1154 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
szinthez viszonyított elaszticitása a vizsgált or—
szágok többségében — Belgium és Hollandia kivételével — az egységet közelíti. Nagyon va- lószínű, hogy az utóbb említett két országban a viszonylag szűk belföldi piac teremt eltérő feltételeket, A félkésztermékek termelési vi- szonyai a beruházási javakéval ellentétes irányban alakulnak. minthogy a termelékeny—
ség és a tőkeintenzítás az ipari átlagnál ma—
gasabb. A piac a kereslet hullámzása folytán ingadozik, s a foglalkoztatottság ezeket a hir—
telen változásokat nehezen tudja követni, il- letve nehezen tud ezekhez alkalmazkodni. Az elaszticitás nagyjából a 0,5 értéket közelíti.
A fogyasztási javak ágazata -— az előbbi jellemvonásokat tekintve -— nagyjából a beru- házási javakat gyártó ágazat jellemzőit köze- líti azzal a különbséggel. hogy az elaszticitás- értékek a fogyasztási javak gyártási ágazatá-
ban alacsonyabbak.
Ha azt kívánjuk vizsgálni. hogy a b és a c paraméterek stabilitása hogyan alakul abban az esetben, ha csak az 1960 és 1973 közötti részidőszakra vagy az egész 1960 és 1977 közötti periódusra becsüljük őket, akkor a kö- vetkezőket tapasztaljuk: 24 esetből 15—ben sem a foglalkoztatottságnak a termelésivolu—
men-változáshoz való alkalmazkodási gyor- saságában (amire Z : 1—b összefüggés ad választ), sem a semleges technikai fejlődés tekintetében nem okoz változást, ha az adat- bázisban az 1973 és 1977 közötti évekre vo- natkozó adatok is szerepelnek. A szerzők megállapítása szerint mindezek, valamint a tanulmány alapján levonható részletesebb eredmények is arra utalnak, hogy a termelé- kenység és a gazdasági növekedés területén általában az 1973—1974. évi válság után is nagyjából a korábban stabilizálódott irány- zatok folytatódnak a vizsgált országokban.
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
SIMHANDL. G,:
KÖRNYEZETI MUTA'I'OSZAMOK
(Umweltindikotoren) — Mítteílungsblatt der Öster- reichischen Gesellschaft für Statistik und lníormatik.
1980. 40. sz. 119—125. p.
A .,környezet" fogalmának a hivatalos sta- tisztikába történt bevonásával egyidejűleg felmerült a ,,környezeti mutatószámok" kép- zésének igénye. E mutatók alkalmasak a ter- mészeti környezet állapotának leírására, és a társadalmi mutatószámok kiegészítői.
A társadalmi mutatószámokkal ellentétben azonban, amelyeknek kidolgozása már meg- lehetősen előrehaladott, a környezeti muta—
tószámok területén — még nemzetközi szin- ten is — csak elméleti kezdeményezések tör—
téntek. A kiindulási helyzetben lényeges el- térések is mutatkoznak: a társadalmi mutató-
számok részére bizonyos korlátok között a primer adatok gazdag választéka áll rendel- kezésre. Ezzel szemben a rendelkezésre álló adatanyag messze nem kielégítő kifejező erővel rendelkezik a környezeti mutatószámok képzéséhez. Bár a jövőt tekintve a környeze- ti statisztika kiépítésével remélhető az adat- kínálat javulása, de még továbbra is szá- molni kell azzal, hogy ellentétben a társa- dalmi mutatószámokhoz szükséges primer adatokkal, amelyek gyűjtése jórészt a hiva—
talos statisztika folyamatos feladatainak ke—
retébe tartozik (illetve a hivatalos statiszti—
kában hagyományosan rendelkezésre áll- nak), a környezeti mutatószámokhaz szüksé—
ges primer adatokat főként olyan berende- zések révén kell begyűjteni, amelyek eseté- ben a hivatalos statisztikával fennálló kapcso- lat még nincs meg intézményesített formá—
ban. Ezenkívül primer adatok esetében ter- mészettudományí mérési módszerek eredmé- nyeiről van szó, amelyek részben még nem eléggé kifinomultak, illetve amelyeknek al- kalmazása költséges. Ehhez járulnak a primer adatok értékelésének problémái is.
A környezeti mutatószámok kidolgozásának célja, hogy általuk segédeszközöket nyerje—
nek a környezeti politika számára.
