STATI§ZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ
927
A szerző úgy véli, hogy a foglalkoztatott- ság éves változásainak komponensekre bon—
tása bizonyos tekintetben nem nyújt kielé- gítő információt. lgy például nem tájékoztata szóban forgó abszolút nagyságokról. és nem teszi lehetővé annak közvetlen megismerését.
hogy a gyakran csak viszonylag kis éves vál- tozások már középtávon is meglehetősen je- lentős hatósokká halmozódnak fel. Az össze—
tevőkre bontás kiindulópontjául használt de- finíciós összefüggéseket erre a célra más for- mában ,,dinamizálják", amelyet a munkaerő ..szabaddá tételének" (F) neveznek. (llyen számításokat a Német Szövetségi Köztársa- ságban öt kutatóintézet közreműködésével az lFO-lntézet végzett 1965—1969 között egy nagy projekt keretében.) E számítások során a fog- lalkoztatottsóg alakulását két hipotetikus be- folyás együttes hatásának eredményeként áb- rázolják: a technikai haladás által történő .,szabaddá tétel" és a termelés növekedése és a munkaidő csökkenése következtében tör—
ténő .,újrafoglalkoztatottság".
A termelékenység növekedésének a foglal—
koztatottságra gyakorolt izolált hatása két különböző változatban számítható ki: ezeket a szerző ,,szabaddá tételnek", illetve ,,meg- takarításnak" nevezi. Az első esetben azt fe- jezik ki, hogy mennyi munkaerőt tennének ,.szabaddá" egy kiinduló és egy befejező év között, ha csak az ,.óratermelékenység" vál—
tozna, a termelés és a munkaidő pedig a ki- induló év szintjén maradna.
A másik esetben azt számítják ki. hogy mennyi munkaerőt takarítottak meg egy meg- határozott befejező évben azáltal. hogy an—
nak az évnek a termelését az adott év mun- kaidejében olyan .,óratermelékenységgel"
hozhatták létre, ami felülmúlja az elmúlt idő—
szak összehasonlítási évének ,,óratermelékeny- ségét".
A ,,szabaddá tétel" és a ,,megtakarítás"
feltételezett hatásainak számításait a két or- szágra az 1968—1977 közötti időszakra vo- natkozó összehasonlító tábla tartalmazza.
mely egyaránt feltünteti a tényleges helyze- tet és a két hipotetikus számítást. Az ered—
mények alátámasztják a komponensek fel- bontásánál tett megállapítást, mely szerint a vizsgált időszakban a munka termelékenysé- ge és a termelés gyorsabban növekedett Ausztriában. mint a Német Szövetségi Köz—
társaságban, a termelés növekedése azonban gyorsabb volt, mint a termelékenységé. A ter- melékenység emelkedése Ausztriában az 1968—1973 közötti konjunktúra fellendülési időszakára korlátozódott.
A szerző véleménye szerint. bár az össze- tevőkre bontás és a két hipotetikus számítás megkönnyíti a probléma szisztematikus bemu- tatását, nem pótolhatják azonban a számítá—
sokba bevont nagyságok okozati vagy köl- csönös összefüggéseinek vizsgálatát. Erre
szolgálnak a munka iránti kereslet függvé—
nyei, de már a szóban forgó statisztikai tö—
megek (foglalkoztatottság, termelés, munka- idő és termelékenység) közötti egyszerű reg- ressziós összefüggések is. A szerző úgy véli., hogy a termelékenység és a foglalkoztatott—
ság alakulása között a megfigyelt időszak- ban nem állt fenn negatív összefüggés vagyis a termelékenység emelkedése nem járt együtt a foglalkoztatottság növekedésének ellentétes irányú változásaival. Ezért szerinte a racionalizálás nem veszélyezteti a foglal—
koztatottságot (vagy legalábbis nem ez je—
lenti a főveszélyt), hanem növekedési lehe- tőséget lát a racionalizálásban, amely azon- ban természetesen nem mindig automatiku—
san, hanem gyakran csak gazdaságpolitikai eszközök segítségével alkalmazható.
