Kordos, J. – Czajka, B.: Fogyasztói árindexek Lengyelországban

STATISZTlKAl lRODALMl FlGYELÖ

961

nális vállalatok tevékenységének korlátozá—

sával védelmet kell biztosítani a fejlődő or- szá-gok exportja számára. Az ellenzők sze- rint nem a jelenlegi világgazdasági rend- szer a problémák forrása, és a multinacio- nállis vállalatok (például Nestlé, Shell) hoz- zájáruvltakzo harmadik világ több országának fejlődéséhez.

Ezeket és a korábbi gondolatokat is nagy- számú tábla, grafikon, ábra, fénykép, vala—

mint prominens személyisége-k és szakembe—

rek nyilatkozata támasztja alá.

(lsm.: Szász Kálmán)

.

HEINRICH. H.:

A NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG ARUFORGALMA

A NÉMET DEMOKRATIKUS KÓZTÁRSASÁGGAL ES BERLINNEL, 1987

(Warenverkehr mit der Deutschen Demokratischen Republik und Berlin (Ost) 1987.) -— Wirtschaft und Staristik. 1988. 2. sz. 115—118. p.

A Német Szövetségi Köztársaság és Nyu- gat—Berlin 1987-ben 7,41 milliárd márka (ei—

számolási egység) értékben szállított a Néa met Demokratikus Köztársaságba, illetve Ber- linbe, és 6,65 milliárd márka értékben szer—

zett be onnan árut. Az 1985. július óta ér- vényes megállapodás szerint 850 milllió már- ka értékű eltérés lehetséges a kivitel és a behozatal értéke között. Az áruforgalom össz—

értéke 1961 és 1985 között növekedett, 1986- ban és 1987-ben csökkent.

Az 1987. évi egyenleg lényegében arra en- gecl következtetni, hogy a két német állam közötti kereskedelmi forgalom értékének nö- vekedése attól függ, hogy a nyugatnémet vállalatok milyen mértékben hajlandók nö—

velni vásárlásaik—at keletnémet partnereiktől.

Az utóbbi két évben az összforgalom mérsék- lődése a nyersanyagok és félrkészrtermékek világpiaci óráinak csökkenésével magyaráz- ható.

1986 óta egyértelműen látható, hogy meg—

változott (az áruforgalom szerkezete. Bár még mindig meghatározók a nyersanyagok és fél—

késztermékek, de növekszik a késztermékek és a magasabb feldolgozottsági fokú termékek aránya. Az áruforgalom a termékjegyzék 4602

tételét érintette 1987-ben.

A Német Szövetségi Köztársaság és Nyu—

gat-Berlin szállításainak értékét termékcso- portonkénit vizsgálva látható, hogy az első négy (helyen 1986—ban és 1987-ben változat- lanul a gépipar, a vegyipar, a vas- és acél- gyártás, valamint az élelmiszeripar termékei szerepel—nek. Ezek közül a gépipari termékek értéke jelentős. a vas- és acélgyártás iter- mékeinek értéke kisebb mértékben nőtt. A beszerzések értékének termékcsoportok sze- rinti vizsgólota azt mutatja, hogy az előbb

? Statisztikai Szemle

emilitett években az első két helyet az ás—

ványolaj- és vegyipari termékek foglalják el.

A harmadik helyen 1986-ban a textilipari, 1987-ben a vas- és acéltermékek szerepel- nek. A negyedik helyen változatlanul a ru- házati cikkek állnak. A beszerzéseknél nőtt az ásvá'nyolajtermékek éntéke. a többieké vi- szont csökkent. A két német állam közötti áruforgalom értékét tartományok szerint vizs- gálva megállapítható, hogy Alsó-Szászország részesedése mind a kivitelben, mind a be—

hozatalban növekedett. Az első helyen Észak- Rajna—Wesztfália áll 30 százalék fölötti ré- szesedéssel, az utolsón pedig Bréma, 1 szá—

zalék körüli értékkel. A behozatalban Nyu- gat-Berlin (: második, ami nyilvánvalóan

földrajzi helyzetéből adódik.

