetőleg pon—

tos adatokat szolgáltasson az importot ki—

tevő áruk teljes beszerzési értékéről, szükség van az importnak cif, illetve frankó vásárló ország határa paritáson való értékelésére. A cif paritás tehát nemcsak az áruk vásárlási árát, hanem a beszerzéssel kapcsolatos szállítási, biz—

tosítási stb. költségeket is tartalmazza.

Ilyenformán biztosítva van a külkereske- delemre és a belső gazdaságra vonatkozó különféle elemzések és összehasonlítások elvégzése.

3. Területi csoportosítás. A külkereske—

delmi statisztika feladata a szocialista termelési viszonyok között e tekintetben kettős: egyrészt biztosítania kell az áru—

mozgás rögzítését, másrészt az operatív ellenőrzés eszközéül kell szolgálnia, te- hát lehetőséget kell nyújtania a szerző—

dések teljesítésének mérésére is. Ezért a

külkereskedelmi statisztika a földrajzi terület szerinti árumozgást is kétféle mó—

don figyeli meg.

a) A szerződéses országok szerinti cso- portosítás, melynél a megkötött szerző—

dések alapján történő árumozgást kell megfigyelni, vagyis azt, hogy az érvény- ben levő szerződés szerint az illető árut mely ország vásárolja, illetve adja el, függetlenül attól, hogy az árut ténylege- sen mely országba szállítják, illetve mely ország teljesíti az ellenérték pénzbeli (vagy azt helyettesítő fizetési mód szerinti) kiegyenlítését. E csoportosítás a tényleges külkereskedelmi kapcsolatokat mutatja, ezért a szerződések teljesítése mérésének érdekében minden tagország részére kötelező.

E meghatározás mellett célszerűnek tartotta az értekezlet az árumozgást

b) származási—rendeltetési országok szerint is megfigyelniE módszer mellett im—

portnál az árut a termelő vagy előállító, tehát a származási ország, exportnál pedig az árut végső sorban felhasználó, el- fogyasztó, tehát végső rendeltetési or—

szág szerint kell számbavenni. E módszer kereskedelempolitikai vizsgálatokra nyújt lehetőséget. Megjegyzendő, hogy e mód—

szer alkalmazása a gyakorlatban sok ne- hézséggel jár, ezért a számbavétel során különös gondossággal kell eljárni.

*

A külkereskedelmi statisztikusok ér—

tekezlete minden lényeges kérdésben egyetértésre jutott, és egyhangú határo—

zatot hozott a külkereskedelmi statisztika egységesítésére. A hozott határoza—

tok, illetve ajánlások alapján valamenyi KGST tagország külkerskedelmi statisz- tikájában ugyanazon számbavételi elve—

ket alkalmazza. Az új egységes számba- vételi elvek és módszerek általában az 1960. évtől lépnek érvénybe. A magyar kül—

kereskedelmi statisztikusok fontos feladata, hogy az elfogadott alapelveket maradék- talanul érvényesítsék, és ezzel is elősegít- sék a szocialista országok külkereskedel—

mi statisztikájában az összehasonlítható—

ságot szolgáló egységes módszerek ki—

alakítását.