STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
A konkrét statisztikai feladatok közül leg- sürgetőbbnek — a vállalatok új nyitómérlege- nek analógiájára —- egy országos méretű, sta—
tisztikai ,,nyitómérleg" kidolgozása tűnik. Eh- hez olyan lakossági, foglalkozási, lakás— és munkahely-összeirásnak kellene társulnia, amely alapja lehet a beruházástelepítési dönté- seknek.
A jövőben az árak stabilitását a versenynek kell szabályoznia. Az árstatisztikával szembeni igények így elsősorban ennek az alkalmazko—
dási folyamatnak az ábrázolására, az inflációs jelzőszámmal szolgáló létfenntartásiköltség—
indexre és a termelékenységméréshez szükséges termelőiár-indexre összpontosulnak.
A vásárlóerő-stabilitás biztosítása érdekében az árstatisztika mellett kiemelkedő a jelentő—
ségük a bérek és a jövedelmek rövid távú ala—
kulásáról szóló információknak is. Emellett ki kell építeni a lakáspiac, illetőleg a közlekedési, energiagazdálkodási és ökológiai vonatkozású infrastruktúra helyzetéről tájékoztató statisz- tikai információk rendszerét is. (Ehhez a kör- nyezetstatisztika és a szolgáltatások megfigye-
87
lésének folyamatban levő, Európai Közösségi szintű fejlesztése is iránymutatásul szolgálhat.) A külkereskedelmi s az ehhez kapcsolódó fizetésimérleg-statisztikának az árfolyam-poli—
tikai döntések előkészítése és a piaci helyzet elemzése szempontjából van megkülönböztetett jelentősége.
Végül a gazdaság speciális információigé- nyei kielégítéséhez — a hivatalos statiszti—
kák mellett — szükség lehet magánszervezésű statisztikai vizsgálatokra is, ezeknek azonban harmonikusan be kell illeszkedniük a statisz—
tika egységes rendszerébe.
A csatolt mellékletek a jövedelem- és társa—
dalomstatisztikára, az építőiparra, a szállí- tásra, az energiamérlegre és a környezetsta- tisztikára vonatkozóan tételesen is felsorolják azokat a feladatokat, amelyeknek — a Német Munkáltatók Szövetségének álláspontja sze- rint —- elsőbbséget kell kapniuk a Német De- mokratikus Köztársaságra vonatkozó statisz- tikák átalakításának fázisában.
(Ism. : Tűű Lászlóné)
GAZDASÁG STATI SZTIKA
BROADBERRY, S. N.—CRAFTS, N. F. R.:
A HARMINCAS ÉVEK GAZDASÁGI DEPRES SZIÓJÁNAK HATÁSA
AZ EGYESÚLT KIRÁLYSÁG TERMELÉSI POTENCIÁLJÁRA
(The impact of the depression of the 1930s on productíve potential in the United Kingdom.) -— European Economic Review. 1990. 2—3. sz. 599-607. p.
Az utóbbi évek gazdaságtörténeti kutatásai között jelentős szerepet foglal el az 1929 és 1932 közötti időszak nagy gazdasági válságának vizsgálata, illetve az akkori és az l980-as évek válságának az összehasonlítása. A kérdéssel a szakirodalom elég kimerítően foglalkozott, és a jelen tanulmányhoz is negyven rokon témájú tanulmány címjegyzéke csatlakozik, ám a szer- zők véleménye mégis az, hogy az irodalom nem tért ki az 1929—1932. évi depresszió hatásainak kielégítő elemzésére az Egyesült Királyságban.
Egyes művek azt emelik ki, hogy az 1930-as évek Angliájára elsősorban az volt jellemző, hogy elhagyta a viktoriánus kor hagyományos ágazataira való támaszkodást (szén, gyapot stb.), és a válságból való kilábalás érdekében az erőforrásokat új gazdasági ágazatokba (például gépkocsigyártás, villamosipari cikkek előállí- tása) csoportosította át. Ez a tevékenység ter- mészetesen előbb-utóbb a foglalkoztatottsági szerkezet gyors átalakulását eredményezte, és bizonyos ágazatokban, így például a szénbá—
nyászatban nagy munkanélküliség lett a követ- kezmény. A feldolgozóipari szerkezet változása azonban 1924 és 1927 között kisebb súllyal esett latba a termelésben, mint 1913 és 1924 között
vagy akár az 1937 és 1973 közötti időszak fo—
lyamán. Mindez azonban nemcsak a tőkeberu—
házások, hanem az emberi beruházások gyen- geségére is visszavezethető. Domináltak tehát a kínálati tényezők.