A két ország közötti kereskedelem szálli- tósa—inak döntő részét (55.50/0) vasúton bo- nyolítják le, ezt követi a közúti, a vízi, s vé- gül az egyéb fuvarozási mód.

Az eltérő áruszerkezet következtében a ki—

vitel összsúlya 1987-ben 5.2 millió tonna, a behoz—atalé viszont 13,1 millió tonna volt. Eb- ből következik, hogy a kivitel esetében az egy tonnára jutó áruértéik lényegesen ma- gasabb. A vízi úton fuvarozott áruk átlagos értéke tonnánként 151 márka, (: vasúton szál- lított áruk esetében pedig 387 márka volt. A legértékesebb árukat ,,háztól házi—g" fuva—

roztók, itt az egy itonrnára jutó átlagos áru—

érték 2219 márka volt.

(ism.: Lutzer György)

KORDOS. J. — CZAJKA. B.:

FOGYASZTÓ] ÁRINDEXEK LENGYELORSZÁGBAN (Consumer price indices in Poland.) —- Statisrícal Journal of the United Nations. ECE. 1987. december

53—66. p.

A lengyel Statisztikai Fő'hivatail két mun- katársának cikke a fogyasztói árindexek szá—

mításának lengyelországi gyakorlatával fog—

l—aikozik. A cikk bemutatja az árrindexszámi- tás alapját képező ántípusokart. a reprezen—

táznvsok kiválasztásának módszereit, az ár- megfigyelés folyamatát és a súlyrendszert. A lengyel Statisztikai Főihivartal kétféle fogyasz- tóiárindex-jelilegű mutatóit számol: kiskeres- kedelmi ári-ndexeket (ezek magukban foglal- ják a szolgáltatásokat is) és a különböző tár- sadalmi—gazdasági népességcsoporvtok meg- él—hetésiköltség-indexét. Mindkét árindexhez ugyanazokat az egyedi indexeket és hasonló részindexeket, viszont eltérő súlyrendszert al- kalmaznak. A kiskereskedelmi árindexeknél a forgalmi értékekkel, a megéilihetés'ikölxtség- indexeknél pedig a házrtartársstaftisztileai fel- mérés kiadási tételeivel súllyoznak. Kiskeres- kedelmi árindexeket havonta számolnak, megélhetésiköltségmindexeket pedig negyed- évente.

962

Az árindexszómitóshoz a kiskereskedelmi árok következő fajtáit figyel-ik meg: a szo- cialista kereskedelmi hálózatban értékesített árucikkek. a vendéglátás. a piac, a fekete- piac és a szolgáltatások árait.

Az árválkozások nyomon követhetők az ál- l—amfigamgatási szervek árváltozási döntések—

ről kiadott árlistájáből (az alapvető élelmi- szerek, a fűtőalnyogok, a kommunális szol—

gáltatások árai), o kiskeneskedelmi üzletek, szolgáltató és vendéglátó egységek és a pia—

ci árok jegyzékéből. a vendéglátó egységek kötelező árjelentéseiből, továbbá ra fekete- piaci árak vizsgálatából.

A fogyasztói árindexek számításához fel—

használt reprezentánsok listája, amely mind- két típusú index'nel azonos, 1400 árucikket és szolgáltatást tanto-lmaz. A reprezentánsok kiválasztását a Statisztikai Főhivaital végzi.

A neprezentánsakkal szemben támasztott a- lapvető követelmény, hogy a képviselt áru- csoport forgalmából jelentős mértékben ré- szesedjen, valamint az ország különböző ré- szein viszonylag hosszú időszakon keresztül kapható legyen. Az utóbbi felkérte! napjaink- ban nem minden reprezemánsnál érvénye—

sül. A "fogyasztói kosár" ennek ellenére tall- talmiazza az alapvető szükségletek kielégíté—

séhez szükséges javakat, bár azokat sokszor csak korlátozott mennyiségben és rendszer- telenül lehet megvásárolni. A reprezentánsok jegyzékét évente felülvizsgálják és korszerű- síti'k.

