A termelőiár-indexek módszertani alapjai

(1)

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

A TERMELÖIÁR-INDEXEK MÓDSZERTANI ALAPJAI

NÁDUDVARI ZOLTÁN

A nemzeti és nemzetközi statisztikai közlések szerves részei a termelőiár-indexek idő—

sorai, valamint az árindexek felhasználásával készített statisztikai alapmutatók. A fejlett statisztikai rendszerrel rendelkező országok — nemzeti publikációikra építve —— összehasonlit- ható árindexsorokat közölnek az ENSZ, illetve az Európai Közösség egységesített módszer- tanának megfelelő tagolásban. Lehetőleg azonos bázisév (például 1990) segíti az egységesí- tést a nemzetgazdasági elszámolásokhoz illeszkedő felépítéssel. A magyar statisztikai rend—

szerben —— más lényeges korszerűsítésekkel összhangban — az ipar és az építőipar árstatiszti- kája is mélyreható változás előtt áll, ezért indokolt áttekinteni az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztársaság termelőiár-statisztikájának azokat a vonásait, amelyek a módszertani alapok felülvizsgálatához tanulságul szolgálhatnak.

AZ ÁRMEGFIGYELÉS KÖRE

Az Egyesült Államok termelőiár-indexei (Producer Price Indexes — PPI) a belföldi ter- melők meghatározott termékeinek átlagos árváltozásait mérik. A Munkaügyi Statisztikai Hivatal (Bureau of Labor Statistics) havonta 75000 egyedi áru árviszonyszámához kér be postai úton adatot, minden áruosztályban legalább 3 termelőtől. Olyan termékrepre- zentánsokat választottak a mintegy 3lOO—féle áruosztályra, amelyeknek egyedi árváltozásai az árindexszel jellemzett árutömeg egészének árváltozásait tükrözik a mezőgazdaságban, erdő- gazdálkodásban és halászatban, a gáz- és villamosenergia-szolgáltatásban, a bányászatban, a feldolgozóiparban, valamint meghatározott szolgáltató ágazatokban. A termelőiár-indexek kidolgozása során a feldolgozottsági fok szerint (késztermék, továbbfelhasználásra előállí- tott termék és nyersanyag), valamint értékesítési irányok szerint készülnek összevont árin- dexek. A mélyebb termék- és ágazati szerkezet az országos osztályozási rendszert (Standard Industrial Classification — SIC) követi. A termékkódokat a Munkaügyi Statisztikai Hivatal az országos cenzus osztályaira építve alakította ki.

Az új termék csak azután kerülhet be az indexszámításba, ha piaci helyzete megszilár- dult, mivel a kezdeti időszakban jelentősen változik a termelés mennyisége és ára. A repre- zentációba vonható új termékről —- a kiválasztás előkészítéseként -— részletes információkat kérnek az érintett termelőktől :

— az árat meghatározó tényezőkről;

—- az értékesítés megoszlásáról értékesítési irányok szerint;

— a szokásos engedmények fajtáiról, nagyságáról;

— a vásárlók csoportjairól (például az eladások szokásos nagysága szerint);

— az áruszállítás szokásos feltételeiről;

(2)

970 NÁDUDVARI ZOLTÁN

—— a termék árváltozásainak általános módjairól;

— a termékre kirótt fogyasztási adóról;

- a vizsgált termékfajta piaci részesedéséről (értékesítési irányok szerint);

— a csomagolás jellemzőiről;

— a felhasznált szállitóeszközökről.

A viszonylag kis értékben értékesített termékek csak olyan esetekben szerepeltethetők az indexszámításban, amikor ármozgásuk lényegesen eltér más árucikkek árdinamikájától.

(Japánban például olyan árucikkeket számítanak be az árindexbe, amelyek éves értékesítése az indexben szereplő összes termék értékesítésének legalább tízezred része.) A legtöbb árin- formáció közvetlenül a termelő cégtől (önkéntes alapon és bizalmasan) érkezik, s azokra a kereskedelmi akciókra vonatkozik, amelyek révén az áru a legelső vevőhöz (például a fel- használóhoz, a nagykereskedelemhez) eljut.

Az Egyesült Államok Munkaügyi Statisztikai Hivatala (1967 januárjától) a hónap meg—

határozott napjára vonatkozóan végzi az ármegfigyelést: a tárgyhónapok 13. napját tartal—

mazó hét keddi napján érvényesített tényleges (,,szerződés szerinti") árakat kell közölni. Ár- jegyzék szerinti árak csak kivételesen, szerződéses árak hiányában használhatók fel.

A Német Szövetségi Köztársaságban az iparra és az építőiparra vonatkozó ármegtigyelés során a Szövetségi Statisztikai Hivatal és a tartományi hivatalok figyelembe veszik az ár- statisztikáról alkotott (1958. évi) törvényt, amely megköti az árjelentésre kötelezhető belföldi termelő szervezetek számának felső határát, s ezt már (mintegy 15 000 ársorral) csaknem teljesen kimerítették. Különleges helyzet adódott az árindexek 1985. évi bázisra való átszá- mítása kapcsán, mivel az ipar korábbi termelési termékjegyzékét 1982-ben új, egységes ter—

mékosztályozóval váltották fel. Ehhez alkalmazkodva módosult az összevont termékcsopor—

tokhoz rendelt termékosztályok, ezen belül az árreprezentánsok összetétele. A termékrepre- zentánsok körét úgy alakítják ki, hogy az egyes ágazatok összes értékesítésében viszonylag jelentős részt képviseljenek a megfigyelt áruk. Figyelembe veszik, hogy az áruhalmazban nem szereplő más árucikkek ármozgására mennyire jellemzők a kiválasztott ársorok, és azt is, hogy a kiválasztott termékek várhatóan milyen időtávon lehetnek a piacon.

