926 STATISZTIKAI lRODALMi FIGYELÓ
medián és a számtani átlag összehasonlítá—
sával jellemzi az aszimmetrikus jövedelem—
eloszlást. Minél nagyobb az e két érték kö- zötti eltérés, annál inkább aszimmetrikus az eloszlás. s a két érték egymáshoz való vi- szonya az aszimmetria irányáról is tájékoz- tat. A jövedelmek számtani átlagának és a medián értékének hányadosa az 1973-as fel—
vétel adatai alapján az összes megfigyelt háztartásra vonatkozóan 90.7 százalék volt.
legmagasabb volt a munkásoknál (95.80/0).
legalacsonyabb a kereső tevékenységet nem folytatók háztartásainál (81.90/0).
Az 1973. évi reprezentatív jövedelmi és fa—
gyasztási felvétel során keresőknek minősül- tek azok a személyek, akik társadalmi—gaz—
dasági állásuk szerint önállóknak. segítő csa- ládtagoknak vagy alkalmazásban állóknak tekintendők. A keresők fogalma nem azonos a jövedelemmel rendelkezők fogalmával. A jövedelemmel rendelkezők közé tartoznak tágabb értelemben mindazok a személyek, akik az adatszolgáltatás időszakában háztar- táson kívüli forrásból valamilyen jövedelem- re szert tettek. Ide tartoznak a már említett keresőkön kívül a háztartás azon tagjai is, akik alkalmaztatásból csak kisebb összegű, illetve nem rendszeres jövedelmet szereztek, vagy akiknek jövedelme vagyonból vagy transzferekből származik (nyugdíjasok, jára- dékosok stb.).
A jövedelmeknek bizonyos minimális ösz- szeg, illetve a rendszeresség fogalma alap- ján történő elhatárolása sok esetben nehéz- ségekkel jár. Ezért a korábbi megfigyelések—
nél a háztartásoknak a keresők száma alap—
ján történő csoportositására nem került sor.
Minthogy társadalom- és gazdaságpolitikai szempontból igen jelentős az a körülmény, hogy a családi jövedelmet hány kereső tud- ta biztositani, az 1973-as felvételnél az ada- tokat ebben a vetületben is vizsgálták.
A jövedelemeloszlásnól természetesen csak bizonyos fenntartással lehet elemezni a ke- resők száma alapján csoportosított adatokat.
A kereseteknél ugyanis nagy szóródás mutat—
kozhat egyrészt kvalitatív tényezők (képzett- ség, szakmai gyakorlottság stb.), másrészt kvantitatív tényezők (a munkaviszony hossza, részfoglalkoztatottság stb.) következtében. E tényezők hatását részben a szükséges infor- mációk, részben pedig a kellő mintanagyság hiányában nem lehetett kiszűrni. Emellettfi- gyelembe kell venni azt is, hogy a keresők számának a már korábban említett leszűkí—
tése mellett a háztartási jövedelmekben a nem munkából származó jövedelmek is ben- ne foglaltatnak. A háztartási jövedelmeknek a keresők száma alapján történő csoportosi—
tása tehát korántsem csak az egyes keresők kereső tevékenységből származó jövedelmé—
nek eltéréseit tükrözi. A korlátok ellenére az adatok alkalmasnak bizonyulnak a jövede—
lemeloszlás részletesebb elemzésére. (Az ala- pos vizsgálatot megnehezítik a magasabb jövedelmi csoportok túl nagy osztályközei.)
'Az 1973. évi felvétel adatai szerint a ház—
tartások 41 százalékában egy kereső volt, 23 százalékában kettő, 5 százalékában pedig három vagy több. A háztartások 31 százalé—
kának nem volt kereső tevékenységet folyta—
tó tagja.
A háztartásfőn kívül további keresők legin—
kább a mezőgazdasági tevékenységet foly- tatók háztartásaiban voltak találhatók. ahol 100 háztartás közül 50 háztartásban két ke—
reső. 35 háztartásban három vagy több ke- reső volt, s csak 15 háztartásban volt a ház- tartásfő az egyedüli kereső. Ezt egyrészt az teszi érthetővé, hogy a mezőgazdaságban ál—
talános a feleség. esetleg a gyermekek se—
gítő családtagkénti tevékenysége, másrészt a mezőgazdasági tevékenységet folytatók ház—
tartásai között sokkal magasabb a nagyobb létszámú háztartások aránya, mint a többi lakosságcsoportban. Népesebb háztartásban pedig nagyobb a több kereső előfordulásá- nak valószinűsége.
A többi lakosságcsoporthoz tartozó háztar- tásokban már lényegesen kisebb arányban található a háztartásfőn kívül további kereső.