Az árak megfigyelését a vajdasági statisz—

tikai hivatalok alkalmazottai, az ún. árfel—

ügyelők végzik, Az ánfelivrás az ország 125 területét érinti. Az árfelimérésben részt vevő területeken minden kiskereskedelmi és szol- gáltató egységből gyűjtenek árart, hogy a reprezentá nsokna megfelelő mennyiségű adat álljon rendelkezésre. Általában egy repre- zentánsra 3—6 árait jegyeznek fel. A fekete- piaci árakat 1981 óta kísérik figyelemmel a városokban. Az árfelügyelő közvetlen környe- zetét, családtagjait, szomszédait, ismerőseit kérdezi ki, akárcsak a magánszemélyek ál- tal (nyújtott szolgáltatások megfigyelése—nél.

A miagónkereskedelm—et és a magánvendég- látást nem érinti az árfelmérés. Ezekről a háztartásstartiszrbikai vizsgálatból nyernek in- formációt.

Ha az árucikk nem felel meg a reprezen- tánsokkal szemben támarsmtott követelmé- nyeknek (például hosszabb ideje nem kap- ható, a forgalomból való részesedése nagyon alacsony), akkor másik árucikkei váltják fel.

Minden megfigyelt reprezentáns egyedi ána- iból számtani átlagot, majd az így kapott Ó'űllGlgÓ-Uülkból megfelelő indexeket számita- lnak.

A kétfajta árindex számítási menete eddig a pontig megegyezik, súlyozások viszont el- tér egymástól.

A kiskereskedelmi árindexek súvlyait a ke—

reskedelmi statisztika jelentéseiből nyer—t for- galmi értékek adják. A hómllomtó—SSEO'ÚS'ÉMOGÉ felmérés eredményeit ebben ez eseteben osok

kiegészitő forrásként használják.

-— A szocialista kereskedelemben értékesített áruk árainak súlyrendszerét több lépésben állapítják meg.

A kiskereskedelmi egységek forgalmát az élelmiaza?

rek, az alkoholtartalmú italok és az egyéb cikkek (ruha. iparcikk stb.) 100 árucsoportjára közvetlenül határozzák meg. A kiskereskedelmi for alom összeté- teléről. az árukészletekről szóló jelen sokból közre—

tett úton kapnak részletesebb információt. Ennek alapján az árucsoportokat további kétszáz tételre bontják. A további bontáshoz az előzőlmél is rész—

letesebb háztartásstatlsztiikai felmérésből nyert ado;

tokat alkalmazzák (például a kereskedelomstatiszti—

kai jelentésekben :: ruhánál csak 23. a lábbelinél 5. míg a háztanássratisztika kiadási tétolelnél 50.

illetve 16 súlytétel szerepel).

- A vendéglátás árindexénak súlyrondszorét két—

féleképpen készitik el: a vendéglátó egységek ti- pusa és az árucikk—k szerint.

—— A nem szocialista kereskedelmi hálózat súly—

rendszerénél a Statisztikai Fdhivotol zöldség- és ól- latitermék—mérlegoi alapján becsülik a forgalmi ér—

téket. A súlyokat az egyedi termékek óvo: mennyi- ségeinek és a megfelelő éves piaci áraknak a szor- zata adja. A magánkoroskodolmi hálózatban értéke- sített áruk árindoxének súlyai a Magánkoreskedők és -szolgúltatők Főtanácsának jelentéseiből származ- nak. A háztartásstatisztikai felmérés alapján a nem szocialista szektor súlyadatait 228 tételre bontják.

—- A szolgáltatások árindoxének súlyrondszcrében 140 súlytátol szerepel. amelyeknek 85 százalékát köz- ponti, valamint ágazati jelentések alapján állítják

ossze.

így végül a kiskereskedelmi árindexekniél 681 áru- és szolgáltatásosoportra számita-

nak érészindexeket.

