Breuss, F.: A foglalkoztatottság növekedésének összetevői

926

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ-

tük a szükséges statisztikai információk be- szerzésének a megoldására. mivel a jelenlegi pénzügyi statisztikai adatok nem teszik lehe- tővé (! mérleg összeállítását.

A készletmérlegek összeállítása alapján le- hetőség nyílna az egyes előállított termékek készletigényességi mutatóinak kiszámítására,

a forgóeszközök nagyságának normázására.

A népgazdasági készletmérlegekvösszeállítása lehetővé teszi a készletek statisztikai elem—

zési szinvonalának emelését és a népgazda—- sági mérlegrendszer komplexebbé válását.

(Ism.: Csapodí Pál)—

GAZDASÁGSTATISZTI KA

BREUSS. F.:

A FOGLALKOZTATOTI'SÁG NOVEKEDÉSÉN EK USSZETEVÖI

(Komponenten des Beschöftigungswachstums. Ein Vergieich zwischen der Bundesrepublik Deutschland und Österreich.) -- Monatsberíchte. 1979. 7. sz. 345-

351. p.

A munkaerőhelyzet Ausztriában az 1975.

évi erős gazdasági visszaesés óta viszonylag kedvezőbb, mint a nyugati ipari országok át—

lagában. (A munkanéküliség aránya 2 szá—

zalék, míg az OECD országokban az utóbbi

években 5.5 százalék volt.) Az ausztriai vi- szonylag kedvező munkaerőhelyzet a gazda- sági körülmények és gazdaságpolitikai intéz—

kedések együttes hatásának eredményeként alakult ki, a komplex hatás különböző aspek- tusainak vizsgálatával az Osztrák Gazdaság- kutató lntézet több munkája is foglalkozik.

Az ismertetett dolgozat az 1964—1977 kö- zötti időszakban hasonlítja össze a foglalkoz- tatottság alakulását Ausztriában és a Német Szövetségi Köztársaságban. A megfigyelt idő- szak két különleges konjunkturális szakaszt foglal magában: az 1968—1974 közötti évek fellendülési és magas konjunktúrájú szaka- szát, ami Ausztriában különösen markáns volt (a Német Szövetségi Köztársaságban 1971- ben valamelyest csökkent a konjunktúra) és az 1975 óta tartó stagnálás szakaszát.

Az elemzés főként az összetevők lebontá- sának módszerére épül. Ennek során a fog- lalkoztatottság növekedését mindkét országra meghatározott összetevőkre (a termelés, az egy órára jutó munkatermelékenység és a munkaidő változásai) bontják fel. Ezt köve—

tően kerül sor annak vizsgálatára, hogy az összetevők közül melyek járultak hozzá a fog- lalkoztatottság viszonylag kedvezőbb fejlődé—

séhez Ausztriában.

A szerző abból indul ki, hogy valamely gaz- daság bruttó belföldi termékét (O) a keresők (E) munkaidejükben (L) termelik meg. Ezért ezt a nagyságot a szerző a keresők számá- nak, az egy keresőre jutó teljesített munka—

időnek (L/E) és az egy munkaórára jutő ter- melési eredménynek -— az óránkénti munka- termelékenységnek (G/L) —- eredményeként

ábrázolja az alábbi képlet szerint:

0 :: E.(GIL) . (L/E).

A képlet a keresők száma szerint felbont—

va

E - __ _9____

(G/LI-(L/E)

azt mutatja, hogy egyébként változatlan kö—

rülmények között annyival több munkaerőre—

van szükség. minél többet termelnek, minéli rövidebb a munkaidő és minél kevesebb mun- kaerőt .,racionalizálnak" a technikai haladás során.