Az idősorok regresszióinól azonban, leg- alábbis a Német Szövetségi Köztársaság vo—
natkozásában, pozitív összefüggést talált a szerző a foglalkoztatottság és a termelés nö- vekedése között. Ezeket az összefüggéseket a Verdoorn—törvény és a Káldor—törvény alkal-
mazásával vizsgálja.
(Ism.: Kármán Tamásné)
GOLDSTEIN, M. — OFFICER. L. H.:
ÚJ MÓDSZEREK
A KERESKEDELEMBEN FORGALMAZHATÓ ÉS NEM FORGALMAZHATÓ ÁRUK ÁR lNAK
ÉS TERMELÉKENYSÉGÉNEK VlZSGÁLAT BAN
(New measures of prices and productívity for trad—
able and nontradable goods.) — The Review of In- come and Wealth. 1979. 4. sz. 413—427. p.
A kereskedelemben forgalmazott, illetve nem forgalmazott termékeket gyártó ágaza- tok közötti különbségtétel, továbbá ezen ága- zatok gazdasági természetének vizsgálata az utóbbi években előtérbe került. Ennek aktuá- lis vonatkozásai közismertek: az infláció a nyílt gazdaságú országokban, a valuta—leér- tékelések, a cserearány—változások, a gyorsan változó nemzetközi kereskedelmi folyamatok nagyságát és jellegét felmérő becslésekkel kapcsolatos nehézségek. A cikk az újabb sta—
tisztikai eljárások segítségével elemzi e két szféra áralakulását, kibocsátását és a munka termelékenységének alakulását 12 fejlett ipa- ri ország 1950 és 1973 közötti adatai alapján.
A két szféra közötti elhatárolás fontosabb szempontjai: a kereskedelemben forgalmaz—
ható termékeket gyártó ágazatoknak a külke- reskedelemben állandóan és jelentősen na- gyobb az arányuk; az ilyen ágazatok termé—
kelnek árváltozása, ennek mértéke és iránya a különböző országokban hasonló, az árvál- tozások országok közötti korrelációja termé- kenként szorosabb, mint a kereskedelemben nem forgalmazott termékek esetében; az ilyen ágazatok termékei könnyebben helyettesít—
928
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
hetők importtételekkel, mint a kereskedelem- ben csekélyebb szerepet játszó ágazatok ter—
mékei.
Az elhatárolás szempontjaiból adódóan a kereskedelemben nagyobb szerepet betöltő ágazatok között van az ipari ágazatok több- sége (beleértve a bányászatot is), a mező- gazdaság, erdőgazdálkodás. halászat. Cse- kély a szerepe a kereskedelemben az építő- iparnak, a villamosenergia—iparnak, a gáz- és vízszolgc'rltatásnak, a nagy- és kiskereske—
delem tevékenységének, a szállításnak. a rak- tározásnak, a fogyasztói és üzleti szolgálta- tásoknak, az oktatási, egészségügyi, az ál- lamigazgatási és a kommunális szolgáltatá- soknak. Megemlítendő, hogy több vélemény szerint a kereskedelmben lényeges szerepet betöltő ágazatok közül ki kell zárni a vámok- kal vagy behozatali kvótákkal védett ága- zatokat. mivel különleges helyzetük miatt más (: reakciójuk a világgazdasági eseményekre, és a fent említett követelményeknek csak
részben tesznek eleget.
A kereskedelemben szerepet játszó ágaza- tok reálfolyamatainok vizsgálatában eddig az exportár-indexnek, az importár-indexnek ésa nagykereskedelmi árindexnek volt megkülön- böztetett szerepe. Az első kettő alakulását jelentős mértékben befolyásolja a külkereske- delmi mérleg egyensúlya, az ebből fakadó árfolyam-politika. Közülük az exportárak vál- tozása értelemszerűen szorosabban követi a kereskedelemben forgalmazott termékek ár—
indexét, mint az importáraké. (Az utóbbiak- nak megfelelő hazai termelés aránya ugyanis kisebb.) A nagykereskedelmi árindex is jól közelíti a kereskedelemben szerepet játszó ágazatok árindexét, ugyanis nem tartalmaz- za az építőipar és a különböző szolgáltatá—
sok árváltozását. Más oldalról viszont tor- zító tényező az importáruk árhatása és az is, hogy az exportra termelő ágazatok árin- dexe -— ebben az indexben — nem szerepel a tényleges szerepkörének megfelelően.
