Árstatisztika az Egyesült Államokban

'?

,:s'rA'rI'sz'rIKAi IRODALMI FIGYELÓ

135

_mű családok fogyasztási kiadásainak szer—

kezete alapján állapítják meg. A prógnózis

összeállításakor feltételezik, hogy az ala- csonyabb jövedelmi csoportok jövedelmük

emelkedése esetén a magasabb jövedelmű családok fogyasztási struktúráját fogják követni. A jövedelem emelkedése azonban lassú, a polgári statisztikusok szerint is

"csak 2—3 százalékkal emelkedik egy—két

évtized alatt. Időközben azonban új cikkek jelennek meg, megváltoznak az árarányok stb, ami természetesen felborítja a számí—

tásokat. Ugyanez vonatkozik az árak függ- vényében kifejezett keresletelaszticitás mutatójára is.

Külön problémát és hibalehetőséget je-

lent, hogy a matematikai képletek alapján megállapított prognózisokhoz előre becsül—

ni kell az árak és a jövedelmek változását

is. Itt általában az előző évek ,,tendenciái—

ra" szoktak támaszkodni, ami meglehető—

sen bizonytalan alap.

Természetes tehát, hogy a jóslatok álta—

lában messze esnek a valóságtól. Egy prog-—

'nózist szoktak emlegetni, amely bevált. Ezt

Jureen készítette 1949—1950-re Svédor—

szágra vonatkozóan, Jureen ebben az eset-

ben aránylag könnyű feladatot oldott meg,

mert egyszerűen feltételezte, hogya hábo- rú után a-lakosság vissza fog térni a béke- idők fogyasztási struktúrájához, ami való-

* ban be is következett. Ebben nagy szere—- pet játszott az, hogy Svédország,, mint

semleges állam, elkerülte a háborúval kap-

csolatos hatalmas gazdasági megrázkódta—

tást. A többi európai országban és az Egyesült Államokban a nagyarányú jöve—-

delem— és árváltozások az előrejelzést le—

hetetlenné tették volna.

A szovjet közgazdasági irodalomban fel-

vetődött az a kérdés,*hogy a polgári keres- letelemzés módszere mennyiben használ—

ható fel a szocialista statisztikában. A

szerző véleménye szerint a szocializmus- ban elsősorban gazdaságstatisztikai mód-

szereket kell alkalmazni (reprezentatív megfigyelés, közvéleménykutatás). Emel—

lett alkalmazhatók a matematikai módsze—

rek is, de csak abban az esetben, ha elő- zőleg megtisztították őket a polgári köz—

gazdaságtan tudományellenes, apologetikus

tanításaitól.

(Ism.: Szelényi Iván)

'ÁRSTATISZTI KA — HÁZTARTÁSSTATISZTI KA

Arstatisztika. az Egyesült Államokban

(The price statistics of the Federal Govern- 'ment.) Washington, 1961. N. B. E. R. 526 p.

A könyvet összeállító bizottság (a Natio- nal Bureau of Economic Research ársta—

tisztikai bizottsága) 526 oldal terjedelem-

ben részletesen ismerteti az Egyesült Alla—

mok Szövetségi Kormánya által készített

árindexeket, foglalkozik a velük kapcso—

latban felmerülő módszertani és gyakorlati

problémákkal és állástfoglal az egyes kér-

désekben. Két fő részből áll: 1. a Bizottság által készített jelentésből, és II. a Bizott—

ság munkatársai által készített, egy-egy

módszertani kérdéssel foglalkozó tanul—

mányból.

A vizsgálatnál elsősorban a fogyasztói árindexek (Consumer Price Index), a nagy- kereskedelmi árindexek (Wholesale Price

Index), és a farmerek által fizetett, vala-

mint a nekik fizetett árak indexének (In- d'dexes of Prices Received and Paid by Far—

mers) problémáival foglalkoznak, de érin—

tik röviden az egyéb árindexeket is.

A jelentés és a bizottság tagjainak ta—

nulmányai egyaránt az indexek pontossá—

ga növelésének kérdésével foglalkoznak.

