STATI SZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
639
Tipikusnak tekinthető, hogy fúzió esetén a tőzsdei árfolyamok a következőképpen alakul- nak.
— Az átvevő cégek tőzsdei kurzusa a fúzió előtt viszony- lag erősen emelkedik, de mintegy hat hónappal a fúzió előtt esni kezd (legalábbis egy kontrollcsoporthoz viszonyitva), amint információk kerülnek nyilvánosságra a tervezett fú- zióról. Ugy tűnik tehát, hogy a felvásárló vállalat részvé- nyesei vagy a "piac" a fúzió nehézségeit az időpont ismertté válásával egyre negatívabban ítélik meg. (Ez részben arra vezethető vissza, hogy ún. ..bonusként" jelentős összeget kell fizetniük az átveendő cég részvényeseinek, mintegy a jö- vőbeli kurzusnövekedés diszkontálásaként.)
— Legkésőbb az átvételi ajánlat nyilvánosságra hozatalá- nak időpontjától a részvényárfolyam ismét emelkedni kezd, de általában csak időlegesen.
A tapasztalatok szerint gyakran nyitott kér—
dés marad: ki nyert valójában a fúzión? Leg—
valószínűbb, hogy az átvett cég részvényesei és a felvásárló cég vezetősége. Az utóbbiak gyak- ran piaci hatalmuk fokozása érdekében, a tőke- hozadék növelésének reményében támogatják a magas ,,bonusok" kifizetését. (A menedzserek érdekeltsége ugyanis nem esik egybe a részvé—
nyesek érdekeivel.)
Az osztrák iparban az utóbbi években jóval gyakoribbá váltak a tulajdonosváltozások.
Ezek azonban nagyrészt a piaci konkurenciára, a gyártással kapcsolatos speciális okokra ve—
zethetők vissza, s csak kivételesen tulajdonít- hatók árfolyam-spekulációs törekvések követ- kezményének.
A széles bázison működő részvénypiac hiá- nyából Ausztriában előnyök is származnak: a vállalati fúziók vagy a részesedést növelő vásár- lások sokkal inkább közép- vagy hosszú távú ,,reáleélokat" szolgálnak, mint rövid távú pénz—
ügyi lépéseket.
Nemzetközi fúziós szándékaik tekintetében azonban a szerző igen nyomatékosan nagyobb óvatosságra hívja fel az osztrák vállalatok
figyelmét. Az Egyesült Államokban és több
nyugat-európai országban ugyanis számos bank beruházási ügynökség szakosodott vállala- ok felvásárlására kifejezetten a gyors nyereség—
szerzés érdekében.
Országos szinten a fúziók előzetes és utólagos őrzési mechanizmusának kialakítását, a ytlvánosan hozzáférhető információs bázis megteremtését tartja a szerző fontos, mielőbb
lósítandó feladatnak.
(Ism.: Tűű Lászlóné)
DIETZ. O.:
az EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK PÉNZUGYEI, l984—l988
. m... der Europáisehen Gemeinschaften.) — Wirt- Smlm'k. 1988. 11. sz. 799—802. p.
Európai Közösség rendelkezésére álló források közé tartozik az élelmiszer- M és -kivitelhez kapcsolódó pénzalap (bbiakban agráralap), a vámbevételek
meghatározott része, valamint a forgalmi adók egy részének nemzetközi elszámolása. A tagor- szágok l988-tól olyan arányban viselik a közös pénzalapból nem fedezhető kiadásokat, ami megfelel az Európai Közösség piaci áron szá- mított bruttó társadalmi termékéből való része- sedésüknek. Az Európai Közösség tagországai- nak összes befizetésére felső határt állapítottak meg: ez nem haladhatja meg a bruttó társadal—
mi terméknek l,2, az összes kötelezettségnek pedig az l,3 százalékát.
Az Európai Közösség költségvetésének ösz—
szes kiadása (ECU-ról nyugatnémet márkára átszámítva) gyorsan nőtt : 1984-ben 61,6 milliárd márka; 1985-ben 62,6 milliárd márka; 1987- ben 78,1 milliárd márka; 1988—
ban (a tervek szerint) 90,3 milliárd márka volt; a kiadások összege 1968-ban 5 milliárd márkát tett ki. Az Európai Közösségben az egy lakosra jutó közös kiadás 1968 és 1988 között 22 márkáról 279 márkára nőtt.