A nyugatnémet termelőiár-indexet az ipari termékek belföldi értékesítésére határozzák meg. A termelők közül olyan adatszolgáltatókat választanak, amelyek számottevő mennyi—

ségben termelnek belföldön a vizsgált áruból, és az árképzés folyamatára érzékelhető hatás—

sal vannak. A belföldi termelőket — az Egyesült Államokhoz hasonlóan —— aszerint is választ- ják, hogy az árindexekkel az ország valamennyi körzetét reprezentálják. Az áruosztály egé—

szét jellemző alapspecifikációt a cégek maguk részletezik, szabadon végezhetik a reprezen- tánsként választott változatok, modellek, márkák azonosítását.

A magyar iparstatisztika a hatvanas évektől kezdődően egészült ki a termelői árak meg- figyelésével. Az iparvállalatok 1959-ig változatlan áron jelentették termelésüket, igy közvet- lenül elvégezhetők voltak a volumenszámítások. A jelenleg alkalmazott havi termelőiár—je—

lentés mai formája 1971—ben alakult ki. A volumenszámítás ágazati tagolásához igazodva az ipari szakágazatok ,,saját" áruválasztékát reprezentáló széles termékkört és ipari szolgál- tatásokat figyelnek meg a kijelölt termelők árjelentései alapján. Az adatszolgáltatók (a szer—

vezeti besorolást figyelembe véve) az ágazat összes termelésében viszonylag nagy része- sedésűek. A szervezetekre épített ágazat koncepciójából következik, hogy a termékosztá—

lyozó valamely főcsoportja, csoportja, illetve alcsoportja több ipari alágazat ármegfigyelé- sében is előfordulhat. Szervezeti változások esetén a korábbi szakágazatából kivált új cégek évek óta vezetett ársorai csak megfelelő súlyszámkorrekciókkal illeszthetők az új szervezeti besorolás szerinti ágazat, illetve szakágazat ,,saját" áruválasztékába.

A kilencvenes években a magyar ármegügyelésben is gyökeres változással fog járni, hogy az ENSZ új ágazati osztályozóját (International Standard Industrial Classiiication of all Economic Activities — ISIC Rev. 3), valamint külkereskedelmi termékosztályozóját

(3)

A TERMELÖIÁR-INDEXEK 971

(Standard Industrial Trade Classification System — SITC Rev. 3) alkalmazzák a hivatalos statisztikák. Erre tekintettel az árindexsorok tagolását (a jelentő szervezetek ágazati beso- rolásától függetlenül) a belföldön előállított és belföldön értékesített áruk nemzetközileg azonosítható osztályait követve célszerű felépíteni.

A termelés egészének árindexet (a külkereskedelmi ármegíigyelés koncepciójával egyez—

tetve) a termékfőcsoportra jellemző értékesítési irányok árszínvonalindexének súlyozott át- lagaként lehet meghatározni, amint ezt a nyugatnémet összesített index tapasztalatait ismer- tetve a további részek kifejtik. Ezt a rendkívül munkaigényes átállást az indexek új bázisévé- hez kapcsolódóan célszerű elvégezni, felhasználva a különböző ipari szakágazatokban ko- rábban is megfigyelt ársorokból mindazokat, amelyek a hazai gyártású termékek belföldi értékesítésében kellően nagy részesedésűek. Arra is lehetőség nyílik, hogy elhagyják az egyes termékosztályok ármozgását kevéssé jellemző, a teljes áruválasztékban elhanyagolható súlyú termékreprezentánsokat.

A továbbvezetett, valamint megszüntetett ársorok mellett természetesen az is szüksé- gessé válik, hogy a teljes áruválaszték megügyelésére újonnan kijelölt új termékreprezentáns- csoportokat is képezzen a Központi Statisztikai Hivatal. Lehetőleg fenntartandó a koncent- rált ármegtigyelés, kiválasztva azokat a termelőket, amelyek árváltozásaik révén (például nagy részesedésük, rendszeres kibocsátásuk, exporthányaduk, jellegzetes vállalatméretük vagy földrajzi jellemzőjük folytán) a meg nem figyelt áruk illetve termelőik árváltozásait is képesek reprezentálni.

AZ ÖSSZESlTETT TERMELÖIÁR-INDEX KONCEPCIÓJA

A Német Szövetségi Köztársaság tartományi statisztikai hivatalaiban a belföldön termelt és belföldön értékesített termékek ársoraiból havonta meghatározott termelőiár-index az összesített termelőiár-index számításának egyik alapadata. Ehhez járulnak az exportban ér- tékesített ipari termékek főcsoportjaira számított — azonos bázisévre vonatkozó — havi árin- dexek.

A két értékesítési főirány árindexeit a bázisévi értékarányt alkalmazva súlyozzák az összesített termelőiár—indexek számításakor. Időzítésüket és paritásukat tekintve eltérő szem- lélet tükröződik a két árindexben, mivel az eladott áruk belföldi termelői ára a gyártelepen érvényes, az exportárak Viszont arra az időpontra és fuvarköltségre vonatkoznak, amely a határátlépéskor (vámoláskor) meghatározható. A termelés, valamint a tényleges áruexport tárgyévi árreprezentánsai emiatt nem egyeznek meg, arra visszavezethetően is jelentős eltéré- sek adódnak, hogy az exportár megfigyelése az ország teljes kivitelére kiterjed, ezen belül a fő tevékenységük szerint nem ipari szervezetek exportja (akár belföldi ipari háttér nélkül is) számottevő részesedésű lehet. Ez a kettős árindex-megfigyelés indokolja, hogy az összesített termelőiár—indexek számítása nem építhető az iparban is gyártott konkrét termékek áraira.

Jelenleg 3l—féle termékcsoport, továbbá 6 erősen összevont megfigyelési egység ipari terme—

lői-, valamint exportárindexeinek súlyozott átlagát közli havonta a Szövetségi Statisztikai Hivatal.

A nemzetközi statisztikai összehasonlítások kialakult rendszeréhez alkalmazkodva havonta ilyen összesített termelőiár-indexet számítanak

— az alapanyagok és a zömmel termelőfelhasználásra értékesített javak,

— a beruházási javak,

-— a fogyasztási cikkek (élelmiszerek nélkül),

— az élelmiszeripari termékek,

— az összes feldolgozóipari termék, -— az összes megfigyelt ipari termék

aggregált belföldi és exportárindexeiből.