Erre vonatkozóan a könyv mondanivaló—

jából a következő szempontokat érdemes

' külön kiemelni:

A. Bármely indexre egyaránt vonatkoz-

* nak az alábbi követelmények:

1. Előre megadott terv szerint kella sú-

lyokat felülvizsgálni.

2. Véletlen mintavételt kell végezni ab—

ból acélból, hogy az indexek megbízható-

ságát megállapíthassuk.

3. A piacon megjelenő új termékeket a

lehető leggyorsabban be kell vonni a szá—

mításokba.

_4. Az adatok begyűjtésével foglalkozó szerveknek biztosítani kell bizonyos pénz—

összeget önálló kutatási célokra, elsősor- ban az egyes termékeknél jelentkező mi—

nőségi változások kiküszöbölésére.

B. Speciálisan a fogyasztói árindexek—

nél:

1. A jelenleg használatos indexet

úgy kell általánosítani, hogy alkalmas le—

gyen a lakosság különböző rétegeinél

egyes személyek, valamint családok fo—

gyasztói árindexének meghatározására.

2. Célszerű lenne az egész lakosságra

egy összevont indexet is kiszámítani 'oly

módon, hogy az kiterjedjen a nem bérből

és fizetésből élőkre is.

136

STATISZTIKAI IRODALNII FIGYELO

C. A nagykereskedelmi árindexeknél:

1. A teljes nagykereskedelmi árindex szerkezetét úgy kell módosítani, hogy a feldolgozó iparokat jellemző valamely

összevontabb input—output tábla szekto—

rainak áralakulása is megállapítható le—

gyen.

2. Az egyes termékekre vonatkozó ada—

tokat célszerűbb lenne az eladók helyett a vásárlóktól begyűjteni.

Az Árstatisztikai Bizottság jelentése a

számára kitűzött célnak megfelelően a következő kérdésekkel foglalkozik:

a) az indexek felhasználása,

b) a meglevő indexek szerkezete és

koncepciója,

c) az adatok begyűjtésének és az ered- mények közlésének időzítése,

d) specifikációs és adatgyűjtési problé- mák,

e) az új ?termékek és szolgáltatások

megfigyelésénél felmerülő problémák,

f) az indexek revíziója,

g) az árak begyűjtésénél a valószínűség—

számítási módszerek

kérdése,

h) a fogyasztói kiadások megfigyelése, i) az árindexszámítás módszertanának állandó kutatási programja.

'A kiemelt három árindex állandó súlyo—

zású, s így az indexek felhasználása szempontjából nagy jelentősége van an- nak, hogy a súlyrendszert milyen időkö—

zökben és milyen szempontok szerint vizsgálják felül. Jelenleg a nagykereske—

delmi árindexek súlyait az 1954. év adatai

alapján állapították meg és általában az ipari cenzusok alkalmával szokták módo- sítani, A fogyasztói árindex az 1952. év

súlyai, a farmerek árindexe pedig az

1953—1957. évek súlyai alapján készül.

(Ezzel szemben a külkereskedelmi árin- dexeket változó súlyozás alapján, a Fi- sher-féle geometriai átlagolású képletnek

megfelelően számítják ki.)

Az árindexek kiszámításánál az a fel-

adat, hogy az árakat az egyes jól megha—

tározott, termékre állapítsák meg, s ezek változását vizsgálják. Csak így biztosít—

ható ugyanis az, hogy az árindexek az árak tényleges változásait jelezzék. A kü- lönféle indexeknél azonban előfordulnak még olyan esetek, hogy egységértékek (unit value) alapján dolgoznak. Másik részről azonban ennek a kérdésnek ter—

mészetes velejárója az, hogy ha nagyon pontosan specifikáljuk az egyes cikkeket, akkor azok nagyon gyorsan kiesnek a szá—

mításból. Ezért a megfigyelt cikkek köré—

nek gyorsan alkalmazkodnia kell a piac változásaihoz.

felhasználásának '

A mintavétel kérdésének minden index—v nél nagyon fontos szerepe van. Mivel ezek, az indexek szinte az egesz gazdasagi éle—w

tet felölenk, kulon gondot kell fordítani

arra, hogy a mintavétel alkalmazkodjék"

a megfigyelt terület sajátságaihoz. Ezért

nagy Jelentősége van a retege—remek. Az

indexek megbizhatóságának ellenorzésére ki kell számítani azok hibáját.