Ez utóbbi képlet meghatározott időegység- re vonatkozik. nagyobb jelentősége van azon-—

ban az időbeli fejlődés összehasonlításának, Ennek során az évi átlagos növekedési ütem—

ből indulnak ki. Ehhezmhozzáadva (: munka- idő csökkentésének ütemét és levonva a mun—

katermelékenység növekedésének ütemét, a foglalkoztatottság változásának üteme kiszá—

mítható. -

Bár a komponensekre bontás szigorúan vé- ve csak folyamatos növekedési arányok (lo- garitmikus különbségek) esetében megbíz—

ható. megközelítő eredménnyel alkalmazható

az inkább használatos nem folyamatos növe—

kedési arányok esetében is, ha ezek viszony—

lag kicsinyek.

Az összetevőkre bontás statisztikai vagy de—

finíciós jellegű, Önmagában még nem teszi—

lehetővé az okozati elemzést, mivel a kom- ponensek egyáltalán nem, vagy legalábbis—

nem mindig függetlenek egymástól.

Az összehasonlítás alapját képező idősoro—

kat (a keresők által ténylegesen teljesített munkaórák, az egy keresőre jutó évenkénti tényleges munkaidő, a reálértékben számí- tott bruttó belföldi termék, a reálértékben ki—

fejezett bruttó belföldi termék egy munka—

órára jutó értéke. az egy keresőre jutó reál- értékben számitott bruttó belföldi termék) 'szerző mindkét országra táblában és ábrán

is megadja.

A rendelkezésre álló adatok tanúsága sze—

rint a fejlődés valamennyi tárgyalt mutató tekintetében kedvezőbb volt Ausztriában, mint a Német Szövetségi Köztársaságban az 1964- 1977 közötti időszak egészét tekintve. Ha a—

zonban ezt több részidőszakra (1964—1973.

1968—1973, 1973—1977 és 1968—1977) bontják kitűnik. hogy a fejlődés alakulása Ausztriá—

ban is nagyobb hullámzásokat mutat.

STATI§ZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ

927

A szerző úgy véli, hogy a foglalkoztatott- ság éves változásainak komponensekre bon—

tása bizonyos tekintetben nem nyújt kielé- gítő információt. lgy például nem tájékoztata szóban forgó abszolút nagyságokról. és nem teszi lehetővé annak közvetlen megismerését.

hogy a gyakran csak viszonylag kis éves vál- tozások már középtávon is meglehetősen je- lentős hatósokká halmozódnak fel. Az össze—

tevőkre bontás kiindulópontjául használt de- finíciós összefüggéseket erre a célra más for- mában ,,dinamizálják", amelyet a munkaerő ..szabaddá tételének" (F) neveznek. (llyen számításokat a Német Szövetségi Köztársa- ságban öt kutatóintézet közreműködésével az lFO-lntézet végzett 1965—1969 között egy nagy projekt keretében.) E számítások során a fog- lalkoztatottsóg alakulását két hipotetikus be- folyás együttes hatásának eredményeként áb- rázolják: a technikai haladás által történő .,szabaddá tétel" és a termelés növekedése és a munkaidő csökkenése következtében tör—

ténő .,újrafoglalkoztatottság".

A termelékenység növekedésének a foglal—

koztatottságra gyakorolt izolált hatása két különböző változatban számítható ki: ezeket a szerző ,,szabaddá tételnek", illetve ,,meg- takarításnak" nevezi. Az első esetben azt fe- jezik ki, hogy mennyi munkaerőt tennének ,.szabaddá" egy kiinduló és egy befejező év között, ha csak az ,.óratermelékenység" vál—

tozna, a termelés és a munkaidő pedig a ki- induló év szintjén maradna.

A másik esetben azt számítják ki. hogy mennyi munkaerőt takarítottak meg egy meg- határozott befejező évben azáltal. hogy an—

nak az évnek a termelését az adott év mun- kaidejében olyan .,óratermelékenységgel"

hozhatták létre, ami felülmúlja az elmúlt idő—

szak összehasonlítási évének ,,óratermelékeny- ségét".