3!

(4)

A közölt főindexeket az ágazati és a termékosztályozás megfelelően csoportosított elemi információiból határozzák meg, áthidalva az ipari és a külkereskedelmi osztályozók eltérő tagolásából eredő indexhozzárendelési nehézségeket.

Az Egyesült Államokban az úgynevezett nemzetközi árindexet (International Price Indices) negyedévente számítja a Munkaügyi Statisztikai Hivatal a nem katonai rendeltetésű áruk exportjára, valamint importjára. A külföldi vevőnek értékesített termékek exportárába beszámítják a nemzetgazdasági elszámolások szerinti ,,exportban" ügyelembe vett eladókat (ipari cégeket, üzleti vállalkozásokat és a belföldön működő magánszemélyeket) függetlenül attól, hogy a cég milyen részben amerikai tulajdonú, illetve hogy az itteni székhellyel tevé- kenykedő magánszemély az Egyesült Államok állampolgára-e (ezt a fogalomkört ,,rezidens"

megnevezéssel az importügyletek alanyaira is alkalmazzák). Az exportra 1984 februárja, az importra 1983 februárja óta közölnek ilyen felépítésű árindexeket, jelenleg l985-ös bázi—

son. A nemzetközi kereskedelem árindexein belül elhatárolják

— a nyersanyagok,

— a mezőgazdasági cikkek,

— a félkész (termelő felhasználású) termékek, - a készárukon belül:

a beruházási javak, a fogyasztási cikkek

teljes exportjának, valamint importjának árindexeit. Néhány kivételes esetben a postai úton gyüjtött negyedéves árkérdőtvet nem közvetlenül az exportáló, illetve importáló cégtől, hanem egyéb adatszolgáltatóktól kérik.

A külkereskedelmi akciók megfigyelésére az az előírás, hogy a naptári negyedév harma—

dik hónapjának első két hetében érvényesített export- és importárakat kell meghatározni, ezen belül megadva a leszámítolásokat, az engedményeket, a jutalékokat. így az indexszá- mitásban azokat az aktuális árakat szerepeltetik (export esetében amerikai határparitáson), amelyen az eladás és a vétel realizálódott. Az emlitett főátlagokon túlmenően közlik az Egyesült Államok exportjának és importjának negyedéves árindexeit a SITC 4 és 5 jegyű azonosítójú osztályaira részletezetten is, hogy az ország belföldi ártendenciáival összehason—

líthassák a megfelelő külkereskedelmi árindexeket. A csoportképzést az ágazati osztályozó (SIC), valamint a végső felhasználás csoportja szerint is elvégzik a külkereskedelmi árindexek részletező közléseiben.

Az Egyesült Államok Munkaügyi Statisztikai Hivatala a hetvenes évek végéig nem vég- zett kiterjedt kérdőíves exportár-megügyelést, csak a Kereskedelmi Minisztérium által pub- likált termékkörre voltak számíthatók az egységértékindexek. Ezek az indexek azonban az árak mozgásáról csak nagyon általános, hozzávetőleges képet szolgáltatnak, s ez gyakorlati alkalmazhatóságukat korlátozta a termelői árak, illetve nagykereskedelmi árak indexeihez viszonyitva. _

Nélkülözhetetlenné vált ezért olyan export- és importárindexek számítása, amelyek elemzési alapinformációkat szolgáltatnak például a fizetési mérlegekhez, a termékek nem- zetközi versenyképességének, valamint tartós ártendenciáik vizsgálatához. Az egységérték- index ugyanis olyan mutató, amely — az árak változásán túlmenően — az árucikkek minőségé—

nek és a külkereskedelem áruszerkezetének változását is tartalmazza (a többi tényezővel keverten).

A magyar iparstatisztikában — a kijelölt iparvállalatok belföldi értékesítésű termékein túlmenően — szerepel a két exportfőirány ármegíigyelése is, mivel a külkereskedelmi értékesí- tés volumenmérésének fontos alapadatai az egyes (szervezet szerint csoportosított) ipari szakágazatok havi exportárindexei. Megfelelő számításokra építve összehasonlító árakon összegezhető az alágazatok, ágazatok, illetve az ipar bruttó termelési indexéhez figyelembe vett teljes kibocsátási adat, amely együttesen tartalmazza (a szervezet szerint csoportosított)

(5)

A TERMELÓIÁR-INDEXEK 973

ágazatok belföldi és exportértékesitését. Az iparon kívüli termelők iparcikkexportját is tar—

talmazza a teljes külkereskedelmi forgalomhoz végzett reprezentativ ármegfigyelés és árindex- számítás. Ennek tagolása azonban nem az ipar ágazatait, hanem az export és az import ter- mékfőcsoportjait veszi alapul.

A nyugatnémet Szövetségi Statisztikai Hivatal külkereskedelmiár-indexeiben a terméket exportáló és importáló cégek havi adatszolgáltatásait használják fel, a megfigyelt határpari- tásos árakban — a termelői ár változásain túlmenően —- a szállítási költségek változása is ér—

vényesül. A termékimportot határparitáson viszonylag nagyobb fuvar- és biztosítási költség (c. i. f.) terheli, mint az exportot, és az import járulékos költségei gyakrabban változnak, mint a (nagyrészt belföldi fuvarokat felhasználó) exporté. Nagy eltérések adódhatnak a szer—

ződéskötés, valamint az országhatár átlépésének időpontja között, ezért a külkereskedelmi statisztikában következetesen a szerződéses árakat figyelik meg (így az időt illetően is repre- zentatív az ármegfigyelés). Mivel nem kötnek folyamatosan üzleteket, a nyugatnémet kül- kereskedelmi statisztikához a beszámolási hónapban kötött szerződésekben meghatározott árak átlagát figyelik meg (és nem a hónap egyetlen napján kötött szerződések árait).