Az önállók háztartásainak 53 százalékában volt második. illetve kettőnél több kereső -—
a háztartás valamely tagjának segitő család—
tagként való közreműködése ebben a réteg- ben is gyakori —, a munkások háztartásaiban a több kereső aránya 45 százalék. a tiszt—
viselők és alkalmazottak háztartásaiban 33.
illetve 32 százalék volt.
A háztartásoknak a keresők száma és a háztartási jövedelmek nagysága szerinti meg- oszlásából megállapítható, hogy a különböző lakosságcsoportokhoz tartozóknál a második, illetve a kettőnél több keresőnek eltérő je- lentősége van. A munkás és a mezőgazdasá- gi foglalkozású háztartásfők háztartásaiban a magasabb jövedelmi kategóriákba kerülés sokkal nagyobb mértékben függ a keresők számától, mint a többi lakosságcsoportban.
(Ism.: Nádas Magdolna)
KUPKA, G.:
AZ ÁLLÓESZ KUZ-FEL HALMOZÁSOK SZÁMBAVÉTELÉNEK MÓDSZEREI
(Methoden der Berechnung der Anlagelnvestitionen in den Volkswirtschattlichen Gesamtrechnungen.) — Wirtschaft und Statistik. 1977. 2. sz. 757—763. p.
A Német Szövetségi Köztársaságban (!
népgazdasági elszámolások 1977-ben lezárt revíziója keretében többek között felülvizs—
gálták az állóeszköz-felhalmozás korábban közölt mutatóit, és azokat helyenként jelentő—
sen módosították. Az 1970. évi revízió óta
STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ 927
ugyanis jelentős változások történtek az el- számolások statisztikai alapjait illetően. Ki- építették a beruházó ágazatok szerinti elszá—
molást is. amely fontos kontroll-lehetőséget biztosított a korábbi elszámolásokhoz, ame- lyek csupán a beruházási javak termelési és behozatali adataira támaszkodva — lényegé- ben csak a források oldaláról — adtak lehe- tőséget az állóeszköz-felhalmozás megállapi—
tásához. Az újraszámítás az 1960 és 1976 kö—
zötti időszakaszt ölelte fel. amelynek szám—
szerű eredményeit már egy korábbi tanul—
mányban közölték. Ily módon jelen tanul—
mánynak inkább a beruházások számbavé- telének tartalmi. módszertani leírása volt a célja: az a mód, ahogyan a revízió folyamán eljártak, illetve amit a jelen és a jövő gya—
korlatában a népgazdasági elszámolásokban követni fognak. Ennek megfelelően a tanul- mány tárgyalja a bruttó állóeszköz-felhalmo—
ms
1. fogalmát és elhatárolási kérdéseit, 2. tagolását,
3. számítási alapjait és módszereit.
Jelen tanulmány középpontjában a bel- földi termelésből, illetve az importból szár—
mazó beruházások számbavételének módja
áll. '
Az állóeszközök és a forgóeszközök elhatá—
rolásának kérdésében a német statisztikai gyakorlat a nemzetközi (ENSZ) ajánlásokat követi. Az állóeszköz-felhalmozás értékében a vásárolt új és használt állóeszközök, vala- mint a saját használatra termelt beruházási javak értéke egyaránt megjelenik. A használt állóeszközök esetében (ágazati szinten) a vá- sárlásokat csökkenteni kell az eladások ösz-
szegével.
Az állóeszközök általában tartós és nem ..csekély értékű" javak. Tartósnak azt a jó—
szágot tekintik, amelynek az élettartama leg- alább egy év. A javak értékhatára alatta van az adóügyi hatóságok által megszabott ha—
tárnak. Az adóügy szempontjából csekély ér- tékűnek tekintett gazdasági javak legna—
gyobb része beruházási jószág. A védelmi cé—
lokat képező tartós javak értéke a védelem folyó kiadásai között jelenik meg, és nem ál- lóeszközként kerül elszámolásra. Ugyanigya háztartások által vásárolt tartós javak sem tekinthetők állóeszköz-felhalmozásnak. A la- kóházak azonban már állóeszközöknek tekin—
tendők. Az állóeszköz—felhasználáshoz hozzá- számítják a nagyjavítások, átépítések költsé- geit is, de a normál állapot fenntartása ér- dekében felmerülő költségeket nem. Az utób- bi esetben ugyanis az állóeszközök haszná- lati értékében, élettartamában, teljesítőké- pességében növekedés nem következik be.