Egyes termékcsoportoknál az árak,

rendkívül nagy szezonális ingadozásoknak

vannak kitéve, ezért gondoskodnikell megfelelő szezonális korrekciók bevezeté-

séről.

A fogyasztói árindexek kiszámításának

az a célja, hogy a megélhetési költségek

változását vizsgálja a termékek és szol—

gáltatások valamely rögzített fogyasztói

kosara alapján. A kérdés megoldását azonban megnehezíti az, hogy a fogyasz—

tói kosár összetételét a fejlödés, a fogyasz-

tók izléseinek megváltozása miatt rövid időközökben kell módosítani.

Az Egyesült Államok a nagykereskedel-

mi árindexet 1890 óta folyamatos sorozat—

ban közli. Az index célja az volt, hogy az

elsődleges piacok árváltozásait vizsgálja.

Hamarosan kiderült azonban, hogy ezt a

feladatot is csak jelentős közelítéssel le—

het megoldani, mivel az egyes ügyletek—

nél felmerülhet számos olyan —— az árakat

befolyásoló —— tényező, amit megfigyelni nem lehet (például árengedmények, ha—

táridők, minőségi eltérések stb.). Eredeti-—

leg 250 termék alapján készült, ma 1900 alapján számítják ki napi, heti és havi

változatban.

A farmerek által fizetett és kapott árak

indexe három részindexből tevődik össze,

a farmerek termékéért kapott árak in—

dexéből, a farmerek által a termelőeszkö—

zökért fizetett árak indexéből, és a far-—

mereknek, mint fogyasztóknak, az árin—

dexéből.

Az export- és import—forgalomra nem

,,árindexet", hanem összevontabb cikk-—

csoportok alapján ,,unit value" (egység—

érték) indexeket számítanak 5 fő áru-—

csoportra, a geometriai átlagolású Fisher

formulának megfelelően. Az adatok 19195 óta évenként, 1928-tól negyedévenként,

1933—tól kezdve pedig havonta rendelke—

zésre állnak.

. A Bizottság tagjainak és munkatársai—

nak tanulmányai a legapróbb részletes- séggel elemzik a különféle árindexek ki—

számításánál felmerülő módszertani prob—

lémákat. Ezek közül néhányat érdemes

külön megemlíteni. így például az egyik

tanulmány azt vizsgálja, hogyan alakul—- nak az 1947—1959. években a kiválasztott nem tartós fogyasztási cikkek kiskereske—

íl

'i

STATISZTIKAI IRODALm FIGYELÓ

137

delmi árindexei akkor, ha több számba- jöhető módszerrel számolnak.

Egy másik tanulmány az árindexek

megszerkesztésével kapcsolatos mintavé-

teli problémákat tárgyalja, különös tekin—

tettel az Egyesült Államok fogyasztói ár—

indexénél felmerülő problémákra.

A tanulmányok foglalkoznak a szezoná—

lis ár- és mennyiségi változások kérdései—

vel, valamint a tartós fogyasztási cikkek figyelembevételével a fogyasztási ár- indexeknél. Meg kell említeni még a meg—

élhetési költségek indexének alakulásáról szóló tanulmányt a fogyasztók bizonyos

osztályainak esetében, valamint a nagy-

kereskedelmi és a fogyasztói árindexek stabilitását érintő egyes statisztikai té—

nyezőkkel foglalkozó tanulmányt.

(Ism.: Marton Ádám)

'

Latuch, Mikolaj:

Kísérlet a. lengyel háztartások 1959. évi számának és struktúrájának becslésére

(Próba szacunku stanu i struktury gospe-

darstw domowych w Polsce w 1959 roku.) — Przeglad Statystyczny, 1961. 2. sz. 179—186. p.

Az 1950. évi lengyelországi népszám—

lálás nem nyújtott tájékoztatást a vidéki háztartások és családok struktúrájáról, az 1960. évi népszámlálás adatainak feldol-

gozása pedig hosszabb időt vesz igénybe,

ezért kisegítő vizsgálatok alapján becsül—

ték meg a lengyel háztartások és csalá- dok struktúráját.