Az export- és importárakat nemzeti valutában (nyugatnémet márkában) határozzák meg az adatszolgáltatók, levonva az árból a fizetendő adókat és a költségvetéssel szembeni egyéb kötelezettségeket. Az export több mint felét más konvertibilis valutában kötik (az importügyleteknek csak egytizedét), a márkára való átszámítást a frankfurti valutatőzsdén a beszámolási hónapban érvényes középárfolyam alapján végzik, ha nem hozzáférhetők a hivatalos árfolyamok. A valutaárfolyamok változása esetén az árindexeket nem kell pót—

lólag helyesbíteni. Valószinű ugyan, hogy nőnek az exportárak (és csökkennek az import- árak), ha a nyugatnémet márkát felértékelik egy vizsgált külföldi valutához képest, csupán a statisztikai adatok alapján azonban nem követhető, hogy milyen összetételűek és milyen mértékűek a külföldi valutákban kötött szerződések emiatt bekövetkezett bevételváltozásai.

Az egyes külkereskedelmi ársorokat — az index reprezentatív jellegének erősítése érde—

kében — az árdinamikára (és nem a súlyozó sémában való részesedésre) tekintettel választják ki. Annál kevesebb ársort szükséges alkalmazni, minél kiegyenlítettebb a megfigyelt termé- kek havi ármozgása az indexen belül. A közlekedési eszközök árindexe például viszonylag kevés termékreprezentánsból is pontosan meghatározható, így ebben az esetben az egy ár- sorra jutó külkereskedelmi forgalom az ipari termékekre jellemző átlagos mértéket jóval meghaladja..

AZ ÁRINDEXSZÁMíTÁS SÚLYRENDSZERE

A hivatalos termelőiár—indexeket általában bázisidőszaki súlyozással (Laspeyres-in- dexszel) számítják tisztán gyakorlati megfontolásokból, mivel a tárgyidőszaki súlyozású (a Paasche-index szerinti) árindexhez kevésbé állnak rendelkezésre megfelelő adatok. Amint az összehasonlított időszakok áruszerkezete a bázisévtől való távolodás miatt mind erőtelje- sebben eltér, úgy csökkenhet az árindex pontossága, ezért (újabban 4-5 évenként) az index- súlyozást újraszámitják. A súlyozás cseréjének egyik kiinduló információját az ipari cenzusok és a termelési, forgalmi statisztikák szolgáltatják mind a termékek és ágazatok osz- tályozásában, mind az értékadatok célszerű tagolását, belső arányait illetően.

Az Egyesült Államok Munkaügyi Statisztikai Hivatala 1987 januárja óta az 1982. évi súlyozású termelőiár-indexeket közli, a súlyszám az egyes áruosztályoknak a teljes áruvá- laszték nettó árbevételében való részesedése. A nyugatnémet árindexeket jelenleg 1985. évi súlyokkal közlik, a tervek szerint a következő bázisév 1990 lenne, az Európai Közösség többi tagországával összehangoltan.

A súlyozó séma -— a közvetlenül megfigyelt áruosztályokra építve — hozzákapcsolt sú—

lyokat is tartalmaz olyan (az indexben figyelembe vett) áruosztályok áraira, amelyekről is-

(6)

meretes vagy feltételezhető, hogy árváltozásaik az árreprezentánsokéhoz hasonló. Nem ésszerű az egyedileg előállított beruházási javakra havi ármegfigyelést végezni, ezért olyan árváltozásokat vesznek át például a hajóhoz, a gyártósorokhoz, az űrjárművekhez, amelyek hasonló termelési folyamathoz kapcsolódnak, és amelyeknek árai rendszeresen megfigyelhetők. A megfigyelt bázisidőszaki áruhalmaz kereteit változatlanul hagyva minden év januárjában részleges index-felülvizsgálatot végeznek, hogy érvényesítsék a termelésben és értékesítésben időközben bekövetkezett változásokat.

A főindex, valamint a csoport— és alcsoportindexek bázisévcseréhez kapcsolódó újra—

számitásának eredményeit részletesen közlik, ún. láncoló tényezőkkel (rebasing factor, Verkettungsfaktor), amelyek minden árindexsorra kifejezik az új és a régi bázisú indexek viszonyát. A megfelelő átszámítási tényezővel szorozva számíthatók a korábbi bázisú in—

dexekből az új bázisú árindexek, illetve ezekkel osztva térhetnek át az újról a régi bázisra.

A Német Szövetségi Köztársaság termékosztályozójának főcsoportjaira (2 jegyű azono- sitókkal) ezrelékben, két tizedessel közlik az ipari termékek belföldi értékesítésének bázisévi súlyozó sémáját. A ,,standard súlyok" rendelkezésre állnak továbbá minden olyan részletező (4, illetve 6 jegyű) termékcsoportra, -osztályra, amelyre ármegfigyelést végeznek. Az eseten- ként hiányzó súlyszámokra becslések készülnek, megfelelő kiegészítőinformációk alapján.

Ez a helyzet például a benzin, a dízelüzemanyag, a fűtőolaj stb. rendelkezésre álló termelési értéke esetén, mivel a belföldi értékesítés súlyozása eltér a termelési értékekre jellemző relatív súlyoktól. A vízszolgáltatás is becslést igényel, mivel a piaci feltételek eltérése miatt megkü- lönböztetik az ,,ipari víz" és a ,,lakossági (ivó-)víz" felhasználásának ársorait.