Fontos körülmény, hogy az eladásra váró
— az előállítónál vagy már a kereskedelem- ben található — beruházási javakat a tulaj-
donjog átruházásáig a készletek között mu- tatják ki, vagyis állóeszköz-növekedés csak akkor következik be, ha a beruházási eszközt a beruházónak eladták. A nemzetközi aján—
lásoktól eltérve a Német Szövetségi Köztár- saságban a tenyész- és haszonállatokat a
készletek között mutatják ki.
Az állóeszköz-felhalmozás értékelését a beruházónál felmerülő teljes költség figye- lembevételével végzik. Ez annyit jelent, hogy például egy vásárolt gép esetében a gép beszerzési ára, szállítási díja, beszerelési költségei, az adók és illetékek stb. összege jelenti a gépfelhalmozás értékét. A föld adás—
vétele esetén az átírási költség, örökösödési adó, bírósági költségek stb. az állóeszköz- felhalmozásba beleértendők, de maga az át-
ruházott föld értéke nem.
Saját termelésű épületberuházás esetén az épités időszakában felmerülő költségeket fo- lyamatosan kell az építési beruházáshoz hoz- zászámítani függetlenül attól, hogy az épület az időszakban elkészült-e vagy sem.
A népgazdasági állóeszköz-elszámolások- ban a területi elvet követik, vagyis az elszá- molás kiterjed a Német Szövetségi Köztársa- ság területén megvalósult valamennyi beru- házásra, függetlenül attól, hogy a beruházó belföldi vagy külföldi volt-e. Ennek megfele- lően német vállalatok külföldi állóeszköz-be- ruházásai a bruttó felhalmozásban nem sze—
repelnek (még leányvállalatok esetében sem).
Az elhatárolások ismertetése után a tanul—
mány az állóeszköz—elszámolások tagolásával foglalkozik. Ezek szerint a népgazdasági el- számolásokban a beruházásokat a beruhá- zók és a javak jellege szerint tagolják. A be- ruházók szerinti statisztikai megfigyelés mos—
tanáig csak szűk körre terjedt ki. A Szövet—
ségi Statisztikai Hivatal fáradozásainak leg- újabb eredménye az, hogy az állóeszköz- felhalmozás—számítások ún. intézményi szek- torok (termelő vállalatok — ezen belül 10 ter—
melőágazat -—, pénzügyi intézmények, kor- mányzati szervek, nem profit intézmények) szerinti Csoportokra bontva közvetlen befeje- zés előtt állnak. A számítás eredményeit és módszerét a közeljövőben publikálják.
A tárgyi összetétel szerinti tagolásnál a szerző részletesen felsorolja, hogy az egyes nagyobb kategóriákba milyen állóeszközöket számítanak be, és elhatárolási kérdésekkel is foglalkozik. (Például a mélyépítmények cso- portjában szerepelnek az utak, a parkolóhe- lyek, a parkok, a temetők. 0 sinpályák, a hi—
dak, az alagutak. a csatornák, (: szállítócső- berendezések, a telefonkábelek, a kikötőbe- rendezések, a duzzasztógátak.)
A szerző röviden foglalkozik a kombinált csoportosítás alkalmazásának kérdésével. A tárgyi összetétel szerinti csoportosítás egyes mutatói ugyanis a beruházók szerinti csopor- tosításhoz is felhasználhatók. illetve ellenőr-
928
zési célokat szolgálhatnak. A mezőgazdasági vagy a bányászati gépek stb. egyértelműen hozzárendelhetők egy-egy ágazathoz. Más esetekben azonban nem ilyen egyszerű az egyik csoportból a másikba való ,,átmenet", mert ugyanaz a beruházási eszköz több ága- zatban is alkalmazható. Az ilyen típusú egyeztető vizsgálatokhoz más statisztikákat is felhasználnak. Gépjárművek esetében pél- dául a gépjármű-engedélyezési statisztikát.
A tanulmány következő része az állóesz- köz-felhalmozás számításának alapjaival és módszereivel ismertet meg. Ma a számításo- kat két adatbázis alapján végzik:
a) közvetlenül a beruházóktál nyert adatok alap- ján (direkt módszer).
b) a belföldön rendelkezésre álló beruházási esz- közök adatai alapján (indirekt módszer).
A kétféle módon nyert számítási (becslési) eredményeket egybevetik, ily módon az alap- statisztikák hiányosságait mérséklik. A beru—
házóktól nyert információk korlátozottak.
(Népgazdasági szinten a beruházások érté- kének 25 százaléka származik közvetlen meg- figyelésből.) Ezért a Szövetségi Statisztikai Hivatal más forrásokat is felhasznál: terme- lési, kereskedelmi jelentéseket, pénzügyi sta- tisztikákat és egyéb jelentéseket.
