A demográfiai adatgyűjtés

586

szereltségével szemben, ezért azokat új, nagy teljesítményű gépekkel szerelik fel. A hosszú távú és az ötéves terv előirányozza a Köz- ponti Statisztikai Hivatal számitóközpontjá—

nak. valamint a szövetségi köztársaságok Központi Statisztikai Hivatalainak ,,ESZ—

1060"—as számítógépekkel való ellátását. Az autonóm köztársaságok s a területi statiszti- kai szervek számitóközpontjai a tervek szerint ,,ESZ—iOSO", .,ESZ—1040" és ESZ—1030" gé—

peket kapnak. A városi és kerületi számitó- központokat ,.ESZ—1020" vagy "ESZ—1010".

illetve lyukkártyás (Rabatron—4200, Ascota—

1840 stb.) gépekkel látják el.

Az állami statisztika számitóközpontjainak létrehozása és a számitóközpontok munkájá- nak megszervezése a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalára hárul. Az ,,Állami sta- tisztika automatizált rendszere" nagy beruhá- zást igényel. amit részben központi, illetve köztársasági forrásokból. részben pedig az

adatokat felhasználó minisztériumok, _hivata- lok. vállalatok és intézmények forrásaiból fe- deznek. A káderelőkészités feladatának sike—

res megoldása érdekében a Központi Statisz- tikai Hívatal oktatási hálózatának bővitése, valamint a technikumokban és felsőfokú ok- tatási intézményekben folyó szakemberképzés fejlesztése szükséges. Figyelmet kell fordítani a számítógéppark műszaki kiszolgálásával és karbantartásával kapcsolatos kérdésekre is.

Hasonlóan lényeges feladat az információ—

hordozók (például mágnesszalagok) gyár—

tása.

A számítástechnikai rendszer megfelelő fej- lődési lehetőségeinek biztosítása megköveteli a számitóközpontokban végzett gyakorlati munka és a tudományos. kutató, oktatási, tervezési. szervezési tevékenység szoros kap—

csolatát.

(Ism.: Szabó H. Márta)

DEMOGRÁFIA

A DEMOGRÁFlAl ADATGYOJTES

(Demographic Data Collection. A Summary of Experience.) Populution Council. New York. Vlll. —i- 50 p.

A kiadványban foglalt tanulmány a Nem—

zetközi Statisztikai Intézet felkérésére készült és a tervezett Világtermékenységi Vizsgálat első hágai előkészítő ülésének alapanyagául szolgált. Mivel a benne foglalt módszertani megállapítások az általános demográfiai ku—

tatások terén is felhasználhatók. az anyag Willim Seltzernek, a Népesedési Tanács (Po- pulation Council) munkatársának kiegészíté—

sével önálló kötetként jelent meg az Occa—

sional Paper Series sorozatban.

A tanulmány célja. hogy elsősorban a fej- lődő oszágok részére összegezze a demográ- fiai méréssel kapcsolatos megállapításo- kat, és bemutassa azokat a jellegzetes problémákat, amelyek a demográfiai szám- bavételnél felmerülnek.

Az első fejezet röviden vázolja azokat a nehézségeket, amelyek a demográfiai adatok gyűjtésénél felmerülnek. Annak ellenére, hogy általában a demográfiai adatokat tart- ják a legegyszerűbben és a legkönnyebben :frrnegszerezhetőknek. mégsem lehet azokat hi- bátlanoknak tekinteni. Elég itt csak az ,,élve- születés", a ,,halálozás" vagy a ,,háztartás"

és az ,.állandó lakóhely" fogalmak gyakran előforduló különböző értelmezésére gondolni, nem térve ki a kérdések megfogalmazásá- ból. a kérdőbiztosok munkájából vagy az adatszolgáltató magatartásából származó hibákra. A szigorú statisztikai ellenőrzés a demográfiai adatgyűjtéseknél is alapfelté- tele a jó minőségű adatok biztosításának.

A demográfiai adatok három, meglehető- sen szélesen értelmezett felhasználási terü- lete:

1. a politikai irányítás, a tervezés és az öt évre vagy hosszú távra történő előrebecslés;

2. a jelenlegi demográfiai trendek és akcióprog- ramok megfigyelése;

3. a demográfiai jelenségek és a társadalmi—

gazdasági fejlődés közötti kapcsolatok tudományos kutatása mikro- és makroszinten.

E három fajta felhasználás némileg eltérő követelményeket támaszt az adatokkal szem- ben a pontosság, a gyorsaság és a részle- tesség tekintetében, melyeket a kötet táblá—

ba foglalva mutat be.