A nyugatnémet termelői árindexek sorában — a bázisév megváltoztatását követően — azokat a havi (és éves) indexeket is közlik, amelyek az új bázisév első hónapjától az új bázisú ársorok első közléséig terjednek. (Ez a ,,visszamenőleges" közlés például az 1985. évi bázisra való áttéréskor 1988 januárjáig terjedt.) Sok más ország elzárkózik ilyen visszamenőleges árindexek közlésétől, attól tartva, hogy mivel a régi (itt 1980. évi) bázison már közölték az árindexsort, bizonytalanságot kelthet az új bázisra átszámított adatok közlése, nem lenne egyértelmű, hogy a ,,régi" vagy az ,,új" árindex a ,,helyeseb ". A ,,visszamenőleges" közlés mellett szól, hogy a piacgazdaságban nagy szerepük van az árstatisztikáknak a fogyasztás- mérésben, s az érintettek abban érdekeltek, hogy az indexek alakulása a valóságos viszonyo- kat minél kisebb torzításokkal fejezze ki. A bázisévtől számított 5. illetve 7. évben már erő- sen eltér az ,,árukosár" attól, ami a tárgyévet jellemzi, s ezek az (időtávra visszavezethető) összetétel-változások állandóan terhelik arégi bázisonszámitott árindexeket. Azt is figyelem—

be kell venni, hogy az új bázisra ,,visszaszámolt" árnövekedési ütemek (az 1985—1987 idő—

szakra) rendszerint kisebbek, mint azoké az országoké, amelyek lemondtak ilyen indexpon- tosítások számításairól.

A szerződések kialakításában is szerepet játszik, hogy a partnerek miként hivatkoznak a hivatalos árindexekre például az értékállóságra vonatkozó kikötésekben, az ún. ,,csúszóár—

klauzulák" rögzítésekor, és minden olyan megállapodásban, amelyek a mérlegelt eltéréseket, változásokat nem abszolút százalékponttal adják meg, hanem a közhiteles statisztikai ár—

indexek mindenkori alakulására hivatkoznak.

Az ipar teljes áruválasztékát jellemző aktuális súlyszerkezet és az indexben szereplő ter- mékek állandó relatív súlyai a bázisévtől távolodva rendszerint növekvő eltérést mutatnak, többek között azért, mert az egyes áruosztályok árai különböző ütemben változnak, s mert megnő az olyan új termékek súlya, amelyek a bázisévben még fejlődésük kezdetén tartottak, illetve hirtelen csökken a korábban nagy részesedésű áruosztályok piaci részesedése. Az ár—

statisztikának állandó eleme ezért az áruszerkezet felülvizsgálata, a közvetlenül meg nem figyelt termékcsoportok indexátvételének szükség szerinti pontosítása, az új minőséget job- ban kifejező árreprezentánsok pótlólagos felvétele, illetve az árváltozásra már nem jellemző ársorok elhagyása .

(7)

A TERMELÓIÁR-INDEXEK 97 5

Az egyes árreprezentánsokra külön-külön számított árviszonyszámokból rendszerint súlyozatlan számtani átlagként határozzák meg az áruosztály árindexét, mivel ezen a leg- részletesebb súlyozási szinten el lehet tekinteni a jelentő cégek kibocsátására jellemző (vál—

tozó) havi arányoktól. A számtani átlagokkal megfelelő árindexsorok képezhetők, mivel a kijelölt árucikkek ármegfigyelése nem az abszolút, hanem a relatív értékeket fejezi ki, figyelembe véve, hogy az egyes adatszolgáltató cégek azonos rendeltetésű árreprezentánsai eltérő specifikációjúak, s értékesítéseik feltételei sem azonosak.

Az értéknövekedési adó (áfa) bevezetésének árváltoztató hatása a súlyrendszert is érin—

tette a Német Szövetségi Köztársaságban, ezért az 1970. évi bázisra való áttéréskor (az 1974 közepén induló új bázisú közléssel egyidőben) a régi és az új indexeket nem 1970, hanem 1968 januárjától kapcsolták össze. Az 1968. január 1-jétől bevezetett értéknövekedési (és egyéb forgalmi) adót az indexszámitásban figyelmen kívül hagyták annak ellenére, hogy 1967 de—

cemberéig az árindexekbe az akkori forgalmi adókat is beszámították. Olyan indexszámítást végeztek, amellyel kizárhatták, hogy az új adóztatási rendszerre áttérő gazdaság termelői áraiban emiatt változás mutatkozzék. Az 1967 decemberétől 1968 januárjáig érvényesített (a forgalmi adó elhagyásából eredő) árcsökkenést az indexszámítások figyelmen kívül hagy- ták. Az említett ,,láncoló tényező" számításakor is két különböző hónap árindexét viszonyí- tották: az 1962. évi bázison számított 1967. decemberi, valamint az 1970. évi bázison számí- tott 1968. januári indexek hányadosaként.

Az új bázisú indexek kisebbek, mint a régi bázison számítottak, például 1968. január és 1974. június között az 1962-es bázisú index 40,6 százalékkal, az 1970-es bázisú árindex csak 37,3 százalékkal nőtt. Ennek az (,,árhatásként" ismert) oka az, hogy az 1962-es bázisú ár—

indexhez viszonyítva az új indexben nagyobb súlyúak a viszonylag kisebb mértékű árnöve- kedést mutató árucikkek. Miután 1973 végén, 1974 elején a kőolaj, az egyéb energiahordozók, valamint a színesfémek ára ugrásszerűen megnőtt, az új bázisú indexek felülmúlták a régi bázisú indexek szintjét.

A magyar iparstatisztika ,,ágazati" termelőiár—indexének bázisidőszaki (Laspeyres-in—

dexszel számitott) súlyozása messzemenően igazodik a termelési és termelékenységi indexek számításának évek során kialakult deflátor-igényéhez. Ennek megfelelően a csoportosítás (a ,,megfigyelési egység") elemi szintjén az árindexsorokhoz olyan kibocsátási értékeket ren- delnek, amelyek az egyes (szervezeti besorolás szerint kialakított) ipari szakágazatokban a minisztériumi, tanácsi, illetve szövetkezeti alapítású (,,szektorú") termelőket a saját ter- melésű kész- és félkésztermékek, valamint szolgáltatások bázisévi értékesítésében jellemez- ték. Külön súlyozó séma tartozik az egyes ,,megfigyelési egységek" különböző értékesítési irányaihoz a reprezentáns termékcsoportok (szakágazatonként egyedileg specifikált) válasz—

téka szerint. Az ,,öntvényt" mint árreprezentáns termékcsoportot például ,,saját" relatív súllyal vonja az összesített indexbe a vaskohászat, az alumínium- és színesfémkohászat, valamint a néhány jelentős árukibocsátású öntödét működtető gépipari szakágazat.