Az irodalomban mindenesetre eltérő vélemé- nyek uralkodnak arról, hogy a depresszió volt-e valójában az oka annak, hogy kénytelenek vol- tak az erőforrások más ágazatokba való átcso—
portosítására. Sokan az ellenkező nézetet kép- viselik.
A szerzők által vizsgált egyik kérdéskomple- xum a gazdasági depressziónak az ún. ,,termé—
szetes" munkanélküliségi arányszámra gyako- rolt hatása. Itt különbséget kell tenni az 1920- as évek elején tapasztalt visszaesés és az 1930—as évek elején beállt depresszió közt. Az előbbi a kínálati tényezők oldaláról indult, az utóbbi a kereslet megrázkódtatásainak az eredménye volt. A húszas évek kínálati oldalról jövő sokk—
hatásai következtében az ún. ,,terrnészetes mun- kanélküliség" aránya 2 százalékról mintegy
8 százalékra emelkedett.
Ez az arány a harmincas évek során sem vál- tozott lényegesen, minthogy a jelentős munka- nélküliség, az időközben végbement gazdasági változások ellenére, a dolgok tehetetlenségi ere—
jénél fogva a harmincas években is hatott. Ez az ún. ,,hiszterézis-hatás". A kifejezés olyan vissza- fordíthatatlan jelenségek megnevezésére szolgál, amelyek közt egy rendszer állapota a korábbi állapottól függ. Ez egyébként az 1980—as évekre is jellemző volt. Ennek a körülménynek a bérek növekedésére gyakorolt hatása sem egyforma:
88
a megrázkódtatásszerűen bekövetkező rövid le- járatú munkanélküliség és a béralakulás között szoros kapcsolat van, míg a hosszú távon belül mutatkozó, tartós munkanélküliség esetében nem mutatható ki ez az összefüggés. Ez a hosz- szű hiszterézis-hatás a legtöbb kutató szerint a két világháború közti időszak során végig fennmaradt az Egyesült Királyságban, állan—
dóan fékezve a gazdasági növekedés ütemét, holott anövekedés —tekintettel az árak stabili- tására —— várható és elérhető lett volna.
A kormányzat az egész depressziós időszak folyamán arra törekedett, hogy a vállalatok közti gazdasági verseny háttérbe szorításával oldja meg a kérdést; ennek eredménye a restrik- tív gazdaságpolitikának és az alacsony terme- lékenységnek a fennmaradása volt a háború utáni időszakban is. Ennek nagy ára volt:
a nem hatékonyan működő vállalatok kikap- csolására általában csak hosszú idő múlva ke- rült sor, mivel ennek kockázatát a gazdasági vezetés nem vállalta. Általános érvényű meg—
állapítás, hogy habár a harmincas években tisztes növekedés vette kezdetét, a gazdaság még a két világháború közti időszak vége felé is nyögte az alacsony termelékenység következ- ményeit. Egy példa: 1935-1937-ben Nagy- Britannia feldolgozóipari termelékenységét 100-
nak véve Németországé 111, az Egyesült Ál—
lamoké pedig 225 körüli érték volt.
A tanulmány befejező részében az 1930—as és az 1980—as válságidőszak összehasonlításá- val kapcsolatban tesznek megállapításokat a szerzők, elsősorban a gazdaságpolitikai intéz—
kedésesek összehasonlításával. Ezek a megálla- pítások a következőkben foglalhatók össze.
1 . Az 1930-as évek gazdaságpolitikája a vál—
ságból kivezető utat a verseny kiszorításában látta; a külföldi beruházásokat korlátozták, és a kartellek kialakulását segítették elő. Az 1980—as években mindennek az ellenkezője tör- tént. Privatizálásokat kezdeményeztek és az ország a Közös Piac tagja maradt.