A megélhetési költségek súly-rendszerre a háztartc'rsstarti-sztikai felmérésből nyert klád—á- si tételeken valrapul. A kövekkező háztartás- rtipusok'ra számíthatnak külön indexeket:

— az alkalmazottak háztartásairo, ahol a megél- hetés fő forrása a szocialista szektorban végzett munka:

-— az egyéni gazdálkodók háztartásaira. ahol a megélhetés fő forrása a saját mezőgazdasági bir- tokon végzett munka;

—- a kettős jövedelműek háztartásaira, ahol a szo—

cialista szektorban és a saját tulajdonú mezőgaz- dasági birtokon végzett munkából is származik jö- vedelem;

-— a nyugdíjasok háztartásaira, ahol 0 fő jöve—

delemforrás a nyugdij:

— az alkalmazottak és a kettős jövedelműek ház- tartására együttesen.

A megélhetési költségek indexét a fenti öt csoportra 491 áru- és szolgállaatásosopont részinidexéből számítják ki. A súly minden csoportnál a 'hámtaantás egy tagjára jutó bá—

zisidőszaki kiadós. A sályrendszer kizárólag a háztartások fogyasztási kiadásait tartal- mazza., így lelhót nem foglalja magában az önkéntes díjakat, a pénzbirságot, xa hitelvisz- sma—fizetést, 'a valutavásárlást stb.

A háztartások alkohol- és dohányvásánlás- ra, vendéglátásra forditott kiadásait a mak- road—aitok alapú—n korrigálják, mivel a hír—ntar- rtó-sstoiiszti'kai megfigyelés kevesebb kiadást

mutat a valóságosnál.

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

963

A korábbi gyakorlattól eltérően 1982-től a megélhetési költségek indexének súllyrend—

szere nemcsak a pénzügyi kiadásokat. ha- nem bizonyos természetbeni (nem vásárolt) árucikkek becsült értékét is tartalmazza, az- az a saját termelés és az ingyenes áruk és szolgáltatások értékét is. Ez a módszertani változás elsősorban a gazdálkodók és a kettős jövedelműek háztartásainok indexeilt érintette.

Az elmúlt évek árváltozásai. különösen az 1982. éviek megváltoztatták az általános pi—

aci helyzetet és a vásárlások szerkezetét. Bi- zonyos árukat jegyre adnak, bizonyos áruk- ból pedig hiány van, Emiatt a súlynendsze'rt is gyakrabban kell felülvizsgálni. korszerűsí- teni. 198049 mindkét tipusú indexet ötéven—

ként, áll—andó súlyokkal számították, 1980-tó—l párhuzamosan alkalmaznak állandó és éven—

te váll—tozó súly—okat.

Jelenleg a súllyoz'ástól függően a követke—

ző kiskereskedelmi árindexeket számítják: a két évvel korábbi éves forgalmi értékekkel súlyozott h—avi uáriinxdexeket, az előző év azo- nos időszakának forgalmi értékével súlyozott negyedéves, féléves és előző évi indexeket.

Végül az éves kiskereskedelmi árindexekét külön kiszámítják a bázis- és a beszámolási év súlyaival.

A megélhetési költségek indexét a súlyo- zástól függően a következő módokon szá- mítják: :: két évvel korábbi éves kia-dások- kal, az előző év azonos időszakának negyed- éves kiadásaival és a beszámolási időszak negyedéves kiadásaival súlyozva. Az éves megélhetési költség indexeket a bázis- és a beszámolási év súllyailnak felhasználásával is kiszámítják.

(Ism.: Paluska Csilla)

McNABB. R.:

A BRIT MUNKAERÖPIAC TAGOZÓDÁSA ' ÉS A KERESE'I'NAGYSÁG

(Testing for labour market segmentotion in Bri- tain.) -— The Manchester Economic and Social Stu—

dieám1987. szeptember. 257—273. p.

.