Az ipari nagyvállalatok ,,háziüzemeit" viszont a súlyszámitásban csak olyan mértékben vehették figyelembe, ahogy ,,külső értékesítésük" megjelent a szakágazat (és a szektor) bá—

zisévi kibocsátásában. Ezért ahol az ipari tevékenységet vertikálisan egymásra épített terme—

lési folyamat jellemzi, ott csak az értékesített végtermékek súlyai reprezentálják a lényegesen nagyobb volumenű termelést.

Az összes értékesítés súlyán belül minden árreprezentáns csoportra részletezik a belföldi, valamint a külkereskedelmi értékesítés ,,saját" súlyait, belföldön a fogyasztásicikk—kereske- delemnek, a beruházási célra és az ipari termelési célra, a külkereskedelmi értékesítésben pedig a rubel-, valamint a nem rubelelszámolású exportban realizált saját termelésű termé- kek ,,szakágazati" értékadataival. Ezek a standard súlyok első alkalommal a bázisévet követő második évre vonatkozóan alkalmazhatók a volumenszámitásokhoz, az 1990. évi ágazati árindexek az 1986. évi súlyozásra épülnek.

(8)

Elemzési célokra homogén tevékenységi csoportok (az ún. gyártási ágak) szerint is szá- míthatók termelőiár-índexek a megfelelő tennék—hozzárendelésekkel. A ,,megfigyelési egység"- lehet például a gépipar 44 gyártási ága, amelyek termékeihez hozzárendelhetők az ágazat

13 szakágazatában megfigyelt árindexek az ott jellemző (,,saját") súlyozással.

Elemi szinten az ,,ágazati" árindexsorokhoz évről évre változó szervezeti struktúra tartozik, a részeire bomló nagyvállalati szervezetekből kiválnak korábban havi árjelentést tel- jesítő termelők is, sok esetben megváltozik az ilyen adatszolgáltatók ágazati besorolása.

Emiatt évről évre felülvizsgálatra szorul az elemi árindexsorok (szakágazati) súlya. Törölni kell azokat az értékesítési irányokat, illetve teljes reprezentáns sorokat, amelyeknek ármeg—

íigyelése nem folytatható, illetve pótlólag fel kell venni az újonnan megjelent reprezentánsok (értékesítési irányaik) bázisévi súlyait.A,,szektor"bontásúármegíigyelést 1990. január l-jétől nem folytatják a szakágazatokon belül. A termelőeszköz-kereskedelem részére értékesített saját termelésű termékek ármegíigyelésével 1989-ben bővült az adatállomány, az egyes szak—

ágazatok 1985. évi ,,saját" értékesítési adataival súlyozva. '

Ezek a termelőiár-indexek igazodnak a nemzetgazdasági elszámolásokban alkalmazott ágazati szerkezethez és (szervezeti elhatárolásban) képesek követni (a ,,mozgó súlyokkal") az egyes szakágazatoknak az ipari termelés és értékesítés havi értékadataiban folytonosan változó részesedését. A tárgyévet megelőző évről minden szakágazati reprezentánscsoportra mint megfigyelési egységre, ezen belül az értékesítési irányok (l989-ig: szektorok) szerint rendelkezésre állnak a havi értékesítési adatok (folyó áron, mindenkori szervezetben), és ezekkel mint ,,mozgósúlyokkal" aggregálhatók a kijelölt szervezeti elhatárolású szinteken (ágazatokra, iparcsoportokra, az iparra összesítetten) a volumenindexek.

A kilencvenes években a gazdaságstatisztika egészében olyan módszertani változásokra kerül sor, amelyek az ipari termelői árak indexszámításait is gyökeresen átalakítják. A nem- zetközi ajánlásokhoz igazodó árindexsorok egyik alapkövetelménye, hogy az elterjedten alkalmazott termelési és felhasználási mutatók a publikált statisztikai adatokból meghatá—

rozhatók legyenek. Úgy tűnik, hogy az eddigi (szervezeti elhatárolású) ágazati árindexeket olyan egységes ipari termelőiár-indexekkel szükséges felváltani, amelyek elsődlegesen az elő- állított termék (és nem a gyártó cég) ágazati besorolására épülnek. Az ipari termelés bázisévi értékadatait a gyártott áruk osztályai szerint tagolva célszerű csoportosítani, azoknak a (szervezeti elhatárolású) szakágazatoknak a feltüntetésével, amelyekben az árváltozásokat jellemző árreprezentánsok megfigyelését a koncentrált kiválasztás lehetővé (és szükségessé) teszi. A fel nem sorolt egyéb (kisebb részesedésű) gyártók értelem szerint, a ,,saját" súlyaikra építve, átveszik alap- és kiegészítő tevékenységeik széles választékára az iparra meghatáro- zott árindexsorokat. A ,,fémmegmunkáló szerszámgép" termékcsoportot például az ipar egészében legfeljebb 6-10 árindexsorral, ezen belül mintegy 12-15 ipari adatszolgáltató havi árjelentéseivel megfigyelhetik, függetlenül attól, hogy ezeket a cégeket a gépipar melyik szak- ágazatába sorolták be (vagy át) az évek során, illetve hogy a tárgyévben ezeken kívül melyik szakágazatban gyártottak, illetve javítottak még ilyen terméket. A többi beruházási, illetve fogyasztási végtermékre, valamint a termelési célú anyagokra, alkatrészekre, egyéb árura ha- sonló koncentrált kiválasztással állíthatók össze a kijelölendő adatszolgáltatók, valamint a termelőiár-változásokat legjobban jellemző termékfajtáik, szolgáltatásaik.