A ,,szabaddá tétel" és a ,,megtakarítás"

feltételezett hatásainak számításait a két or- szágra az 1968—1977 közötti időszakra vo- natkozó összehasonlító tábla tartalmazza.

mely egyaránt feltünteti a tényleges helyze- tet és a két hipotetikus számítást. Az ered—

mények alátámasztják a komponensek fel- bontásánál tett megállapítást, mely szerint a vizsgált időszakban a munka termelékenysé- ge és a termelés gyorsabban növekedett Ausztriában. mint a Német Szövetségi Köz—

társaságban, a termelés növekedése azonban gyorsabb volt, mint a termelékenységé. A ter- melékenység emelkedése Ausztriában az 1968—1973 közötti konjunktúra fellendülési időszakára korlátozódott.

A szerző véleménye szerint. bár az össze- tevőkre bontás és a két hipotetikus számítás megkönnyíti a probléma szisztematikus bemu- tatását, nem pótolhatják azonban a számítá—

sokba bevont nagyságok okozati vagy köl- csönös összefüggéseinek vizsgálatát. Erre

szolgálnak a munka iránti kereslet függvé—

nyei, de már a szóban forgó statisztikai tö—

megek (foglalkoztatottság, termelés, munka- idő és termelékenység) közötti egyszerű reg- ressziós összefüggések is. A szerző úgy véli., hogy a termelékenység és a foglalkoztatott—

ság alakulása között a megfigyelt időszak- ban nem állt fenn negatív összefüggés vagyis a termelékenység emelkedése nem járt együtt a foglalkoztatottság növekedésének ellentétes irányú változásaival. Ezért szerinte a racionalizálás nem veszélyezteti a foglal—

koztatottságot (vagy legalábbis nem ez je—

lenti a főveszélyt), hanem növekedési lehe- tőséget lát a racionalizálásban, amely azon- ban természetesen nem mindig automatiku—

san, hanem gyakran csak gazdaságpolitikai eszközök segítségével alkalmazható.

Az idősorok regresszióinól azonban, leg- alábbis a Német Szövetségi Köztársaság vo—

natkozásában, pozitív összefüggést talált a szerző a foglalkoztatottság és a termelés nö- vekedése között. Ezeket az összefüggéseket a Verdoorn—törvény és a Káldor—törvény alkal-

mazásával vizsgálja.

(Ism.: Kármán Tamásné)

GOLDSTEIN, M. — OFFICER. L. H.:

ÚJ MÓDSZEREK

A KERESKEDELEMBEN FORGALMAZHATÓ ÉS NEM FORGALMAZHATÓ ÁRUK ÁR lNAK

ÉS TERMELÉKENYSÉGÉNEK VlZSGÁLAT BAN (New measures of prices and productívity for trad—

able and nontradable goods.) — The Review of In- come and Wealth. 1979. 4. sz. 413—427. p.

A kereskedelemben forgalmazott, illetve nem forgalmazott termékeket gyártó ágaza- tok közötti különbségtétel, továbbá ezen ága- zatok gazdasági természetének vizsgálata az utóbbi években előtérbe került. Ennek aktuá- lis vonatkozásai közismertek: az infláció a nyílt gazdaságú országokban, a valuta—leér- tékelések, a cserearány—változások, a gyorsan változó nemzetközi kereskedelmi folyamatok nagyságát és jellegét felmérő becslésekkel kapcsolatos nehézségek. A cikk az újabb sta—

tisztikai eljárások segítségével elemzi e két szféra áralakulását, kibocsátását és a munka termelékenységének alakulását 12 fejlett ipa- ri ország 1950 és 1973 közötti adatai alapján.

A két szféra közötti elhatárolás fontosabb szempontjai: a kereskedelemben forgalmaz—

ható termékeket gyártó ágazatoknak a külke- reskedelemben állandóan és jelentősen na- gyobb az arányuk; az ilyen ágazatok termé—

kelnek árváltozása, ennek mértéke és iránya a különböző országokban hasonló, az árvál- tozások országok közötti korrelációja termé- kenként szorosabb, mint a kereskedelemben nem forgalmazott termékek esetében; az ilyen ágazatok termékei könnyebben helyettesít—