A Német Szövetségi Köztársaság környeze- ti kérdésekkel foglalkozó szakértői tanácsa 1974—ben kiadott környezeti ajánlásaiban megjelölte azokat a feladatokat, amelyeket a környezeti mutatószámok felhasználásával kívánnak megoldani. Ilyen feladatok például a környezet állapotának leirása: (: fennálló környezeti terhelések megállapítása; a kör—
nyezeti terhelések prognózisa; a környezet minősége terveinek kialakítása; ismeretter—
jesztés és kommunikáció a közönség köré—
ben; a környezetpolitikai célkitűzések kiala- kításának megkönnyítése: a környezetvédelmi stratégiák és egyedi tervek vizsgálatai; a környezetvédelmi intézkedések hatékonyságá—
nak ellenőrzése. E feladatok tükrözik a kör—
nyezeti mutatószámok kettős rendeltetését:
egyrészt a környezeti politika tervezését és irányítását könnyítik meg, másrészt a közön—
ség tájékoztatására szolgálnak. Figyelembe kell azonban venni, hogy a feladatok meg- togalmazásakor tudatosan egy kialakult, át—
fogó mutatószám-rendszert tételeztek fel, en—
nek megvalósulása azonban még hosszabb időt vesz igénybe.
A környezeti mutatószámok a primer ada—
tok aggregálása és koncentrációja útján jön- nek létre. Jelenleg és feltehetően a közeljö—
vőben is a következő területek primer ada- taira keil szorítkozni:
a talaj (a föld hasznosítása. a hulladék eltávolí- tása, :! vegyszerek),
a víz (vízszennyeződés, a rendelkezésre álló víz—
mennyiség. szennyvizelvezetés), a levegő.
a zaj.
STATISZTIKAI lRODALMl FlGVELÖ
1155
A szerző rámutat arra. hogy csak fokoza- tosan elégíthető ki az az igény, hogy a túl- nyomórészt természettudományi mértékegysé- gekkel mért primer adatok alkalmasak le- gyenek a környezet minőségének és változá—
si tendenciáinak leírására.
Az első szakaszban feltehetőleg gyakran vagy a primer adatok természetes mértékegy- ségekben kifejezett sorainak közlésére. vagy egyszerű matematikai tömörítéseire, illetve átlagok képzésére kell szorítkozni. Kivételt képeznek a már meglevő statisztikákból szár- mazó adatok, amelyek ugyan elsősorban más célokat szolgálnak. de alkalmasak a környe- zet leírására is (például a mezőgazdasági statisztikai adatok). Ezeknél viszonylag köny—
nyű olyan viszonyszámokat találni, amelyek lehetővé teszik kifejező erővel rendelkező mu- tatószámok képzését.
A második szakaszban természettudomá- nyi előmunkálatok szükségesek. Ezek segít- ségével meg kell állapítani azokat az osz- tályozásokat, szabványokat és terhelési ha- tárokat, amelyek alkalmazásával a mérési eredmények kézenfekvőbb módon ítélhetők
meg.
A harmadik szakaszhoz is természettuda- mányi előmunkálatok szükségesek. Valamely adott helyzet (károk, kockázatok, javítási Ie- hetőségek) vagy az előirányzott környezet—
politikai intézkedések hatásai értékelésének egy mutatószám—rendszerbe történő összevo—
nása által a környezeti mutatószámok be—
tölthetik szerepüket mint a környezeti poli- tika segédeszközei. Ebben a szakaszban a mutatószám-rendszer alapján lehetőség nyíl—
na indexek, illetve összesítő mutatószámok szerkesztésére is.
Ami a környezeti mutatószám-rendszer meg- valósítását illeti. a szerző rámutat arra, hogy az első szakaszból legfeljebb csak néhány részterületen sikerült kilépni akár Ausztriá—
ban, akár az összes többi országban. Véle- ménye szerint kétséges, hogy a tudomány a közeljövőben képes lesz megoldani a mérés és értékelés nehéz problémáit. Az is kétsé- ges, hogy a ,,döntést hozók" olyan magas—
ra és olyan megbízhatónak értékelik—e a kör- nyezeti mutatószámok teljesítményeit, hogy hajlandók egy ennyire beruházásintenzív tej—
lesztési munkát támogatni. A szerző úgy vé- li, hogy a környezet állapota leírásának sok- kal könnyebben megvalósítható útja a kör—
nyezetí adatgyűjtemények kiadása. Ezt a gya—
korlátot már néhány ország követte. Az Oszt- rák Központi Statisztikai Hivatal is közzétett 1978-ban egy környezeti adatgyűjteményt.
