640
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖliárd márkát költött, ennek közel kétharmadát az Európai Közösség Bizottsága használta fel munkatársainak (1984—ben összesen 18 000.
1988—ban 22 500 fő) foglalkoztatására. A közös pénzalapokból csökkent a kutatás, az energia—
termelés, a közlekedés támogatása: ez 1984- ben 3,3 milliárd, 1988-ban 2,3 milliárd márkát
tett ki.
A tagországoknak jutó támogatások összege 1986-ban 65 milliárd márka volt, országok sze- rint a részesedések sorrendjében Franciaország (20,7%) megelőzte a Német Szövetségi Köz- társaságot (16,4%), Olaszországot (l4,8%), az Egyesült Királyságot (11,1%), Hollandiát (8,0%) és Spanyolországot (7,9%). Az agrár- alapból is a fenti sorrendben részesítették az említett országokat (a megfelelő arányok:
24,6, 19,9, 13,9, 9,0, 10,3 és l,2 százalék), az agrártámogatások összege 1986-ban 47 milliárd márka volt.
1988-ban a 90,3 milliárd márka értékű kö- zösségi bevételnek 73,9 százaléka adóbefizeté- sekból, 19,6 százaléka vámbefizetésekből, 6,4 százaléka pedig az agráralap befizetéseiből származott; az 1984. évi (55,7 milliárd márka) bevételben a megfelelő arányok: 58,2, 32,0, 9,8 százalék.
Legutóbb tették közzé az egyes tagországok az Európai Közösség költségvetésébe történő nettó befizetéseinek, illetve az onnan kapott nettó támogatásoknak 1984. évi adatait. A tá- mogatást meghaladó összeget fizetett be a Né- met Szövetségi Köztársaság (7,6 milliárd már- ka), az Egyesült Királyság (l,8 milliárd márka) és Franciaország (1,7 milliárd márka). Az ősz- szes nettó támogatás ll,l milliárd márkájából a többi tagország a következőképpen részese- dett: Olaszország 30,2, Görögország l9,8, Ir- ország 18,5, Belgium és Luxemburg 14,0, Dánia 9,0, Hollandia 8,6 százalék. Az 1987. évi nettó befizetések, illetve támogatások is hasonlóan alakultak.
A Német Szövetségi Köztársaság pénzügyi statisztikájának önálló fejezete az Európai Kö—
zösséget érintő aktív és passzív elszámolás. Tá—
jékoztató jelleggel közlik a szövetségi költség- vetésben szereplő forgalmiadó-, vám- és agrár- alap-befizetéseket, valamint az egyes jogcímek—
hez tartozó közösségi támogatásokat. A Német Szövetségi Köztársaság befizetései évről évre meghaladják az Európai Közösségtől kapott támogatásokat: az egyenleg 1984—ben 7309 millió márka, 1985—ben 8547 millió már—
ka, 1986-ban 8247 millió márka, 1987-ben 8702 millió márka, 1988—ban (az előirányzat szerint) 12 623 millió márka.
Külön nyilvántartja a pénzügyi statisztika a Német Szövetségi Köztársaságban realizált, az Európai Közösséget megillető összegeket, ame- lyeket az ország kiadásokként kezel. Bevételnek tekintik a piaci rendtartáshoz kapcsolódó, az Európai Közösségtől származó juttatásokat (1984-ben 7921 millió, 1988-ban 9941 millió
márka), az Európai Közösséget megillető bevé- telekhez kapcsolódó kiadások megtérítését (677 millió, illetve 930 millió márka) és az egyéb , bevételeket (ezek éves értéke 239 és 647 millió márkaközött ingadozott 1984 és 1988 között). A pénzügyi statisztika kismértékben eltér az Euró- pai Közösség Bizottságának nyilvánosságra ho- zott adataitól, mivel más a szemléletük: a Német Szövetségi Köztársaság a kiegyenlítés időpont- ját, az Európai Közösség pedig a jogcím szerin- ti évet figyeli meg.
(lsm. : Nádudvari Zoltán)
DONKERS, H. W. J.:
KlIGAZlTOTT FOGYASZTÓ! ÁRINDEXEK HOLLANDIÁBAN
(Consumer price indices adjusted for indirect taxes and subsidies in the Netherlands.)—Statistical Journal of the United Nations ECE. 1988. 4. sz. 403—419. p.
