l
l
250
me népességpolitikai beavatkozás nélkül, a az egy munkahely megteremtéséhez szüksé- ges demográfiai beruházás. ;? a népesség egy fővel való csökkentéséhez szükséges ki- adás;
c 2 2", 112 0, 122 0, 1320
vagyis az egy főre jutó c fogyasztás nem sűly- lyedhet egy meghatározott szint alá, és az /1. /2, /3 nem lehetnek negatívak:
* F —(c—É)N _ [142432 0
ahol F a termelésnek a c által meghatáro—
zott fogyasztási minimum fölé eső része (ez a feltétel azt mondja ki, hogy az F—ből kell fedezni mind a minimálisnál nagyobb fo- gyasztást, mind a termelékenységnövelő beru- házásra, a demográfiai beruházásra és a népességnövekedés csökkentésére fordított összegeket).
Végül a következő képlet határozza meg a maximálisan elérhető egy főre jutó fogyasz- tást:
?: 'a'—i— Fr'NR] /N 436 :? _l— f—űö
ahol F[N, K] termelési függvény jellegű ösz- szefüggés. a mínusz előjelű 56 tag pedig azt fejezi ki, hogy a konstans ő ütemű népesség—
növekedés egy főre számítva [36 demográfiai beruházást követel meg; y az egy főre jutó fogyasztásnak a c minimális szint fölötti többlete, ennek pozitívnak kell lennie.
A szerző bebizonyítja, hogy ezek a feltéte—
lek elégségesek ahhoz, hogy legyen optimális megoldás. Ehhez az első Potrjagin—tételt hasznáija fel.
STATISZTIKAl lRODALMi FiGYELÓ'
A megoldás optimális utat ad meg. ame—
lyen keresztül az adott gazdaság és népesség optimalizálja fejiődését. Az optimálisként meghatározott politika, vagyis a minimális fogyasztás fölötti többlet optimális felosztása a fogyasztásnövelés, a termelékenységnöveiő beruházások. a demográfiai beruházások ,és a születéskorlátozásra (vagy kivándorlásra) fordított összegek között függ attól, hogy mi- lyen a gazdaság és népesség kiinduló hely- zete (túlnépesedés, alulnépesedés). Az or- szág vagy a gazdaság vezetői hét lehetséges politika és azok kombinációi között választ- hatnak. Ez a hét politika a következő:
1. minden termelést elfogyasztanak,
2. minden többletet (a minimális fogyasztás fö—
lött) termeie'kenységnövelő beruházásra forditanak;—
3. minden többletet demográfiai beruházásra for- ditanak:
4. minden többletet (: népességnövekedés korlá- tozására fordítanak;
5. minden többletet termelékenységnövelő beruhá—
zásra és a minimálisnál nagyobb fogyasztásra for-
ditanak; *
6. minden többletet a termelékenységnövelő be- ruházásra és demográfiai beruházásra forditanak;
7. minden többletet a termeiékenységnövelő beru- házásra és a népességnövekedés korlátozására for- ditanak.
Kidolgozza a szerző azt is, hogy a fejlődés során melyik fenti politikából melyikbe lehet ,.átkapcsolni". Ezután meghatározza és grafikusan bemutatja. hogy a különböző kez—
dő feltételek fennforgása és a paraméterek különböző értékei esetén melyik az optimá—
lis politika, abban milyen változtatásokat .,át- koposolásokat" lehet végezni. és milyen op- timális úton fejlődik az adott ország gazda—
sága és népessége.
(Ism.: Andorka Rudolf)
KÓRNYEZETl STATISZTIKA
BARTELMUS. P.:
EGY KURNVEZETSTATISZTIKAI RENDSZER KIALAKITÁSÁNAK PROBLÉMA!
(Probleme der Entwíckiung eines umweltstatis- tischen Systems.) — Statistísche Hefte. 1973. 2. sz.
123—145. p.
Az újabb statisztikai irodalomban egyre gyakrabban találkozunk a környezeti statisz—
tika problémáival, részben úgy. hogy a ren- delkezésre álló és megfigyelendő adatok kö- rét kísérlik meg körülhatárolni, részben pedig a környezeti statisztika rendszerét igyekeznek meghatározni és kiépíteni.
Bartelmus cikke mindkét problémával fog- lalkozik, pontosabban a környezeti statisz- tika rendszerének kialakításával kapcsolatos gondolatmenetének kifejtése során számba veszi a rendelkezésre álló adatokat is. A rendszerelméleti fejtegetései így kevésbé tér—
nek el a valóságtól. mint sok más szerző ese- tében.
Szerző alapkoncepciója — amely az infor- mációs rendszer kialakításának más koncep- ciói-nál is felmerül —. hogy ez externhatások (tehát az ember gazdasági tevékenysége) a természeti környezet két funkciójának túlzott igénybevételéből adódnak. Az egyik funkció
— a termelési és fogyasztási folyamatokban az erőforrások folytonos kihasználása ("ellá- tási funkció") —— károsodik a kapacitások ki- merítése, vagyis a környezet anyagi elhasz- nálása következtében; a másik funkció -— a rezíduumok abszorpciós képessége (..emész—
tési funkció"), vagyisafolyamatok szétterje—
de'si képessége (.,diffuziója") — csökken. A
rezíduumokat ugyanis végül a környezetnek kell felvennie — az anyag megmaradásának elve értelmében. Különösen feltűnően nyil-
STATISZTiKAl lRODALMl FIGYELÖ
251)
vánul meg az ,.emésztési funkció" károsodá- sa a három környezeti közeg, a talaj, a víz és a levegő elszennyeződése formájában.