A közös agrárpolitika köti le a közös kiadá- sok legnagyobb részét: 1984-ben 69,4 százalé- kos, 1988-ban 66,2 százalékos részesedéssel 42,7 milliárd márkáról 59,7 milliárd márkára nőttek.
A fontosabb felhasználási célok közé tartozik az agrártermékek magán- és közraktározása, a termelés támogatása, az értékesítés (ezen belül az export) elősegítése, a valutaárfolyamok elté- réseiből adódó hátrányok kiegyenlítése. Ez utóbbi azonban csak meghatározott termékek- re (tejre, gabonára, marhahúsra, cukorra) ve—
hető igénybe. E termékek a közös agrárrend- tartás hatálya alá tartoznak. Az l984—l985-ös gazdasági évtől az emlitett piaci rendtartás sze- rint nyújtott támogatásokat erőteljesen vissza- fogják, nehogy túllépjék a rendelkezésre álló pénzalapokat. A tej árához juttatott támogatá- sokat l984-tól csak az 1981. évi termelésnek megfelelő mennyiségig folyósítják. A közös agráralap hozzájárul a struktúraátalakításhoz is, gyorsítva mindazon műszaki fejlesztéseket, ame- lyek növelik a termelékenységet és a hozamokat.
A területi egyenlőtlenségek mérséklése érde- kében támogatást nyújtanak a tagországok re—
gionális fejlesztéseihez. E célra az Európai Kö- zösség 1984-ben 3,1 milliárd, 1985-ben 3,7 milli- árd, 1986-ban 5,4 milliárd, 1987-ben 5,9 milliárd, 1988-ban 6,6 milliárd márkát folyósított. Gyor- san emelkedtek a szociális hozzájárulások is:
1984 és 1988 között értékük 4,6 milliárd már- káról 5,9 milliárd márkára nőtt. Céljaik között szerepel a szakmai képzés, a munkaerő mozgá- sának könnyitése, a munkakörülmények Javí- tása és —— 1983-tól — a fiatal munkanélküliek munkához juttatásának segítése, a kis és köze- pes vállalatok korszerűsítése. Az ,elmaradot- tabb körzetekben élő fiatal munkanélküliek tá- mogatására fordították a szociális alapból 1984 óta kifizetett összegeknek mintegy három—
negyedét.
Az Európai Közösség szervezeteinek működ- tetésére 1984-ben 2,7 milliárd, 1988-ban 4,l mil—
640
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖliárd márkát költött, ennek közel kétharmadát az Európai Közösség Bizottsága használta fel munkatársainak (1984—ben összesen 18 000.
1988—ban 22 500 fő) foglalkoztatására. A közös pénzalapokból csökkent a kutatás, az energia—
termelés, a közlekedés támogatása: ez 1984- ben 3,3 milliárd, 1988-ban 2,3 milliárd márkát
tett ki.
A tagországoknak jutó támogatások összege 1986-ban 65 milliárd márka volt, országok sze- rint a részesedések sorrendjében Franciaország (20,7%) megelőzte a Német Szövetségi Köz- társaságot (16,4%), Olaszországot (l4,8%), az Egyesült Királyságot (11,1%), Hollandiát (8,0%) és Spanyolországot (7,9%). Az agrár- alapból is a fenti sorrendben részesítették az említett országokat (a megfelelő arányok:
24,6, 19,9, 13,9, 9,0, 10,3 és l,2 százalék), az agrártámogatások összege 1986-ban 47 milliárd márka volt.
1988-ban a 90,3 milliárd márka értékű kö- zösségi bevételnek 73,9 százaléka adóbefizeté- sekból, 19,6 százaléka vámbefizetésekből, 6,4 százaléka pedig az agráralap befizetéseiből származott; az 1984. évi (55,7 milliárd márka) bevételben a megfelelő arányok: 58,2, 32,0, 9,8 százalék.
Legutóbb tették közzé az egyes tagországok az Európai Közösség költségvetésébe történő nettó befizetéseinek, illetve az onnan kapott nettó támogatásoknak 1984. évi adatait. A tá- mogatást meghaladó összeget fizetett be a Né- met Szövetségi Köztársaság (7,6 milliárd már- ka), az Egyesült Királyság (l,8 milliárd márka) és Franciaország (1,7 milliárd márka). Az ősz- szes nettó támogatás ll,l milliárd márkájából a többi tagország a következőképpen részese- dett: Olaszország 30,2, Görögország l9,8, Ir- ország 18,5, Belgium és Luxemburg 14,0, Dánia 9,0, Hollandia 8,6 százalék. Az 1987. évi nettó befizetések, illetve támogatások is hasonlóan alakultak.