Az ipar egészének áruválasztékából kiinduló bázisévi súlyok meghatározása kapcsán további mélyebb vizsgálatot igényel néhány módszertani kérdés.

a) Tisztázásra Vár, hogy a nemzetgazdasági elszámolásokhoz igényelt ipari volumen- számításokban az egyes megfigyelési egységeket milyen módszerrel aggregálják; ehhez a ,,belföldi gyártók", a ,,belföldi értékesítés", a ,,gépipar", a ,,rendeltetés szerinti árucsoport"

stb. statisztikai fogalmi meghatározásait miként alakítják ki.

b) Mérlegelni kell, hogy fenntartható-e az ipar ,,külkereskedelmi értékesítésének" a ter—

melőktől származó árinformációs rendszere a kilencvenes években is, vagy (például a nyu-

(9)

A TERMELÖIÁR—INDEXEK 977

gatnémet exportárindex-kombináláshoz hasonlóan) az ipari termeléshez két tényezőből ösz- szesített termelőíár-indexet számíttatnak, a külkereskedelmi árreprezentánsok adataira épít- ve. A bázisévre jellemző exporthányadok alapján valamennyi termékfőcsoportra (mélyebb termékosztály—tagozódás nélkül) kialakíthatók ilyen ,,ágazati" összevont árindexsorok, de feltétlenül szükséges a súlyozás évének és az árváltozások mérési módszertanának egyezteté- se. Az egységértékindexekre épített exportármegfigyelés — a meg nem szüntethető átlagoló hatásra tekintettel —— valószínűleg alkalmatlan a termelői árak havi indexének számításához.

Megfontolandók az exportált komplett berendezésekkel kapcsolatos indexmódosító hatások meghatározásának és kiszűréseinek módszerei.

c) Valószínűleg nem indokolt az ipar termelőiár—indexeit megterhelni olyan további értékesítési irányokkal, amelyek az átvevő belföldi szervezetek ágazati besorolására épülnek.

Döntést igényel, hogy a megligyelést kiterjesszék—e például a nagy- és kiskereskedelmi, a ter—- melőeszköz—kereskedelmi, valamint az iparvállalatok számára értékesített áruk árváltozá- saira is. A külföldi gyakorlatban eleve úgy csoportosítják az előállított árukat, hogy alapvető rendeltetésük az áruosztály, illetve a fölérendelt csoport, divízió azonosítójából meghatá- rozható legyen. Határesetekben (például az üveggyártás termékei esetén) a többségi elv nyújt eligazítást, hogy az áruosztályt a beruházási javak, a fogyasztási cikkek vagy a termelési célra értékesített termékek közé sorolják-e. Az ipar egészének súlyozó sémájában az áruk alapvető rendeltetése szerinti csoportosítás az árindexszámításban is könnyen érvényesíthető, a nem- zetgazdasági elszámolások egységes koncepciójára építve.

d) Lényegesen összetettebb az a kérdés, hogy megteremthetők-e a számviteli feltételek ahhoz, hogy a ,,szakosított vállalatrészek" is megjelenjenek a termelőiár-indexek kialakulá- sában, akkor is, ha a Vállalaton belül adják tovább (termelő felhasználásra) termékeiket, szolgáltatásaikat. A nyolcvanas évek végén például az üvegipari, a cementipari, a könnyű- ipari stb. nagyvállalatok üzemfenntartó, gépjavító, gép- és szerszámgyártó üzemeit (200- 800 fővel) úgy önállósították, hogy a korábban ,,társüzemi" szolgáltatásaik, gyártásaik,,igazi"

áruként jelentek meg az ipar termékszerkezetében. Az önálló társasággá alakított ipartelepek hasonló módon piaci szereplőkké váltak és válnak, anélkül hogy a bázisidőszak termelési értékében ,,belső" kooperációs teljesítményeik szerepelnének. A külföldi gyakorlatban az ipari cenzusok súlyszámait felhasználva számítják a szakosított vállalatrészek (költség- tényezőkre alapozott) bázisévi teljesítményarányait.

e) Szervesen összefügg a nemzetgazdasági elszámolásokkal, valamint a külkereskedelmi illetve a tevékenységstatisztikával, hogy a fontosabb ipari szolgáltatásokat miként integrálják a termelőiár-indexekbe. Az említett statisztikai koncepciók szabják meg, hogy a folyó áron megfigyelt teljesítményeket milyen árindexekkel és milyen csoportosítással összegzik a ter- mékkibocsátás volumenindexeinek számításához kapcsolódva. A jelenlegi (szervezet szerinti elhatárolású) javító szakágazatok egy részét az ENSZ ágazati rendszere (ISIC Rev. 3) kieme- li az iparból. A közhasználatú iparcikkek, az irodagépek és számítógépek, valamint a gép—

járművek javítását a forgalmazó (nem ipari) ágazatokhoz sorolják ezek az osztályozók.

A termelőeszköz—javítás, valamint a gépi berendezések technológiai szerelése az ipari terme—

lésben számottevő arányú, ezért a havi termelőiár—indexekben is célszerű figyelembe venni a belföldi és a külkereskedelmi értékesítésben betöltött szerepüket.

A MINÖSÉGI VÁLTOZÁSOK KEZELÉSE

Az Egyesült Államokban a tiszta árváltozást mérő árindex számítása érdekében az ár- reprezentáns—helyettesítést alkalmazzák. Amennyiben a megfigyelt termék specifikációja csak kis mértékben Változott, vagyis az árképző tényezőket nem érintette, csupán új kiviteli forma jelent meg a piacon, a korábbi (megszüntetett) típus helyébe az újat választják, és az index- sorokat összekapcsolják. Van olyan veszély az új típusváltozatoknak az index árukészletébe

(10)

9 7 8 NÁDUDVARI ZOLTÁN

való bevétele kapcsán, hogy az árindexek a korábbiaknál alacsonyabb minőségi színvonalat tükröznek, amint a drágább modelleket az olcsóbbak fokozatosan kiszorítják (ez pedig csök- kenti az árindexet).