A demográfiai adatgyűjtésekre vonatkozó általános kérdések ismertetése után a kiad- vány szerzői három nagyobb fejezetben rész- letesen foglalkoznak az életkor, valamint a termékenység jelenlegi és múltbeli helyzeté- nek számbavételével. E három terület kivá- lasztását az indokolja. hogy ezek bármely termékenységre vonatkozó adatfelvétel gerin—

cét képezik. és igy a rendszeresen előforduló hibák jól megvilágithatók. A W. Seltzer által írt kiegészitő fejezet összefoglalóan ad átte- kintést a polgári anyakönyvezés rendszeré—

ről, valamint a halandósági adatok és a mintavételi hibák kérdéseiről.

Az életkor mint az ,.egyén története" és a .,népesség története" közötti összekötő ka- pocs. alapvető jelentőségű a demográfiai je- lenségek leírásánál és elemzésénél. Pontos meghatározása viszont sok nehézségbe ütkö—

zik. Eltérések adódnak aszerint, hogy a meg—

kérdezettől a születés dátumát vagy a korát tudakolják. Még a magasabb kulturális szinten levő népességeknél is hibák merül-

STATISZTIKAI lRO DALMI FIGYELÖ

hetnek fel a naptári év különböző értelme—

zése miatt vagy egyéb pontatlan válaszok következtében. Külön nehézséget jelent az életkor megállapítása olyan országokban, mint például Korea, ahol a holdév szerinti időszámítás tradíciója él.

A fejletlen országokban rendkívül nehéz feladat a megkérdezettek pontos születési évének vagy korának meghatározása. Több módszert dolgoztak ki a hibák valamilyen módon való csökkentésére. Ilyen például, mi- kor a szuletést valamilyen jelentős történelmi vagy politikai eseménnyel kapcsolják össze, és a szülő igy pontosabban emlékezik. hogy gyermeke az előtt vagy utána született. Egye- sek szerint a történelmi naptár nem egyszerű eszköz az életkor megállapitására, de a ta- pasztalatok szerint a 4—13 éves gyermekek esetében jobb'eredményeket nyújtott, mint a külső alapján való becslés. Egy másik mód- szernél kiválasztanak a népességből egy hasonló korúakból álló csoportot, azt beil- lesztik a standard korcsoportok valamelyiké- be, így tudakolják a csoportba tartozó egyes személyek korát. Mindezen módszerek munkaigényesek és költségesek, mégsem elvetendők, mivel nagyban hozzájárulnak az életkorra vonatkozó adatok pontosabbá és megbízhatóbbá tételéhez.

A kiadvány következő nagyobb fejezete a termékenység jelenlegi helyzetének megbíz- ható számbavételénél felmerülő kérdéseket foglalja össze. Már az a tény, hogy a ter- mékenység mérésére oly sokféle módszer alo- kult ki, figyelmeztet arra, hogy milyen nehéz feladat megbizható adatokat nyerni ezen a területen. A termékenység jelenlegi helyzetét jelző arányok többnyire egy folyamatot fejez- nek ki, a születés viszonylag ritkán fordul elő egy adott háztartásban, de bármikor és min- denhol megtörténhet. Ez a vonás igen sok nehézség forrása, ha viszonylag direkt mód—

szerek alkalmazásával kísérlik meg a ter—

mékenység mérését, bármely háztartásstatisz- tikai mintavétel keretében. A termékenység jelenlegi helyzetének mérésére szolgáló emlí- tett többféle módszer közül a tanulmány részletesen ismerteti a legjelentősebbeket.

Adatok nyerhetők:

valamely meghatározott időszakban történt szüie- tésekre vonatkozó visszatekintő kérdések segitségével, direkt úton

részletes adatok gyűjtésével. amelyek a megkér- dezettek termékenységére vonatkozó minden eseményt

(terhesség) felölelnek az életük során:

a háztartások összetételének változásait figyelem- mel kisérve, Ismételt összetett háztartásstatisztikai felvételek keretében.

Bizonyos körülmények között a kormegosz—

lás adatai egyéb jellemző adatokkal össze- vetve alapul szolgálhatnak a termékenység jelenlegi helyzetének becsléséhez is. Sőt.

szükség esetén a népszámlálás megfelelő adatai (például ,,saját gyermek") is felhasz-

7.

587

nálhatók a termékenység jelenlegi és múlt- beli helyzetének megközelítésére.