Korábbi meghatározásokban a munkaerő—

piac tagozódásí vagy másként szegmentáci- ós elmélete kétfajta metszettet: elsődlegeset és másodlagosat különböztetett meg, és ezeket az állásokra jellemző ismérvekkel de—

finiálta. Az elsődleges foglalkoztatási szeg—

mens az olyan állásokat foglalja magában, amelyek előnyös keresetet és munkakörülmé- nyeket, gyakorlatszerzlési lehetőségeit, jó elő- menetelt és tartós munkaalkalmat igérnek.

A másodlagos metszet —- ebből következő- en — kis keresetet, általában kedvezőtlen munkateltételeket és bizonytalan alkalmazást

klflnlállu

7'

A hagyományos munkaerőpiaci elmélettel szemben a szegmentációs hipotézis — a ma- gia "jó" és ,,rossz" állásaival -- nem a ter—

melékenységben mutatkozó egyéni különbsé—

gekre alapoz. Léteznek ugyanis dolgozói cso- portok, amelyek egyébként alkalmasak len—

nének arra, hogy az ,.elsődleges" állások- ban tevékenykedjenek, de nem tudják ezt megtenni, mert társadalmi és intézményi akadályok állják útjukat, A munkaerőpiac állitólagos réteglződvése mögött inkább lkü- lönböző magatartás- és viselkedésformák húzódnak meg, amelyeket mindegyik szeg- mensben a betölthető állások (típusa és a vállalatokban követett munkaszervezési mód- szerek táplálnak. Ebben a vonatkozásban a legfontosabb viselkedési jegy a munkaválla- lás, illetve munkában maradás állandóságá- val kapcsolatos. Az ,,el—ső osztályú" állások a strukturált bel—ső munkaerőpiacon találha- tók és a gazdaságnak azokban a szektorai- ban, ahol nagy a szervezett dolgozók ará—

nya,, erőteljes az állótőke-felhaszrnálás, to- vábbá azon a termékpiavcon, ahol gyakoriak a monopóliumok hatalmi megnyilvánulásai.

Ezen a strukturált belföldi munkaerőpiacon a munkaerő elosztását és a bérnagyság meghatározását olyan, nem gazdasági meg—

fontolások uralják, mint a szokások és a munkahelyen érvényesülő társadalmi szabá- lyok. E munkaerő-elosztási és bérezési struk- túrákna'k lényeges sajátsága, hogy céljuk függő, állandó és "kiszámítható" munkaerő- forrás létrehozása.

A másodlagos foglalkoztatási metszet — az előbbivel ellentétben —— a gazdaságnak azo—

kata részei—t foglalja magában, ahol viszony- lag kevés a szervezett dolgozó, alacsony a termelékenységi színvonal, munkaigényes technológiát alkalmaznak, és ahol a cégek egy általában versengő itenmékplac viszony- lag szűk skáláján működnek. A másodlagos foglalkoztatási szféna ily módon nincs össze- kapcsolva a strukturált belső munkaerőpiac- cal. (és a munkáltatókról feltételezik, hogy úgy viselkednek, mint ha dolgozói-k azonos uteljxesitm'ényűek lennének, és a munkaerő-

torgalom költségmentes.

A muunkaerőpiaan—ak az állások típusai sze- rinti tagolása az ágazati szerkezet olyan kettősségéhez fűződik. amelyet a piaci vi- szonyok, a szervezeti felépítés, a kereslet, a technológia változatai, valamint a szakszer—

vezeti befolyás hatásfokána és más ténye—

zőkre alapoznak. Az ágazati szerkezetnek ez a kétfelé ágazása —— egyrészt egy központi magnak mondott csopontra, másrészt a peri—

fériárfa — jelentős átfedést tartalmaz azzal a struktúrával, amelyet az állások vonatkozásá—

ban elsődleges és másodlagos szeglmenrsként azonosítanak. A központban elhelyezkedő ágazatok elsődleges és másodlagos tipusú állásokat egyaránt tartalmaznak. ámbár itt