A tanulmány a holland fogyasztóiár-indexek- nek a jövedelemadó—sávok, illetve a bérek in- dexelésére történő alkalmazását mutatja be, érintve egyúttal az indexeléshez készített ki- igazított árindexek számításának egyes mód—
szertani kérdéseit is. A számításokhoz szüksé- ges adatok alapján külön elemzi a közvetett adók és támogatások változásának a fogyasz- tóiár-színvonalra gyakorolt hatását.
A jövedelemadó inflációhoz igazítását tör- vény szabályozza Hollandiában. E törvény cél—
ja az, hogy közvetett hatások ne érintsek az adózást, tehát az árak változása ne befolyásolja a jövedelemadó rátáját. Mivel Hollandiában progresszív jövedelemadó-rendszer működik, ez feltételezi az adómentes jövedelemsáv és az egyes adósávokhoz tartozó jövedelemkategó- riák nagyságának rendszeres korrigálását.
A módosításhoz szükséges index kiszámítása úgy történik, hogy az adott időszakra vonat- kozó lakossági fogyasztóiár-indexet csökkentik a közvetlen adóteher és támogatás változásából származó fogyasztóiár-változásokkal. A szá- mítás módját és a figyelembe vett fogyasztási adók és egyéb áreltérítések fajtáit pénzügy- miniszteri rendelet szabályozza.
A kiigazított index számítása természetesen feltételezi a közvetett adók és támogatások köz- vetlen és közvetett árhatásainak számszerűsíté- sét. A közvetlen hatást a fogyasztás szerkezeté- nek adóterhek szerinti vizsgálatával becslik, a közvetett hatásokat pedig input—output-elem- zéssel tárják fel.
A bérindexeléshez szükséges kiigazított fo- * gyasztóiár—indexek meghatározása a Holland Társadalmi—Gazdasági Tanács ajánlása alap- ján történik. A holland Központi Statisztikai Hivatalnak a bérből és fizetésből egy bizonyos jövedelmi szint alatt élőkre számított árindexe ';
a kiindulópont. (E jövedelem alatt az illető * család köteles egészségügyi biztosítást kötni.)
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYBLÓ
641
A kiigazítás részben a súlyrendszerre vonat- kozik. A hivatalos fogyasztóiár—index súly- rendszerénél ugyanis az egésmégüggyel kapcso- latos valamennyi kiadást figyelembe veszik (függetlenül attól, hogy az a magánszemély vagy a biztosítőtársaság kiadása), továbbá tar- talmazza az állami támogatást is. A kiigazított árindex súlyrendszere azonban csak azokat az egésmégiigyi kiadásokat foglalja magában, amelyeket a kötelezően biztosított bérből és fizetésből élő személyek teljesítettek. (Ez mint- egy a fele az előbbi összegnek.)
A jövedelemadó korrigálására használt ki- igazítást erre az indexre is elvégzik, tehát ez az árindex sem tartalmazza a közvetett adók (pél- dául általános forgalmi adó) és támogatások változásából adódó pozitív és negatív árhatá—
sokat. E hatások számszerűsítése bonyolultabb, ugyanis a közvetett hatások esak az összlakos- ságra becsülhetők jól; így a közvetett hatások becslésénél bekapcsolták a modellbe a jövede—
lemadó korrigálásánál használt adatokat.
A kiigazított adatsorokat 1974 januárjától általánosan használták a kollektiv bérmegálla—
podásoknál. Számos vitás kérdés is felmerült.
így az, hogy a környezetvédelemmel vagy az energiaárakkal kapcsolatos többletköltséget nem lenne indokolt kompenzálni. Volt olyan felvetés is, hogy a eserearány—változások ár- szintnövelő hatása a hozzáadott érték árindexe- ben nem jelentkezik, tehát ezen (kisebb) árindex alkalmasabb a reális kompenzációs igény meg—
állapításához. Jóllehet ezek a felvetések nem vezettek az automatikus kompenzálási rend—
szer lényeges módosításához, a kormány több alkalommal (1980, 1981, 1982) korlátozta az automatikus kompenzációt. Ezt követően az automatikus béremeléseket leállították, de a bértárgyalásokon az emlitett indexek azóta is fontos szerepet játszanak.