A ,,minőség" mint árképző tényező a szorosan vett műszaki-gazdasági mutatószámokon túlmenően összefügg olyan lényeges árképző tényezőkkel, mint például a szállítás feltételei, a fizetés feltételei, az áruhoz kapcsolódó termelői garanciák és szolgáltatások. A Német Szö—

vetségi Köztársaságban is arra törekszenek, hogy ha az említett átképző tényező közül akár csak az egyik is megváltozik, megfelelő árkorrekciókat hajtsanak végre, s így kiküszöböljék a végbement változásoknak az árra gyakorolt hatását. Mélyebb statisztikai vizsgálatok arra utalnak, hogy a tényleges árváltozásokat tükröző (meg nem tisztított) árindexek az árrepre- zentánsok egyedi árvíszonyszámaiban megjelenő lényeges változásokat csak megszűrve vi—

szik át az aggregált szintekre. A csoport- és főindexekben ugyanis egymást kölcsönösen ki—

egyenlítő hatások Viszonylag nagy számban fordulnak elő, ezért elvetik a paraméteres ár- korrekciók gyakorlatát (például többszörös regressziót alkalmazva).

A magyar iparstatisztikában a viszonylag lassú termékcserélődésből eredően eddig egy- szerűen megoldhatók voltak a reprezentánscserék, az indexhez rendelt áruválaszték megszün- tetett reprezentánsaival azonos ártendenciájú újak jelentek meg (akár év közben is), és ezek árviszonyszámaival továbbíthatóvá váltak az indexek. A kilencvenes években -— az infláció értékátrendező hatására is tekintettel — a termékváltások felgyorsulására lehet számítani, s ez egyúttal a reprezentánscseréket is gyakoribbá fogja tenni. Gondoskodni kell arról, hogy amennyiben a termelés tömegszerűvé válása, a szállítási, valamint fizetési feltételek módosu- lása miatt megváltoznak a termelői árak, követni lehessen a tényleges árváltozás fontosabb

öSSZetevőit.

Egyúttal a meghgyelési rendszerhez olyan ismérveket kell rendelni, amelyek egyértel—

műen meghatározzák, hogy az egyes árreprezentánsok meddig tekintendők ,,változatlan fel- tétellel termelt és értékesített" terméknek az adott szakterületen. Szakmai vizsgálattal kiala- kítandó, hogy a rendszeresen Visszatérő szolgáltatások mérésének mennyiségi egységére (mun—

kaóra, természetes mértékegység) milyen minőségi és anyagfelhasználási standard alkalma—

zásával rendeljék a havi árakat, illetve miként határozzák meg az előfordult árváltozások fontosabb összetevőit.

IRODALOM

Angermann, O.: Zur Neuberechnung der Preisindizes auf Basis 1985. Wirtschaft und Statístik. 1988. évi 4. sz. 229—

232. old.

Brandner, H.: Erzeugerpreise für im Inland abgesetzte Investitionsgüter und Verbrauchsgüter. Wirtschaft und Slatistík.

1962. évi 4. sz. 232-234. old,

Brandner, H.: Index der Erzeugerpreise industrieller Produkte nach Wirtschaftszwcigen. Wirtschaft und Statisrik.

1962. évi 9. sz. 550—552. old.

Herbel, N.: Zur Neuberechnung der Produktions- und Produktívitátsindizes im Produzierenden Gewerbe auf Basis 1985. Wirtschaft und Statistik. 1988. évi 3. sz. 182—l87. old.

Horstmann, K.: Oualitátsánderungen und Preisindices. Wirtschaft und Statístik. 1963. évi ll. sz. 594—599. old.

Horstmann, K.—Brandner, H.: Zusammengefasster Index dér Erzeugerpreise für Industrieprodukte im Inlands- und Auslandsabsatz. Wirtschaft und Sratistik. 1962. évi 11. sz. 653—655. old.

International Price Indexes. Monthly Labor Review. 1990. évi 5. sz. 55—56. old.

Lopoian, E. V.: Metodologija posztroenija indekszov een na masinü i oborudovanie v nekotorűh razvitüh kapitaliszti- cseszkih sztranah. BIKI Prilozsenie. 1978. évi 9. sz. 71—96. old.

Mínding, B.: Zur Neuberechnung des Index der Erzeugerpreise gewerblicher Produkt: auf Basis 1980. Wirtschaft und Statistik. 1983. évi 3. sz. 207—210. old.

Minding, B.: Zusammengefasster Index der Erzeugerpreise gewerblicher Produkte im Inlands- und Auslandsabsatz auf Basis 1980. Wirtschaft und Stalislik. 1985. évi 6. sz. 509-511. old.

Mindíng, B.: Zur Neuberechnung des Index der Erzeugerpreise gewerblicher Produkte auf Basis 1985. Wirtschaft und Starístik. 1988. 4. sz. 233—236. old.

Preíse und Preisindizes für gewerbliche Produkte(Erzeugerpreise), 1987. Fachserie 17. Reihc 2. Statistísches Bundesamt Wiesbaden. 126 old.

Producer Price Indexes. Monthly Labor Review. 1990. évi 4. sz. 55. old.

TÁRGYSZÓ: Árindex. Nemzetközi összehasonlítás.

(11)

A TERMELÖIÁR-INDEXEK 979

PE3EOME

B Coelmnemimx IIlrarax Amepnxu a (Denepamauoü Pecnyőnnxe Fepmamm npuMemroT apenbre crarucm'iecme MCTOIIBI mm onpenenermn mmexcos nen npomnoncrea B nepByfo oaepem, zum nym CHCTeMbI Hauuonanbnmx cveron, CTDYKTypHHX n xonuoxrypnmx ananmosn cocras- nemm Mexcorpacnenmx őanancoa.

COHOCTaBPIB am meronm cra'mcmm nen c Benrepcrcoü npamnxoü, asrop yxaabnaaer Ha Te cymecrnennme Tpeőogaunx, Koropme B őnnmaümem őyzrymeM M0ryr nocnyxcnrb oőpaauowr mm me'rononormecxoro passumx HHIICKCOB nen npomnoncrea.

SUMMARY

The United States and the Federal Republic of Germany apply sound statistical methods for the computation of producer price indices, primarily for the purposes of national accounts, structural and business cycle analyses as well as input-output tables.

Comparing these methods of price statistics with the Hungarian practice the author emphasizes the basic reguirements which can be taken into account for the methodological improvement of producer price indices in the near future.