A jelenleg rendelkezésre álló adatok fel- használhatóságáról szólva a szerző hangsú- lyozza, hogy az Ausztriában a környezetről rendelkezésre álló adatoknak csak egészen kis része szolgálhat alapul a mutatószámok képzéséhez. Bár az utóbbi években lényege—
7'
sen fokozódtak a veszélyeztetett környeze- tekben végzett mérések, illetve felvételek, idő- sorok összeállítására nem volt lehetőség. ml- vel még csak két-három időszak eredményei
állnak rendelkezésre. '
Cikke második részében a szerző példák alapján megkísérli annak bemutatását, hogy milyen lehetőségek vannak környezeti muta- tószámok képzésére a rendelkezésre álló anyagból. Az adatok kínálatától függően az időbeli és a területi adottságok erősen kü—
lönbözők.
A továbbiakban a szerző a talajról, a viz- ről, a levegőről és a zajról rendelkezésre ál- ló osztrák statisztikákat mutatja be. és érté—
keli ezeknek környezeti mutatószámként való felhasználási lehetőségeit.
A talaj vonatkozásában bemutatja a föld- felhasználás alakulását, az erdőirtások te- rületét és arányát az erdők területéhez viszo- nyitva. az erdősítéseket, végül a növényvédő- szerek használatának alakulását és az egy hektár szántóterületre jutó felhasználást.
Megállapítja. hogy a több éves időközökben végrehajtott földhasznosítást felvételek ered—
ményei kézenfekvő példái a környezeti mu—
tatószámoknak. További példák a mutatószá- mok képzésére az erdőirtások és erdősíté—
sek mutatói. A szennyeződés lerakodásáról a talajban egyetlen felvétel adatai állnak ren- delkezésre, ezért ezek nem alkalmasak mu- tatószámok képzésére. A talajba kerülő vegy- szerek mennyiségéről Ausztriában nem állnak
adatok rendelkezésre, és a közeljövőben sem
lehet ilyen adatokra számítani.
A vízről a Mező— és Erdőgazdasági Minisz- térium által vezetett vízgazdálkodási katasz—
ter adatai, illetve az ezen alapuló vizsgála-
tok eredményei állnak rendelkezésre Áuszt- riábanv Ez a kataszter áttekintést nyújt a fo- lyóvizek minőségéről, a vízellátási helyzetről és a szennyvízelvezetésekről. Mivel azonban ezek az adatok csak két. illetve egy időszak—
ról állnak rendelkezésre, nem vonhatók be a környezeti mutatószámok képzésébe. Az ál- lóvizeknél kedvezőbb a helyzet, néhány év óta
több tavon is végeznek méréseket.
Részletesebben foglalkozik a szerző a le- vegő ,,területéhez" tartozó mutatókkal. Tár- gyalja a levegőt szennyező két legfontosabb anyagot: a szénmonoxidot és a kéndioxidot.
Megállapítja, hogy a szénfogyasztás vissza- esésével szemben növekedés tapasztalható a fűtőolajok fogyasztásában. Mindkét energia—
hordozó jelentős szerepet játszik a levegő kéndioxid-szennyezésében. Ausztria néhány tartományában már évek óta végeznek mé- réseket a levegő kéndioxid tartalmáról, a megállapított nagyságok azonban pusztán természettudományi—kémiai jellegűek, és nem alkalmasak mutatószámok képzésére. A leve- gő szénmonoxid tartalmát csak igen kevés helyen mérik állandóan, de a benzínfogyasz—
1156 STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELO
táson kívül a járműállomány adatai elfogad—
hatók közvetett mutatóként az atmoszféra szénmonoxiddal való terheléséről. A levegő kéndioxid-tartalmáról Bécsben és Linzben végzett rendszeres mérések adatai jól mu- tatják a fűtés okozta nagyobb levegőszeny—
nyeződést. Linz egyik mérőállomásának ada—
taiból megállapítható a kéndioxid-terhelés zónahatárainak túllépése is. A szerző rámu—
tat arra, hogy az ilyen adatokból — a mé- rőállomások hálózatának megfelelő bővítése és az adatok folyamatos értékelése esetén
— jó környezeti mutatószámok képezhetők.
A szerző végül a zajártalommal foglalko- zik röviden. és megállapítja, hogy a szub—
jektív adatok is bevonhatók a mutatószámok képzésébe. Erre példa a mikrocenzus: az 1970., 1973., 1976. és 1979. évi felvételeknél a háztartásokat a zaj zavaró hatásáról is megkérdezték. Objektív, mérőeszközökkel végzett zajméréseket azonban eddig csak szórványosan hajtottak végre Ausztriában. A jelenleg rendelkezésre álló adatok nem ki- elégitők mutatószámok képzéséhez.