A Német Szövetségi Köztársaság pénzügyi statisztikájának önálló fejezete az Európai Kö—
zösséget érintő aktív és passzív elszámolás. Tá—
jékoztató jelleggel közlik a szövetségi költség- vetésben szereplő forgalmiadó-, vám- és agrár- alap-befizetéseket, valamint az egyes jogcímek—
hez tartozó közösségi támogatásokat. A Német Szövetségi Köztársaság befizetései évről évre meghaladják az Európai Közösségtől kapott támogatásokat: az egyenleg 1984—ben 7309 millió márka, 1985—ben 8547 millió már—
ka, 1986-ban 8247 millió márka, 1987-ben 8702 millió márka, 1988—ban (az előirányzat szerint) 12 623 millió márka.
Külön nyilvántartja a pénzügyi statisztika a Német Szövetségi Köztársaságban realizált, az Európai Közösséget megillető összegeket, ame- lyeket az ország kiadásokként kezel. Bevételnek tekintik a piaci rendtartáshoz kapcsolódó, az Európai Közösségtől származó juttatásokat (1984-ben 7921 millió, 1988-ban 9941 millió
márka), az Európai Közösséget megillető bevé- telekhez kapcsolódó kiadások megtérítését (677 millió, illetve 930 millió márka) és az egyéb , bevételeket (ezek éves értéke 239 és 647 millió márkaközött ingadozott 1984 és 1988 között). A pénzügyi statisztika kismértékben eltér az Euró- pai Közösség Bizottságának nyilvánosságra ho- zott adataitól, mivel más a szemléletük: a Német Szövetségi Köztársaság a kiegyenlítés időpont- ját, az Európai Közösség pedig a jogcím szerin- ti évet figyeli meg.
(lsm. : Nádudvari Zoltán)
DONKERS, H. W. J.:
KlIGAZlTOTT FOGYASZTÓ! ÁRINDEXEK HOLLANDIÁBAN
(Consumer price indices adjusted for indirect taxes and subsidies in the Netherlands.)—Statistical Journal of the United Nations ECE. 1988. 4. sz. 403—419. p.
A tanulmány a holland fogyasztóiár-indexek- nek a jövedelemadó—sávok, illetve a bérek in- dexelésére történő alkalmazását mutatja be, érintve egyúttal az indexeléshez készített ki- igazított árindexek számításának egyes mód—
szertani kérdéseit is. A számításokhoz szüksé- ges adatok alapján külön elemzi a közvetett adók és támogatások változásának a fogyasz- tóiár-színvonalra gyakorolt hatását.
A jövedelemadó inflációhoz igazítását tör- vény szabályozza Hollandiában. E törvény cél—
ja az, hogy közvetett hatások ne érintsek az adózást, tehát az árak változása ne befolyásolja a jövedelemadó rátáját. Mivel Hollandiában progresszív jövedelemadó-rendszer működik, ez feltételezi az adómentes jövedelemsáv és az egyes adósávokhoz tartozó jövedelemkategó- riák nagyságának rendszeres korrigálását.
A módosításhoz szükséges index kiszámítása úgy történik, hogy az adott időszakra vonat- kozó lakossági fogyasztóiár-indexet csökkentik a közvetlen adóteher és támogatás változásából származó fogyasztóiár-változásokkal. A szá- mítás módját és a figyelembe vett fogyasztási adók és egyéb áreltérítések fajtáit pénzügy- miniszteri rendelet szabályozza.
A kiigazított index számítása természetesen feltételezi a közvetett adók és támogatások köz- vetlen és közvetett árhatásainak számszerűsíté- sét. A közvetlen hatást a fogyasztás szerkezeté- nek adóterhek szerinti vizsgálatával becslik, a közvetett hatásokat pedig input—output-elem- zéssel tárják fel.
A bérindexeléshez szükséges kiigazított fo- * gyasztóiár—indexek meghatározása a Holland Társadalmi—Gazdasági Tanács ajánlása alap- ján történik. A holland Központi Statisztikai Hivatalnak a bérből és fizetésből egy bizonyos jövedelmi szint alatt élőkre számított árindexe ';
a kiindulópont. (E jövedelem alatt az illető * család köteles egészségügyi biztosítást kötni.)