A becslést két változatban készítették

el.

Az első változatban a tervbizottság ada- tait és a szerző vizsgálódásait alapul vé-

ve, az 1950. évi adatokból kiindulva meg-

állapították a népesség népgazdasági ágak szerinti megoszlását 1959-ben. Ezután kü—

lönböző kisegítő vizsgálatok —— ankétok, háztartásstatisztikai felvételek, — alapján

megállapították az egy háztartáshoz tar—

tozó személyek átlagos számát népgazda- sági ágak szerint. Az adatok felhasználá-

sával kiszámították a háztartások számát

népgazdasági ágak szerinti megoszlásban.

További kiegészítő vizsgálatok alapján a háztartáshoz tartozó személyek száma szerint is felosztották a háztartásokat.

A becslés eredményeképpen megállapí-

tották, hogy 1959—ben átlagosan körülbe—

lül 8 millió háztartás volt Lengyelország- ban, és ezeknek a háztartásoknak átlagos

nagysága 3.8 fő volt.

A második változatban azokat a muta—

tókat használták fel, amelyek meghatá—

rozzák a különböző típusú háztartásokban

élő népesség számát, és ezeknek a háztar-

tásoknak átlagos nagyságát. E mutatók

alapján állapították meg a háztartások struktúráját és számát az összes kategóo riák összeadása útján.

A becslés első változata mutatkozott megfelelőbbnek.

A háztartások struktúráját megállapí—

tották az ,,ipar —— mezőgazdaság -— közle—

kedés —— egyéb", a ,,Város —— falu", és a

,,mezőgazdaság —— mezőgazdaságon kívüli

népgazdasági ágak" szerinti felosztásban.

A kapott eredményeket részletes tábláza—

tokba foglalták.

(Ism.: Andorka Rudolf)

Posztnikov, Sz.:

A családi költségvetések jövedelem szerinti csoportosítása

(O gruppirovkah bjudzsetov naszelenija po dohodu.) — Vesztnik Sztatisztlki. 1961. 6. sz..

44—54. 9.

A lakosság fogyasztási színvonalának

vizsgálata fontos helyet foglal el a szov—

jet statisztikában. A fogyasztás alakulását

jól jellemzik a háztartásstatisztika adatai.

A háztartásstatisztikai mutatókat nem

célszerű azonban minden esetben alkal—v

mazni, mert szóródásuk igen nagy lehet, különösen olyan vidékeken, ahol a termé—

szeti és gazdasági feltételek igen különbö-

zők. Ilyen esetekben a háztartásstatiszti-

kai adatok nem jellemzik megfelelően az

összlakosság fogyasztását. Ilyenkor lehe—

tőség nyilik azonban a márlegrnódszer al—

kalmazására, mert a mérlegek összeállítá—

sához a szükséges adatok mindenkor ren—

delkezésre állnak. Ez a módszer azonban nem pótolja a családi költségvetések elemzését, hiszen a lakosság fogyasztásá—

nak társadalmi, foglalkozási vagy jövedel- mi csoportok szerinti bontását nem tudja biztosítani. A háztartásstatisztika egyik fő kérdése a csoportképzés helyes alapel—

veinek kidolgozása. A csoportképző is—

mérvek mindig az adott időszak gazda-

sági sajátosságaitól függnek.

Jelenleg a szovjet háztartásstatisztika

legidőszerűbb feladata a lakosságnak a jövedelem szerinti csoportosítása. Ez le—

hetővé teszi a lakosság fogyasztásának a jövedelem növekedésének függvényében

történő kifejezését. Ennek érdekében biz—-

tosítani kell azonban azt, hogy a fogyasz—

tás mértékének összetételét a vizsgált té—

nyezőkön kívül egyéb tényezők ne befo-

lyásolják. Itt problémát elsősorban a csa-

ládok különböző nagysága és összetétele

jelent. A szerző először a leggyakrabban

alkalmazott csoportosítást vizsgálja, ahol

a csoportképző ismérv az egy főre jutó- jövedelem. Rámutat arra, hogy a családok különböző összetétele torzításokat okoz..