(Ism.: Faith Gáspár)
KASPRZYK, D.:
A JÖVEDELMEK STATISZTIKAI VIZSGÁLATA (Research issues in the Survey of Income and Program Partieipation.) - Survey Methodology. 1988. 1. sz. 45-58. p.
Az Egyesült Államokban a személyi jövedel—
mek alakulását egy folyamatos, országosan reprezentativ felvétel keretében vizsgálják, amelynek pontos neve: Survey of lneome and Program Participation (SIPP). (A program participation, azaz a programból való részese- dés azt jelenti, hogy a rászorulók különböző kedvezményeket és juttatásokat kapnak.) A jö- vedelmekre és juttatásokra vonatkozó adatok egyben azt is lehetővé teszik, hogy felmérjék a kormányzat szociálpolitikai intézkedéseinek ha- tását, és ezzel is segítsék a különböző társada—
m- és gazdaságpolitikai intézkedések előkészi- Jtését.
[41
Az 1983 októbere óta működő SlPP-re azért van szükség, mert a folyamatos lakossági felvé—
telek (Current Population Survey -— CPS) már- ciusi jövedelmeket vizsgáló melléklete nem ad kielégitő információkat. Fontosabb hiányossá- gai: bizonyos nem rendszeres és egyéb jövedel- mek, illetve juttatások alábecslése, az utóbbiak helytelen besorolása, különböző számbavételi nehézségek és hiányos információk a segély- programokban való részvétel körülményeiről.
A SIPP létrehozása annak a nagy módszertani fejlesztő programnak a betetőzését jelentette, amely 1975-ben kezdődött, és az volt a célja, hogy a jövedelmekről jobb, részletesebb, meg- bízhatóbb adatok álljanak rendelkezésre. A főbb módszertani fejlesztések a következők vol—
tak:
'a) az egyes személyek évközi szabályos időközönkénti többszörös megkérdezése,
, b) a legtöbb jővedelemfajtának havonta történő ősze—
efa jövedelmek személyenként történő számbavétele, d) az egyes személyek nyomon követése annak érdeké- ben, hogy a családok összetételének változása felmérhető :) adatok gyűjtése egyéb kérdésekről, mint például rok—
kantság, gyermekgondozás, termékenység stb.
A SIPP mintája 21 000 családot tartalmazó panelből áll, amely jól reprezentálja az Egye- sült Államok magánháztartásait. Egy-egy csa—
lád körülbelül 2,5 évig van a mintában, és négy- havonta keresik fel, hogy a megelőző négy hó- nap eseményeit felmérjék. A esaládok cseréje évente fokomtosan megy végbe.
A tanulmány a felvételi program olyan mód- szertani kérdéseit tárgyalja, mint a kérdőívter- vezés, az adatgyűjtés, a minta és a becslés, a vá- laszadási hiba.
A kérdőíveket két változatban, egy rövidebb és egy hosszabb formában próbálták ki. Az első esetben a háztartás minden tagjától közvetlenül megkérdezték, hogy a tárgyidőszak során mi- lyen forrásból, mennyi jövedelmet kaptak.
A második esetben részletesen megvizsgálták, hogy milyen események kapcsolódtak az egyes jövedelmekhez, és igyekeztek különböző ki- egészitő kérdésekkel a jövedelmek összegét a lehető legpontosabban meghatározni. Gondo—
san elemezve a kísérleti felvételek tapasztala—
tait, végül a hosszabb változatot fogadták el.
Az adatgyűjtés során emlékeztettek korábbi adatokra, s ezáltal csak fel kellett frissiteni, pontosabbá kellett tenni a már meglevő infor- mációkat. A másik (elvetett) lehetőség az volt, hogy a jövedelmeket úgy kérdezzék meg, hogy semmiféle korábbi információt ne használjanak fel A foglalkoztatás jellegére és a munkahely besorolására vonatkozó kérdéseknél is ponto—
sabb eredményeket lehetett kapni akkor, ha a figyelmet a változásra összpontosították, s így az aktuális válaszhoz egy korábbi információ- ból kiindulva jutottak el.
Az adatgyűjtés módját illetően a módszertani vizsgálatok azt mutatták, hogy a helyettesítő