A kereskedelemre nem érzékeny ágazatok reálfolyamatainak vizsgálatában a lakosság fogyasztói árindexének a szolgáltatásokra, az építkezésekre vonatkozó áraira támasz- kodhatunk. Ez az árindex azonban jelentő- sen eltérhet a valóságostól. mivel a lakosság fogyasztása a kutatói, az üzleti és az állam- igazgatási szolgáltatásokra nem terjed ki,to- vábbá a szolgáltatások egy részéhez (egész- ségügyi; oktatás) a lakosság dotáltan vagy ingyenesen jut hozzá.
A kereskedelemre érzékeny és kevésbé ér- zékeny ágazatok árindexei összességének nem a fogyasztói árindexet. hanem a bruttó hazai termelés deflálásához szükséges árindexet kellene eredményként tartalmaznia.
A cikk a különböző célú árindexek össze—
függéseinek felhasználásával javaslatokat tesz a két gazdasági szféra árindexeinek kö-
zelítő meghatározására. így például a keres- kedelemben nem forgalmazott termékek ár- változásának az összes kibocsátás árváltozá- sához viszonyított aránya leginkább a nagy—
kereskedelmi árindexnek és a GDP deflóló- sához használt árindexnek a hányadosával közelíthető. A feltételezést a cikk korrelációs
táblázatokkal támasztja alá.
Az árindexek kiszámítása lehetővé teszi a két szféra termelési volumenének, a foglalkoz- tatottak számának figyelembevétele a terme-
lékenység változásának mérését.
A 12 ország összesített adatai alapján meg- állapítható, hogy a világpiacon csekély sze- repet játszó. kevésbé helyettesíthető ágaza- tok termékeinek árai gyorsabban növeked—
tek. 1951 óta ezt a tendenciát csak az 1973.
évi nyersanyagár-robbanás törte meg. Addig ezeknek a termékeknek az árai másfélszer- kétszer olyan gyorsan emelkedtek. mint a ke—
reskedelemérzékeny szféráé. Míg a két szfé- ra áraránya (kereskedelemben forgalmazott]
kereskedelemben nem forgalmazott termékek árindexe) 1951—ben 48 százalék (Olaszország) és 71 százalék (Nagy-Britannia) között moz- gott. addig 1970—ben már valamennyi vizs- gált országban elérte a 100 százalékot. Az árarányváltozás az ötvenes évek elején kü- nösen gyors volt, de lassuló mértékben azóta is folyamatosan tart. Például Belgiumban az 1950. évi 65 százalékos arány 1973—ig 114 százalékra emelkedett. a Német Szövetségi Köztársaság 1950. évi 61 százalékos aránya 1973-ig 111 százalékra, az Egyesült Államok akkori 72 százalékos aránya 106 százalékra.
Az árarányváltozás a két szféra termelé- kenységének arányváltozásával függ össze. Az automatizáció kiteljesedése, a komplex gépe- sítés több ipari országban 1950 óta több mint kétszer olyan gyorsan növelte a keres—
kedelemben forgalmazott termékek gyártásá- nak termelékenységét, mint a másik szféráét (Belgium, Kanada, a Német Szövetségi Köz—
társaság, Olaszország, Svédország adatai sze- rint). Még a magasabb ipari termelékenysé- gi szintről induló Egyesült Államokban is a nem forgalmazható szféra termelékenysége- nek növekedését mintegy 50 százalékkal ha- ladta meg a forgalmazható szféráé. Ehhez hasonló termelékenységi arányváltozások ér—
vényesültek a technikailag kevésbé fejlett. de hagyományosan nagy idegenfogalommal, szolgáltatóhálózattal rendelkező országokban
(Ausztria. Nagy—Britannia).
Az elemzés azt is igazolja, hogy ma is idő- szerű a gazdaságot erősen leegyszerűsítő di—
choton modellek alkalmazása. A világgaz—
dasági eseményekre másként reagáló két szféra gazdasági természetének ismerete kü- lönösen fontos lehet a tervezésben. az ope- ratív és a távlati gazdaságpolitikában.
(Ism.: Fekete Gyula)