A tanulmány ismerteti az egyes módszerek alkalmazásának előnyeit és hátrányait, és táblákkal illusztrálja a felhasználásuk során kapott eredményeket. A fejezet azzal a meg—

állapítással zárul, hogy gyakran szükség van a termékenységi adatok ellenőrzésére és más, önálló adatgyűjtések adataival való egyeztetésére, ha jó minőségű és meg- bizható adatokat kívánnak összegyűjteni.

A múltbeli termékenység megállapításával foglalkozó fejezet felhivja a figyelmet arra, hogy mindazok a nehézségek és problémák.

amelyek a termékenység jelenlegi helyzeté—

nek megállapitásánál fennállnak, itt fokozot- tabban érvényesülnek. A múltbeli események visszaidézésénél ugyanis a feledékenység, a rossz emlékezőképesség igen nagy pontatlan- ságokhoz vezethet. A vizsgálat történhet oly módon, hogy a megkérdezett nő vagy a nők egy csoportjának életében bekövetkezett minden szülési eseményt figyelembe vesznek a reprodukciós kor kezdetétől annak befeje- ződéséig. Másik módszer, mikor a termé—

kenységi adatok birtokában megállapítják a múlt bizonyos időszakaiban érvényesülő alapvető tendenciákat. Ezeknek bázisául a folyamatos háztartásstatisztikai felvételek szolgálnak. A múltbeli termékenység megbíz- ható megállapitása céljából tanácsos lega- lább három kérdést feltenni a megkérdezet- teknek. melyek a háztartásban élő csecse—

mők és gyermekek, a családtól külön élő gyermekek és az élveszülöttek, de jelenleg már nem élők számára vonatkoznak. Különö- sen az idősebb nők nagyrésze ugyanis haj—

lamos arra, hogy a csecsemőkorban elhalt gyermeket vagy a felnőtt és a családtól el- szakadt gyermekeket ne vegye figyelembe az adatszolgáltatásnál.

Azon országokban. ahol a termékenység a házassághoz kötődik, elegendő a házasság- ban élő férjes nők megkérdezése. Ahol viszont a házasságon kívüli termékenység aránya nagy, ott minden szülőképes korban levő nőt be kell vonni a vizsgálatba. tekintet nélkül arra, hogy házasságban élnek—e vagy sem.

A. Marckwardt a múltbeli termékenység adatait vizsgálva megállapítottta, hogy az él—

veszületést csupán egyetlen egyszerű kérdés- sel tudakoló felvétel adatai 204 százalékkal alacsonyabb értéket mutattak, mint az egész terhesség történetét végigkísérő felvétel so- rán nyert adatok.

Sok esetben hasznosnak bizonyult az is, ha megkérdezték a gyermekek nemét is.

A múltbeli termékenység megállapitása igen nagy jelentőségű, mivel a születések és élveszületések számának ismerete egyben a termékenység jelenlegi helyzetére vonatkozó adatok pontosabbá tételét is elősegíti.

588

A kiadványnak az anyakönyvezési rendszer—

ről, a halandósági adatokról és a mintavé- teli hibákról szóló három rövid fejezete után W. Seltzer nyolc pontban foglalja össze a de- mográfiai felvételek sikeres lebonyolításának alapvető feltételeit. Bár ezek — mint írja — nagyrészt semmi újat nem jelentenek a de- mográfiával foglalkozó szakemberek számá—

ra, mégis gyakran megfeledkeznek róluk.

A demográfiai adatok minősége pedig első- sorban attól függ, hogy mekkora erőt és fi—

gyelmet fordítottak összegyűjtésükre.

(Ism.: Szücs Béláné)

FRlBORG, G. — ANNERSTEDT. J.:

,,BRAIN DRAIN":

SVÉDORSZÁG VESZTESÉGEI ES NYERESÉGE (Brain drain and brain gain of Sweden.) Stock- holm. 1972. NFR. 113 p.

A szerzők a tanulmány első részében az egyetemi diplomával rendelkezők ki— és be- áramlásának nettó mérlegét vizsgálják. Az 1960 körüli években az egyetemi végzettségű svéd állampolgárok kivándorlósának és visz- szatelepülésének mérlege átlagosan évi 130 fős csökkenést mutatott. Az egyetemi végzett- ségű külföldiek mérlege ugyanebben az idő-

ben 135 fő bevándorlási többletet mutatott.

így Svédország mérlege kismértékben pozitív volt. A diplomások korát tekintve a beván- dorlók között viszonylag több volt a fiatal, mig a kivándorlók között az idősebb korúak voltak nagyobb arányban képviselve.