2. A harmincas években a kormány ra- cionalizálási szándékait az az aggodalom kés- leltette, hogy ez hatást fog gyakorolni a mun- kanélküliség további növekedésére. Mindezt a termelékenység szenvedte meg. Az 1980—as években viszont a felesleges kapacitástöbbletet kiküszöbölték, s a teljes tényezőhatékonyság jelentősen nőtt.
3. Az 1980-as évek gazdaságpolitikáját aktiv valutapolitika is támogatta, míg az 1930-as években az aranyalapról való letérés a valuta—
árfolyam körülbelül 15 százalékos csökkenését eredményezte.
4. A munkanélküliség következményeitől félve a munkanélküli segélyek emelkedése a harmincas években meghaladta a termelékeny- ségnövekedés ütemét; az 1980-as években en- nek fordítottja történt.
5. A kormányzat az l980—as években feladta a teljes foglalkoztatottsághoz való ragaszkodás
STATISZTIKAI lRODALMI FIGYELÖ
elvét, és a magas foglalkoztatottsági arányt más eszközökkel igyekezett biztosítani, ellen- tétben az 1930-as években követett elvekkel.
Ennek eredménye a termelékenység jelentős emelkedése volt.
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
SCHARRER, H. E.—KRAGENAU, H.:
A NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG KULFÖLDI KÖZVETLEN BERUHÁZÁSAI
(Die Finanzierung deutscher Direktínvestition im Aus- land.) — Wirtschaftsdienst. 1990. 1. sz. 43—50. 1).
A hamburgi gazdaságkutató intézet 1987/
1988 során részletes vizsgálatot végzett a nyu- gatnémet cégek külföldi közvetlen beruházá- sairól. A szerzők a vizsgálat fontosabb megálla—
pításait, valamint adatait ismertetik. A külföldi közvetlen befektetések állománya 1976 és 1987 között megháromszorozódott (158 milliárd márkára nőtt). Az összes külföldi befektetés- ben 6209 nyugatnémet anyavállalat érdekelt, a leányvállalatok (összesen 15 815 külföldi cég) l,9 millió főt foglalkoztatnak. Ezek a külföldi leányvállalatok 1987-ben 520 milliárd márka összegű forgalmat bonyolítottak le, foglalkoz—
tatottjaik több mint kétharmadát más fejlett ipari országokban regisztrálták.
A befektetések 1976 és 1987 közötti növek- ménye (109 milliárd márka) révén az érintett leányvállalatok éves forgalma 346 milliárd márkával, foglalkoztatottjainak száma 670 000 fővel nőtt. A szerzők országcsoportok szerint ismertetik (az ország jegybankjának, a Deutsche Bundesbank adatai alapján) a nyu—
gatnémet érdekeltségű cégek 1980. és 1985. évi vagyonösszetételét. Ez az adatösszeállitás a gazdasági ágazatokra vonatkozóan azt tar- talmazza, hogy az érintett külföldi leányválla- latok 1985-ben l,3 millió főt foglalkoztattak, ebből 864 000 főt a fejlett tőkés országokban, ugyanakkor az összes forgalomban (280,5 mil—
liárd márka) a részesedés (234 milliárd márka) ennél jóval nagyobb arányú.
A megfigyelt külföldi leányvállalatok 1985 végi mérlegében 201 milliárd márkábóla nyu- gatnémet tőkeérdekeltség 63,9 milliárd márka volt, ebből 51,5 milliárd márkát a fejlett tőkés országokban (25,1 milliárd márkát Nyugat—
Európában) fektettek be.
A nyugatnémet érdekeltségű külföldi cégek (pénzintézetek nélküli) mérlegösszege 1976 és 1987 között háromszorosára, 477 milliárd márkára nőtt. A megfigyelt nyugatnémet anya—
vállalatok a záróállományban 30,8 százalékkal részesedtek, harmadik féltől származott a mér—
legösszeg tekintélyes (310 milliárd márka ösz—
szegű) része. Stabilizálódott (69-70 százalékos szinten) a leányvállalatok külső pénzügyi for- rásainak részesedése. Az összesen 70 százalék- nyi idegen tőkerészesedésen belül 1985-ben a