Mindezek alapján a környezeti funkciók túlzott igénybevételének konkrét okait az alábbiakban látja az utóbbi évtizedekben: az anyag exponenciálisan növekvő volumene a gazdasági folyamatokban; a gazdaság és a népesség koncentrációja, valamint a nehezen lebontható termékek gyártásának fejlesztése.
E nagy vonalakban felvázolt elemzésből vezeti le azután a szerző a környezet védel- mére és tervezésére hozott intézkedésekhez szükséges információs rendszer főbb sajá—
tosságait. A környezetnek az említett diffúzió okozta megterhelését elméletileg input-out-
put káros hatásfolyamatokra lehet tagolni,
ahol a gazdasági tevékenység kibocsátásá—
nak, outputjának vizsgálatával a környezet- megterhelés közvetlen okai — elméletileg mindenesetre -— meghatározhatók. A követ- kező lépés az outputnak a környezetben való megjelenése. amely a környezet szempont- jából már input jellegű.
A két környezetfunkció mellett még egy harmadik információ—súlypont is van, a kör- nyezetvédelmi és -kialakítási intézkedések elemzése. Ennek előterében általában töb—
bé—ikevésbé globális költségbecslések állnak.
melyek tényleges ráfordítási adatok formájá- ban relatíve könnyen kiszámíthatók és köny- nyen aggregálhatók. Ezen intézkedések ha—
tását feltétlenül a környezetfunkciók károso—
dásán 'kell lemérni, ami éppen ezért alapve- tően azonos problémákat vet fel, minta kör- nyezet terhelésének közvetlen mérése.
A tanulmány részletesen tárgyalja a rend- szer kialakításával kapcsolatban felmerülő módszertani problémákat. nehézségeket.
Kitér arra a már többször hangoztatott kér- désre is, amely szerint bizonyos gazdasági folyamatok rendszertechnikailag, a számvitel szempontjából produktívak ugyan,de épp a környezetkárosító hatásuk következtében vég- ső soron improduktív jellegűvé váinak. Szerző célszerűnek tartaná, ha ezeket mindíg elkü—
lönítve kezelnék.
Az input-output matrixok tartalmának rö—
vid ismertetése után a szerző viszonylag rész- letesen szól a Német Szövetségi Köztársa- ságban jelenleg rendelkezésre álló statisz- tikai adatokról és úgy véli, hogy az adatok pillanatnyilag korántsem elégségesek na—
gyobb elemzések végzésére. Sok meglevő adat csoportosítása sem megfelelő és az el- következendő időkben e téren nagyobb vál- tozásokra lesz szükség, ha a részletes kör—
nyezetvédelmi elemzéseket valóban el kíván- ják végezni. Végül néhány szempontot is ad a változtatások, illetve az új adatgyűjtési rendszer kialakítására, főleg a hulladék— és a szennyvizgazdálkodás vonatkozásában.
(lsm.: Barta Barnabás)
MEZÖGAZDASÁGI STATlSZTlKA
GROSSKOPF. W.:
A SZIMULÁClÓ ALKALMAZÁSI LEHETÖSÉGEI AZ AGRÁRGAZDASÁGBAN
(,,Simulation" Anwendungsmögli hkeiten in der Agrarökonomie.) -- Agran/vírtschaft 1973. 1. sz' 1—7.
P- !
Az utóbbi időkben a szimuláció sok eset- ben úgy szerepel, minta komplex átfogó köz- gazdasági problémák megoldásának egyik varázseszköze. Ez a jelenség az 1960-as évek elejéhez hasonló, amikor a lineáris progra- mozás az agrárgazdasági alkalmazásban tért hódított. Mindezt három tényező okozta:
az üzemi tervezés és az agrárpolitikai dön- téselőkészítés terén szükséges megoldási el- járások kifejezőképességével szemben fenn- álló igények, a kölcsönhatások felismerésére irányuló kutatási célkitűzések, az elektroni—
kus számítógépek rohamos fejlődése és al—
kalmazási lehetőségük.
A szimuláció fogalma: kísérleti jellegű technikák alkalmazása matematikai modellel kifejezett problémák optimális megoldási le- hetőségeinek meghatározásához és a modell viselkedésének vizsgálata a paraméterek vál- toztatásával.
A szerző véleménye szerint ez a meghatá—
rozás két alkalmazási lehetőséget foglal ma- gában. Először egy meghatározott feladat célfüggvényének megoldására szolgáló esz—
köznek, másodszor a modellkísérletek vizs- gálati eszközének tekinthető, különösen olyan esetekben, amikor a sajátosságok és a komp—
lexitás miatt analitikai módszerek alkalma—
zása nem lehetséges. Mindkét alkalmazási iránynak akadt zászlóvivője a német nyelvű agrárgazdasági irodalomban. mégpedig az elsőnek Hesse/bach és Eisgruber, a második- nak G. L. Johnson, Leupolt és Halter.
A szerző az optimalizálás szimulációja című fejezetben az analitikus eljárásoktól való elhatárolás követelményeit és az egyes megoldási lehetőségek jellemzőit foglalja össze, majd példaszerűen a következő számi- tási lépéseket sorolja fel:
1. az adott eloszlástól rozatok meghatározása,
2. a sorozatok segítségével a céleayütthatók vek—
torainak és (vagy) input-output együtthatóknak és (vagY) óilapotváltozo'knak :: meghatározása,
3.0 döntési változók szintjének meghatározása egyenletes eloszlású véletlenszám-sorozattal,
4. az áliapot- és a döntési változók szintjének
egybevetése.
függően véletlenszám-so-