A gépek. járművek. berendezések, felszere—
lések számbavételének indirekt módszere esetében részben a használt. részben a bel- földi és külföldi forrásokból származó beru- házási javak mozgását veszik figyelembe. ltt különféle (termelési, áruforgalmi stb.) sta—
tisztikákat használnak fel. A nyert adatokat illeszteni kell a népgazdasági elszámolások koncepciójához, rendszeréhez. így például az importból származó beruházási javak értéke elsődlegesen határparitáson és vámokkal megnövelt értékben áll rendelkezésre, amely—
hez még hozzá kell számítani a kereskedelem és a szállítás területén felmerülő költségeket és további értéknövelő tételeket (például a hozzáadottérték-adót). A belföldi termelésből származó beruházási javak számbavételéhez reprezentatív felvétel biztosít negyedévenként adatokat.
A revízió folyamán a korábbi évek saját előállítási beruházásainak méréséhez külön- böző összeírások (a kitermelő iparra az 1962.
és 1967. évi, a forgalomra az 1961. évi. a ke- reskedelemre és vendéglátásra az 1959. évi.
valamint az 1967 és 1969 közötti évek) adatai biztositottak megfelelő sarokszámokat. __
Az épületek, építmények beruházásainak számbavételénél és mérésénél az objektum—
mal kapcsolatos teljesítményeket veszik fi- gyelembe. lgy az építési, a különböző (gáz—, víz—. elektromosvezeték—) szerelési teljesítmé- nyek. a tervezés és egyéb szolgáltatások ér- tékét, beleértve az építéssel kapcsolatos ho- tósági díjakat is. Ugyanazon időszakban a
STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÓ
teljesítmények értéke általában nem azonos az épitési beruházások értékével, mert az épí—
tési teljesitményérték halmozásokat tartalmaz, továbbá karbantartó. javító tevékenységeket.
s'őt'rkato'nai célú létesítmények épitési értékét is magában foglalja. Ezeket az eltéréseket úgy veszik figyelembe. hogy különböző becs—
léseket végeznek és korrekciókat hajtanak végre (például a meglevő épületállomány ér- téke alapján becsülik a javító. karbantartó munka értékét).
[A népgazdasági elszámolásokban a vásá- rolt hazai vagy külföldi eredetű új állóesz- közök végső soron a beruházó által megfize—
tett teljes beszerzési értéken szerepelnek, s így annak a beruházással kapcsolatos adók és illetékek is részét képezik. A szerző ta—
nulmánya utolsó részében elsősorban 0 hoz- záadottérték-adó elszámolásával foglalkozik.
amelyet 1968. január 1 óta a vásárolt beru—
házási javak után kell fizetni. Mivel a terme- lési és értékesítési statisztikák nem adnak in- formációt a beruházási jószágok adóterhére nézve. ezért a népgazdasági elszámolások- ban első lépésben adó nélküli áron veszik számba ——- eléggé részletes tagolásban —- a beruházásokat, azután az egyes csoportoknak megfelelő adókulcsokkal a beszerzési ár szín- vonalára emelik a beruházások értékét.
Az 1977. évi revízió keretében a számításo- kat bázisárakon (az 1970—es év árain) is el- végezték az állóeszköz-felhasználás volume- nének időbeli összehasonlitása céljából. A számításokhoz folyó áras adatokat és változó súlyú árindexeket használtak (például a bel—
földi termelésű állóeszközök értékének átára- zására termelői árindexeket, az importjavak esetében behozatali árindexeket, az építési beruházásokhoz építményfajtánkénti árinde—
xeket használtak).
(lsm. : Szabó László)
KUDERIKOVÁ, G. - PAPEZOVÁ, V.:
A MUNKATERMELÉKENYSÉG MÉRÉSENEK ÉS TERVEZESÉNEK PROBLÉMA!
A SZOVJETUNIÓBAN
(Problémy plánováni (: merenl produktivity práce É2$SSRJ — Plánováne' Hospodárstvi. 1978. 5. sz. 20-
. p.
A szocialista országok kiemelt fontosságot tulajdonítanak a munkatermelékenység he- lyes számításának és tervezésének. Az egy—
ségnyi termékre fordított munka ugyanis di- rektívoként értelmezhető mutató, és a tudo—
mányos—technikai vívmányok felhasználására.
valamint a gazdasági tartalékok kihasználá- sára ösztönöz.
A munkatermelékenység mérésének és ter- vezésének mutatószám-rendszere azonban távolról sem tekinthető véglegesen kialakult- nak.