A skandináv országokkal szemben nettó bevándorlási többlet jelentkezett, főleg Dá- nia esetében. Pozitív a mérleg még Magyar—

országgal (az 1956 utáni évekre vonatkozott a vizsgálat), Ausztriával és a Német Szövet—

ségi Köztársasággal szemben. Svájc. az Egye- sült Királyság, Franciaország. Olaszország.

Spanyolország és az Egyesült Államok vonat- kozásában a mérleg negatív volt.

A végzettség jellegét tekintve jelentős bevándorlási többlet mutatkozott az orvosok—

nál. A mérleg negatív volt a magasabb be- osztású egyetemi oktatók, az üzleti adminiszt—

ráció, valamint a műszaki és közgazdasági adminisztratív munkakörök diplomásainól.

A második rész (! Svédországba bevándo- rolt felsőfokú végzettségű külföldiekkel kap- csolatos kérdésekkel foglalkozik. Az ilyen végzettségű bevándorlók száma 1947 előtt 4838, 1947—1960 között pedig 5627 fő volt.

A legtöbben a Német Szövetségi Köztársa—

ságból, Észtországból és Finnországból szár—

maznak. Ezeket az országokat Norvégia és Dánia követi a sorban. A német bevándorlók között a műszaki és az orvosi végzettségűek domináltak 1947—1960 között. Az észt beván—

dorlók között 1947 előtt a jogászok, a köz—

STATISZTlKAI lRODALMl FIGYELÓ

gazdászok. a műszaki és az orvosi végzettsé—

gűek szerepeltek nagyobb számban. Az utób—

bi két csoport túlsúlya jellemző az 1947—1960 közötti norvég, dán, magyar és osztrák be—

vándorlókra is. Az Egyesült Államokból be- vándoroltak között a műszaki és a művészeti diplomával rendelkezők voltak nagyobb számban.

Az összes felsőfokú végzettségű beván- dorlók száma az egyetemi végzettséggel ren—

delkező svéd lakosság 11.5 százalékát tette ki 1960-ban. Ez az arány 145 százalékra emelkedik. ha csak a magasabb minősítéssel bíró személyeket vesszük figyelembe. a kuta—

tók (a társadalomtudományok kivételével) és a mérnökök kategóriájában pedig 135, il—

letve 19,0 százalékos arányt mutat.

Az életkor szerinti megoszlást tekintve 1947 előtt a legnagyobb számmal képviselt cso-

portok a 46—50 és 51—55 évesek voltak.

1947—1960 között kiugróan magas volt a 31—

35 és 36—40 évesek aránya. A bevándorlók között 3—4-szer több volt a férfi. mint a nő.

Az 1947—1960 között Svédországba beván- dorlóknak kb. 20 százaléka 1967-ig visszate—

lepült. A visszatelepülők életkor és nemek, valamint végzettség és származási ország szerinti megoszlása hasonló a bevándorlóké—

hoz.

A tanulmány harmadik része a Svédország- ból az Egyesült Államokba kivándorolt kuta- tók és mérnökök minősítését és indítékait tár- gyalja. A vizsgálat szerint a kivándorlók mi—

nősítési színvonala magasabb volt az egye- temi végzettségű svéd állampolgárok átlagos minősítési színvonalánál.

Minden negyedik kivándorló utazási költ- ségét az Egyesült Államokból fedezték. és legalább minden harmadik kutatási támoga- tásban részesült megérkezése után. A kiván—

dorlók közül ötből csak egy nem publikált tudományos cikket és megközelítően minden kivándorolt diplomás könyvet jelentetett meg.

Az Egyesült Államokba kivándorlók dön—

tően az egyetemeken és a vegyiparban he—

lyezkedtek el. (1960 előtt a svéd vegyipar még nem érte el a nemzetközi színvonalat, ellentétben más iparágakkal).

A kivándorlások okai között a munkaköri és kutatási motívumok vezettek, amikhez ta—

nulmányi és családi okok kapcsolódtak. Az előbbi (] mérnököknél, míg az utóbbi a ku—

tatóknál volt gyakoribb motiváló ok. A kíván—

dorolt kutatók többsége korábban már járt az Egyesült Államokban.A társadalmi rend—

szerrel szembeni elégedetlenség és a kíván—

csisa'g ritkán fordult elő kivándorlást kiváltó okként. A nagyobb jövedelmet mint indítékot egy esetben sem tekintették fő motívumnak, a hasonló angol és német vizsgálatok is ezt igazolják. A kivándorlás gondolatának mér- legelési ideje átlagosan egy év volt.