(lsm.: Kármán Tamásné)
'G AZDASÁG STATlSZTl KA
GUSZEV. P. :
A KOLHOZ—SZ'OVETKEZETI TULAJDON FEJLÖDÉSÉNEK T'ORVÉNYSZERÚSÉGEI
(Zokonomernoszti razvitija kolhozno-kooperotivnoj szobsztvennoszti.) — chroszü Ekonomikí. 1980. 11.
sz. 26—37. p.
A Szovjetunió alkotmánya az állam fela- datának tekinti a szocialista tulajdonviszo—
nyok kommunista tulajdonviszonyokká törté—
nő átalakítását. A termelőerők fejlettsége megteremtette a kolhoztulajdon további fej- lődése számára is az alapot. és jelentősen befolyásolja azt. A mai magas színvonalú termelőerők pedig a korábbinál érettebb ál-
lami irányítást igényelnek.
A kolhozok gazdálkodása közvetlenül függ az állami szektor számos ágazatától. A tech—
nikai ellátás javulását. az alapvető munka- folyamatok gépesítésének előrehaladását az állami ipar fejlettsége tette lehetővé. Állami irányítás alatt van a kolhozok gazdálkodá- sát is befolyásoló felvásárlási rendszer, az ipari eredetű termelőeszközök és a mezőgaz- dasági termékek ármegállapitása, az adó- és hitelrendszer. Ezeken keresztül, továbbá a fejlesztés érdekében végrehajtott állami be—
ruházásokkal a kolhozgazdálkodás nagyrészt állami intézkedésektől függ. Az állami beru- házások összege 1976—1978-ban már kétszer annyi volt. mint a kolhozok saját beruházá- sa. Ezek a hatások a népgazdasági agrár—
ipori komplexum keretében érvényesülnek.
Az állami szektor fejlődése gyorsabb volt.
mint a kolhozoké. A munkásosztály aránya az utóbbi 20 évben 50—ről 62 százalékra nőtt.
A kolhoztagok száma 22 millióról 14 millió főre csökkent. Csökkent a kolhozok száma is, és mintegy negyedével kevesebb földet mű- velnek. A kolhozok álló— és forgóeszközei ez idő alatt megnégyszereződtek, termelésük is bővült. Az eszköznövekedés fedezete egyre nagyobb mértékben állami hitel volt. A rö—
vid és hosszú lejáratú hitelek összege 1960 óta nyolcszorosára nőtt, 1978-ban 43 milli- árd rubelt ért el. A hitelek törlesztése és a
kamat fizetése -— különösen a rossz termésű években — meghaladta a kolhozok pénzügyi lehetőségeit. Emiatt a hitelek egy részét pro- longálták. vagy elengedték, csökkentették a kamatot. Az állam így közvetve gyarapítot- ta a kolhoztulajdont.
A kolhozok részesedése a mezőgazdasági termelőerőkből és a termelésből a szerző ál- tal vizsgált 18 év alatt lényegesen csökkent.
1960—ban a kolhozok rendelkeztek a termelő- eszközök 63 százalékával, a munkaerő 80 százalékával. 1978—ban az eszközök aránya 47 százalékra. a munkaerőé 50 százalékra csökkent. 1960-ban a mezőgazdasági terme- lés 70 százalékát adták a kolhozok. 18 év- vel később már csak a felét.
A tulajdonviszonyoki másik jellegzetessége, hogy a kolhozok beruházásának egyre na- gyobb hányadát kolhozközi gazdaságokba és szervezetekbe fektetik be. A gazdaságközi vállalatokban a kolhozok szerepe igen nagy.
A kooperációk erősödő gazdasági kapcsola—
tot teremtenek a taggazdaságok között. A kapcsolatokat szerződések szabályozzák. A gazdaságközi vállalatok körülbelül kétszer olyan gyors ütemben fejlődnek. mint az ala- pító gazdaságok. Ennek az is az oka, hogy az itt keletkezett nyereségnek fokozatosan csökkenő hányadát osztják fel a taggazda- ságok között. A gazdaságközi vállalatok ter- melőeszközeit a kolhozok is felhasználják (egyes vállalkozások éppen ezért jöttek lét- re). A szövetkezeti sajátosságú tulajdon a termelőfolyomatban ezáltal úgy funkcionál, mintha össztársadalmi tulajdon lenne. ilyen hatású az is. hogy a kolhozok egyes terme- lőberendezéseiket ingyenesen átadják, vagy a használatát lehetővé teszik más állami válla- latnak és intézménynek.
A kolhozközi vállalatok szövetkezeti tulaj- donban vannak, a termelőeszközöket az ala- pítók részjegyek formájában adják össze.
Szervezetük, az ott dolgozók munkajogi hely- zete, bérezése és anyagi érdekeltsége mégis a mezőgazdaság állami vállalataival azonos.
